Az első és legfontosabb kérdés, hogy a fával borított területünk erdőnek minősül-e? Ha igen, akkor vonatkozik rá az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: erdőtörvény) teljeskörű szabályozása, és az ingatlan hasznosítása során – a természet és a köz érdekében – számos korlátozással kell számolnunk.

Az erdő jogszabályi definíciója összetett, több feltételt tartalmaz. Leegyszerűsítve azonban azt mondhatjuk, hogy erdő az erdészeti hatóság által erdőrészletként nyilvántartott terület.

Az erdészeti hatóság erdőkről vezetett nyilvántartásának fontosabb adatai szemléletes módon, térképen megjelenítve bárki számára online elérhetőek az erdészeti hatóság Erdőtérkép alkalmazásában. Az itt megjelenő adatok ugyan nem minősülnek közhitelesnek, de a hétköznapi ember számára kellő biztonságot nyújtanak a tájékozódáshoz. Amennyiben ingatlanunkat az erdőtérképen be tudjuk azonosítani, akkor kiderül, hogy azon található-e nyilvántartott erdő vagy sem.

Előfordulhat olyan eset, amikor még azt sem tudjuk pontosan, hol is helyezkedik el az ingatlan a település közigazgatási határán belül. Az ingatlan elhelyezkedése a helyrajzi szám ismeretében a földhivatali nyilvántartáson túl megtekinthető pl. a mobilgazda applikációban, az e-Közmű alkalmazásban, vagy a Természetvédelmi Információs Rendszer interaktív térképi felületén, de korlátozottan maga az Erdőtérkép alkalmazás is tartalmaz helyrajzi szám határ és azonosító adatokat, ami szintén a segítségünkre lehet.

Amennyiben erdőként azonosítjuk a területet, úgy annak hasznosítása során be kell tartani az erdőtörvény erdőkre vonatkozó rendelkezéseit. Elsőként erdőgazdálkodóról, azaz jogszerű földhasználóról szükséges gondoskodni, neki van lehetősége az erdőgazdálkodási tevékenységek gyakorlására. Az erdő földhasználati szabályozását, valamint az erdőgazdálkodás folyamatát későbbi cikkeinkben részletesen bemutatjuk.

Ha a vizsgált terület a fentiek szerint nem minősül erdőnek, akkor azt a tulajdonos a hosszútávú szándékaival is összhangban az alábbi egyéb kategóriákban tudja hasznosítani.

Amennyiben az átlagosan két méternél magasabb fákból álló faállománnyal való borítottság ötven százaléknál nagyobb, kiterjedése eléri az ötezer négyzetmétert, szélessége pedig a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan a húsz métert, kezdeményezhetjük az erdészeti hatóságnál a terület erdőként vagy szabad rendelkezésű erdőként való nyilvántartásba vételét.

Fontos! Az erdőként való nyilvántartás hosszútávú elköteleződést jelent, annak ismételt mezőgazdasági művelésbe vonása vagy más célú hasznosítása csak összetett engedélyezési eljárást követően, általában csereerdősítés biztosítása mellett lehetséges. Az erdészeti hatóság által nyilvántartott erdőben folytatott erdőgazdálkodási tevékenységhez ugyanakkor számos állami támogatás vehető igénybe.

Gyakoribb eset az ún. szabadrendelkezésű erdőként való nyilvántartásba vétel, amivel ugyan szintén hatósági nyilvántartásba kerül a terület, de – ahogyan a nevében is szerepel – viszonylag szabadabb szabályok szerint lehet benne gazdálkodni, és a terület későbbi más célú hasznosítása is egyszerűbben megvalósítható. Ebben az esetben viszont nem lehet élni az erdőgazdálkodáshoz igényelhető állami támogatási lehetőségekkel.

Amennyiben a vizsgált, külterületen elhelyezkedő, fával borított terület nem erdő és nem is szabad rendelkezésű erdő, akkor az – külön erdészeti hatósági nyilvántartásba vétel nélkül is – az erdőtörvény szerinti fásításnak minősül.

A fásításokra vonatkozóan az erdőtörvény csak minimális kötöttségeket tartalmaz. Létesítésük, fenntartásuk és kitermelésük nem veszélyeztetheti a környező területek, műszaki objektumok, élőhelyek fenntartását, illetve hasznosítását, a fásításokban való fakitermelés pedig bejelentésköteles tevékenység.

Amennyiben a fásításban jelenlévő fa vagy faállomány nem akadályozza a mezőgazdasági célú hasznosítást (pl. legelőn található fa, facsoport vagy erdősáv), úgy nincs különösebb teendőnk vele. Amellett, hogy növelik a mezőgazdasági hasznosítású terület természeti értékét, változatosságát és színesítik a tájat, jelenlétük összhangban állhat a gazdálkodással is, például delelőhelyet biztosítanak az állatok számára, javítják a terület mikroklímáját. A fásítás területe továbbra is jogosult maradhat a földalapú támogatásra, valamint a mezőgazdasági támogatások tekintetében agro-ökológiai program elemeként, illetve tájelemként is tekintetbe vehető.

Fontos tudni, hogy település belterületén az erdőtörvény hatálya csak az erdészeti hatóság által erdőként nyilvántartott területekre terjed ki. Fő szabály szerint ugyancsak nem tartoznak az erdőtörvény hatálya alá az ingatlan-nyilvántartás szerint zártkertnek minősülő területek. Kivételt képeznek ez alól a nemzeti- vagy közösségi támogatással létesített erdők, valamint az állami tulajdonú földrészletek.

Végül megemlítjük, hogy a földterületet a fentieken túlmenően ipari- vagy energetikai célú fásszárú ültetvényként is boríthatja faállomány. Ezekre a területekre azonban nem az erdőtörvény, hanem a fás szárú ültetvényekről szóló 135/2017. (VI. 9.) Korm. rendelet állapít meg szabályokat.

Az erdőtörvény vagy az említett Korm. Rendelet, valamint a Natura 2000 szabályozás hatálya alá nem tartozó fával vagy faállománnyal borított területek külön jogszabály, a települési zöldinfrastruktúráról, a zöldfelületi tanúsítványról és a zöld védjegyről szóló 282/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet hatálya alá, valamint a települési jegyző hatáskörébe tartozik.

Ugyancsak fontos tudni, hogy a külterületen található, erdei fával vagy faállománnyal borított terület ingatlannyilvántartási művelési ágát az erdőtörvény szerinti kategóriákba tartozás határozza meg. Az erdőterületet “erdő”, a szabad rendelkezésű erdő területét “fásított terület” művelési ágban kell nyilvántartani, amelyről a tulajdonosnak, a földhasználónak vagy az erdészeti hatóságnak kell gondoskodnia.

Amennyiben az erdő művelési ág bejegyzésének átmenetileg akadálya van, akkor a földhivatal az ingatlanra az “Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület” jogi jelleget vezeti fel.

A fás szárú ültetvények művelési ága maradhat továbbra is “szántó”.

Amennyiben a fentiek ellenére földtulajdonosként még mindig bizonytalan a fával borított területe státuszát illetően, érdemes szakemberhez fordulni.

Ha kérdése, észrevétele van a leírtakkal kapcsolatban, azt megírhatja az erdo@nak.hu e-mail címre, az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata ebben a kérdésben is rendelkezésére áll.

forrás: NAK / Csomós János

1. A magán erdőgazdálkodás sokszor elfelejtett szereplői – az erdőtulajdonosok

Hazánk erdeinek közel fele magántulajdonban áll. A vagyonhasznosítással kapcsolatos elsődleges rendelkezési jogok a polgárjogi és földhasználati szabályozás szerint erdők esetében is a tulajdonost illetik meg. Hogyan érvényesül ez a gyakorlatban? Minden érintett tisztában van a lehetőségeivel, valamint az erdők közérdekű funkcióiból fakadó kötelezettségeivel? A hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy érdekeik szerint élhessenek ezekkel a lehetőségekkel, illetve képessé teszik őket arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak?Ebben a cikkben, illetve a közeljövőben megjelenő hosszabb cikksorozatunkban az előbbiekről, valamint az erdőgazdálkodás kulisszatitkairól igyekszünk – elsősorban az erdőtulajdonosok szemszögéből nézve, illetve részükre – tájékoztatást adni. 

A cikksorozatban az erdővel borított területekkel kapcsolatos alapvető jogi szabályozás, az erdőingatlan földhasználati lehetőségei, ezek adózási vonzata, valamint az osztatlan közös tulajdon felszámolási lehetőségei kerülnek górcső alá.

Ha valakinek erdeje van, akkor annak az anyagi értelemben vett hasznai őt illetik. Eldöntheti, hogy a használati jog gyakorlásával maga él, vagy ezt a jogot megfelelő ellentételezés fejében, egy úgynevezett földhasználati szerződés útján másra ruházza át.

Még mielőtt elmerülnénk a részletekben, jelentsük ki, hogy erdőgazdálkodás alatt szokványosan egy folytonos tevékenységet értünk, melynek során rendszeresen vannak erdősítési, erdőnevelési és erdővédelmi feladatok, valamint haszonvételi, jellemzően fakitermelési lehetőségek. Rendszeresek tehát a kisebb-nagyobb kiadások, és az ezek fedezetét biztosító – szintén kisebb-nagyobb – bevételek.

E rendszeresség, a kiadások és bevételek közel egyenletes megléte ugyanakkor csak egy bizonyos birtokméret – faállományviszonyoktól, környezeti és gazdasági feltételektől függően cca. 300 ha – felett jelenik meg. Kisebb erdőbirtokon tényleges erdőgazdálkodás helyett inkább alkalmi erdészeti tevékenységekről, bevételekről és kiadásokról beszélhetünk, – az előbbiek miatt – annak minden hátulütőjével és hatékonyságcsökkentő velejárójával.

Adva van tehát egy erdőingatlan, és annak a tulajdonosa, illetve – osztatlan közös tulajdon esetében – tulajdonosi köre, aki eldöntheti, hogy milyen módon kívánja hasznosítani a tulajdonában álló erdővagyont. Dönthet az önálló erdőgazdálkodás szervezeti és formai kereteinek kialakításáról, vagy csatlakozhat egy erdőbirtokossági társulathoz, esetleg választhat egy megbízható erdőgazdálkodó vállalkozást, akivel földhasználati szerződést köt.

Tulajdonosként mindezekre megvan a lehetősége. Jó tudni azonban, hogy a hatályos földhasználati szabályozás szerint egy erdőgazdálkodó vállalkozás a tulajdonost akár meg is keresheti földhasználati szerződési ajánlattal. Jobb esetben először személyesen, és akkor szóban meg tudják tárgyalni a feltételeket, de akár írásban is. Az utóbbi esetben a tulajdonosnak oda kell figyelnie arra, hogy ne felejtsen el az ajánlatra igazoltan – s szintén írásos formában –, a részletekre is kiterjedően választ adni, esetleg további egyeztetéseket kezdeményezni. Ellenkező esetben akár érvénybe is léphet a szerződés az ajánlattevő által meghatározott feltételekkel, amelynek mind a megvalósulása, mind pedig a megszüntetése vagy módosítása sok bonyodalommal és bosszúsággal járhat.

Az erdőgazdálkodás megkezdését bonyolíthatja, ha az erdő több tulajdonos, osztatlan közös tulajdonában áll.

Egyszerűbb esetben a tulajdonosi kört családtagok, ismerősök – egy településen élők –, esetleg üzlettársak alkotják. Ugyanazon lehetőségük van az erdőgazdálkodás megszervezésére mint önálló tulajdon esetén, ami jellemzően nem okoz komolyabb gondot, illetve konfliktusokat az érintettek között.

A szükséges tulajdonosi döntéseket képesek lehetnek egymás érdekeire tekintettel, komolyabb feszültségek nélkül meghozni. Sőt, a közös tulajdonnak ilyen esetben akár közösségformáló ereje is lehet. Sok példát tudunk arra, hogy a zömében közel élő erdőtulajdonosok – akár több ingatlan tulajdonosi közösségei – közmegegyezéssel és mindannyiuk megelégedésére, például erdőbirtokossági társulatba tömörülve, közösen hasznosítják az erdőtulajdonukat immár három évtizede.

Az előzőeknél bonyolultabb a helyzet, ha az erdő távolabbi ismeretségben álló, vagy idegen személyek osztatlan közös tulajdonában áll. Ilyenkor nagy a kockázata annak, hogy a közös tulajdon hasznosítása közömbösség vagy ellentétes érdekek miatt zátonyra fut, esetleg az érintettek kisebb-nagyobb részének a szándékai ellenére valósul meg.

Egy további eset, ha egy tulajdonostársnak meghatározó, de legalábbis az átlagosnál nagyobb tulajdonrésze van a közös tulajdonú erdőben. Ő ugyanis jellemzően motivált a közös tulajdon hasznosításának a megszervezésében. Jó esetben körültekintően, a közösség együttes érdekeinek figyelembevételével megkeresi az optimális megoldást az ingatlan hasznosítására, a lehetőségről tájékoztatja a tulajdonostársait, majd azt egy széles bázison nyugvó, időtálló tulajdonosi megállapodás alapján meg is szervezi. 

Sok szempontból a legkedvezőtlenebb az a helyzet, ha az erdő jelentős számú, egymás számára idegen, az országban sokszor szétszórtan élő tulajdonosok osztatlan közös tulajdonában áll, és még csak egy jelentősebb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs sincs közöttük. Az ilyen tulajdonosi közösség egyfelől motiválatlan vagy képtelen a közös döntésekre és a közös vagyonhasznosításra, másfelől bármilyen megoldás esetén nagy az esélye annak, hogy a közös döntések akár jelentős arányú kisebbség érdekeit sértik, akik ezt gyakran nem is hagyják szó nélkül.

Mindez ágazatpolitikai szempontból is sajnálatos. Egyszer talán ezen ingatlanok esetében is rendeződnek a tulajdonosi és gazdálkodási viszonyok, addig pedig az ingatlan és a tulajdonosi közösség jobb híján sodródik a földhasználati szabályozás adta keretek között.

Nem lehetünk azonban közömbösek az ilyen helyzetekre sem, mert a hazai magán erdőgazdálkodás bizonytalanságait egyfelől éppen az okozza, hogy a múlt század végén magántulajdonba került erdőingatlanok többsége esetében még ma is ez a helyzet áll fenn!

Az elhibázott kárpótlási és a termelőszövetkezeti részaránytulajdon nevesítési eljárásokat követően ugyanis erdők esetében máig nem mentek végbe érdemi arányban tulajdonosi koncentrációt, vagy a közös tulajdon megszüntetését eredményező folyamatok.

Emellett az ilyen helyzetben lévő tulajdonosközösségek együttélését, közös döntéseit elősegítő szabályozások is meglehetősen foghíjasan, szinte csak az erdőbirtokossági társulatokra vonatkozóan kerültek kialakításra.

Úgy véljük, az állam nem hagyhat kiszolgáltatott helyzetben több százezres, egyes számítások szerint félmilliós nagyságrendű erdőtulajdonosi kört, esetükben sem hagyhatja sérülni a tulajdonhoz fűződő alapvető alkotmányos jogokat. Megfelelő szabályozással, szervező- és tájékoztató tevékenységgel cselekvőképessé kell tennie a magánerdők tulajdonosi közösségeit is, ahogy ez történik bármely más állampolgári csoport esetében. Ha pedig a magánerdők tulajdonosi szerkezete annyira kedvezőtlen, hogy ez nem lehetséges, akkor meg kell teremteni a közös tulajdon egyszerű és széles körű felszámolásának lehetőségét.

Meggyőződésünk, hogy a magán erdőgazdálkodásban érintett hazai erdőgazdálkodó és erdészeti vállalkozásoknak is ez az érdekük, hiszen minden bizonnyal időtálló, az erdőtulajdonosok széles körű konszenzusán alapuló földhasználati vagy szolgáltatói szerződéseket szeretnének kötni, illetve az érintett erdőingatlanok tulajdonosaival való harmonikus kapcsolattartás mellett hosszú távon is kiszámítható gazdasági tevékenységet kívánnak folytatni.

Ezáltal válnak a fent jelzett állami feladatok egyben szakmapolitikai, illetve kamarai feladattá.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, mint az erdőgazdálkodók és erdészeti vállalkozások köztestülete, a magán erdőgazdálkodásban érintett szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel, valamint a szaktárcával karöltve igyekszik a jogalkotást az említett irányba befolyásolni.

Az Agrárkamara az Erdészeti Szakértői Hálózata által megvalósított tájékoztatási tevékenységével pedig elő kívánja segíteni azt, hogy az erdőtulajdonosok az erdővagyon hasznosításáról megalapozott döntéseket tudjanak hozni.

Ha az előbbiekhez kapcsolódóan – különösen, mint erdőtulajdonosnak – javaslata, észrevétele vagy kérdése van, kérjük, azt az erdo@nak.hu e-mail címre írja meg részünkre.

forrás: NAK / Szalai Károly