A Kékes gerincének északi letörése, amely a montán bükkösök és szurdokerdők szempontjából egyébként kedvező klimatikus helyzetben van – vagy inkább csak volt, egyre gyakrabban él át forró, nyári heteket, hónapokat. 2025 nyarán ez már a második aszályos, száraz időszak, de a tél is rendkívül csapadékszegénynek bizonyult. A talajban sincs cseppnyi nedvesség, a hegyoldalban szokásos források, vízfolyások és szivárgások is kiszáradtak.

Vajon hogyan vészelik át ezt a kritikus helyzetet a fák? … átvészelik-e egyáltalán? … megugrik-e a kiszáradási, pusztulási ráta?

Augusztus 25-én a meteorológusok által jól ismert ‘hamis ősz‘ szindrómáit mutatta a Kékes Erdőrezervátum bükkös őserdő-maradványa. 

Az uralkodó faóriások jelentős része már lombtalan volt és van, amelyik a csúcsszáradás jeleit mutatta.  

A rendkívüli aszálynak legkitettebb a felső lombkoronaszint. Az egyes fák eltérő mértékben érzékenyek, de a talajállapot finom termőhelyi mintázata is megmutatkozhat a lombvesztés mozaikosságában. Az alsóbb szintek és az újulat kedvezőbb állapotban van, de a kényszerű és túl korai lombvesztés egyértelműen látszik. A levelek nagy része rászáradt az ágakra, de még nem hullott le. Makktermés egyáltalán nincs.

A lombvesztés a legfelső szintekben a legerőteljesebb … az erdő alsóbb rétegei még többnyire zöldellnek.

Bár az újulat és a fiatalabb fák általában védettebb helyzetben vannak, az aszálystressz nem kíméli őket sem. A lombvesztés már sok fiatal fánál is megmutatkozik.

A korai lombvesztés következtében már augusztusban vastag, idei avartakaró alakult ki a lehullott falevelekből. Az elszáradt levelek mellett sok levél még zölden hullott le az aszály és a fák önvédelmi vészreakciója következtében. A ‘hamis ősz‘ kifejezés helyett kifejezőbb lenne az ‘öncsonkító lombhullás‘.  

forrás: ErdőrezervátumProgram

Zambó Péter ismertette, hogy Magyarország jó környezeti állapotának megőrzésében területi arányuknál is nagyobb szerepet töltenek be az erdők. Az erdők kezelésének alapja a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás és az élőhelyek változatosságának fenntartása.

Összesen 63 erdőrezervátum van az országban, amely mellett az utóbbi években az erdészeti társaságok saját üzemi rezervátumokat is kijelöltek – tette hozzá.

Az államtitkár emlékeztetett, hogy az agrártárca átfogó programot indított az erdőrezervátumok kutatására, amelyre 2020 óta közel 100 millió forintot fordítottak. Ilyen mértékű pénzügyi támogatást harminc éves fennállása óta még soha nem kapott a hazai rezervátumprogram. Ebből az összegből idén év végéig 17 erdőrezervátum felmérése valósul meg, jellemzően dunántúli helyszíneken.

Az alapfelmérések után megkezdődik a 10 éves visszatérő felvételek elkészítése, a digitális adatbázis fejlesztése, továbbá támogatjuk a kutatási eredmények publikálását is – fűzte hozzá.

Zambó Péter elmondta, az erdőrezervátum kutatás célja, hogy a természet működését érintetlen erdőkben figyelhessék meg a szakemberek. Ez a tudás folyamatosan beépíthető a fenntarthatósági törekvéseket szolgáló erdőkezelési gyakorlatba. Erdészek és természetvédők közösen dolgoznak a felméréseken: a vácrátóti Ökológiai és Botanikai Intézet, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara és Erdészeti Tudományos Intézete mellett az állami erdészeti társaságok és a nemzeti park igazgatóságok fognak össze ebben a munkában.

Prof. dr. Bidló András, a Soproni Egyetem oktatója az erdészeti kutatás kapcsán megjegyezte: a felmérésekbe nemcsak a kutatókat, hanem hallgatóikat, vagyis a jövő erdőmérnökeit is igyekeznek bevonni, a tapasztalatokat, megszerzett tudást pedig igyekeznek továbbadni. 

Ugyanazokat a fákat vizsgálják meg
Dr. Ódor Péter, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója, erdőökológus ismertette, hogy az erdőrezervátumok „magukra vannak hagyva”, nincs emberi beavatkozás, ezáltal nyomon lehet követni a természetes folyamatokat. Dr. Horváth Ferenc, az intézet kutatója, az Erdőrezervátum Program felelőse elmondta, hogy a kutatás során a kitűzött mintavételi pontokon megmérik, hogy egy adott fa például mennyire egészséges, milyen magas, mekkora az átmérője. 10-15 év múlva visszatérnek az adott fához és a korábban lejegyzett adatokhoz képest megnézik a változásokat. A magterületek eredményeit később a fenntartható erdőgazdálkodásban és a természetvédelmi erdőkezelésben is hasznosítani lehet.

Végezetül dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese említette, hogy erdőgazdaságuk területén összesen négy darab, az országos erdőrezervátumba tartozó terület van, melyek a Pilisben, a Visegrádi-hegységben, a Gödöllői-dombságban és a Budai-hegységben találhatók. Kijelentette: a cél az, hogy az erdőgazdálkodást a lehető legközelebb vigyék a természetes erdők működéséhez, ezáltal pedig egészséges, ellenálló, a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó állományok jöhetnek létre.

Forrás: AM és az AM FB oldala
Fotók: Pelsőczy Csaba