Varga Attila, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Nagykanizsai Helyi Csoportjának elnöke a szakmai program kapcsán elmondta, hogy az OEE szerteágazó tevékenységet folytat, ezért több szakosztály is alakult az évek során az szervezetnél, hogy ezen tevékenységek szűkebb szakmai körét összefogja és szakmai programokkal, bemutatókkal a továbbfejlődését biztosítsa és a kapcsolatokat is ápolja.

Országos Erdészeti Egyesület: most az erdőművelés kapott hangsúlyt

Hozzátette, hogy az erdőművelési szakosztály azokat az erdészeket fogja össze, akik az erdőfelújításokkal, erdőtelepítésekkel foglalkoznak. Ez fontos szakterület, hisz a letermelt erdők megújítása talán a legfontosabb tevékenység és a jelen klimatikus viszonyai között egyre nehezebb feladat. Kifejtette, hogy az időjárási viszonyok nem igazán kedveznek ennek a tevékenységnek, illetve munkaerőt is nehéz találni erre a feladatra, mely még mindig élőmunka-igényes.

Szakmai program – széleskörű betekintés

Az ország több pontjáról érkező erdészek az első napon a Zalaerdő Zrt. Lenti Erdészeténél ellátogattak Zalabaksára, Kálócfára és Szilvágyra is. Több helyszínen ismerkedtek a fenyő- és egyéb állományok felújítási munkálataival. A program során betekinthettek abba, hogy Zalában hogyan zajlik a fakitermelés előkészítése, végrehajtása, a talaj előkészítése, az erdősítés pótlása, védelme, ápolása. 

A második napon már a Letenyei Erdészet területére érkeztek, Tormaföldén ismerkedtek meg a vétyemi ősbükkössel, majd a bükk és tölgy felújítóvágások sajátosságairól, tapasztalatairól hallhattak Csörnyeföld határban. A szakmai program zárásaként kellemes kirándulás is várt az erdészekre, ökoturisztikai programként a Budafai Arborétumban is látogatást tettek. 

forrás: ZAOL

Dr. Frank Norbert „Az erdőműveléshez kapcsolódó tantárgyak oktatása az Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetben” című előadásában vázolta az erdőművelés egyetemi oktatásának jelenlegi állapotát. Az intézet tanszékei: Erdőművelés, Erdővédelem, Erdőhasználat, Erdőrendezés. Ismertette a tanrendet, az egyes intézetek részvételét az erdőmérnök oktatásban. Tájékoztatást adott a természetvédelmi, vadgazda mérnök, környezetmérnök, szakmérnöki, doktori, angol nyelvű és egyéb képzésekről.

Megemlítendő, hogy az Erdőművelési Tanszék két „állandó” oktatóval rendelkezik, ami lényegesen kevesebb pl. a harminc évvel korábbihoz képest. A szakmai előadások tömbösítése lehetővé teszi a terepi gyakorlatok szervezését, de a Dunától keletre csak a többnapos gyakorlatok alkalmával tudnak eljutni. Az oktatók gyakorlati kollégákkal való sűrűbb találkozását szolgálhatná, ha a nyári gyakorlaton lévők ellenőrzését szakmai eszmecserével is összekötnék.

Dr. Borovics Attila „A szén megkötésétől a biogazdaság fejlesztéséig” előadása több témakört is felölelt. A szénmegkötés érdekében rövid távon megoldás lehet kevesebb fát kitermelni, ám mivel a holtfa elbomlása is CO2-t juttat a légkörbe (kemény lombos fafajok esetén átlagosan harminc év lebomlási idővel) ez hosszútávon nem megoldás. A holtfa szükségességét nem vitatva, a szénmegkötést célszerű a beépített anyagok intenzívebb használatával – akár azok arányának növelését szolgáló előírásokkal – fokozni. Fontos az erdőipar innovációjának fejlesztése, hogy minden fafajunkból a legnagyobb arányban tudjunk beépített CO2-t tárolni.

A „CO2 menedzsment” = fakitermelés szemlélettel, megcsapolhatjuk a természetes folyamatokat, fosszilis energiahordozókat és nem megújuló alapanyagokat kiváltva. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy az erdő magára hagyása CO2 megkötés szempontjából nem ideális.

A klímaváltozás jelenlegi állapotában az erdészeti alkalmazkodás nem egzóta fajok behozatalát jelenti, hanem intenzívebb gyérítésekkel csökkenthetjük a „szárazság stresszt” és rövidebb vágásfordulókkal gyorsíthatjuk fel az állomány alkalmazkodó képességét.

„Az ember is része az ökológiának”, nem csak a klímára hat, hanem fokozhatja a vegetáció alkalmazkodó képességét is. Mivel mára a klímaváltozás százszor gyorsabb, mint a fás vegetáció természetes vándorlási sebessége – megfontoltan -, de célszerű ezt a vándorlást mesterségesen gyorsítani. Mivel a genetikai változatosság csökken a szárazsággal, célszerű pótlásként, elegyítésként délkeleti származású szaporítóanyaggal gyorsítani az alkalmazkodást. Tehát nem a helyben őshonos génállomány lecserélése, hanem annak változatosabbá tétele a cél.

Szénási Miklós a „„Klímarezisztens” szaporítóanyag beszerzésének, felhasználásának tapasztalatai” címen osztotta meg a MECSEKERDŐ Zrt. délkelet-európai szaporítóanyag beszerzése és származási kísérlete kapcsán szerzett tapasztalatait.

Klímaelőrejelzések szerint 2050-re Magyarország a mai Délkelet-Bulgária klímájához hasonlóval fog rendelkezni. Ez a változás gyorsabb, mint a lassan növő fafajaink vágásfordulója. A klímaváltozás ökológiai kockázatainak csökkentésének lehetőségeit vizsgálandó, a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvánnyal együttműködve, tölgy kisfajokkal és alfajokkal üzemi kísérletbe kezdtek.

A Nemzetközi Dendrológiai Társaság évente egy gyűjtőutat finanszíroz, szervezi az utat és beszerzi a szükséges engedélyeket. Első alkalommal 2017-ben voltak a bulgáriai Pirin-hegységben és Macedóniában, majd 2018-ban sikerült kocsánytalan tölgy és cser makkot begyűjteniük, amit az ERTI által adott kísérleti parcella kiosztásnak megfelelően ültettek ki a Mecsekben. A különböző csíraképességű tételeket ültetőgödrönként változó makkszámmal egalizálták. Mivel az utóbbi években gyenge makktermés volt és a COVID miatti korlátozások is akadályozták az utazást, jelenleg ennek a mintának a kiértékelését végzik.

A 2022. évi kiemelkedő aszálynak a helyi csemetéknél jobban ellenálltak a délkeleti származásúak. Egy szerbiai és egy franciaországi modern makktároló tanulmányozása után készül a MECSEKERDŐ Zrt. kétkamrás, ötvenöt tonnás kapacitású hűtőtárolója is. A tapasztalatok alapján két évnél tovább nem lehet jelentős csíraképességvesztés nélkül tárolni a makkot.

Dr. Bordács Sándor „A szaporítóanyag-gazdálkodás genetikai szempontjai, változó környezeti feltételek között” előadásában a címben foglaltakat igen részletesen taglalta. Hazánkban az Európai Unió 99/105. tanácsi irányelve alapján, a szaporítóanyag előállítást a 110/2003. (X.21.) FVM rendelet szabályozza. A színekkel is kódolt kategóriák: azonosított (sárga), kiválasztott (zöld), kiemelt (rózsaszín), vizsgált (kék). Az egyes kategóriákat sorba téve a genetikai szelekció és a változatosság mértéke fordítottan arányos. Ugyanez a viszony a nemesítés mértéke és a genetikai változatosság között is.

A klímaváltozással az egyes tölgy taxonok nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is vándorolni kényszerülnek. Tehát nem elég csak a földrajzi származásokat figyelembe venni, hanem azokon belül fontos a kitettség és tengerszint feletti magasság által meghatározható származás is.

Az európai tölgy fajok jégkorszak utáni vándorlását DNS vizsgálatokkal állapították meg. Ebből derült ki, hogy a Kárpát-medence a tölgyek vándorlási útvonalán egy „útkereszteződés”. Míg a tölgyekre a Dunántúlon a Appenninekből származó génkészlet a jellemző, addig a Dunától keletre főleg a balkáni és kevertebb származások a gyakoribbak.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodást a vertikálisan elhelyezkedő erdőtársulások változatos génkészlete nagyban tudja segíteni, hiszen ebben az esetben kis távolságot kell megtenniük a különböző klímaigényű magoknak. Megoldási lehetőségként hármas fontossági sorrendet állított fel: elsősorban a meglévő genetikai erőforrások megőrzése, fenntartása és hasznosítása, másodsorban a meglévő genetikai erőforrások fejlesztése (nemesítés) és az eredmények hasznosítása, harmadsorban az új genetikai erőforrások bevonása a gazdálkodásba.

Új genetikai erőforrások bevonására érdekes példa a „portfolió módszer”, ami a teljes areát képviselő származások tudatos elegyítése. Ez a módszer sikeres lehet Észak-Amerikában, ahol az észak-déli fafajvándorlásnak nem állják útját magashegységek, de Európában a kelet-nyugati fekvésű hegységek ezt erősen akadályozzák. Ezt a módszert a „kislépések” stratégiával célszerű alkalmazni. Déli származások elegyítésével, a szaporítóanyag tervezett és ellenőrzött keverésével, klímaváltozási modellekre épülő szaporítóanyag útmutató fafajonként és körzetenként (régió, ország, tájegység) alkalmazásával. Tehát a célszerű irányok: délről északi irányba, alacsonyabb szintről magasabb tengerszintre, kontinentális klímából atlantikus klímába, az erdészeti klímazónák között pedig a szárazabb klímából a nedvesebbe.

forrás: OEE 11-02