Több jel is arra mutatott, hogy az Európai Unión belül komoly gondok vannak a torta első szintjével, a bioszférával. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a tagállamok jelentései alapján készült tanulmányában (State of Nature in EU) nagyon aggasztó adatokat közölt:

• a jó természetvédelmi állapotban lévő madárfajok száma megközelítőleg 5%-kal csökkent, a rossz és gyenge állapotban lévő fajok száma 7%-kal növekedett
• a Natura 2000 védett területeken belül lévő élőhelyeknek mindössze 15%-a van jó állapotban
• a tagállamok erőfeszítései ellenére a biológiai sokféleség az EU-ban továbbra is csökken, és egyre romló tendenciákkal kell szembenéznünk a tájhasználat változásai, a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és a nem fenntartható gazdálkodási gyakorlatok, valamint a vízrendszerek megváltozása, a szennyezés, az invazív idegen fajok és az éghajlatváltozás miatt

Fentieket kiegészítette egy a Nature.com-on publikált tanulmány, aminek szerzői az EU Közös Kutató Központjának (EU Joint Research Centre) munkatársai voltak.

A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a fakitermeléssel érintett erdőterület 49%-kal, és az erdei biomasszaveszteség 69%-kal növekedett Európa-szerte a 2016-2018-as időszakban a 2011-2015-ös időszakhoz képest! A legnagyobb növekedési ráta az Ibériai-félszigeten, valamint a skandináv és a balti országokban történt.

Fentiekre tekintettel szerintem érthető, hogy természeti környezetünk védelme szempontjából milyen fontos volt, hogy a Zöld Megállapodás keretében az EU tagállamai nagyon jelentős vállalásokat tettek. Ezek közül személyes véleményem szerint az alábbiak emelkedtek ki különösen:

• Az összes még meglévő öreg és érintetlen erdő azonnali és fokozott védelme (hiszen sokszor sajnos még ezek a ritkaságszámba menő erdők is az erdőgazdálkodás áldozatául esnek)
• Az EU szárazföldi és tengeri területeinek 30%-át védeni kell 2030-ra (itt persze fontos megjegyezni, hogy védelemről csak akkor beszélhetünk ha az hatékony, sajnos az EU belül nagyon sok védett terület csak papíron élvez védelmet az emberi mohósággal szemben)
• a védett területek 1/3-át (vagyis a szárazföldi és tengeri területek 10%-át) fokozottan kell védeni (nincs profit orientált gazdálkodás)
• a degradált élőhelyek 30%-át helyre kell állítani 2030-ig (ebből született a Természet Helyreállítási Jogszabály, amiről június 17-én már írtam)
• kidolgoznak egy új Erdő Monitoring jogszabályt, aminek elfogadását a magyar EU Elnökség idejére tolták és a jelen szerint December 10-én tárgyalnak csak róla a Környezetvédelmi Tanácsban
• kidolgoznak egy új, hatékony jogszabályt az erdőírtás megakadályozása érdekében, aminek célja, hogy olyan termékek ne kerülhessenek az EU közös piacára, amelyek erdőírtással (vagy erdők leromlásával!) járnak (ezt a jogszabályt el is fogadták, de most többen – például az Egyesült Államok – is annak bevezetésének halasztásáért küzdenek)
• 25000 km-en javítják a folyók állapotát

Mindez jól hangzik, de a legtöbb vállalás megvalósításáig sajnos még nem jutottunk el. A World Resources Institute cikkét olvasva láthatjuk, hogy az EU erdeit több veszély is fenyegeti: Skandinávia szerte eltűnnek az öreg erdők, nagy fák (miközben tudjuk, hogy a 60 cm nagyobb törzsátmérőjű fákban van az erdei felszín feletti biomassza 50%-a); az energetikai felhasználás miatt több tagállamban is csökkenek a fákkal borított területek – Magyarországon például köze 20.000 hektárral  (persze statisztikai értelemben a letermelt erdők helyén erdőhasználat marad, de a tarvágásos gyakorlatról már a magyar Alkotmánybíróság is kimondta, hogy visszafordíthatatlan károkat okoz); növekszik az erdőtűzek aránya és száma; növekednek a rovarok okozta károk, ami elsősorban a monokultúrás gazdálkodásnak köszönhető.

Fentiekre tekintettel különösen aggasztó a magyar EU Elnökség programját olvasni, mivel úgy tűnik hazánk mindent megtesz annak érdekében, hogy a Zöld Megállapodást a polcra helyezzék (kukázzák) és helyét átvegye egy – a fenntarthatóság esküvői torta modelljét tulajdonképpen fejtetőre állító – Versenyképességi Megállapodás (EU Competitiveness Deal). Véleményem szerint elég szomorú képet fest a programról és jól mutatja a kormány környezet- és természetvédelemhez való hozzáállását , hogy a versenyképesség szó 58-szor, míg a biodiverzitás és erdő szavak mindössze 2-2 alkalommal szerepelnek a dokumentumban. Miniszterelnökünk most éppen végig haknizza a fontosabb tagállamokat, hogy támogatást szerezzen ennek az új, a természeti környezetünk rossz állapotát figyelmen kívül hagyó, megállapodásnak.

Tegyük Naggyá Európát? Szerintem inkább Tegyük Zölddé Európát (Make Europe Green Again), hiszen még egyszer hangsúlyozom: Egészséges bioszféra nélkül sem fenntartható társadalom, sem fenntartható vagy versenyképes gazdaság nem létezik.

Többek között erről is szól majd a civil szervezetek sajtótájékoztatója a Civil EU Elnökségről július 3-án, ahol bemutatjuk, hogy véleményünk szerint milyen fontos elemek maradtak ki a magyar EU Elnökség hivatalos programjából.

szerző: Kun Zoltán, forrás: greenfo

A 32 kutató nevével jelzett (köztük három magyar) tanulmányban közölt eredmények bizonyítják, hogy a meglévő érintetlen és öreg erdők védelme, illetve az erdők természetességének helyreállítása révén elérhető szén-dioxid megkötés évente mintegy 300 megatonna szén-dioxid-egyenértéknek felel meg. Ez a mennyiség megközelítőleg azonos az EU Zöld Megállapodásban szereplő 2030-ra vonatkozó szén-dioxid megkötési céllal. A tanulmányhoz kapcsolódó rövid összefoglaló alapján ez az információ elősegítheti, hogy a meglévő öreg erdők, mint összetett ökoszisztéma szolgáltatás nyújtó élőhelyek, véglegesen fokozott védelmet kapjanak az EU-n belül.

Az EU Green Deal magában foglalja az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiáját, amely tartalmazza az EU utolsó öreg erdőségeinek sürgős feltérképezésére és fokozott védelmére vonatkozó kötelezettségvállalást is. Az Európai erdők mintegy 2%-át kitevő idős erdők védelme és ezen felül az erdők természetességének növelése, ami az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének 2022 decemberében Montrealban elfogadott – az EU által is támogatott – új globális céljainak teljesítéséhez is fontos, az EU éghajlat-paktumának megvalósíthatóságának kritikus eleme kell legyen mivel jelentős mértékben hozzájárul az EU szén-elnyelési céljához.

A kutatás során Európa-szerte különböző erdei élőhelytípusokban gyűjtött adatokat elemeztek, és kiszámították a föld feletti, a föld alatti és a holt biomasszában tárolt szén-dioxid mennyiségét. A tanulmány megállapította, hogy a nagy természetességű érintetlen és idős erdők szénkészletét az éghajlat- és erdőgazdálkodási politikák eddig jelentősen alábecsülték és alulértékelték.

Miért nagy jelentőségű ez a megállapítás? Az öreg erdők szén-dioxid megkötő és tároló kapacitásának ökológiai alapú referenciaszintjének megállapítása, és ennek célértékként történő használata segít abban, hogy az erdei élőhelyek védelmében és természetességük helyreállításban rejlő klímavédelmi lehetőségeket kiaknázzuk az Európai Unióban. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a meglévő öreg erdőkben felhalmozott szénkészlet védelme, valamint az őshonos erdők helyreállítása és további növekedésük lehetővé tétele jelentősen csökkentheti a klímaváltozáshoz köthető kockázatokat az EU-n belül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az erdei ökoszisztémák egyéb ökoszisztéma szolgáltatásai hosszútávon nagyobb haszonnal kecsegtetnek, mint a rövid távú fahasználati célok.

Mit jelentenek ezek az eredmények a hazai erdőgazdálkodás szempontjából? Az erdők jelenlegi állapota az EU-ban – és ez alól Magyarország sem kivétel, hiszen nálunk mindössze 347 hektár természetes erdő található – borzalmas. Az idős erdők fakitermelése például a Kárpátokban is még mindig folyik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2020-as A természet állapota az EU-ban című jelentése szerint a Natura 2000 hálózatban, amelyet az Európai Bizottság a világ legnagyobb védett terület hálózatának tekint, az erdei élőhelyeknek mindössze 14%-a van kedvező természetvédelmi állapotban. Magyarországon is sürgősen cselekednünk kell a nagy természetességű erdeink fokozott védelme érdekében. Az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában a tagállamok fontos kötelezettségvállalása volt, hogy a szárazföldi területek 10%-át fokozottan védelem alá vonják, ami tulajdonképpen az erdő területek esetében 15%-ot jelentene. 

Hogyan kapcsolódik a tanulmány az EU Természet Helyreállítási Jogszabályhoz?

A szénkészletek növekedése úgy érhető el, hogy a jelenlegi szénkészletükön lévő másodlagos erdők a kitermelési koron túl is tovább nőhetnek, hogy elérjék tényleges szén-dioxid tároló kapacitásukat. A helyreállítás klíma célját a természetes erdőkre becsült, ökológiailag megalapozott széntároló kapacitás referenciaszintjének alkalmazása adja. A meglévő erdők védelme, helyreállítása és folyamatos növekedése révén becsült 309 Mt CO2 éves eltávolítása meghaladja az EU jelenlegi erdei élőhelyekhez köthető nyelőkapacitását (2021: 289 Mt CO2-e), és majdnem megegyezik az EU Zöld Megállapodásában 2030-ra kitűzött 310 Mt CO2 eltávolítási céllal.

Érdekes eredménye a kutatásnak, hogy az elsődleges és öreg erdők magas szénkészlete elsősorban a nagyméretű, idős fáknak és famatuzsálemeknek köszönhető. Az összes mintaterületet tekintve az élő biomasszában lévő összesített szénkészlet 50%-a 60 cm-nél nagyobb átmérőjű fákban volt. Az erdők biológiai sokféleségének és ökológiai integritásának védelme, a természetesség javítása segít abban, hogy a klímavédelmi és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célokat egyszerre tudjuk elérni. Az öreg erdők védelme csökkenti annak kockázatát, hogy az ezekben az élőhelyekben tárolt szén-dioxid felszabaduljon, és ezzel a klímaváltozásból eredő kockázat tovább növekedjen. Az európai kutatás eredményei alátámasztják a többi kontinensen tapasztaltakat: a nagy természetességű erdők sokkal ellenállóbbak a klímaváltozás hatásaival, például az erdőtűzzel szemben is, ezért fontos lenne a fakitermelés csökkentése.

forrás: greenfo