A Bél-kő tanösvény mintegy 1 km hosszan a Bélapátfalva 26/B erdőrészlet mellett halad, amely egy nagyon szép, középkorú, de igen sűrű faállományú bükkös erdő a Bél-kő alján. Az erdőrészletben 2024.02.07-től terv szerint másfél hónapig készletgondozó fahasználat folyik, amely az örökerdők erdészeti kezelési formája.

Ennek a faállomány kezelési módnak az a célja, hogy hosszú távon létrehozzon egy változatos szerkezetű, számos más összetevője mellett különböző korú és fafajú faegyedek alkotta stabil erdei ökoszisztémát, amely az erdőjárók számára állandó erdőképet biztosít.

Az ilyen „örökerdőkben” úgy végezzük az értékes faanyag kitermelését, hogy ne keletkezzen nagyobb összefüggő területen „üres” vágásterület, hanem folyamatos legyen az erdővel való borítottság. Mindezt vegetációs időn kívül, a téli nyugalmi időszakban hajtjuk végre, ezzel is minimálisra csökkentve az élővilág zavarását.

A kitermelt faanyag mozgatása és készletezése során célzottan és korlátozottan, de átmenetileg szükséges a faanyagmozgatás nyomvonalán a talaj igazítása és az út és tartozékainak (árok, padka) igénybevétele. Ezt maximális gondossággal és odafigyeléssel hajtjuk végre, de enélkül a sok-sok év alatt megtermett faanyagnak az emberi társadalom számára történő hasznosítását nem tudjuk végrehajtani. A fakitermelés és utómunkálatainak (vágástakarítás) a befejezése után helyreállítjuk az árok keresztmetszetét és az árok rézsűjénél megbolygatott erdei talajfelszínt.

Az Erdőjárók biztonsága érdekében az 1 km-es szakaszon hétközben, munkaidőben a gyalogos forgalmat korlátozzuk. Nyomatékosan kérjük a kirándulókat, hogy ne a burkolt utat használják mert az életveszélyes, hanem a tőle nyugatra futó, a fákon sárga-fekete szalaggal jelölt kerülő utat.

Forrás: Egererdő Zrt.

ERDŐPEDAGÓGIA ÉS KOMMUNIKÁCIÓ MEGJELENÉSE AZ ERDÉSZ GYAKORLATBAN

Kivonat
Az erdő közjóléti rendeltetésének előtérbe kerülése az ágazat minden résztvevője számára új feladatkört hozott magával. Erdei iskolák, szakvezetések, a megnövekedett látogatószám az erdőkben napi szinten igényli a szakemberek részéről a folyamatos kommunikációt. Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy a kerületvezető erdészek napi munkájában milyen arányban jelenik meg az ilyen irányú tevékenység, mennyire vannak felkészülve ezen feladatok elvégzésére, valamint szükség van-e a különböző képzési szinteken a jelenleg érvényben lévő tananyag kiegészítésére.

Bevezetés
Az elmúlt 20-25 évben számos olyan felmérés készült, amelyek a társadalom ismereteit, véleményét kutatta az erdőről, erdőgazdálkodásról, erdőgazdálkodás és természetvédelem kapcsolatáról. Ezen kutatások ellenben nem terjedtek ki arra, hogy miként élik meg a szakmában bekövetkezett változásokat (új feladatköröket) a gyakorlatban dolgozó szakemberek.
Az elmúlt néhány év tapasztalatai egyértelműen rámutattak arra, hogy a hagyományos szakmai feladatok mellett a szakemberek számára új területek is megjelentek a hétköznapokban.
Ennek tükrében kérdésként merül fel, hogy a szakképzésben megszerzett kompetenciák elegendőek-e az új feladatok ellátásához? Kutatásunkkal megmutatjuk, hogy ezek az új területek milyen mértékben határozzák meg a gyakorlati szakemberek mindennapjait, az erdőpedagógia és kommunikációs területek mennyire hangsúlyosak.

Szakirodalom áttekintése
Hazánkban az erdőpedagógia elsősorban az erdő, mint életközösség sajátosságainak megismertetése, kiegészítve az erdőgazdálkodás ismereteivel, és a környezettudatos magatartás alapelveivel. Sajnos a mai gyerekek nagy része nem kerül közvetlen kapcsolatba a természeti környezettel, így az erdőpedagógia egészen az alapoktól építkező terület.

Az erdei iskola intézményrendszere nem új keletű, az Erdészeti Lapok hasábjain már 1894-ben megjelent egy cikk Arató Gyula, magyar királyi erdész tollából “Az erdészet és a népnevelés” címen, amelyben az ifjúság erdővel kapcsolatos nevelésének szükségességére hívja fel a figyelmet. Konkrét elképzelése is volt a környezeti tudat formálására, a tanfelügyelőket és a néptanítókat bevonva kiadványok útján javasolta ezt megvalósítani. Az elképzelés azonban akkor nem igazán talált követőkre (ARATÓ 1894).

A pihenésre-kikapcsolódásra vágyó társadalom egyre nagyobb érdeklődéssel fordul az erdő iránt, ami fokozott figyelmet igényel, hiszen a mai, gyorsan fejlődő világban az embernek különösen tudatában kell lennie, hogy a természettől függ, de felelős is érte. Most kell a természettel egy új partneri viszonyt kialakítani, ami leginkább érdeklődéssel és tisztelettel jellemezhető, és itt az erdész egyfajta közvetítő ember és természet között. A szakemberekkel szemben egyre inkább nemcsak szakmai, hanem pedagógiai követelményeket is támasztanak.

Megváltoztak a tájékoztatás és a kommunikáció formái, módszerei, hiszen nagyon kevés gyerek és fiatal képes (és hajlandó) hosszú monológokat hallgatni még akkor is, ha szakmailag érdekes dolgokról szól. Sokkal inkább fontos a pozitív, tartós hatás elérése érdekében a tevékenységen alapuló ismeretátadás. Az erdőpedagógia egyik legfontosabb ismérve a hitelesség. Egy sokak által ismeretlen közeget a házigazda ismertet meg a gyerekekkel (felnőttekkel). Az az ember, aki nap mint nap itt dolgozik, ismeri a terület minden részét, szinte vele együtt él (LOHRI 2002).

Fontos lenne az erdészek pedagógiai jellegű képzése, cél hogy az erdőpedagógiai alapképzettség a jövőbeli erdészképzés szaktárgyaihoz tartozzon (LOHRI 2000).

Az erdőpedagógia módszereiben épít az aktív, cselekvő együttműködésre, a saját tapasztalatszerzésen alapuló tanulásszervezésre és élménypedagógiai terepi módszereket alkalmaz, amelynek része a felfedező kísérlet, bemutatás, megfigyelés, vita, beszélgetés, kiselőadás, kérdve kifejtés, valamint a projektmódszer.

A kommunikáció az erdészeti politika eszközeinek egyike, amely napjainkban egyre nagyobb jelentőségű. Ahhoz, hogy a szakma kommunikációja hatékony és megfelelő legyen, ismerni kell a társadalom erdővel kapcsolatos véleményét (STARK 2002).

Az ágazati kommunikáció egyik kiemelt területe az erdei iskolák és óvodák működtetése, amelynek keretében az ágazat a társadalom erdővel és erdőgazdálkodással kapcsolatos ismereteinek bővítését, valamint környezettudatos magatartásának fejlesztését mozdítja elő.
A Nemzeti Erdőstratégiában megfogalmazott feladat az erdőgazdálkodás szükségességének elfogadtatása. Ezen túl kommunikációs képzések megvalósítása, az erdészeti ágazati szereplők ösztönzése a kommunikációs tevékenységük fejlesztése érdekében, a különböző célközönségek szemléletformálása (NES 2016).

Az Országos Erdészeti Egyesület 2017 elején reprezentatív közvélemény-kutatást végzett a magyar lakosság erdővel kapcsolatos ismereteiről, erdőlátogatási szokásairól, az erdészekről. A beérkezett válaszok elemzése után megállapítható, hogy az erdőlátogatókkal való kommunikáció esetében egyre inkább felértékelődnek az online felületek és a személyes kommunikáció (LOMNICZI 2018).

Anyag és módszer
Online kérdőívet készítettünk, amelyet az állami és a magánerdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek töltöttek ki. 206 db kitöltött kérdőívet kaptunk vissza, amelynek több, mint fele (53%) az állami erdőgazdálkodóktól érkezett vissza, a többi a magánerdőgazdálkodói válaszokat tartalmazta. Válaszadóink 65%-a 45 év feletti- korosztályt képviseli, közülük is 14% a 65 évet is betöltötte: ez azt jelenti, hogy a felmérésben a gyakorlati erdőgazdálkodásban legalább 25 évet eltöltött szakemberek aránya 51%. A szakmai végzettségeket tekintve válaszadóink 56%-a erdésztechnikus, 34% rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel, az érettségivel és szakmai képzettség nélkül pedig 10% dolgozik a gyakorlatban.

Eredmények
Kutatásunk célja az volt, megismerjük a gyakorlati szakemberek szakmai kommunikációs ismereteit, igényeit, szakmai tapasztalatuk, végzettségük és a tapasztalataik alapján kialakult elvárásaik függvényében. A kérdőívek kialakításakor többek között az alábbi öt hipotézist fogalmaztuk meg.

H1
Szükség van erdőpedagógiai tevékenységet segítő új kommunikációs oktatásra/képzésre.
A kérdésre 1-5- ig terjedő skálát adtunk meg, melyen az 1-es jelentette, hogy nincs szükség rá, az 5-ös érték pedig a „fontos lenne” kategória.

Mind az állami, mind a magánszektorban dolgozó kollégák egyértelműen azon a véleményen voltak, hogy szükséges a szakmai oktatásban az erdészeti kommunikáció, valamint az erdőpedagógia hangsúlyosabb megjelenése (1. ábra).

H/2
A különböző korosztályok eltérő véleménnyel vannak az erdőpedagógia és kommunikáció oktatásának fontosságát illetően: inkább a fiatalabb korosztályba tartozó szakemberek szerint van szükség erdőpedagógiai tevékenységet segítő új kommunikációs oktatásra.

A 2. ábrán látható, hogy jellemzően nem a fiatal, pályakezdéshez közelebbi korosztályok azok, amelyek képviselői inkább fontosnak tartják az erdőpedagógia és a kommunikáció megjelenését a szakmai képzésekben. Az idősebb korosztály a szakmai gyakorlatban hosszabb időt eltöltve minden bizonnyal jobban érzi a jelzett területek napi gyakorlatba szükséges beépítését, így természetesen szükségét látja annak oktatásban történő megfelelő beépítését is.

H/3
A közjóléti tevékenység előtérbe kerülésével a szakemberek társadalmi megítélése és a szakma elismerése hatnak egymásra.

Habár a válaszadók többsége fontosnak tartja a szakmai kommunikációt és ennek tükrében az erdőpedagógiai tevékenységet is, meglepő, hogy a szakma megítélése, illetve a szakemberek megítélése a szakemberek számára kevésbé fontos (3. ábra). Ez az állami és magánszektort tekintve közel azonos véleménynek tekinthető.

H/4
Az állami erdőgazdasági Zrt-k szakemberei nagyobb erdőpedagógiai terhelésnek vannak kitéve.

Mind az állami, mind pedig a magánerdőgazdálkodók által kezelt erdők esetében egyaránt jelen levő multifunkcionalitás közjóléti területe egyre erősödik. Az állami szektortudatosabb jelenléte okán a megkérdezettek válaszainak tükrében a szakemberek munkaidejük egy részét a közjóléti feladatok ellátásával töltik (4. ábra). A válaszadók kevesebb, mint negyede az állami szektorban munkaidejének majdnem egynegyed részében dolgozik olyan területen, amely a szakmai kommunikációt illetve az erdőpedagógiát érinti, de a szakképzésben nem feltétlenül jelenik meg.

H/5
A felsőfokú végzettségű szakembereknek kevésbé van szükségük kommunikációt segítő továbbképzésre.

A megkérdezettek többsége fontosnak tartja, hogy a hatékony szakmai kommunikáció érdekében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők továbbképzéseken vegyenek részt. Az 5. ábra az erdőpedagógiai képzések fontosságára vonatkozó válaszok arányát mutatja. Mind a középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek, mind pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők fontosnak tartják, hogy az erdőpedagógia, mint a szakmai kommunikációt elősegítő terület, megjelenjen a szakképzés különböző szintjein.

Következtetések
Az online kérdőíves kutatásaink rávilágítottak arra, hogy különös tekintettel az elmúlt időszakra felerősödött a gyakorlati szakemberek érintettsége a szakmai kommunikációt érintő területekkel, függetlenül a végzettségtől az állami és a magánszektorban egyaránt. A gyakorlatban eltöltött hosszabb idő a közjóléti, kommunikációs ismereteket érintő területek megítélésének fontosságát erősíti. A több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek saját munkahelyükön látják a szakmai tevékenységük iránti fokozódó érdeklődést a társadalom felől. Ennek természetesen teret adott az elmúlt több, mint két évtizedes múltra visszatekintő erdészeti erdei iskolai tevékenység, amely ma már minden erdőgazdálkodói szektort érint. A szakemberek tevékenységének megítélése, a szakmai tevékenységek társadalmi elfogadottsága és az erdész szakma megítélése a szakemberek véleménye szerint is pozitív
változáson megy keresztül, azonban azt is látni szükséges, hogy a megfelelő mértékű változás feltételezi az egységes és hatékony ágazati kommunikációt, amelynek része a környezeti nevelésben való aktív részvétel az erdészeti erdei iskolai rendszer oktatási-nevelési tevékenységével, ahol az erdész, mint hiteles gyakorlati szakember megjelenik.

Irodalomjegyzék
ARATÓ GY. (1894): Az erdészet és a népnevelés; Erdészeti Lapok – 1894 – 33. évf. 593-606.
LOHRI, FRANZ-SCHWYTER A.(2002)Találkozzunk az erdőben! Öko-Fórum Alapítvány, Budapest
LOHRI – FRANZ- SCHWYTER A. (2000): Treffpunkt Wald, Waldpӓdagogik für Forstleute, Ein Handbuch mit praktischen Arbeitsunterlagen, Ideen und Beispielen von Waldführungen, SILVIVA
LOMNICZI G. (2018): Országos lakossági „erdőkép” IV.: erdőlátogatási szokások
https://erdeszetila pok.oszk.hu/01833/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2018_03_078-081.pdf – Utolsó ellenőrzés dátuma: 2023.10.19.
Nes (2016): Nemzeti Erdőstratégia 2016-2030. – https://eionet.kormany.hu/download/c/c9/a1000/Nemzeti_Erdostrategia.pdf – Ellenőrizve: 2023.11.20.
STARK M. (2002): Kommunikáció és konfliktusok a magyar erdőgazdaságban. Kézirat a 34. Forstpolitiktreffen Konferencia kiadványban megjelent „Kommunikationsfragen und Konflikte in der Forstwirtschaft Ungarns“ című publikációhoz. Sopron, 2002. 13 oldal

szerzők:
Varga Rita, Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Roth Gyula Doktori Iskola
Horváth Tamás, Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézet

forrás: SOE Erdőmérnöki Kar Tudományos Kiadványa 2023

A Pilisi Parkerdő 2023-as évének az erdők fenntartható, természetközeli kezelésén kívül legfontosabb szakmai tartalma a három éve indított Városierdő-fejlesztési Program folyatása volt.

„A Városierdő-fejlesztési Program harmadik évében számos, budapesti önkormányzatok és piaci szereplők támogatásával megvalósított kisebb, kerületi erdőfejlesztésen, egy nyolc eseményből álló szakmai workshop-sorozaton és egy általunk szervezett, budapesti városierdő-konferencián vagyunk túl. A program eddigi tapasztalatainak ismeretében röviden azt lehet mondani, hogy az általunk kezelt, összesen 3600 hektár területű, állami tulajdonú fővárosi erdő elsődleges szerepe Budapest klímavédelme, másodlagos pedig az emberek számára nyújtott rekreációs-egészségvédelmi funkciói. A program folytatása során minden mást ezeknek a legfontosabb szempontoknak rendelünk alá.” – mutatott rá Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója.

A Parkerdő két éve indította el Erdőbarát Rendezvény programját, amelyhez olyan szervezők, vállalkozások csatlakozhatnak, akik erdei programokat, túrákat, különféle versenyeket, illetve kulturális rendezvényeket kínálnak az érdeklődők számára.

„Az Erdőbarát Rendezvény program egy szép és működő megállapodás a Parkerdő és mindazok között, akik üzleti tevékenységként szerveznek az általunk kezelt erdőkben programokat. A szervezők a megállapodással elfogadják a mi öt pontban összefoglalt „Erdőbarát Rendezvény kritériumunkat”, másrészt úgynevezett közösségi erdőfenntartási hozzájárulást fizetnek. Mi pedig segítünk nekik a programokat sikeresebbé tenni kommunikációs eszközeinkkel. Az erdők egyre növekvő látogatottsága, s az ezzel járó növekvő terhelés mellett ilyen együttműködésekkel tudjuk fenntarthatóbbá tenni erdők és emberek kapcsolatát.” – foglalta össze Reinitz Gábor.

A Pilisi Parkerdő 2023-ban saját gazdálkodásából származó költségvetéséből mintegy 450 millió forintot fordított annak az erdei turisztikai infrastruktúrának a fenntartására, amelyet többek között az Erdőbarát Rendezvényeken résztvevők is használnak. Az Erdőbarát Rendezvény program keretében a közösségi erdőfenntartási hozzájárulásokból a Parkerdő 2022-ban 9,3 millió, 2023-ban pedig már 11,6 millió forint bevételre tett szert. Ezt az összeget többek között erdei pihenőhelyek felújítására-karbantartására, a Mogyoró-hegyi erdei iskola közelében kialakított új tanösvényre, de főképp szemétszedésre és a közjóléti-turisztikai infrastruktúra karbantartására fordította.

2022-ben 2 millió, 2023-ban 2,5 millió elültetett facsemete

A Pilisi Parkerdő 2023-ban az általa kezelt erdőkben mintegy 145 hektárt érintően végzett erdősítést. A munkálatok során az erdészek összesen 716 ezer db facsemetét ültettek el és 13 750 kg cser és kocsánytalan tölgy makkot vetettek. Emellett a Parkerdő az erdők természetes úton történő megújítása során az idei évben mintegy 250 hektáron többszázezer természetes úton kelt tölgy és cser magonc növekedését segítette, valamint 39 hektár új erdő telepítésére is sor került, összesen 124 ezer db csemete elültetése, és 11 100 kg cser makk vetése mellett. A Pilis Parkerdő ezen felül vállalkozási tevékenység keretei között az ország több pontján hajtott végre növénytelepítéseket, melynek mértéke mintegy másfél millió darab fásszárú (különböző, zömmel őshonos cserje- és fafajok) növényre tehető.

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

A gyermekek és kísérőik különböző játékokon keresztül ismerhetik meg az erdő komplex rendszerét, a játékos erdő látogatóiként egy felejthetetlen, kalandos élmény részeseként járhatják végig a különböző állomásokat.

A kiállításba való belépéskor a látogató információt kap az erdőlátogatás szabályairól, amely a környezettel való tiszteletteljes, felelős magatartás, valamint a környezettudatos szemléletmód kialakulását segíti a gyermekekben, erősítheti meg a felnőttekben.

A kalandos erdőben való séta során a kirándulók találkozhatnak óriáskullanccsal, vaspondróval, üregi állatokkal, gombafélékkel, borzzal, rókavárral. Sziklás területen, sűrű erdőben és az erdei dagonyában tekinthetik meg az erdő állatait, illetve tanulmányozhatják a kiállítás leghangsúlyosabb elemét; a nagy diorámát, amelyben megtalálhatóak a Kárpát-medence erdeinek leggyakoribb fajai.

De a kaland itt még közel sem ér véget! A látogatók egy vadászlesről kémlelhetik a szemközti fa ágain üldögélő madarakat, megismerkedhetnek az éjszakai állatok hangjával az erdei „kunyhó” nevű állomáson, a legbátrabbak pedig vaddisznóként dagonyázhatnak a kiállítás közepén fellelhető, habszivacsból készült „sár-medencében”.

A gyermekek interaktív és biztonságos játszóelemek segítségével szerezhetnek tudást az erdő élőlényeiről és környezetükről. A kiállítás a Nemzeti Alaptantervhez csatlakozva segíti az iskolán kívüli oktatást.

A kiállítás koncepciója muzeológusok, múzeumpedagógusok, óvodapedagógusok és tanítók szakmai segítségével született meg.

A kiállítás 2022. december 31-ig tekinthető meg a Magyar Természettudományi Múzeum időszaki kiállítócsarnokában. A zárást követően vándorkiállítássá alakul, és kölcsönözhető lesz múzeumok, illetve oktatási intézmények számára.

Az ismeretek elmélyítése érdekében múzeumpedagógiai foglalkozásra várjuk óvodás és kisiskolás gyerekcsoportok jelentkezését. A Magyar Természettudományi Múzeum múzeumpedagógusai folyamatos visszacsatolást kérnek majd a kísérő pedagógusoktól és a szülőktől, hogy lássák, mennyire rögzül a gyermekekben a kiállítás által közvetített tudásanyag.

forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

Több mint negyven év erdészeti gyakorlattal a háta mögött hogyan ítéli meg a hazai erdőgazdálkodás helyzetét?

Erdészeti szemszögből tekintve történelmi pillanatokat élünk meg, soha nem volt olyan mértékű kormányzati ösztönzés a hazai erdőállomány fejlesztésére, mint napjainkban. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a klímapolitikai célok elérésének egyik kulcsát az erdeink jelenthetik. Gyorsan hozzáteszem, hogy a mennyiségi megközelítés mellett a minőség kérdése ugyanolyan fontos. Értem ez alatt, hogy hazánk erdőterületének jelentős növelése csakis akkor vezethet hosszabb távon eredményre, ha a meglévő és az újonnan telepített erdeink mindenkori állapotára, a szakszerű erdőgazdálkodásra is kellő hangsúlyt fektetünk.

Országszerte sok olyan meglévő erdőterületet látok, amely azonnali beavatkozást igényelne. Az úgynevezett „küszöb alatti” erdők esetében célszerű lenne átgondolni, hogy milyen egyéb, extenzív jellegű hasznosítási formára lehetne áttérni. Emellett azt is szükséges alaposan megvizsgálni, hogy a jelenkor környezeti feltételei mellett mely térségek, területek alkalmasak valóban erdőtelepítésre. A legnagyobb kihívás azonban mégis az, hogy tudjunk előre gondolkodni, hiszen a ma elültetett facsemetének évtizedek múlva is megfelelő ökológiai viszonyokra lesz szüksége. A legfrissebb kutatási eredmények figyelemmel kísérése, a tudományos előrejelzések és ökológiai modellek ismerete nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy döntéseink a fenntarthatóság jegyében szülessenek. Az eddigi tapasztalatokra építve, okosan, a klímaváltozással kalkulálva kell erdőgazdálkodni, szem előtt tartva a genetikai, az ökológiai és a konzervációbiológiai kérdéseket is. A gazdasági összefüggések mellett éppúgy fontos szempont, hogy az erdők közjóléti és védelmi szerepéről se feledkezzünk meg.

Mire számíthat az, aki úgy dönt, hogy belevág az erdőtelepítésbe?

Egy biztos: ilyen mértékű támogatás még sohasem állt az ágazat rendelkezésére. Ráadásul nemcsak az elsőkiviteli költségek számolhatók el, hanem az ápolási munkák is támogatottak. Emellett a kiegészítő intézkedések költségeire is igényelhető támogatás, mint például villanypásztor, kerítés, erdőszegély kialakítására. Hab a tortán, hogy a kieső jövedelem pótlására és SAPS-támogatásra is van lehetőség, szóval meglehetősen komplex programról van szó.

Ezzel egyenes arányban áll az érdeklődők száma is. Naponta érkeznek újabb és újabb megkeresések, amelyek egytől egyig arról szólnak, hogy az eddig mezőgazdasági művelésű területek tulajdonosai fontolgatják az erdőtelepítést. Meg jegyzem, hogy igen nehéz döntésről van szó, hiszen aki évtizedek óta szántóföldi növénytermesztést folytat egy adott területen, az nem biztos, hogy egyik napról a másikra el meri, illetve el tudja dönteni, hogy mostantól jöjjön az erdő. Még akkor is, ha sokuk esetében nem túl jó minőségű termőterületről van szó, gyakran csak „megszokásból” folyik rajta szántóföldi növénytermesztés. Szerencsére a mostani pályázati konstrukció sokat segít a megszokások leküzdésében.

A támogatást igénylő akkor jogosult a támogatás igénybevételére, ha a támogatási kérelem benyújtását megelőzően már rendelkezik az erdészeti hatóság által jóváhagyott jogerős erdőtelepítési engedéllyel. Az erdőtelepítési terv készítése kapcsán elvégzendő termőhelyvizsgálat alapjaiban meghatározza a tervezés irányát, illetve az optimális telepítés sarokpontjait. Azzal is tisztában kell lenni, hogy az előkészítő tevékenység, amire a támogatási kérelem benyújtásához szükséges valamennyi dokumentum a rendelkezésünkre áll, akár több hónapot is igénybe vehet. Idő van még bőven, hiszen egészen 2021. december 31-ig lehet támogatási kérelmet benyújtani, de a soron következő értékelési határnap 2020. június 30.

Javaslom, hogy aki erdősítésben gondolkodik, a pályázati felhívás mellett mindenképpen olvassa át az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvényt, illetve a végrehajtásáról szóló FM-rendeletet. Sok hasznos információval lesz gazdagabb. Kiemelném, hogy a kamara ajtaja minden gazdálkodó előtt nyitva áll, bármilyen szakmai kérdés esetén állnak rendelkezésre szakértő kollégáim.

Országszerte sokat hallani mostanában a vadkárokról. Az ön által kezelt erdőkben is jellemző ez a probléma?

Előfordul, de én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy nem biztos, hogy a vad „bűnös”, elvégre ő csak élni, táplálkozni, szaporodni szeretne. A megértéshez és az elfogadáshoz ökológiai rendszerekben kell gondolkodni, látni az ágazati összefüggéseket és érdekeket, szakítani az „én-te-ő” szűklátókörű gyakorlattal, meg kell tanulni az együttgondolkodást. Ezzel együtt, az ország bizonyos vadgazdálkodási tájegységeiben nem halogatható tovább az optimálisnak nevezhető vadlétszám kialakítása, amelynél tisztességes eredményt biztosító mezőgazdasági tevékenység is végezhető. Van már rá élő példa, hogy felülről nyitott kilövési kvótával igyekeznek az állománycsökkentést ösztönözni.

Inkább előbb, semmint utóbb: az erdő- és a mezőgazdálkodónak egy asztalhoz kell ülnie a vadászatra jogosult képviselőivel, és közösen kitalálni azokat a lépéseket, amelyekkel megelőzhető, illetve normális mederben tartható a vadkár. Egyet már megtanultam: eredményt csakis a két fél együttműködése hozhat, ezt a kérdést erőből nem lehet megoldani. Hosszabb távon egyik szereplő sem létezhet a másik nélkül, kéz a kézben kell gondolkodni és cselekedni.

Óva intek mindenkit, hogy a bíróságon keresse az igazát, mert adott esetben aránytalanul sok energiájába, idejébe és pénzébe kerülhet. Még formálódik az az egységes vadkárfelmérési útmutató, amelyen már régóta dolgozunk az Agrárminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara kollégáival. Azt várjuk tőle, hogy jelentősen mérséklődik a vitás esetek száma, adott problémára objektív módon ugyanolyan válasz fog születni, a kárbecslő személyétől függetlenül.

Az új EU-s költségvetési ciklusban mire számíthatunk a vidékfejlesztési prioritások, illetve források terén?

Az előkészítő tárgyalások folyamatosan zajlanak, a Közös Agrárpolitika tervezésében, illetve a stratégiai tervezés társadalmasításában a kamara jelentős szerepet játszik. Pontos számokat még nem tudok mondani, de az irány egyértelműen látszik. Egyre inkább a mindennapi gazdálkodás
fókuszába kerül az egészséges, élhető környezet, a precíziós gazdálkodás, a biodiverzitás, a zöldítés, az AKG, a NATURA 2000, éppúgy, mint például az állatjóléti kérdések vagy a növényvédő szerek korlátozása – a fenntartható mezőgazdaság érdekében. Valamennyi gazdálkodónak a széles körű társadalmi elvárásoknak megfelelően kell tevékenykednie, amihez elengedhetetlen az arányos ösztönzők biztosítása a támogatáspolitikában. Az urbanizáció globális szinten is megállíthatatlan, amely azzal a következménnyel is jár, hogy a vidéki népesség, a gazdatársadalom szerepe egyre inkább felértékelődik. Gyakorlatilag ez a szűkülő társadalmi réteg fogja ellátni élelmiszerrel az egyre több városi embert, Földünk rohamosan bővülő lakosságát. Ezt pedig végső soron el kell ismerni, meg kell fizetni. Véleményem szerint hamarosan eljön az az idő, amikor a vidéki emberek lesznek az emberiség túlélésének elismert és megbecsült zálogai.

Jelentős támogatások erdőtelepítésre

A Vidékfejlesztési program erdőtelepítést támogató programja keretében az irányító hatóság 2020. február végéig 1077 kérelem támogatásáról döntött, összesen 26,3 milliárd forint értékben, ezzel közel 7400 hektár új erdő telepíthető. a támogatást a nyertes pályázók erdőtelepítésre, valamint a fenntartási időszakhoz tartozó erdészeti szakfeladatok ellátására fordíthatják.

Az agrárminisztérium hangsúlyozza: az erdőgazdálkodás közvetlenül is megoldást kínál a klímaváltozásra, ezért a kormány célul tűzte ki a fával borított területek növelését. Ezt elősegítendő hirdette meg az agrártárca a mintegy 39 milliárd forint keretösszegű „Erdősítés támogatása” című felhívást. annak érdekében, hogy a gazdálkodók minél kedvezőbb feltételekkel telepíthessenek új erdőterületeket, a tárca a felhívás módosításáról döntött, az erdőt telepítő gazdák a korábbiaknál lényegesen nagyobb, a fafajtól függően 80-130 százalékkal több forrást is igénybe vehetnek. Ugyancsak változás, hogy a jövedelempótló támogatás összege az eddigi hektáronkénti 172 euróról 432 euróra emelkedett és igénybevételének időtartama minden fafaj esetében egységesen 12 évre nőtt. így több támogatást kapnak a gazdák, és fafajtól függően 4-7 évvel hosszabb ideig vehetik igénybe azt. a pályázatra beérkezett kérelmek elbírálása folyamatosan zajlik. (MTI/AM)

Peszeki Gergely, Forrás: NAKLAP