Ez az együttműködésen alapuló keretrendszer biztosítja az adatok megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát páneurópai szinten. A jelentést az Európai Erdészeti Intézet (EFI) készítette.

forrás: Forest Europe / EFI

A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója régóta foglalkozik az erdők ökológiai helyzetével, klímaváltozásra adott válaszaival. Sőt, mi több, egyik fő kutatási területe a klímaváltozás genetikai aspektusainak elemzése, ami számos kérdést felvet. Az erdészet és az erdőkkel foglalkozó szakemberek munkája gyakran megfoghatatlan, aki nem ebben él, nemritkán csak a favágásokat látja, esetleg egy-két pickupban ülő zöld ruhás erdészt. A valóság azonban teljesen mást mutat. Borovics Attila és a vele dolgozók rengeteg adat elemzésével, több évtizedes megfigyelési sorozat eredményei alapján, pontos méréseket feldolgozva építenek fel olyan modelleket, amelyek alapján egy adott helyszínre vonatkoztatva (ez néhány hektárnyi erdőterületet jelent) meg tudják állapítani a kirajzolódó klimatikus tényezőket, így megalapozott döntéseket hozhatnak az erdők létét, jövőjét illetően. A gondosan kivitelezett mérésekre alapozva azt modellezik, hogy mi várható a jövőben az adott területen, hogyan változik majd az erdő, és hogyan lehet elősegíteni az erdők szerkezetének klímavédelmi célú átalakulását. 

Ilyen mérési tárgy lehet a terület talajadottsága, vízgazdálkodása, tápanyag-szolgáltató képessége, a többletvíz jelenléte (vagy épp nem léte, ami jellemzőbb). Természetesen a klímazóna is a mérés részét képezi. Ezekből az adatokból pedig számos következtetést megfogalmaznak. Például a bükkösök klímaosztálya már most is átalakulóban van, egyre inkább gyertyános-tölgyesre vált, ami a terület szárazabbá válását igazolja. A változás azt is szemlélteti, mekkora a verseny a terület fafajai között: a nagy vízfogyasztású bükkök nehezebben veszik fel a versenyt a szárazsággal szemben az ellenállóbb tölgyekkel, cserekkel. A szárazsági stressz okozta helyzetet ma már a évenkénti makkterméssel kezelik, hogy elősegítsék a fajuk fennmaradását, holott ez korábban csak 10–12 évente volt jellemző. Ez a válaszreakció is világosan megmutatja, hogy a bükkállományok érzik a veszélyt, menekülnének ebből a száraz klímából, amely már nem kedvező számukra.

A július a legkritikusabb a fák számára

Mivel a bükkösök a magasabb hegységeket kedvelik, állományuk frissítése, alkalmazkodóképességük javítása elengedhetetlen, hiszen egyre kevésbé tolerálják az aszályos időszakokat. A csapadék mennyisége sajnos pont a fafajaink számára leginkább kritikus júliusi időszakban csökken leginkább. A fák fő növekedési időszaka ugyanis éppen a nyári aszályos hónapokra tehető. Ha ilyenkor nincs elegendő víz, akkor csúcsszáradást figyelhetünk meg, kisebbek lesznek a levelek, hogy csökkenjen a párologtatófelületet, és a növekedési fázis elmarad. 

A jövőt előrevetítve növekvő mortalitás (halálozási arányszám, amely megmutatja, hogy egy csoporton belül hányan halnak meg, pusztulnak el – a szerk.) és csökkenő produkció a legvalószínűbb forgatókönyv, amelyet sajnos a valóság egyre megbízhatóbban vissza is igazol. Éppen ezért fontos, hogy a szakemberek lássák a folyamatok irányát és sebességét. Ma már a legutolsó jégkorszakot követő spontán melegedés ütemének százszorosát tapasztalhatjuk az ember indukálta klímaváltozás kapcsán. Ez azt jelenti, hogy a korábban 1000 év alatt végbement 4-5 generációváltás és alkalmazkodási szelekciós ciklus most 100 év alatt lezajlik, ami a tölgyek esetében alig egy generációnyi idő. Ez önmagában magyarázza az emberi segítség szükségességét. Ennyi idő alatt nem tudnak kialakulni új szárazságtűrő utódállományok, nincs tere a szelekciónak, nem képesek elég gyorsan alkalmazkodni az őshonos erdőállományaink populációi.

Eltűnhetnek az erdők az Alföldről?

Olyannyira érvényes a fenti megállapítás, hogy az Alföld jelentős részén már most sem erdőssztyepp-, hanem sztyeppklímáról beszélünk, ami utal arra, hogy az erdő jelenléte már nem feltétlenül szerves része a jövő tájképének. A kérdés csak az, hogy ezt vajon már a félsivatag követi-e? Ez pedig nem a néhány száz év múlva bekövetkező valóság, hanem a jelenünk. Ráadásul ezek a változások olyan ütemben zajlanak, hogy a gyakorlati szakemberek is csak találgatnak, mi lesz a most telepített erdőkkel 30 év múlva. 

Az erdős sztyepp átmeneti zóna az erdők és a nyílt, füves sztyeppek között. Mérsékelten száraz, mozaikos növényzet jellemzi. Ezzel szemben a sztyepp nyílt, füves síkság fás növényzet nélkül vagy kevés cserjével. Szárazságtűrő fűfélék jellemzik.

A csertölgy lehet a jövő sztárnövénye

Az őshonos, klímaérzékeny fafajaink nehéz kihívások elé néznek. Az intézet igazgatójának elmondása szerint ezek úgy működnek, mintha érzékeny páratartalom-mérők lennének. A legmelegebb és legszárazabb júliusi hónap légnedvessége behatárolja az életfeltételeiket. A leginkább párás és hűvös klímazónán élő bükk egyre kevésbé találja meg életfeltételeit, hiszen minden tendencia a bükkösök eddigi jól megszokott termőhelyei ellen dolgozik. A száraz, aszályos időszak nem kedvez a fafajnak, helyette a tölgyesek, cseresek és ezek elegyfajai (különböző fajok együtt telepítése – a szerk.) dominálnak majd, melyek közül utóbbi lehet a jövő sztárnövénye. A csertölgy ugyanis a mediterráneumból származik, ezért jobban alkalmazkodott a nyári aszályos klimatikus viszonyokhoz. 

Ehhez hasonlóan újra kezdik felfedezni és szélesebb körben alkalmazna magyar tölgyet, amely nemcsak szárazságtűrésével, hanem szépségével és kiváló minőségű faanyagával is felhívja magára a figyelmet. Nem véletlen, hogy tőlünk délre, délkeletre meghatározó eleme az erdőgazdálkodásnak.

Az Alföld helyzete a legnagyobb kérdés

A szakértő szerint ez különösen abban az esetben érvényes, ha őshonos fajokról van szó. Ugyanis ezen a területen nem egyértelmű, mi is számít annak. Az Alföld egy része kiszáradt a folyószabályozások miatt, a talajvíz ezért folyamatosan csökken, nincsenek elöntések, amelyekre számítani lehetne, és ami szükséges egy sor őshonos fafajunk fennmaradásához. Ha nincs őshonos termőhely, akkor mi legyen az őshonos megoldás? 

Itt már túl kell lépni a szigorú növényföldrajzi elveken! Egy bükkösbe lépve párás levegőt tapasztalhatunk, a tölgyesek levegője már szárazabb, a városokban pedig szinte pokoli a levegővétel a kánikulában. Ez megmutatja, mire lehet számítani az Alföldön, ahol gyakorlatilag eltűnik a víz, így a pára is, de már az altalaj vízkészlete is kimerülőben van. Valóban extrém a helyzet, és sajnos nem mindenhol működnek az őshonos fafajokból álló erdőtelepítések. Például az őshonosnak számító szürke nyár hiába szárazságtűrő, az alföldi klímát hosszú távon ő sem fogja mindenhol elviselni. 

Már a legöregebb fák sem érik el a süllyedő talajvizet

Már az olyan, évtizedekkel korábban telepített, egyébként nem őshonos szárazságtűrő fafajok sem bírják az alföldi viszonyokat, mint az erdei- és a feketefenyő. Jogosan mondhatnánk, hogy ilyen klimatikus viszonyok között vissza kell vinni a vizet a területre. De ott, ahol megtörténtek a folyószabályozások, ma városok vannak, így cseppet sem egyszerű a vízgazdálkodás átalakítása. A Borovics Attila intézetében folyó monitoring mérések megmutatják a valóságot: ahol néhány éve 3–4 méter mélyen elérhető volt az altalaj vízkészlete, így az erdők gyökérrendszere ki tudta használni az ebből származó többletvizet, ott ez a vízbázis ma már 7–8 méter alá süllyedt, amelyet még egy idős, élete teljében lévő tölgyes sem tud kiaknázni. Vagyis az erdők gyökérzónája „levált” a többletvizet szolgáltatni képes talajrétegről, amely azonnal látszik a korona csúcsának száradásán, az erdők egészségi állapotának leromlásán. 

Mi a válasz a vízhiányra?

Hogyan lehet mégiscsak megtartani az erdőket, helyreállítani őket vagy újakat létrehozni az Alföld gyorsan átalakuló környezeti feltételei között? Elodázhatatlan kérdés ez, hiszen az erdőkhöz egy sor olyan szolgáltatás is kötődik, amelyek élhetővé teszik a tájat, és egyúttal – a szénmegkötés révén – védik a klímát is a további gyors ütemű változásokkal szemben.Hegyvidéki környezetben nagyobb a mozgástér, hiszen néhány száz méteres magasságkülönbségek esetében már ismertek a megoldási lehetőségek, és ezek kombinálhatók, például az elegyítés kiváló megoldást kínál. Örvendetes, hogy ezeken a területeken még a legérzékenyebb bükkről sem kell lemondani, elegy formájában hosszú távon megőrizhető az északi oldalak hűvösebb völgyeiben. Az erdők érdekében viszont szükségesek az aktív, előrelátó gazdálkodással megoldható elegyítések, hiszen a szárazságot jobban tűrő fajok menthetik meg az erdőket és az élővilágukat, miközben ezek nem minden helyszínen jelennek meg spontán folyamatok révén. A nagyfokú diverzitás segít abban, hogy az erdők sokkal ellenállóbbak legyenek, ehhez viszont meg kell ismerni az adott helyszín közeli és távolabbi klimatikus jövőjét és az ott alkalmazható fafajokat és ezek származását. Összességében pillanatnyilag az Alföld egyes részei jelentik a legnagyobb problémát, mert ott már kifogyóban vagyunk a jól kiérlelt biztos megoldásokból. De még a kisebb hibák is jobbak, mint a döntésképtelenség. 

Merész lépésekre van szükség

Borovics Attila szerint az éghajlati változásokkal szemben – a bizonytalanságok ellenére – most kell cselekednünk. Ugyanakkor az intuitív, érzelemvezérelt magyarázatok helyett ökológiai és evolúciós ismeretekre alapozott érvelés kell az erdőket érintő hosszú távú döntésekhez. Ehhez az erdészeti genetikai erőforrások ismeretére és tudatos használatára, hosszú távú monitoringok és tartamkísérletek eredményeinek gyakorlati alkalmazására, bioökonómiai elemzésekre alapozott döntésekre van szükség. Azt is meg kell érteni, hogy ez már nemcsak egy technikai kérdés, hanem a társadalom is messzemenőkig érintett. A klímaváltozás ismeretében az emberek aggódnak az erdők jövője miatt. Nem igazán győzik meg őket az erdőgazdálkodók az alkalmazkodás érdekében hozott intézkedések megbízhatóságáról. Ezt a szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni az erdők alkalmazkodását segítő gazdálkodás kialakításában és bemutatásában. Az ellenálló képesség fokozása mellett nyomon kell követnünk az erdei ökoszisztémák változását, és fenn kell tartani, valamint növelni kell a biológiai sokféleséget a fafajok elegyítésével. Az is lényeges, hogy az erdők szerepe óriási a klímavédelmi átmenetben, elég csak a szénmegkötésre gondolni.

A vadvilág is kiszolgáltatott

A növények mellett a vadvilág kérdése éppúgy az erdők jövőjéhez tartozik, hiszen az állatvilág több fronton is kiszolgáltatott az erdőknek. Például az őshonos tölgyesekhez legalább 400 olyan rovarfaj kötődik, amely csak itt találja meg életfeltételeit. A levelekhez, a lombkoronához, a termésekhez és a faanyaghoz kapcsolódnak kizárólagos módon, ha pedig egy ilyen erdő elpusztul, a 400 rovarfajnak nem lesz otthona. A szakember szerint ugyanakkor a vadállomány és az erdő kapcsolatában is egyensúlyt kell teremteni, hiszen a túl magas vadlétszám veszélyeztetheti azokat a finom léptékben megvalósított ökológiai megoldásokat, amelyeket az erdők alkalmazkodása érdekében hajtanak végre. 

Átalakulnak az európai erdők, de segíthetünk egymásnak

Az erdők jövőjét európai szinten is aktív diskurzus övezi, hiszen máshol is ugyanezekkel a problémákkal szembesülnek. Ha ugrunk egy nagyot, azt látjuk, hogy a francia tölgyesekkel és bükkösökkel kapcsolatban is hasonló kérdések foglalkoztatják a szakembereket. A tudásmegosztás pedig működik: a tapasztalatok átadása a Kárpát-medence erdein is segíthet. Magyarország esetében a balkáni régió, Délkelet-Európa és akár Nyugat-Törökország azok a „tesztterületek”, amelyek megmutatják, mi várható nálunk a következő évtizedekben. Az ottani magkészletek hazai alkalmazása révén – ami egyszerű kereskedelmi ügylet révén egy több ezer éves spontán vándorlási folyamatot rövidít le néhány napra –, valamint a gazdálkodási tapasztalatok megismerése révén is több megoldási út rajzolódhat ki számunkra. Franciaországnak pedig hasonló tesztüzem a magyar régió. Így segítik egymást az országok szaporítóanyaggal, tapasztalatokkal és a kísérletek eredményeivel.

Az erdőgazdálkodás kapcsán stratégiai változások szemtanúi vagyunk a klímaváltozás okozta hatások miatt. Az újabb kutatási eredmények és az alkalmazkodást elősegítő intézkedések során szerzett gazdálkodói tapasztalatok alapján folyamatossá kell tenni az emberi erőforrásba (a teljes erdészeti személyzet készségfejlesztésébe), az információs rendszerekbe és a kommunikáció javításába történő beruházásokat. A döntések eredményeit már rövid távon is ki kell értékelni, hogy az új döntéseket már a helyreigazított ismeretek birtokában hozzuk meg. Ez tehát olyan interaktív folyamat, amely képes minimalizálni a klímaváltozás hatásaihoz kapcsolódó bizonytalanságot.

greendex.hu

A múlt század ’80-as éveiben már megfigyelték és felismerték azokat a kedvezőtlen hatásokat, melyek következtében az európai erdők egészségi állapotában szignifikáns romlás jelentkezett. Az intenzív kutatás és az országhatáron átnyúló összefogás keretében több olyan nemzetközi együttműködési program jött létre, melyeknek szerepe az erdők állapotának összehangolt monitoringjában, illetve a klímaváltozás elleni védekezésben a mai napig jelentős.

A hazai erdők egészségi állapota európai viszonylatban átlagosnak tekinthető, ugyanakkor az utóbbi években az összesített erdőkárok mértéke és területe is növekvő trendet mutatott. Erdeink egészségi állapotát döntően az időjárási viszonyok (aszály, fagy, szél) és egyes biotikus károsítók (rovar-, gombakórokozók) befolyásolták, de nem jelentéktelen a vadállomány által okozott, illetve az erdőhasználatból, erdőművelésből közvetlenül adódó károsítások hatása sem.

Az Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszeren belül kap helyet a 78 db állandó mintaponton alapuló Erdővédelmi hálózat (EVH I.), melynek vizsgálati helyein évente mérik fel az erdő állapotát, illetve annak változását, felhívva a figyelmet az esetlegesen kedvezőtlen tendenciákra. Az összegyűjtött és kiértékelt adatok alapján nyomon követhető az erdők állapotának változása, a károsítók térbeli és időbeli kiterjedése, az erdőt veszélyeztető új károsítók megjelenése, illetve előre tervezhető az egyes károsítók ellen szükséges védekezés.

2022-ben 78 darab EVH mintaponton történt meg a mintafák egészére – koronára, törzsre és gyökfőre egyaránt – kiterjedő egészségi állapot felmérés. A vizsgálat a nemzetközi metodika szerint zajlott.

Összességében megállapítható, hogy az erdők egészségi állapotának romlása – a vizsgált mintaterületek adatai alapján – felgyorsult. Több fajcsoportnál a közepesen és az erősen károsodott faegyedek részarányának ugrásszerű növekedése figyelhető meg, míg egészségesnek mondható faegyedet már egyre ritkábban találunk. A kocsányos tölgy és az „egyéb tölgy” fafajcsoportba tartozó mintafáink között egyáltalán nem volt egészséges példány, de a feketefenyő, a cser és az akác esetében is csak elvétve akadt olyan fa, melynek levélvesztése ne haladta volna meg a 10%-ot. Az erősen károsodott egyedek részaránya az akác és a kocsányos tölgy esetén volt a legmagasabb, előbbi esetében ez azért is figyelemreméltó, mert néhány éve még a viszonylag egészségesebb fafajok sorát gyarapította.

Számos fafajcsoportban már az abiotikus eredetű károk domináltak a korábbi évekhez képest döntően inkább a rovar- és gombakárok magasabb részarányához képest. Összességében az abiotikus károk részaránya csaknem elérte a rovarkárokét. A vadkár mértéke a gyertyán, a bükk, az egyéb kemény és lágy lombos fajok és a nyár fajok esetében volt relatív magasabb, míg a mechanikai sérülések, sebzések aránya a bükkön, a gyertyánon illetve a fenyőkön volt számottevő. A tűzkár nyomai az egyéb lágy lombos fákon és az erdeifenyőn voltak megfigyelhetőek. Az idei évben az előző évekhez képest a be nem azonosított, vagyis ismeretlen eredetű károk aránya ismét csökkent, melynek egyik oka, hogy a felvételezést végző kollégák – a szakmai továbbképzéseknek köszönhetően – egyre biztosabban tudják beazonosítani a tüneteket.

Erdővédelmi aktualitások

A jövevény rovarfajok magyarországi megjelenésének és megtelepedésének üteme különösen az utóbbi fél évszázadban gyorsult fel, amely kifejezetten igaz az utóbbi 20 évre, mely során több jövevény faj jelent meg, mint az azt megelőző 110 esztendőben.

Ennek számos oka van: alapvetően a globalizáció, a megnövekedett áruforgalom könnyíti meg a terjeszkedésüket, valamint az egyre gyakoribbá váló időjárási anomáliák (pl. enyhe telek, aszályok) kifejezetten kedveznek számos jövevény rovarfaj megtelepedésének, illetve akár tömeges elszaporodásának is. A jövevény rovarfajok megjelenése és terjeszkedése a jövőben is folytatódni fog. Csak korai felismerésük, valamint a velük kapcsolatos ismeretek bővítése és terjesztése segíthet terjedésük lassításában, illetve kártételük mérséklésében.

A tölgy csipkéspoloska (Corythucha arcuata) még mindig az utóbbi néhány év legsikeresebben terjeszkedő invazív rovarfajainak egyike. Az Amerikai Egyesült Államokból behurcolt kártevőt Európában a 2000-es évek elején észlelték először – hazánkban 2013-ban a Szarvasi arborétumban – és feltehetőleg élő növényanyaggal hurcolták be őshazájából. Származási helyén a természetes ökoszisztéma részeként nem ilyen elterjedt, nem számít jelentős kártevőnek, Európában azonban természetes ellenség híján rendkívül gyorsan elterjedt. Az ERTI Erdővédelmi osztályának munkatársainak megfigyelése szerint a tápnövény szűkössége sem fogja korlátozni terjeszkedését, hiszen mára bebizonyosodott, hogy nemcsak az összes eurázsiai lombhullató tölgy alkalmas tápnövénye a rovarnak, de olyan tápnövényeken is kimutatták, mint a szelídgesztenye, hárs, juhar. Szinte minden tölgyesünkből érkezett már jelentés a tölgy csipkéspoloska kártételéről. A 2022-es kárbejelentők adatfeldolgozása jelenleg még zajlik, de a 2021-es évben összesen 67699 ha-ról érkezett kárbejelentés. Emellett arborétumokban, parkokban is megtalálható.

Elterjedését ugyancsak segíti, hogy, csipkéspoloskának évente több nemzedéke is lehet, melyek egyidejűleg vannak jelen a tápnövények levélfonákján. Eddigi megfigyelések szerint nyár közepére, végére a levelek elszíneződnek, miáltal lecsökken a fák asszimilációs felülete, mely hatással van a növény víz és tápanyagforgalmára is. A faj tömeges fellépésének hosszú távú hatásaira vonatkozóan már vannak előzetes eredmények. Ezek arra utalnak, hogy nem csak a megtámadott fák egészségi állapotára, hanem azok növekedésére és makktermésére, valamint a tölgyekhez kötődő fajgazdag életközösségekre nézve is jelentős negatív hatás várható. Egyelőre nem ismert sem a poloska természetes ellensége, sem hatékony védekezési eljárás a faj ellen. Hosszabb távú megoldást valószínűleg egy sikeres klasszikus biológiai védekezési program jelenthet.

A károsító jelentőségét felismerve több állami erdőgazdaság monitorozza intenzíven az állományait. A lenti drónfelvétel4 a Mecsekerdő Zrt. területén készült, ahol így kísérik figyelemmel a tölgyeseik állapotát.
Ez a technológia alkalmas az állományok szintjén a fotoszintetikus aktivitás kimutatására a vegetációs index elemzésével. A tölgy csipkéspoloska a 2022. évben 47 mintaterületünkön volt jelen.

kapcsolódó: Erdőkárok összesített kimutatása 2017-2022

forrás: NFK Erdészeti Főosztály

A Woodland Trust szerint a brit erdők mindössze 7 százaléka van jó ökológiai állapotban.

A nem egészséges erdőkre általában jellemző a holtfa alacsony szintje, kevés évszázados korú fa, az erdőn belüli nyílt élőhelyek hiánya, valamint a nem megfelelő faji és korbeli változatosság – állítja a jótékonysági szervezet, amely tavaly jelentést adott ki a brit erdők állapotáról.

A problémák egy része a világháborúk idejére nyúlik vissza, amikor rengeteg erdőt irtottak ki – írja az Independent.

A második világháborút követően Nagy-Britanniát történelmi léptékben kevéssé borították erdők, a szigetország területének mindössze 6 százalékát lepték el.

Azóta ez az arány nagyjából megduplázódott, 13 százalékra, de még mindig az egyik legalacsonyabb Európában, ahol az átlag közelebb van a 40 százalékhoz. Ez azt jelenti, hogy Nagy-Britannia erdeinek mintegy fele viszonylag új, hasonló korú és szerkezetű, mert az elmúlt évtizedekben telepítették vagy frissítették fel őket.

Ugyanakkor az otthonok fűtésére vagy kerítésépítésre használt erdőgazdálkodás lecsökkent, nem ritkítjuk erdeinket. Ennek eredménye az, hogy sok fa egyforma magas, és kevés fény képes áthatolni a lombkoronán és elérni az erdő talaját, ami gátolja a sokféleséget.

Problémát okoz, hogy az Egyesült Királyságban példátlan mértékben megnőtt a szarvasállomány, amely felfalja a fák újulatát és az erdők aljnövényzetében lévő virágokat, ami tovább csökkenti a fajok sokféleségét, és visszafogja az új növények növekedését, mert nem engedi elég fény beszűrődését.

Az ősi erdők is veszélyben vannak. Az Egyesült Királyság területének csak 2,5 százalékát teszik ki,

pedig értékes szárazföldi élőhelynek számítanak a változatosságuk és évszázados múltjuk miatt.

Újfajta kártevők és betegségek egyre nagyobb számban fordulnak elő az importált növények miatt, miközben a környezetszennyezés is sújtja az erdőket.

A jelentés szerint a kőrispusztulás kőrisfák millióit fenyegeti, ami a kőristől függő vadon élő fajok helyi kipusztulásához vezet. Szinte minden brit erdő meghaladja a nitrogénszennyezés határértékét, ami a zuzmók és más fajok kipusztulásához, az ökoszisztémák hanyatlásához vezet. A jelentés szerint a nitrogéntűrő fűfélék kiirtják az olyan erdei virágokat, mint az ibolya és a kender.

Az emberiség kihívása a természet védelme, az állat- és növényfajok kipusztulásának megakadályozása.

forrás: index

A jelentés a fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai kritériumaira épít, és az európai erdők állapotát 6 kulcsfontosságú kategória szerint tárgyalja:

– Erdőforrások és azok hozzájárulása a globális szén-dioxid-ciklusokhoz;

– Erdei ökoszisztéma egészsége és vitalitása;

– Az erdők produktív funkciói;

– Biológiai sokféleség az erdei ökoszisztémákban;

– Védő funkciók az erdőgazdálkodásban (különös tekintettel a talajra és a vízre), valamint

– A társadalmi-gazdasági funkciók és feltételek.

Az európai erdőkben néhány mutató az évek során stabil maradt:

– A két vagy több fafajból álló állományok dominálnak az európai erdőkben.

– A szokásos erdei madárfajok populációi stabilak.

– Az erdők és más erdős területek 70%-a alkalmas a nagyközönség nyilvános kikapcsolódásra.

A jelentés azt mutatja, hogy számos területen pozitív fejlemények vannak, és többek között a következő számokat mutatja be:

– Az európai erdőterület az elmúlt 30 évben 9%-kal nőtt. A 227 millió ha erdővel Európa területének több mint 1/3-a erdővel borított.

– Az európai erdők fatömege és a benne tárolt szén az elmúlt 30 évben 50%-kal nőtt, mivel az erdőterület bővült, és a növedéknek csak egy részét termelték ki. Az évi nettó fanövedéknek mintegy 3/4-ét termelik ki.

– A kitermelt faanyag mennyisége [nettó fakitermelés] nőtt, elérve az 550 millió m3-t, ami 40%-kal több, mint 1990-ben.

– A biológiai sokféleség megőrzésére kijelölt erdők területe 20 év alatt 65%-kal, a tájvédelemre kijelölt terület 8%-kal nőtt.

– A genetikai megőrzési egységek száma 1990. óta körülbelül tízszeresére nőtt.

A jelentés azonban megállapítja, hogy az európai erdők egyre inkább szembesülnek a kihívásokkal. A fő nyomás a társadalmi igényekből és az éghajlatváltozás hatásaiból fakad. A jelentés többek között rámutat, hogy:

– Az európai erdők körülbelül 3%-át károsítja elsősorban a szél, a rovarok, a patás állatok legelése és az erdőtüzek.

– Konkrétan a közelmúltban egyre gyakoribbak a nagy területű erdőkárok, ideértve az extrém aszályokat, a hőhullámokat, a szú kitöréseket [gradáció] és az erdőtüzeket.

– A légszennyezésből származó lerakódás az elmúlt 25 évben folyamatosan csökkent; azonban néhány szennyező anyag lokálisan még mindig meghaladja a kritikus terhelést.

– A fák átlagos lombvesztése a megfigyelési parcellák 19%-ánál nőtt, a 2010-2018 közötti időszakban azon parcellák száma, ahol a lombozat javul, több mint kétszeresére nőtt.

– Az erdészeti üzemek viszonylag alacsony nettó árbevétele kockázatot jelent az erdőgazdálkodásra, különösen az élénk piacok, a változó éghajlat káros hatásai és az igényesebb erdőgazdálkodási rendszerek követelményei között.

Itt található a teljes jelentés: State of Europe’s Forests 2020, FOREST EUROPE (pdf, 394 oldal, angol)

A jelentésben Magyarország erdeire vonatkozó számos adat és megállapítás is szerepel. Ezekfelsorolására itt nincs elég hely. érdemes a jelentében a „Hungary” szó előzordulását végig-keresgélni (CTR+F).

Ez pedig a vezetői összefoglaló: Summary for Policy Makers – State of Europe’s Forests 2020, FOREST EUROPE (14 oldal. pdf, angol) Ezzel érdemes kezdeni az anyag áttekintését.

Forrás: CEPF
SzF: MM