„Kedves Emberek!

Március 21-e, 2012 óta, az ENSZ által életre hívott Erdők Nemzetközi Napja. Hitem szerint az erdő maga az Élet. Addig van jelen a bolygónkon az ember, amíg van erdő. Az emberiség egyre nagyobb teret követel magának és egyre inkább próbálja függetleníteni magát a természet törvényei alól.

Ez nem lehetséges!

Az sem lehetséges, hogy ott, ahol az ember már beleavatkozott a folyamatokba, ahol élünk, ahol az élelmünket termesztjük, közben ősi, zavartalan természetes állapot legyen. Ezt az ősi állapotot Európában, így Magyarországon is csak kicsi területeken tudjuk megőrizni vagy újra létrehozni.

Igen létrehozni! A trianoni Magyarország területén 9% erdő maradt. A mai Magyarország területének több mint 20%-a erdő. Hogyan lehetséges ez?

Az erdészek fát ültettek, erdőket hoztak létre, termőhelyeket újítottak meg!

Az erdész lelki habitusa előrelátó gondolkodást takar. Előre tervez 40-80-120 évre, az unokáinak. Nem hangoskodik, hanem az erdő csendjében, ami természetesen sosem csend, akkurátusan dolgozik.

Mária Terézia 1769.évi erdőrendtartása óta szigorú szabályok közé szorított a magyar erdők gondozása. Mai erdőtörvényünk Európa, hanem a világ legszigorúbb törvénye! Az 1770. óta létező Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, 1808. óta erdőmérnököket képeztek, amely akadémia Trianon után Sopronban folytatta a szakemberek képzését. Világelsőként! Jeles tudósok, szakemberek oktattak, írtak tanulmányokat, kutattak, és adták tovább a tudást az erdőről a következő generációnak. Ma is így van ez, már több mint 250 éve.

Ma a klímaváltozás a legnagyobb kihívás erdeink számára. Az erdésztársadalom már 30 éve látja ezt és keresi a lehetséges megoldásokat. Ám a természet törvényei, a matematika, a fizika, a biológia törvényei állandóak, nem lehet az ember mai trendjei szerint változtatni!

Egy fa, amíg megnő az sok-sok év, jó termőhely, hőmérséklet, vízellátottság. Természetesen az erdő önmagától is megújul, de akkor teljesen embermentesnek kell lennie. De mi emberek itt élünk, energiára, házra, bútorra, faanyagra van szükségünk! Tehát gazdálkodnunk kell, gondos gazdaként az erdővel. Ehhez szakemberekre és szigorú szabályozásra van szükség! Mindkettő adott!

És most érkeztem el oda, hogy miért is ragadtam tollat, azaz billentyűzetet?

Már jó ideje zavar, hogy egyes csoportok, emberek milyen hangnemben és stílusban írnak és ítélnek a közösségi média, az elektronikus és nyomtatott sajtó terein az erdész szakmáról!

Én erdészcsaládban nőttem fel, mai szóhasználattal természetközeli nevelést kaptam, fenntartható életvitelt, újrahasznosító mindennapokat élve. Persze ez nem volt más, mint a szüleim és a bennünket körülvevő közösség mintája!

Jómagam ugyan nem vagyok erdész, de a családunk 5 generációs erdész család. Ez nem szakma, ez életmód. Itt nem reggel 8-tól délután 5-ig szól a munkaidő, ugyan úgy, mint a mezőgazdaságban vagy az állattartásban, hanem ha dolog van, dolog van! Ez nem panasz, ezzel mindenki, aki ezekben a gazdasági szegmensekben dolgozik tisztában van és el is fogadta.

Szóval, engem rettenetesen bosszant, hogy akik ezeket a becsmérlő írásokat hangos szóval bedobják az emberek közé, azok az én becsülettel dolgozó, az életüket az erdőnek szentelő dédapámat, nagyapámat, apámat, testvéremet és fiamat is becsmérlik!

Amikor erdőirtást kiáltva közreadnak egy fényképet, amelyen egy fakitermelés egy pillanata látszik, az olyan mintha egy szívműtét első mozzanatát, amikor a szike a bőrbe vág, emberölés felkiáltással az ügyészségre küldenénk! Pedig mindkét pillanat után még sok szabályozott, sok tudást igénylő lépés következik, aminek a végén egy egészséges állapot lesz!

Nem lenne előbbre mutató a közös beszélgetés, akár vita, mint ez a másik elleni hergelés, sokszor alaptalanul. Tudom, hogy történnek hibák, hisz az ember hibázik, de a hiba javítható és tanulni lehet és kell belőle.

Azt sem értem, hogy milyen alapon kérdőjelezik meg az erdész szakmaiságát!

Persze, az orvos sem jól gyógyít, a kőműves nem jól rakja a falat, az óvónő sem jól óv, a tanár rosszul tanít és a közgazdász is rosszul számol! Ez a mai trend!

Én maradnék a tudás alapú értékes megbeszélés, vita talaján! Mindig!

Tisztelettel:
Takácsné Gyenes Ildikó
‘93.Faipari mérnök Sopron
édesanya, nagymama, feleség, testvér
Dömös község alpolgármestere ”

(A képi illusztrációkat mesterséges intelligencia készítette…)

A vita gyökere meglepően egyszerű: az erdőt két teljesen különböző időléptékben szemléljük. A legtöbb ember számára az erdő egy állandó táj. Magas fák, zárt lombkorona, árnyékos környezet – ez a „normális erdő”. Amikor a fakitermelés után megnyílik a terület, tuskók és gépnyomok jelennek meg, a kép sokkoló lehet. A társadalom egy pillanatképet lát.

Az erdőgazdálkodás viszont időben gondolkodik. Egy gazdasági erdő életciklusa gyakran 60–120 év. A fakitermelés ebben a rendszerben nem a vég, hanem a megújulás kezdete. Az erdőgazdálkodás logikája ciklikus: erdő – kitermelés – felújulás – új erdő.

A vita Európában különösen erős. Ennek történeti oka van. A kontinens erdeinek nagy része évszázadok óta kultúrtáj, amelyhez az emberek érzelmileg kötődnek. Egy fakitermelés ezért sokak számára a megszokott tájkép sérüléseként jelenik meg. Észak-Amerikában ezzel szemben a tájat gyakran hatalmas természetes zavarások alakították – erdőtüzek, viharok vagy rovargradációk. Ott a nagy léptékű változás kevésbé idegen jelenség.

A konfliktus másik oka az esztétika. A legtöbben a „szép erdőt” nagy fákkal, zárt lombkoronával képzelik el. Egy friss vágásterület ezzel szemben rendezetlennek tűnhet. A tájökológiai kutatások ezt vizuális konfliktusnak nevezik: ami ökológiai értelemben a megújulás része, az vizuálisan sokak számára sérült tájnak látszik.

Pedig az erdő ökológiai értéke nem csak az idős, zárt állományokban jelenik meg. A fiatal erdők, a felújuló területek, a mozaikos szerkezetű állományok sok faj számára kifejezetten kedvező élőhelyek. Az erdei ökoszisztémák természetes működésének része a változatosság és a zavarás, nem csupán az állandóság.

Hasonló félreértés jelenik meg a közelítési nyomok vagy gépnyomok megítélésében is. Ami az embernek zavaró – mert nem kényelmes rajta sétálni –, az az élővilág számára gyakran egészen más jelentésű. A keréknyomok például sok esetben mikroélőhelyeket hoznak létre: víz gyűlhet bennük, pionír növények jelennek meg, és számos rovar vagy kétéltű használja őket. Ami tehát az ember szemében „sérülés”, az az ökológiai rendszerben gyakran új élőhelyet jelent.

És ebben a rendszerben jelenik meg az erdőfeltárás is. Az erdészeti utak és közelítési nyomok kívülről sokszor zavaró beavatkozásnak tűnnek, valójában azonban a szakszerű erdőkezelés alapjai. Egy jól tervezett feltáróhálózat csökkenti a talajkárokat, segíti a tűzvédelmet, és lehetővé teszi, hogy a munkák rendezett módon történjenek.

A társadalmi konfliktusok kialakulását a kutatók ma már modellekben is leírják. Ezek szerint az erdészeti viták gyakran egy hasonló folyamat mentén alakulnak ki:

látványos beavatkozás az erdőben (például fakitermelés)

erős vizuális hatás (nyitott terület, gépnyomok)

a folyamat kontextus nélküli értelmezése

majd gyors morális következtetés: „pusztítás történt”.

A konfliktus tehát sokszor nem az erdészeti folyamatból, hanem annak értelmezéséből születik.

Az utóbbi években a viták azért erősödtek fel, mert az erdők szerepe a társadalomban megváltozott. A városiasodás miatt sokan elsősorban rekreációs térként tekintenek az erdőre. A közösségi média pedig percek alatt képes erős érzelmeket kiváltani egy-egy látványos beavatkozás kapcsán. Közben a klímaváltozás és a biodiverzitás kérdése az erdőket a társadalmi viták középpontjába helyezte.

Ehhez kapcsolódik egy ismert tudományos jelenség is, az úgynevezett „shifting baseline”. Ez azt jelenti, hogy minden generáció azt a természetállapotot tekinti „normálisnak”, amelyet gyerekkorában megismert. Ha egy erdő szerkezete változik, azt könnyen romlásként értékeljük, még akkor is, ha valójában az erdő természetes vagy gazdálkodási ciklusának része.

Van azonban egy tény, amit érdemes szem előtt tartani:

Az erdő nem pillanat, hanem folyamat.

Évtizedek és generációk munkája és megújulása.

Látni valamit az erdőben egy dolog. Érteni, hogy mi történik ott – az egy másik.

forrás: Erdőfeltárás

Irodalom

Gobster, P. H. et al. (2007): The Shared Landscape: What Does Aesthetics Have to Do with Ecology?
https://link.springer.com/article/10.1007/s10980-007-9110-x

Lundmark, H., Josefsson, T., Östlund, L. (2017): The introduction of modern forest management and clear-cutting in Sweden.

https://link.springer.com/article/10.1007/s10342-017-1027-6

Lundmark, H., Josefsson, T., Östlund, L. (2013): The history of clear-cutting in northern Sweden.
https://www.sciencedirect.com/…/abs/pii/S0378112713004350

Clayoquot Sound protests
https://en.wikipedia.org/wiki/Clayoquot_protests

Waldsterben
https://en.wikipedia.org/wiki/Waldsterben

Ezzel a rangos díjjal azokat a zalai kiválóságokat jutalmazzuk, akik kiemelkedő eredményeket értek el 2025-ben, ráadásul itt élnek és alkotnak a közvetlen környezetünkben. Az általunk bemutatott tíz jelölt az élet számos területén tevékenykedik, van, aki a kulturális, tudományos, mások a gazdasági szférában vagy a természetvédelem területén munkálkodnak, gyógyítanak, szórakoztatnak, lelki vezetőként hitre nevelnek és közösséget szerveznek. Egy azonban közös bennük: teljesítményükkel, életútjukkal gazdagították Zala vármegyét. Önök pedig szavazataikkal elismerték ezt a munkát, s azt is eldöntötték, hogy a sok méltó jelölt közül ki legyen az év embere 2025-ben Zalában.

Lelkes András 1967-ben született, tősgyökeres zalai. Gyermekkorát a Kis-Balatonhoz közeli Orosztonyban töltötte, s ez meghatározó volt későbbi életére. Elmondása szerint a természeti környezet mindig is vonzotta, de tanárai, illetve a zalai természetvédelem egyik megalapozója, Palkó Sándor szintén hatással volt rá. 

Nagykanizsán érettségizett, majd a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett diplomát mint erdőmérnök, később mint természetvédelmi szakmérnök. 1992 óta dolgozik hivatásos természetvédőként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnál, ebből hét évet a Kis-Balatonon, 2000-től pedig a Nyugat-Zala Tájegységben, a Mura mentén. Elkötelezett, de nem elvakult természetvédő, aki a bennünket körülvevő értékek – beleértve a természeti, történelmi, kulturális és néprajzi értékeket is – megismerésére és megismertetésére törekszik. Gyakran tart ismeretterjesztő előadást. Érdekli a hagyomány, a népművészet, néptáncos közösségeknek is tagja. Családjával Tornyiszentmiklóson él.

Gratulálunk a nyertesnek, természetesen a díjátadóról is beszámolunk majd.

forrás: ZAOL

Kezdési időpont: 10 óra
Helyszín: Ligneum

Megjelenő cégek, szervezetek:

Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Erdészeti Osztály
Székhely: Kecskemét; honlap → 
Tevékenységi kör: Erdészeti hatósági és igazgatási feladatok ellátása
Ajánlott pozició: 3 fő erdőfelügyelő (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád vármegyére kiterjedő illetékességgel, Szeged, Baja, valamint Kecskemét telephelyekre, határozatlan idejű jogviszonyra keresünk kormánytisztviselőket)
Elvárás: okleveles erdőmérnöki diploma
Fizetés: 650.000 Ft
Egyéb juttatás: cafeteria, védő- és egyenruha, munkába járás támogatása, családalapítási, gyermeknevelési, iskolakezdési és lakhatási támogatás
Ajánlat alsóbb éveseknek: szakmai gyakorlat

Somogy Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Erdészeti Osztály
Székhely: Kaposvár; honlap → 
Tevékenységi kör: erdészeti hatósági feladatok végzése (erdőfelügyelet)
Ajánlott pozició: 1 fő erdőfelügyelő
Elvárás: erdőmérnöki diploma, B kategóriás jogosítvány
Fizetés: 550.000 – 600.000 Ft
Egyéb juttatás: cafetéria (200.000 Ft), lakhatás biztosítása
Ajánlat alsóbb éveseknek: szakmai gyakorlat

Pest Vármegyei Kormányhivatal
Székhely: Budapest; honlap →
Tevékenységi kör: erdészeti hatósági feladatok végzése (erdőfelügyelet)
Ajánlott pozició: erdészeti szakügyintéző (régi nevén: erdőfelügyelő)
Elvárás: okleveles erdőmérnök
Fizetés: Kit. alapján 
Egyéb juttatás: cafetéria
Ajánlat alsóbb éveseknek: részmunkaidős munka felsőbb éveseknek

Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztály
Székhely: Budapest; honlap →
Tevékenységi kör: körzeti erdőtervezés
Ajánlott pozició: 1 fő erdőtervező – debreceni álláshely
Elvárás: precíz, megbízható munkavégzés, tanulékonyság, csapatszellem, rugalmasság
Fizetés: 600.000 – 700.000 Ft
Egyéb juttatás: cafeteria, védő- és egyenruha, szolgálati lakás, vármegye bérlet
Ajánlat alsóbb éveseknek: szakmai gyakorlat a 11 telephely bármelyikén; diplomamunka

Roth Gyula Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium
Székhely: Sopron; honlap →
Tevékenységi kör: szakmai nevelés-oktatás (erdőgazdálkodás, környezetvédelem)
Ajánlott pozició: oktató
Elvárás: okleveles erdőmérnök végzettség, erdőhasználat és erdőrendezés gyakorlati tevékenységeiben jártasság
Fizetés: 775.000 Ft

Dráva Völgye Technikum és Gimnázium
Székhely: Barcs; honlap →
Tevékenységi kör: mezőgazdaság és erdészet ágazat – erdésztechnikus szakképzés, duális képzés
Ajánlott pozició: 1 fő szakmai oktató (erdőmérnök)
Elvárás: motivált, munkájára igényes, nyitott, elfogadó, precíz, csapatjátékos
Fizetés: 705.000 Ft
Egyéb juttatás: tanulmányutakon történő részvétel lehetősége, SZÉP kártya évente egy összegben
Ajánlat alsóbb éveseknek: mérnöktanár képzésben: gyakorló tanítás

Kiss Ferenc Erdészeti Technikum
Székhely: Szeged; honlap →
Tevékenységi kör: oktatás (erdésztechnikus ; földmérő, földügyi és térinformatikai technikus)
Ajánlott pozició: oktató
Elvárás: felsőfokú végzettség és az ágazatnak megfelelő szakképzettség ; kiváló szervező- és kommunikációs készség ; elemzőkészség ; terhelhetőség ; gyors, pontos munkavégzés ; felhasználói szintű informatikai (MS Office, irodai alkalmazások); előnyt jelent: szakmai tanárképzésben szerzett mesterfokozat, B-kategóriás jogosítvány.
Fizetés: 775.000 Ft
Egyéb juttatás: cafeteria

Északerdő Zrt.
Székhely: Miskolc; honlap →
Tevékenységi kör: erdőgazdálkodás
Ajánlott pozició: 3 fő erdőmérnök gyakornok
Elvárás: Erdőmérnöki diploma, B kategóriás jogosítvány
Fizetés: 550.000 – 600.000 Ft
Egyéb juttatás: védő- és egyenruha, szolgálati bérlakás, a gyakornoki évet követően cafetéria
Ajánlat alsóbb éveseknek: szakmai gyakorlat, diplomamunka

Nyírerdő Zrt.
Székhely: Nyíregyháza; honlap →
Tevékenységi kör: erdőgazdálkodás
Ajánlott pozició: 3 fő erdőmérnök gyakornok
Elvárás: erdőmérnöki diploma
Ajánlat alsóbb éveseknek: szakmai gyakorlat, diplomamunka

SEFAG Zrt.
Székhely: Kaposvár; honlap →
Tevékenységi kör: erdő- és vadgazdálkodás
Ajánlott pozició: gyakornok
Elvárás: alapos elméleti szakmai ismeret, szorgalom, elkötelezettség, csapatjáték, szakmai alázat
Fizetés: 530.000 Ft
Egyéb juttatás: cafetéria
Ajánlat alsóbb éveseknek: szakmai gyakorlat

KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.
Székhely: Kecskemét; honlap →
Tevékenységi kör: erdőgazdálkodás, faipar
Ajánlott pozició: 1 fő erdőmérnök gyakornok
Elvárás: okleveles erdőmérnöki diploma
Fizetés: 550.000 Ft
Egyéb juttatás: cafeteria (gyakornoki időszak letelte után)
Ajánlat alsóbb éveseknek: diplomamunka, szakmai gyakorlat

Gemenc Zrt.
Székhely: Baja; honlap →
Tevékenységi kör: ökoturisztika, fafeldolgozás, erdőgazdálkodás és hajózási tevékenység
Ajánlott pozició: 1 fő, kezdetben gyakornok, majd műszaki vezető (ökoturizmus, fafeldolgozás, erdőgazdálkodás, hajózás)
Elvárás: nyitott az ökoturizmus, fafeldolgozás, erdőgazdálkodás és hajózási ágazatok felé, pontos-és precíz önálló munkavégzés, jó kommunikációs képesség (Pozíció betöltése 2026. év szeptember 1-jétől.)
Fizetés: 500.000 Ft
Egyéb juttatás: cafetéria, ajándékutalvány, szakszemélyzeti ruha

forrás: SOE EMK

Itt olvashatod eredeti helyén és írhatod alá a petíciót.

Meggyőződésünk, hogy az erdők sorsa és állapota szoros összefüggésben van a társadalmi jólléttel: erdők és fák nélkül a Kárpát-medencében nem lehet sikeres az országunk.

Aggodalommal tekintünk a klímaváltozásra, amely alapjaiban írja át a termőhelyekkel és az egyes termőhelyeken növekvő erdőkkel kapcsolatos ismereteinket.

Bizakodunk azonban, hogy a természettel, és azon belül az erdőkkel foglalkozó szakmák, szakemberek, szervezetek és személyek együttműködése a változó körülmények között is képes megtalálni a helyes utat, és segíteni az erdők alkalmazkodását. Az együttműködés hiányát az erdők sínylik meg.

Felemeljük a szavunkat bárki lenézése, megszégyenítése, befeketítése, kollektív elítélése, nyilvános meghurcolása, szakmai és emberi méltóságában történő megsértése ellen. Az erdők érdekében végzett együttműködésbe sem szakmailag, sem emberileg nem fér bele egymás személyének és egymás véleményének semmibe vétele, lejáratása. A gyűlöletkeltés minden formája idegen a természet és az erdők szeretetétől.

Kiállunk a természetvédelemben és az erdőgazdálkodásban, az erdészeti és természetvédelmi hatóságnál valamint az erdőtervezésnél dolgozó szakemberek, továbbá mindazon kutatási intézmények, szervezetek és kutatók mellett, akik nem adják fel az erdők iránti elkötelezettségüket, és motorjai lehetnek a kor által megkívánt paradigmaváltásnak. Elismerjük és támogatjuk az erdők megőrzése és használatának fenntarthatósága érdekében tett erőfeszítéseiket és eddigi eredményeiket.

Kiállunk az erdőkről szóló nyílt társadalmi párbeszéd mellett, amelyben az erdőkkel kapcsolatos számos igény és szempont mindegyike helyet kap. Meggyőződésünk, hogy a párbeszédet a hiteles, a másik véleményét és személyét tiszteletben tartó tájékoztatás táplálja.

Együttműködésre szólítunk minden kormányzati, gazdálkodói, kutatói és civil szervezetet, akik elkötelezettek a magyar erdők megőrzésében és gyarapításában. A részigazságokon alapuló tájékoztatás, a feszültségkeltés, az egyetlen szempontnál leragadó látásmód nem szolgálja sem az erdők, sem a társadalmunk érdekét. A jövő kihívásaival való sikeres küzdelmet szolgálja viszont az érintett szereplők hatékony együttműködése, az erdők kezelésének és fenntartásának sokszempontú, differenciált megközelítése.

Erdők nélkül nincs jövő, amely azonban emberség nélkül semmit sem ér.

Budapest, 2026. február 12.

Bidló András, Boros Attila, Borovics Attila, Csépányi Péter, Csóka György, Frank Tamás, Király Gergely, Lomniczi Gergely, Ódor Péter, Standovár Tibor, Szmorad Ferenc

Itt olvashatod eredeti helyén és írhatod alá a petíciót.

Szerencsés, mert családon belül is volt kiknek továbbadni mindazt, amit az erdő adott neki, Tibor és Gábor fiai ugyancsak nagy elhivatottsággal kezelik az állami erdőket.

A Lébényben született Limp Tibor iskola után alig várta, hogy a környékbeli erdőben kóboroljon, ismerte annak majd’ minden fáját. Az ott szerzett felejthetetlen élmények vezették pályaválasztáskor Sopronba, a Roth Gyula Erdészeti Technikumba, majd a Soproni Egyetem Erdőmérnök Karára is felvételt nyert, ahová akkoriban igen nehéz volt bekerülni. Friss diplomásként 1982-ben a Kisalföldi Erdőgazdaságnál kezdett dolgozni, eleinte szakirányító, majd műszaki vezető volt, 1993-tól kinevezték a Győri Erdészet igazgatójának, és 40 év szolgálat után innen, első munkahelyéről ment nyugdíjba.

Erdészetének egyik meghatározó területén, a Szigetközben irányításával kezdődött az egysíkú nemesnyár-gazdálkodás fokozatos átalakítása. A Duna eltereléséből fakadó ökológiai változásokat szem előtt tartva, az erdőfelújításokban egyre nagyobb szerepet kaptak az őshonos fafajok. Különösen szép eredményeket ért el az erdészet a kocsányostölgy-felújításokban.

Győr jelenleg legnépszerűbb és leglátogatottabb zöldövezetének kialakításában is meghatározó szerepet játszott Limp Tibor, 1998-ban az irányításával kezdte meg az erdőgazdaság a győri önkormányzattal közösen a város határában levő 260 hektáros Püspökerdő közjóléti fejlesztését.

„Megrázó látvány volt, amikor igazgatói kinevezésem előtt két hónappal a szlovákok elterelték a Duna vizét. Egyik napról a másikra összeszűkült a folyó, elapadt, sok helyen csak az iszapos medret lehetett látni, a talajvíz pedig lesüllyedt. Ez a változás megváltoztatta a termőhely adottságait. Ehhez kellett alakítanunk az erdőfelújítási munkálatokat” – ismertette pályája során a sok szakmai kihívás közül az egyik meghatározót. Igazgatásával a Győri Erdészet a legstabilabb eredményeket tudta felmutatni hosszú távon a Kisalföldi Erdőgazdaság erdészetei közül. Két területrészen vadászatirányítási feladatokat is ellátott, minőségjavítási válogató vadászattal kiváló adottságú vadállomány létrehozása volt a célja.

Legyen szó erdő- vagy vadgazdálkodásról, munkájában az erdő élővilágának a megőrzése, gazdagítása vezérelte. Az erdészetnél negyven év alatt bizonyított szakmai elhivatottsága, munka iránti alázata, az erdő és vad iránt érzett megrendíthetetlen tisztelete elismeréséül 2022-ben, az államalapítás ünnepén Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Limp Tibort.

„Nehéz szavakba önteni, amit az erdő adott nekem. Azt hiszem, mindent. Sosem csalódtam benne, és én is igyekeztem úgy cselekedni, hogy ez viszont se történhessen meg.

A fiaimnak is próbáltam átadni azokat az értékeket, amiket a természettől tanultam. Úgy látszik, sikerült, hiszen mindketten követtek a pályán, erdőmérnökök lettek, és állami erdészetnél találták meg számításaikat” – ölelte át fiait és feleségét, Ásványi Mária Annát.

És valóban, bár ifjabb Limp Tibor eleinte az orvosi pálya iránt érdeklődött, az erdő- és a vadászatszeretete miatt mégis az erdész szakmát választotta. Miután Sopronban elvégezte az erdőmérnöki kart, Gyarmatpusztán gyakornokoskodott 10 hónapig, majd a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének erdőművelési műszaki vezetője lett. Közben 2008-ban Gödöllőn, a Szent István Egyetemen (ma MATE) talajtani szakmérnöki diplomát, később szakértői jogosultságot szerzett. Képesítésével talajvizsgálati laboratóriumot működtetett, különböző, erdőhöz és termőföldhöz köthető állami beruházásokon, tervezési munkákban dolgozott, valamint három éven keresztül az illegális migráció visszaszorításáért a déli országrészen húzódó kerítést kísérő manőverút kivitelezésében, tervezésében is tevékenykedett. 2019-től a Vérteserdő Zrt. Gerecsei Erdészeti Igazgatóságát vezeti, az erdőművelési, fahasználati, vadászati feladatok mellett főként közjóléti, illetve médiaprogramokkal segíti a lakosság és az oda kirándulni vágyók tájékoztatását.

Szabadidejében sportol, maratoni távon a terepfutás, valamint összeszokottnak mondható csapatával a Balaton évenkénti körbefutása is hozzátartozik fizikális, szellemi jóllétéhez.

„Az erdészek kulcsszerepet játszanak a rájuk bízott erdőállományok megőrzésében, bölcs hasznosításában. A természetvédelmi, közjóléti és gazdasági szempontok összehangolását hivatott szolgálni az a komplex szemlélet, melynek alapja a természetben zajló folyamatok megismerése és értelmezése, az erdőkezelési feladatok közép- és hosszú távú tervezése” – magyarázta az összefüggéseket a szakember, akinek két fia közül az egyik szintén érdeklődik az erdész hivatás iránt.

Limp Gábor és bátyja között mindössze másfél év a korkülönbség, így számos közös gyermekkori élményük van az édesapjukkal. „Gyerekként meglehetősen nehezemre esett, hogy csöndben kellett lenni meg egyhelyben maradni a vadászatok alkalmával, emiatt sok esetben megnehezítettem édesapám dolgát. Később aztán engem is megfertőzött a vadászat iránti szenvedélye” – mesélte a kezdeteket Limp Gábor, aki szintén Sopronban szerzett erdőmérnöki diplomát. Az első évben főként a vadgazdálkodásra fókuszált, mígnem egy Mecsekerdő Zrt.-nél töltött tanulmányút hatására az erdészeti szakma is a figyelme középpontjába került. 2009-ben a Pilisi Parkerdő Zrt.-nél töltötte gyakornoki idejét, jelenleg a Pilisszentkereszti Erdészetnél erdőgondnokként fahasználati, erdőművelési, közjóléti feladatokat lát el. Mint említette, bizonyos dolgokra nagyon rá tud fókuszálni, így történt ez egy Piliscsaba közelében lévő tölgyerdő-felújításnál is.

Az eljárás ugyan nem sikerült megfelelően, de levágás helyett sikerült lépésről lépésre helyrehoznia a felújítást új, korábban még általa ki nem próbált módszereknek, vagy kollégáktól kapott tanácsoknak köszönhetően.

Bár a két fiú meglehetősen különböző személyiség, egy valami közös bennük: a hazai erdő- és vadállomány gondozásához fűződő elhivatottság és szenvedély, amit egy életre szólóan kaptak édesapjuktól örökségül.

forrás: A Mi Erdőnk / Magyar Mezőgazdaság

forrás: ForestMarkt Life

Miért lettél erdész? 

Az ars poeticám Mark Twaintől származik; ő azt mondta, életünk két legfontosabb napja az, amikor megszületünk, és az, amikor rájövünk arra, hogy miért születtünk meg. Nekem ez a második nap nagyon fontos, bár nem tudom pontosan datálni, úgy emlékszem, hogy alsó tagozatos diákként döntöttem el, hogy erdész szeretnék lenni. A szüleim mással foglalkoztak, de az őseim közül többen szorosan kötődtek a földhöz, a természethez. Különösen büszke vagyok az egyik nagyapámra, mert az ő természetét örököltem. Ez pedig eldöntötte a sorsomat. Az erdő és a hegyvidék iránti rajongás kisgyerekkorom óta él bennem, és ennek mentén szerveztem az életemet, más foglalkozás számomra soha nem volt opció, éppen ezért erdészeti szakközépiskolába mentem, majd az egyetemen erdőmérnöknek tanultam. 

A diploma megszerzése után azonnal a Mátrában és a Mátráért kezdtél el dolgozni?

Nem, és ennek az az oka, hogy a rendszerváltás idején, 1991-ben végeztem Sopronban az egyetemen, és akkor nagyon kevés álláslehetőség volt. Én egy állami gazdaságnál tudtam munkát szerezni, egy idősebb egyetemi barátom révén, egy úgynevezett balek-firma kapcsolatnak köszönhetően. A firmám, vagyis egy felsőbb évfolyamos hallgató javaslatára az akkori Hortobágyi Állami Gazdasághoz kerültem. Ez egy igazi hőskorszaka volt az életemnek, mert az az álomkép, amit az egyetemi évek alatt dédelgettem, hogy majd szakemberként megvalósítom, a gyakorlatban hetek alatt szertefoszlott, és a kőkemény valóságba kerültem. Ennek ellenére ott is értem el szakmai sikereket, melyekre igen büszke vagyok. Majd egy kis földmérős kitérő után a mostani munkahelyemre kerültem 1995-ben. Először Gyöngyössolymoson volt az erdészet székhelye, majd Mátrafüredre került; és azóta is itt vagyok, ennek immár 30 éve. Remélem, hátralévő aktív éveimet is itt tölthetem.

Milyen előnye van annak, ha egy erdész ilyen hosszú időt tölt egy helyen?

A mi szakmánkban a karrierizmusnak nem látom helyét, éppen ezért nem feltétlenül törekszünk arra, hogy minél magasabb beosztásokba kerüljünk, és nem is költözünk egyik helyről a másikra. Véleményem szerint ennél sokkal fontosabb, hogy egy adott helyen próbáljunk olyat alkotni, amit aztán évtizedről évtizedre nyomon követünk, ilyen például az erdők sorsa. Más kérdés, hogy vallom, és a kollégáim visszajelzéseiből is azt tapasztalom, hogy a jelenlegi beosztásom talán a legideálisabb szakmai pozíció az erdész szakmában. Tizenegyezer hektár állami erdőterület van a felügyeletem alatt, és ez óriási felelősség, ami rengeteg napi döntésben manifesztálódik. A döntéseinket több fontos szempont figyelembe vételével hozzuk meg, melyek közül a társadalom elvárásai egyre nagyobb súllyal esnek latba.

Mit vár el a társadalom az erdészektől?

Az átlag erdőjáró ember számára az erdő egy rekreációs tér, ahol szeretné jól érezni magát. De az erdőnek még két nagyon fontos funkciója van. Az egyik, hogy egy ökológiai tér, és ezt az életközösséget kellene a lehető legmagasabb szinten fenntartani. A klímaváltozás miatt azonban egyre nehezebb megtartani az erdeinket olyan formában, hogy alkalmazkodni tudjanak ehhez az őrülten gyors változáshoz. Ez egy óriási kihívás számunkra. Nyilván egy alföldi erdész számára még nagyobb ez a próbatétel, mert ott olyan mértékben megváltoztak a viszonyok, hogy már több helyen nem is tartható meg az erdő. Itt, a hegyvidéken nagyon fontos, hogy a változásokat lekövessük, és az állományokat megpróbáljuk olyan állapotba hozni, hogy minél jobban ellen tudjanak állni a környezeti behatásoknak. Az átvezetés erdeinkben igen hosszú időtávlat, éppen ezért ez a mi szakmánk legnagyobb rákfenéje. Az emberi időtávlat és az erdő időtávlata nagyon más. A társadalmi változások nagyon gyorsak, és ehhez igazítani az erdőt borzasztó nehéz, talán nem is lehet. Így azt elvárni, hogy változatos, vegyes korszerkezetű, fajgazdag erdeink néhány év vagy évtized alatt legyenek, amelyek ellenállnak a környezeti kihívásoknak, nem életszerű. Ehhez sok-sok évtized szükséges, ehhez a mi életünk nagyon rövid. Annak ellenére igaz ez, hogy az elmúlt 30 évben nagy változások történtek az erdészetben. Ezeket a határozott lépéseket pedig demonstrálni és nyíltan kommunikálni kell, mert csak így tudunk elébe menni annak, hogy lehetőség szerint egyre kevesebbszer hangozzon el az, hogy erdőirtást végzünk. Más kérdés, hogy ebben nagyon könnyen lehet hangulatot generálni, és azt mondani, hogy ahol szól a motorfűrész, ott már biztos erdőirtás van. Pedig egyáltalán nem erről van szó. 

Apropó fakitermelés… mi a helyzet az erdő gazdasági funkciójával? 

Az operatív döntéseink túlnyomó többsége a gazdasági funkcióval van összefüggésben, vagyis, hogy hol, mit és hogyan termeljünk. Ezt kell úgy összehangolni, hogy a természetvédelemnek és a társadalomnak is elfogadható legyen, mert faanyagra mindenképpen szükség van, hiszen ez az ország 10 millió tonna fát fölhasznál évente. Az erdőrezervátumokat, a talajvédelmi erdőket természetesen érintetlenül hagyjuk, mert ez utóbbinál nincs olyan technológia, amivel ugyanolyan jó erdőt tudnánk létesíteni, mint amilyet a természet kialakított. Emellett vannak a gazdasági erdők, ahol megtermeljük azt a faanyagot, amire a társadalomnak szüksége van, legyen az tűzifa vagy az időtálló bútorok alapanyaga, aminek a környezeti, ökológiai lábnyoma összehasonlíthatatlanul kisebb, mint például egy műanyag asztalé.

Ki tudsz úgy menni az erdőbe, hogy nem szakmai szemmel nézelődsz, hanem te is rekreációs közegnek, pihenésre használod?

A Mátrában nem tudom ezt megtenni, csak máshol, de azért ott is igyekszem megérteni a folyamatokat, és hogy milyen lenyomata van a változó körülményeknek és az emberi tevékenységnek. Ha itt, a Mátrában vagyok, hétvégén is alig várom, hogy kimenjek az erdőbe, de ilyenkor sokkal inkább vadászati céllal megyek, így nem feltétlenül azt nézem, hogy az erdő milyen állapotban van, hanem a vadra fókuszálok, mert a vadászat nem csak szenvedély, hanem munka is a mi esetünkben. Ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani a vadlétszám csökkentését, meg kell fogni a fegyvert.

A Mátrában mi a legszembetűnőbb változás, ami az elmúlt 10-20 évben a klímaváltozás miatt bekövetkezett?

A kultúrerdők, ezen belül a fenyvesek, legyenek ezek feketefenyők a Kozmáry-kilátónál és az Avar Hotel mögött, vagy feljebb a lucfenyvesek, egyaránt emberi kéz alkotta, és ezek már fajtól függetlenül tömeges pusztulásnak indultak. ….   Elődeink azért ültették el a fenyőket a Mátrában, mert értékes fát adnak és gyorsan növekednek, de miután megváltozott a klíma, így megváltoztak a termőhelyi körülmények is, ezen most nekünk változtatni kell, ezért a lucosokat ki kell vágnunk és át kell alakítanunk.

Ez azt jelenti, hogy a fenyő eltűnhet a Mátrából?

Nem eltűnhet, hanem egyértelműen el fog tűnni.

A környezeti nevelés terén végzett példamutató munkádért májusban megkaptad a Madas László Emlékérmet. Miért tartod fontosnak az edukációt, és azt, hogy kiállj a nyilvánosság elé? 

Egy erdész alapvetően introvertált személyiség, vagyis inkább befelé forduló, és kevésbé nyilatkozik. A kollégáim többségére jellemző ez, és bármilyen furcsa, én is ilyen vagyok, csak engem a szenvedélyem arra késztet, hogy megosszam másokkal, hogy milyen csoda a természet. Ezért tartom fontosnak az erdei iskolázást, amit már a ’90-es években elkezdtem, és ezért lényeges, hogy a sajtónak nyilatkozzak. Miután a társadalom jó része nem tárgyi ismeretek és információk alapján, hanem leginkább benyomások mentén dönt, keresztként cipeljük magunkkal a bélyeget, hogy a fakitermelés a lelkünkön szárad. Ez ellen tennünk kell, minden egyes fórumot meg kell ragadnunk arra, hogy láttassuk: az erdész az érdekek egyensúlyát valósítja meg az erdőben. 

forrás: Juhász Marianna, GyöngyösMa

A tájékozottság az agráriumban, ezen belül az erdőgazdálkodási ágazatban is nagy érték, különösen a kisebb gazdaságok, elszigeteltebb vállalkozások esetében. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2024 tavaszán felállított egy régiós szinten szervezett erdészeti szakértői hálózatot, melynek az elsődleges feladata tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatások nyújtása lesz az erdészeti ágazat gyakorlati szereplői részére.

A szolgáltatás – igény szerint – kiterjed majd minden ágazati szereplőre, így az erdőtulajdonosokra, az erdőgazdálkodókra, az erdészeti szakirányítókra és az erdészeti szaktanácsadókra, valamint minden más erdészeti termelő és szolgáltató vállalkozásra. Az erdészeti szakértői hálózat segíteni fogja továbbá a kamarai falugazdászok munkáját is, akik alapszintű erdészeti tájékoztatási szolgáltatást a jövőben is nyújtanak a kamara tagjainak, illetve az egységes kérelmek benyújtása keretében az erdészeti jogcímek kezelését is ellátják.

A szakértői hálózatunkba keresünk Baranya és Tolna vármegyéket lefedő régióba egy fő erdőmérnököt vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező erdész szakembert, aki megfelelő felkészültséggel és tapasztalatokkal rendelkezik elsősorban a magán erdőgazdálkodás területén felmerülő szakmai és adminisztrációs feladatokat illetően.

Az álláslehetőségről bővebben a felvételi kiírásunkban lehet olvasni.

forrás: NAK Erdészet

– Bár az egyetemet elvégezte, végül egy napot sem dolgozott erdészként. Mégis az első választása, az első hivatás a természetből jön, ami továbbra is az élete szerves része maradt…

Kőbányán születtem, de Pestlőrincen nőttem fel, ahol volt egy akácerdő. Rendszeresen kijártam oda egyedül is, szerettem futni, biciklizni, átérezni, hogy az ökoszisztéma részévé válok. Relaxációs hely volt számomra az erdő, ahol mindig megnyugodtam, az életem része lett. Figyeltem a természet változását, ahogy tavasszal kibújt az ibolya, nyáron a csiperke, meg az őzlábgomba. Bár az akác egy Amerikából behurcolt invazív faj, mégis a virágzó erdő látványával és mézzel ajándékozott meg bennünket.

A színészet iránti érdeklődésem a gimnáziumban kezdődött, de akkor még nem foglalkoztam vele komolyan. Aztán felvettek az erdészeti egyetemre, ahol életem egyik legszebb időszakát éltem meg. A ’70-es évek végén nagy kultusza volt az amatőr színjátszásnak, ott ismét bekerültem ebbe a közegbe, és eldőlt, hogy mégis színész szeretnék lenni. Az egyetemet azonban nem hagytam abba, mert imádtam, ahogy a szép várost, a gyönyörű környezetet is. Sok barátom lett onnan, akikkel ma is összejárunk.

– A pályamódosítás ellenére megmaradt a természethez való kapcsolódása, a Facebook oldalán sok bejegyzés, fotó árulkodik erről.

Nyáron, amikor csak tehetem, az Őrségben, Szalafőn vagyok, megyek gombászni, erdőt járni. Ahogy öregszem, egyre több időt töltök ott, nem is vágyom nagyon máshová, bár Alaszkába azért még elmennék. Szeretem a falut, az ottani embereket, ők is ismernek engem, és a barátaim is járnak hozzám. Az egyetemen növénytanból sok mindenre emlékszem, de igazán a gyakorlatból lehet megtanulni például a gombászást is. Nyáron vargányából és rókagombából terem sok arrafelé, ősszel jön a sötét trombitagomba szezonja.

– Közéleti ügyekben, politikai témákban egyre gyakrabban hallatja a hangját az értelmiség és a művészvilág. A környezetvédelem azonban mintha még mindig mostohagyerek lenne. Ön érez magában késztetést rezonálni ökológiai, természetvédelmi vagy éppen az erdőkkel kapcsolatos kérdésekre? Hogyan látja ebben az értelmiség szerepét?

Nagyon is érzem a felelősséget! Minden erdővel, természetvédelemmel kapcsolatos ügy mellett kiállok, és ezt szívesen teszem. Ilyen kiállás volt az a mozgalom is az Őrségben, amit az hívott életre, hogy olajkutakat akartak építeni a nemzeti park területén. Egy normális országban a gondolata sem merül fel, hogy gazdasági érdekek miatt természetvédelmi területen erdőt irtsanak, fészkelő madarak és más állatok lakhelyét pusztítsák el. Ez ügyben a Greenpeace mellé álltam, és ha arra került volna sor, odafeküdtem volna a munkagépek elé. Muszáj csinálni valamit! Nem szeretném, ha a Balaton is a Fertő-tó sorsára jutna, ahol ész nélkül szétbombáztak mindent. Mi vagyunk ez egyetlen európai ország, ahol nincs a környezetvédelemnek saját minisztere. A magam részéről szívesen vállalnék nagyobb nyilvánosságot is e tekintetben.

– Milyen megoldási javaslata van?

Rendkívül fontos az edukáció. Kellenének filmek, sorozatok, afféle ökomédia, amely érintené az összes fontos kérdést. Hihetetlen, hogy többnyire még most is csak legyintenek az emberek, ha azt hallják, milyen intézkedésekre, drasztikus lépésekre lenne szükség a földgolyó túlélése érdekében. Kicsit forróbbak a nyarak, olvadnak a gleccserek? Ugyan már! De mi lesz így 50-100 év múlva? Az a véleményem, hogy ezt tanulni, tanítani kéne, pénzt áldozni az edukációra, beemelni már az általános iskolai oktatásba. Ne szokjunk hozzá a szemetes környezethez, ne vigyük ki a sittet, meg a használt mosógépet az erdőbe, ne dobjuk el lazán a műanyag palackokat a természetben, és így tovább. Meg sem karcolja az emberek agyát, hogy komolyan kéne venni a globális felmelegedés problémáját.

Az erdő egy tökéletesen működő ökoszisztéma, ha ebbe belenyúlunk, akkor az erdő válaszol a saját érdekében. A bolygó is ilyen. Óriási fontossága lenne a környezettudatos nevelésnek, de erre most nincs pénz, nincs elég figyelem. Még az érdeklődő emberek sem tudnak feltétlenül különbséget tenni a között, hogy mit jelent egy erdő, milyen komplex ökoszisztéma például egy ültetvénnyel szemben. A telepített erdő egészen más, mint a folyamatos erdősültség. Nem tudják, miért veszélyes tarra vágni egy erdőt, mit jelent ez például a hőgazdálkodás szempontjából. A fák hűsítik a levegőt, megkötik a vizet, ami hat a talajerózió ellen, otthonául szolgálnak rengeteg növény-, és állatfajnak. Csodálatos rendszer ez! Karácsony közeledtével hallgattam a kollégáimtól is a színházban, ki milyen fenyőt vesz. Nehéz meggyőzni őket, mennyivel nagyobb egy műfa ökológiai lábnyoma, vagy, hogy a földlabdás fenyők 90%-a egy hónapnyi cserépben állás után kiszárad, ha kiültetik. Én tudom, mert ez az eredeti szakmám, hogy ezeket a fákat azért ültetik, hogy az ünnep közeledtével kivágják őket, a kivágottak helyén pedig újratelepítsenek. Nem a természetes erdőket pusztítják és vágják ki karácsonyfának. Egyszóval a felvilágosításnak, az edukációnak iszonyú fontos szerepe lenne.

– Készült önről egy fotósorozat, amelyen fákat ölel át. Mi volt ez a projekt?

Amikor ezek a fotók készültek, tizennégy tagja volt a színháznak, és mindenki felvállalt egy számára fontos közügyet, amit ilyen módon jelenítettünk meg. Volt, aki a családi erőszak elleni témát választotta, volt, aki az idegengyűlöletet vagy éppen az iskolarendszer reformjának fontosságát. Én természetesen az erdőt, az erdővédelmet választottam témául. Így készült Csoszó Gabriella csodálatos sorozata, rólam éppen a budakeszi erdőben.

– Melyik a kedvenc fafajtája?

A tölgy. Ritkán járok bükkösben, pedig azt is nagyon szeretem. De egy szép, öreg tölgyes, ami gyertyánnal, kőrissel, hárssal elegyes, az gyönyörű! A Bükkben és Somogyban vannak hatalmas, 100-120 éves bükkösök. Megkapó látvány, amikor ősszel az íves fák összezárnak, és a besárgult levelek alatt, mintha gótikus, arany katedrálisok közt járna az ember. Manapság újra felfedezték az erdőben járás élményét. Relaxációs, meditációs programokat szerveznek, amit elegánsan erdőfürdőzésnek neveznek. Kimennek a fák közé, lefekszenek a földre és hallgatják a madarakat. Az én gyerekkoromban vagy gimnazistaként ez természetes volt. Állandóan jártunk a Pilisbe, ma meg van helyette erdőfürdő, belépőjeggyel. Nekem szerencsére ott van Szalafő, járom az erdőt, ha csak nem szakad az eső, mert az őrségi agyagos talajon olyankor nehéz menni. Gombászom, sétálok, biciklizem, ahányszor elmegyek, működik, hat, megváltozom tőle. Van egy mottóm is erre: az erdőben megtisztulsz, vigyázz rá!

forrás: VulkánFolyóirat