Az EUSTAFOR felhívása a kiegyensúlyozott és észszerű föld-, természetvédelmi, megközelítéshez

Az EUSTAFOR-tagok által kezelt 55,5 millió hektár állami erdőből több mint 17 millió hektár áll a nemzeti természetvédelmi törvények védelme alatt, közel 11 millió hektár szolgál védelmi erdőként, és további 11 millió hektárt Natura 2000 területként jelöltek ki.

Az állami erdők további korlátozása az ambiciózus táj és természetvédelmi célok elérése érdekében azonban elhibázott megközelítés, és e célok elérése nem lehet az állami erdők elsődleges feladata.

Az állami erdőknek számos más szerepet is be kell tölteniük, többek között a fafeldolgozó ágazat fenntartható faanyagellátását, amely cserébe munkahelyeket biztosít a korábbi évtizedekben destabilizálódott vidéki területeken. 

Az erdőgazdálkodás és a faipar gazdasági hatása Európában 1,114 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket jelent (majdnem pontosan Spanyolország 2019-es nemzeti értékét) és 17,5 millió munkahelyet ad az értékláncon belül (ez Hollandia lakossága volt 2021-ben). 

Emellett az állami erdők nyitva állnak az európai polgárok előtt, és fontos szerepet játszanak a látogatók fogadásában a többfunkciós gazdálkodás részeként. Az állami erdők gyakran segítik a kormányokat és intézményeket tevékenységeik finanszírozásában is, beleértve az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással, valamint a természetvédelemmel és helyreállítással kapcsolatos tevékenységeket.

Az EUSTAFOR tagjai hangsúlyozni kívánják, hogy a társadalmi célok legszélesebb körének elérésének legjobb módja az aktív és felelősségteljes erdőgazdálkodás, amely egyensúlyt teremt a természetvédelmi, a védelmi és a termelési célok között.

Európa számos erdei ökoszisztémájában az aktív gazdálkodás elengedhetetlen az értékes élőhelyek fenntartásához, amelyek az ember és a természet közötti évszázados kölcsönhatás közvetlen eredményei. Ezek az élőhelyek eltűnnének, ha az emberi beavatkozás csökkenne. A mediterrán térségben pusztító erdőtüzek valószínűleg az egyik legjellemzőbb példa arra, hogy a gazdálkodás elmaradása katasztrófához és a természeti értékek elvesztéséhez vezethet.

A természetvédelmi stratégiák nem összpontosíthatnak pusztán a nagy mértékű földterület felhalmozására a védelmi célok elérése érdekében. Ehelyett a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a hangsúlyt az alacsony környezeti teljesítményű, leromlott állapotú földterületek állapotának javítására kell helyezni. 

A földvédelemnek, különösen a szigorú védelemnek, tudományosan megalapozottnak kell lennie, világos természetvédelmi célokkal, a gazdag biológiai sokféleség minőségi képviseletét figyelembe véve, valamint társadalmilag működőképesnek és gazdaságilag megvalósíthatónak kell lennie. Végső soron a szigorú védelem nem eredményezheti a javítani és megőrizni kívánt értékek elvesztését.

Ezért az EUSTAFOR nyomatékosan kéri az érintett döntéshozókat, hogy vizsgálják felül az állami erdők korlátozására irányuló stratégiájukat, mint az általános földvédelmi célok elérésének egyszerű módját. 

Az EUSTAFOR és tagjai hangsúlyozzák, hogy az állami erdészeti szervezetek által évtizedek óta folytatott felelős és fenntartható erdőgazdálkodás magas természeti értékeket eredményezett, amelyek pozitív hatással vannak a vidéki közösségekre, a társadalmi jólétre és a helyi gazdaságra.

Mi a tét?

Az állami tulajdonban lévő erdőket a képzett szakmai szervezetek kezelik fenntartható módon egy olyan modell alapján, amely lehetővé teszi a kormányok számára, hogy közvetlenül befolyásolják és ellenőrizzék az alkalmazott gazdálkodási gyakorlatokat kötelező és nem kötelező erejű eszközökkel. 

Továbbá, még ha ez nem is kötelező, de az állami erdőkre harmadik fél által tanúsított, gyakran kétszeresen tanúsított rendszerek is vonatkoznak, amelyek hiteles fenntarthatósági célokat szolgálnak. 

Az említett körülmények mellett a társadalmi és környezeti előnyökön túl az európai erdők az földterületek 30%-áról fenntartható fából és egyéb melléktermékekből készült termékeket adnak a társadalom számára, biztosítva a gazdasági teljesítményt a természet megóvása mellett. 

Az állami erdők az erdőgazdálkodás önfinanszírozási elvének sarokkövei, és így nagyban hozzájárulnak az egész erdészeti ágazat és a kapcsolódó iparágak gazdasági hatékonyságához. A hozzáadott érték létrehozásának folyamatának kezdetén állnak, és minden további indokolatlan korlátozás veszélyezteti ezt az elvet, ami hatással van a teljes értéklánc multifunkcionalitására és gazdasági életképességére. 

Az állami erdők kizárólag természetvédelmi területekké történő kivonása. átalakítása elkerülhetetlenül pénzügyi következményekkel jár, növelve a kormányok, az adófizetők és a munkavállalók költségeit, ami végső soron káros lehet a helyi közösségek és a környezet számára.

Az EUSTAFOR a következő lehetséges negatív hatásokat azonosítja, amelyeket el kell kerülni:

1.           Az önfenntartó erdőgazdálkodás összeomlása:

– Az Európai Állami Erdőgazdaságok jól képzett és tapasztalt szakembereket alkalmaznak, akik biztosítják a fenntartható gyakorlatokat. Tevékenységük naprakész tudományos eredményeken és pontosan ellenőrzött adatokon alapul, amelyeket a hosszú távú erdőgazdálkodási tervekhez használnak, és tevékenységük hatóságok és számtalan egyéb követelmények szerint is átlátható módon ellenőrzött. E szervezetek nagy többsége fedezi saját működését, és bevételeiket az erdeink fenntartásába fektetik vissza, így hatékonyan leveszik ezt a terhet az államháztartásról.

– Az előrehaladó éghajlatváltozás jelentős hatást gyakorol nemcsak a fajok és élőhelyek állapotára, hanem az ökoszisztémák egyéb jellemzőire is. Az európai erdők egészségének és ellenálló képességének megőrzése aktív és szakszerű gazdálkodást igényel.

– Ha a jövőbeni erdőgazdálkodási stratégiákat nem tervezik meg gondosan, és nem biztosítják a magas szintű „know-how” alkalmazásához szükséges stabil finanszírozást, az erdők sebezhetősége fokozódni fog, ami hosszú távú környezeti és gazdasági károkat okoz.

2.           Környezeti, gazdasági és társadalmi veszteségek:

– Miközben a legtöbb európai Állami erdőgazdaság sikeresen újra befektet a kezelt erdészeti infrastruktúrába és eszközeibe, jelentősen hozzájárul az állami költségvetésekhez, és további társadalmi, gazdasági és környezeti előnyöket finanszíroz (beleértve a védett területek kezelését, a katasztrófamegelőzést, a felkészültséget és a védelmet, az erdők leltározását stb.) Az állami erdőkre nehezedő bármilyen jelentős további korlátozás csökkenti pénzügyi kapacitásukat, csökkenti a többszörös szolgáltatások nyújtását és az állami költségvetésekbe befolyó bevételeket, miközben növeli az állami pénzügyi kötelezettségeket.

– A versenyképesség és gazdálkodási lehetőség hiánya miatt a munkahelyek szűnnek meg, ami tovább súlyosbítja a megélhetési problémákat és végül a vidéki területek elnéptelenedéséhez járul hozzá, valamint erősen érinti azokat a közösségeket, amelyek a vidéki területeken ezekre a lehetőségekre támaszkodnak.

3.           Kettős teher az állami költségvetésekre:

– A bevételek csökkenésével az Állami Erdészeteknek pénzügyi támogatásra lesz szükségük a nemzeti költségvetésből, ami hosszú távon elvonja az állami forrásokat.

– Az állami erdészeti szervezetek nemzeti költségvetésekhez való hozzájárulásának hiánya arra kényszeríti majd az államot, hogy alternatív bevételi forrásokat keressen, ami tovább terheli a költségvetéseket. Az európai adófizetőknek teljes mértékben tisztában kell lenniük azzal, hogy a politikai célkitűzések, beleértve az uniós szintű célkitűzéseket is, amelyek a többfunkciós megközelítések helyett az erdőfunkciók további pihentetését és elkülönítését támogatják, kétségtelenül azt eredményezik, hogy a gazdaságilag életképes állami erdők állami forrásokra szorulnak, ami hosszú távon magasabb adókat eredményez.

Egy igazságosabb és fenntarthatóbb természetvédelmi út

Ahelyett, hogy nagyobb nyomást helyeznének a már alaposan felügyelt és bizonyítottan sikeres európai állami erdőgazdaságokra, a kormányoknak kiegyensúlyozottabb megközelítést kellene alkalmazniuk. 

Nem szabad elfelejteni, hogy a fejlett fenntartható erdőgazdálkodás alkalmazása az állami erdőkben valójában olyan természeti értékeket hozott létre, amelyeket most szigorú védelemre szánnak. Ahelyett, hogy csak a területalapú védelmi rendszerekre összpontosítanánk, hatékonyabb lenne a sikeres természetvédelmet biztosító, bevált gazdálkodási megközelítések előtérbe helyezése és kiterjesztése. 

Kimutatták, hogy a gazdálkodás hiánya a védett ökoszisztémák egészségének és rugalmasságának rovására megy. 

Az állami erdészeti szervezetek támogatásával nemcsak az erdőket, hanem az általuk támogatott munkahelyeket, közösségeket és jövőbeli bevételi forrásokat is megvédjük. Ezeknek a jól működő rendszereknek a lebontása és a szegregált megközelítés felé való elmozdulás, amelyben egyes erdők szigorúan védettek, míg másokat intenzíven kell majd fakitermelés céljából kezelni, aláássa a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítására tett több évtizedes erőfeszítéseket, ami a tudás elvesztéséhez vezet, miközben számos erdő állapotát rontja, és megzavarja a kritikus finanszírozási forrásokat. Ez nem csupán gazdasági kérdés – a meglévő, jól működő rendszerek védelméről van szó, amelyek az európai erdők 30%-át virágzó erőforrásként tartják fenn.

forrás: EUSTAFOR, fordította: Kovács András/OEE