„Kedves Emberek!

Március 21-e, 2012 óta, az ENSZ által életre hívott Erdők Nemzetközi Napja. Hitem szerint az erdő maga az Élet. Addig van jelen a bolygónkon az ember, amíg van erdő. Az emberiség egyre nagyobb teret követel magának és egyre inkább próbálja függetleníteni magát a természet törvényei alól.

Ez nem lehetséges!

Az sem lehetséges, hogy ott, ahol az ember már beleavatkozott a folyamatokba, ahol élünk, ahol az élelmünket termesztjük, közben ősi, zavartalan természetes állapot legyen. Ezt az ősi állapotot Európában, így Magyarországon is csak kicsi területeken tudjuk megőrizni vagy újra létrehozni.

Igen létrehozni! A trianoni Magyarország területén 9% erdő maradt. A mai Magyarország területének több mint 20%-a erdő. Hogyan lehetséges ez?

Az erdészek fát ültettek, erdőket hoztak létre, termőhelyeket újítottak meg!

Az erdész lelki habitusa előrelátó gondolkodást takar. Előre tervez 40-80-120 évre, az unokáinak. Nem hangoskodik, hanem az erdő csendjében, ami természetesen sosem csend, akkurátusan dolgozik.

Mária Terézia 1769.évi erdőrendtartása óta szigorú szabályok közé szorított a magyar erdők gondozása. Mai erdőtörvényünk Európa, hanem a világ legszigorúbb törvénye! Az 1770. óta létező Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, 1808. óta erdőmérnököket képeztek, amely akadémia Trianon után Sopronban folytatta a szakemberek képzését. Világelsőként! Jeles tudósok, szakemberek oktattak, írtak tanulmányokat, kutattak, és adták tovább a tudást az erdőről a következő generációnak. Ma is így van ez, már több mint 250 éve.

Ma a klímaváltozás a legnagyobb kihívás erdeink számára. Az erdésztársadalom már 30 éve látja ezt és keresi a lehetséges megoldásokat. Ám a természet törvényei, a matematika, a fizika, a biológia törvényei állandóak, nem lehet az ember mai trendjei szerint változtatni!

Egy fa, amíg megnő az sok-sok év, jó termőhely, hőmérséklet, vízellátottság. Természetesen az erdő önmagától is megújul, de akkor teljesen embermentesnek kell lennie. De mi emberek itt élünk, energiára, házra, bútorra, faanyagra van szükségünk! Tehát gazdálkodnunk kell, gondos gazdaként az erdővel. Ehhez szakemberekre és szigorú szabályozásra van szükség! Mindkettő adott!

És most érkeztem el oda, hogy miért is ragadtam tollat, azaz billentyűzetet?

Már jó ideje zavar, hogy egyes csoportok, emberek milyen hangnemben és stílusban írnak és ítélnek a közösségi média, az elektronikus és nyomtatott sajtó terein az erdész szakmáról!

Én erdészcsaládban nőttem fel, mai szóhasználattal természetközeli nevelést kaptam, fenntartható életvitelt, újrahasznosító mindennapokat élve. Persze ez nem volt más, mint a szüleim és a bennünket körülvevő közösség mintája!

Jómagam ugyan nem vagyok erdész, de a családunk 5 generációs erdész család. Ez nem szakma, ez életmód. Itt nem reggel 8-tól délután 5-ig szól a munkaidő, ugyan úgy, mint a mezőgazdaságban vagy az állattartásban, hanem ha dolog van, dolog van! Ez nem panasz, ezzel mindenki, aki ezekben a gazdasági szegmensekben dolgozik tisztában van és el is fogadta.

Szóval, engem rettenetesen bosszant, hogy akik ezeket a becsmérlő írásokat hangos szóval bedobják az emberek közé, azok az én becsülettel dolgozó, az életüket az erdőnek szentelő dédapámat, nagyapámat, apámat, testvéremet és fiamat is becsmérlik!

Amikor erdőirtást kiáltva közreadnak egy fényképet, amelyen egy fakitermelés egy pillanata látszik, az olyan mintha egy szívműtét első mozzanatát, amikor a szike a bőrbe vág, emberölés felkiáltással az ügyészségre küldenénk! Pedig mindkét pillanat után még sok szabályozott, sok tudást igénylő lépés következik, aminek a végén egy egészséges állapot lesz!

Nem lenne előbbre mutató a közös beszélgetés, akár vita, mint ez a másik elleni hergelés, sokszor alaptalanul. Tudom, hogy történnek hibák, hisz az ember hibázik, de a hiba javítható és tanulni lehet és kell belőle.

Azt sem értem, hogy milyen alapon kérdőjelezik meg az erdész szakmaiságát!

Persze, az orvos sem jól gyógyít, a kőműves nem jól rakja a falat, az óvónő sem jól óv, a tanár rosszul tanít és a közgazdász is rosszul számol! Ez a mai trend!

Én maradnék a tudás alapú értékes megbeszélés, vita talaján! Mindig!

Tisztelettel:
Takácsné Gyenes Ildikó
‘93.Faipari mérnök Sopron
édesanya, nagymama, feleség, testvér
Dömös község alpolgármestere ”

(A képi illusztrációkat mesterséges intelligencia készítette…)

A kar életében negyedik alkalommal került sor gyémántdiplomák átadására az 1965-ben végzett okleveles faipari mérnöki évfolyam részére, illetve tizennegyedik alkalommal adtak át aranydiplomákat az 1975-ben végzett okleveles faipari évfolyam, valamint a szintén 1975-ben végzett faipari üzemmérnökök részére.

Az ünnepélyes eseményre érkezett mérnököket és családtagjaikat először prof. dr. Fábián Attila rektor úr köszöntötte ünnepi beszédével, majd a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar dékánja, prof. dr. Magoss Endre tartotta meg ünnepi beszédét. A köszöntőkben külön kiemelték a kar volt dolgozóit Dr. Gerencsér Kingát, Dr. Gyurácz Sándort, Dr. Orbay Pétert és Dr. Schöberl Miklóst, akik gyémánt- és aranyoklevélben részesültek.

Dékán úr köszönetét fejezte ki gyémánt- és aranydiplomás mérnököknek a munkásságukért, ami a hazai faipar megteremtését és megerősödését eredményezte. Beszédében felidézte a Gyurácz Sándor tanár úrtól és kortársaitól megtanult bölcsességet, hogy „a kötetlen munkaidő nem lógási lehetőséget, hanem az állandó készenlétet jelenti.” Valamint megemlítette Sitkei akadémikus úr mondását is, miszerint „a határidő nem azért van, hogy átlépjük, hanem ezért, hogy végre leadhassuk az anyagunkat”. Köszöntője végén a hagyományos selmeci és faipari köszöntőt az alkalomhoz igazítva kívánt „Jó szerencsét!”, valamint „Pénzt és jó egészséget a Fásnak!”

A köszöntő beszédek után következett a tiszteletdiplomák átadása. A Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar tanácsa egyhangúlag javasolta a 60 évvel ezelőtt, a negyedik okleveles faipari mérnöki évfolyamon végzettek számára gyémántoklevél adományozását, illetve az 50 évvel ezelőtt, a tizennegyedik okleveles faipari mérnöki évfolyamon és a faipari üzemmérnöki évfolyamon végzettek számára aranyoklevél adományozását.

Prof. dr. Fábián Attila rektor és prof. dr. Magoss Endre dékán urak örömmel tettek eleget kötelességüknek, hogy a szakmában és a faipari oktatásban több évtizedet eltöltött mérnök kollégáiknak a megérdemelt tiszteletdiplomákat átadják.

Gyémántoklevélben részesült faipari mérnökök:

Gyurácz Sándorné (Csomor Ágota), Dr. Gyurácz Sándor, Horváth Gréta  (Luka Margit), Králik Miklósné (Káldor Éva), Lekics Jenő, Dr. Orbay Péter, Dr. Pluzsik András, Puchmann István, Purth Miklós, Dr. Schöberl Miklós, Szász Lajos, Dr. Tóth György Géza, Varvasovszky János

Gyémántoklevélben részesült, de személyesen nem tudott megjelenni:

Benkő János, Ferenczi Rudolf, P. Mészáros Ferenc, Szentirmay Sándorné Szabó Melinda

Aranyoklevélben részesült faipari mérnökök:

Berényi Béla, Börzsei Miklós Imre, Berényiné Csák Katalin, Cserjés Péter Sándor, Dvorszky László Ferenc, Ferencz Vilmos, Feiszt Ottóné (Fodróczy Mária Anna), Dr. Gerencsér Kinga, Kardos József István, Kékessy Mária Márta, Kollwentz Gábor Antal, Kozma Péterné (Bányász Erzsébet), Köpf Jenő, Mőcsényi Miklós, Németh Ervin Kálmán, Radnóty Éva, Dr. Schügerl Sándor József, Simon László, Szalay Tibor László, Szép Gyula, Walthier Zsuzsanna (Szita Zsuzsanna), Tomor Katalin, Nagyné Tóth Éva, Vámosi Ferenc, Vörös Balázs, Zambó Mária

Aranyoklevélben részesült faipari üzemmérnökök:

Demeter György, Horváth-Sarródi József, Hulmán István, Kellner Gábor, Rónai György, Slezák Ottó, Szaniszló Róbert, Tessényi István, Vámosi Judit (Szabó Mária Judit)

Aranyoklevélben részesült, de személyesen nem tudott megjelenni:

Balogh Árpád, Mazaneczné Kirschner Mária Magdolna, Perlaki Géza, Klages Judith Schmidt Judit

A tiszteletdiplomában részesült mérnökök nevében dr. Gerencsér Kinga aranyokleveles faipari mérnök szólt a megjelentekhez és mondta el köszöntőjét, felidézve sok közös emléküket és élményüket az egyetemi évekről.

Eztán Szemerey Tamás, 1974-ben végzett aranyokleveles faipari mérnök, megható előadásában hallgathatták meg a megjelentek Dzsida József: Nincsenek már selmeci diákok című versét.

Gratulálunk gyémánt- és aranydiplomás faipari mérnökeinknek és üzemmérnökeinknek, köszönjük az ünnepségen megjelent kedves vendégeknek, hogy részvételükkel a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kart megtisztelték!

Az ünnepségen készült fotók megtekinthetők a kari facebook oldalon

forrás: SOE FMKK

SOE FMKK

Az egyetem négy karának jelen lévő oktatói és hallgatói személyes élmények alapján adtak tájékoztatást a képzésekről, az egyetemi életről. Emellett a SopronFest stratégiai partnerségének köszönhetően vendégünk volt Bánki Beni slammer, dalszövegíró, youtuber, aki kreatív játékaival nyújtott emlékezetes, vidám pillanatokat. Kiss V. Balázs, bűvész, a hazai fesztiválok állandó fellépője pedig különleges illuzionista elemeket megjelenítő mutatványokkal ejtette ámulatba az érdeklődőket.

Mindezek mellett több százan szelfiztek a Soproni Egyetem és a Sopronfest fotókeretével, amely a szerencséseket SopronFest nyereményjegyekhez is juttatta.

Rendkívül nagy érdeklődés kísérte a 2024. január 17-én megrendezett nyílt napot is Sopronban, ahol a felvételire készülők betekinthettek a Soproni Egyetem mindennapi életébe.

A Sopron TV Híradójának tudósítása az alábbi linken látható:

A Ligneum Látogatóközpontban több mint száz lelkes érdeklődő gyűlt össze, hogy részletes tájékoztatást kapjon az Erdőmérnöki Kar szeptemberben induló képzéseiről, valamint bepillantást nyerjen az erdőmérnöki képzés és a Soproni Egyetem gazdag történelmébe. A Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar jövendőbeli hallgatói az Erzsébet Kerti P. Épületben szereztek értékes információkat a kar hagyományos és művészeti képzéseiről. A szép számú közönség a Benedek Elek Pedagógiai Kar Ferenczy János utcai épületének évszázados falai között mélyedhetett el az értékes információkban. A Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar képzéseiről pedig az Erzsébet utcai Pénzügyi Palotában szereztek első kézből információkat a diákok.

Emellett a résztvevőknek lehetőségük volt megismerkedni az épületekkel, a kollégiumokkal és a  diákélet érdekességeivel.  

További információk a Soproni Egyetem Képzéseiről és a pontszámítási szabályokról: 

A Soproni Egyetem 2024 szeptemberben induló képzéskínálata

A képzésekre vonatkozó pontszámítási szabályok

forrás: Soproni Egyetem

A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar nyilvános tanácsülésének tiszteletdiploma átadó ünnepségét 2023. szeptember 7-én tartotta a kar a Ligneum Látogatóközpontban.

A kar életében második alkalommal került sor gyémántdiplomák átadására, illetve tizenkettedik alkalommal adtak át aranydiplomákat. A gyémánt- és aranydiploma átvételére érkezett faipari mérnököket és családtagjaikat először prof. dr. Alpár Tibor rektorhelyettes úr köszöntötte ünnepi beszédével. Ezután pedig a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar dékánja, prof. dr. Magoss Endre tartotta meg ünnepi beszédét. 

Gyémántoklevélben részesültek:

Frank László
Grész Enikő, Simon Lászlóné
Jakócs Márta, Patakiné Jakócs Márta 
Kovács István Gábor
Magyar Ákos
Maráz Kálmán
Posch Paula, Dr. Molnárné Posch Paula
Somfalvi György dr.
Ullmann Tamás
Zsombolyai Zoltán Péter

Aranyoklevélben részesültek:

Antal József
Bódy Tibor dr.
Bonyhádi Julianna
Faragó Mihály 
Frank Ágnes 
Gönczi Éva, Dévényi Kálmánné
Hergovits Éva, Joó Endréné
Joó Endre
Kálmán Zsuzsanna, Moldvay Attiláné
László Ferenc
Moldvay Attila
Nagy Árpád 
Nagy Éva Mária, Dr. Nyerges Gyuláné
Rábai Gabriella, Kis Péterné
Rozmán József
Szlávik Ferenc
Varsits Lajos
Vinkovits Katalin

Aranydiplomában részesültek, de személyesen nem tudták átvenni oklevelüket:

Fekete Béla
Székelyné dr. Kirkovits Mária Magdolna

A gyémántdiplomások nevében Frank László gyémántdiplomás faipari mérnök szólt a megjelentekhez.

Majd az aranydiplomások nevében dr. Bódy Tibor egykori Valéta-elnök felkérte Faragó Mihály, aranydiplomás faipari mérnököt a köszöntő elmondására.

Gratulálunk gyémánt- és aranydiplomás faipari mérnökeinknek és köszönjük az ünnepségen megjelent kedves vendégeknek, hogy részvételükkel a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kart megtisztelték!

Az ünnepségen készült fotók megtekinthetők a kari facebook oldalon

Forrás: fmk.uni-sopron.hu

A Soproni Egyetem, Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának Faipari Mérnök BSc. képzésére, a 2023/2024-es tanévben nappali tagozatra 52, míg levelezőre 24 fő nyert felvételt. Leendő mérnökeink a tanulmányaik során megismerkednek a különböző fafajok olyan egyedi jellemzőivel, amelyek alapján az adott fafajt meg tudják határozni. A mintegy 35 különböző fafaj többek között színe, rajzolata, sűrűsége közötti különbségeit szeretnénk továbbra is minél változatosabb formában bemutatni hallgatóinknak. A felismerések gyakorlását ezért az úgynevezett fakockák mellett, a különböző fatermékek is színesítik. Ezen termékek számát szeretnénk tovább bővíteni oktatásunk színesebbé és gyakorlatiasabbá tétele miatt.

Jelen felhívásunkban éppen ezért arra szeretnénk kérni minden korábbi hallgatónkat, illetve faiparban dolgozót, hogy segítse gyakorlati képzésünket különböző faipari termékek hozzánk való eljuttatásával. Legyen az hordódonga, farugó, konyhai eszköz, dísztárgy, parketta, korlátelem, egy karó, oszlop vagy éppen egy hangszer darabja, mind még inkább közelebb hozza a hallgatókhoz a faipart. A fahibás (göcsös, fülledt, rovar- vagy gombakárosított) minták éppúgy megfelelnek a makroszkópos jellemzők bemutatására, mint a faanyag feldolgozásakor keletkezett hibás mintadarabok.

Felajánlásaikat köszönettel az alábbi címen fogadjuk:

Dr. Komán Szabolcs – egyetemi docens, +36 99 518 187
Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar, Faipari és Műszaki Intézet

Ma is ezer szállal kötődik az intézményhez, 2018-ban a Soproni Egyetem, címzetes egyetemi docens címet adományozott neki. Később a külkereskedelmi Főiskolán nemzetközi marketing szakközgazdász diplomát is szerzett, de a képzés, a tanulás azóta is szüntelenül jelen van az életében.

Az egyetem után Budapesten kezdett dolgozni egy belsőépítész cégnél. Olyan nagyszabású projektekben vehetett részt, mint az Operaház első teljes belső felújítása, az ikonikus nagyáruház a Skála Metró, és a nem kevésbé ikonikus Jégbüfé cukrászda belsőépítészeti munkálatai.

1986-ban nősült Szombathelyre, 87-ben, a Falco jogelődjének tekinthető Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinátban kezdett dolgozni fejlesztő mérnökként. Az évtizedek alatt a tulajdonosok jöttek-mentek, a cég többször átalakult, ő azonban maradt. Különböző pozíciókban, de 36 éve a város egyik legnagyobb múlttal és hagyományokkal rendelkező szombathelyi vállalatánál dolgozik. 2019-ben az Innovációs és Technológiai Minisztérium által létrehozott Faipari Ágazati Készségtanács tagjai közé választották, amelynek ma már elnöke.

Felesége szintén faipari mérnök. Két fiuk van: Márton környezetmérnök, Bence Tamás pedig közgazdász. Mindketten Sopronban végeztek.

Kovács Tamás mindent tud a fáról, munkája a szenvedélye és a hobbija. Elkötelezetten hisz az oktatásban, képzésben, a tudásátadásban és abban, hogy siker, a szüntelen fejlődésnek és innovációnak köszönhető.

forrás: youtube

A végzést követő két évet leszámítva nyugdíjazásáig a Soproni Egyetem oktatója volt, előbb tanársegédként, majd adjunktusként. Két cikluson keresztül a faipari mérnöki kar dékánhelyettesi feladatait is ellátta. Három egyetemi jegyzet, két kézikönyv, illetve szakmai kiadvány társszerzője, évekig volt elnöke a Faipari Tudományos Egyesület központi oktatási bizottságának. A Soproni Egyetem szenátusa 2011-ben címzetes egyetemi docensi címet adományozott számára.

– Az apai ágon tősgyökeres Sopron vármegyeiek vagyunk, ezen belül is kismartoniak – kezdte dr. Szabadhegyi Győző. – Freiberger József dédapám katonatiszt volt a Monarchiában, az ő felesége pedig magyarbéli és jánosházi ­Jankó Erzsébet, aki egy nevezetes győri várkapitánynak volt a leszármazottja. Freiberger Alajos nagyapám folytatta a családi tradíciót, miszerint ezredesként ő is a Monarchia hadseregében szolgált. Jellemző példa a korabeli hadsereg alaposságára, hogy a katonai iskolák mellett elvégeztették vele a bécsi egyetem erdőmérnöki karát is. Nagyapa egy jómódú kismartoni család szépséges leányát, Frank Máriát vette feleségül, majd az esküvőt követően a hivatali kötelmek Bécsbe szólították. Édesapám is ott született 1905-ben, ő még az elemi iskoláit is a császárvárosban kezdte el, majd mivel őt is tradicionálisan katonának szánták, a híres kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreálban folytatta tanulmányait, ezt követően pedig Pécsett, a Zrínyi Miklós Reáliskolai Nevelőintézetben érettségizett.

– Az 1921-es népszavazást követően költözött a család Sopronba, az Orsolya téri Lábasházba – folytatta dr. Szabadhegyi Győző. – Édesapám végül is nem a katonai pályát választotta, hanem a Selmecről Sopronba menekült Bányászati és Erdészeti Főiskolán szerzett erdőmérnöki diplomát 1928-ban. Változatos életpályája során vezette gróf Draskovich Iván sellyei erdőbirtokát, igazgatta a váci püspökség erdeit, ami az ötvenes években „nem tett jót” a káderlapjának, hiába magyarosította idő közben a nevét Szabadhegyire. Néhány nappal a nyugdíjazása előtt állt meg a szíve, és hagyott itt végleg bennünket, sajnos nem élhette meg, hogy szabadon kimehetett volna Bécsbe, végiglátogatni boldog gyermekkora színtereit. Édesanyám felmenői eredetileg kassaiak voltak, de Mursitz Géza nagyapám már Pozsonyban született. Később gazdasági tanári diplomát szerzett, majd hosszú ideig igazgatta a szilágysomlyói Magyar Királyi Földmíves Iskolát. 1910-ben kötöttek házasságot ­Jády Lujza nagyanyámmal, akinek felmenői között volt Arany Johanna is, aki a családi legendárium szerint rokonságban volt nagy költőnkkel, Arany Jánossal. Nagy és szerteágazó família a miénk úgy apai, mint anyai ágon, ezzel együtt úgy hiszem, mindenki hozzátette a tőle telhetőt nemcsak a család, hanem a tágabb közösség szellemi örökségéhez is.

Családi háttér: 1939-ben született Budapesten. Édesapja okleveles erdőmérnök volt, édesanyja pedig elvégezte a TF-et, és testnevelő tanárként dolgozott. Felesége okleveles faipari mérnök, Zita lányuk történelem–magyar szakos tanár, a Soproni Múzeumban dolgozik, Nóra pedig optometrista Budapesten.

forrás: SoproniTéma

A versenyre a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karáról 4 pályaművet küldtek be, amelyek közül Hodgyai Zsolt, 2020/2021-ben végzett faipari mérnök hallgatónk, „Szigetelő anyag készítése cseppfolyósított faanyagból” című diplomamunkája (konzulens: Dr. Pásztory Zoltán) első díjat nyert. 

 Gratulálunk Zsoltnak a szép eredményhez!

forrás: Soproni Egyetem

Az École Supérieure de Bois a képzési formáját tekintve nem a magyar fogalmak szerinti egyetem, hanem a francia felsőoktatási rendszer sajátos intézménytípusát jelentő, úgynevezett „grande école”-kategóriába tartozik, ami hagyományosan 2+3-as képzési rendszerrel működött, a kilencvenes évek elején még nem működtethetett doktori iskolát, miközben például a munkaerő-piacon az általuk kiadott diplomák mindig is legalább 10-15%-kal magasabb béreket jelentettek (és jelent ma is), mint az egyetemi diploma. A rendszer rengeteget változott az elmúlt közel három évtizedben, ma már teljesen hétköznapi dolog a grande école-ban működő doktori iskola (ahogy történik ez az ESB esetében is), a képzést (úgy-ahogy) a bolognai rendszerhez igazították. Az egyetemekkel ellentétben a grande école-ok sok esetben nem a felsőoktatási tárca, hanem a profiljuk szerinti szakminisztérium felügyelete alatt állnak, a bejutáshoz pedig nagyon szigorú fölvételi vizsgán kell megfelelniük a jelentkezőknek. Az ESB grande école-ként része annak a 230 intézményt tömörítő hálózatnak, amit a Conférence des Grandes écoles (CGE) testesít meg (a magyar Rektori Konferenciához hasonló szerepkörrel).

Az ESB közérdekű funkciót betöltő magán-felsőoktatási intézmény, a francia terminológia szerint ún. établissement d’enseignement supérieur et de recherche privé d’intérêt général (EESPIG), ami a mezőgazdasági minisztérium szerződött oktatási partnere. Éves költségvetése 4,5 millió €, ebből 1,5 millió € érkezik a mezőgazdasági minisztériumtól. A jogi szempontból non-profit egyesületi formában (association loi 1901 à but non lucratif) működő intézmény irányításában a fő szerep az ESB mögött álló egyesület igazgató tanácsáé, ennek elnöke Jacques Bouillot (az Eiffage Construction üzletági igazgatója). Az igazgató tanács ülésein szavazati joggal (membres du droit) részt vesznek a következő intézmények, szervezetek képviselői:

• mezőgazdasági minisztérium (a szakmai felügyeletet ellátó tárca),
• felsőoktatási, kutatási és innovációs minisztérium,
• állami erdőkezelő (Office National des Forêts, ONF),
• Nantes-i Kereskedelmi és Iparkamara (CCI),
• Atlanbois, Pays-de-la-Loire régió faipari promóciós egyesülete,
• az ESB-n végzett mérnökök egyesülete (AIESB)
• franciaországi magánerdő-gazdálkodók országos szövetsége,
• országos faipari szövetség (Fédération Nationale du Bois),
• francia építőipari szövetség (Fédération Française du Bâtiment),
• faipari vállalkozások szövetsége (Union des Industries du Bois),
• francia épületfa-ipari vállalatok szövetsége (Union Nationale des Industries Françaises de l’Ameublement),
• faanyag-kereskedők egyesülete (Association „Le Commerce du Bois”),
• faipari szakértők országos társasága (Sociétés des experts bois) (korábbi nevén erdészeti és faipari mérnökök és szakértők országos társasága – Compagnie Nationale des Ingénieurs et Experts Forestiers et Expert en Bois, CNIEFEB),
• Loire Atlantique megye közgyűlése,
• Pays de la Loire régió közgyűlése,
• Nantes Métropole
• az ESB dolgozóinak delegáltja,
• a hallgatók képviselője.

Az oktatási program része a doktori képzés, itt kifejezetten projektalapú megközelítést alkalmaznak, azaz a doktoranduszok előre meghirdetett, rendszerint az ipari partnerek igényei alapján megfogalmazott kutatási projektekre jelentkezhetnek. A keretet a Sciences pour l’Ingénieur, Géosciences, Architecture (SPIGA) – Nantes doktori iskola jelenti, a vállalti szférával való nagyon szoros kapcsolatot jól érzékelteti, hogy a doktoranduszok fele egy ipari partnerrel megkötött, az állam által támogatott megállapodás (CIFRE) keretei között, a kérdéses cégnél tölti a teljes doktori cselekményét. Ennek során rendszerint a vállalkozás számára fontos probléma megoldásán dolgozik (ez a magyarázata annak, hogy az ilyen doktori dolgozatok zöme bizalmas minősítésű és nyilvános adatbázisban nem hozzáférhető), a doktoranduszok közül sokan később az őket befogadó cégnél folytatják szakmai pályafutásukat.

Az ESB oktatási és kutatási programjának szerves részét képezi a nemzetközi együttműködés, külföldi partnereik között a számos, nagyon rangos külföldi egyetem is szerepel:

• kivétel nélkül minden diákjuk részt vesz külföldi részképzésen és/vagy szakmai gyakorlaton,
• 12 országból 37 külföldi partner-intézménnyel állnak kapcsolatban,
• 4 külföldi intézménnyel adnak ki kettős diplomát,
• a hallgatók 20%-a külföldi,
• az oktatói gárda 25%-a külföldi.

A faipari mérnök-hallgatók esetében a külföldi mobilitás nem csak szerves részét képezi az oktatási programnak, hanem a diploma megszerzésének egyik föltétele is. Ennek számos formája lehetséges, pl. külföldi szakmai gyakorlat, aktív félév/tanév valamelyik partner-intézményben, szakmai ismeretek bővítését szolgáló passzív tanév (année de cesure), kettős diploma megszerzése. nem kötelező jelleggel, de a fölsőfokú technikusi (BTS) és a Bachelor-képzésben részt vevő hallgatók is élhetnek a külföldi részképzés / szakmai gyakorlat lehetőségével. Minden esetben arra helyezi a hangsúlyt az iskola, hogy a külföldi program a lehető legjobban illeszkedjen a hallgató tanulmányaihoz, igényeihez. A képzések között meg kell említeni az egy éves, biokompozitokra fókuszáló mesterkurzust, valamint a két éves felsőfokú technikus-képzésre ráépülő egyéves, BSc-diplomát adó, a faanyagok építőipari fölhasználására, illetve kereskedelmére szakosodott képzéseket. A külföldi együttműködések szélesítésében, az intézmény népszerűsítésében – ideértve a majdani hallgatók toborzását -, komoly szerepet tölt be a volt hallgatókból álló „nagyköveti hálózat”, jelen pillanatban öt országban működik, Brazíliában, Kínában, Marokkóban, Oroszországban és Tunéziában.

Az alapítványi működéssel mindenképpen, de általában az intézményi programok működtetéséhez, egyes beruházások megvalósításához, ösztöndíjprogramok, tudományos díjak fedezetének biztosításához szükséges források előteremtésének szándékával szorosan összefügg a mecénási kapcsolatok erősítése, ami általános gyakorlat a francia „grande école”-ok körében, egyrészt különösen a magántulajdonú és/vagy erős kereskedelmi-gazdasági vagy ipari hátterű, kapcsolati hálóval bíró intézmények esetében. Noha ez messze nem olyan jelentős – még – mint pl. az USÁ-ban, ám ezzel együtt egyre erőteljesebb törekvéseknek vagyunk tanúi, ez alól nem jelent kivételt az ESB sem.

Az ESB azonban már csak mérete és profilja okán sem tud olyan komoly mecénási kört mozgósítani, mint pl. az ország legnevesebb (had)mérnöki iskolájaként ismert és számon tartott École Polytechnique, ennek alapítványa 87,3 millió eurós támogatást gyűjtött a legutóbbi kampánya során.Ugyan úgy tűnt, a 2016-ban indított és ötévesre tervezett adománygyűjtő kampány befejezését meghiúsítja a járványhelyzet, de végül csak néhány hónapos csúszást szenvedett el és sikerrel zárult. Az eredeti célkitűzés 80 millió € elérése volt, azt tavaly év végére közel 10%-kal sikerült meghaladni. Az adományozók nagyjából fele-fele magánszemély és vállalat (43,8-43,5) – az előző, 2008-2013-as adománygyűjtő kampányban csak magánszemélyeket szólítottak meg, akkor 35 millió €-t sikerült gyűjteni. Az alapítvány az adományokból többek között a külföldi hallgatók ösztöndíját, a legnevesebb külföldi vendégoktatók meghívását, az új kurzusok és kutatási projektek indítását finanszírozza. Az adomány nagysága eltörpül az amerikai egyetemek által mozgósított forrásokhoz képest, ahol egy-egy mecénás több száz millió (Stephen Schwarzman – MIT 350 millió USD) vagy akár milliárd (Michael Bloomberg – John Hopkins Egyetem 1,8 milliárd USD) dollárral támogat egy intézményt, de semmiképpen sem lebecsülendő. A francia gyakorlatban az adománygyűjtés még messze nem olyan bevett dolog, mint pl. az USÁ-ban, az École Polytechnique-nél jobban csak a neves közgazdász- és menedzserképző, az HEC teljesít, minden bizonnyal azért, mert a gazdasági és kereskedelmi vonal sokkal könnyebben megérti az adományozás fontosságát. Az École Polytechnique igazgatója, Denis Ranque szerint nem szabad összehasonlítani a francia és az amerikai gyakorlatot, mivel teljesen mások a gazdasági és társadalmi viszonyok, más a szemlélet, de ezzel együtt „van még hova fejlődni”, a hallgatóikat pedig már a tanulmányaik alatt arra nevelik, hogy későbbi sikeres kutatóként, üzletemberként „igyekezzenek valamit visszaadni az iskolának abból, amit kaptak” (rendre ce que l’école vous aura apporté). A föladat azért nehéz, mert nagyon hosszú ideig az École Polytechnique gyakorlatilag hadmérnököket és államigazgatási főtisztviselőket nevelt, akik úgy gondolják, az intézmény támogatása az állam föladata, nem az övék, ők elég adót fizetnek, utaljon abból az állami költségvetés. Az első kampányban a volt hallgatók 12%-a mutatkozott késznek az adományozásra, 2016-ban ezért a 20%-os célt tűzte ki maga elé az iskola vezetése – ám végül csak 15%-ot sikerült elérni, tehát még komoly mentalitásbéli változásokra van szükség. Az iskola már tervezi a harmadik kampányt, pontos részletek még nem ismertek, de az informális célkitűzés 200 millió €. Ez azonban már nem csak az École Polytecnique-et érinti, hanem a vezetésével létrejött egyetemi szövetséget, az Institut Polytechnique de Paris-t, ez azonban azt is jelenti, hogy ehhez kell igazítani az alapítvány státusát.

forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége