A bejárás során a résztvevők közösen tekintették át azokat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási kérdéseket, amelyek meghatározóak az erdőtervek elkészítése és a hosszú távon fenntartható kezelési javaslatok kialakítása szempontjából. Szó esett többek között az éghajlati és vízháztartási viszonyok változásáról, az erdőfelújítás kihívásairól, valamint a leépülő erdőállományok jövőbeni kezeléséről is.

Az egyeztetésen a SEFAG Zrt. munkatársai mellett részt vett az Agrárminisztérium képviseletében Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Nagy Bálint erdőgazdálkodási főosztályvezető, az Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztálya, valamint az érintett Erdőtervezési Osztály, továbbá a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság képviselői.

Az ilyen szakmai egyeztetések kiemelten fontosak ahhoz, hogy erdeink kezelése a természeti értékek megőrzésével, ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatokra építve történjen.

forrás: SEFAG Zrt.

Az elmúlt években egyre gyakrabban tapasztaljuk a szélsőségeket: hosszú hőhullámokat, csapadékszegény időszakokat, kiszámíthatatlan esőzéseket. Csökken a talajvíz szintje, elszaporodnak a kártevők, gyakoribbak az erdőtüzek. Ezek a jelenségek komoly kihívás elé állítják az erdőgazdálkodókat.

A KASZÓ Zrt. által kezelt területeken a kihívás különösen összetett. Az itt található erdők nagy része laza szerkezetű homoktalajon áll. A homok gyorsan felmelegszik, és nem képes tartósan megőrizni a csapadékot, ezért a szárazság és a hőség hatásai itt erőteljesebben jelentkeznek, mint kötöttebb talajokon. Ez fokozott körültekintést igényel az erdőfelújítás során: olyan fafajokat és állományszerkezetet kell választani, amelyek hosszú távon is képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Az a termőhely, amelyet elődeink még megfelelőnek tartottak bizonyos fafajok számára, mára sok esetben jelentősen megváltozott, kiszáradt. Egykor a talaj többletvize segítette a homoki erdők fejlődését, ma azonban sok helyen már nem adottak ezek a kedvező feltételek.

Az erdészek mindig hosszú idő intervallumokban gondolkodtak. Egy erdő sorsa nem néhány évben mérhető, hanem hosszú évtizedeken, akár évszázadokon át íródó folyamat. Amikor egy felújítás megkezdődik, akkor van lehetőség átgondolni, hogy a jövőben milyen fafaj-összetétel biztosíthatja az erdő fennmaradását. A tervezés ma már azzal kezdődik, hogy megvizsgáljuk: milyen éghajlati viszonyok várhatók az elkövetkező 50–100 évben.

Több kutatás és klímamodell szerint Magyarország éghajlata a jövőben a mai Bulgária klímájához válhat hasonlóvá. Ez melegebb, szárazabb környezetet jelent. Ennek megfelelően az erdőfelújítás során szükség lehet egyes fafajok cseréjére, vagy ugyanazon faj délebbi, szárazságtűrőbb változatainak telepítésére. Így hozhatunk létre olyan erdőket, amelyek nemcsak ma, hanem évtizedek múlva is egészségesen fejlődhetnek.

Az erdőfelújítás tehát ma már nem pusztán szakmai feladat, hanem felelősségteljes jövőépítés. A cél nem csupán az, hogy új fák nőjenek, hanem az, hogy stabil, ellenálló, klímaálló és életképes erdők maradjanak ránk és a következő generációkra is.

Az erdész hivatás több mint szakma – szolgálat. Szolgálat a természet, a közösség és a jövő iránt. Az erdészek nap mint nap azért dolgoznak, hogy az erdők ne csupán fennmaradjanak, hanem megerősödve alkalmazkodjanak a változó világhoz.

A klímaváltozás korában különösen nagy bátorság és felelősség kell ahhoz, hogy valaki évtizedekre előre tervezzen. Az erdész döntései ma talán láthatatlanok, de hatásuk generációkon átível. Ő az, aki a fiatal csemetében már a százéves fát látja, és a jelen kihívásaiban a jövő lehetőségét keresi.

A KASZÓ Zrt. szakszemélyzete szintén a fenti elvek szerint éli mindennapjait, hogy az erdő ne csupán a jelen, hanem a jövő nemzedékei számára is maradandó értéket képviseljen.

Amikor árnyékot adó fák alatt sétálunk, amikor tiszta levegőt lélegzünk, vagy amikor az erdő csendjében megpihenünk, ritkán gondolunk arra, hogy mindez tudatos, felelős munka eredménye. Az erdészek munkája csendes, de nélkülözhetetlen – és éppen ezért megérdemli a megbecsülést.

forrás: Czeller Márton, erdőművelési osztályvezető, Kaszó Zrt.

Amit biztosan érdemes tudni: a “véletlen” fakitermelés nem opció

Az erdőben a fakitermelés nem ad hoc történik. Mögötte erdőtervi, hatósági és szakmai rend áll: mikor, hol, milyen mértékben és milyen módszerrel lehet beavatkozni. A cél nem az, hogy „eltűnjön az erdő”, hanem hogy az állomány szerkezete és egészségi állapota olyan irányba mozduljon, ami az adott termőhelyen a legstabilabb jövőt adja – különösen a szélsőségesebb időjárás és az erdőket érő károk korában. 

“Rönkök az út mellett” – miért pont ott?

A turista sokszor először a farakással találkozik: az út mentén vagy a rakodón, ahol a faanyag gyűlik. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy „letarolták” az erdőt. A farönk lehet nevelő jellegű beavatkozás eredménye is, amikor a túl sűrű állományból szelektíven vesznek ki fákat, hogy a jobb állapotú, értékesebb egyedek több fényt és teret kapjanak. Lehet egészségügyi jellegű munka nyoma is, amikor károsodott vagy balesetveszélyes fákat távolítanak el. És lehet felújító jellegű beavatkozás következménye is, amikor az erdő megújulását segítik azzal, hogy a következő erdőnemzedéknek megfelelő fényt biztosítanak. A farakás látványa tehát sokféle, szakmailag eltérő beavatkozás „közös képe” – a részletek mindig a helyszín, a fafaj, a kor és a cél függvényei. 

“Kopár lett az erdő” – miért tűnik mégis drasztikusnak?

A fakitermelés gyakran azért hat erősebben, mert egy időre megváltoztatja a megszokott erdőképet, és a munkafolyamatok nyomai – gallyak, készletezett faanyag, kiszállítás nyomvonalai – egyszerre, koncentráltan látszanak. Sok munka ráadásul ősszel-télen zajlik, amikor a lombozat hiánya miatt még „csupaszabbnak” tűnhet a terület, miközben ez az időszak a talaj és a megújuló növényzet szempontjából is kedvezőbb lehet. A látvány tehát átmeneti: a cél nem a „nyitva hagyás”, hanem a rendezett, tervezett megújulás. 

“Ha levágták, mi lesz itt?” – a válasz sokszor: már itt van az új erdő

Sok erdőrészben az új erdő nem a semmiből indul: a lombkorona alatt gyakran már évek óta ott fejlődik a természetes újulat. Ezek a fiatal fák addig „várnak”, amíg elegendő fényt és teret kapnak. Amikor a felső szint megnyílik, az aljnövényzet és az újulat gyorsan reagálhat, és megkezdődhet egy stabilabb, vegyesebb, a termőhelyhez jobban illeszkedő állomány felépülése. Emiatt fordul elő, hogy amit a kiránduló ma nyugtalanítónak lát, az néhány év múlva már egészen más képet mutat: egy újra záródó, fiatalodó erdőt. 

Kíméletesebb megoldások: lékes jellegű szálalás, hagyásfák, “ökológiai folyosók”

A fakitermelés nem egyenlő „egyben mindent” típusú beavatkozással. A Vértesben is egyre hangsúlyosabbak azok a módszerek, amelyek kisebb lékekkel, mozaikosabb beavatkozással segítik a természetes felújulást. Ilyenkor a cél az, hogy az erdő borítása nagyobb arányban megmaradjon, és a megújulás folyamatosabb legyen. A munkák során hagyásfák és hagyásfacsoportok maradnak, amelyek élőhelyet adnak, tájképi értéket is képviselnek, és segítik a biológiai sokféleséget. Emellett egyre inkább megjelenik az összefüggőbb, meghagyott sávok és kapcsolódások szemlélete is: az „ökológiai folyosók” logikája, amely az élővilág mozgását és a természetes folyamatok működését támogatja. 

Miért fordul elő fenyvesekben látványosabb beavatkozás?

A kirándulók gyakran fenyőállományokban találkoznak markánsabb változásokkal. Ennek hátterében sok esetben az áll, hogy ezek között akadnak tájidegenebb, sérülékenyebb állományok, illetve olyanok is, amelyeket egészségi problémák, kiszáradás vagy más károk érintenek. Ilyenkor a szakmai cél sokszor az, hogy fokozatosan olyan erdő felé tereljük a területet, amely jobban illeszkedik a termőhelyhez, és hosszabb távon stabilabb lehet. A „látványos” szakasz ilyenkor is átmenet: a hangsúly azon van, hogy mi nő a következő évtizedekben – és hogyan tud az erdő alkalmazkodni a változó körülményekhez. 

Ajánló: Erdőmánia podcast – beszélgetés a Vérteserdő szakembereivel

A fakitermelésről, az erdő megújulásáról és arról, hogyan érdemes értelmezni a „riasztó képeket”, részletesen és közérthetően beszélget az Erdőmánia a Vérteserdő Zrt. munkatársaival. Ha érdekel a kulisszatitok és a miértek, itt a teljes beszélgetés: https://youtu.be/im2TZ4D_j5w 

forrás: Vérteserdő Zrt.

Az Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztálya az idei évben is elkészítette a Magyarország erdeinek összefoglaló adatai című kiadványt, amely hazánk erdeinek legfontosabb, friss statisztikai mutatóit tartalmazza. A kiadvány alapját az Országos Erdőállomány Adattár, valamint az Országos Statisztikai Adatfelvételi Program adatai képezik.

Az évente megjelenő leporelló évek óta egységes felépítésben és tartalommal mutatja be az erdészeti adatokat, ezzel segítve a szakmai közönséget a változások pontos nyomon követésében.

Emellett elérhetők a legfrissebb alapvető, éves és idősoros erdészeti statisztikák is, illetve az idei  évben bővült az erdészeti leporellók archívuma is. A minisztérium honlapján mostantól azok a korábbi kiadványok is megtalálhatók digitálisan, amelyek eddig csak nyomtatott formában jelentek meg.

Magyarország erdeinek összefoglaló adatai 2024:
https://foldalap.am.gov.hu/download.php?id_file=46273

További kiadványok és az idősoros erdészeti statisztikák az alábbi linken érhetők el:
https://foldalap.am.gov.hu/Magyarorszag_erdeivel_kapcsolatos_adatok_news_513

Frissítésre kerültek továbbá a körzeti erdőtervezés oldalon az erdőtervezésre vonatkozó adatok, így feltöltésre került a 2026. évi ütemtervvel érintett erdőtervezési körzetek induló adatai, átnézeti térképe, és az erdőtervezésre kerülő helységek listája.

https://foldalap.am.gov.hu/Erdotervezes_news_342

forrás: AM Erdőrendezési Főosztály

Az erdőtörvény új módosítása kizárólag a hatóságnak, a tarvágás engedélyezése tekintetében szinte kizárólag a természetvédelmi hatóságnak adott új lehetőséget. A hatóságoktól talán nem kellene félteni az erdeinket, vagyis attól, hogy oktalanul tarra vágatják legszebb erdeinket.

A most vihart kavart erdőtörvény-módosítás 4 szabályozást tartalmaz:

• Az erdőtervben vagy más hatósági határozatban már engedélyezett, vagy az erdőtörvény által lehetővé tett tevékenységet annak megkezdése előtt 14 nappal korábban kell bejelenteni. Ez a határidő az eredeti 21 napnál kevesebb, a veszélyhelyzeti 8 napnál több. A bejelentést követően hatósági engedélyezési eljárás nem történik, a hatóság csupán azt ellenőrzi, hogy a bejelentett tevékenység a hatósági határozatnak vagy az erdőtörvényi előírásnak megfelel-e. Reményeink szerint ez a bejelentésen alapuló tevékenység-ellenőrzés hamarosan automatizálhatóvá válik.
• A védett területen lévő erdőben, ha azt a természetvédelmi kezelési terv lehetővé teszi és a hatóság is engedélyezi, a sarjaztatásra engedélyezett erdőben az erdőterv szerinti tarvágás csak 3 hektárig végezhető. Mint ismeretes, természetvédelmi rendeltetésű, őshonos fafajokból álló, mageredetű természetes felújulásra nem képes erdőben alapesetben maximum 3 hektárig engedélyezhető tarvágás, azonban ezt a természetvédelmi hatóság a természet védelméről szóló törvény (Tvt.) 33. § (6) bekezdésében foglaltak által felkínált mérlegelési lehetőségek szerint megnövelheti. Az új szabály szerint az erdőtörvény általános végrehajtási rendelete által szabályozott területi egybefüggőség szerint a tarvágás végrehajtása egyszerre nem haladja meg a 3 hektárt. Ez azt jelenti, hogy a hatósági engedély szólhat nagyobb terület tarvágására, de azt legfeljebb 3 hektáronként lehet végrehajtani.
• Hatályon kívül helyezésre került a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának kizárólagossága, helyébe a természetességi alapelvárás és a klímaváltozás hatásait kötelezően figyelembe vevő szabályok lépnek elő.
• Ezentúl az állami erdőkre is lehetségessé válik a – magánerdőkre már 2023 óta érvényes – sarjaztatási lehetőség, ha azt egyéb szabály nem korlátozza.

Az első két szabályozást talán nem kell magyarázni, bár ezeket is támadták. De lássuk a másik kettőt! Lássuk a szabályozásokat időrendben, előzményekkel

A természetességi alapelvárás mint fő szabályozási eszköz

Az első fontos lépés a hatályos erdőtörvény 2017-es módosításkor a természetességi alapelvárás bevezetése volt. Míg korábban azt mondta ki az erdőtörvény, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell végezni, hogy az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodás következtében ne romoljon, addig a hatályos erdőtörvény 7. § (5) bekezdése rendelkezése szerint az erdészeti hatóság az erdő első nyilvántartásba vételekor megállapított természetességi állapotával, rendeltetésével, „valamint az erdőgazdálkodás közérdekű korlátozásaival összhangban, erdőrészletenként meghatározza, az erdőgazdálkodás során az erdőben melyik természetességi állapotot kell legalább fenntartani”.

Az alapelvárás megállapításáról és szükség esetén esetleges módosításáról is van szabály. És ez eltérhet az aktuális természetességi állapottól. Így például már 2017 óta hatályos az a szabály a 61/2017. (XII. 21.) FM rendeletben (erdészeti vhr.), miszerint az állami erdőkben, ha csupán a sarjeredet miatt kapott az erdő származékerdő besorolást, akkor az alapelvárás mégis jobb, természetszerű erdő alapelvárást kap.

Viszont az erdészeti vhr. 2. § (3) bekezdése szerint azokban az erdőkben, ahol az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya nem több 20%-nál, csak abban az esetben lehet gyengébb, „származékerdő” természetességi állapotot megállapítani, ha a vágásérettségi kor felénél idősebb állományokban a tuskósarj eredetű fafajok elegyaránya 50%-nál nagyobb.

A mageredetű természetes felújítás kizárólagosságának eltörlése

Hatályon kívül helyezésre került az erdőtörvény 51.§ (6) bekezdése: „Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni”.

Emlékeztetőül, hogy mi is a mageredetű természetes felújítás: az erdőtörvény 51.§ (4) bekezdésének aa) pontja alapján „a kitermelésre kerülő faállomány talajra hulló magjáról” történő természetes erdőfelújítás.

Ez a törvényi definíció 1996 óta szerepel az erdőtörvényekben. (A laikus olvasónak írom, hogy nem keverendő össze a magvetéssel vagy mageredetű csemete ültetésével történő mesterséges felújítással.) Ez a szabály a helyben ott lévő, őshonos fafajokból álló faállomány feltétlen megőrzését írta elő. A mageredetű természetes felújítás szó szerinti definíciójának tehát még az sem felel meg, ha a főfafajokat a természetes úton beszóródott vagy a szajkók által behordott őshonos fafajok váltják le.

Ezt a szabályt szinte sohasem tartottuk be következetesen, hiszen az őshonos fafajokat nem lehetett volna lecserélni, pl. cserest tölgyesre, kőrisest bükkösre stb. Hogy milyen okok miatt lehet szükség a fafajcserés szerkezetváltásra, itt nem szükséges ecsetelni. És mégis, hányszor kellett küzdenünk egy állományrész megtartásáért, pl. egy bükkösben egy cseres folt megtarthatóságáért. Ne felejtsük el, hogy a törvény betűje főfafajokat említ, így, többes számban – az erdőrészletben akkor is vannak állományrészek és azoknak főfafajai, ha azokat most technikailag nem tudjuk az Adattárban rögzíteni.

Ennek fő üzenete a természetesnek vélt állapot megőrzése. Ez főként a klímaváltozás miatt túlhaladott, de részben azért is, mert még az őshonos fafajú erdeink döntő része is mesterségesen létrehozott faállomány, lásd hegyvidéki kocsányos tölgyeseink, síkvidéki szlavón tölgyesek stb.

A várható klímaváltozás kötelező figyelembevétele

A klímaváltozás és a talaj hidrológiai viszonyainak figyelembevétele, az ezek okán az esetleges fafajcserés szerkezetátalakítás is 2017 óta kiemelt szabály, ami sokszor került szembe az ott lévő faállomány megőrzésének kizárólagosságával.

Az erdészeti vhr. 32. § szerint: „(1) Az erdőfelújítás célállományát az erdészeti hatóság a kitermelendő faállomány tulajdonságaival, az Evt. 51. § (8) bekezdésében foglaltakkal és az erdő rendeltetéseivel összhangban az erdőgazdálkodó javaslatára úgy határozza meg, hogy az erdőfelújítás eredményeképpen létesült, illetve létesített faállomány fennmaradása a termőhelyi viszonyok – elsősorban a klímaviszonyok, valamint a hidrológiai viszonyok –, gyakoribb károsítások várható változásait alapul véve is biztosított legyen.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak érdekében az erdőfelújítás célállományát megalapozó, az erdő termőhelyi viszonyainak jellemzésére szolgáló, Adattárban nyilvántartott adatok módosítását az erdészeti termőhelyfeltárás részletes szabályairól szóló rendeletben meghatározott termőhelyfeltárással, valamint a klímaváltozás hatásaira való felkészülést elősegítő agrár döntéstámogatási rendszerben foglalt adatok figyelembevételével kell alátámasztani.”

A klímaváltozás ténye általánosan elfogadott, csupán annak kiváltó okain vitatkozunk. Ha tudjuk, hogy az erdőtársulások jó részének a jelenlegi helyén megszűnnek a fennmaradási feltételei, akkor éppen az élőhelyek védelmében van szükség az átalakításokra.

A megfelelő helyen létrehozott, „áthelyezett” faállománynyal az élőhelyeket is megőrizhetjük: az erdei állatok, de még a lágyszárúak is képesek a gyors vándorlásra, azonban a fafajok közül csak az intenzíven terjedők azok.

A szabály azt is jelentette, hogy az őshonos főfafajú, mageredetű felújulásra képes erdő megőrzése sarjaztatással nem oldható meg. Helyébe mind az őshonosság fenntartására, mind a sarjaztatás elkerülésére alapesetben a természetességi alapelvárás lépett irányadó szabályként.

És ezzel áttértünk a sarjaztathatósági kérdésre…

Tisztázni kell, meddig mageredetű egy felújítás, akár természetes, akár mesterséges felújítás esetén, és mitől számít már sarjeredetűnek egy erdősítés:

Az erdészeti vhr. 2024. május 1-től hatályos 33. § (1) bekezdése szerint „a mageredetű felújítás esetén a célállományra vonatkozóan meghatározott tőszámelvárást alapul véve a sarjeredetű fák elegyaránya nem haladhatja meg a 25%-ot.”

Erre a szabályra azért volt szükség, mert addig az erdőfelügyelőre volt bízva, hogy a mageredetű csemeték vannak-e olyan arányban, hogy a későbbiekben valóban mageredetűnek tekinthető-e majd a faállomány, és ez szélsőséges különbséget teremtett az ország különböző részein. A fentiek szerint a természetszerű természetességi állapot ennél nagyobb rugalmasabb fiatal erdők esetében.

A sarjaztathatóság kibővítését a 2023. július 1-től hatályos módosítás vezette be. Az erdőtörvény által korábban engedélyezett éger, hazai nyár, fűz és akác mellé a nemesnyár is bekerült, illetve az erdőtörvény új 51. § (5a) bekezdése szerint az erdészeti hatóság döntése alapján a felsoroltaktól eltérő főfafajú erdők sarjról vagy sarjról és magról vegyesen is felújíthatók. Ennek az utóbbi törvényi szabálynak van egy végrehajtási rendeleti része is az erdészeti vhr.-ben:

33. § (2) Az erdészeti hatóság a tuskósarj eredetű felújítást
    a) természetvédelmi, talajvédelmi, mezővédő, part- vagy töltésvédelmi rendeltetésű erdő,
    b) felnyíló erdő,
    c) a magtermést tartósan akadályozó károsítás vagy természeti kár esetén engedélyezheti.

A szabály szerint a hatóság a fenti felújítási módot „engedélyezheti”, vagyis ekkor is a körülmények mérlegelése alapján dönt. Tekintettel arra, hogy az éger, nyár, fűz fafajokon kívül gyökérsarjadásra kevés őshonos fafaj képes, és a gyökérsarjakat nemcsak nehéz elkülöníteni az erdősítésben a mag eredetű csemetéktől, de azokhoz hasonló kedvező tulajdonságokkal is rendelkeznek, így inkább a tuskósarjak elkülönítése indokolt.

A fenti szabály szerint tehát a tuskósarj-felújítás csak meghatározott, különleges rendeltetésű erdőkben vagy különleges körülmények között, mérlegelés alapján engedélyezhető.

Az erdőtörvény 51.§ (5) és (5a) bekezdései nem szólnak feltétlenül a tarvágásról, hiszen a 25%-nál nagyobb sarjarány egyéb erdőfelújításokban is gyakran előfordulhat, de nyilván arra is vonatkozik.

A természetvédelmi rendeltetés már ekkor szerepel mint sarjaztatási lehetőség indoka, ami nyilvánvalóan csak a természetvédelmi kezelési tervvel összhangban lehetséges. Érdekes, hogy ez ellen senki sem tiltakozott, sőt a természetvédelem támogatását is megkaptuk, hiszen a tuskósarjak nem csak erdőművelési szempontból segíthetnek.

Idézve a 2023-as törvénymódosítás indokolását: „A sarjaztatás a leggyorsabb erdőfelújítási mód, hiszen az öreg fák meglévő hatalmas gyökérzete megfelelő mélységből elérve a vizet és a tápanyagot, táplálja a sarjakat. Klímavédelmi szempontból a sarjaztatás kifejezetten eredményesebb, hiszen rövidebb idő alatt sokkal több szén-dioxidot képes megkötni, a gyors növekedés miatt előbb regenerálódik az élőhely, az így gyorsabban felnövő faállomány előbb tudja szolgáltatni az egyéb védelmi (talajvédő, por-, zaj-, erózió elleni védelem), sőt az egyéb közjóléti funkciókat is. A sarjeredetű állomány azonban ugyan kisebb genetikai diverzitást biztosít, és az ilyen faállományból később kinyerhető faanyag minősége rosszabb, kevésbé értékes, és általában kevesebb is, így a tulajdonos-gazdálkodó hosszú távú érdeke a tuskósarjaztatás elkerülése, ezért szükséges a hatóság ilyen irányú egyeztetett döntése. A döntés során a sarjaztatás a rendeltetés által meghatározott célok figyelembevételével akkor elfogadható, ha az erdő nevelésével a későbbiekben a jelenlévő vagy megjelenő mageredetű fák megsegítése is biztosított, és a természetességi állapot visszaesése csak egyes esetekben átmenetileg áll elő, amikor az Evt. 7. § (7) bekezdése alapján az erdészeti hatóság az erdőnevelésre és erdőfelújításra vonatkozó szabályozás szerint intézkedik a természetességi állapot helyreállításáról.”

Tehát ismét kiemelendő, hogy ahol a hatóság engedélyez, és nem a törvény maga ad lehetőséget, a sarjaztatás csak az erdészeti vhr. szerinti erdőkben lehetséges.

Ezek után térhetünk rá az állami erdőkben engedélyezhető tarvágásokra

A módosító 2025. évi L. törvény a tarvágásos erdőfelújítási módokat kibővítette az állami, természetközeli és kiemelt védelmi rendeltetésű erdőkben az alábbi kiemelt szövegrészekkel:

Az erdőtörvény 10. § (2) bekezdés 2025. július 20-tól hatályos szövege: „Az állam 100%-os tulajdonában álló, a) természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, b) a 7. § (1) bekezdés a), b) vagy c) pontja szerinti természetességi állapotú, és c) az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben – az 51. § (5) és (5a) bekezdés szerinti felújítás érdekében szükséges tarvágás, valamint a 73. § (6) bekezdésben foglalt eset kivételével – tilos a tarvágás.”

A módosítás indokolása:

„A szövegcserés rendelkezés – tarvágás esetén – a nem gazdasági rendeltetésű erdőkben is megteremti a sarjaztatás alkalmazhatóságát tulajdonformától függetlenül, mivel a sarjeredetű fák több mikroélőhelyet biztosítanak, mint a mageredetűek, továbbá a sarjaztatás az erdő gyorsabb megújulását segíti nemcsak a Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti, de a természetvédelmi rendeltetésű erdők esetén is. A törvény egyben egyértelműsíti a sarjaztathatóság eseteit is. Védett természeti területen a kezelési terv – a Tvt. 24. § (3) bekezdés b) pontja szerint – lehetővé teheti, vagy adott esetben előírhatja védett természeti értékek megőrzésének és erdei élőhelyek fenntartásának céljából az erdő sarjaztatásos felújítását. A módosítással az Evt. ehhez a rendelkezéshez is illeszkedik, tehát – az Evt. 24. § (2) bekezdés a) pontjában és az Evt. 23. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevétele mellett – lehetővé teszi a sarjaztatásos felújítást kifejezetten a természetvédelmi értékek és az erdei élőhelyek megőrzése céljából.”

Haladjunk sorjában

A védett, természetvédelmi rendeltetésű erdőkre továbbra is él, hogy a Tvt. 33.§ (5) bekezdés a) pontja szerint „védett természeti területen lévő erdőben tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló vagy természetes felújulásra nem képes állományokban – összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben – engedélyezhető”.

Vagyis alapesetben természetes felújulásra képes őshonos fafajok nem vághatók tarra. Csakhogy a Tvt. és az erdőtörvény itt ellentmondásba keveredik, hiszen az erdőtörvény a sarjaztatást is természetes felújításnak nevezi.

Ugyan jópáran látni vélik a különbséget a „természetes felújulás” és a „természetes felújítás” között azzal, hogy az előbbi nyilván nem tartalmazhatja a tuskósarjról való felújítást, célszerű a hazai nyár, éger és fűz fafajok felújíthatóságát felsorolni.

De hogy kerülhet alkalmazásra a természetvédelmi terü letre az erdőtörvény 51. § (5a) bekezdése?

Úgy, hogy a Tvt. egy rendkívül speciális törvény: egyfelől megfogalmaz általános szabályokat, korlátozásokat, ugyanakkor az adott természetvédelmi területre készült speciális természetvédelmi kezelési terv ezektől eltérően rendelkezhet a Tvt. 24.§ (3) bekezdés b) pontja alapján: „A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza …a törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést, továbbá a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, illetve hozzájárulásához kötött – a 21. §-ban és a 38–39. §-ban nem szabályozott – tevékenységek körét (természetvédelmi kezelési terv)”.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a szabály nagyon is észszerű, hiszen teljesen más szabályoknak kell vonatkoznia egy erdőrezervátumra vagy egy erdészeti botanikus kertre vagy egy védett geológiai bemutató helyre vagy egy tájvédelmi körzetben lévő kulturális emlékhelyre. Sőt nyilván másképpen kell védeni és más védő funkciót lát el egy magashegységi bükkös, mint egy erdőssztyeppei tölgyes.

A nem védett, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők is csak akkor tuskósarjaztathatók az erdőtörvény 51. § (5a) bekezdése és az erdészeti vhr. szerint, ha azok további rendeltetése talajvédelmi, mezővédő, part- vagy töltésvédelmi rendeltetés, vagy felnyíló erdők.

A magtermést tartósan akadályozó károsítás vagy természeti kár esete eleve kivételként szerepelt az erdőtörvény 10.§ (2) bekezdésben. A Natura 2000 területen magától értetődően nem csak a természetvédelmi hatóság döntése, hanem az ügyféli jogállású nemzeti park igazgatóság beleegyezése is szükséges a bármely felújítási mód alkalmazásához.

Utoljára maradt a nem védett, nem Natura 2000, hanem tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, de egyben talajvédelmi vagy mezővédő, part- vagy töltésvédelmi rendeltetésű vagy felnyíló erdő halmaz.

Nos, az Adattárban ebből a halmazból csak olyan szerepel, ami elsődlegesen parkerdő, és további rendeltetése talajvédelmi. Ez 106 erdőrészletet jelent 509 hektáron, amiből csupán 33 erdőrészlet, 175 hektár van vágásos üzemmódban, és ennek töredéke vágásérett. Ezekre kapta új lehetőségként az erdészeti hatóság, hogy az egyéb szempontok figyelembe vétele mellett fontolóra vegye a sarjaztatást. Tehát ez a módosítás elsősorban a természetvédelmi kezelést érinti.

Az éger, nyár, fűz őshonos főfafajú erdők sarjaztatásos felújíthatóságát már az 1996-os erdőtörvény is nevesíti. Az erdőtörvény 51. § (5) bekezdés által megfogalmazottakban olyan mértékben van szakmai konszenzus, hogy a természetvédelmi kezelési javaslatok, Natura 2000 fenntartási tervek – amelyeket nem erdészek, hanem hivatásos természetvédők írtak –, ezekre az erdőkre mindenhol a kis területű – igaz, fél hektárnál nem nagyobb – tarvágásos felújítást javasolják.

Több Natura 2000 fenntartási terv is tartalmaz ilyen kitételt, így például az Ömbölyi-erdő és a Fényi-erdő (HUHN20035) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási terve is tartalmazza ezt a lehetőséget: „általában a 0,5 hektárt meg nem haladó méretű mikrotarvágás mérettarományba tartozó, illetve származékerdőknek a tájidegen, intenzív terjedésre képes fafajokat nagyobb arányban tartalmazó állományrészeiben nagyobb kiterjedésű beavatkozás is alkalmazható.”

A természetvédelem és a sarjaztatás kapcsolatáról többek között mindenki figyelmébe ajánlom a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kiadásában megjelent „Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére” című tanulmánygyűjteményt.

Ebben a sarjaztatás természetvédelmi előnyeit is ismertetik, és többek között a homoki tölgyesek évszázados sarjaztatásáról mint megfelelő alternatíváról írnak. Azokon az erdőssztyepp vagy sztyeppei területeken, ahol természetvédelmi okok miatt a klímatűrő idegenhonos fafajok nem, csak kizárólag őshonos fafajok alkalmazhatók, az erdők megújításánál jogosan merül fel a sarjaztatás mint végső lehetőség.

Azon is elgondolkozhatunk, mit is jelent: „az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas”? A hatóság meghatározhat-e olyan erdőfelújítási kötelezettséget, amely alapján lehetővé válik a tarvágás? Nos, például a fafajcserés szerkezetátalakítások ilyenek. De ez nincs kapcsolatban az erdőtörvény 10. § (2) bekezdés új módosításával.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az állami és a magán természetvédelmi erdőkben a tarvágás mint sarjaztatásos természetes erdőfelújítási eszköz alkalmazási lehetősége a természetvédelmi hatóság és a nemzeti park igazgatóságok kezében van.

Vajon a civil természetvédőknek van okuk tőlük félteni a legszebb magyar erdőket? A hivatásos természetvédők tényleg tarra akarják vágatni legszebb erdeinket, ahogy a civilek állítják? Kétlem, hogy így lenne. De akkor – mivel az erdészeti hatóság engedélye is kellene ehhez – megígérem, hogy majd
az erdészek ezt nem engedik meg.

Végezetül vitaindítónak felteszek pár kérdést

Elfogadjuk-e, hogy már jelen van a klímaváltozás, vagy azt feltételezzük, hogy a jelenlegi időjárási jelenségek átmenetiek, és a klíma visszatér az elmúlt 100 évet jellemző mutatókhoz?

Elfogadjuk-e a klímakutatók szerinti klímaváltozási tendenciákat a következő 50–100 évre, vagy várjuk az időjárási elemek normalizálódását?

Elfogadjuk-e az Alkotmánybíróság számára készített „A jelenkori klímaváltozás hatásairól és az alkalmazkodás lehetőségeiről” című MTA-állásfoglalásban írtakat, miszerint a környezeti változások gyors üteme „a jelenlegi őshonos növényzet teljes átrendeződését vetíti előre”; „A magyarországi erdőket fenyegeti leginkább a kiszáradás Közép-Európában (Hlásny et al., 2014)”; „a gyertyános tölgyesek – országunk egyik legelterjedtebb erdőtípusa – jelenlegi és jövőbeli (2069–2098) túlélési esélyei: lényegében eltűnik a Börzsöny vagy a Kőszegi-hegység kivételével, azaz eltűnhet a most még elterjedt erdőtípus” (Báldi András, 2025), vagy hallgatunk az egyes ellenvéleményekre?

Elfogadjuk-e Mátyás Csaba akadémikusunk kimutatását, hogy a fafajok esetében, fajtól függetlenül, a klimatikus változásokat követő vándorlás sebessége messze elmarad, különösen sík vidéken (Mátyás, 2008), vagy bízunk a természeti folyamatok felgyorsulásában?

Elfogadjuk-e, hogy a rovarok, kórokozók vándorlási lehetőségei nagyságrendekkel nagyobbak az erdei fafajokhoz képest, biológiai adottságaik révén, hogy általánosságban, az elmúlt évszázad során feltűnt új rovarfajok száma exponenciális növekedést mutat (Csóka & Hirka, 2013)?

Elfogadjuk-e, hogy a 100 évnél idősebb, az elmúlt 100 év körülményeihez alkalmazkodott fák nem képesek a jelenlegi és a várható időjárási változásokkal felvenni a versenyt, vagy hiszünk abban, hogy nem gyengülnek le, és az újonnan megjelenő számos kórokozóval, károsítóval és szélsőséges időjárási körülményekkel szemben kellően ellenállóak maradnak?

Elfogadjuk-e, hogy a legfrissebb evolúció-genetikai elemzések is fenntartják azt a megállapítást, hogy a fás növények genetikai alkalmazkodásának időigénye a jelenlegi változás ütemétől századokkal elmarad, vagyis egy gyorsan növekvő alkalmazkodási késéssel kell számolnunk (Kremer et al., 2025), vagy várjuk, hogy a prognosztizált egy-másfél klímakategória-változásra hogyan reagálnak az elmúlt időszakhoz alkalmazkodott egyedek magterméséből helyben felnőtt fácskák?

Legalább kételkedünk-e abban, hogy a jelenleg idős, természetvédelmi célú erdők, amelyeket csupán középkorú erdőként nyilvánítottak védetté, és addig főleg faanyagtermelő céllal neveltek, kellően ellenállóak lesznek a várható változásokkal szemben?

Legalább kételkedünk-e abban, hogy a jelenleg fiatal és középkorú természetközeli erdeink faegyedei életük hátralévő 50–150 évében képesek lesznek alkalmazkodni?

Ha a fenti kérdésekre igennel válaszolunk, akkor sajnos sokkal drasztikusabb beavatkozásokra, az erdők lehető leggyorsabb átalakítására, az erdők erőforrásokat is figyelembe vevő, tudatos, ütemezett megújítására van szükség.

Ha biztosak vagyunk abban, hogy az elmúlt 100 évben mesterségesen létrehozott és nevelt erdők faegyedei vagy azok magoncai képesek helyben a változásoknak ellenállni, akkor folytathatjuk az erdőtársulások adott helyen való megőrzését.

A faállomány megőrzését a megváltozott talajvízháztartási viszonyok között legbiztosabban sarjaztatással tudjuk biztosítani. De erdeinkben, gazdasági érdekből a sarjaztatás nem lehet se cél, se eszköz.

szerző: Nagy Frigyes Vince, elnök, OEE Erdőrendezési Szakosztály
Fotók: Nagy László/Erdészeti Lapok, Vermes Tibor/AM

A cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2025. július-auguszusi lapszámában volt.

Az erdők nem csupán faanyagforrások; komplex ökoszisztémák, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a klímaváltozás mérséklésében, a biodiverzitás fenntartásában, a talaj- és vízvédelemben, valamint a rekreációban. Különleges értékét emeli, hogy a Dél-Vértes ad otthont az ország legnagyobb egybefüggő „szentélyerdő” területének, amely egyben kiemelt jelentőségű Natura 2000 terület is, fontosságát többek között a WWF Magyarország is hangsúlyozza. Az erdőgazdálkodás felelőssége hatalmas: a múlt tapasztalataiból tanulva kell a jövő kihívásaira reagálni, biztosítva az erdők sokoldalú funkcióinak fennmaradását és erősítését.

Ennek a felelősségnek a jegyében zajlott le a Dél-Vértes erdőtervezésének komplex folyamata. Az új erdőterv kidolgozása során minden résztvevő, így a Vérteserdő Zrt., mint vagyonkezelő, a természetvédelmi kezelők és az illetékes hatóságok is széles körű elemzésekre támaszkodtak, melyek magukban foglalták az elmúlt évtizedek erdőkezelési tapasztalatait, azok ökológiai és gazdasági hatásait, valamint a klímaváltozás és a társadalmi igények által támasztott, egyre erősödő elvárásokat. Különösen fontos tanulságokat szolgáltattak az olyan drámai ökológiai események, mint a klímaváltozás hatására felerősödő fenyő- és kőrispusztulások, amelyek rávilágítottak a homogén, sérülékeny állományok kockázataira, és megerősítették a természetes ökológiai folyamatokra építő természetes szerkezetátalakítások szükségességét a sérülékeny területeken. Az eredmény egy olyan, a jövőre koncentráló terv, amely a fenntarthatóság elveit a gyakorlatban is meghonosítja, új alapokra helyezve a Dél-Vértes erdeinek gondozását.

A természetes ökológiai folyamatok felgyorsítása

Az új tervezési megközelítés egyik sarokköve a természetes ökológiai folyamatok elősegítése és felgyorsítása. Ez a cél a természetes felújítások előtérbe helyezésével, az őshonos fafajok előnyben részesítésével és az erdők szerkezeti sokféleségének növelésével biztosítható. Ahelyett, hogy nagyméretű, homogén erdőket próbálna meg fenntartani az erdőgazdálkodó, a cél a változatos korú és fafajú, többszintes állományok kialakítása. Ez a megközelítés utat nyit a természetes regenerációs képesség erősödése előtt, csökkentve ezzel a mesterséges beavatkozások szükségességét, és lehetővé téve a már említett fenyő- és kőrispusztulás által érintett területeken a természetes szerkezetátalakulást az ökológiailag stabilabb erdőtársulások irányába. Ahol a körülmények engedik, a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kerülnek előtérbe, elősegítve a talajélet gazdagságát és az ökoszisztéma stabilitását. Ezzel a megközelítéssel nem csak alkalmazkodunk a természethez, hanem aktívan segítjük is annak öngyógyító és fejlődő képességét.

A faanyagtermelést nem szolgáló területek észszerű növelése

Az erdők sokrétű szerepének elismeréseként az új erdőterv fontos eleme a különböző erdőfunkciók közötti egyensúly megteremtése. A tervezési folyamat eredményeként észszerű mértékben növelhető a faanyagtermelést közvetlenül nem szolgáló üzemmódú területek nagysága. Ez nem jelenti a faanyag-gazdálkodás teljes feladását, hanem annak optimalizálását és összhangba hozását más kiemelt célokkal, mint például a természetvédelem – különös tekintettel a Natura 2000 területek fenntartási céljaira –, a vízbázisvédelem vagy a rekreáció. Ezeken területeken a fő hangsúly az ökológiai értékek megőrzésén és fejlesztésén, a biodiverzitás gyarapításán, valamint az erdő, mint ökoszisztéma szolgáltatásainak erősítésén van. Ez a tudatos területkijelölés hozzájárul az erdők általános ellenállóképességének és ökológiai stabilitásának növeléséhez a teljes erdőterületen belül.

Az erdő, mint a minőségi munkaerő megtartásának kulcsa

Az új erdőterv szervesen kapcsolódik a vidék munkaerőpiacához. A Dél-Vértes erdei évszázadok óta szerves részét képezik a helyi tájnak és a vidéki élet gazdaságának. Az erdő nem csupán természeti kincs, hanem a vidéki munkaerő-megtartó képesség egyik legfontosabb eleme. Az új erdőterv által előtérbe helyezett, természetközeli, kis mértékű beavatkozásokra épülő erdőkezelési módok lényegesen eltérnek a korábbi gyakorlattól. Ezek a finomabb, szelektívebb kezelések – mint a nevelő- vagy szálaló vágások, a pontos erdőművelési beavatkozások – komplexebb szakértelmet, precíz munkát és folyamatos jelenlétet igényelnek az érintettektől. Az erdészgenerációk által felhalmozott tudás és tapasztalat a gyakorlatban is csak minőségi, képzett fizikai munkaerő által valósítható meg hatékonyan. Éppen ezért az új terv egyik fő célja ennek a minőségi helyi vállalkozói munkaerőnek a megtartása és a számukra stabil, folyamatos munkalehetőség biztosítása. Ezzel az erdőgazdálkodás nem csak környezeti, de erős társadalmi értéket is teremt, hozzájárulva a vidéki közösségek gazdasági stabilitásához és ahhoz, hogy a szaktudással rendelkező emberek helyben találjanak jövőt.

Az erdő klímaváltozással szembeni ellenállóképességének növelése

A klímaváltozás hatásai – az egyre szélsőségesebb időjárási események, az aszályos periódusok gyakorisága, az új kártevők megjelenése – komoly kihívások elé állítják az erdőket. Az új erdőterv kiemelt figyelmet fordít az erdők ellenállóképességének növelésére. Ennek eszközei a fafaj- és genetikai sokféleség növelése, az ellenálló fafajok előnyben részesítése, valamint a változatos szerkezetű állományok kialakítása. A homogén, egyszintes erdők sérülékenyebbek. A mozaikos, többszintes erdők jobban képesek tompítani a szélsőségek hatásait, és gyorsabban regenerálódnak. Az új terv tehát egy „biztosítási kötvényt” is jelent a jövőre nézve, növelve az erdők túlélési esélyeit a változó környezetben.

A felújítási területek méretének optimalizálása

Az új erdőterv egyik legfontosabb gyakorlati következménye a hagyományos, kiterjedt, nyílt vágásterületek nagyságának és egyidejűleg fennálló mennyiségének drasztikus csökkentése, ami az erdőfelújítási területek minimalizálását jelenti. Tapasztalataink szerint, különösen az egyre gyakoribb aszályos időszakokban, a nyílt, új vágásterületek és a bennük lévő fiatal csemeték rendkívül kitettek és sérülékenyek a közvetlen napsugárzásnak és a kiszáradásnak, túlélési esélyeik drámaian romlanak. A jelentős ökológiai bolygatás elkerülése és a fiatal fejlődő állományok klímaérzékenységének csökkentése érdekében a gazdálkodási prioritások áthelyeződtek. A korábbi, nagyobb kiterjedésű beavatkozások helyett, elsősorban kisebb méretű vágásterületek kialakítására törekszik a Vérteserdő Zrt. Ezzel párhuzamosan sokkal inkább a nevelő-, szálaló- és egészségügyi vágásokon alapuló gazdálkodást valósít meg. Stratégiai cél lett a térségben, hogy a gazdálkodási beavatkozások, beleértve az erdőfelújításokat is, olyan mértékben és ütemezéssel valósuljanak meg, amennyit a rendelkezésre álló minőségi munkaerő-kapacitással biztonságosan, szakszerűen és az aszálykockázatot minimalizálva lehet kezelni.

Összegzés

A Dél-Vértes új erdőterve reményeink szerint ésszerű paradigmaváltást jelent az eddigi gyakorlatokhoz képest. A múlt tapasztalatait beépítve – beleértve a fenyő- és kőrispusztulások tanulságait is –, és a jövő kihívásaira reagálva egy olyan megközelítést alkalmaz a terv, amelyben az ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontok harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Gyorsítja a természetes ökológiai folyamatokat, elősegítve a természetes szerkezetátalakulásokat, észszerűen növelve a faanyagtermelést nem szolgáló területeket, erősítve a vidék munkaerő-megtartó képességét, növelve az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóképességét és csökkentve a nagyméretű felújítási területeket.

Bízunk benne, hogy ezáltal a Dél-Vértes erdei nem csupán fenntarthatóan, de a jövő nemzedékek számára is értékesebben, sokoldalúbban lesznek továbbadhatóak. Ez a tervezési folyamat és az arra épülő erdőkezelés remélhetőleg bizonyíték lesz arra, hogy a szakmai tudás, a tapasztalat és a jövőkép együttesen képes olyan utat kijelölni, amely az ember és a természet harmonikus együttélését szolgálja a Vértes szívében, megőrizve és gyarapítva annak páratlan természeti értékeit, figyelembe véve a Natura 2000 hálózat fenntartásának fontosságát is.

Szerző: Gulyás Gábor, Vérteserdő Zrt. / Pro Vértes

Az erdők állapotának figyelemmel kísérését, szolgáltatásai, haszonvételi lehetőségei folyamatos biztosítását, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység tervszerűségét az állam – többek között – a körzeti erdőtervezéssel biztosítja, mely különösen az erdők állapotának és a fenntartható erdőgazdálkodás tartalmi kereteinek erdőtervezési körzet szintű tízévenkénti felülvizsgálatára, és erdőrészlet szintű meghatározására irányul.

A körzeti erdőtervezés két egymástól jól – időben is – elkülönülő szakaszból áll. Az első az igazgatási tevékenység, mely során az erdők felülvizsgálata, a szükséges adatok (javaslatok, észrevételek) összegyűjtése történik. A második a körzeti erdőtervezési eljárás, mely során a hatóság összevont hatósági eljárásban döntéseket hoz.

Az AM ERF a honlapján megjelenített hirdetményben és közvetlenül levélben is tájékoztatott minden érintett erdőgazdálkodót a 2025. évi körzeti erdőtervezés igazgatási szakaszának megkezdéséről, valamint arról, hogy az erdőgazdálkodók a következő 10 év erdőgazdálkodásának kereteit meghatározó körzeti erdőtervekkel kapcsolatban április 30-ig javaslatokat, észrevételeket fogalmazhatnak meg.

Fontos! Az erdőgazdálkodó csak erdőterv birtokában végezhet jogszerű munkát erdejében, illetve kaphat bármiféle támogatást. Hosszabb távon időt, pénzt és energiát takarít meg, ha ebben az erdőtervezési eljárásban a tájékoztató levélben részletezett módon megküldi javaslatait.

Az erdészeti hatóság a körzeti erdőtervet az általános szakmai irányelvek szerint állítja össze, amivel aztán az erdőgazdálkodónak tíz évig „együtt kell majd élnie”. Ha az abban foglaltakat utólag szeretné a gazdálkodásához igazítani, az erdőtervet módosítani, arra csak akkor van lehetőség, ha a gazdálkodási viszonyokban a körzeti erdőtervezéskor előre nem látható olyan körülmény következett be, amelynek elkerülése vagy elhárítása az erdőgazdálkodótól nem elvárható.

Most viszont nyitva áll a lehetőség az erdőgazdálkodó számára, hogy a következő 10 év erdőgazdálkodása kereteinek kialakításában tevékenyen részt vegyen!

A javaslatok megfogalmazásához ajánlott igénybe venni a jogosult erdészeti szakszemélyzet közreműködését. Az esetleg szükséges adatbetekintésre, valamint a javaslatokkal kapcsolatos személyes egyeztetésre az AM ERF illetékes Erdőtervezési Osztályán van lehetőség. Az ehhez szükséges kapcsolatfelvételi adatok a már említett, az erdőgazdálkodó számára kiküldött tájékoztatóban, illetve az erdészeti hatóság honlapján találhatók.

Az erdőgazdálkodók javaslatot tehetnek az adott erdőrészlet faállományának vágásérettségi korára, a részletben tervezett fakitermelések, erdőnevelési beavatkozások, erdősítések módjára és célállományára.

Javasolhatják erdő felnyíló erdővé, terméketlen területté minősítését, talajvédelmi rendeltetés, illetve az elsődleges rendeltetés megállapítását. (Elsődleges rendeltetésre, csak a már megállapított rendeltetések közül lehet javaslatot tenni, kivétel ez alól a talajvédelmi rendeltetés.)

Fontos! A javaslatok örökerdő és átmeneti üzemmód esetén örökerdő-, átalakítási- vagy erdőfelújítási terv részeként tehetők csak meg.

Az erdőgazdálkodók javaslataikat az AM ERF honlapján közzétett, „Erdőgazdálkodói javaslatok körzeti erdőtervezéshez” nyomtatványon adhatják meg. Amennyiben az erdőgazdálkodói javaslat az erdőrészlet állományleíró adataira, vagy a terület termőhelyi viszonyaira vonatkozik, akkor azt az úgynevezett erdőrészletleíró-lap nyomtatványon lehet megtenni, melyen szerepelnie kell a jogosult erdészeti szakszemélyzet ellenjegyzésének is.

A beérkezett javaslatokat az erdészeti hatóság megvizsgálja, azokat, melyek nem ütköznek jogszabályba és nem veszélyeztetik a tartamos erdőgazdálkodást, a körzeti erdőtervezés során figyelembe veszi.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a nem államerdészeti erdőgazdálkodók mindössze 5-10 százaléka él a javaslattételi lehetőséggel. A szakmai alapú érdeklődés nagyban függ az adott erdőtervezési körzetben működő szakirányítók hozzáállásától és felkészültségétől is. Az esetek többségében az erdőgazdálkodói javaslatok szakmailag elfogadható kérések. Emellett rendre előfordul, hogy olyan javaslat is érkezik, melyre az erdőtervezésnek nincs hatásköre, nem tartozik a körzeti erdőtervezési eljárással egyesíthető eljárások körébe. Ilyen például az üzemmód változtatás igénye vagy a természetességi állapotra vonatkozó alapelvárás módosításának kérése. Mindkét esetben még a körzeti erdőtervezés megindítása előtt, a területileg illetékes vármegyei kormányhivatal erdészeti hatóságához fordulva kell ezeket előzetesen rendezni.

A körzeti erdőtervezésről a fentieken túl további hasznos információ található az AM ERF honlapjának az Erdőtervezés oldalán.

Amennyiben a körzeti erdőtervezéssel, illetve az erdőgazdálkodói javaslatokkal kapcsolatban további kérdése van, azt megírhatja az erdo@nak.hu e-mail címre, az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata ebben a kérdésben is rendelkezésére áll.

Forrás: NAK Erdészeti Szakértői Hálózat /
AM Erdőrendezési Főosztály

A közelmúltban tapasztalt heves viharok, a hőmérséklet emelkedése, a szárazság, valamint a fák kártevőinek és betegségeinek növekedése miatt a skót erdészet új útitervet (routemap) tett közzé, amely az ellenálló erdők kiépítéséhez szükséges irányvonalat adja meg.

A cselekvési terv, amely az első ilyen jellegű megoldás az Egyesült Királyságban, számos kulcsfontosságú intézkedést vázol fel annak érdekében, hogy az ország erdőterületei jobban ellenálljanak, alkalmazkodjanak, reagáljanak és felépüljenek az éghajlattal kapcsolatos különböző jelenlegi fenyegetésekkel szemben.

Az ellenálló képességgel kapcsolatos intézkedések a következő 10 év azonnali és hosszú távú prioritásait egyaránt lefedik.

Mairi Gougeon elmondta: „Az elmúlt néhány évben számos bizonyítékunk volt arra, hogy az éghajlatváltozás globális hatásai egyre gyakoribbá teszik a szélsőséges időjárási jelenségeket.

„Skóciában egyre forróbb és szárazabb nyarakat, egyre melegebb és csapadékosabb teleket, valamint károkat okozó szélviharokat tapasztalunk. Erdőinket és erdőterületeinket a jövőre nézve ellenállóvá kell tennünk.

„A semmittevés nem megoldás, és örülök, hogy már eddig is sok munka folyt ennek ellensúlyozására és erdeink ellenállóbbá tételére. De többet is tehetünk, és többet is kell tennünk.

„A ma közzétett útiterv stratégiai és átfogó cselekvési tervet tartalmaz, amely egyértelmű munkát tesz lehetővé, hogy erdeinket a jövőre nézve megerősítsük.”

A terv a következő három területen végzett munkát helyezi előtérbe annak érdekében, hogy Skócia erdei és erdőségei jobban megbirkózzanak az éghajlatváltozással:

• Erdőtervezés: számos olyan intézkedés bevezetése, amely segít csökkenteni a jövőbeli kockázatokat és veszélyeket.
• Fafajválasztás és erdőművelés: olyan fafajok kiválasztása és termesztése, amelyek a jövőben is jól fognak fejlődni; és
• Tudáscsere: a legjobb gyakorlatok megosztása, képzés és több forrás közzététele.

Helen Sellars, a skót erdészet fenntartható erdőgazdálkodásért felelős vezetője hozzátette: „Nincs egyetlen varázslatos recept, amely azonnal ellenállóvá tenné erdeinket és erdőterületeinket az éghajlatváltozással szemben. Most kell cselekednünk, mivel ez az értékes természeti érték egyre nagyobb nyomásnak van kitéve számos veszély miatt.

„Okosabban kell terveznünk az erdőket, a megfelelő fafajokat kell nevelnünk, és gondoskodnunk kell arról, hogy kihasználjuk és megosszuk az ellenállóbb erdők létrehozásával kapcsolatos legújabb ismereteket. Ez az útiterv tervrajzot nyújt mindehhez.”

A tervben szereplő intézkedések széles körűek, és magukban foglalják a forgatókönyv-tervezést, az új technológiák, például a mesterséges intelligencia, az eDNS és a műholdas adatok használatát, az „intelligens erdőgazdálkodás” fokozottabb alkalmazását, valamint az ökoszisztémák jobb nyomon követését és felügyeletét.

A vetőmagok elérhetőségének biztosítása, a fák javítását célzó programok, az erdőművelési ismeretek fejlesztése, a genetikai erőforrások koordinálása és a jövő fafajainak listája mind szerepelnek a napirenden, valamint olyan tudásműhelyek, ahol Skócia tanulhat más országoktól.

A skót erdészet által vezetett irányítócsoport koordinálta a térkép elkészítésére irányuló munkát. A tagságban az ágazatközi képviseletet a Confor képviselői, a Környezetvédelmi LINK tagjai, ipari csoportok és szervezetek, az erdészeti kutatás, a Forest and Land Scotland, valamint független erdőgazdálkodási szakértők képviselték.

Andy Leitch, a Confor vezérigazgató-helyettese elmondta: A Confor támogatja a cselekvési terv célkitűzéseit, és üdvözli a magánszektorral való partnerségi megközelítést erdeink jövőbeli termelékenységének és faanyagbiztonságának biztosítása érdekében.

„Összességében támogatjuk ezt az együttműködésen alapuló megközelítést, és örülünk, hogy a terv intézkedései és eredményei tekintetében nevesített résztvevők vagyunk”.

A teljes útvonaltervet itt (35 oldal, pdf) tekintheti meg.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ForestryJournal

A Nemzeti Földalappal, erdőtervezéssel, valamint erdészeti igazgatással kapcsolatos információk, formanyomtatványok a továbbiakban az Agrárminisztériumhoz tartozó https://foldalap.am.gov.hu címen érhetők el.

Az eddig ismert https://nfk.gov.hu címen a jövőben a Nemzeti Fejlesztési Központ honlapja lesz megtalálható.

Ügyfélszolgálatukhoz felvilágosításért az ugyfelszolgalat@am.gov.hu vagy az erdeszet@am.gov.hu címen lehet fordulni.

Az ugyfelszolgalat@nfk.gov.hu email cím a Nemzeti Fejlesztési Központ Egységes Fejlesztéspolitikai Ügyfélszolgálatának elérhetőségeként működik tovább.

forrás: Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztály

Az alábbiakban a jogszabályokban előírtaknak megfelelően, a folyamatban lévő körzeti erdőtervezések legfontosabb dokumentumai érhetők el.

Felhívjuk szíves figyelmét a körzeti erdőtervezésben érintett ügyfeleknek, hogy az erdőgazdálkodói javaslatokat a honlapon közzétett formanyomtatványon kell az NFK Erdészeti Főosztályára benyújtani!

A formanyomtatványok elérhetőek a Nyomtatványok menüponton belül, az Erdőgazdálkodói javaslatok körzeti erdőtervezéshez bekezdésben.

Az erdőgazdálkodói javaslatokat tartalmazó formanyomtatványokat elektronikus levél formájában vagy postai úton, illetve hivatali kapun keresztüli elérhetőséggel rendelkező cégek esetében hivatali kapun van lehetőség benyújtani.

***********************************************************
Az erdők állapotának figyelemmel kísérését, szolgáltatásai, haszonvételi lehetőségei folyamatos biztosítását, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység tervszerűségét az állam elsősorban a körzeti erdőtervezéssel, az erdők állapotának és a fenntartható erdőgazdálkodás tartalmi kereteinek erdőtervezési körzet szintű rendszeres felülvizsgálatával, illetve erdőrészlet szintű meghatározásával biztosítja.

Ütemterv

Erdőtervezéssel érintett körzetek ütemtervenként, induló adatokkal

2023-évjáratú erdőtervezési körzetek
2022-évjáratú erdőtervezési körzetek
2021-évjáratú erdőtervezési körzetek

Körzeti erdőtervezésre kerülő helységek ütemtervenként

2023. évben erdőtervezésre kerülő helységek
2022. évben erdőtervezésre kerülő helységek
2021. évben erdőtervezésre kerülő helységek

Erdőtervezéssel érintett körzetek áttekintő térképe ütemtervenként

2023-ban erdőtervezésre kerülő körzetek térképe
2022-ben erdőtervezésre kerülő körzetek térképe
2021-ben erdőtervezésre kerülő körzetek térképe

Körzeti erdőtervek archívuma

A körzeti erdőtervek adatai, az erdővel összefüggő sok más egyéb adattal egyetemben a Nemzeti Földügyi Központ által üzemeltetett Országos Erdőállomány Adattár részét képezik. Ez egy hatalmas digitális adatbázis – melynek része az ország teljes területét lefedő digitális térképi állomány is – mind az érintett hatóságok, mind az erdőgazdálkodók számára elérhető, s munkájukhoz XXI. századi hátteret biztosít.
Az alábbiakban megtekinthetők az elkészült körzeti erdőtervek, sok érdekes táblázattal, adattal, grafikonnal és szöveges értékeléssel. Ezenkívül közzé tesszük a lejárt erdőállomány-gazdálkodási tervek, üzemtervek és körzeti erdőtervek katalógusát.

Körzeti erdőtervek archívuma

forrás: NFK Erdészeti Főosztály