Szerzők:
Lauri Hetemäki, a Helsinki Egyetem gyakorlati professzora és
Marc Palahí, az EFI igazgatója

Általában úgy gondolják, hogy az erdő alapú gazdaság fejlődése növelni fogja a fakészletek iránti keresletet. Ugyanakkor az erdők iránt egyre nagyobb az igény, például szénmegkötési és biodiverzitási céllal. Ezért gyakran arra a következtetésre jutnak – Mitchellhez hasonlóan -, hogy a fakészletek szűkössége a jövőben fokozódik.

Lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy nem. A Hetemäki et al. (2020) tanulmányban spekuláltunk: Mi lesz a jövőben a hengeresfa iránti kereslet? A következtetésünk az volt, hogy nem igazán tudjuk, hogy van-e elég fa a jövőbeni célokra – ez sok tényezőtől függ.

A témával kapcsolatos kevés tanulmány hozta fel azt a tényt, hogy valójában nem tudjuk, hogy az erdei biogazdaság fejlődésének nettó hatása milyen hatással lesz a hengeresfa iránti keresletre. Igen, az új biotermékek általában növelik a fa iránti keresletet. Másrészt azonban sok ilyen termék a jelenlegi termékek mellékáramát használja fel (lignin, faforgács, fűrészpor stb.), és nem növeli a hengeresfa iránti keresletet mint olyat (Hurmekoski et al. 2018). A technológiai fejlődés, a fokozódó kaszkádfelhasználás és a körforgás valószínűleg csökkenteni fogja a jövőben az egy végtermékegységre jutó fafelhasználást. Más szóval több lesz – amihez kevesebb is elég.

Néhány jelenlegi erdészeti ipari termék iránti kereslet csökken, különösen a kommunikációs célokra használt (vagyis a nem csomagolási célú) papír iránti kereslet. Ha például a világ kommunikációs célú papírfogyasztása 2050-re ugyanolyan ütemben csökkenne, mint az elmúlt 15 évben, az az erre a célra szánt ipari fa mennyiségének mintegy 450 millió köbméterrel való csökkenését jelentené. Ez több, mint az EU27 teljes 2020-as ipari fakitermelése (378 millió m3 ).

Hosszú távon a fa energiafelhasználásának csökkenése is a küszöbön áll. Világviszonylatban a fakitermelés mintegy fele energetikai, a másik fele pedig ipari célokra megy el. Afrikában a fafogyasztás mintegy 90%-a energetikai célú, Ázsiában pedig 57%-a. Az egyéb energiaforrások (nap-, szél- és vízenergia stb.) fejlődésével és az erőforrás-hatékonyabb faipari technológiák alkalmazásával az elkövetkező évtizedekben több száz millió köbméterrel csökkenhet az energetikai célú faanyagok iránti kereslet.

Másrészt a történelem azt mutatja, hogy a gyors gazdasági és népességnövekedés ellenére a kerekfa-fogyasztás meglehetősen mérsékelten nőtt (lásd az alábbi ábrát). Például 2000 és 2020 között a globális körtefafogyasztás csak 12%-kal nőtt, annak ellenére, hogy a reál-GDP 70%-kal, a népesség pedig 27%-kal nőtt.

Gyakran gondolják, hogy az erdei biogazdaság fejlődése, a biológiai sokféleség és az erdők szén-dioxid-nyelői között kompromisszumot kell kötni. Ezért arra a következtetésre jutnak – Mitchell (2022) tanulmányához hasonlóan -, hogy a biológiai sokféleség és az erdei szénnyelők iránti növekvő igények elkerülhetetlenül csökkenteni fogják a biogazdasági célú fakínálatot a jövőben. Úgy tűnik azonban, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a fakitermelés és a biológiai sokféleség, valamint az erdei szénnyelők közötti kompromisszumok vagy szinergiák megléte az adott kontextustól és a meghozott erdőgazdálkodási intézkedésektől függ (Biber et al. 2020, Díaz-Yáñez et al. 2020, Vera et al. 2022).

Ezt a következtetést a történelmi bizonyítékok is alátámasztani látszanak. Az Európai Unió erdőállományának az 1950-es évek óta tartó fejlődése azt mutatja, hogy lehetséges a fatermelés növelése, miközben több szén-dioxidot halmozunk fel, és bővítjük az erdőterületeket és a védett területeket (lásd az alábbi ábrát). Az adatokat 1990 óta részletesebben megvizsgálva látható, hogy az EU-27 erdőterülete 14 millió hektárral (10%-kal) nőtt, ami majdnem Ausztria, Belgium és Hollandia összesített területének felel meg (Hetemäki, Kangas & Peltola 2022). 1990 és 2020 között az EU-27 erdeiben lévő fa mennyisége – a növekvő állomány – 42%-kal, az erdőben lévő teljes szénkészlet pedig 43%-kal nőtt. Az erdővédelmi terület fogalma sokkal homályosabb, és a különböző források különböző statisztikákat közöltek. Az EUROSTAT szerint azonban „a védelmi funkcióval rendelkező erdőterület” az EU-27-ben az 1990-es 18,4 millió hektárról 2015-re (az utolsó rendelkezésre álló év adatai) 38,1 millió hektárra nőtt, azaz megduplázódott. 1990 és 2020 között azonban az EU-27 éves kerekfa-termelése is 29%-kal nőtt. Összefoglalva, az EU az elmúlt évtizedekben jelentősen növelte a fakitermelést, ugyanakkor növelte az erdőterületet, az erdők szénkészletét és védelmét is.

Az ilyen fejlődést számos különböző tényező tette lehetővé, de az egyik ilyen tényező az erdőgazdálkodásba és az innovációba történő jelentős hosszú távú beruházások voltak (Mauser 2021). Ezek a beruházások is szükséges tényezői voltak annak, hogy a világ erdeinek mindössze 4%-ával az EU a globális erdészeti termékek exportértékének több mint 40%-át adja (Hetemäki, Kangas & Peltola 2022). E jelentős pozíció miatt az EU-nak lehetősége van arra, hogy jelentős szerepet játsszon az új és erőforrás-hatékonyabb biotermékek innovációjában, és előmozdítsa a fosszilis alapú nyersanyagok és termékek kiváltását, azaz segítsen a fenntartható termelés és fogyasztás fokozásában.

Másrészt a Világbank egy nemrégiben készült jelentése (2022) rávilágít arra, hogy az ökoszisztémák helyreállítása (beleértve az erdők helyreállítását is) miért nem tudott elterjedni, annak ellenére, hogy az elmúlt években számos nemzetközi kezdeményezés és ígéret született. A jelentés rámutat, hogy a sikerhez olyan többoldalú finanszírozási megközelítésre van szükség, amely egyesíti az állami, a jótékonysági és az intézményi befektetőket, valamint a globális termékértékláncok szén-dioxid-mentesítését igénylő vállalatokat. Ez a fajta finanszírozás a kulcsa annak, hogy 2030-ra több százmillió hektárnyi degradált és erdőirtást „átélt” tájat tudjunk helyreállítani, ahogyan azt például a bonni kihívás is megköveteli. 2030-ra a fenntartható ellátási láncok finanszírozási piacai az előrejelzések szerint el fogják érni a teljes ellátási lánc finanszírozásának egyharmadát, azaz 660 milliárd USD-t (Bancilhon et al., 2018). Számos üzleti ágazatnak, például a divat-, az építő- és a csomagolóiparnak át kell alakítania értékláncát a nem fosszilis, fenntartható és nyomon követhető értékláncokra. Ebben a faalapú megoldások egyre fontosabb szerepet fognak játszani. Ezért az erdei biogazdaság valószínűleg jelentős szerepet fog játszani, amelyen keresztül a magánfinanszírozás nagymértékben bevethető az erdők helyreállítása érdekében. A biogazdasági termékek iránti növekvő kereslet és az erdőfelújítás közötti szinergiák nemcsak lehetségesek, hanem fontos stratégiát kell jelenteniük az éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság kezelésére.

Aggasztó, hogy globális szinten az erdőirtás ebben az évszázadban is folytatódott, bár lassabb ütemben, mint a 20. században. A növekvő faállományt tekintve azonban a FAO adatai 250 millió köbméteres növekedést mutatnak ebben az évszázadban. Elméletileg tehát valamivel több fa áll rendelkezésre, mint két évtizeddel ezelőtt. A környezeti és társadalmi-gazdasági elérhetőség szempontjából azonban bizonytalan, hogy ebből mennyit lehet ténylegesen a piacokra szállítani. Valójában nyilvánvalónak tűnik, hogy új erdőtelepítésekre is szükség van, nem utolsósorban a faépítés várható növekedése miatt. Mishra et al. (2022) szerint 2100-ig 149 millió hektárral több erdőtelepítésre lenne szükség faépítési célokra, és ez „… a mezőgazdasági termelésre gyakorolt jelentős visszahatások nélkül lehetséges”.

Összefoglalva, a különböző mozgatórugók nettó hatása a globális hengeresfa-keresletre és -kínálatra bizonytalan. Ezt a bizonytalanságot növeli, hogy a témát alig tanulmányozzák. Nagyrészt megalapozott találgatásokra és tanácsadói információkra támaszkodunk, valamint olyan tanulmányokra, amelyek nem veszik figyelembe azokat a jelentős strukturális változásokat, amelyekkel a fapiacok eddig is szembesültek és a jövőben is szembesülni fognak.

Ez különösen elgondolkodtató, tekintve, hogy mennyire fontos ez a kérdés. Véleményünk szerint több erőforrást és erőfeszítést kellene fordítani a hengeresfa globális keresletének és kínálatának szisztematikus kutatásába!

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

A ROSEWOOD4.0 hálózat, amelyet a CEKOM (korábbi ROSEWOOD4.0 partner és CEE Hub menedzser, Horvátország) koordinál, 2022. július 1-jétől önkéntes alapon, a projekt összes partnere (21 korábbi ROSEWOOD4.0 partner) és eddig öt további tag (IFER, AFR, FEUGA, CESAM és Taxus IT) közreműködésével folytatja munkáját.
A ROSEWOOD4.0 hálózat nyitott új tagok (pl. szervezetek, klaszterek, szövetségek stb.) számára, akik a korábbi ROSEWOOD4.0 konzorciumon kívül erdészettel és faanyagmobilizációval foglalkoznak.

A ROSEWOOD4.0 hálózat háromhavonta találkozik (online), hogy (1) információt cseréljen, (2) meghatározza a jövőbeli együttműködési lehetőségeket (pl. új javaslatok az EU finanszírozási programjaihoz), (3) összegyűjtse az új legjobb gyakorlatokat és innovációkat a ROSEWOOD4.0 tudásplatform számára, és (4) megvitassa a hálózat tagjai számára releváns témákat.

A hálózat emellett négyhavonta ROSEWOOD4.0 hírlevelet ad ki (itt lehet feliratkozni). Ha szeretne csatlakozni a hálózathoz, kérjük, vegye fel a kapcsolatot Danijela Bartolovićcsal (CEKOM, bartolovic@cekom.hr).

Fontos kiemelni, hogy a projekt júniusi befejezését követően a ROSEWOOD4.0 tudásplatformot az EFI Bioregions Facility kezeli, biztosítva, hogy a platform és tartalma hosszú távon is online és elérhető legyen a látogatók számára. A platformon egy új, „ROSEWOOD (R) & ROSEWOOD4.0 (R4) Legacy” elnevezésű szekciót hoztak létre, amely a ROSEWOOD4.0 (2020-2022), de a ROSEWOOD (2018-2019) összes releváns eredményét és eredményét is tartalmazza, például a nyilvános eredmények és jelentések, útitervek, videók, EIP-AGRI gyakorlati összefoglalók és képzési anyagok.

Ezen túlmenően a ROSEWOOD4.0 hálózat, de új projektek és kezdeményezések révén is további adatlapok (jelenleg több mint 275 áll rendelkezésre) kerülnek fel a platformra az újonnan azonosított legjobb gyakorlatokról és innovációkról. Ilyen például a nemrégiben finanszírozott Horizon Europe GOFORESTS projekt (HORIZON-CL6-2022-GOVERNANCE-01), amelyet a Firenzei Egyetem koordinál, és amelyben a ROSEWOOD4.0 korábbi koordinátora (SEZ) és számos ROSEWOOD4.0-partner, például az EFI, CESEFOR, CNPF, CEKOM és SFI vesz részt. 2023 és 2026 között a GOFORESTS a tudásplatformot új legjobb gyakorlatokkal és innovációkkal fogja ellátni, amelyek az európai faanyagmobilizációval és digitalizációval foglalkozó EIP-AGRI operatív csoportok kulcsfontosságú eredményei.

Mostantól a ROSEWOOD4.0 hálózat fő kommunikációs és terjesztési csatornái a hírlevél, a Twitter, a LinkedIn, valamint az EFI Bioregions Facility és a CEKOM honlapok lesznek.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ROSEWOOD4.0

szerzők: Marc Palahí, Hans Verkerk és Gert-Jan Nabuurs

Az idei évben augusztus 25-ig több mint 720 000 hektárnyi terület égett le Európában. Ez több mint háromszorosa a 2006 óta mért éves átlagnak. Az erdők és más fás területek a fő területeket érintik az erdőtüzek, ami ezért nagymértékű üvegházhatású kibocsátást eredményez. Ez hozzájárul a további éghajlatváltozáshoz, miközben rövid távon csökkenti az erdők szén-dioxid-elnyelő képességét. Az erdőtüzek és az aszályok (és a viharok is), amelyek nagyon gyakran közvetlenül kapcsolódnak a szélsőséges éghajlati jelenségekhez, viszont növelhetik más természeti zavarok – például a kéregbogár kitörések – kockázatát. Ez összetett és egymást erősítő visszacsatolási köröket hoz létre. Például az aszályos időszakot követő viharok drasztikusan megnövelhetik a szúbogár-fertőzések kockázatát, ami összességében az erdőtüzek kockázatának növekedését is eredményezi.

Seidl és munkatársai becslése szerint a szél, a kéregbogarak és az erdőtüzek okozta károk az elkövetkező évtizedben évente közel egymillió m3 faanyaggal fognak növekedni. Ez a növekedés megközelítőleg egy 7000 futballpályának megfelelő erdőterület famennyiségének felel meg. Az ilyen intenzitás – érvelésük szerint – a jövőben ellensúlyozhatja az erdők szén-dioxid-nyelőjének növelését célzó stratégiák hatását.

Az erdők létfontosságúak egy klímasemleges Európa számára: klímatudatos erdőgazdálkodásra van szükségünk

Jelenleg az EU-ban az összes erdő és fatermék évente mintegy 380 Mt CO2-egyenértéket von el a légkörből, ami az EU teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 10%-át teszi ki. Amint azonban egy hamarosan megjelenő EFI-jelentés rámutat, az Európai Bizottság új célokat javasolt, amelyek szerint az EU teljes LULUCF-ágazatának 2035-ig további mintegy 100 Mt CO2-egyenértéket, 2050-ig pedig 170 Mt CO2-egyenértéket kellene eltávolítania. Ennek az éghajlatváltozás és a természeti zavarok miatt növekvő kockázatokkal járó időszakban kell megtörténnie. Erdőinket tehát feltétlenül hozzá kell igazítani az új normális helyzethez, ha azt akarjuk, hogy erdeink továbbra is szerepet játsszanak az éghajlatváltozás mérséklésében és számos más előnyt nyújtsanak a társadalom számára.

A Verkerk és munkatársai által tárgyalt klímatudatos erdőgazdálkodás (Climate-Smart Forestry, CSF) egy új koncepció, amely összekapcsolja az enyhítési és alkalmazkodási intézkedéseket, hogy jobban megértsük és keretbe foglaljuk az ökoszisztéma-szolgáltatások, a gazdálkodási és fahasználati lehetőségek, valamint azok rövid és hosszú távú következményei közötti lehetséges kompromisszumokat és szinergiákat. A CSF regionálisan specifikus, de három általános és egymást erősítő összetevőre épül:

• Az erdők és fatermékek szén-dioxid-tárolásának növelése, más ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásával együtt;
• Az erdők egészségének, biológiai sokféleségének és ellenálló képességének javítása az alkalmazkodó erdőgazdálkodás és helyreállítási intézkedések révén;
• A faforrások fenntartható felhasználása a nem megújuló, szén-dioxid-intenzív anyagok helyettesítésére.

A CSF-et olyan adaptív erdőgazdálkodási terveken keresztül kell végrehajtani, amelyek egyszerre ismerik el az összes szénkészletet, hogy hosszabb távú és nagyobb mértékű mérséklési előnyöket biztosítsanak, miközben a hosszú távú éghajlatváltozási feltételekkel és a természeti zavarok rövid távú kockázataival is foglalkoznak. Nabuurs és munkatársai regionális esettanulmányokon keresztül (Spanyolországban, Írországban és a Cseh Köztársaságban) megvitatták, hogy milyen további enyhítő hatás érhető el a regionálisan testre szabott CSF-intézkedésekkel. A CSF európai megértésének és demonstrációjának előmozdítása érdekében az EFI és a Wageningeni Egyetem és Kutatási Központ egy külön kezdeményezést hozott létre – a CSF kutatási hálózatot.

Az elkövetkező évtizedekben az erdők és az erdőgazdálkodás példátlan helyzet elé néznek. Az éghajlatváltozás és a természeti zavarok súlyos (sok tekintetben még ismeretlen) hatással lesznek erdeinkre, veszélybe sodorva azokat és az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött fontos szerepüket, amely magában foglalja a gazdaságunk szén-dioxid-mentesítését szolgáló faalapú megoldások előállítását is. A helyzet – amint arra a Nature augusztus 18-i vezércikke is rávilágít – nem csupán válaszokat követel az erdészektől: „A kihívások nem csak magában a tudományban rejlenek, hanem az erdészeti tudósok együttműködésének módjára, finanszírozásukra – különösen az adatgyűjtés terén – és képzésükre is vonatkoznak”.

Az európai erdőket érintő új normális helyzet új típusú európai szintű kutatást, valamint a tudomány és a cselekvés közötti együttműködést és információmegosztást igényel. Az országoknak és a tudományos közösségnek össze kell fogniuk, hogy megvitassák és megegyezzenek a szükséges hosszú távú kutatási infrastruktúrák, valamint az európai erdők és az erdészet éghajlatváltozáshoz és természeti zavarokhoz való intelligens alkalmazkodását támogató, valós idejű erdőfigyelés finanszírozásának módjáról.

Az EFI vonatkozó munkája

Az EFI támogatja a FOREST EUROPE, a fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai folyamatának tudományos-politikai és kommunikációs munkáját. Ez hozzájárul a fenntartható erdőgazdálkodásról szóló jelentésekhez, a kockázatkezelés, a zöld munkahelyek és az oktatás terén elért további eredményekhez.

A SUPERB célja, hogy több ezer hektár erdős tájat állítson helyre Európa-szerte, és tartós átalakító változásokat hozzon létre a nagyszabású helyreállítás irányába.

A RESONATE célja, hogy megteremtse a szükséges ismereteket és gyakorlatokat ahhoz, hogy az európai erdők, az általuk nyújtott szolgáltatások és a kapcsolódó gazdasági tevékenységek ellenállóbbá váljanak a jövőbeli éghajlatváltozással és zavarokkal szemben.

A ForestPaths számszerűsíti és értékeli a holisztikus, erdőalapú szakpolitikai utakat az erdők és az erdőalapú ágazat éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásának optimalizálása érdekében, figyelembe véve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét, beleértve a zavarokat is.

A FIRE-RES holisztikus és integrált tűzkezelési stratégiát dolgoz ki az európai szélsőséges erdőtüzek hatékony és eredményes kezelése érdekében.

A Waldbrand Klima Resilienz (WKR) a Németországban egyre növekvő erdőtűzveszély kezelése érdekében támogatja a nemzetközi tapasztalatcserét.

A ResAlliance elősegíti az információ- és tudásáramlást, valamint növeli a gazdálkodók és erdészek tudatosságát, megértését és kapacitását a mediterrán országokban a tájak ellenálló képességével kapcsolatban, különös tekintettel az éghajlatváltozás okozta veszélyekkel szembeni intézkedésekre. Terjeszteni fogja a meglévő földgazdálkodási gyakorlatokat, a helyes kormányzást, a technológiai és pénzügyi megoldásokat.

Az OptFORESTS tanulmányozni fogja az erdőgazdálkodás és a táj heterogenitásának a genetikai sokféleségre gyakorolt hatását, és új erdőgazdálkodási lehetőségeket dolgoz ki a genetikailag vegyes erdők számára. Az OptFORESTS értékelni fogja az európai faiskolai ágazatot, előrejelzi a jövőbeni erdészeti szaporítóanyag-szükségleteket, és elősegíti a faiskolák közötti együttműködést.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI 09-01

A célok és az erdei biomassza európai termelésének, feldolgozásának és fogyasztásának növelésére irányuló konkrét tervek közötti ellentmondások fenntarthatósági aggályokat vetettek fel a határokon belül és kívül.

Miközben a politikai szereplők különbözőképpen artikulálják ezeket az ellentmondásokat, és a közbeszédben versengenek álláspontjuk érvényesüléséért, kevés ismeret áll rendelkezésre arról, hogy a városi területek polgárai hogyan érzékelik ezt a diskurzust.

Az észlelést többdimenziós konstruktumként értelmezve nyolc európai egyetemi város (Bordeaux, Pozsony, Freiburg, Helsinki, Padova, Szentpétervár, Uppsala, Bécs) adatait elemezzük statisztikailag, hogy feltárjuk a dimenziókat, a hasonlóan gondolkodó polgárok e dimenziókban kialakuló közösségeit és az egyes ilyen közösségekhez való tartozással összefüggő jellemzőket.

A biocentrizmustól az elosztási szempontokon át a politikai célokhoz való ragaszkodásig hat dimenzióban öt közösséget azonosítottunk:

• ragaszkodó-környezetvédő,
• ragaszkodó-kormánypárti,
• kritikus-reformista,
• kritikus-agrárpárti és
• közömbös.

A lakóhely szerinti város és a biogazdaság vélt ismertsége egyértelműen kölcsönhatásban van az észleléssel. A nyolc városon belüli és a nyolc város közösségei között azonban jelentős eltérések mutatkoznak, ami a nyilvános diskurzuson túli mélyebb társadalmi feszültségekre utal. A közösségen belüli eltérések nagy része azonban megmagyarázatlan marad, ami további helyi munkát igényel. Az erdészeti politikára vonatkozó következtetések is előkerültek.

Ez a munka az EFI által támogatott PerForm (Perceiving the forest-based sector in the bioeconomy) páneurópai együttműködési hálózat keretében készült. Igazgatóhelyettesünk, Helga Pülzl az egyik szerző.

szerk: Tóth János, forrás: EFI – European Forest Institut