Az erdészeti szaporítóanyagok előállítása egy adott térség igényeihez igazodik. Ahol a fa- és cellulózipar a legfontosabb gazdasági tevékenység, az erdészeti szaporítóanyag a fatermelést szolgálja, az elsődleges kiválasztási szempont a faanyag minősége lesz. Más régiókban ugyanakkor az erdők az emberi közösségek és az élővilág számára kiemelt jelentőségűek, mivel a termelési funkción túl ökológiai, társadalmi és kulturális szerepet is betöltenek. Itt a hangsúly az erdészeti szaporítóanyag előállítása során a multifunkcionális erdei ökoszisztémák létrehozásán van.

A hatályos szabályozást, irányelvi formája miatt a tagállamok saját jogrendjükbe ültették át, ami a gyakorlatban eltérő nemzeti megoldásokat és végrehajtási szinteket eredményezett. Fő hangsúlya a forgalomba hozatalon és az alapvető minőségi követelményeken van, és csak korlátozottan foglalkozik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a genetikai diverzitás hosszú távú megőrzése vagy a fenntarthatóság kérdéseivel, emellett nem tartalmaz egységes, EU‑szintű digitális nyilvántartást.

Az emiatt szükségessé váló, az erdészeti (FRM) és a növényi (PRM) szaporítóanyagokra vonatkozó új uniós szabályozás előkészítésének első lépéseként 2019-ben a Tanács felkérte a Bizottságot egy tanulmány elkészítésére a PRM-jogszabályok alternatíváiról. 2023-ban az Európai Bizottság átfogó hatásvizsgálatot készített, amely már a PRM- és FRM-rendeletek előkészített javaslatainak várható gazdasági, ökológiai, társadalmi és adminisztratív hatásait vizsgálta; ennek keretében 29 országból 2449 válasz érkezett a nyilvános konzultációra. Ezen előkészítő elemzések nyomán az Európai Bizottság 2023. július 5-én tette közzé a két külön jogszabály-javaslatot — a PRM-rendeletet a növényi, az FRM-rendeletet az erdészeti szaporítóanyagokra —, amely az egységes, minden tagállam számára alkalmazandó jogszabályi háttér kialakítását célozza, és a korábbi irányelvet közvetlenül alkalmazandó uniós rendelettel váltja fel.

Ez a változás önmagában is jelentős: a „rendeleti” jelleg egységes szabályokat teremt minden tagállamban, csökkenti az eltérő nemzeti értelmezésekből fakadó különbségeket, kiszámíthatóbb jogi környezetet biztosít az ágazat szereplői számára, és nem utolsósorban alapjaiban korszerűsíti az erdészeti szaporítóanyag uniós szabályozását.

Célja nem csupán a piac működésének szabályozása, hanem az is, hogy az erdészeti szaporítóanyag aktívan hozzájáruljon az ellenállóbb, klímához jobban alkalmazkodó és biodiverzebb erdők létrehozásához Európa‑szerte. A jelenlegi szabályozáshoz képest több lényeges módosítást tartalmaz, melyek közül a legfontosabbak az alábbiakban foglalhatók össze.

1. Egységesebb nyomonkövethetőség

Az új szabályozás egyik kulcseleme az EU‑szintű nyilvántartás bevezetése. A tagállami elektronikus nyilvántartásokból összeálló lista egységes szerkezetű, a tagállamok számára hozzáférhető, így biztosított az uniós piacon belüli átláthatóság és egységesség.

2. Fenntarthatóság és klímaadaptáció

Míg a jelenlegi rendszer elsősorban technikai‑minőségi szempontokra koncentrál, az új rendelet nagyobb hangsúlyt fektetne a fenntarthatósági jellemzőkre. Ez a gyakorlatban például azt jelentené, hogy a szaporítóanyag források minősítése során figyelembe kellene venni, hogy az adott állomány milyen mértékű alkalmazkodási képességet mutat a helyi klímával, éghajlati szélsőségekkel, károsításokkal és betegségekkel szemben. Vagy például egy új erdő telepítése esetében a felhasznált szaporítóanyagoktól minimálisan milyen mértékű genetikai változatosság várható el.

Az erdészeti szaporítóanyag szerepe kiterjed a biodiverzitás‑megőrzési, erdőhelyreállítási és klímapolitikai célokra is. A rendelet tervezet tehát nemcsak gazdasági, hanem ökológiai eszközként is kezeli a szaporítóanyagot.

3. Digitalizáció és innováció

Az új keret az európai digitális stratégia célkitűzéseivel összhangban támogatja a digitális megoldások (különösen az innovatív termelési folyamatok és különböző digitális megoldások pl. a nyilvántartási és tanúsítási rendszerekben) és modern (pl. biomolekuláris) technológiák alkalmazását. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az alap származási igazolvány és a hatósági címke kiállítása érdekében hozott valamennyi intézkedés digitális rögzítésre, valamint az említett nyilvántartások feldolgozását, az azokhoz való hozzáférést és azok felhasználását megkönnyítő központi platform létrehozásra kerüljön. Emellett a rendelet az elektronikus címkék használatának lehetőségét is tartalmazza.

4. Válságkezelési lehetőségek

A tervezet lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok vészhelyzeti terveket dolgozzanak ki az erdészeti szaporítóanyag ellátásának biztosítására például természeti katasztrófák vagy járványok esetén – ilyen mechanizmust a jelenlegi irányelvi szabályozás nem nevesít.

5. Rugalmasabban kezelt követelményrendszer

Az illetékes hatóság engedélyezheti a vállalkozók számára, hogy hatósági felügyelet mellett bizonyos fajok és kategóriák esetében kinyomtassák az erdészeti szaporítóanyagok hatósági címkéjét. A rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében szabályozza az engedély visszavonásának vagy módosításának körülményeit is.

Az unióban az erdészeti szaporítóanyagok minőségének további erősítése érdekében a szabályozás hatálya alá tartozó fafajok listáját kibővítették. Emellett a tagállamok a rendelet I. mellékletében nem szereplő fafajokra szigorúbb vagy enyhébb intézkedéseket is alkalmazhatnak, így lehetőség nyílik a nemzeti erdészeti sajátosságokhoz való igazításra, ami például hazánk esetében jól szolgálja a hazai klímaadaptációs törekvéseket.

A rendelettervezetet az Európai Bizottság COM(2023) 415 számon terjesztette elő. A Tanács és az Európai Parlament között 2025 végére politikai megállapodás körvonalazódott, a formális elfogadás és a végleges szöveg kihirdetése várhatóan 2026 folyamán történik meg. A javasolt rendelet alkalmazása a hatálybalépése után három évvel kezdődne, hogy megfelelő időt biztosítson az illetékes hatóságok és a vállalkozók számára az új szabályokhoz való alkalmazkodásra.

forrás: NAK / Kirchkeszner Tímea