A Science folyóiratban 2026. március 5-én megjelent tanulmány a RESONATE – Rugalmas erdőérték-láncok – a természetes és társadalmi-gazdasági válaszok révén történő rugalmasság növelése projekt keretében készült, Marcus Lindner koordinálásával. Marcus és Mats Nieberg is hozzájárult a kutatáshoz a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) által vezetett nemzetközi csapat mellett, Mark Gruenig, Rupert Seidl és Cornelius Senf részvételével.

A tanulmány műholdas megfigyelések és több ezer helyszínen végzett AI-alapú modellezés segítségével megállapítja, hogy minden éghajlati forgatókönyv szerint a zavarások szintje meghaladja a mai szintet, ami jelentős következményekkel jár a szén-dioxid-tárolás, a biodiverzitás, a faanyag piacok és az erdők által nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás szempontjából.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy sürgősen szükség van az erdőpolitika és az erdőgazdálkodás alkalmazkodására a növekvő kockázatokhoz, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a zavarások utat nyithatnak a sokszínűbb és éghajlatváltozásnak ellenállóbb erdők kialakításához.

Az EFI-nél büszkék vagyunk arra, hogy támogatjuk azokat a tudományos kutatásokat, amelyek segítenek a döntéshozóknak a bizonytalanságok kezelésében és a jövőre nézve ellenálló erdőterületek kialakításában. A fenti tanulmány kapcsán az EFI 2026. március 6-án közzétette legújabb, 20-as jelű szakpolitikai összefoglalóját, melyben a következőket javasolja.

Mit tehetnek a politikai döntéshozók?

• Támogassák a transzkontinentális zavarás-megfigyelést és -kezelést, osszák meg az információkat és erőforrásokat a korai figyelmeztető rendszerek és a hatékony zavarás-reagálási stratégiák érdekében.
• Vegyék figyelembe a jövőbeli erdőzavarások várható változásait az európai és nemzeti politikákban, amelyek a jövőbeli erdő szén-dioxid-tárolására, a faanyagellátási láncokra, a biológiai sokféleségre és a biogazdaságra való átállásra vonatkoznak.
• Integrálják a zavarási kockázatkezelést az erdőtervezésbe, a pán-európai, regionális és helyi szintű integrált zavaráskezelési stratégiák alapján.
• Támogassák a zavarás utáni erdőfejlődés heterogenitását és a klímához alkalmazkodó fafajokból álló, vegyes és szerkezetileg sokszínű erdők létrehozását a jövőbeli erdőreziliencia elősegítése érdekében, például a zavarás utáni kezelés jogi korlátainak csökkentésével és célzott támogatási programokkal.
• Hangsúlyozzák az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentését, hogy elkerüljük a legrosszabb éghajlatváltozási forgatókönyveket, amelyek sokkal szélsőségesebb jövőbeli zavarokhoz vezetnek.
• A bizonyítékokon alapuló döntéshozatal támogatása érdekében finanszírozzák az erdőzavarok változó rendszereinek okaira és következményeire irányuló kutatásokat.

forrás: EFI – Európai Erdészeti Intézet

Az elmúlt időszakban látványosan felerősödött az erdész szakmát lejáratni kívánó kommunikáció. A közösségi felületeken és egyes médiumokban megjelenő tartalmak súlyos állításokat fogalmaznak meg, ám ezek nem adnak átfogó képet az erdőkezelésről, hanem kiragadott példákra, csúsztatásokra és részleges információkra épülnek. A vizuálisan erős képekhez társított, érzelmekre ható kommunikációs irány könnyen alakít ki felháborodást, miközben elhallgatja a teljes összefüggésrendszert. Jelen elemzés többek között az Átlátszó oknyomozó portálon megjelent, az erdészeti ágazat működését kritikai megközelítésben tárgyaló cikk állításaira reflektál.

Sokan támadják az erdész szakmát… alaptalanul

Az erdő látványa sokak számára szakrális élmény. Egy tarvágás képe ezért ösztönösen vált ki ellenérzést. Ugyanakkor az a narratíva, hogy a fakitermelés önmagában erkölcstelen, vagy hogy az emberiségnek ne lenne szüksége fára, mint alapvető nyersanyagra, leegyszerűsítő és hamis valóságot fest. A fa az egyik legtermészetesebb, megújuló alapanyag, használjuk építkezéshez, bútorhoz, papírhoz és energiahordozóként. Ha nem fát, akkor mást, több acélt, több betont, több műanyagot kell használni, ezek ökológiai lábnyoma lényegesen nagyobb.

Fontos tény, hogy ma Magyarországon nincsenek érintetlen, őserdő jellegű természetes erdők. A jelenleg védett területek döntő többségét is az ember alakította ki, hozta létre az erdész az elmúlt évszázadok során. Az, hogy ma védettek, annak is köszönhető, hogy generációk gondoskodtak róluk.

Fakitermelés védett és nem védett erdőben egyaránt kizárólag jogszabályi keretek között történhet. Szükséges az erdészeti hatóság engedélye, természetvédelmi területen pedig külön szakhatósági hozzájárulás is kell. A döntések mögött erdőtervek, szakmai előírások, ellenőrzések állnak.

A klímaváltozás és a talajvízszint csökkenése új kihívásokat hozott. Az erdőállományok egy része átalakításra szorul, hogy ellenállóbb, klímarezisztensebb legyen. A teljes érintetlenség konzerválása sok esetben nem megoldás, hanem kockázat. A felelős erdőkezelés alkalmazkodást jelent, gondoskodást és nem pusztítást.

Tisztában vagyunk vele, hogy kommunikációs szempontból nehezebb pályán mozgunk. Ugyanarról a témáról nem szólalhatunk meg indulattal vagy leegyszerűsítő állításokkal. Míg másoknak lehetőségük van erős érzelmi hatásra építő, szenzációs hangvételű megszólalásokra, nekünk a szakmai felelősségből fakadóan a tényszerűség, a jogszabályi keretek és a mérhető adatok mentén kell érvelnünk! Ezért a vélemények helyett a számok beszéljenek:

Magyarország erdőterülete az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett. Az éves folyónövedék megközelíti a 13 millió köbmétert, miközben a kitermelés legfeljebb 7 millió köbméter évente. Több fa nő, mint amennyit kivágnak. Az idős erdők aránya szintén emelkedik.

Az erdészek feladata hosszú távú szakértő gondnokság az erdő, mint nemzeti zöldvagyon felett. A szakma nyitott a párbeszédre, és kész a transzparens kommunikációra. Ugyanakkor a közvélemény felelőssége is, hogy ne a szenzációra alapozva alkosson ítéletet. Az erdőről csak az összefüggések ismeretében lehet hiteles véleményt formálni.

forrás: SZOLJON

Egy-egy aszályos év amellett, hogy visszaveti az erdő adott évi növekedését, egyben ellenállóvá is teheti azt a jövőbeni szárazabb viszonyokkal szemben. Ha azonban az aszályos, és a forró esztendők egymást követik, akkor annak már hosszabb távon is jelentős negatív hatása lehet. Amennyiben pedig a környezeti stresszhatások kumulálódnak, gyengül az erdők megújuló képessége, nő a kártevők és betegségek által okozott károk gyakorisága és erélye. Mindez hozzájárul az erdők egészségi állapotának romlásához, és végső soron egyértelműen növeli az erdőpusztulás kockázatát.

Dél- és Közép-Európában, így hazánkban is a – klímaváltozás miatti – hőmérséklet növekedés, és az egyre gyakoribbá váló kumulatív hatás sokkal erőteljesebben érezhető, mint Európa többi részén.

Ezt alátámasztják az elmúlt évek távérzékelési adatai is, melyek közül az ún. NDVI-index[1] a regionális különbségek kimutatására is alkalmas. Az index értékei és az időjárási adatok összevetéséből jól kivehető, hogy a túlzott erdőpusztulás (vagyis a hosszú távú mortalitási trendet meghaladó lombkoronapusztulás) és az egészségi állapotromlás Európa szerte szignifikánsan összefügg a szárazsággal.

Az európai, köztük a magyarországi erdők romló egészségi állapotát támasztják alá az ICP Forest adatai is. Eszerint az elmúlt 30 évben csaknem duplájára nőtt a vizsgálatba vont lombos faállományokban a levélveszteség mértéke, de a fenyőerdők is romló tendenciát mutatnak. Ezzel párhuzamosan a hazai, nagyterületű egészségi állapot vizsgálat alapján a kétezres évek elejéhez képest a lombvesztést nem mutató, tünetmentes faállományok aránya mintegy harmadára esett vissza.

A távérzékelés a földi megfigyeléssel kiegészülve kimutatja azt is, hogy a magasabb hőmérséklet csapadékhiánnyal párosulva befolyással van a vegetációs ciklusra. Ennek következtében a fák korábban fakadnak és virágoznak, de hamarabb kezdik elhullajtani leveleiket is, hogy csökkentsék a vízveszteséget: rövidül a vegetációs ciklus.

A fák fotoszintézise lelassul, növekedésük visszaesik, kevesebb biomasszát termelnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy erdeink egyértelműen kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, ami miatt – a folyamat tartóssága esetén – hosszú távon a szénmegkötő képességük is mérséklődik.

Magyarországon az éves csapadék mennyiségében a XX. század elejétől tekintve enyhe csökkenés, az elmúlt évtizedekben azonban növekedés figyelhető meg. A hőmérséklet ugyanakkor mindkét időintervallumban folyamatosan növekvő tendenciát mutat (forrás: www.met.hu).

A tavaly év végi és a téli, tavaszi csapadékmennyiség jellemzően az ország egészében kedvező feltételeket teremtett az erdőknek. Az őszi, tavaszi ültetésű első kivitelek a kedvező körülmények között jól indultak. Azonban a nyár közepétől datálható aszályos időszak, a korábbi évek additív hatásaival együtt egyes erdészeti tájakban már komoly károkat is okozott.

Nemcsak hazánkban, globálisan és Európában is 2024 nyara lett a legmelegebb a mérések kezdete óta. A nyári középhőmérséklet 2,7 fokkal haladta meg az 1991-2020-es átlagot, ami 0,76 fokkal volt melegebb az eddigi legforróbb 2022-es nyártól.

Ehhez társult az alacsony nyári csapadékösszeg, ami jelentősen elmaradt a normálistól. Az országos átlag mindössze 130,1 milliméter volt, a szokásos mennyiség 64%-a. Júniusban még az átlagosnál több csapadék esett, de júliusban és augusztusban a csapadék 69%-kal, illetve 58%-kal volt kevesebb a megszokottnál (forrás: www.idokep.hu).

Az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata, kihasználva a kamara országos lefedettségét, állami és magán erdőgazdálkodók, szakirányítók bevonásával igyekezett felmérni az erdők állapotát. E felmérés nem tekinthető reprezentatívnak, de a visszajelzések, a szakmai interjúk, és a megküldött adatok konzisztenciája miatt kellően megalapozott.

Általában elmondható, hogy erdeink ott (nyugati országrész, középhegységeink), ahol valamivel több csapadék esett a vegetációs időszakban, és a talajok képesek voltak a csapadékot hatékonyabban eltárolni, vagy nagyobb folyóink közelsége miatt többletvízforrás állt rendelkezésre, jobban átvészelték a nyarat. Itt is jelentkeztek ugyan károk, de valamivel kisebb mértékben.

2024-ben az aszály leginkább az első kiviteleket és a folyamatban lévő fiatal erdősítéseket, telepítéseket érintette. Esetükben egyértelmű pótlási kötelezettséget maga után vonó mennyiségi kárról és minőségi kárról egyaránt beszélhetünk. Az érintett terület régiónként eltérő, de jelentősnek mondható.

A természetes felújítások – az idős állományok védelme alatt – kevésbé károsodtak, nagyobb mennyiségi kár nem keletkezett bennük.

Jól meg lehetett figyelni viszont az erdősítési technológia miatti különbözőségek hatását. Gyengébb talajokon a teljes talajelőkészítés, a nagyobb ültetési mélység egyértelmű előnyt jelentett.

A mennyiségi kár mellett a minőségi kár gyakran nem olyan látványos még egy fiatal erdőben sem. Viszont a csemeték lassabb fejlődése miatt ezek az állományok kevésbé záródottak, így többször kellett ápolni őket, mint átlagos években. Ez természetesen megnövelte az ápolási költségeket az erdőgazdálkodók számára.

Az idősebb tölgy állományok a folyamatosan jelen lévő csipkéspoloska károsítása mellett jelentkező idei szárazságot már nehezen viselték, amit az augusztus végi, szeptemberi – gyakran teljes – lombszáradás is jelzett. A középkorú tölgyesek valamivel jobban vészelték át az idei nyarat.

A bükk sok helyütt már szeptemberben teljesen ledobta a leveleit.

Az ország több helyén az idős NNY állományok kiszáradtak. A száradás érintette a kőris állományokat is. Mindez jelentős – nem tervezett – felújítási kötelezettséget – többletköltséget – keletkeztetett.

A fenyőállományok egészségi állapotromlási trendje idén is folytatódott.

Az idős erdők pusztulása miatt az erdőgazdálkodók nagyon várják az erdőszerkezet átalakítási pályázat megjelenését.

Amire egy ilyen felmérés egyáltalán nem ad lehetőséget, az a nyilvánvalóan fennálló növedékkiesés mértékének becslése. Azt még úgy, ahogy lehet érzékelni, hogy ha egy erdősítés 3 év helyett csak 4-5 év alatt záródik, többlet ápolási igényt von maga után. De, hogy egy közép- vagy időskorú erdőben mennyi a növekedésbéli elmaradás, az csak komolyabb vizsgálódással számszerűsíthető.

Gondoljunk csak bele, ha egy aszályos időszak miatt az Országos Erdőállomány Adattár potenciális 13 millió köbméteres éves folyónövedékének – egy optimistább forgatókönyv szerint – csak a 10%-a kiesik, az tűzifa áron számítva 40 milliárd forint veszteséget okoz az ágazatnak.

A hazai erdőket sújtó említett negatív jelenségek, tehát a romló klimatikus viszonyok, a kedvezőtlen időjárású évek kumulatív hatása, az ennek következtében kialakuló mennyiségi és minőségi egészségi állapotromlás, és a csökkenő növekedési intenzitás egyrészt – előre nem tervezhető – többletköltséget, másrészt bevételcsökkenést okoz az erdőgazdálkodóknak. Az így keletkező „gazdálkodási mínusz” kompenzálására – különösen a magánszektorban – jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő eszköztár. A meglévő, pl. a KAP erdészeti támogatásai között szereplő támogatási lehetőségek is csak részleges megoldást kínálnak.

forrás: NAK / Kovácsevics Pál

[1]Az NDVI (Normalized Difference Vegetation Index) egy távérzékelési index, amellyel a növényzet fotoszintetikus aktivitását, végsősoron annak egészségi állapotát és biomasszáját mérik a műholdas vagy egyéb légi felvételek alapján.

Mindezek fényében az EU új természetvédelmi törvénye kulcsfontosságú biztosítékokat vezet be a megmaradt idős erdők védelmére, további erdők helyreállítására, valamint a fakitermelés céljából kezelt erdők biológiai sokféleségének javítására. Ahhoz azonban, hogy valóban megakadályozzuk az európai erdők minőségének további romlását, további intézkedésekre és szorosabb nyomon követésre is szükség van.

Az alábbiakban az európai erdők változásainak vizsgálatához megnézzük a legfrissebb adatokat, köztük a Marylandi Egyetem GLAD laboratóriumának adatait, amelyek a WRI Global Forest Watch platformján is elérhetők.

1) A magas északi erdők területe csökken.

Az elmúlt két évtizedben az európai magas erdők (a 15 méternél magasabb fákkal rendelkező erdők) kiterjedése 2,25 millió hektárral csökkent, ami Dánia területének felével egyenlő. A skandináv régióban (Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország) volt a legnagyobb a csökkenés: az elmúlt két évtizedben az összes erdő 3,5%-át, a magas erdők 20%-át veszítette el.

A magas erdők létfontosságúak a szén tárolása és a biológiai sokféleség szempontjából. Ha egy magas erdőterületet kivágnak vagy leég a faállomány, gyakran újratelepítéssel vagy természetes regenerációval lehet visszanyerni a faállományt. Az új fáknak azonban évtizedekbe telhet, mire olyan szintre nőnek, hogy egy érett erdővel egyenértékű éghajlati és ökoszisztéma-előnyöket nyújtsanak. Az ökoszisztéma-előnyök talán soha nem térnek vissza azokban az esetekben, amikor csak egy vagy két fafajt ültetnek a természetes fajtaválasztékkal rendelkező érett korábbi állományok helyére.

Európában 1986 és 2016 között a fásítás több mint 80%-át az ember okozta, például a fakitermelés miatt. Ez az arány Észak- és Kelet-Európában még magasabb. A zavarás mértéke az elmúlt években is magas maradt: Finnország és Svédország, Európa legerdősültebb országai 2023-ban (a 2000. évi erdők kiterjedése alapján) a faállományuk 1,1%-át veszítik el. Ez magasabb, mint az EU 0,85%-os átlaga.

2) A fa energetikai célú felhasználása hatással van az EU erdeire.

Az EU-ban kitermelt faanyag mintegy felét energetikai célokra használják fel, és számos ország gyorsan növeli a biomasszából előállított energia felhasználását.

Magyarországon például az elmúlt évtizedekben nagymértékben nőtt a fásítás, ami arra utal, hogy az energetikai célú faanyagellátás készen áll. Magyarországon 2023-ban volt a legnagyobb mértékű éves faállomány-csökkenés a feljegyzéseink kezdete óta – ez 33%-os ugrás 2022-hez képest, és ez idő alatt Magyarország bioenergia-termelése is nőtt. (FATÁJ megjegyzés: a 2023-ra vonatkozó hazai statisztikai számadatok még nem ismertek.) Oroszország ukrajnai inváziója és az orosz gáz felhasználásának jelentős csökkentésére irányuló uniós lépés miatt a magyar kormány enyhítette a fakitermelésre vonatkozó előírásokat, többek között a hazai energiaellátás céljából, ami tovább növelheti a fakivágást.

Bár Magyarország felügyeli saját erdőit, hamarosan vezető szerepet fog betölteni az erdészeti és egyéb környezetvédelmi politikák terén az EU egészében, mivel 2024 második felében az ország tölti be az EU Tanácsának soros elnökségét. Vezetői befolyásolni fogják a különböző miniszteri tanácsi ülések napirendjének meghatározását, beleértve a környezetvédelemmel, mezőgazdasággal, erdészettel és éghajlattal kapcsolatos üléseket is. Bár Magyarország ellenezte az uniós természetvédelmi törvényt, az országnak központi szerepe lesz a jövőbeli környezetvédelmi politikák alakításában. Például az Európai Bizottság által 2023 novemberében javasolt uniós erdőfelügyeleti keretrendszer, amely az uniós erdők egészségi állapotáról és kezeléséről szóló időszerű tájékoztatást hivatott biztosítani, 2024 második felében megfontolásra váró kritikus fontosságú irányelv.

3) Az éghajlatváltozás által súlyosbított tüzek továbbra is hatással vannak a dél-európai erdőkre.

2023 rekordév volt az erdőtüzek tekintetében Görögországban. A szélsőséges nyári hőhullámok által kiváltott tüzek a 2023. évi faállomány-veszteség 85%-át okozták – ez a legmagasabb arányú tűz okozta faállomány-veszteség az EU-ban. Spanyolországban és Portugáliában volt a következő legmagasabb a tüzek okozta veszteség aránya 2023-ban, 26%, illetve 20%.

És a tavalyi év nem volt kivételes; az erdőtüzek az elmúlt években folyamatos tendenciát jelentettek Dél-Európában. Az éghajlatváltozás, a hőhullámok és a szárazság, valamint a nagyméretű, könnyen gyúlékony, nem őshonos fajokból, például az eukaliptuszból álló ültetvények ideális feltételeket teremtenek a rekordméretű tüzekhez.

Dél-Európán kívül kevésbé jellemzőek a tüzek, az EU-ban a viszonylag csapadékos 2023-as évben az összes fafaj elvesztésének mindössze 6%-át okozták tüzek.

4) A rovarfertőzések okozta károk a lucfenyők dominanciája és a klímaváltozás miatt fokozódnak.

A globális felmelegedés és a rossz erdőgazdálkodási gyakorlatok miatt Európa erdeit egyre gyakrabban sújtják rovarkárok. Különösen Németországot érintette ez a hatás, ahol a szárazabb, melegebb körülmények között növő ültetett lucfenyők nagy kiterjedésű területei egyre inkább ki vannak téve a szúfertőzéseknek. Az ilyen fertőzések egyre több fát gyengítenek és pusztítanak el.

Németországban például a jelentések szerint a fakitermelési arány 2022 és 2023 között 10%-kal csökkent, de a műholdas adatok szerint ugyanebben az időszakban 42%-kal nőtt a faállomány csökkenése, ami arra utal, hogy a csökkenés nem a fakitermeléssel függ össze. Thüringen tartományban, amely Németországban 2022 és 2023 között a legnagyobb mértékben veszítette el a faállományt, a lucfenyőkben a rovarok által okozott zavarok magas arányáról számoltak be.

Az új uniós jogszabályoknak jobb erdőgazdálkodást kell eredményezniük

Az európai erdőket egyre nagyobb veszélyek fenyegetik, de ha jól hajtják végre és tervezik meg, a készülő jogszabályok egy évtizeden belül javíthatnak a helyzeten.

Az EU új természetvédelmi törvénye például a régió erdeinek védelmét és helyreállítását kívánja javítani a szénkészletek, valamint a fafajok korának és sokféleségének növelésével. A javasolt erdőfelügyeleti keretrendszer előírná az uniós tagállamok számára, hogy részletes, megbízható és időszerű információkat szolgáltassanak erdeik állapotáról és egészségi állapotáról, valamint az erdők fenntartására vonatkozó hosszú távú terveket. A 2024. december 30-án hatályba lépő erdőirtásmentes termékekről szóló uniós rendelet (EUDR) pedig kimondja, hogy az EU-n belülről szállított fa nem vezethet az erdők pusztulásához.

Ezek a rendeletek alapvető fontosságúak, mivel lehetővé teszik az EU számára, hogy megőrizze az éghajlat és a természet szempontjából legértékesebb, érett és legértékesebb erdeiből megmaradt erdőit, miközben fát és energiát biztosít az emberek számára.

Ez a cikk eredetileg 24.6.14-én jelent meg a WRI oldalán, de 24.6.18-án frissítettük, hogy tükrözze az EU természetvédelmi törvényének elfogadását.

forrás: World Resources Institute

Nem véletlenül nevezték el a Bakony legmagasabb kiemelkedését Kőris-hegynek, de eltűnhet ez az őshonos fafaj erdeinkből. A bűnöst már azonosították, egy gomba, valószínűleg egy idegen, behurcolt gomba, pedig a Bakony egyik gyakori fafajtájának számított sokáig a kőris. Ezt az aktuális kérdést boncolgatta az Alsóperén tartott konferencia. Erdőkárok – ez volt a fő téma a VERGA Zrt. éves szakmai napján pénteken. A gyakorlatban és a tudományos területen végzett munkájuk alapján elismert előadók beszéltek többek közt a klímaváltozás erdeinkre gyakorolt eddigi és várható hatásairól, a VERGA Zrt. erdővédelmi intézkedéseinek változásairól. Ugron Ákos Gábor vezérigazgató köszöntötte a megjelent szakembereket, akik a terepen is megvizsgálták a fenyő- és a kőrispusztulás jeleit, a felújítási tapasztalatok eredményeit. 

Az erdészeti klímazónák változása egyértelmű. Gyengíti a fákat, amik így könnyebben megbetegszenek. A klímaváltozás negatív hatása ellen úgy küzdhetnek az erdészek, hogy az erdők egészségi állapotát óvják, azt pedig úgy lehet megoldani, hogy természetességüket növelik, ökológiai egyensúlyra, a fajok sokféleségének, változatosságának megteremtésére törekednek egy helyen belül is. Ám a változó környezeti viszonyok az utóbbi húsz évben új kórokozók megjelenését hozták magukkal a Bakonyba is, ilyen például a kőrispusztulást okozó gombafaj. Főleg a környék magaskőris-állományait veszélyezteti a korábban ismeretlen betegség. 

A magas kőris hajtáspusztulását okozó gombafajról már bebizonyosodott, hogy kórokozóként a többi kőrisfajunkat is megtámadta. A betegség jellegzetes tünetei közé tartozik a levelek, a hajtások hervadása, száradása, barna foltok és nagyobb elhalások a vesszőkön, a kérgen, barnás elszíneződés a fás részekben. Tarvágás már nem létezik az erdészeti szakmában, de előfordul, hogy ha elkezdik a beteg kőrisegyedeket eltávolítani, akkor foltokban csupasszá válnak területek. Helyükre nem kőrist, hanem elegyes erdőket telepítenek.

A szakmabeliek szerint a fertőzés mértéke napjainkra megkérdőjelezi az értékes faanyagot adó kőrisállományaink gazdasági létjogosultságát és ökológiai stabilitását. A VERGA Zrt. területén tapasztalt kőrispusztulás, az egyre bővülő fertőzés és az egyre nagyobb mértékű, akár évenkénti egészségügyi fakitermelések nyomán a kőrises és kőris elegyes erdőrészek záródáscsökkentése révén kialakult helyzet kezelése csak átgondolt intézkedéssorozat keretében történhet, ezért a társaság 2023-ban kidolgozta kőrisstratégiáját. Tavaly nyolchektárnyi kőrispusztulással érintett erdő felújítását kezdte meg az erdőgazdaság, idén további nagy területű erdőfelújításokkal folytatja a programot. 

A virágos kőrist nem támadja meg a betegség, az egyik előadásban erről is szó volt.

forrás: VEOL

Dr. Csóka Györggyel, a hazai erdők rovarvilágának és károsítóinak szakértőjével Krisztián arról beszélgetett, hogy milyen rovarkárosítók támadják erdeinket, mekkora károkat okoznak, s hogyan lehet védekezni ellenük. A beszélgetésben fény derül többek között a globális szállítmányozás és turizmus, valamint az erdőkárok összefüggéseire is.

Interjú: dr. Csóka György tudományos tanácsadó, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet
Műsorvezető: Petruzsán Krisztián

forrás: Erdőmánia

A Zetelaki Erdőrendészeti Hivatal szakemberei beszéltek munkájukról, akik többek között elmagyarázták hogyan működnek a rovarcsapdák, miként lehet védekezni a széldöntések ellen és milyen munkát feltételez a károk megelőzése.

Élő (biotikus), illetve nem élő (abiotikus) tényezők is okozhatnak károkat az erdőben, amelyek ellen mindenképp védekezni kell, különben könnyen felborulhat az erdészeti munka alapját képező népjólléti, ökológiai és gazdasági szempontok közötti egyensúly – vezette fel a terepszemlével egybekötött beszélgetést András Róbert, erdőmérnök, a Zetelaki Erdőrendészeti Hivatal vezetője.

Az abiotikus tényezők közé egyebek mellett a tüzet, a nagy mennyiségű havat, az erős szelet, az árvizet, jégesőt és a szárazságot sorolják, míg biotikus károkozók elsősorban a rovarok, a gombák és a vadak.

A szakember arra is kitért, hogy a két tényező általában ok és okozati összefüggésben van, hiszen például egy nagy széldöntés után – ha nem takarítják meg a helyszínt – hamar ellepik a bogarak a kidöntött fákat. „A civil társadalom rendszerint arról beszél, hogy nem szabad beavatkozni az erdő fejlődésébe, de a helyzet az, hogy megfelelő gazdálkodás és odafigyelés nélkül gyakoribbá és nagyobb mértékűvé válnak a károk.

Ha nincs szakszerűen eltávolítva az erdőből a kidőlt, valamint a fertőzött faanyag, akkor egy tűz esetén meg sem lehet közelíteni a problémás helyszínt, ráadásul a kiszáradt fák miatt gyorsabban is terjednek a lángok. De ez csak egy példa a sok közül – fogalmazott a szakember.

Favágással a széldöntés ellen

András Róbert elmondása szerint, az erdészek egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelő életteret teremtsenek az egészséges fáknak az optimális fejlődéshez. Kulcskérdés, hogy arányos legyen az egyedek törzsének vastagsága és hosszúsága (sudarassági hányados), hiszen ez esetben a szél is nehezebben dönti ki azokat. Ennek elérése pedig esetenként felszabadító, tisztító, gyérítő vágásokkal jár. Persze ilyenkor a kevésbé egészséges vagy éppen hasznos fákat termelik ki a megmaradók javára.

Dénes Albert, az intézmény erdővédelemért felelős szakembere hangsúlyozta, hogy a széldöntések elkerülése érdekében lényeges a szelek irányának megfigyelése is, hiszen a gyakrabban „ostromolt” területekre olyan fákat kell ültetni, amelyeknek mélyebbre hatol a földbe a gyökere, esetleg ellenállóbb a szerkezetük is.

Hatékony védekezés ilyen esetben, ha különböző fafajokat elegyítenek telepítéskor. Bár az erdészet nagyon ritka esetben végez tarvágást, azt igyekeznek nem egyidőben és nem szélirányban tenni. A vágást, valamint az újratelepítést is évekre leosztva végzik ilyenkor a vágtereken, hiszen így nem egyszerre nőnek fel a facsemeték, inkább egy felfelé ívelő lépcsőt képezve védik terelik el a szelet az idősebb fáktól.

Száraz időszakokban elsősorban a frissen ültetett facsemeték megóvására koncentrál az erdészet, volt rá példa, hogy a tűzoltóktól kértek segítséget, hogy locsolhassák azokat. Más abiotikus tényezők esetében az erdő takarítása jelenti a baj megelőzését, de vannak olyan helyzetek is – fagy, jégeső –, amikor nincs lehetőség emberi beavatkozásra.

Feromonos csapdák

Vidékünkön az egyik legnagyobb problémát az évente legalább kétszer szaporodó betűző szú okozza a fenyvesekben, a rovarok a fák vastagabb részeibe, a kéreg alá fészkelik be magukat, majd járatokat képezve táplálkoznak, emiatt idővel elszáradnak a tűlevelűek.

Hasonló veszélyt jelent ezekben az erdőkben a rézmetsző szú is, amely a fenyő csúcson lévő részeit pusztítja el, meggátolva annak fejlődését.

Az apácalepke és a nagy fenyőormányos is ismert kártevőnek számít – fejtette ki Dénes Albert. Utóbbi elsősorban a facsemetéket támadja meg közvetlenül a tövüknél, így védekezésként oda rendszerint mérgező vegyszerrel permetezett fakérget szoktak lerakni.

Mint mondta, az elszáradó fák különleges illatot árasztanak ez vonzza oda a rovarokat. Éppen ezért létfontosságú az elpusztult, kidőlt vagy éppen beteg fákat eltávolítani az erdőből, hiszen azok rovar-gócpontokká válhatnak. Onnan persze tovább vándorolnak a rovarok – akár tíz kilométerrel messzebbre is elrepülnek – egészséges fákat fertőzve meg. Védekezni többféleképpen lehet ellenük, az egyik legjobb megoldás, ha különböző csapdákat állítanak a szakemberek, amelyek feromonos vegyszerekkel vonzzák magukhoz a kártevő rovarokat. Utóbbi csaliból két típusú van: egyik a párosodásra kész nőstény illatát árasztja, a másik a táplálékét utánozza.

Többféle szerkezetet használ az erdészet, az úgynevezett doboz- és a csőcsapdákból nem tudnak kimászni a rovarok, de van olyan is, amelyre egyszerűen ráragadnak például az apácalepkék hímjei.

Ezeket egyébként egy Máréfalvához közeli erdős részen be is mutatták nekünk az erdészek. A védekezés egy másik formájáról is beszélgettünk, hiszen előfordul, hogy mérgező vegyszerrel permetezik meg a kitermelt és sokáig a helyszín közelében hagyott rönköket.

Azt is megtudtuk, hogy nem kevés pénzt – évi 300-350 ezer lejt – költenek a zetelaki erdőrendészethez tartozó szakemberek csak a csapdák és a vegyszerek megvásárlására. Ügykezelésükbe 21 580 hektárnyi erdős terület tartozik. Egyébként érdemes tudni, hogy a fenyőfák is igyekeznek védekezni a maguk módján a beléjük hatoló kártevők ellen, méghozzá azzal, hogy fenyőgyantát termelnek. Ez azonban a legtöbb esetben nem elegendő a nagy rajokban támadó rovarok ellen – főleg száraz időszakokban.

A lobhullató erdőkben egyébként a négyévente nagyobb létszámban megjelenő cserebogarak okoznak kárt, amelyek elfogyasztják a leveleket. Ezzel jó esetben csak a fa azévi fejlődését gátolják meg, kritikusabb azonban, ha el is pusztul az adott fa. Kisebb gondokat okoz ugyanakkor a bükklevél gubacsszúnyog és bükk-bolhaormányos is. Ezek ellen azonban ritkább esetben kell védekezni, hiszen nincsenek annyira elszaporodva.

Gombák, vadak Speciális vegyszerrel (riasztószer) kell lekenni a kisebb fák csúcsát különben a szarvasok lerágják azokat – említett egy újabb gondot Dénes. Ez a vegyszer nem halálos a vadakra, de elrettenti azokat. Az egyébként nem probléma, ha az oldalsó ágakat rágják le a szarvasok és őzek, hiszen attól tud növekedni a fa.

A fiatal erdőkben gyakori látvány – főleg tavasszal –, hogy a medvék lehántják a fák kérgét, zavart okozva a fák életfunkciójában. Ez ellen azonban nem védekeznek az erdészek, hiszen a medvék ezzel nem okoznak számottevő kárt.

Tömeges gombás megbetegedések vidékünkön inkább csak a facsemeték esetében fordulnak elő és vegyszeres permetezéssel fékezik meg a szakemberek.

Van ugyanakkor egy káros taplógomba fajta is, amelyet barnás széléről lehet felismerni. Ez is roppant veszélyes a fenyőfákra, hiszen belső szerkezetüket rombolja, így kivágás után is csak maximum tüzelőanyagként lesznek hasznosíthatók.

A gombafaj azért is veszélyes, mert roppant hatékonyan terjed az erdőben összeérő gyökereken keresztül. A fertőzött fákat igyekeznek kibélyegezni az erdészék, hogy mielőbb eltávolíthassák a többi fa környékéről.

A kártevő rovarok ellenségei

Dénes Albert arra is kitért, hogy természetes ellenségei is vannak az említett rovaroknak, ilyen például a szúfarkas (nagytestű szárnyas rovar), amely nagyban segíti a munkájukat. Emellett a kártevőkre vadászó madarak is hasznosak, éppen ezért régen sokszor még madárházakat is elhelyeztek a fákon az erdőkben, hogy minél több szárnyas telepedjen le. A kis házakat időnként takarítani is kell, hiszen a fészkek idővel megtelnek parazitákkal.

Összetett rendszer

Az erdészek folyamatosan jegyzik a kivágott fákat, illetve ellenőrzik a kihelyezett bogárcsapdákat – számszerűsítve a rovarokat – és az adatokat összegzik egy ebből a célból kifejlesztett digitális alkalmazás segítségével. Ennek alapján az applikáció többek között jelzi, hogy hol vannak nagyobb fertőzések, hol kell védekezni.

Az erdészek szerint lényegesen megkönnyíti a munkájukat a program, hiszen annak köszönhetően naprakész információik vannak.

forrás: székelyhon