A BIG által tervezett repülőtér moduláris, fából készült szerkezetét ősi, bhutáni fafaragványok díszítik majd. A projekt, amelyet a 2025-ös Velencei Építészeti Biennálén mutatnak be, egyensúlyt teremt az ősi hagyományok és a modern építészet között.

A Gelephu nemzetközi repülőtér a bhutáni-indiai határ és a Paitha folyó közelében fog megépülni. Az ország szubtrópusi erdőivel és hegyláncaival körülvett 68 000 m²-es repülőtér a Gelephu Mindfulness City tervének kulcsfontosságú eleme, amelyet a NACO, Arup és Cistri együttműködésével dolgoztak ki. Napi 123 járat kezelésére tervezték, és az előrejelzések szerint 2040-re 1,3 millió utast fog szállítani, ami 2065-re 5,5 millióra nő.

A dizájn Bhután fafaragó örökségéből merít

A Gelephu nemzetközi repülőtér tervezése során a Bjarke Ingels Group (BIG) csapata kiemelt figyelmet fordított Bhután fafaragó hagyományainak bemutatására. A helyi művészek által készített bonyolult faragványokat – amelyek a repülőtér faszerkezetét díszítik majd – a bhutáni építészet „kachen” oszlopai ihlették. Ez az ország kulturális örökségét ünnepli, miközben beépíti a modern technológiát is.

A Bjarke Ingels Group által tervezett Gelephu nemzetközi repülőtér moduláris favázzal épült, ami lehetővé teszi a jövőbeni bővítést. Szerkezetét úgy tervezték, hogy a repülőtér növekedésével együtt szét- és összeszerelhető legyen, így biztosítva a rugalmasságot. Az épület tetejére napelemes panelek kerülnek, összhangban Bhután elkötelezettségével, hogy továbbra is karbonsemleges ország maradjon.

Az ország kulturális és természeti értékei is fontos szerepet kapnak a tervezésben

A BIG Bhután természeti környezetét és kulturális értékeit egyaránt beépíti a Gelephu nemzetközi repülőtér tervezésébe. Az érkezési tér például négy zónára van osztva, amelyek mindegyikét a környező erdők őshonos növényeinek szentelték.

A repülőtér stilizált hegyláncra emlékeztető terminálja a hagyományos bhutáni dizájn elemeit integrálja, beleértve a múltat, jelent és jövőt szimbolizáló faragott fából készült sárkányokat.

Bhután biológiai sokfélesége az építészet középpontjában áll. A Forest Spine nevű központi udvar a terminált belföldi és nemzetközi részekre osztja. Kapcsolatot biztosít az utazóknak a természettel, zöldterületekkel és őshonos növényvilággal. Ez a dizájnelem a bhutáni kultúra alapvető értékeit, a figyelmességet és a jólétet hangsúlyozza.

Képek, látványtervek: BIG
forrás: TervLap

Annak ellenére, hogy az élet elsodorta az Alsó-Ipoly menti Bernecebarátiból, mindig is nagyon erősen kötődik szülőföldjéhez. Itt ismerte és szerette meg nagyapja segítségével a famunkákat is. 2000-ben aztán úgy alakult, hogy sikerült megvásárolniuk egy rokonuk házát a faluban. Ez egy szabadkéményes, eredeti parasztház, ami olyan állapotban volt, hogy fel kellett újítani. Neki is láttak feleségével és menet közben kiderült, hogy ehhez sok régi tudásra lesz szükségük, ezért az Ipoly mentén több települést is bejártak, öreg parasztházakat fotóztak.

Azt gondolná az ember, hogy a ház berendezési tárgyait is saját maga készítette, de nem, inkább öreg bútorokat vásároltak és így sikerült nagyon szépre berendezni.

A kutatások során egy tető nélküli házban, megpillantottak egy régi szuszékot. Megvásárolták, hazavitték, Tamás szétszedte, kielemezte a darabjait és elkezdte érdekelni. Keresni kezdte az öreg szuszékokat, vásároltak is párat, s az évek alatt szépen összegyűjtötte azokat a szerszámokat és tudást is, ami ahhoz kellett, hogy belevágjon a már saját, új ládák elkészítésébe.

Tamás a régi mesterek hagyományait folytatva, az eredeti szerkezetben, több százéves módszerekkel készíti a ládáit. Ez egyrészt nagyon nehéz fizikai munka, másrészt – a díszítés miatt – rendkívül kifinomult kézügyességet, szépérzéket és figyelmet kíván. A mai faművesség alapjaival ellentétben ezek az ácsolt ládák nyers fából készülnek, kizárólag kézműves technológiával állítja össze. A szuszékkészítéskor a mester ugyanis nincs kötve a méretekhez és a szigorú merőlegesekhez, nála (és a régieknél is) a deszkák hosszmérete változó, miközben általában fölfelé rövidülnek, s így az egész ládának kissé „terpesztő” alakja lesz.

A szuszék két részből áll – magyarázza – ládarészből és a fedélből. A láda oldaldeszkáit a négy sarkon alul lefelé kiálló oszlopszerű lábdeszkák tartják össze. A fedél hosszirányban futó deszkáit pedig két darab ívelt, a sarkain szarvakkal rendelkező végdeszka fogja össze. A szuszékkészítő mesterember hatalmas hasított keményfa deszkákat használt, főleg bükkfát. Elsőnek a négy lábat kell elkészíteni. A lábak után az oldalfalak következnek. Egy átlagos palóc ládához kb. 32-38 deszka kell, amiket egyenként kell megfaragni. A deszkák vastagsága egyik hosszanti él mentén vastagabb, mint a vele szemközti él mentén. Az egymás mellé helyezett deszkákat azonban nem enyvezi össze, hanem a vastagabbik deszkaélbe mélyedést, hornyot vés és ebbe süllyeszti bele a szomszéd palló keskenyebbik élét. A deszkák rögzítéséhez csapolást alkalmaz, a faszögeket is kézzel faragja. A két oldalfal közé illeszti a fenékdeszkákat, illetve az előfal és a hátfal deszkáit.

A hátfal legfölső deszkájából kinyúló tengelyen fog forogni a fedél. A fedél oldalfalainak kifaragása után a gerinc és a többi tetődeszka következik, majd mindezeket egybeépítve jól pászítva, feszültség nélkül kell megcsapolni és a ládatestre ráilleszteni. Mindezen művelet után, ha jól egyben van végre az ácsolt láda, akkor elkezdheti a füstölést, amivel egyrészt alapszínt, másrészt farontók elleni védelmet ad a ládának. A füstölés egy fél napig is eltarthat, amit egy percre sem lehetett otthagyni. A művelet hagyományos módon zajlik: nedves forgácsokkal fojtott tűzzel végezi és folyton ügyel rá, nehogy lángra kapjon.

Ezután egy természetes pácolással színezett felületbe vési a mintákat. A minták cifrázását a régi mesterek szokásai szerint csinálja, csak köröket vagy köríveket és egyenes vonalakat rajzol.

Egyre többen szeretnének, új készítésű, régi technikájú saját ácsolt ládát is. Nem csoda, hiszen minden szuszékot körülleng valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság: éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt.

New Yorkban a Madison Avenue-n levő Tulipán Galériában is bemutathatta tudását. Az ácsolt ládás előadása a Magyar Házban nagyon jól sikerült, az odafigyelő, értő közönség ámulva hallgatta a szuszék készítés rejtelmeit. A múzeumokban pedig sok-sok gyönyörű és különleges tárgy között a kutatásaihoz újabb láncszemekre is bukkant, amik az ácsolt ládák több ezeréves múltjába illeszkednek.

„A szuszékok melletti másik fő alkotó területem a pásztorfurulyák világa – mondja Tamás. Furulyakészítőként és ácsolt láda készítőként dolgozom több éve, mindkét mesterségben csak a régi készítési hagyományokat követem már a kezdetektől fogva. Pál István tereskei, Nógrád megyei juhász (a Népművészet Mestere, a Magyar Kultúra Lovagja, számtalan cím birtokosa), furulyás-dudás embertől tanultam a furulyakészítő mesterség legfontosabb alapjait, aki a pásztorságban és a furulyakészítésben is egyfajta őstudással rendelkezett. Azt a fajta hagyományt vettem át Pista bácsitól, mely faesztergályozó gépek nélküli, és az erdőn vágott bodzafa ágakon, vonókéses hántoláson, kézi fúráson alapul. A magyarságnál legáltalánosabban régóta a 6 lyukú népi furulya a legismertebb, használták a Kárpát-medencében mindenfelé.

Furulyakészítő régenvolt juhászok pásztorok nyomán járva, az én munkám is az erdőben kezdődik. Ott kell keresni jóféle bodzafákat, aminek vannak egyenes, jó vastagságú ágai. Méretre fűrészelés után meg kell fúrni a csöveket. satuba fogva fúrom hosszú kézi fúrókkal. Ezután hajalás, kézi vonókésezés, és rengeteg pucolás-tisztítás-csiszolás következik. A „síprendszer” mindig a legkényesebb, és egészen másfajta tudást igényel a négyzetes ablakú, mint a holdlikas. A játszólyukak elhelyezése is fontos, azok helyét és megfúrását szintén nagyon sok tapasztalat alapján kell kifundálni. Ha elkészültem egy ilyen kézzel kidolgozott, lyukanként behangolt furulyával, akkor mindegyiket ki kell cifrázni, úgy az igazi a pásztorfurulya. Utána pedig jön a pikkelyezés, itt bizony körülbelül kétezerötszáz vágás van. Hát ilyen a Pál Pista bácsi furulyakészítő öröksége: nehéz, de szép.”

A szobájában megtalálható sokféle szépen faragott tárgy is. „Nagyon szeretem magam mellett őrizgetni ezeket – meséli – mert az ember ránéz és érzi és érti azt, hogy hogyan kell ezt csinálni. Megtalálható a szobában kásakavaró, guzsaly, koboz hangszer fedőlapja, csanak és még folytathatnám a sort a különböző furulyákkal és ácsolt ládákkal, valamint Pál Pista bácsi fényképével.

Bernecebarátiban a falu életébe is bekapcsolódik és ott a barátaival összefogva közösen megépítettek például egy haranglábat. A nagyon komoly, nagyméretű haranglábnak a szerkezetét is ő tervezte meg, és a négy láb faragványait is ő készítette el. Több más munkája mellett Tamás tervei alapján és faragásával készítettek egy olyan emlékművet is, ami egy régi ipolymenti kaput formáz zsindelytetővel, a faluban élt néprajzkutatók emlékére.

Bízik benne, hogy fiai közül lesz, aki tovább viszi ezt a hagyományt, mert jelenleg egyedül csak ő az egyetlen ládakészítő mester az országban, aki kizárólag a több évszázados módszerrel dolgozik. Az Élő Népművészet pályázatokon szuszékjaival és furulyáival Aranyoklevelet és Gránátalma-díjat nyert, sorra hívják kiállításokra és szakmai előadásokra.

Szerző: dr. habil Gerencsér Kinga
Forrás: faipar.hu
Források a fenti cikkhez:
Gyenes Tamás hivatalos honlapja: https://acsoltlada.hu/
Gyenes Tamás (2011): Ácsolt ládák titkai, szerzői kiadás. Göncöl-Print Nyomda Kft.
Gerencsér Kinga (2012): Az újjáélesztett szuszékok mestere. Magyar Asztalos 2022. 32. 09. p. 6-12.
Az illusztrációk forrása: Gyenes Tamás, Héjj Botond és Gerencsér Kinga fotói.

Ékvésővel és ütlegelővel készül a felirat Saághy István mellszobrához. Az arborétum alapítóját ábrázoló alkotás párját 13 évvel ezelőtt szintén Hamar Sándor székely fafaragó mester készítette; Bánó Istvánról, a kámoni élőfagyűjtemény megmentőjéről. Saághy István dendrológus szobrához a Szombathelyi Erdészeti Zrt. adta a tölgyfa rönköt.

Hamar Sándor – fafaragó mester
Nagyrészt kézimunka, amit lehetett, azt gépesítettünk rajta, egy elég nagy méretű, ugye, ez olyan 60-as, 70-es átmérőjű tölgy, és ez a kemény tölgy az egyik legkiválóbb alapanyag, ami ellenáll a természetnek.

Régi fényképek és fotó-animációs technológia is segített a szobor megalkotásában. Hamar Sándor lakhelyén, a legkeletibb székely városként ismert Kézdivásárhelyen általában székelykaput, kopjafát és bútorokat készít.

Hamar Sándor – fafaragó mester
Elég nagy munka a szobrászat, ugye, és tulajdonképpen én fafaragást tanultam, én népfőiskolát végeztem, de a szobrászat ez ilyen autodidakta módon van, és hát.. jó érzés

Saághy István szobra az arborétum bejárata felé néz majd, épp, mint a Bánó István-emlékmű. November 9-én, a Természet és Művészet – Nemzetközi Képzőművész Biennálé zárórendezvényén leplezik majd le a műalkotást.

forrás: TVSzombathely

Bereczky Csaba Hévízen született, 1949. április 21-én, aki népművészeti mozgalmat hozott létre. Édesapja, a nagyváradi származású Bereczky Kálmán és édesanyja, Bereczky Kálmánné együtt készítettek a hetvenes évektől kezdve erdélyi népviseleteket. Feleségének Bereczky Csabáné Péntek Teréznek vert csipkéi is szerepeltek számos kiállításon.

Csaba gyerekkorában nagyon sokat volt nagyszüleinél, vidéki környezetben, ahol rengeteg fa tárgy volt, amik főképp használati tárgyak voltak, de az esztétikai funkciójuk is erőteljes volt. Előszőr egy másik irányt művelt, édesapja egyik barátjánál megtanulta a szalmakép készítését. 1960-tól ez a tevékenysége szinte családi vállalkozássá nőtte ki magát. Ezzel később felhagyott, és újra visszatalált a fához, amivel közel 50 éve foglalkozik. A hetvenes évek közepétől kezdve már pályázatokra jelentkezett, ahol az egyik során kapott egy olyan tanácsot, hogy mélyedjen el jobban a famunkálásban. Azt mondták, hogy rajzkézsége, formaérzéke megvan, amit készített az ahhoz képest, hogy mennyi ideje csinálta egész jónak nézett ki. Így kezdett el közelebbről a fával foglalkozni.

Ekkor körülnézett a keszthelyi Balatoni Múzeumban, ahol nagyon gyönyörű néprajzi anyagokat gondoznak. A kezdetek kezdetén ezeknek a fotózásával jutott olyan eredeti autentikus anyagokhoz, amiknek kapcsán aztán elkezdte a maga kis világát formálni.

„Először apróbb tárgyakat kellett csinálnom, ugyanis nem voltak eszközeim. A szakmám az műszerész, így a kezdetben magam készítette szerszámokkal dolgoztam. Pont ezért kisebb léptékű tárgyakkal foglalkoztam, mint pl.: pásztortükrösök, kisebb dobozok, tükörtartók, képkeretek, amikhez nem kellett nagyobb mennyiségű gépi előmunkálat, hanem amit kézzel el lehetett készíteni. Alapvetően többféle irányba indultam. Ahogy pedig haladtam az évekkel, úgy nyílt ki egyre inkább az érdeklődésem. A vidéki fa bútorok hatására elkezdtem azon is gondolkozni, hogy székeket, asztalokat vagy esetleg ládákat is készítsek. Az én világom a célszerű, nem túl díszitett de használható tárgyak létrehozása. Legyen az bármi.  Akkoriban népművészet ífjú mestere pályázatokra adtam be a munkáim, amik alapján meghívtak egy közösségi táborba, ami anno Tokajban zajlott. Ezáltal az ország különböző részeiből összejött fafaragók (de nem csak azok) oda-vissza egymásra hatva tudtak fejlődni. Nagyon fontos volt számunkra a közösségben való alkotás. Megismerni minden olyat, ami a mindennapi életben a népi kultúrában előfordul. Ezt mi teljes komplexitásában szívtuk magunkba. Ez pedig újabb inspirációkhoz vezetett. Fontos volt, hogy minél szélesebb ismereteket szerezhessek” – meséli Csaba.

Ott ismerkedett meg Péterfy László festő- és szobrászművésszel, részben az ő tervei alapján faragott játszótéri eszközöket. Fontos számára a magyarság, a hagyományok őrzése, rengeteg a magyarság szimbolikáját őrző tárgyat készített.

A művészeti akadémia tagjaként, a tagozatukban kialakult egy olyan szokás, hogy ha eléri valaki a hetven évét akkor kap egy jutalomkiállítási lehetőséget, amit mindenki arra fordít, amire szeretne. Nála az eredeti terv, a pesti Vígadó lett volna, de anyaga mennyiségét tekintve, azt gondolta, hogy a lakókörnyezetében sokkal meghittebben és szebben tudják ezt a kiállítást megvalósítani. A Balatoni Múzeum pedig nagy örömmel fogadta a lehetőséget, és a kiállítás a múzeum látványtárában és az aula egy részében kapott helyet. Itt meg tudott jelenni úgy, hogy be tudta mutatni édesapja örökségét, valamint felesége iparművészeti munkásságát is.

Nemcsak kiálltásokon láthatjuk gazdag munkásságának szép darabjait, hanem a tavaly megjelent „Átörökítendő értékeink” című könyvében is. A könyv első fele az útkeresésről, a fáról és a megmunkálás eszközeiről szól. A könyv második nagyobbig része – közel 400 fotóval illusztrálva – a fa, szaru, kéreg és csont megmunkálásáról szól részletesen, érthetően, lépésről lépésre rajzok segítségével is követve a tárgyak készítésének minden mozzanatát. A könyv, amelyet a faragás kézikönyvének is tekinthetünk útmutató, vezérfonal úgy a kezdő, mint a már haladó fiatalok és idősek számára. Részletesen bemutatja a fafaragások típusait és munkaműveleteit. Ízelítőül kiragadok a kéregedények készítésének bemutatásából pár képet.

A kéreg lehántásától kezdve a fatest eltávolításán át a talp és tető elkészítéséig mindent pontosan dokumentál. Az üregeléses, vájásos technika ismertetése is képekkel gazdagon illusztrált. A könyv megvásárolható a szerzőnél.

Bereczki Csaba akkor teljesedik ki igazán, ha a tanítványai között lehet. Ha egy mód van rá akkor mindenképp át kell adni a tudását az érdeklődőknek, vagy a gyerekeknek. Így aztán a keszthelyi művelődési központban már ’75-től elkezdett gyerekszakkört szervezni. Gyerekszakkör már nincs, de párhuzamosan vele indult egy felnőtt csoport is, amit a mai napig (46. éve) csinál. A fiatalok közül nagyon sokan, akik gyerekként egykor hozzá mentek tanulni, azok megjelennek középkorú szülőkként a gyermeküket hozva. Úgy érzi, hogy kialakult egy olyan folyamat, hogy ez a tudás megfertőzte, azt a korosztályt, akikkel ő anno foglalkozott. Valahol őrizik ők ezt a tudást, és amikor olyan élethelyzetbe kerülnek, akkor a hobbijukhoz újra visszanyúlnak, vagy továbbadják mindazt. Fontos megemlíteni, hogy eddigi tevékenysége során, több mint 5 iparművész címet szerzett fafaragó lett a város környékén. Ez tükrözi mindazt, hogy milyen építkező és közösségi munka zajlik. A keszthelyi alkotó házat az ő irányításával építették újjá, ami most a Zala vármegyei népművészetnek ad otthont, ahol különböző programokat, kiállításokat és nyári táborokat is szerveznek.

Nagyon sok szívének igazán kedves alkotása van. A keszthelyi Nemzeti Kör felkérésére készítették el az úgynevezett Igazság kapuját, ami egy székely kapu, ami őrzi a magyar hagyományok emlékét. Van Cserszegtomajon a Trianon évfordulójára készített keresztje, ahol a Nagy-Magyarország címere jelenik meg a feszületen. Ezek fontosak számára, magyarság szeretete miatt. Nagyon fontosnak tart egy idézetet, ami az érzéseit maximálisan visszatükrözi: „Adj szárnyakat azoknak, akiket szeretsz, hogy repülhessenek és gyökeret, hogy visszajöjjenek és okot, hogy maradjanak.”

Bereczky Csaba életművének teljes körű megismeréséhez hozzátartozik az a csoport is, amely közel ötven éve az élete része. A keszthelyi Fafaragó Kör folytatása annak az oktató, ismeretátadó munkának, melyet a fafaragó népi iparművész szinte pályája kezdete óta gyakorol. Tudását megosztani szeretné, mert a kultúra nem örökölhető, de átadható. A Fafaragó Kört 1975-ben alapította, azóta vezetője is. Műveik között szerepeltek a fából, csontból, kéregből készült, hagyományos pásztorfaragást idéző munkák. Emellett készítettek dísztárgyakat, ékszereket, használati eszközöket, bútorokat és iparművészeti alkotásokat egyaránt, valamint tereket, alkotóműhelyeket is segítettek szebbé tenni.

A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti tagozatának közös programjában haranglábat tervezett a Kárpát-medencei Betlehemhez, amelyet el is készítettek vezetésével keszthelyi faragókörös alkotótársaival. Bereczky Csaba népművészeti mozgalmat hozott létre Keszthelyen és környékén. Nem véletlen, hogy idén ő kapta meg a Pro Cultura Keszthely-díjat. Indoklásában többek között ez áll: az elismert alkotó több mint fél évszázada teremt csodás remekeket, s tanítja e mesterséget ifjuaknak és felnőtteknek.

Sokrétű oktatói tevékenységét jelzik azok a tananyagok és szakkönyvek, melyeknek írója volt. „Saját Örömére, Mások Gyönyörűségére” címmel 2007-ben Soós Lajos Népművészet Mestere, majd 2011-ben ugyancsak e címmel Pápai Sándor Népművészet Mesterének munkásságát történetét foglalta össze egy – egy önálló kiadványban Prokné Tirner Gyöngyivel közösen. Keszthelyen 38 évig tartott ifjúsági fafaragó szakkört és nyári táborokat. 1993 és 2013 közt a Cserszegtomaji Szabó István általános iskolában vezetett fafaragószakkört. Hévízen a Bibó Gimnáziumban 1993-99-ig fakultációs tantárgyként oktatott fafaragást. Bereczky Csaba a tanulók számára több szakmai anyagot is készített. Köztük a kéregmunkák szakköri tematikáját feldolgozó segédanyagot, tankönyvet a népi kismesterségek jelentőségéről a turizmus szolgálatában, és összeállított tananyagot a Keszthelyi Tudás Tér (Támop-3.2.3-08/1) fafaragás moduljához. Hagyományok Háza felkérésére 2015-ben elkészítette 120 ó Fafaragásképzés akkreditált tananyagát. Napjainkban az évente Zalaegerszegen tartott országos fafaragó táborok egyik művészeti vezetője. Kétévente ugyancsak itt zajlanak az Országos fafaragó konferenciák és kiállítások ez év május végén ismét lesz Fafaragó konferencia és kiállítás Zalaegerszegen.

Könyvében írja: „hosszú évek során alapanyagok sokaságával ismerkedtem így a fán kívül fakéreg, szaru, csont is szerepet kapott munkáimban. Többfelé módszert tanultam meg és alkalmaztam. Vájt technikával vízmerítőt tálat, kanalat és ütőgardont készítek, karcollt díszítést teszek világos színű fatárgyaimra, tükrösre, csont és szaru tárgyakra kürtre, fűszertartóra, ivótülökre. Ékmetszéses díszítéssel készítek kazettát, székháttámlát, domború faragással tükrös, bútorajtólap, tálas polc és címer készül. így igyekszem őrizni és továbbadni a magyar fafaragó hagyományokat az utánam következő nemzedékeknek, hogy ők is átvegyék, megtartsák és őrizhessék őseink tudását. Mindez a tapasztalat ösztönzött arra, hogy e könyv megírásához fogjak.”

Bereczki Csaba közösségszervező szerepe, karizmatikus egyénisége a szakmai munkássága mellett a közösségi ügyek tovább lendítésében is sokat segített. Példamutatásával bebizonyította, hogy a kultúra nem örökölhető, de beoltható vele az ifjúság, ezért is fontos a művészeti oktatás. Mindenki születik valaminek, de ehhez már fiatalkorban meg kell kapni az indíttatást. Bereczky Csaba úgy véli, hogy „az élet feladattal bízza meg az embert. Persze erre nem jövünk rá azonnal. Azt hiszem, ennél fontosabbat nem tudunk nyújtani a gyermekeinknek és tanítványainknak: itthon, a hazájukban építsék a jövőt mindannyiunk boldogulására és hazánk fennmaradására.” Ennek szellemében végzi munkáját minden nap, megosztja tudását alkotótársaival, ezzel segítve hagyományaink fennmaradását.

Forrás:
Bereczky Csaba (2023): Átörökítendő értékeink. Ziegler Nyomda, Keszthely. p. 109-110.    
Bereczky Csaba: Fontos nekem a magyarság, a hagyományok őrzése (magyarhirlap.hu)
Bereczky Csaba | fafaragó népművész (mmakademia.hu)

Az Illusztrációk az adott források illusztrációi, valamint Magyar Művészeti Akadémia,  Mrázik Orsolya és Gerencsér Kinga fotói.

forrás: faipar

A teljesen automatizált és rejtett fogaskerekek által mechanikusan hajtott, bonyolultan kézzel faragott kinetikus szobrok mindegyike zenei megfelelőjének jellegzetes hasonmását örökíti meg. John Lennon híres kerek szemüvegétől kezdve Ringo Starr ikonikus „mop top” frizurájáig Bennan élethű, mégis szemléletes szobrait a szeszélyesség játékos érzete hatja át. 

A fadoboz alatt rejtőző fogaskerekek finom és összetett mechanikus rendszere kavarog és tekereg, hogy mozgásba hozza a figurákat. Az emelvény tetején a liverpooli Abbey Roadon való ikonikus sétájukat és az 1964-es Ed Sullivan Show-ban való élő fellépésüket megismételve a (fából készült) Beatles ritmikusan kopogtatja a lábát, pengetik a hangszerüket, és éneklik a dalaikat, tökéletes szinkronban egymással.

A mechanikus figurák az Abbey Roadon sétálgatnak

A populáris kultúra által inspirált Daniel Bennan az automata hagyományos mesterségét kutatja, hogy fából és bronzból figuratív kinetikus szobrokat hozzon létre. A tervező nemcsak a Beatles, hanem a zenei legenda, Jimi Hendrix előtt is tisztelegve, teljesen automatizált mozgó szobrok formájában hozza létre ezeket a neves figurákat. 

A finom és játékos alkotások egyszerre realisztikus és szemléltető jellegzetességekkel ragadják meg emberi társaik tulajdonságait. Mechanikus motorrendszer által működtetett ritmikus mozgásuk hipnotikus megjelenítésükkel és részleteikkel lekötik a közönség figyelmét.

Tom Haney mozgó figurái

A fenti filmecskék nézése közben „dobta” elénk a népszerű videómegosztó az alábbi, hasonló ‘AUTOMATON’-t

Kézzel készített figurális, kinetikus szobor – más néven automaton.
Több mint 250 órányi munka az elejétől a végéig. Kézzel faragott testek; polimer agyagból faragott fejek; karcolással épített mechanizmusok; kézzel készített ruhák. A mozgást 8 forgókar és kar irányítja. Egy 4,8 fordulat/perc sebességű szinkronmotor hajtja.

szerk/ford: Tóth János, forrás: DesginBoom

A Fejér megyei alkotó felkérésre faragott meg egy hatalmas, két és fél méter magas szarvasbikát, valamint egy életnagyságú sétáló vadászembert. A látványos szobrokat olyan kőrisfákból készítette, melyeket az önkormányzat ki szeretett volna vágatni, mert a nagyobb viharokban ágak töredeztek le róluk, ezért már balesetveszélyesekké váltak. 

Varga Norbert lapunknak elmondta, nem kimondottan „lábon álló” törzseket szokott megfaragni, inkább már kivágott fákat formáz meg. Ezért is számít különlegesnek a görgetegi munkája. – Somogy megye az erdőgazdálkodás fellegvára, ezért is gondoltam arra, hogy egy vadászt és egy bikát faragok a törzsekből – fogalmazott Varga Norbert. – A szarvast nagyjából 70 óra alatt készítettem el. A munka mintegy 90 százaléka kizárólag láncfűrésszel készült, vésőt egyáltalán nem használtam. Az apróbb és finomabb részeken kisebb csiszológéppel dolgoztam. Az alkotásaimhoz huszonkettő fűrészt tudok használni, ehhez azonban csak ötöt kellett kézbe fognom – mondta a láncfűrészes fafaragó. A hatalmas szarvasbika semmiben nem tér el egy valódi állattól. Ahhoz azonban, hogy élethű legyen az alkotás Varga Norbert hagyományos disznóperzselővel égette meg a kifaragott fát. 

A vadászembernél is nagyon figyelt a részletekre. A szobor nyakába távcsövet, az ingére gombokat, az arcára pedig szakállat is készített. Összesen negyven munkaórát dolgozott, mire tökéletes lett az alkotás. Varga Norbert kérdésünkre elmondta, közelebb áll a szívéhez az emberi alak. A vadásztémákat nagyon szereti, mert vadászdinasztiából származik. Néhai nagybátyja somogyi ember volt és dédszülei is a megyében éltek, vadásztársaságoknál dolgoztak. Varga Norbert hozzátette, még visszatér Görgetegre, mert két másik „lábon álló” kőrisfát is szeretne megfaragni. A Fejér megyei alkotó több láncfűrészes faragó világbajnokságon is részt vett már. Ezüstöt, bronzot és különdíjat is szerzett, az arany viszont még hiányzik a gyűjteményéből. Magyarországon mintegy 50 köztéri alkotása van, külföldön nagyjából húsz.

forrás: SONLINE 12-18

Az eseményt támogatta az idén is az Andreas Stihl Kereskedelmi Kft., a Mile Keszthely Kft. és a Bakonyerdő Zrt.

Tavaly az új időszámítás 15 versenyzővel indult, és már akkor számos utcabútor és szobor került a nagyközség köztereire és intézményeibe. 2022-től alkotótáborként folytatódott a sorozat, az önkormányzat pedig programot szervezett e köré, hiszen napközben a mesterek dolgoztak, esténként pedig zenés mulatságok várták a művészeket és a közönséget.

Gál Lajos – polgármester, Gyenesdiás: „Az előző évek, évtizedek emlékei után az intézmények is nagyon sok faragást kaptak. A település nagyon büszke a hagyományőrzésre, és úgy gondoltuk, ha már ilyen hosszú évekre vetül vissza a faragás, akkor folytatjuk, ha nem is versenyként, hanem alkotótáborként. Megkerestük a szomszédokat is, mindazokat, akik a megyében, régióban foglalkoznak faragással, vagy akár kapcsolatban állnak nemzetközi hírű fafaragókkal.”

Másfél perces videó összeállítás Gyenesdiás FB oldalán a Fafaragó Tábor első napjáról.

Tavaly a történelem volt a mottó, idén egyházi témát választottak, várva szentek ábrázolását és betlehemeket. Ennek jegyében ezúttal Máriát, Szent Józsefet, a kis Jézust és egy angyalt mintáznak meg a fafaragók, jövőre pedig középkori lovag mása készülhet el, arra emlékezve, hogy az akkoriak alapozták meg a település létét.

Kutasról érkezett Varga Krisztián már a „nulladik napon”, szerdán munkához látott, és a megnyitóra egy gyönyörű, míves, madárral díszített paddal ajándékozta meg a szemlélődőket. Mint mesélte, láncfűrészes szobrászattal négy éve foglalkozik, korábban fakitermelő volt, de már abban az időben is készített apróbb alkotásokat. „Amikor fakitermeléssel foglalkoztam, ott bontakozott ki. A legelső az volt, amikor szereltünk egy gépet, és nekiálltam egy gombát megfaragni. Megcsináltam, aztán jöttek mókusok, más figurák, s végül letértem a fakitermelésről.” Hozzátette: a láncfűrészes fafaragás szépsége is az, hogy a természet ajándékából, fából alkotnak maradandó tárgyakat. Mindez általában hobbiként indul, ám idővel hivatássá válik.

Itt megtekinthető a mediaklikk.hu helyen elérhető videó, amely az esemény előtt készült.

2023-ban lesz 680 éves Gyenesdiás, amely alkalomból számos újabb alkotás kerülhet majd Gyenesdiás különböző helyszíneire, s a településen azt tervezik: a faművesség terén szintén jelentős hagyományokkal bíró Vonyarcvasheggyel is szövetkeznek majd.

Érdeklődők (legyenek fafaragók vagy érdeklődő nézők) már most előjegyezhetik maguknak a gyenesdiási Fafaragó Tábort 2023. augusztus elejére.

Forrás: hevizitv.hu, zaol.hu, csodalatosbalaton.hu,
A helyszínen készült fotók: Mőcsényi Miklós

A 2021. augusztus 11-14. között szervezett gyenesdiási fafaragó verseny meghirdetése a FATÁJ-ban. A Nemzetközi Fafaragó Versenyt az Andreas Stihl Kereskedelmi Kft., a Mile Keszthely Kft. és a Bakonyerdő Zrt. támogatta. E cikkben olvasható Bálint József faszobrász, a Magyar Kultúra Lovagja életrajza.

A fafaragás művészete

A fák, melyek akár hegyen, akár síkságon jönnek szembe velünk, minden esetben elvarázsolják lelkünket. Azonban nemcsak erdeink fő elemeiként csodálhatjuk meg küllemüket, hanem különböző műremekként, faragott dísztárgyként újjászületve is felüdítheti belsőnk energiáját. A fafaragás mesterségébe nyerhetünk egy rövid betekintést.

Faszobrász verseny Gyenesdiáson

Nem távolodunk el előző témánktól, ellenben most egy kissé zajosabb és veszélyesebb üzem munkálataiba avatjuk be Önöket. A láncfűrészes fafaragással ismerkedünk meg következő helyszínünkön, a Gyenesdiási Nemzetközi Fafaragó versenyen.

Nemzeti Kincsünk az Erdő – Az erdőgazdálkodás 3 célja

Hazánkban az erdőgazdálkodás sohasem egyenlő a fakitermeléssel. Az erdőgazdálkodás természeti értékeket óv, turisztikai lehetőségeket teremt, valamint gazdasági eredményeket produkál a faanyag előállításával.

Vadvilág – Gímszarvasbikák, a szeptemberi erdő urai

Van úgy, hogy közel s távol szemernyi szarvastehén sem időz a környéken – mégis, a felhevült urak ha kell, ha nem, megvívnak egymással, elvégre a bőgés nem csupán a tehenekkel való kapcsolatot jelenti. A szarvasbőgés lelki, fizikai és hormonális állapot, melynek idején legkevésbé a hűvös normalitás jellemzi a szarvasbikák többségét.

Németbánya – A Bakony ékszerdoboza

A bakonyi erdők által körülölelt, Veszprém és Pápa között elhelyezkedő, Németbánya település a maga nyugalmával, erdőszéli hangulatával igazán megnyerő helyszínként terül el a Pápai járásban. Ismerjük meg közelebbről ezt a Veszprém megyei községet.

Gasztro percek – Szarvasgombás csirkeraguleves

Gasztro percek című műsorblokkunkban ezúttal házigazdánk, Reviczky Gábor is részt vesz, méghozzá egy csodálatos, szarvasgombás, igazán finom étel elkészítésével. Séfünkkel, Rácz Lajossal hamar megtalálta a közös hangot, így hát gyorsan bele is csaptak étkünk elkészítésébe.

A teljes adás (26:00)

– A fafaragás művészete
– Faszobrász verseny Gyenesdiáson
– Nemzeti Kincsünk az Erdő – Az erdőgazdálkodás 3 célja
– Vadvilág – Gímszarvasbikák, a szeptemberi erdő urai
– Németbánya – A Bakony ékszerdoboza
– Gasztro percek – Szarvasgombás csirkeraguleves

Forrás: Hazai Vadász
Szerkesztette: MM

Az események otthont adó Gyenesdiáson jelentős hagyománya van a fafaragásnak: a településen 25 évig működött Gengeliczky László tatabányai faműves vezetésével alkotótábor, az itt született alkotások a nagyközség intézményeit és közösségi tereit díszítik.

Az augusztusi verseny nyilvánosan, a gyenesdiási Kárpáti-korzón zajlott, így az érdeklődők élőben, folyamatosan kísérhették figyelemmel a szobrok születését és beszélhettek a fafaragó mesterekkel is. A programot látványos Timbersports-bemutató színesítette, az utolsó napon pedig sprintfaragást is élvezhettek a nézők, amelyen a versenyzők egy óra alatt készítették el műveiket – természetesen mindet motorfűrésszel.

Az I. Nemzetközi Fafaragó Verseny első díját Bálint József őz-kompozíciója nyerte el, a második Gáborecz István avar vitézt ábrázoló alkotása, a harmadik helyezett pedig Hadaró Szabolcs kócsag-szobra lett. A közönségdíjat Bárdi Andrea, a polgármesteri különdíjat Pós Krisztián kapta. A zsűriben Kékedi László, a Magyar Művészeti Akadémia tagja és Bujtor Tibor fafaragó népi iparművész foglalt helyet.

Az I. Nemzetközi Fafaragó Versenyt az idén 30 éves Andreas Stihl Kereskedelmi Kft., a Mile Keszthely Kft., valamint a Bakonyerdő Zrt. támogatta.

Forrás: STIHL Kft.

Mőcsényi Miklós fotói az első napról és a második napról. (FB) Ezen túl FB-on több résztvevő számtalan fotója is megtalálható.

Az esemény meghirdetése a FATÁJ-ban:

Fafaragó verseny Gyenesdiáson augusztus 10-én Gyenesdiás honlapja alapján.

I. Magyar / Nemzetközi Láncfűrészes Fafaragó Verseny június 30-án Bálint József faszobrász alapján.

Csend, nyugalom, friss levegő, festői szépségű táj. Nívós szolgáltatás, színvonalas étkezés, minitanösvény, kerékpárbérlés. A Bekénypusztai Turisztikai Látogatóközpont és Ökoház jellemzői egy igazi helyi sajátossággal bővültek: a Faragott Falu, vagyis Kisgyőr felajánlásával, az „Erdő Szelleme” faragvánnyal. Ez a település polgármesterének, Kékedi László népi fafaragó művésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának köszönhető.

A faragványt Kékedi László és Zay Adorján, az ÉSZAKERDŐ Zrt. vezérigazgatója közösen leplezte le, kedden. Az erdőgazdaság által 2014-ben építtetett 4 szobás, 10 fő befogadóképességű Látogatóközpont és Ökoház a Bükk hegység déli lábánál, Miskolctól mindössze 20 kilométerre, hamisítatlan erdei környezetben található. Az itt megszállók jó része visszatérő vendég, ez a vendégszerető, családias környezetnek is köszönhető.

forrás: ÉSZAKERDŐ Zrt.