A három használati jogcím elsődlegesen az erdőgazdálkodási tevékenységek kockázatainak, ezzel összefüggésben a rendelkezési jogoknak és az erdőgazdálkodás eredményeinek a szerződő felek közötti megosztásában különbözik egymástól.

Erdőgazdálkodási haszonbérlet alatt az erdőnek minősülő föld használati jogosultságának haszonbér ellenében történő átengedését értjük. Ekkor a haszonbérlő saját kockázatára folytat erdőgazdálkodási tevékenységet, amelyért cserébe a tulajdonosnak haszonbért fizet.

A haszonbér mértéke, a haszonbérlőnek az erdőgazdálkodási tevékenységek bizonytalan szakmai és gazdasági tervezhetőségéből fakadó magasabb kockázatai miatt, értelemszerűen elmarad az erdő valós hozamaitól, de ezt figyelembe véve is egy kiszámítható jövedelmet biztosít a tulajdonos számára.

Erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés esetén a hasznok szedésének joga fő szabály szerint kizárólag a növedék mértékéig terjedhet. Ezt meghaladó mértékű fakitermelést, különösen véghasználatot (azaz az idős erdő letermelését) a haszonbérlő csak abban az esetben végezhet, ha arról a haszonbérleti szerződésben a tulajdonosokkal kifejezetten megegyezett – és a haszonbért ennek tudatában határozták meg. Véghasználat esetében a haszonbérlő megfelelő garanciákat kell vállaljon az erdőfelújítás elvégzésére.

Ezzel is összefüggő további fontos kitétel, hogy a szerződésben meg kell határozni az erdő szerződés lejártakor elvárt értékét, ami a szerződés bármilyen okból történő idő előtti megszűnése esetén irányadó lesz a tulajdonos és a haszonbérlő közötti pénzügyi elszámolásra. A szabályozás értelmében ugyanis a haszonbérlő a haszonbérleti díj fejében olyan mértékű haszonvételekre jogosult, amit egyrészt a felek a szerződésben meghatároznak, másrészt az erdőnek a szerződés normál lejártára rögzített természetbeni állapotát és értékét eredményezi. Ha a szerződés korábbi lejárata esetén a haszonbérlő ezen haszonvételi lehetőségekkel nem időarányosan élt, akkor az a felek között elszámolási kötelezettséget keletkeztet.

Az erdőgazdálkodási integrátori földhasználati jogcím sok tekintetben hasonlít az erdőgazdálkodási haszonbérlethez. A fő különbség, hogy az erdőgazdálkodási integrátor az integrációba vont erdőkben – szerződésben nem korlátozható módon –az erdőtörvény, valamint az erdő rendeltetései szerint irányadó egyéb jogszabályok biztosította keretek között szabadon folytathat erdőgazdálkodási tevékenységet, és szedheti az erdő hasznait. A használatba vétel fejében fizetendő tulajdonosi járandóságot – jelen esetben járadékot – pedig nem ingatlanonként elkülönülten, hanem az integrációba vont összes erdő együttes várható hozamai alapján kell meghatározni.

Az erdőgazdálkodási integrációt tehát úgy kell elképzelni, hogy az integrációba vont erdők tulajdonosai az erdeiket – azok adottságaitól és jövedelemtermelő képességeitől függetlenül – egymással valójában egyfajta vagyonhasznosítási közösséget vállalva, közösen adják át használatra egy harmadik személy, az integrátor részére. Ebben a tekintetben a konstrukció hasonlít az erdőbirtokossági társulatok keretei között megvalósított társult erdőgazdálkodáshoz.

Ez a jogcím – nagyon gyakorlatiasan megközelítve – elsősorban azon erdőtulajdonosok számára lehet igazán előnyös, akiknek kisebb hozamú erdeik vannak, vagy az erdeikben a szerződéses időszakban összességében inkább ráfordításigényes erdőgazdálkodási tevékenységek (például erdőfelújítás, erdőnevelés) várhatóak, hiszen területegységre vetítve azonos járadékot kapnak, mint a kedvezőbb adottságú erdők tulajdonosai. Ez persze csak akkor lehetséges, ha ugyanilyen feltételekkel az utóbbi körbe tartozó erdőtulajdonosokkal is sikerül szerződést kötnie az integrátornak.

A szokványostól eltérőek továbbá az erdőgazdálkodási integrációs szerződés megszűnése esetére meghatározott elszámolás szabályai is. Ennél a jogcímnél csak az erdő vagyonnövekedésének a mértékét kell vizsgálni, és a szabályozás csak egyirányú elszámolási kötelezettséget határoz meg. Vagyonnövekedés esetén annak összegét – ha a vagyonnövekedést eredményező tevékenységet az integrátor nem a tulajdonosok megbízásából és költségére végezte el – a tulajdonosok kötelesek megtéríteni az integrátor részére, vagyoncsökkenés esetén azonban nincs elszámolási kötelezettség a felek között.

Erdőkezelés esetében az erdőkezelő a tulajdonos javára, illetve kockázatára, de saját nevében eljárva, a tulajdonos egyéni érdekeit is figyelembe véve folytat erdőgazdálkodási tevékenységet.

Az előbbieket egy jó gyakorlati példával szemléltetve: az erdőkezelő rendszeresen tájékoztatást ad a tulajdonos számára az erdő állapotáról, a haszonvételi lehetőségekről és a felmerülő erdőfenntartási feladatokról. Javaslatot tesz az erdőgazdálkodási feladatok ütemezésére és végrehajtására, majd a tulajdonos által elfogadott módon megszervezi azokat. Végül pedig az erdőgazdálkodási tevékenység pénzügyi eredményével elszámol a tulajdonos felé.

Erdőkezelés esetében valójában tehát inkább egyfajta vagyonkezelésre irányuló megbízási jogviszonyról beszélhetünk, hiszen a gazdálkodásra nézve elsődlegesen a tulajdonosnak van rendelkezési jogosultsága. Ezzel összhangban elsődlegesen ő viseli a gazdálkodás kockázatait, és őt illetik a gazdálkodás eredményei. Az erdőkezelőt a közreműködésével arányos erdőkezelési díj illeti meg.

Mindhárom jogcím esetében a földhasználó (erdőgazdálkodó) fő szabály szerint csak erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás lehet. Ez alól csak két kivétel van, ha a földhasználó a tulajdonos közeli hozzátartozója, vagy olyan családi mezőgazdasági társaság, amiben a tulajdonos tag.

A használati jog átengedése fejében a tulajdonos járandósága mindhárom jogcím esetén természetben is kiadható.

Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a szerződés érvényességéhez erdőgazdálkodási haszonbérleti és erdőgazdálkodási integrátori szerződés esetében a tulajdonosok több, mint kétharmadának a hozzájárulása szükséges, míg erdőkezelési szerződés esetében elegendő az egyszerű többségi hozzájárulás.

Fontos! A tulajdonost, tulajdonosi közösséget szerződéses ajánlattal úgy is megkereshetik, ha azt nem ők kezdeményezték. Emiatt különösen fontos, hogy arra írásban, igazolható módon – pl. tértivevényes levélben – a tulajdonos válaszoljon. Jogszerűen kiközölt szerződéses ajánlatra ugyanis a nem elérhető, valamint a határidőben nem válaszoló tulajdonosok hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.

Az erdőgazdálkodási haszonbérlet, az erdőgazdálkodási integráció és az erdőkezelés főbb jellemzői

Mind a három jogviszonyra irányuló szerződéskötés esetén a felek közös megegyezéssel jellemzően eltérhetnek a jogszabályban rögzített általános szabályoktól. Emiatt fontos, hogy a szerződés tartalmát a felek jóváhagyás, illetve aláírás előtt alaposan tanulmányozzák át. Amennyiben tulajdonosként bizonytalan a szerződés tartalmát illetően, javasolt azt ügyvéddel átnézetni.

Amennyiben erdőtulajdonosként bizonytalan abban, hogy mely használati szerződéstípust válassza, érdemes szakemberhez fordulni. Kérdését, észrevételét megírhatja az erdo@nak.hu e-mail címre, az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata ebben a témában is rendelkezésére áll.

 forrás: NAK / Mező Ferenc

Nem azért, mert elfogytak, hanem azért, mert azok további tárgyalását egy szélesebb körű ágazati egyeztetés keretében tartjuk célszerűnek folytatni. A tavalyinál („Írjuk együtt a magán erdőgazdálkodás jövőjét!”) hatékonyabb egyeztetés keretében, hogy őszig, az új kormányzati ciklus jogalkotási munkájának kezdetéig letisztuljon az alkalmas szabályozási elképzelés, amit a jogalkotó figyelmébe ajánlhatunk.

Ha eredményesek akarunk lenni, akkor a közös gondolkodást az erdőkben fennálló osztatlan közös tulajdon érdemi, de az erdők további aprózódását nem eredményező felszámolásának lehetőségével kell kezdeni, mert az ingatlanonként nevesített, közös tulajdonú erdők használatára egészen egyszerűen nem lehet minden tekintetben megnyugtató szabályozást kialakítani. Ezt követően az erdők használatára vonatkozó önálló szabályozás lehetőségével kell folytatni, mert úgy tűnik, a mezőgazdasági területek használatára vonatkozó szabályozás kényszeredett patkolgatásával megint csak nem fogunk soha célba érni.

A hazai magánerdők nagyobb része közös tulajdonban áll. A jellemzően nagyszámú tulajdonosból álló tulajdonosi közösségek önszerveződő képessége gyenge, így a magánerdők jellemzően továbbra is egy tulajdonostárs vagy egy magánerdészeti vállalkozás kezdeményezésére kerülnek gazdálkodásba.

A használatba vételt a földforgalmi szabályozás alapján egy használati szerződési ajánlat tulajdonosok részére történő megküldésével lehet kezdeményezni.

A szerződési ajánlat a tartalmát tekintve nagyobbrészt hasonló ahhoz a szerződéshez, amit egy önálló tulajdonos köt a tulajdonában álló erdő használati jogának átadása céljából, ha éppen így kívánja hasznosítani azt. Amíg azonban ilyen helyzetben két személy valós megegyezéséről és a megegyezés papírra vetéséről van szó, addig közös tulajdon esetében személyes találkozásra jellemzően sem a szerződő felek, sem a tulajdonostársak között nem kerül sor, így valójában a szerződési ajánlat sem egy tényleges megegyezés írásba foglalását jelenti, az csupán egy – feltételezhetően jóhiszeműen, de ettől még nyilvánvalóan az ajánlattevő érdekei mentén összeállított – egyoldalú ajánlat. A szabályozás alapján ugyanakkor a végtermékként előálló szerződést végül mégis közös megegyezésként kell értelmezni, akkor is, ha az ajánlatot a vélelmes egyszerű többségi vagy a vélelmes minősített többségi jóváhagyási szabály eredményeképpen a tulajdonosoknak csak egy része – esetenként akár egészen kis része – fogadta el.

Talán további fejtegetés nélkül is érezni a két eset közötti különbséget!

Na de miért is érdekes ez? Egyebek mellett például azért, mert egy kicsit más megvilágításba helyezi az erdőkre vonatkozó használati szerződések esetében széles körűen biztosított szerződéses szabadságot.

Ha a szívességi földhasználati szerződés, valamint a többlethasználati megállapodás lehetőségétől most eltekintünk, akkor az erdőnek minősülő föld használatának átadására (ebben az esetben nevezzük inkább használatba vételnek) három jogcímen kerülhet sor, mégpedig

• erdőgazdálkodási haszonbérlet,
• erdőgazdálkodási integráció és
• erdőkezelés útján.

A három jogcím elsődlegesen az erdőgazdálkodási tevékenységek megtervezésében és végrehajtásában való tulajdonosi közreműködés lehetőségében, valamint az erdőgazdálkodás eredményének a felosztási módjában különbözik (normális esetben a felek ezen ismérvek alapján választanak jogcímet). Ezekkel az elsődleges ismérvekkel összefüggésben, jellemzően a felmerülő kockázatok kezelésére azután a szabályozás minden jogcím esetében tartalmaz további kiegészítő feltételeket, illetve rendelkezéseket.

Ilyen kiegészítő rendelkezés például kisebb tulajdonosi közreműködési lehetőség, illetve a tulajdonosi járandóság fix összegű meghatározása (haszonbérlet típusú jogviszony) esetén az erdővagyon védelmére vonatkozó erdőgazdálkodási korlátok meghatározása, nagyobb tulajdonosi közreműködési lehetőség, illetve az erdőgazdálkodás eredményének tételes elszámolásán alapuló felosztása (erdőkezelés típusú jogviszony) esetén pedig a szerződés tulajdonosi elfogadására vonatkozó könnyítés. Normális esetben ezek a kiegészítő feltételek, illetve rendelkezések magától értetődőek a felek számára.

Mindhárom jogcím, de főleg az utóbbi kettő szabályozása megegyezik abban, hogy sajátos módon nagy teret engednek a szerződéses szabadságnak. Sajátos mód alatt azt kell érteni, hogy a legtöbb rendelkezés rögzít ugyan egy, a jogcím sajátosságát adó karakteres főszabályt, de azt a legtöbb esetben „ha a felek másképp nem rendelkeznek” kitétellel vezetik fel, vagy feltételes módban határozzák meg.

Azaz egy mesebeli példával élve az eszes leány hoz is madarat a királynak, meg nem is. Ez első megközelítésben nagyon méltányos megoldás a szerződő felek részére, viszont ennek köszönhetően – amellett, hogy ember legyen a talpán, aki szabatosan be tudja mutatni az egyes jogcímeket – nagyon könnyen lehet

• az erdőkezelési szerződésből kvázi haszonbérleti szerződés,
• a haszonbérleti szerződésből kvázi erdőkezelési szerződés,
• az integrációs szerződésből pedig kvázi erdőkezelési vagy
• kvázi haszonbérleti szerződés.

Az ajánlattevő gyakorlatilag a saját érdekei mentén választhat jogcímet, és ettől szinte teljesen függetlenül válogathatja össze a szerződés rendelkezéseit.

Ez azt eredményezi, hogy a cikk elején taglalt felvetés miatt egyébként is némileg kiszolgáltatott helyzetben lévő tulajdonosokat még egy karakteres jogcím szabályozás sem segíti a részükre megküldött használatba vételi ajánlat értelmezésében, illetve az elfogadásáról vagy elutasításáról való döntésben.

Ha nem vigyázunk, a most kivezetett erdőgazdálkodási megbízási szerződések ingoványos világa helyén rendkívül nagy munkával újabb csalfa világ épül. Kinek lenne jó ez? Az erdész vállalkozások megítélésének biztosan nem használna (jelenleg ugyanis elsősorban őket illeti az ajánlattétel lehetősége, illetve terheli annak felelőssége).

Forrás: NAK