A vita az EU erdőgazdálkodási politikáját továbbra is meghatározó központi kérdésre összpontosított: hogyan lehet összeegyeztetni az éghajlat-politikai intézkedésekre, a gazdasági rezilienciára és az EU-beli erdőkben és erdőalapú értékláncokban a biológiai sokféleség védelmére irányuló egyre növekvő törekvéseket.

Az esemény teret biztosított az erdészeti szektorban működő intézmények és érdekelt felek közötti nyílt eszmecseréhez, kiemelve mind a közös álláspontokat, mind a jelenlegi politikai vitákban fennálló feszültségeket.

Közös kiindulópont: az erdőknek többféle eredményt kell hozniuk

A szeminárium megnyitóján Michael Berger, a PEFC International vezérigazgatója a bináris gondolkodásmódon való túllépés szükségességét helyezte a vita középpontjába.

Az erdőktől elvárják, hogy egyszerre biztosítsák az éghajlatváltozás mérséklését, a biológiai sokféleség védelmét, a megújuló anyagokat és a gazdasági értéket. A kérdés nem az, hogy melyik funkció legyen elsődleges, hanem az, hogy ezeket a szerepeket hogyan lehet a gyakorlatban együtt kezelni.

Az ellenálló, erdőalapú biogazdaság mint az európai biztonság gerince

Katri Kulmuni, a Renew csoport európai parlamenti képviselője megerősítette e kihívás politikai jelentőségét. Rámutatott az európai biogazdaság stratégiai fontosságára az éghajlatváltozás kezelése terén a fosszilis alapú termékek kiváltása révén. Továbbá hangsúlyozta a rugalmas biogazdaság fontosságát az EU stratégiai autonómiája fényében. Európa fejlett biogazdasága kulcsfontosságú erőforrás a mai turbulens világban, és erősíti az erőforrások függetlenségét.

Kulmuni asszony rámutatott azokra a számos uniós politikákra, amelyek meghatározzák az európai erdők kezelésének módját, és hangsúlyozta a szubszidiaritás, a politikák hosszú távú fenntarthatósága, az egyértelműség és a koherencia szükségességét. Olyan politikai környezet mellett érvelt, amely aktívan támogatja a fenntartható biogazdaságot, ahelyett, hogy ellene menne, vagy túl bonyolulttá tenné annak versenyképes működését.

Biogazdaság és ökoszisztéma-szolgáltatások: nincsenek ellentmondások, hanem komplex kapcsolat

Bernhard Wolfslehner, az Európai Erdészeti Intézet vezető szakértője által bemutatott kutatás megadta az alaphangot a következő vitához. Elemzése nem a bioekonomikát és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat egymással szemben álló erőként ábrázolta, hanem kiemelte az erdőgazdálkodás összetettségét, amely több célra és több politikára terjed ki. Wolfslehner úr szerint körülbelül 570 különböző európai politika hat az európai erdőkre, amelyek messze túlmutatnak a bioekonomikán és az ökoszisztéma-szolgáltatásokon, és kiterjednek a munkaügyi, közlekedési és pénzügyi politikákra is.

Az előadás továbbá bemutatta azokat a velejáró kompromisszumokat, amelyeket figyelembe kell venni a több célkitűzés kezelésekor, valamint annak szükségességét, hogy a megfelelő léptékben vizsgáljuk a kérdést. Nem minden célkitűzést kell vagy lehet mindig ugyanazon a földterületen elérni. A nagyobb tájképen történő diverzifikáció helyett olyan megoldást kínál, amelyben vannak olyan területek, amelyek egy konkrét célra összpontosítanak, és olyanok, ahol több célkitűzést is figyelembe vesznek.

Wolfslehner úr előadását egy világos elképzeléssel zárta a tanúsítás szerepéről, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a célokat olyan működési követelményekké alakítsák át, amelyek integrálják a szén-dioxid-kibocsátást, a biológiai sokféleséget és a rezilienciát a jelenlegi gyakorlatba. Ily módon a tanúsítás lehetővé teheti a következetes és ellenőrizhető végrehajtást a tájakon átívelően.

Panelbeszélgetés: A bizalom mint központi kérdés

A következő panelbeszélgetés során egy téma folyamatosan felmerült: a bizalom.

Számos lehetőség kínálkozik, beleértve a közös agrárpolitika keretében biztosított finanszírozást is, amint arra az Európai Bizottság is rámutatott. Több felszólaló azonban kifejtette, hogy a kérdés nem csupán politikai, hanem operatív jellegű is. Az erdőtulajdonosok aggodalmukat fejezték ki a szabályozás egyre növekvő bonyolultsága és az adminisztratív terhek miatt. Az iparág képviselői hangsúlyozták a világpiaci hosszú távú beruházások és versenyképesség támogatásához szükséges egyértelmű és stabil keretek fontosságát.

Ugyanakkor a terepen továbbra is fennállnak strukturális kihívások. A munkaerőhiány máris korlátozza az olyan tevékenységeket, mint az újratelepítés egyes régiókban. A megbízható adatok, beleértve a nemzeti erdőállomány-felméréseket is, elengedhetetlenek a tájékozott döntéshozatalhoz és az előrehaladás nyomon követéséhez.

A kölcsönös bizalom és kapacitás hiánya befolyásolja a meglévő eszközök alkalmazását. Ezen célok kézzelfogható eredményekké alakítása a hatékony végrehajtástól és a bizalom és az együttműködés erősítését célzó kommunikációtól függ.

A tanúsítást az egyik olyan gyakorlati eszközként azonosították, amely hidat képez a politikai célok és a helyszíni erdőgazdálkodás között. Azáltal, hogy a tág politikai célokat egyértelmű, operatív követelményekké alakítják, a tanúsítási rendszerek elősegíthetik a következetességet, az átláthatóságot és a hitelességet. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy az éghajlat, a biológiai sokféleség és a reziliencia szempontjait beépítsék a mindennapi gazdálkodási döntésekbe, miközben biztosítékot nyújtanak a piacok és a társadalom számára.

A civil társadalom szemszögéből az esemény zárásaként

Záróbeszédében Cillian Lohan, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság civil társadalmi csoportjának elnöke a bizalom témájáról elmélkedett.

A civil társadalomban, különösen szülőhazájában, Írországban szerzett tapasztalatai alapján a bizalom hiányának egyik megoldása az, ha minden érdekelt felet bevonnak a párbeszédbe, és magabiztosan kezelik a fennálló különbségeket és konfliktusokat. Csak így lehet valódi előrelépést elérni. Kifejtette, hogy olyan ökoszisztémaként kell együttműködnünk, ahol az egymással szemben álló szereplők egymás mellett léteznek és egymásra hatnak.

A jövőre tekintve

A rendezvény megerősítette azt a széles körű egyetértést, hogy az erdőknek és az értékláncoknak továbbra is többféle cél elérését kell szolgálniuk. A kihívás abban rejlik, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, amikor a bizalom alacsony, és a politikai környezet egyre összetettebbé válik.

A résztvevők kiemelték a politikai területek közötti jobb koordináció, az érdekelt felek közötti jobb kommunikáció, valamint a gyakorlati lépéseket támogató, nem pedig gátló keretek fontosságát.

A vita rámutatott arra is, hogy figyelembe kell venni a különböző perspektívákat: az erdővel kapcsolatos kihívások kezelése szektorok és tudományágak közötti együttműködést igényel, ami tükrözi az erdei ökoszisztémák egymással összekapcsolódó természetét.

Az uniós politika folyamatos fejlődésével ezek a párbeszédek továbbra is elengedhetetlenek lesznek annak biztosításához, hogy az erdőgazdálkodási megközelítések egyszerre legyenek gyakorlatiasak és összhangban álljanak a hosszú távú fenntarthatósági célokkal.

forrás: PEFC

A Science folyóiratban 2026. március 5-én megjelent tanulmány a RESONATE – Rugalmas erdőérték-láncok – a természetes és társadalmi-gazdasági válaszok révén történő rugalmasság növelése projekt keretében készült, Marcus Lindner koordinálásával. Marcus és Mats Nieberg is hozzájárult a kutatáshoz a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) által vezetett nemzetközi csapat mellett, Mark Gruenig, Rupert Seidl és Cornelius Senf részvételével.

A tanulmány műholdas megfigyelések és több ezer helyszínen végzett AI-alapú modellezés segítségével megállapítja, hogy minden éghajlati forgatókönyv szerint a zavarások szintje meghaladja a mai szintet, ami jelentős következményekkel jár a szén-dioxid-tárolás, a biodiverzitás, a faanyag piacok és az erdők által nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás szempontjából.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy sürgősen szükség van az erdőpolitika és az erdőgazdálkodás alkalmazkodására a növekvő kockázatokhoz, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a zavarások utat nyithatnak a sokszínűbb és éghajlatváltozásnak ellenállóbb erdők kialakításához.

Az EFI-nél büszkék vagyunk arra, hogy támogatjuk azokat a tudományos kutatásokat, amelyek segítenek a döntéshozóknak a bizonytalanságok kezelésében és a jövőre nézve ellenálló erdőterületek kialakításában. A fenti tanulmány kapcsán az EFI 2026. március 6-án közzétette legújabb, 20-as jelű szakpolitikai összefoglalóját, melyben a következőket javasolja.

Mit tehetnek a politikai döntéshozók?

• Támogassák a transzkontinentális zavarás-megfigyelést és -kezelést, osszák meg az információkat és erőforrásokat a korai figyelmeztető rendszerek és a hatékony zavarás-reagálási stratégiák érdekében.
• Vegyék figyelembe a jövőbeli erdőzavarások várható változásait az európai és nemzeti politikákban, amelyek a jövőbeli erdő szén-dioxid-tárolására, a faanyagellátási láncokra, a biológiai sokféleségre és a biogazdaságra való átállásra vonatkoznak.
• Integrálják a zavarási kockázatkezelést az erdőtervezésbe, a pán-európai, regionális és helyi szintű integrált zavaráskezelési stratégiák alapján.
• Támogassák a zavarás utáni erdőfejlődés heterogenitását és a klímához alkalmazkodó fafajokból álló, vegyes és szerkezetileg sokszínű erdők létrehozását a jövőbeli erdőreziliencia elősegítése érdekében, például a zavarás utáni kezelés jogi korlátainak csökkentésével és célzott támogatási programokkal.
• Hangsúlyozzák az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentését, hogy elkerüljük a legrosszabb éghajlatváltozási forgatókönyveket, amelyek sokkal szélsőségesebb jövőbeli zavarokhoz vezetnek.
• A bizonyítékokon alapuló döntéshozatal támogatása érdekében finanszírozzák az erdőzavarok változó rendszereinek okaira és következményeire irányuló kutatásokat.

forrás: EFI – Európai Erdészeti Intézet

A Kapu összefogja a legújabb ismereteket, gyakorlati eszközöket, esettanulmányokat és útmutatásokat, hogy támogassa az erdőgazdálkodásban érdekelt feleket Európa-szerte. Folyamatosan frissül, és kutatók, gyakorló szakemberek és politikai szereplők közreműködésével jön létre, így a helyreállítási tudomány és gyakorlat fejlődésével együtt alakul.

Ez a – magyar nyelven is működő – közös kezdeményezés a SUPERB (H2020) és a TRANSFORMIT Project (Horizon Europe) projektek keretében jött létre, az Európai Erdészeti Intézet vezetésével.

Tudásutak: A platformot gondosan négy kulcsfontosságú erdészeti érdekelt fél (földtulajdonosok és szakemberek, tervezők és megvalósítók, politikai szereplők, valamint finanszírozók és befektetők) számára tervezték, és végigvezeti Önt a tudásutakon, célzott szintézist kínálva a legrelevánsabb információkról, erőforrásokról és eszközökről, hogy támogassa az Ön konkrét igényeit. A közös akadályok és tényezők köré épülő tudásutak élő útmutatóként szolgálnak az érdekelt felek számára Európa-szerte.  

Online irányelvek: Az online útmutatók olyan területeket fednek le, mint a monitoring, az erdőrestaurációs gyakorlatok és a skálázás, és mélyrehatóbb támogatást nyújtanak a gyakorlati, témaspecifikus útmutatást kereső felhasználóknak. 

Források: A Gateway folyamatosan frissülő, válogatott forrásokból álló könyvtárat üzemeltet, amely téma, helyreállítási vagy erdőgazdálkodási cél, földrajzi régió és egyebek szerint rendezett részletes taxonómián keresztül böngészhető. A forráskönyvtár tudásközpontként működik: publikációk, történetek, gyakorlatok és elemzőeszközök kereshető, szervezett tárháza, amely több dimenzióban és változatos eszközökkel, módszerekkel támogatja az erdőrestaurációt és az integratív gazdálkodást. 

Piactér: A Piactér rész közvetlen hozzáférést biztosít a SUPERB által fejlesztett második fő platformhoz, a Restoration Marketplace-hez. Ez a platform megkönnyíti a természetpozitív projektek és a potenciális finanszírozók összepárosítását. A Piacteret a SUPERB testvérprojektjével, a MERLIN-nel közösen fejlesztették ki, és az OPPLA valósította meg.

Mesterséges intelligencia támogatás: Minden oldal tetején találsz egy lehetőséget, amellyel a weboldalt lefordíthatod az EU összes hivatalos nyelvére, mesterséges intelligencia által generált fordítások alapján. További segítséget kaphatsz a „Béka botunkkal” való interakcióban is, amely egy mesterséges intelligencia által vezérelt asszisztens, és amelynek célja, hogy segítsen a felhasználóknak gyorsan megtalálni a releváns információkat, forrásokat és útmutatásokat a Gateway-en. „Béka botunk” válaszolhat a kérdésekre, linkeket biztosíthat a belső anyagokhoz, és a felhasználókat az igényeiknek leginkább megfelelő oldalakhoz vagy eszközökhöz vezetheti. Több nyelvet támogat, tömör válaszokat ad az egyszerű kérdésekre, és a Gateway adatbázisából származó tartalom szintetizálásával összetettebb forgatókönyveket is képes kezelni.

Ossza meg velünk szakértelmét! Kattintson ide: https://forestknowledge.eu/, hogy felfedezze a portált, és csatlakozzon hozzánk Európa erdeinek jövőjének alakításában!

forrás: EFI

Az erdők fennmaradása össztársadalmi érdek, ezért Magyarország nagy hangsúlyt fektet a klímaváltozás hatásainak és az alkalmazkodás lehetőségeinek kutatására. Napjainkban különösen értékesek a szélsőséges termőhelyek erdősítésében szerzett közel egy évszázados magyar tapasztalatok, hiszen világszerte kihívás a megváltozó termőhelyi viszonyoknak megfelelő gazdálkodás, fogalmazott Zambó Péter a finnországi székhelyű kutatóintézet vezetőjével folytatott megbeszélésen.

Magyarország a kilencvenes évek óta részt vesz az EFI által koordinált erdőgenetikai kutatásokban, legújabban pedig csatlakozott az EFI Integrate nevű programjához, melynek keretében az erdők természetvédelmi értékét mérik fel és oktatják a terepen dolgozó szakemberek számára. A kutatásokban a Soproni Egyetem, és annak Erdészeti Tudományos Intézete mellett több állami erdészeti társaság is részt vesz, így például az első természetvédelmi, ún. marteloszkóp mintaterületeket a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Mecsekerdő Zrt. létesítette. Az állam így nemcsak a kutatóintézetek finanszírozásával, hanem gazdasági társaságain keresztül is aktív szerepet vállal a fenntartható erdőgazdálkodás keretrendszerének fenntartásában.

Nemzetközi viszonylatban is komoly érdeklődésre tartanak számot azok a kísérletek, amelyek az őshonos fafajok déli származásainak hazai viselkedését vizsgálják. A Törökországgal, a balkáni és kaukázusi országokkal, valamint Algériával és Marokkóval kialakított magyar kapcsolatok nemcsak a hazai, hanem az egész európai erdészeti gyakorlat számára kínálnak hasznos tudást a melegebb és szárazabb klímában alkalmazható fafajokkal kapcsolatban.

Elkötelezettek vagyunk az erdészeti kutatások további támogatása és a nemzetközi szintű tapasztalatcsere mellett, hiszen ezek jelentik a kulcsot a termőhelyi változások megértéséhez és ezen keresztül az emberiség számára létfontosságú erdők fenntartására szükséges új módszerek kidolgozásához, emelte ki az államtitkár az Agrárminisztériumban tartott kétoldalú találkozó alkalmából.

Forrás: AM Sajtóiroda

Ebben a kutatási projektben az Inter IKEA Group, az Ingka Group (a legnagyobb IKEA kiskereskedő), az Európai Erdészeti Intézet (EFI) és a Preferred by Nature közösen fogja feltárni a biológiai sokféleség és az éghajlatbarát erdőgazdálkodás lehetőségeit Európa különböző erdőtípusaiban, kezdve az IKEA lettországi vállalkozásai tulajdonában lévő erdőkkel. Az Inter IKEA Group és az Ingka Group finanszírozza a kutatási projektet, valamint 16 000 hektár erdőterületet biztosít a különböző modellek és alternatív megoldások tesztelésére.

Az együttműködő partnerek tudományos ismereteket alkalmaznak azáltal, hogy a meglévő erdőgazdálkodási módszereket azokhoz az erdőkhöz igazítják, ahol fejlesztési lehetőségeket azonosítanak. A cél az erdők ellenálló képességének és biodiverzitásának javítása a meglévő tudományos és gyakorlati ismeretek, valamint a hagyományos és új erdőgazdálkodási módszerek ötvözésével. A kísérleti projektben vizsgált és alkalmazott technikák között szerepel a természetközeli erdőgazdálkodás, a folyamatos fedettségű erdőgazdálkodás, valamint egyéb gyakorlatok, amelyek magukban foglalják az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást, a biodiverzitás megőrzését és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását.

„Az IKEA-nál tudjuk, hogy az erdők és a természet döntő szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklésében. Az éghajlatváltozás mérséklése és a biológiai sokféleség megőrzése szorosan összefügg. Mint nagy faanyag-felhasználó, szeretnénk hozzájárulni azoknak az értékes erdőknek a védelméhez, ahol működünk. Ebben a projektben partnereinkkel, az EFI-vel és a Preferred by Nature-rel együtt vizsgáljuk, hogyan alkalmazkodhat az erdőgazdálkodás a változó éghajlati viszonyokhoz, és hogyan járulhat hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez és a biológiai sokféleség növeléséhez” – mondja Mikhail Tarasov, az Inter IKEA Group erdőgazdálkodási vezetője. »Végső célunk, hogy ezeket a sikeres megoldásokat kiterjesszük az összes saját és beszállítói erdőre, és javítsuk az erdőgazdálkodási szabványokat az IKEA üzleti tevékenységéhez szükséges faanyag-ellátáson túl is« – magyarázza.

„Rendkívül fontos, hogy a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokat alkalmazkodni tudjuk az éghajlatváltozás okozta zavarokhoz és szélsőséges eseményekhez, valamint megőrizzük a biológiai sokféleséget az erdők ellenálló képességének javítása érdekében” – mondja Marcus Lindner, az EFI Resilience Programme vezetője. ”Az IKEA-val és a Preferred by Nature-rel együttműködve az EFI felülvizsgálja az éghajlat- és biológiai sokféleség-barát erdőgazdálkodás tudományos alapjait, és kidolgozza az új adaptív gazdálkodási stratégiák kidolgozását támogató tudományos alapokat.”

A Preferred by Nature szakértői tanácsadást és tanúsítást biztosít, ami elengedhetetlen a projekt sikeréhez. Peter Feilberg, a Preferred by Nature ügyvezető igazgatója: „Amikor ma fát ültetünk, a következő évszázad erdőit alakítjuk. A változó éghajlaton nem lehet egyszerűen megismételni a múltban bevált módszereket. Újragondolnunk kell az erdőgenetikát, a fajok összetételét és az irányítási modelleket, hogy olyan erdőket építsünk, amelyek rendkívül termékenyek, éghajlatváltozásnak ellenállóak, valamint gazdagok a biológiai sokféleség és a szén-dioxid-tartalom tekintetében. Ez a partnerség lehetőséget kínál a tudomány, az innováció és a gyakorlati terepmunka ötvözésére, hogy új irányt szabjunk a felelősségteljes erdőgazdálkodásnak. Az így szerzett ismeretek beépítésével az erdőtanúsítási rendszerekbe és a szélesebb ellátási láncokba a hatás messze túlmutathat az IKEA saját erdein” – mondja Peter Feilberg.

Mint nagy faanyag-felhasználó, az IKEA méretét és léptékét szeretné felhasználni az erdőgazdálkodási gyakorlatok folyamatos fejlesztésére és az iparági szabványok emelésére. A folyamatos tanulásba és az erdőgazdálkodási gyakorlatok folyamatos fejlesztésébe történő befektetéssel az IKEA továbbra is megfizethető lakberendezési termékeket tud nyújtani sokak számára, miközben biztosítja a felelős erdőgazdálkodási gyakorlatokat és enyhíti az éghajlatra és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatását, összhangban hosszú távú fenntarthatósági céljaival.

Az IKEA, a Preferred by Nature és az EFI együttműködnek annak érdekében, hogy a projekt ajánlásait beépítsék a már meglévő erdőtanúsítási szabványokba, például az FSC-be, hogy a hatást kiterjesszék és változásokat ösztönözzenek az IKEA ellátási láncán túl is.

szerk/ford. Tóth János, forrás: INGKA/IKEA_Press

A „Az Európai Unió erdészeti stratégiájának céljainak elérése: A Comparative European assessment” (Összehasonlító európai értékelés) címmel egy 16 szerzőből álló csoport 15 EU-n belüli és kívüli ország, valamint három spanyolországi régió szakpolitikáit elemezte, és megvizsgálta a kialakult mintákat.

A kiegészítő anyagok letöltése.

szerzők:
Mireia Pecurul-Botines, Forest Sciences and Technological Centre of Catalonia (CTFC)
Laura Secco, University di Padua
Laura Bouriaud, Stefan cel Mare University of Suceava
Alex Giurca, European Forest Institute
Maria Brockhaus, University of Helsinki
Vilis Brukas, University of Swedish University of Agricultural Sciences
Marjanke Hoogstra-Klein, Wageningen University & Research
Agata Konczal, Wageningen University & Research
Lenka Marcinekova, Technical University in Zvolen
Krzysztof Niedzialkowski, Institute of Philosophy and Sociology. Polish Academy of Sciences
Knut Øistad, Norwegian Institute of Bioeconomy Research (NIBIO)
Špela Pezdevšek Malovrh, University of Ljubljana
Niina Pietarinen, University of Helsinki
Jeanne-Lazya Roux, European Forest Institute
Bernhard Wolfslehner, European Forest Institute
Georg Winkel, Wageningen University & Research

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

Az urbanizáció gyorsan átalakítja társadalmainkat, és kihívást jelent az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleség csökkenésével és a környezet romlásával kapcsolatban, amelyek mind az emberi egészséget fenyegető jelentős veszélyeket jelentik. További probléma, hogy a városi életmód, amelyet a krónikus stressz, a társadalmi elszigeteltség és a fizikai aktivitás hiánya jellemez, az alábbiakkal jár együtt megváltoztatta a globális betegségterhelést, amelyet ma már a nem fertőző betegségek (NCD-k), például az elhízás, a szívbetegségek, a cukorbetegség és a depresszió uralnak.

Ezeket az egymással összefüggő kihívásokat részben a természetalapú megoldásokkal lehet kezelni, például a városi erdőkkel, amelyek képesek javítani mind a városi környezetet, mind az emberi egészséget. A városi erdők tágan értelmezve a városokban és azok környékén található fákat és a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztémát jelentik.

A városi erdők elősegítik a közegészséget és a jólétet

Rengeteg kutatási tanulmány bizonyítja, hogy a városi zöldövezetekben való élet elősegíti a fizikai aktivitást és az emberek közötti társadalmi interakciókat, ami jelentős előnyökkel jár a közegészségügy szempontjából. Az egészséges magatartásformák előmozdítása jelentősen csökkenti a nem fertőző betegségek számát, és az emberek hosszabb és egészségesebb életet élnek. Emellett kísérleti tanulmányok bizonyítják a természet stresszcsökkentő hatását, valamint a depresszió és más mentális zavarok megelőzését.

Fontos, hogy a városi erdők pufferolhatják a társadalmi-gazdasági eredetű egészségügyi egyenlőtlenségeket, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mindenki hosszabb életet éljen, ha a zöldterületeket megfelelően tervezik és kezelik.

A városi erdők hozzájárulnak a rekreációs igények kielégítéséhez és az éghajlatváltozás kezeléséhez

A városi erdők megfelelnek a polgárok rekreációs igényeinek, miközben enyhítik a nagyvárosok szén-dioxid-adósságának egy részét.
Az éghajlati alkalmazkodás egyik fontos hatása a városi hőmérséklet lehűlése, amely közvetlenül megelőzi a hőség okozta betegségeket a városokban, és évente több tízezer életet ment meg.

A biodiverz környezet jobb immunfunkciót eredményez

A városi erdők a következőkkel járulnak hozzá a biológiai sokféleséghez élőhelyet biztosítva a különböző növény- és állatfajok számára. A városi erdők növelésével és a fásítás fenntartásával a városok megvédhetik a biológiai sokféleséget és támogathatják az emberi jóléthez elengedhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Közvetlen egészségügyi járulékos előnyként a biológiai sokféleséggel való kapcsolat javítja a gyermekek immunrendszerét, ami potenciálisan csökkenti számos „modern” betegség, például az allergia és az asztma előfordulását.

Mit tehetnek a döntéshozók?

1. A fák beépítése a várostervezésbe: a városi faültetési és -fenntartási programok beépítése a fejlesztési tervek és területrendezési előírások a fák lombkoronájának megőrzése és bővítése érdekében, ami a biológiai sokféleség és a városlakók számára most és a jövőben is előnyös.
2. Egészségügyi hatásvizsgálatok elvégzése: számszerűsítsék az egészségügyi előnyöket és értékeljék a zöld infrastruktúra és a városi erdők helyreállításával kapcsolatos projektekből származó egészségügyi megtakarításokat, hogy igazolják a fák védelmére és a faültetési kezdeményezésekbe történő beruházásokat, különösen a kevésbé kiváltságos területeken.
3. A közösségek felvilágosítása és bevonása: a városi fák hosszú távú egészségügyi előnyeinek tudatosítása oktatási kampányok és közösségi kezdeményezések révén.
4. Ágazatok közötti együttműködés: a különböző kormányzati szervek, nonprofit szervezetek, közösségi csoportok és magánérdekcsoportok közötti partnerségek előmozdítása az erőfeszítések összehangolása és a városi faültetési és -fenntartási projektek forrásainak mozgósítása érdekében, a közegészségügyi intézkedések és erőfeszítések részeként.

Szerző: Matilda van den Bosch

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése okozta kettős globális válság miatt egyre fontosabbá vált az erdőtulajdonosok ösztönzése az erdőgazdálkodás javítására. Az olyan gazdasági ösztönzők, mint a környezeti (vagy „ökoszisztéma”) szolgáltatásokért történő kifizetések (PES = Payments for Environmental Services) segíthetnek az erdei környezeti szolgáltatások – például a vízgyűjtő területek védelme vagy a szén-dioxid-tárolás – iránti kereslet és kínálat jobb összehangolásában.

Ezek meghatározása a szolgáltatók (azaz az erdőtulajdonosok és -gazdálkodók) és a felhasználók közötti önkéntes tranzakciók, amelyek a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás szerződésben rögzített szabályaihoz kötöttek. A legtöbb PES ilyen szerződésekről szól, nem pedig valódi „piacokról”, ahol a kereslet és a kínálat terén több érdekelt fél is részt vesz. Az Európai Bizottság nemrégiben iránymutatást tett közzé a PES-rendszerekre vonatkozóan.

• Magánrendszerek: a magánszolgáltatások kedvezményezettjeinek közvetlen felhasználói befizetéseivel járnak, például az ivóvízfelhasználók vagy a vízerőművek részéről, és így szintén környezetvédelmi finanszírozási eszköznek minősülnek.

• Állami rendszerek: a közszektorbeli szervezetek a magánkedvezményezettek nevében járnak el a feltételes támogatások erőforrás-gazdálkodókhoz történő eljuttatásában.

A PES-rendszerek már néhány évtizede léteznek, de ebben az évezredben sokat bővültek.

Európában az agrár-környezetvédelmi rendszerek (pl. a mezőgazdasági üzemek biológiai sokféleségének növelése) jelentették az elsődleges csatornát.
Létezik azonban néhány magán- és állami erdészeti PES és PES-szerű kezdeményezés is, például a szén-dioxid-kompenzáció vagy az EU vidékfejlesztési programjának erdőtulajdonosoknak nyújtott támogatása révén. Világszerte a PES-t elsősorban az erdővédelem ösztönzésére használták, az erdőtulajdonosoknak fizetve azért, hogy kevesebb erdőt vágjanak ki.

Mi szükséges egy működőképes PES-rendszer bevezetéséhez?

I. A PES kialakulásához bizonyos előfeltételek szükségesek:

• Az alapvető közgazdasági alapelvek alkalmazása: a szolgáltatást igénybe vevők fizetési hajlandóságának meg kell haladnia a szolgáltatók elfogadási hajlandóságát: ellenkező esetben, ha a keresleti oldalon felajánlott kifizetések nem elegendőek a kínálati oldalon felmerülő erdőgazdálkodási többletköltségek fedezésére, az önkéntes megállapodások nem fognak működni. Európában a környezetgazdálkodás nagy része hagyományosan nyilvános, ami valószínűleg korlátozza a magánszemélyek fizetési hajlandóságát.

• A szolgáltatásvásárló és az eladó intézményei jól működnek: kollektív koordinációs tevékenységre lehet szükség mindkét oldalon. Előre létező intézmények hiányában az embereknek önszerveződésre van szükségük, többek között az ingyenélési forgatókönyvek elkerülése érdekében (pl. a szolgáltatás kedvezményezettjei megtagadják a fizetést). Európában a környezetvédelmi szolgáltatásokra szabott intézmények kevésbé elterjedtek.

• Biztonságos földbirtoklási és hozzáférési jogok szükségessége: csak ezek birtokában válhatnak az erdők és más természeti erőforrások kezelői hatékony szolgáltatókká. Ellenkező esetben harmadik felek veszélyeztethetik a gazdálkodást. Európában jellemzően jobban meghatározzák a földbirtoklási és hozzáférési jogokat. A trópusokon ez a feltételezés gyakran nem áll fenn.

II. Ha már működik, hogyan tervezhetjük meg és hajthatjuk végre a PES-t a legjobb hatások elérése érdekében?

• Az erdőtulajdonosok mint szolgáltatók területi célzása másokkal szemben alapvető fontosságúvá válik, ha a korlátozott szolgáltatási (vagy állami) költségvetés miatt nem lehet mindenkit bevonni. A magas szolgáltatásintenzitás, a nagyfokú veszély/hatás és az alacsony költségek jelentik a legfontosabb célzási kritériumokat.
• A kifizetések differenciálása ahelyett, hogy hektáronként, háztartásonként vagy falvanként ugyanazt fizetnék, jelentősen növelheti a költséghatékonyságot, amikor a szolgáltatás költségei nagymértékben eltérnek a földtulajdonosok és a kezelők között, és így a nagyobb környezeti megtérülés elérése érdekében a költségvetést meg kell húzni. Európában a differenciált kifizetések elterjedtebbek voltak, mint a területi célzott kifizetések.

• A környezeti eredmények (pl. a biológiai sokféleség növekedése), nem pedig a cselekvések (pl. megváltozott erdőgazdálkodás) kifizetése néha növelheti a hatékonyságot – a cselekvés-eredmény hibridek gyakran ajánlottak. Az agrár-környezetvédelmi PES-ek eredményalapú/hibrid rendszereket kísérleti jelleggel alkalmaztak Európában.
• Ha a szolgáltatókat nem szankcionálják, ha nem tartják be a szabályokat, a PES „ingyen ebéd” lesz – a PES-szabályokat azonban a gyakorlatban gyakran rosszul hajtják végre, és rengeteg az erkölcsi kockázat. Nagyon keveset tudunk az európai PES-rendszerek be nem tartásáról.

Szerző: Sven Wunder

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

A szerzők, Marcus Lindner és Bernhard Wolfslehner az Európai Erdészeti Intézet (EFI) munkatársai kifejtik, hogy a szélsőséges éghajlati események és az erdeinkben gyakrabban előforduló nagyméretű zavarok hogyan befolyásolják a fenntartható erdőgazdálkodást (SFM).

Ebben a politikai összefoglalóban megértheti az erdők ellenálló képességének jelentését, és példákat ismerhet meg az ellenálló erdőrendszerek SFM-gyakorlatok révén történő fejlesztésére, miközben elismeri az európai erdők sokféleségét. Az erdők ellenálló képességének értékelésére egy jó eszköz is rendelkezésre áll: az erdők ellenálló képességét értékelő operatív keretrendszer (ORF) nyolc lépése. Ennek segítségével ellenőrizheti, hogy egy erdőrendszer különböző gazdálkodási forgatókönyvek esetén mennyire ellenálló az olyan zavarokkal szemben, mint a szélviharok vagy a kéregbogár kitörése.

Tekintse meg az új politikai összefoglalót itt.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ForestEurope

A „Az Európai Unió erdészeti stratégiája céljainak elérése: Összehasonlító európai értékelés” címmel egy 16 szerzőből álló csoport 15 EU-n belüli és kívüli ország, valamint három spanyolországi régió szakpolitikáit elemezte, és megvizsgálta a kialakult mintákat.

Ez a tanulmány 15 országra vonatkozik (angol országnév szerinti betűrendben) az EU-n belül és kívül: Ausztria (AT), Cseh Köztársaság (CZ), Finnország (FI), Németország (DE), Írország (IE), Olaszország (IT), Litvánia (LT), Hollandia (NL), Norvégia (NO), Lengyelország (PL), Románia (RO), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI), Spanyolország (ES) és Svédország (SE).

Mi a tét?

Az Európai Unió (EU) új, 2030-ig szóló erdészeti stratégiáját 2021 júliusában fogadták el, ami új lendületet ad az uniós szintű erdőpolitikai döntéshozatalnak. Fő hivatkozási pontja az európai zöld megállapodás, amely az erdőket a 2050-ig tartó szén-dioxid-mentes társadalom fényében helyezi előtérbe, és a szén-dioxid-megkötést, a biológiai sokféleség védelmét és az erdők helyreállítását hangsúlyozza.
A stratégia célja az uniós erdők minőségének és mennyiségének javítása, multifunkcionalitásuk és ellenálló képességük fokozása, valamint az erdőkre az emberi tevékenységek és a természeti folyamatok – többek között az éghajlatváltozás – által gyakorolt növekvő terheléssel kapcsolatos kihívások kezelése.

A stratégia prioritásai a következők:

1. az erdők társadalmi-gazdasági funkcióinak támogatása és a biogazdaság fellendítése a fenntarthatósági határokon belül;
2. az erdők védelme, helyreállítása és bővítése az EU-ban;
3. az erdők stratégiai nyomon követésének, jelentésének és adatgyűjtésének biztosítása, valamint
4. a párbeszéd és az érdekelt felek bevonásának ösztönzése.

A korábbi változatokhoz képest az új uniós erdészeti stratégia konkrétabb és átfogóbb jövőképet fogalmaz meg, és igyekszik összekapcsolni az erdőkkel kapcsolatos uniós szakpolitikák sokaságának különböző célkitűzéseit (mint például a biogazdaság erősítése, a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás stb.) Az új EU erdőstratégia végrehajtása és céljainak elérése ezért potenciálisan nagyobb hatással van a nemzeti hatóságokra, mint a korábbiak, mivel erősebben beágyazódik az EU általános politikai keretébe, bár a stratégia mint olyan jogilag nem kötelező erejű.

Mik a tanulmány céljai?

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a nemzeti és regionális politikai fejlemények megfelelnek-e az EU erdészeti stratégiájának céljait. Elemzi azokat a 15 EU-n belüli és kívüli ország szakpolitikáit, valamint valamint Spanyolország három régióját. Az országok A következő országok: Ausztria (AT), Cseh Köztársaság (CZ), Finnország (FI), Németország (DE), Írország (IE), Olaszország (IT), Litvánia (LT), Hollandia (NL), Norvégia (NO), Lengyelország (PL), Románia (RO), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI), Spanyolország (ES) és Svédország (SE). Bár nem tagja a az EU tagja, Norvégiát azért vettük be a tanulmányba, mert az EGT-megállapodás révén szoros kapcsolatban áll, és kétoldalú együttműködési megállapodással az EU-val a 2030-as éghajlat-változási cél teljesítése érdekében.

Milyen minták rajzolódnak ki?

Az erdők és az erdőgazdálkodás társadalmi-gazdasági, környezeti és politikai környezete Európában és még az országokon belül is rendkívül sokféleképpen alakul, ami befolyásolja az erdészeti stratégia hatását. Az európai országok múltbeli és jelenlegi erdőirányítási és erdőgazdálkodási gyakorlatát az ökológiai területi feltételek (amelyek meghatározzák az erdők típusát), az alapvető társadalmi-gazdasági tényezők (például a tulajdonviszonyok), a társadalmi igények és szükségletek, valamint a magánszektor érdekei, továbbá a városi vagy vidéki erdőterületekhez kapcsolódó különbségek határozzák meg.
Ugyanakkor az erdőirányítás és -gazdálkodás tekintetében Európa-szerte vannak közös kérdések, amelyek a következőkkel kapcsolatosak:

• az erdőgazdálkodási és természetvédelmi érdekek jelentős megosztottsága, amely valamennyi vizsgált országban megtalálható;
• az éghajlatváltozás és a hozzá kapcsolódó erdei zavarok növekvő hatása (az erdőkre és az erdőgazdálkodásra gyakorolt regionálisan eltérő következményekkel); és az Európai Unió erdészeti stratégiájának céljainak teljesítése: Egy összehasonlító európai értékelés
• az európai erdészeti irányítás és piacok beágyazottsága nagyobb struktúrákba, például a (globális) energia- és nyersanyag-kereskedelemhez és beruházási mintákhoz kapcsolódóan.

Más minták a tagállamok szakpolitikáinak „elhallgatásával” kapcsolatosak, például a biológiai sokféleséget fenyegető erdészeti ágazatspecifikus belső veszélyekre, valamint az idős erdők átalakításának kockázatára (és valóságára) való utalások hiánya, vagy az olyan adatok gyűjtésére irányuló intézkedések és stratégiák hiánya, amelyek (még) nem képezik a „hagyományos” nyomon követési és jelentéstételi tevékenységek és rendszerek részét.

Az országok és régiók végrehajtási kapacitását erősítő és/vagy akadályozó tényezők a következők: a hazai erdészeti politika fejlődése, beleértve a jövő erdeire vonatkozó közös nemzeti/regionális elképzelések kialakítását; a politika széttagoltsága és a közigazgatási hatáskörök átstrukturálása nemzeti és európai szinten; az (új) erdészeti politikai célok iránti növekvő igény az emberi és pénzügyi erőforrások hiányával szemben; a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetközelibb gyakorlatok eltérő értelmezése, valamint a szisztematikus konfliktusmegoldás hiánya az ideológiai álláspontok növekvő polarizálódása miatt.

Milyen változtatások segítenék az erdészeti stratégia végrehajtását?

Az alábbi szakpolitikai ajánlások eltérő jellegűek; egyesek egész Európára vonatkoznak, mások inkább egyes országok vagy országcsoportok számára fontosak.

1. Az erdőkkel kapcsolatos közös európai kulcscélok újragondolása és egyeztetése. Ez kritikus fontosságú ahhoz, hogy túllépjünk az erdészeti politikában folyó, ágazati és szakpolitikai szintű versengésen, amelyet a tanulmány több európai ország esetében is megfigyelt.
2. Az európai erdészeti környezet sokféleségének tiszteletben tartása, és az európai erdészeti politikai célok és az uniós erdészeti politikák regionálisan adaptált végrehajtási útvonalakra való törekvés.
3. Erősítse meg az erdészeti politika társadalmi engedélyét: vonja be a sokféle hangot, beleértve a társadalom egészét is, a politikai döntéshozatalba minden politikai szinten: EU-s, nemzeti, regionális és helyi szinten.
4. Befektetés az ismeretgenerálásba és a tudásközvetítésbe az evi-
   az erdészeti politikai döntéshozatal alapjának javítása, valamint a tudomány, az erdészeti gyakorlat és a társadalom közötti közös alkotás lehetővé tétele.
5. A szakpolitikai célkitűzések és a gazdasági ösztönzők összekapcsolása: az európai erdők többnyire magántulajdonban vannak, és a bevétel legnagyobb része a fakitermelésből származik. Az erdőgazdálkodás gazdaságossága alapvető fontosságú az EU erdészeti stratégiájának szélesebb körű célkitűzéseinek megvalósításához.
6. Az éghajlatváltozás kezelése és felhasználása az erdőkkel kapcsolatos új társadalmi megállapodás ösztönzésére, az éghajlatváltozásból és a zavarokból eredő nyomást proaktívan felhasználva az erdők alkalmazkodásába való befektetés lehetőségeként.
7. Javítani kell a szakpolitikai hatásokkal kapcsolatos tájékoztatást, és a szakpolitikákat ennek megfelelően kell kiigazítani. Az ebben a tanulmányban az országok között gyakran azonosított minta a nagyobb és összetettebb erdészeti szakpolitikai hatásokra és következményekre vonatkozó megbízható információk hiánya.
8. Országok közötti párbeszéd kialakítása az erdészeti irányításról. Az európai országok politikai kultúrája és a különböző szakpolitikai eszközökkel kapcsolatos tapasztalatai sokfélék, ami hatalmas lehetőséget kínál az erdészeti politika számára, hogy összekapcsolódjanak és tanuljanak egymástól.
9. Az erdészeti politika kialakításának és végrehajtásának átláthatóságának növelése minden szinten. Az információhoz való hozzáférés fontos lépést jelent ahhoz, hogy a társadalom megértse, hogy az állami és magán erdészeti ágazat szereplői hogyan járulnak hozzá a fenntarthatósághoz, és hogy elszámoltathatóvá tegye őket a politikában és a gyakorlatban vállalt kötelezettségek teljesítéséért.

A kiadvány angol változata itt érhető el.
Kiegészítő anyagok angol változata itt tölthető el.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI