Az erdőtörvény új módosítása kizárólag a hatóságnak, a tarvágás engedélyezése tekintetében szinte kizárólag a természetvédelmi hatóságnak adott új lehetőséget. A hatóságoktól talán nem kellene félteni az erdeinket, vagyis attól, hogy oktalanul tarra vágatják legszebb erdeinket.

A most vihart kavart erdőtörvény-módosítás 4 szabályozást tartalmaz:

• Az erdőtervben vagy más hatósági határozatban már engedélyezett, vagy az erdőtörvény által lehetővé tett tevékenységet annak megkezdése előtt 14 nappal korábban kell bejelenteni. Ez a határidő az eredeti 21 napnál kevesebb, a veszélyhelyzeti 8 napnál több. A bejelentést követően hatósági engedélyezési eljárás nem történik, a hatóság csupán azt ellenőrzi, hogy a bejelentett tevékenység a hatósági határozatnak vagy az erdőtörvényi előírásnak megfelel-e. Reményeink szerint ez a bejelentésen alapuló tevékenység-ellenőrzés hamarosan automatizálhatóvá válik.
• A védett területen lévő erdőben, ha azt a természetvédelmi kezelési terv lehetővé teszi és a hatóság is engedélyezi, a sarjaztatásra engedélyezett erdőben az erdőterv szerinti tarvágás csak 3 hektárig végezhető. Mint ismeretes, természetvédelmi rendeltetésű, őshonos fafajokból álló, mageredetű természetes felújulásra nem képes erdőben alapesetben maximum 3 hektárig engedélyezhető tarvágás, azonban ezt a természetvédelmi hatóság a természet védelméről szóló törvény (Tvt.) 33. § (6) bekezdésében foglaltak által felkínált mérlegelési lehetőségek szerint megnövelheti. Az új szabály szerint az erdőtörvény általános végrehajtási rendelete által szabályozott területi egybefüggőség szerint a tarvágás végrehajtása egyszerre nem haladja meg a 3 hektárt. Ez azt jelenti, hogy a hatósági engedély szólhat nagyobb terület tarvágására, de azt legfeljebb 3 hektáronként lehet végrehajtani.
• Hatályon kívül helyezésre került a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának kizárólagossága, helyébe a természetességi alapelvárás és a klímaváltozás hatásait kötelezően figyelembe vevő szabályok lépnek elő.
• Ezentúl az állami erdőkre is lehetségessé válik a – magánerdőkre már 2023 óta érvényes – sarjaztatási lehetőség, ha azt egyéb szabály nem korlátozza.

Az első két szabályozást talán nem kell magyarázni, bár ezeket is támadták. De lássuk a másik kettőt! Lássuk a szabályozásokat időrendben, előzményekkel

A természetességi alapelvárás mint fő szabályozási eszköz

Az első fontos lépés a hatályos erdőtörvény 2017-es módosításkor a természetességi alapelvárás bevezetése volt. Míg korábban azt mondta ki az erdőtörvény, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell végezni, hogy az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodás következtében ne romoljon, addig a hatályos erdőtörvény 7. § (5) bekezdése rendelkezése szerint az erdészeti hatóság az erdő első nyilvántartásba vételekor megállapított természetességi állapotával, rendeltetésével, „valamint az erdőgazdálkodás közérdekű korlátozásaival összhangban, erdőrészletenként meghatározza, az erdőgazdálkodás során az erdőben melyik természetességi állapotot kell legalább fenntartani”.

Az alapelvárás megállapításáról és szükség esetén esetleges módosításáról is van szabály. És ez eltérhet az aktuális természetességi állapottól. Így például már 2017 óta hatályos az a szabály a 61/2017. (XII. 21.) FM rendeletben (erdészeti vhr.), miszerint az állami erdőkben, ha csupán a sarjeredet miatt kapott az erdő származékerdő besorolást, akkor az alapelvárás mégis jobb, természetszerű erdő alapelvárást kap.

Viszont az erdészeti vhr. 2. § (3) bekezdése szerint azokban az erdőkben, ahol az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya nem több 20%-nál, csak abban az esetben lehet gyengébb, „származékerdő” természetességi állapotot megállapítani, ha a vágásérettségi kor felénél idősebb állományokban a tuskósarj eredetű fafajok elegyaránya 50%-nál nagyobb.

A mageredetű természetes felújítás kizárólagosságának eltörlése

Hatályon kívül helyezésre került az erdőtörvény 51.§ (6) bekezdése: „Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni”.

Emlékeztetőül, hogy mi is a mageredetű természetes felújítás: az erdőtörvény 51.§ (4) bekezdésének aa) pontja alapján „a kitermelésre kerülő faállomány talajra hulló magjáról” történő természetes erdőfelújítás.

Ez a törvényi definíció 1996 óta szerepel az erdőtörvényekben. (A laikus olvasónak írom, hogy nem keverendő össze a magvetéssel vagy mageredetű csemete ültetésével történő mesterséges felújítással.) Ez a szabály a helyben ott lévő, őshonos fafajokból álló faállomány feltétlen megőrzését írta elő. A mageredetű természetes felújítás szó szerinti definíciójának tehát még az sem felel meg, ha a főfafajokat a természetes úton beszóródott vagy a szajkók által behordott őshonos fafajok váltják le.

Ezt a szabályt szinte sohasem tartottuk be következetesen, hiszen az őshonos fafajokat nem lehetett volna lecserélni, pl. cserest tölgyesre, kőrisest bükkösre stb. Hogy milyen okok miatt lehet szükség a fafajcserés szerkezetváltásra, itt nem szükséges ecsetelni. És mégis, hányszor kellett küzdenünk egy állományrész megtartásáért, pl. egy bükkösben egy cseres folt megtarthatóságáért. Ne felejtsük el, hogy a törvény betűje főfafajokat említ, így, többes számban – az erdőrészletben akkor is vannak állományrészek és azoknak főfafajai, ha azokat most technikailag nem tudjuk az Adattárban rögzíteni.

Ennek fő üzenete a természetesnek vélt állapot megőrzése. Ez főként a klímaváltozás miatt túlhaladott, de részben azért is, mert még az őshonos fafajú erdeink döntő része is mesterségesen létrehozott faállomány, lásd hegyvidéki kocsányos tölgyeseink, síkvidéki szlavón tölgyesek stb.

A várható klímaváltozás kötelező figyelembevétele

A klímaváltozás és a talaj hidrológiai viszonyainak figyelembevétele, az ezek okán az esetleges fafajcserés szerkezetátalakítás is 2017 óta kiemelt szabály, ami sokszor került szembe az ott lévő faállomány megőrzésének kizárólagosságával.

Az erdészeti vhr. 32. § szerint: „(1) Az erdőfelújítás célállományát az erdészeti hatóság a kitermelendő faállomány tulajdonságaival, az Evt. 51. § (8) bekezdésében foglaltakkal és az erdő rendeltetéseivel összhangban az erdőgazdálkodó javaslatára úgy határozza meg, hogy az erdőfelújítás eredményeképpen létesült, illetve létesített faállomány fennmaradása a termőhelyi viszonyok – elsősorban a klímaviszonyok, valamint a hidrológiai viszonyok –, gyakoribb károsítások várható változásait alapul véve is biztosított legyen.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak érdekében az erdőfelújítás célállományát megalapozó, az erdő termőhelyi viszonyainak jellemzésére szolgáló, Adattárban nyilvántartott adatok módosítását az erdészeti termőhelyfeltárás részletes szabályairól szóló rendeletben meghatározott termőhelyfeltárással, valamint a klímaváltozás hatásaira való felkészülést elősegítő agrár döntéstámogatási rendszerben foglalt adatok figyelembevételével kell alátámasztani.”

A klímaváltozás ténye általánosan elfogadott, csupán annak kiváltó okain vitatkozunk. Ha tudjuk, hogy az erdőtársulások jó részének a jelenlegi helyén megszűnnek a fennmaradási feltételei, akkor éppen az élőhelyek védelmében van szükség az átalakításokra.

A megfelelő helyen létrehozott, „áthelyezett” faállománynyal az élőhelyeket is megőrizhetjük: az erdei állatok, de még a lágyszárúak is képesek a gyors vándorlásra, azonban a fafajok közül csak az intenzíven terjedők azok.

A szabály azt is jelentette, hogy az őshonos főfafajú, mageredetű felújulásra képes erdő megőrzése sarjaztatással nem oldható meg. Helyébe mind az őshonosság fenntartására, mind a sarjaztatás elkerülésére alapesetben a természetességi alapelvárás lépett irányadó szabályként.

És ezzel áttértünk a sarjaztathatósági kérdésre…

Tisztázni kell, meddig mageredetű egy felújítás, akár természetes, akár mesterséges felújítás esetén, és mitől számít már sarjeredetűnek egy erdősítés:

Az erdészeti vhr. 2024. május 1-től hatályos 33. § (1) bekezdése szerint „a mageredetű felújítás esetén a célállományra vonatkozóan meghatározott tőszámelvárást alapul véve a sarjeredetű fák elegyaránya nem haladhatja meg a 25%-ot.”

Erre a szabályra azért volt szükség, mert addig az erdőfelügyelőre volt bízva, hogy a mageredetű csemeték vannak-e olyan arányban, hogy a későbbiekben valóban mageredetűnek tekinthető-e majd a faállomány, és ez szélsőséges különbséget teremtett az ország különböző részein. A fentiek szerint a természetszerű természetességi állapot ennél nagyobb rugalmasabb fiatal erdők esetében.

A sarjaztathatóság kibővítését a 2023. július 1-től hatályos módosítás vezette be. Az erdőtörvény által korábban engedélyezett éger, hazai nyár, fűz és akác mellé a nemesnyár is bekerült, illetve az erdőtörvény új 51. § (5a) bekezdése szerint az erdészeti hatóság döntése alapján a felsoroltaktól eltérő főfafajú erdők sarjról vagy sarjról és magról vegyesen is felújíthatók. Ennek az utóbbi törvényi szabálynak van egy végrehajtási rendeleti része is az erdészeti vhr.-ben:

33. § (2) Az erdészeti hatóság a tuskósarj eredetű felújítást
    a) természetvédelmi, talajvédelmi, mezővédő, part- vagy töltésvédelmi rendeltetésű erdő,
    b) felnyíló erdő,
    c) a magtermést tartósan akadályozó károsítás vagy természeti kár esetén engedélyezheti.

A szabály szerint a hatóság a fenti felújítási módot „engedélyezheti”, vagyis ekkor is a körülmények mérlegelése alapján dönt. Tekintettel arra, hogy az éger, nyár, fűz fafajokon kívül gyökérsarjadásra kevés őshonos fafaj képes, és a gyökérsarjakat nemcsak nehéz elkülöníteni az erdősítésben a mag eredetű csemetéktől, de azokhoz hasonló kedvező tulajdonságokkal is rendelkeznek, így inkább a tuskósarjak elkülönítése indokolt.

A fenti szabály szerint tehát a tuskósarj-felújítás csak meghatározott, különleges rendeltetésű erdőkben vagy különleges körülmények között, mérlegelés alapján engedélyezhető.

Az erdőtörvény 51.§ (5) és (5a) bekezdései nem szólnak feltétlenül a tarvágásról, hiszen a 25%-nál nagyobb sarjarány egyéb erdőfelújításokban is gyakran előfordulhat, de nyilván arra is vonatkozik.

A természetvédelmi rendeltetés már ekkor szerepel mint sarjaztatási lehetőség indoka, ami nyilvánvalóan csak a természetvédelmi kezelési tervvel összhangban lehetséges. Érdekes, hogy ez ellen senki sem tiltakozott, sőt a természetvédelem támogatását is megkaptuk, hiszen a tuskósarjak nem csak erdőművelési szempontból segíthetnek.

Idézve a 2023-as törvénymódosítás indokolását: „A sarjaztatás a leggyorsabb erdőfelújítási mód, hiszen az öreg fák meglévő hatalmas gyökérzete megfelelő mélységből elérve a vizet és a tápanyagot, táplálja a sarjakat. Klímavédelmi szempontból a sarjaztatás kifejezetten eredményesebb, hiszen rövidebb idő alatt sokkal több szén-dioxidot képes megkötni, a gyors növekedés miatt előbb regenerálódik az élőhely, az így gyorsabban felnövő faállomány előbb tudja szolgáltatni az egyéb védelmi (talajvédő, por-, zaj-, erózió elleni védelem), sőt az egyéb közjóléti funkciókat is. A sarjeredetű állomány azonban ugyan kisebb genetikai diverzitást biztosít, és az ilyen faállományból később kinyerhető faanyag minősége rosszabb, kevésbé értékes, és általában kevesebb is, így a tulajdonos-gazdálkodó hosszú távú érdeke a tuskósarjaztatás elkerülése, ezért szükséges a hatóság ilyen irányú egyeztetett döntése. A döntés során a sarjaztatás a rendeltetés által meghatározott célok figyelembevételével akkor elfogadható, ha az erdő nevelésével a későbbiekben a jelenlévő vagy megjelenő mageredetű fák megsegítése is biztosított, és a természetességi állapot visszaesése csak egyes esetekben átmenetileg áll elő, amikor az Evt. 7. § (7) bekezdése alapján az erdészeti hatóság az erdőnevelésre és erdőfelújításra vonatkozó szabályozás szerint intézkedik a természetességi állapot helyreállításáról.”

Tehát ismét kiemelendő, hogy ahol a hatóság engedélyez, és nem a törvény maga ad lehetőséget, a sarjaztatás csak az erdészeti vhr. szerinti erdőkben lehetséges.

Ezek után térhetünk rá az állami erdőkben engedélyezhető tarvágásokra

A módosító 2025. évi L. törvény a tarvágásos erdőfelújítási módokat kibővítette az állami, természetközeli és kiemelt védelmi rendeltetésű erdőkben az alábbi kiemelt szövegrészekkel:

Az erdőtörvény 10. § (2) bekezdés 2025. július 20-tól hatályos szövege: „Az állam 100%-os tulajdonában álló, a) természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, b) a 7. § (1) bekezdés a), b) vagy c) pontja szerinti természetességi állapotú, és c) az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben – az 51. § (5) és (5a) bekezdés szerinti felújítás érdekében szükséges tarvágás, valamint a 73. § (6) bekezdésben foglalt eset kivételével – tilos a tarvágás.”

A módosítás indokolása:

„A szövegcserés rendelkezés – tarvágás esetén – a nem gazdasági rendeltetésű erdőkben is megteremti a sarjaztatás alkalmazhatóságát tulajdonformától függetlenül, mivel a sarjeredetű fák több mikroélőhelyet biztosítanak, mint a mageredetűek, továbbá a sarjaztatás az erdő gyorsabb megújulását segíti nemcsak a Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti, de a természetvédelmi rendeltetésű erdők esetén is. A törvény egyben egyértelműsíti a sarjaztathatóság eseteit is. Védett természeti területen a kezelési terv – a Tvt. 24. § (3) bekezdés b) pontja szerint – lehetővé teheti, vagy adott esetben előírhatja védett természeti értékek megőrzésének és erdei élőhelyek fenntartásának céljából az erdő sarjaztatásos felújítását. A módosítással az Evt. ehhez a rendelkezéshez is illeszkedik, tehát – az Evt. 24. § (2) bekezdés a) pontjában és az Evt. 23. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevétele mellett – lehetővé teszi a sarjaztatásos felújítást kifejezetten a természetvédelmi értékek és az erdei élőhelyek megőrzése céljából.”

Haladjunk sorjában

A védett, természetvédelmi rendeltetésű erdőkre továbbra is él, hogy a Tvt. 33.§ (5) bekezdés a) pontja szerint „védett természeti területen lévő erdőben tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló vagy természetes felújulásra nem képes állományokban – összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben – engedélyezhető”.

Vagyis alapesetben természetes felújulásra képes őshonos fafajok nem vághatók tarra. Csakhogy a Tvt. és az erdőtörvény itt ellentmondásba keveredik, hiszen az erdőtörvény a sarjaztatást is természetes felújításnak nevezi.

Ugyan jópáran látni vélik a különbséget a „természetes felújulás” és a „természetes felújítás” között azzal, hogy az előbbi nyilván nem tartalmazhatja a tuskósarjról való felújítást, célszerű a hazai nyár, éger és fűz fafajok felújíthatóságát felsorolni.

De hogy kerülhet alkalmazásra a természetvédelmi terü letre az erdőtörvény 51. § (5a) bekezdése?

Úgy, hogy a Tvt. egy rendkívül speciális törvény: egyfelől megfogalmaz általános szabályokat, korlátozásokat, ugyanakkor az adott természetvédelmi területre készült speciális természetvédelmi kezelési terv ezektől eltérően rendelkezhet a Tvt. 24.§ (3) bekezdés b) pontja alapján: „A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza …a törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést, továbbá a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, illetve hozzájárulásához kötött – a 21. §-ban és a 38–39. §-ban nem szabályozott – tevékenységek körét (természetvédelmi kezelési terv)”.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a szabály nagyon is észszerű, hiszen teljesen más szabályoknak kell vonatkoznia egy erdőrezervátumra vagy egy erdészeti botanikus kertre vagy egy védett geológiai bemutató helyre vagy egy tájvédelmi körzetben lévő kulturális emlékhelyre. Sőt nyilván másképpen kell védeni és más védő funkciót lát el egy magashegységi bükkös, mint egy erdőssztyeppei tölgyes.

A nem védett, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők is csak akkor tuskósarjaztathatók az erdőtörvény 51. § (5a) bekezdése és az erdészeti vhr. szerint, ha azok további rendeltetése talajvédelmi, mezővédő, part- vagy töltésvédelmi rendeltetés, vagy felnyíló erdők.

A magtermést tartósan akadályozó károsítás vagy természeti kár esete eleve kivételként szerepelt az erdőtörvény 10.§ (2) bekezdésben. A Natura 2000 területen magától értetődően nem csak a természetvédelmi hatóság döntése, hanem az ügyféli jogállású nemzeti park igazgatóság beleegyezése is szükséges a bármely felújítási mód alkalmazásához.

Utoljára maradt a nem védett, nem Natura 2000, hanem tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, de egyben talajvédelmi vagy mezővédő, part- vagy töltésvédelmi rendeltetésű vagy felnyíló erdő halmaz.

Nos, az Adattárban ebből a halmazból csak olyan szerepel, ami elsődlegesen parkerdő, és további rendeltetése talajvédelmi. Ez 106 erdőrészletet jelent 509 hektáron, amiből csupán 33 erdőrészlet, 175 hektár van vágásos üzemmódban, és ennek töredéke vágásérett. Ezekre kapta új lehetőségként az erdészeti hatóság, hogy az egyéb szempontok figyelembe vétele mellett fontolóra vegye a sarjaztatást. Tehát ez a módosítás elsősorban a természetvédelmi kezelést érinti.

Az éger, nyár, fűz őshonos főfafajú erdők sarjaztatásos felújíthatóságát már az 1996-os erdőtörvény is nevesíti. Az erdőtörvény 51. § (5) bekezdés által megfogalmazottakban olyan mértékben van szakmai konszenzus, hogy a természetvédelmi kezelési javaslatok, Natura 2000 fenntartási tervek – amelyeket nem erdészek, hanem hivatásos természetvédők írtak –, ezekre az erdőkre mindenhol a kis területű – igaz, fél hektárnál nem nagyobb – tarvágásos felújítást javasolják.

Több Natura 2000 fenntartási terv is tartalmaz ilyen kitételt, így például az Ömbölyi-erdő és a Fényi-erdő (HUHN20035) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási terve is tartalmazza ezt a lehetőséget: „általában a 0,5 hektárt meg nem haladó méretű mikrotarvágás mérettarományba tartozó, illetve származékerdőknek a tájidegen, intenzív terjedésre képes fafajokat nagyobb arányban tartalmazó állományrészeiben nagyobb kiterjedésű beavatkozás is alkalmazható.”

A természetvédelem és a sarjaztatás kapcsolatáról többek között mindenki figyelmébe ajánlom a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kiadásában megjelent „Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére” című tanulmánygyűjteményt.

Ebben a sarjaztatás természetvédelmi előnyeit is ismertetik, és többek között a homoki tölgyesek évszázados sarjaztatásáról mint megfelelő alternatíváról írnak. Azokon az erdőssztyepp vagy sztyeppei területeken, ahol természetvédelmi okok miatt a klímatűrő idegenhonos fafajok nem, csak kizárólag őshonos fafajok alkalmazhatók, az erdők megújításánál jogosan merül fel a sarjaztatás mint végső lehetőség.

Azon is elgondolkozhatunk, mit is jelent: „az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas”? A hatóság meghatározhat-e olyan erdőfelújítási kötelezettséget, amely alapján lehetővé válik a tarvágás? Nos, például a fafajcserés szerkezetátalakítások ilyenek. De ez nincs kapcsolatban az erdőtörvény 10. § (2) bekezdés új módosításával.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az állami és a magán természetvédelmi erdőkben a tarvágás mint sarjaztatásos természetes erdőfelújítási eszköz alkalmazási lehetősége a természetvédelmi hatóság és a nemzeti park igazgatóságok kezében van.

Vajon a civil természetvédőknek van okuk tőlük félteni a legszebb magyar erdőket? A hivatásos természetvédők tényleg tarra akarják vágatni legszebb erdeinket, ahogy a civilek állítják? Kétlem, hogy így lenne. De akkor – mivel az erdészeti hatóság engedélye is kellene ehhez – megígérem, hogy majd
az erdészek ezt nem engedik meg.

Végezetül vitaindítónak felteszek pár kérdést

Elfogadjuk-e, hogy már jelen van a klímaváltozás, vagy azt feltételezzük, hogy a jelenlegi időjárási jelenségek átmenetiek, és a klíma visszatér az elmúlt 100 évet jellemző mutatókhoz?

Elfogadjuk-e a klímakutatók szerinti klímaváltozási tendenciákat a következő 50–100 évre, vagy várjuk az időjárási elemek normalizálódását?

Elfogadjuk-e az Alkotmánybíróság számára készített „A jelenkori klímaváltozás hatásairól és az alkalmazkodás lehetőségeiről” című MTA-állásfoglalásban írtakat, miszerint a környezeti változások gyors üteme „a jelenlegi őshonos növényzet teljes átrendeződését vetíti előre”; „A magyarországi erdőket fenyegeti leginkább a kiszáradás Közép-Európában (Hlásny et al., 2014)”; „a gyertyános tölgyesek – országunk egyik legelterjedtebb erdőtípusa – jelenlegi és jövőbeli (2069–2098) túlélési esélyei: lényegében eltűnik a Börzsöny vagy a Kőszegi-hegység kivételével, azaz eltűnhet a most még elterjedt erdőtípus” (Báldi András, 2025), vagy hallgatunk az egyes ellenvéleményekre?

Elfogadjuk-e Mátyás Csaba akadémikusunk kimutatását, hogy a fafajok esetében, fajtól függetlenül, a klimatikus változásokat követő vándorlás sebessége messze elmarad, különösen sík vidéken (Mátyás, 2008), vagy bízunk a természeti folyamatok felgyorsulásában?

Elfogadjuk-e, hogy a rovarok, kórokozók vándorlási lehetőségei nagyságrendekkel nagyobbak az erdei fafajokhoz képest, biológiai adottságaik révén, hogy általánosságban, az elmúlt évszázad során feltűnt új rovarfajok száma exponenciális növekedést mutat (Csóka & Hirka, 2013)?

Elfogadjuk-e, hogy a 100 évnél idősebb, az elmúlt 100 év körülményeihez alkalmazkodott fák nem képesek a jelenlegi és a várható időjárási változásokkal felvenni a versenyt, vagy hiszünk abban, hogy nem gyengülnek le, és az újonnan megjelenő számos kórokozóval, károsítóval és szélsőséges időjárási körülményekkel szemben kellően ellenállóak maradnak?

Elfogadjuk-e, hogy a legfrissebb evolúció-genetikai elemzések is fenntartják azt a megállapítást, hogy a fás növények genetikai alkalmazkodásának időigénye a jelenlegi változás ütemétől századokkal elmarad, vagyis egy gyorsan növekvő alkalmazkodási késéssel kell számolnunk (Kremer et al., 2025), vagy várjuk, hogy a prognosztizált egy-másfél klímakategória-változásra hogyan reagálnak az elmúlt időszakhoz alkalmazkodott egyedek magterméséből helyben felnőtt fácskák?

Legalább kételkedünk-e abban, hogy a jelenleg idős, természetvédelmi célú erdők, amelyeket csupán középkorú erdőként nyilvánítottak védetté, és addig főleg faanyagtermelő céllal neveltek, kellően ellenállóak lesznek a várható változásokkal szemben?

Legalább kételkedünk-e abban, hogy a jelenleg fiatal és középkorú természetközeli erdeink faegyedei életük hátralévő 50–150 évében képesek lesznek alkalmazkodni?

Ha a fenti kérdésekre igennel válaszolunk, akkor sajnos sokkal drasztikusabb beavatkozásokra, az erdők lehető leggyorsabb átalakítására, az erdők erőforrásokat is figyelembe vevő, tudatos, ütemezett megújítására van szükség.

Ha biztosak vagyunk abban, hogy az elmúlt 100 évben mesterségesen létrehozott és nevelt erdők faegyedei vagy azok magoncai képesek helyben a változásoknak ellenállni, akkor folytathatjuk az erdőtársulások adott helyen való megőrzését.

A faállomány megőrzését a megváltozott talajvízháztartási viszonyok között legbiztosabban sarjaztatással tudjuk biztosítani. De erdeinkben, gazdasági érdekből a sarjaztatás nem lehet se cél, se eszköz.

szerző: Nagy Frigyes Vince, elnök, OEE Erdőrendezési Szakosztály
Fotók: Nagy László/Erdészeti Lapok, Vermes Tibor/AM

A cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2025. július-auguszusi lapszámában volt.

– Június 11-én fogadta el az Országgyűlés az erdőtörvény módosítását, amely ellen civilek és természetvédők is tiltakoztak, miközben mozgalmat indítottak Állítsuk meg az erdőirtást címen. A bírálók úgy vélik, hogy a jogszabály kiterjeszti a tarvágás lehetőségét akár őshonos fafajú, illetve természetvédelmi és Natura 2000 területekre is. Tulajdonképpen miről szól a törvény?

– Egyáltalán nem azt jelenti, hogy az állami vagy magánerdők gazdálkodói hatósági engedély nélkül bárhol, tetszőlegesen, kizárólag gazdasági eredményszerzés céljából, korlátlanul hajthatnának végre tarvágást. Ez a jogszabály teljes félreértelmezése. A módosítás ugyanis kizárólag az erdészeti és természetvédelmi hatóság kezébe ad egy végső eszközt, hogy ha bizonyos helyzetekben a védett erdők nem lennének megújíthatóak a saját lehulló magjukra alapozva, akkor mérlegelhessék a sarjaztatás lehetőségét. A tarvágás csak közvetve jelenik meg, mint a sarjaztatás előtti lépés. Ráadásul maga a szabályozás nemhogy nem bővíti, hanem éppen hogy szűkíti a tarvágás lehetőségét, hiszen az erdőtörvényben már rögzített területi korlátozásokat ezekre a különleges esetekre is kiterjeszti. A jogszabály célja tehát semmiképpen sem a gazdasági haszonszerzés vagy az erdők pusztítása, hanem hogy lehetőséget teremtsen a klímaváltozás okozta erdőromlás elleni gyors hatósági beavatkozásra.

– Korábban sem volt törvényi felhatalmazás korlátok nélküli, ad hoc tarvágásra, és eszerint a jövőben sem lesz rá alkalom, vagyis a törvénymódosítás ilyen szempontból nem tartalmaz újdonságot?

– Igen, az erdőket védő szemléletmód semmit sem változik. A tarvágás kifejezés sajnos divatos kampányhívószóvá vált a médiában, ahol helytelenül, gyakran az erdőirtás szinonimájaként használják. A közvélemény jelentős része nincs tisztában azzal, hogy a tarvágás nem erdőpusztítás, hanem bizonyos fafajok és termőhelyek esetében az erdők megújításának az egyik mozzanata, amelyet a magyar erdőgazdálkodási és természetvédelmi gyakorlat jól és szigorúan szabályoz.

– Jelenkorunk tarvágási gyakorlata ellen nemcsak civilek és természetvédők, hanem például az MTA is tiltakozott. A kritikus hangok szerint az említett gazdálkodási mód szembemegy a természetvédelmi célokkal, károsítja a biológiai sokféleséget, pusztítja a madarak, rovarok életterét, ezért sokkal inkább az örökerdő-gazdálkodáshoz kapcsolódó szálaló vágást kellene előnyben részesíteni. Mit gondol erről?

– Azt, hogy a tudós társulat tagjai nyitott kapukat döngetnek, miközben csak a sajtóból tájékozódtak, és nem ismerik a szakjogi szabályozást, sem a hatósági eljárásrendet. Egyrészt ugyanis több évtizede eredményesen bevezettük és folyamatosan növeljük a különböző alternatív gazdálkodási módokat, mint a szálalás vagy az örökerdő-gazdálkodás. Másrészt ettől még maradnak olyan fafajok és olyan helyzetek, ahol nem kerülhető el a tarvágás sem mint erdőkezelési eszköz. Pont ezért szükségesek a szabályozások, hogy csak ott és csak akkor alkalmazzák ezt az eszközt, ahol indokolt. Egyébként az MTA állásfoglalását követően írásban kerestem meg a testület elnökét azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül korábbi véleményüket. Emellett a mindenkori szakmai konzultáció lehetőségét is felajánlottam, mert hasznosabbnak gondolom az előzetes konzultációt, mint a kérdezés nélküli nyilvános megszólalásokat.

– Mennyire ártalmas egy-egy nem szakmabeliektől érkező, erdőgazdálkodást bíráló állásfoglalás?

– Minden vélemény lehetőséget ad a folyamatok felülvizsgálatára és áttekintésére. De az elhamarkodott nyilatkozatok alapján sajnos a társadalom egy jelentős részében akkor is téves kép alakulhat ki egy-egy kérdésben, ha azok hátterében az adott törvény értelmezésében való járatlanság húzódik meg. Ennek eredményeként egyre gyakrabban találkozunk olyan alaptalan kijelentésekkel, amelyek szerint „hazánkban erdőirtás folyik”, illetve hogy „az utóbbi években semmivel nem növekedett az ország erdőterülete”, miközben a számok és a tények ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják.

– Mit mutatnak az adatok?

– 2020 óta a gazdák 42 ezer hektár erdő telepítésére nyújtottak be pályázatot, amiből 37 ezer hektáron már meg is valósult a telepítés. A közös agrárpolitika (KAP) támogatási rendszerében további 64 milliárd forint áll rendelkezésre erdőtelepítésre. De sokak azt sem gondolják végig, hogy számos nagyvárosunk, köztük Pécs, Szombathely, Ajka, Kaposvár, Kecskemét vagy Tatabánya fűtését, illetve melegvíz-ellátását részben faanyagból biztosítjuk. Nem csak úgy „elégetik a fát az erőművekben”, hanem konkrét céllal hasznosul, kiváltva például a fosszilis tüzelőanyagokat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a megtermelt tűzifa mintegy 80 százalékát a vidéken élő emberek vásárolják meg, vagyis a legjelentősebb felhasználók nem az erőművek, hanem éppen a lakosság.

– A WWF Magyarország néhány hónapja az állami tulajdonban lévő Nyírerdő Zrt. szakembereit vádolta meg természetvédelmi területen végzett indokolatlan tarvágással. Mit gondol erről?

– A Nyírerdő Zrt. határozottan visszautasította a vádakat. Nem természetvédelmi területen, a szükséges engedélyek birtokában, a törvény által engedélyezett mértékben és módon végeztek tarvágást. A letermelt erdő helyén kiváló minőségű tölgyújulat van, vagyis a területen növekszik az új erdő. A képet tovább árnyalja, hogy a WWF Magyarország 2025-ben „Klímabarát erdőgazdálkodó” pályázatot hirdetett. Nyolc szakmai programot díjaztak, közülük hat állami erdészeti társaságot, egyikük éppen az említett Nyírerdő Zrt. volt. A díjazott programban ugyanúgy szerepel tarvágásos erdőfelújítás is. A WWF minősítése szerint a vállalat példásan alkalmazta a fényigényes tölgyfajok megújítását célzó, természetközeli módszereket a nyíregyházi Sóstói-erdőben.

– Egyébiránt az örökerdő-üzemmód nem volna indokoltabb a tarvágásnál?

– A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcskérdés az erdők esetében, ebben például az örökerdő-gazdálkodás minél nagyobb arányú alkalmazása fontos megoldási lehetőség. Határozott célkitűzés ez, amelyben jelentős eredményeket értünk el. Akkor is, ha van, aki ezeket kevesli. A folyamatos erdőborítással kezelt területek nagysága 15 év alatt megduplázódott, eléri a 200 ezer hektárt, az erdőterületek tíz százalékát. De ezt az üzemmódot nem lehet mindenhol alkalmazni: a kultúrerdőket, faültetvényeket, illetve a fiatal erdőket nem szabad beleszámítanunk ebbe az arányba. Az állami erdészeti cégcsoport az arra alkalmas területnek már az egynegyedén nem vágásos, hanem folyamatos borítást biztosító gazdálkodást alkalmaz. Azt is figyelembe kell venni, hogy az erdőterületünk felét, főleg az alföldi faállományokat a trianoni békediktátumot követően, az elmúlt száz évben ültettük, amelyektől nem várható ugyanaz az ökológiai érték, mint a hegyvidéki tölgyesektől vagy bükkösöktől. Napjainkban a hazai erdőgazdálkodásban paradigmaváltás zajlik. Magyarországon az erdő hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon át főként a faanyagtermelés színtere volt. 250 évvel ezelőtt a hazai erdőgazdálkodás bölcsőjeként ismert Selmecbányán még kifejezetten az ipari termelés, konkrétan az ezüstbányászat kiszolgálására tartották fenn az erdőket. Manapság azonban a gazdasági funkcióval szemben egyre hangsúlyosabbá válnak az erdei ökoszisztéma egyéb szolgáltatásai, például a természet-, a talaj- és klímavédelem, illetve a rekreációs szerep. Nem véletlenül, hiszen a látogatószámlálások alapján a magyar erdők még a Balatonnál is népszerűbbek. A gazdasági szempontok egyeduralmának változását jelzi, hogy az erdőgazdálkodás kifejezés helyett már egyre inkább az erdőkezelés szót használjuk. Természetesen nem feledkezve meg arról, hogy az állami erdészeti társaságok által termelt 3,5 millió köbméter fára a társadalomnak továbbra is szüksége van.

– Bírják-e az idei szárazságot a friss telepítések?

– A károk felmérése nyár végén, illetve szeptemberben fejeződik be, de az Alföldön egészen biztosan nagyon komoly kihívásokkal kell szembenéznünk mind az újonnan erdőművelésbe vont területeken, mind a már meglévő erdők felújításánál. A Dél-Alföldön, elsősorban Békés, illetve Csongrád-Csanád vármegye fiatal, 1-2 és 10-15 éves erdeiben számottevő aszálykárral számolhatunk.

– Ezeken a területeken akár tarvágást is alkalmazni kell majd a kármentesítés részeként?

– Ha a hatóságok által mérlegelt szakmai helyzet indokolja, akkor igen. Sokkal fontosabb azonban az a kérdés, hogy ilyen helyzetekben milyen fafajból neveljük újjá az erdőt.

– Milyenből?

– Bizonyos helyeken már az akác, az erdei- és a feketefenyő, a szürke nyár és a nemesnyár-fajok sem képesek alkalmazkodni a megváltozott időjárási viszonyokhoz. Ezért az erdészeti kutatás és az állami erdészeti társaságok szakemberei folyamatosan keresik a szóba jöhető fajokat, folyik a szakmai protokoll átdolgozása. A hazai lehetőségek mellett Észak-Afrikában, a Kaukázus térségében is keressük a megoldásokat, de tölgymakkot kísérleti jelleggel már Törökországból is hoztunk be.

– Milyen szerepet játszanak az erdők a klímavédelmi célok teljesítésében?

– Az erdők a legnagyobb szénraktárként működnek az országban. Anyagcseréjük során az erdőt alkotó élő fák nemcsak a szén-dioxidból származó szén elnyeléséről, hanem hosszú távú megkötéséről is gondoskodnak. Hazánkban az erdei biomassza 478 millió tonna szén-dioxidot tárol. Ennek a karbonpiaci értéke 9500 milliárd forintnak felel meg. Egyértelmű, hogy a kibocsátáscsökkentési célok csak az erdők szén-dioxid-megkötő kapacitásának megtartásával teljesíthetők. Fontos hangsúlyozni, hogy az élő erdőkhöz hasonlóan a kitermelt és például bútorkészítésre használt faanyagnak szintén tartós szénmegkötő, konzerváló, tehát klímavédelmi szerepe van, miközben az elpusztult fákból a korábban megkötött szén lassú égési folyamat, azaz a korhadás során visszakerül a légkörbe.

– Lehet-e forintosítani az erdők egészségmegőrző és turisztikai szerepének jelentőségét is?

– A hazai erdőkben évente 40-50 millió látogatói nappal számolhatunk. Ennek alapján vizsgálták a Corvinus Egyetem kutatói az erdők turisztikai jelentőségét. A 2020-as felmérés az erdők rekreációs értékét évente 39 milliárd forintra becsülte. Az erdei ökoszisztéma szolgáltatásai számottevően hozzájárulnak az aktív kikapcsolódáshoz, testi és lelki egészségünk megőrzéséhez, így jelentős gazdasági és egészségvédelmi hatással bírnak. Éppen ezért az állami erdészetek az utóbbi évtizedben 42 milliárd forintot költöttek a turisztikai infrastruktúra fejlesztésére, ami lényegesen nagyobb összeg a 2010 előtti ilyen irányú támogatásokénál.

– Említene egy-két példát az utóbbi évek beruházásaiból?

– Országszerte létesültek turistaházak, kilátók és erdei iskolák, megújultak olyan emblematikus erdei vasutak, mint a szilvásváradi, a mátrai vagy a börzsönyi. A folyamat a Pilisben kezdődött a Som-hegyi turistaház átadásával, és napjainkig zajlik a Mecsektől a Bükkön át a soproni vagy éppen az alföldi térségekig. A felsorolt fejlesztések mellett elindítottuk az Iskolában az Erdő Programot is, amelynek keretében erdőpedagógusok tartanak környezeti foglalkozásokat a 6–12 éves diákoknak az erdő és a fenntarthatóság témakörében. A program hihetetlenül népszerű, a több száz csatlakozó iskolán keresztül idén 120 ezer diákot tudunk megszólítani. Reményeink szerint a programban részt vevő tanulók a jövőben nem az ismeretek hiányában kommentelők széles táborát gazdagítják majd.

– Mennyire elkötelezett a kormány az erdővédelem iránt?

– Az erdőkre az ország legfontosabb zöldvagyonaként tekintünk. A mostani uniós költségvetési ciklusban a kormány nagyságrendileg háromszor annyit, mintegy 310 milliárd forintot fordít az erdők védelmére, megóvására, minőségi és mennyiségi gyarapítására, amely mind az egész társadalom elemi érdeke. Az erdőknek ugyanis döntő szerepük van a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban és ezáltal az ország környezeti élhetőségének és életszínvonalának megőrzésében.

Forrás: Demokrata

Ám, eddig még nem került nyilvánosságra a téma részletes jogszabályi hátterével és összefüggéseivel alátámasztott elemzés, magyarázat.

Erre vállalkozott Nagy Frigyes Vince, az OEE Erdőrendezési Szakosztályának elnöke, aki az Erdészeti Lapok következő, július-augusztusi számában megjelenő cikkében fogja részletesen kifejteni a kapcsolódó ismereteit, gondolatait.

A cikk beharangozójaként, a felvezetőjének kivonatát tesszük közzé:

„Hogyan vágjuk tarra legszebb erdeinket?”

A rövid válasz a címben feltett kérdésre: sehogy. Ha mégis lenne olyan – a WWF, az MTSZ és a MME által megszemélyesített – erdőbirtokos vagy erdész, aki már élezte volna a motorfűrészét a civil természetvédő szervezetek által vizionált nagy tarvágások reményében, ki kell ábrándítanom őket: erre továbbra sincs esély.

Az erdőtörvény új módosítása kizárólag a hatóságnak, a tarvágás engedélyezése tekintetében szinte kizárólag a természetvédelmi hatóságnak adott új lehetőséget. A hatóságoktól talán nem kellene félteni az erdeinket, vagyis attól, hogy oktalanul tarra vágatják legszebb erdeinket.

A cikk a nyomtatott megjelenése után hamarosan, bárki számára elérhető lesz Lapunk digitális archívumában.

Forrás: OEE

Az egységes szerkezetű Erdőtörvény és rendeletei összeszerkesztve
(Hatályos: 2025. július 20-tól) pdf-ben (-> letöltés a FATÁJ oldalról).

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról
(Hatályos: 2025. január 15-től)

Az erdőtörvény szövegébe bedolgozott rendeletek:

433/2017. (XII. 21.) Korm. rendelet az egyes erdészeti hatósági eljárások, bejelentések, valamint hatósági nyilvántartások eljárási szabályairól (2024. július 1-től hatályos)

61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról (2024. július 1-től hatályos)

255/2021. (V. 18.) Korm. rendelet az erdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjáról (2021. június 4-től hatályos)

2013. évi CCXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról (Fétv.) – erdészeti vonatkozásai (2025. január 1-től hatályos)

414/2017. (XII. 18.) Korm. rendelet a faanyag kereskedelmi lánc felügyeletével kapcsolatos eljárás, bejelentés, adatszolgáltatás, nyilvántartás és ellenőrzés részletes szabályairól (2023. január 1-től hatályos)

58/2017. (XII. 18.) FM rendelet a fatermék szállításával, nyilvántartásával, valamint a szállítójegy és a műveleti lap előállításával és forgalmazásával kapcsolatos részletes szabályokról (2017. dec. 27-től hatályos)

Utolsó frissítés: 2025. július 20.

forrás: AM Erdőrendezési Főosztály

A közelmúltban módosított erdőtörvény jelentős változásokat hoz a hazai erdőgazdálkodás szabályozásában. Egyesek szerint a szükséges adaptáció helyett azonban az új irány talán épp a természetes alkalmazkodás lehetőségét korlátozza. Az Agroinformnak nyilatkozott Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékének vezetője, aki részletesen kifejtette aggályait a törvénymódosítással kapcsolatban.

A tarvágás kiszélesítése – új eszköz vagy régi veszély?

A törvénymódosítás lehetővé teszi a tarvágás alkalmazását védett és Natura 2000-es területeken is. A szakember szerint ez az újítás különösen aggasztó, mert a védett területeken elérendő természetmegőrzési célokat a legritkább esetben szolgálja a tarvágás. Standovár Tibor úgy véli: a tarvágás, akármilyen körültekintően is alkalmazzák, mindenképp csökkenti az adott erdőállomány klímaszabályozó és vízmegtartó képességét. A nagy felületű fedetlen talajterületek kitettsége a szélsőséges időjárási hatásoknak – mint a hősokk, UV-sugárzás, vízhiány – veszélyeztetheti az újulat sikerét is. Egyes területeken, különösen homokos, gyenge vízmegtartó képességű talajokon, kánikulai napokon akár 60 fok fölé is mehet a felszíni hőmérséklet. Ezeken a helyeken a fiatal csemeték túlélése szinte lehetetlen megfelelő árnyékolás vagy mikroklíma nélkül.

– Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, a módosítás az erdőállományok egy szűk körét érinti – hívta fel a figyelmet. – Bizonyos esetekben a sarjaztatást és az adott helyszíntől távolabbi származású szaporítóanyag esetleges alkalmazását teszi lehetővé. A sarjaztatás útján végrehajtott erdőfelújítás különösen aggályos lehet olyan természetvédelmi rendeltetésű erdők esetén, ahol jellemzően őshonos, például tölgyfajokból fajokból álló, idős állományok találhatók. Ugyanis a tölgyfajok csak tuskóról sarjadnak, míg az akác tuskó és gyökérsarjakat egyaránt hoz. Ezért a tölgyes erdőkben a tőszám természetes módon alacsonyabb, így sarjaztatással nehezebben lehet megfelelő záródású újulatot biztosítani.

A természetes felújítás eltörlése: csendes, de veszélyes fordulat

Az erdőtörvény egyik legnagyobb horderejű változása, amely azonban kevés nyilvánosságot kapott, a természetes felújítás kötelezettségének eltörlése. Az eddigi szabályozás ugyanis előírta, hogy „Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni.” Az új szabály ezt a kötelezettséget megszüntette, így elméletileg bármilyen erdőgazdálkodási szándékkal indokolt beavatkozás (akár tarvágás is) jogosulttá válik – még olyan helyeken is, ahol az erdő természetes módon is meg tudna újulni.

– Azt, hogy a fenti módosítások valójában milyen hatást fognak kiváltani, nehéz becsülni, de fontos hangsúlyozni, hogy a törvénymódosítás csak lehetőség, viszont nem keletkeztet kötelezettséget! – jelentette ki Standovár Tibor. Ezért kijelenthető, hogy

minden felelősen gondolkodó erdész maga viseli annak szakmai felelősségét, hogy miképpen él vagy él vissza ezekkel a lehetőségekkel.

Túl sok a vad – és erről senki sem beszél

Standovár külön felhívta a figyelmet arra is, hogy az erdők megújulásának egyik legkomolyabb, mégis ritkán tárgyalt akadálya az erdei nagyvadállomány túlszaporodása. Számos hazai területen az újulat ma már csak vadkerítés mögött képes fejlődni, ami hosszú távon az erdők önfenntartó képességének elvesztéséhez vezethet. A természetes újulatot megakadályozó vadhatás – amelyet a törvény egyáltalán nem kezel – komoly rendszerproblémára utal, amit a tarvágás lehetősége csak tovább súlyosbíthat.

Klímaváltozásra hivatkozva – de valójában az ellenében?

A törvénymódosítás indoklása szerint a cél a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeinek bővítése. Ezzel szemben Standovár Tibor úgy véli, hogy a törvény e célokkal éppen ellentétes hatást válthat ki. Az alkalmazkodóképesség fokozása például elegyesebb állományok kialakításával, genetikai sokféleség növelésével is elérhető – ehhez azonban nincs szükség tarvágásra. Épp ellenkezőleg: a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás hatékonyabban támogatja a hosszú távú rezilienciát és az ökoszisztéma működésének fenntartását.

forrás: AgroInform

A közleményben azt írták: az elfogadott törvény számos különböző tárgykörre vonatkozó rendelkezései kapcsán a köztársasági elnöknek meg kellett vizsgálnia a törvényi rendelkezéseknek az alaptörvénnyel való összhangját.

„Az Erdőtörvény módosítása összességében, azáltal, hogy a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, legmagasabb természetességi állapotú erdőkben a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé a tarvágást, álláspontom szerint a védelmi szintben történő olyan visszalépést valósíthat meg, amely az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése, illetőleg XXI. cikk (1) bekezdése hatálya alá tartozik.”

Az indoklás teljes terjedelmében itt olvasható (7 oldal).

E vizsgálat szempontjából is kulcsfontosságú jelentősége van a törvény indokolásának, mivel – ahogyan arra az alaptörvény maga is utal – elsődlegesen arra tekintettel lehet megállapítani a törvény célját, amely cél pedig a törvényszöveg értelmezését és az alaptörvénnyel való összhangjának megítélhetőségét is alapvetően meghatározza.

Az elfogadott törvényhez kapcsolódó indokolás megszerkesztése és benyújtása ugyanakkor szabálytalanul történt meg.

Az előterjesztő ugyanis az eredeti törvényjavaslathoz benyújtott egy-két soros indokolást számos törvényi tárgykörben – és épp a legvitatottabb témákban – úgy váltotta fel a törvény elfogadását követően egy hosszú, részletes, és az eredeti indokoláshoz képest koncepcionálisan is eltérő indokolással, hogy arra a házszabályi követelmények szerint nem lett volna lehetősége – áll a közleményben.

MTI

Hangsúlyozta: a támogatások szükségesek az erdők fenntartásához, megmaradásához, újak telepítéséhez, és az erdők támogatása folyamatos.

Ismertetése szerint a Natura 2000 területek támogatására májusban 8 milliárd forintot, júniusban 7 milliárd forintot fizetnek ki, erdőtelepítésre 10 milliárd forintot két hónap alatt, ami a teljes támogatási összeg. Az erdőkárok felszámolására 1,7 milliárd forint kifizetése történik meg a két hónapban.

Magyarország kivételes ország, megduplázódott az erdők területe az elmúlt 100 évben – mondta, hozzátéve: az a cél, hogy 2030-ra a fával borított terület aránya elérje a 27 százalékot.

Mocz András a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában (08.42:42-től indul az interjú) arra is kitért, hogy a fakivágást érintő törvénymódosítási javaslat nagy vitákat vált ki. A WWF állításait a tények nem támasztják alá, nem igaz, hogy a törvény módosítása korlátlan tarvágásokra nyújtana lehetőséget természetvédelmi területeken – mondta.

forrás: hirado / MTI

Ennek alapján a törvénymódosítási javaslattal való egyetértéséről hozott többségi döntést: a Tervezetben foglalt módosítások nem jelentenek visszalépést az erdei ökoszisztéma állapotának minőségében és a biodiverzitásban, a tervezett módosítások elsősorban klímavédelmi és erdőfenntartási célokat szolgálnak.

Az erdészeti szakmai grémium határozatának indokai a következők:

• A törvénymódosítási javaslat nem növeli, hanem korlátozza a tarvágás lehetőségeit

A javaslat a természetvédelmi törvény és az erdőtörvény együttes értelmezését és alkalmazását hivatott elősegíteni annak érdekében, hogy a természetvédelmi rendeltetésű, őshonos fafajokból álló, természetes felújulásra nem képes, mageredetű erdők esetében is korlátozott legyen a tarvágás lehetősége. A jelenleg hatályos természetvédelmi törvény szerint tarvágás a természetes felújulásra nem képes állományokban engedélyezhető, az újulat fennmaradása – tehát a sarjak megmaradása – érdekében, elvileg bármekkora területeken: a javaslat ezeken a területeken is 3 hektárban korlátozza a tarvágást.

• A törvénymódosítási javaslat nem befolyásolja az erdőben végzett munkálatok hatósági (köztük természetvédelmi) kontrollját

A törvénymódosításban meghatározott bejelentési határidő semmilyen módon nem biztosít lehetőséget „ad hoc” tarvágásra, kizárólag az erdőtervi határozatban engedélyezett fakitermelésekre. A hatósági erdőterv elkészítése egy másfél éves nyilvános eljárás, amelynek minden mozzanata nyomon követhető az erdőtervezés honlapján, határidő-változtatás a fakitermelési munkák természetvédelmi és egyéb hatósági kontrollját nem szünteti meg, nem csökkenti és nem is érinti.

• A törvénymódosítási javaslat elsődleges célja a magyar erdők megóvásának biztosítása klímaadaptációs szakmai módszerekkel

A klímaváltozás jelenleg is érzékelt és a jövőben várható hatásai miatt az erdők ellenálló-képességének (rezilienciájának) növelése és folyamatos fennmaradásának biztosítása érdekében szükség van mesterséges beavatkozásokra. Ez egyaránt igaz az elmúlt néhány száz évben természetközeli módon kialakult és a mesterségesen létrehozott erdőkben is. A klímaváltozás növekvő hatásában döntő szerepe van az időtényezőnek: a sarjaztatás az erdőfelújítás biztosabb és gyorsabb módszere. A módosítás lehetőséget biztosít arra, hogy a természetközeli, de a klímaváltozás negatív hatásai miatt romló állapotú erdőkben a természetes megújulási folyamatokat sarjaztatással gyorsítsa és más, őshonos, de ellenállóbb fafajokkal is elegyítsen az erdőkezelő.

OET sajtóanyag, 2025-05-14

Az Országgyűlés ma délelőtt (2025-05-20) elfogadta a tervezetben előterjesztett módosításokat
-> „Országgyűlés elnökének aláírására vár”

Az egységes szerkezetű Erdőtörvény és rendeletei összeszerkesztve
(Hatályos: 2025. január 15-től) pdf-ben (-> letöltés a FATÁJ oldalról).

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról
(Hatályos: 2025. január 15-től)

Az erdőtörvény szövegébe bedolgozott rendeletek:

433/2017. (XII. 21.) Korm. rendelet az egyes erdészeti hatósági eljárások, bejelentések, valamint hatósági nyilvántartások eljárási szabályairól (2024. július 1-től hatályos)

61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról (2024. július 1-től hatályos)

255/2021. (V. 18.) Korm. rendelet az erdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjáról (2021. június 4-től hatályos)

2013. évi CCXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról (Fétv.) – erdészeti vonatkozásai (2025. január 1-től hatályos)

414/2017. (XII. 18.) Korm. rendelet a faanyag kereskedelmi lánc felügyeletével kapcsolatos eljárás, bejelentés, adatszolgáltatás, nyilvántartás és ellenőrzés részletes szabályairól (2023. január 1-től hatályos)

58/2017. (XII. 18.) FM rendelet a fatermék szállításával, nyilvántartásával, valamint a szállítójegy és a műveleti lap előállításával és forgalmazásával kapcsolatos részletes szabályokról (2017. dec. 27-től hatályos)

287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról (2022. nov. 1-től hatályos)

Utolsó frissítés: 2025. január 15.

forrás: AM Erdőrendezési Főosztály

Az egységes szerkezetű Erdőtörvény és rendeletei összeszerkesztve
(Hatályos: 2025. január 1-től) pdf-ben (-> letöltés a FATÁJ oldalról).

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról
(Hatályos: 2025. január 1-től)

Az erdőtörvény szövegébe bedolgozott rendeletek:

433/2017. (XII. 21.) Korm. rendelet az egyes erdészeti hatósági eljárások, bejelentések, valamint hatósági nyilvántartások eljárási szabályairól (2024. július 1-től hatályos)

61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról (2024. július 1-től hatályos)

255/2021. (V. 18.) Korm. rendelet az erdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjáról (2021. június 4-től hatályos)

2013. évi CCXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról (Fétv.) – erdészeti vonatkozásai (2025. január 1-től hatályos)

414/2017. (XII. 18.) Korm. rendelet a faanyag kereskedelmi lánc felügyeletével kapcsolatos eljárás, bejelentés, adatszolgáltatás, nyilvántartás és ellenőrzés részletes szabályairól (2023. január 1-től hatályos)

58/2017. (XII. 18.) FM rendelet a fatermék szállításával, nyilvántartásával, valamint a szállítójegy és a műveleti lap előállításával és forgalmazásával kapcsolatos részletes szabályokról (2017. dec. 27-től hatályos)

287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról (2022. nov. 1-től hatályos)

Utolsó frissítés: 2025. január 1.

forrás: AM Erdőrendezési Főosztály