Puskás István már évek óta a címlapokon szerepel merészebbnél merészebb újdonságaival. Nevét 2012 júniusában ismerte meg a nyilvánosság. Akkor akácból épített motorkerékpárt, amivel rögtön közönségkedvenc lett. Azóta majdnem minden évben új alkotással jelentkezik, Jellemző rá, hogy fejből dolgozik, előre nem sokat tervezget. Vallja, hogy az anyag adja ki az aktuális jármű végső formáját. Nos, alkotásai eddig őt igazolják. Tiszaörsön, ahol él Puskás István, a legfásultabb járműgyáros, már nem lepődnek meg, hanem valósággal várják az újabb és újabb fából készült járgányokat.

1962-ben született Tiszafüreden, egyszerű munkáscsaládból származik. Az általános iskolát Tiszaörsön végezte, az ipari iskolát meg Kunhegyesen kezdte, de nem fejezte be. Nehézgépkezelőként dolgozik Budapesten. Feleségével 2005-ben ismerkedett meg és még abban az évben házasságot is kötöttek. – Sosem tanultam asztalosmesterséget, csak magamtól sajátítottam el az egyes fogásokat az idők során. Lassan már egy évtizede, hogy először csak úgy, kedvtelésből fabicikliket faragtam, az egyikkel az asszony járt munkába egy darabig. Ezt követően jött az ötlet, hogy ez alapján akár más járművet is lehetne készíteni – emlékezik vissza. Azt mondja, télen van, aki fát vág, van, aki TV-t néz és van, aki fából farag mindenfélét, mint ő. Ilyen unalmas telek gyümölcse a hátsó udvarban pihenő famotor és az udvaron álló fatraktor, becenevén fator, és egy Forma 1-es versenyautóra hasonlító járgány. Kezdjük az első komolyabb járművel, a famotorral. Az első próbálkozás nem sikerült, mert Simson motort tett bele, ami gyengének bizonyult. A másodikat már Polski motor hajtja. A szükséges faanyagot a fűtésre vett akác tűzifából válogatta ki. A fém és egyéb alkatrészeket bontott járművekből gyűjtötte össze.

Terv nem volt, megmérte a Polski motor szélességét ahhoz igazította a méreteket. A kerekeknél a felni mérete volt a meghatározó. A benzintartály hordó, amit szintén maga készített, de van benne egy 5 literes fémtartály – biztos, ami biztos jelszóval. Arra törekedett, hogy minél alacsonyabb legyen, mert annál könnyebb egyensúlyozni vele: villa 10–12 cm-re emelje meg a földtől. Részletesen elmagyarázza a hajtást is. A motor szíjtárcsája hajt egy nagyobb faszíjtárcsát, ezzel lelassítja 1:3-ra és emellett van egy kisebb szíjtárcsa, az adja a hátsó kerék hajtását. 

A fékezést szalagfékkel oldotta meg, mert tárcsaféket nagyon nehéz lett volna fából megcsinálni. Különben is, a régi motorokon is szalagfék volt. Trabant-lámpát tudott beszerezni és esztergált hozzá egy faburkolatot. A kormány és a kipufogó szaruból készült. Rugózat nincs, csak a gumi rugózik. Kipróbálta, 25 km/óra sebességgel is tud menni vele.

2014-ben készült a chopper motorkerékpár. István a háromkerekű járművet fenyő hajópadlóból négy hónap alatt készítette el. Amit viszont már nem „kispók” motor lendít, hanem egy egyhengeres, 200 köbcentis négyütemű Bridge-motor Az ötsebességes jármű 20 km/órás sebességgel tud haladni. A motoron egyszerre hárman utazhatnak. Legutóbb május elsején láthatta a nagyközönség a járművet a kunmadarasi motoros fesztiválon.

Az oldalkocsis motor alkotásával ő maga is ismeretlen vizekre evezett, mert összetett, két részes járgányt még nem készített. Karácsonykor fogott hozzá, a csípős hideg miatt kizárólag a műhelyben dolgozott. Ez is menetkész lett, mondja büszkén. Az általa készített járműremekek különlegessége ugyanis az, hogy nemcsak kiállítási darabok, egyszerű közlekedésre is alkalmasak. A járművet egy közel negyvenéves, magyar gyártmányú motor hajtja. Mint fogalmazott: ízig-vérig magyar motor lesz, a faanyag is a környékről való. Azért a beindításig még sok apró munkát kellett elvégeznie. Ilyen például az üzemanyagcsap, de négy karburátorból rakott össze egy használhatót. A sok apróság sok időt visz el. A lenolajat és a lakkot kint viszi fel rá, de ahhoz stabilan 10–12 fokos hőmérsékletre van szükség. Azután a közönség is megcsodálhatja a „Fanonia” névre keresztelt remeket. Egyébként a magyar jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy közúton használni lehessen, de attól még megfelelő körülmények esetén remek szórakozást nyújt.

A következő jármű úgy keletkezett, hogy kapott két traktorkereket. Mit kezd az ember két traktorkerékkel? Farag köré egy traktort! – Ez a jármű tipikus példa arra, hogyan alakítsuk a gombhoz a kabátot – magyarázza Puskás István, miközben következő büszkeségét mutatja. – Egy cimborámtól kaptam ugyanis két régi traktorkereket, ehhez készült az egész traktor. Az első kerekek korábban egy Trabanthoz tartoztak, mint ahogy a váltó is, a motor pedig ezúttal egy fűkaszából „költözött át”. Karácsony környékén kezdtem neki a munkának, s alig négy hónap alatt elkészült, mostanra már csak az utolsó simítások maradtak, hiszen működés közben derül ki igazán, hogy mit kell még csinálni – mondja. – Ezúttal fenyőből készült szinte az egész, bár jóval több darabból, mint azt eredetileg terveztem. Szinte „ette az anyagot”, a végén már félő volt, hogy a tetőt is meg kell bontani, hogy be tudjam fejezni – meséli félig-meddig tréfálkozva. 20 szál padlóból készült, kb. 250 kg, 20 sebességes és egy 150 köbcentis MTZ motor hajtja. 5 literes fahordó a benzintankja és 4 liter lakktól csillog a napfényben. – Amit lehet, ezen is fából alakítottam ki, csak az összefogatáshoz használtam fémcsavarokat.

Az apró részletekre ezúttal is rendkívüli módon ügyelt a mester. Az abroncsok, a lámpák és a motor kivételével a traktor minden eleme fából készült. A neve: FA-TOR! (borítóképünkön)

Jó alaposan be kell tehát rántani indításkor a kétszáz köbcentis motort. A traktor mellé pedig stílusosan eke is készült hajópadlóból, amin 4 hónapig dolgozott. Bár szántani persze nem lehet vele, de azért megpróbálta minél élethűbben kifaragni ennek darabjait is.

A traktorosként is dolgozó férfi sosem tanulta az asztalosmesterséget, magától sajátította el az egyes fogásokat és az évek során egyre nagyobb sikert arattak alkotásai. A téli időszakban, amikor a földeken nemigen akad munka, nekilátott egy újabb álom megvalósításának. Amiben a korábbi tapasztalatok sokat segítettek az aranykezű mesternek. Hiszen az elmúlt évek során előbb több kerékpárt, majd egy kétkerekű motort készített fából, illetve olyan faautókat eszkábált össze, melyet Frédi és Béni is megirigyelhetne.

A következő műve mi lett? Ígéretet kapott rá, hogy szereznek neki négy darab Forma–1-es gumit. Valóban így is lett és a következő tavaszra kigördült a Puskás-műhelyből a „Forgács–1” névre keresztelt járgány. Fenyőből és bükkfából készült, s annak minden darabját különlegessé munkálta a férfi. Egyetlen kerék ívét például harminchat darabból állította össze, csupán a motor és a sebességváltó van fémből – az is kényszerűségből. A „versenyautót” százötven köbcentis MZ motor hajtja, súlya kb. 250 kg és végsebessége 40 km/óra. István még arról is gondoskodott, hogy a kerekei soha ne eresszenek le holmi defekt miatt. Jellegzetessége járműveinek az égetett fafelület. A fa egész felületét megperzseli, átbarnítja, ezáltal fertőtleníti, majd lakkal átitatja, melyet a száraz felület jól beszív.

A „Vadbika 02” – már a neve is tiszteletet parancsol. A legújabb fából készült járgánya, a korábbinál jóval nagyobb és talán ez a leginkább kidolgozott darab. Látszik, hogy alkotója az évek során már komoly rutinra tett szert a fából faragott járművek kigondolása és azok megvalósítása terén. Ezzel egy újabb különlegességgel bővült a gyűjteménye.

 – Február végén készültem el a járgánnyal, áprilisban a helyi művelődési házban állítottuk ki néhány hétig – mutatja új alkotását Puskás István, amely szokás szerint télen, közel három hónap alatt készült el. A karosszéria a motorral együtt körülbelül kétszáz kilogramm, a faszerkezetet egy négyütemű Trabant-motor mozgatja. Mély, duruzsoló hangon zúg fel, mikor beindítja.

Mint kiderült, Puskás Istvánnak volt kitől örökölnie kézügyességét. Édesapja ugyanis egykor fából kifaragott, jól megmunkált cséplőgépet készített fiának, volt tehát honnan venni a mintát. Ráadásul úgy tűnik, István kísérletező kedve kimeríthetetlen. Egyelőre még nem tudja, mi lesz a következő műve, hiszen még a mostani járgányon is szükségesek apróbb simítások. Ez általában csak télen dől el, hiszen akkor veszi ki éves szabadságát. Megálmodja, aztán amikor ideje engedi, nekikezd. Végül pedig csak kialakul belőle valami…

Sokaknak volt szerencséjük ezeket a fajárgányokat elvinni egy próbakörre. Elmondásuk szerint a száguldás érzés nem mindig jött össze, de az élmény mindenképpen egyedülálló volt. A helyiek szeretik István járgányait, már szinte el is várják tőle, hogy mindig egy újabb facsodával rukkoljon elő. Barátai különböző nyersanyagokkal segítik, pénze autóra nincs. Azért mégiscsak van autójuk, igaz fából. Arról álmodozik, hogy létrehoz egy múzeumot fajárműveinek, vagy valaki megveszi ezeket a jó szívvel készült nagyra nőtt fajátékokat.

Mi lesz a következő? Erősen foglalkoztatja egy lánctalpas jármű elkészítésének ötlete is. Istvánt ismerve, előbb-utóbb elkészül… Puskás István elsősorban saját szórakoztatására készíti járműveit, de igény esetén megrendelésre is készülhet egy-egy hasonló gépezet. 

Aki azt gondolja, hogy Tiszaörsön csak autók, meg motorok készülnek fából, nagyot téved.

A községben ugyanis Star Wars modellek is nagy számban készülnek, természetesen fából. Szabó István immár húsz éve készíti a Csillagok háborúja című filmsorozatban szereplő járművek saját készítésű makettjeit újrahasznosított anyagokból. István fenyőléceket meg farostlemezeket darabolt fel, régi rádiókat belezett ki. A kis apró szerelvényeket és kütyüket a kidobott tévékből kibányászott ellenállásokból, kondenzátorokból és szétvágott nyomtatott áramkörökből csinálta meg, hogy végül a tarka tákolmányok festés után pont úgy nézzenek ki, mint az igazi űrhajómakettek. Fabrikál régi tévé- és rádióalkatrészekből, törött falapokból, kidobott üvegekből és üres flakonokból elképesztően szép Csillagok háborúja maketteket. Ma már 60 űrhajómodell és 20 figura van a padlásán, ahol egy kisebb magánmúzeumot rendezett be.

Az interneten keresgélve találtunk még két másik fatraktort. Az egyik a 78. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon volt látható. A másik a „Bot-fa-traktor” Zalaegerszeg botfai városrészének határában áll és egy traktortalálkozóra készült még 2018-ban.

Az alkotók egy MTZ-traktort formáztak meg, de annál lényegesen nagyobb méretben készítették el a makettet. A szerkezet kábeldobokból készült kerekeket kapott, a motortérbe a négy hengert hatalmas konzervdobozokból készítették el. A fülkében a sofőrt valódi kormány és a műszerfal, no meg (bicikli)pedálok várták. Ha ez utóbbiakat elkezdte hajtani a pilóta, akkor láncáttételen keresztül „indította be” a motort, mire a gépházból kerepelő hang imitálta a dízel erőforrás zakatolását. Ha ennyi nem volt elegendő, akkor elöl kurblival lehetett rásegíteni. A karral a tekerő ugyanis biciklikereket forgatott, ami pedig a küllők közé állított lemeznek köszönhetően zajosan jelezte, hogy hamarosan életre kel a szerkezet. A 2018-as géptalálkozóra invitáló installáció a rendezvény után is a helyén maradt és mondhatni önálló életet élt. Sokan keresték fel, kipróbálták a motor beindítását, a vezetését, fényképezkedtek rajta, különösen a gyermekes családok körében volt népszerű.

forrásanyagok:
SZOLJON – Fából készít járműveket a tiszaörsi „Fatraktoros” – GALÉRIA
A fa autó készítésének képei!! (kzfaq.info)
(904) A tiszaörsi famotor – interjú Puskás Istvánnal – YouTube
Hejjnye, de buta fatraktor! | Az online férfimagazin (player.hu)
Tiszaörs visszavág – Energiaoldal
Új magyar fajármű született! (videó) – Energiaoldal
(904) Fából faragott traktor, OMÉK 2017., v170920-2-067 – YouTube
Látványosság lett a zalaegerszegi fatraktorból | Sokszínű vidék (24.hu)
Íme, ilyen egy fából készült, háromkerekű chopper – Autó-Motor (automotor.hu)

forrás: faipar

Pár éve Satti Wood Bike néven alapított magyar bicikli márkát, ma már saját tervei alapján, megrendelésre gyártja a fényesre lakkozott, guruló faparipákat. Vele beszélgettünk legelső bringájáról, a természetes alapanyag fontosságáról és legújabb tervéről.

A weboldaladon azt lehet olvasni, hogy egy meleg, párás nyári estén, egy tölgyfa árnyékában született meg a favázas kerékpár gondolata. Hosszú volt az út a prototípusig?

A vállalkozásomat egyedi bútorok, főképp konyhabútorok készítésére alapítottam 2004-ben. A nulláról indultam, szinte semmim nem volt; amikor anyukám házában megüresedett egy helyiség, azt kezdtem műhelyként használni. Azóta sok minden változott, apránként mindig egy kicsit beletettem, és egy ideje már ketten dolgozunk a műhelyben.

Aztán egy baráti beszélgetés alkalmával jött az ötlet, milyen jó lenne fából mondjuk bringát készíteni. Először csak viccnek indult, de aztán úgy voltam vele, miért ne lehetne tényleg megcsinálni. Az első bicikli valójában nem is készült el teljesen, leginkább azt mondanám, hogy egy darab fa maradt az eredeti gondolathoz képest. Menet közben derült ki, hogy valószínűleg már a tervezés során lehettek mellényúlások. Ez a darab ma is ott lóg a műhelyem falán.

A következő próbálkozásom már jobb volt, bár annak a tervét is többször kellett módosítanom, viszont azzal ma is naponta járok. Egyszerre rajzoltam, változtattam a tervet, és közben folyamatosan javítottam. Munka mellett csináltam, durván két évem van benne, de csak azért ennyi, mert ez tényleg hobbi volt, a többi munkám miatt nagyon kevés időm jutott erre.

Azóta viszont saját márkanév alatt gondozol egy terméket, és ezeket a favázas kerékpárokat már egyedi kérések alapján készíted. Sok a megrendelés?

2018 januárjában indult be ez az egész, és tényleg mindent annak köszönhetek, hogy egy barátom feltöltötte a Vegyél hazait! Facebook-csoport oldalára az első bringámról készült a képet. Sokaknak tetszett, onnan kezdtek el érkezni az első megkeresések. Egy barátomat meg is kértem, hogy rakjon össze egy weboldalt a bringákhoz, én nem vagyok jártas ezekben a dolgokban. De nem fektettem rá különösebb hangsúlyt, nem is hirdettem soha sehol. Most is úgy vagyok vele, ha kell valakinek egy ilyen bringa, az oldalról tudja a számomat, úgyis engem fog megkeresni.

Más, jobb egy ilyen biciklin tekerni, mint egy acélvázason?

Egy kicsit tényleg más, de ezt nem lehet elmondani, ki kell próbálni. A visszajelzések pozitívak, van olyan, aki a váz merevsége, a nagyobb átmérője miatt érzi stabilabbnak rajta a tekerést, de inkább a szépsége az, ami megfogja az embert.

Téged mi fogott meg benne, honnan hozod a fának a szeretetét?

A középiskola befejezése óta a faipar területén dolgozom, valahol adott volt, hogy egy idő után gyártsak is belőle valamit. Gyerekkoromban volt itt Eleken egy idős asztalosmester, aki tömör fából készített nekem egy beépített szobaszekrényt. Ezt a mai napig őrzöm. Ott indult el bennem valami. Akkor szerettem meg a fa illatát. Minden fának más illatanyaga van, és nagyon jó velük dolgozni.

Mi alapján választasz alapanyagot, más fára van szükséged egy városi és egy túra biciklihez?

Fafajtától függ, hogy melyik mennyire formálható, alakítható. Két fajtával dolgozom, az egyik a fekete dió, a másik a kőris. Mindkettő rugalmas és erős faanyag, a dió középkemény, a kőris keményebb fajta. Nincs meghatározva, hogy melyik milyen kategóriájú kerékpárhoz a legjobb, ezért vegyesen használom, de persze egyiket sem arra tervezem, hogy extrém körülmények között tekerjen velük valaki.

Honnan szerzed be fát, milyen formában érkezik hozzád?

Rönk vagy palló formájában érkezik hozzám, különböző szálhosszúságban, de volt már olyan, hogy az erdőben járva találtam néhányat, és ott válogattam ki, miket tudnék felhasználni. Vagyis használok újabb, fiatalabb alapanyagokat, és van olyan, amely sok éve szárad már itt nálam. Miután ezek megérkeznek a műhelybe, a benne lévő kártevők elpusztítása miatt gőzölni, kezelni kell, de persze van, hogy már eleve kezelt állapotában veszem meg.

Szinte minden fát a nulláról kezdve kell megmunkálnunk. Feldaraboljuk, legyaluljuk, kimarjuk, majd a megfelelő szögekbe levágott két fél vázrészt összeillesztjük ragasztással. Csavarokat vagy összekötő elemként fémet sehol nem használunk. Ami fémalkatrész benne van, az csak a kormánycsapágynál, a középső monoblokknál és az üléscsőnél található.

Mennyi idő alatt készül el egy ilyen bringa?

Több nap, mert azért nekünk ott a többi munka is, amelyből ténylegesen élünk. Egyszer elkezdtem felírni, hogy összeszámoljam, pontosan mennyi időbe telik, de még mindig nem jutottam el a végére, mert elég összetett a gyártása, sokszor kell félretennünk. Például egy ragasztás vagy a többszöri lakkozás után mindig pihentetnünk kell az anyagot, és ezeket mind be kell várnunk.

Kik keresik leginkább ezeket a kerékpárokat, és mit jelent összegben egy ilyen faváz?

Nagyon változó, kortól, nemtől függetlenül érdeklődnek. Nyilván az ár függ a felszereltségtől és a fa típusától, de nagyjából négyszázezer körül van egy ilyen váz, amire rájön még a kiegészítők ára. Egy gyulai kerékpárszaküzlettel állok kapcsolatban, tőlük veszem meg ezeket a plusz dolgokat a megrendelő kérése alapján.

Egy bringánál mennyire lehetnek egyéni kérések?

Persze vannak benne olyan kötött dolgok, amiken nem lehet változtatni. Például az első váltónak mindig adott helye és típusa van, összhangban kell lennie a váz geometriájával, úgy kell tervezni, hogy az könnyedén tudjon kapcsolódni az egész szerkezethez, és jól is működjön. De a felszereltségét, a faváz típusát és színét a megrendelő választhatja ki a mintabiciklik alapján.

Van most új álmod, terved egy új mintában vagy akár egy új funkció beépítése kapcsán?

Egy újításon tényleg nagyon gondolkodom. Éppen fejlesztés alatt van egy e-bike verzió. A motor és hozzá az egyedi akkumulátor már itt van nálam, de a terv még készül, talán a napokban véglegesedik. Pontosan nem tudom megmondani, mikorra áll össze, pár hónapot biztosan várni kell rá. De most is inkább a kíváncsiság hajt, hogy meg lehet-e ezt csinálni favázra. Kis cég vagyunk, sok bringát nem tudunk gyártani, de benne van a pakliban, hogy egyszer még nagyobbak lehetünk.

forrás: travelo