A két neves tudós által készített friss tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az irányelv negatív következményekkel fenyeget az éghajlatvédelemre, az erdőátalakításra, a biológiai sokféleségre, a regionális gazdaságra és a fahasználatra nézve, és szakmailag egyoldalú szemlélete és át nem gondolt kölcsönhatásai miatt el kell utasítani.

A hangos kritikák és messzemenő aggályok ellenére a hesseni környezetvédelmi, éghajlatvédelmi, mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi minisztérium tavaly júniusban elfogadta a „2022-es természetvédelmi irányelvet a hesseni állami erdőkre„, és ezzel paradigmaváltást hajtott végre a szövetségi és tartományi szintű természetvédelmi és erdészeti törvények korábbi mandátumához képest. A jövőben a biológiai sokféleség célkitűzése kétség esetén mindig elsőbbséget élvez más erdőfunkciókkal szemben. Már a szövegezés is a közvetlenül érintett érdekcsoportok részvétele nélkül történt. Tekintettel a kötelezővé vált irányelvek messzemenő következményeire, a Német Faipari Szövetség tudományos tanulmányt rendelt meg, hogy az intézkedések hatékonyságát és gyakorlati hatásait bizonyítsa.

Szakmai kiegyensúlyozatlanság miatt elutasítandó iránymutatás

Az új tanulmányban, amelyet az Északnyugat-német Erdészeti Kutatóintézet korábbi igazgatója és a Szövetségi Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium (BMEL) Erdészeti Tudományos Tanácsadó Testületének korábbi elnöke, Prof. Dr. Hermann Spellmann és Prof. Dr. Dr. h.c. Ernst-Detlef Schulze, a Max Planck Biogeokémiai Intézet nyugalmazott igazgatója jegyez, a tavaly elfogadott iránymutatás technikai kiegyensúlyozatlanságát tárják fel, amely nem tesz eleget az erdőkkel szemben támasztott sokféle igénynek, és alábecsüli az éghajlatváltozás okozta kihívásokat. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy „a hesseni állami erdőkre vonatkozó természetvédelmi irányelv technikai kiegyensúlyozatlansága miatt nem fenntartható, ezért el kell utasítani„.

Ezen irányelvek még meg is nehezítik a HessenForst állami erdőgazdaság faj- és klímavédelmi tevékenységét, mivel megakadályozzák, hogy az erdők alkalmazkodjanak a fokozatos éghajlatváltozáshoz, és az erdőhasználat jelentős korlátozásával lassítják a fahasználat éghajlatvédelemhez való hozzájárulását. Emellett az ökológiai lábnyom megnövekszik és a teljes gazdasági hozzáadott érték csökken.

szerk/ford. Tóth János, forrás: DeSH 09-25