Erre a kihívásra ad új, piaci alapú választ a finn „nature credit” rendszer, amely a biodiverzitás javulását mérhető, hitelesített és forgalomba hozható „természeti kreditekké” alakítja. A modell egy önkéntes piaci mechanizmusra épül, amelyben a természet helyreállítása nem az okozott természeti károk kompenzálására szolgál, hanem többletjellegű, valós ökológiai javulást ösztönöz. A rendszer szigorú tudományos mérésre, egységes módszertanra és átlátható piaci infrastruktúrára támaszkodik, miközben lehetővé teszi, hogy vállalatok önkéntesen járuljanak hozzá a természet-helyreállítási projektek finanszírozásához, új kapcsolatot teremtve az ökológiai teljesítmény és a gazdasági érték között.

A finn innováció, a kialakulóban levő finn természeti kredit piac lényege nem pusztán egy új természetvédelmi finanszírozási eszköz létrehozása, hanem egy olyan integrált modell megvalósítása, amely a tudományos mérési módszertant, a jogi kereteket, a piaci infrastruktúrát és a földtulajdonosi részvételt egyetlen működő modellben kapcsolja össze. A rendszer célja, hogy a biodiverzitás állapotának javulása mérhető, hitelesített és piaci alapon finanszírozható „termékké” váljon, miközben törekszik a meglévő bizonytalansági tényezők kezelésére.

A finn megközelítés központi eleme a „nature credit”, vagyis a természeti kredit fogalma. Egy „nature credit” nem egyszerűen természetvédelmi tevékenységet jelent, hanem egy olyan mérhető és hitelesített biodiverzitás-növekményt, amely egy adott területen végrehajtott helyreállítási vagy természetvédelmi beavatkozás eredményeként jön létre. Ezeket a krediteket vállalatok vagy más szereplők önkéntes alapon vásárolhatják meg annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a természet állapotának javításához és fenntarthatósági céljaik teljesítéséhez.

Megj.: A finn modell megértéséhez ugyanakkor alapvető fontosságú különbséget tenni a „biodiversity offsetting” („biodiverzitás-veszteség kompenzáció”) és a „nature credits” market között, mivel a két megközelítés bár részben hasonló infrastruktúrát használhat, működési logikája alapvetően eltér. A „biodiversity offsetting” klasszikus szabályozási eszköz: egy konkrét beruházás vagy tevékenység által okozott természetkárosítást kell kompenzálni egy másik helyen megvalósított természetvédelmi beavatkozással. Ez kötelező mechanizmus, amely a „no net loss”, vagyis a nettó biodiverzitás-veszteség elkerülésének logikájára épül. A „nature credit” ezzel szemben nem konkrét károkozás kiváltására szolgál, hanem önkéntes, pozitív hozzájárulást jelent a természet állapotának javításához. A hangsúly tehát nem a veszteség kiegyenlítésén, hanem a nettó pozitív ökológiai hatás elérésén van.

Ez a különbség különösen fontos abból a szempontból, hogy a „nature credit” nem használható arra, hogy egy vállalat egy konkrét természetkárosító beruházást „letudjon”. Ha egy tevékenység mérhető biodiverzitás-veszteséget okoz, továbbra is a „biodiversity offsetting” szabályai érvényesülnek, vagyis a beruházónak hatóságilag elfogadott kompenzációs intézkedéseket kell végrehajtania. A „nature credit” ettől független, önkéntes eszköz marad. A rendszer hitelessége szempontjából éppen ez az egyik legfontosabb elem: a kreditek nem „felmentést” jelentenek a károkozás alól, hanem a természet állapotának javítását szolgáló többletvállalást.

Példa a természeti kreditre: Száraz, tápanyagszegény erdőkből és mocsarakból álló terület, mely közvetlenül egy nemzeti park (Salamajärvi) határán fekszik, ezért a helyreállítása nem csak a saját terület biodiverzitását javítja, hanem közvetlen pozitív hatást gyakorol a nemzeti park élőhelyeire is. Egy közös vízelvezető árok megszüntetése a vizes élőhelyek állapotát a nemzeti parkban is javítja. „Nature credit” példaként ez egy olyan eset, ahol a kreditet nem csak a helyi terület javulása adja, hanem a védett területhez való ökológiai kapcsolódás és a határon átnyúló természetvédelmi hatás is.

A finn modell egyik legfontosabb újítása az, hogy ezt az önkéntes piaci logikát működő intézményi és piaci modellé alakította. Ennek központi eleme az MTK – a Finn Mezőgazdasági és Erdészeti Termelők Szövetsége – által létrehozott piactér, amelyet többéves előkészítés után 2025 tavaszán indítottak el. A platform célja egy olyan „one-stop shop” rendszer létrehozása, ahol a földtulajdonosok által kínált természetvédelmi projektek és a vállalatok részéről jelentkező kereslet egyetlen szabályozott és átlátható infrastruktúrában találkozik. A kreditek ára alapvetően piaci alapon alakul, amelyet elsősorban a helyreállítási, monitoring- és verifikációs költségek befolyásolnak.

A piactér azonban nem pusztán közvetítő felület. Egyszerre szolgál standardizációs eszközként, minőségbiztosítási rendszerként és adatplatformként is. A finn megközelítés egyik fontos sajátossága, hogy a földtulajdonosok nem léphetnek közvetlenül a piacra. A részvétel kötelezően közvetítőkön keresztül történik, amelyek lehetnek erdőgazdálkodási szervezetek vagy más szakmai szolgáltatók. Ennek oka, hogy a természetvédelmi projektek előkészítése, ökológiai értékelése, engedélyezése és piaci értékesítése rendkívül komplex feladat. A közvetítői modell egyszerre csökkenti a belépési korlátokat, biztosítja a szakmai minőséget és egységesíti a módszertant.

Ez Finnország esetében különösen fontos, hiszen az országban mintegy 600 ezer erdőtulajdonos van, miközben a természetvédelmi beavatkozások gyakran nagyon kis területeket érintenek. Ez olyan mértékű fragmentációt jelent, amely közvetítői struktúra nélkül gyakorlatilag ellehetetlenítené a piac működését. A rendszer egyik fontos sajátossága, hogy nincs minimális projektméret: akár nagyon kis élőhelyek vagy természetvédelmi beavatkozások is bevonhatók a piacba. A közvetítők ezért aggregációs szerepet töltenek be: több kisebb projektet összevonva hoznak létre piacképes méretű kínálatot, emellett koordinálják a tervezést, a szerződéskezelést és az értékesítést is. A finn modell egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy skálázhatóság nélkül nincs piac, skálázhatóság pedig közvetítők nélkül nem érhető el.

Működésének alapját egy tudományosan megalapozott (ugyan bizonyos élőhelyek esetében vitatott) biodiverzitás-mérési módszertan adja. A finn modell a „habitat hectare” („élőhelyminőség-súlyozott hektár”) megközelítést alkalmazza, amely az ökológiai értéket a terület és az élőhely állapotának szorzataként fejezi ki. Az élőhely állapota egy 0 és 1 közötti skálán jelenik meg, ahol az 1 a természetes, zavartalan állapotot jelenti. Ez az egységes „valuta” teszi lehetővé, hogy különböző projektek összehasonlíthatók és piacosíthatók legyenek.

A rendszer az úgynevezett „response-based modellt” („ökoszisztéma-válasz alapú modell”) használja: ez nem csupán az aktuális ökológiai állapotot méri, hanem a beavatkozások várható hatását is figyelembe veszi. A kredit értéke tehát nem pusztán attól függ, hogy milyen állapotú egy terület ma, hanem attól is, hogy a természetvédelmi beavatkozás milyen mértékű javulást eredményezhet, milyen időtávon és milyen valószínűséggel. Jellemző a 30 éves időlépték, figyelembe véve a természetes ökológiai folyamatok lassú lefolyását. A modell több mint száz szakértő bevonásával készült, és mintegy kétszáz különböző élőhely–beavatkozás kombinációra tartalmaz válaszgörbéket.

Megj.: A finn megközelítés egyik fontos kritikája a hagyományos kompenzációs rendszerekkel szemben, hogy azok gyakran fix multiplikátorokra épülnek, amelyek nem tükrözik megfelelően a valós ökológiai folyamatokat. Vagyis pl. 1 hektár megszűnt erdő helyett 3 hektár új erdőt kell létrehozni, aminek során a létrejövő új erdei élőhely ökológiai minősége kevésbé kerül figyelembevételre. A response-based modell ezzel szemben dinamikus megközelítést alkalmaz, és igyekszik elkerülni az alul- vagy túlkompenzációból eredő torzításokat. Emellett egyik alapelve az „addicionalitás”, vagyis, hogy csak olyan beavatkozások generálhatnak kreditet, amelyek túlmutatnak a jogszabályban egyébként előírt kötelezettségeken.

A keresleti oldal legalább ilyen fontos. A vállalatok számára a biodiverzitás kérdése ma már nem pusztán reputációs ügy, hanem üzleti és finanszírozási kérdés is. A modern ESG-keretrendszerek egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy a vállalatok mérjék és kezeljék természeti hatásaikat. Ráadásul ezek a hatások gyakran nem a közvetlen működésben, hanem az ellátási láncokban jelennek meg. Egy kiskereskedelmi vállalat például nem feltétlenül pusztít közvetlenül élőhelyeket, de beszállítói – mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy nyersanyag-kitermelő szereplők – igen. A biodiverzitás kérdése így fokozatosan az egész vállalati működés részévé válik.

Megj.: A biodiverzitás-finanszírozás egyre szorosabban kapcsolódik a pénzügyi rendszerhez: a jegybanki és banki klíma- és fenntarthatósági kockázatkezelés, valamint az EU taxonómia-rendelet alapvetően meghatározza a beruházások finanszírozhatóságát. A zöld átmenet volumene miatt a bankrendszer válik a fő tőkeközvetítővé, ami az erdészeti és agrárszektor számára is új helyzetet teremt: a projektek finanszírozása egyre növekvő mértékben azon múlik, hogy megfelelnek-e a fenntarthatósági és taxonómiai elvárásoknak, és ezt hitelesen tudják-e igazolni.

A „nature credit” modellek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy bár a cél az ökológiai állapot javításának mérhető és hitelesített ösztönzése, az önkéntes piaci jelleg miatt fennáll a „greenwashing” („zöldre festés”) kockázata is. Ez abban jelenhet meg, hogy egyes vállalatok a kreditek vásárlását a tényleges kibocsátáscsökkentés vagy természeti hatáscsökkentés helyettesítőjeként, kommunikációs eszközként használják. A rendszer hitelessége ezért alapvetően azon múlik, hogy a kreditek szigorúan elkülönülnek-e a kötelező kompenzációs (offset) mechanizmusoktól, és hogy az addicionalitás, valamint a független hitelesítés követelményei következetesen érvényesülnek-e.

Ebben a környezetben a „nature credit” a vállalatok számára nem klasszikus kompenzációs eszköz, hanem egy mérhető és kommunikálható pozitív hozzájárulás. A kreditek vásárlása lehetőséget ad arra, hogy a cégek ne csupán a negatív hatások csökkentését mutassák fel, hanem aktív szerepet vállaljanak a természet állapotának javításában is. Ez egyszerre szolgálja a befektetői elvárásoknak való megfelelést, a reputáció erősítését, a szabályozási előrelátást és bizonyos értelemben a kockázatkezelést is. Hangsúlyozni kell, hogy a megállapodások teljes mértékben önkéntes és szerződésalapú konstrukciók, amelyek időtartama és finanszírozási módja projektenként eltérhet: a kifizetések lehetnek egyszeriek vagy időalapúak is.

A finn modell magyar szempontból is különösen érdekes. Bár Magyarországon jelenleg még nem működik klasszikus természeti kredit piac, az európai uniós természetvédelmi és helyreállítási célkitűzések – különösen az EU Biodiversity Strategy for 2030 (EU Biodiverzitási Stratégia 2030-ig) és a Nature Restoration Law (EU Természet-helyreállítási rendelet) – a hazai szabályozási környezetet is egyre erősebben alakítják. A magyar rendszer jelenleg elsősorban a klasszikus kompenzációs logikát alkalmazza, például Natura 2000 területeket érintő beruházások vagy erdőterületek igénybevétele esetén, ahol természetvédelmi kompenzációs kötelezettségek jelennek meg. A finn modell ebből a szempontból azt mutatja meg, hogyan lehet a meglévő kompenzációs gyakorlatra olyan standardizált mérési és piaci infrastruktúrát építeni, amely már önkéntes, vállalati finanszírozású természet-helyreállítási projekteket is képes integrálni. Ez hosszabb távon különösen releváns lehet a magyar erdőgazdálkodás, agrárium és vízvisszatartási projektek számára is, ahol a természetállapot-javító beavatkozások jelentősége folyamatosan növekszik. Az európai uniós szakpolitikai keretek szerepe várhatóan nem közvetlen piacépítésben, hanem elsősorban a hitelesség, az összehasonlíthatóság és az egységes módszertani alapok erősítésében lesz meghatározó.

A finn rendszer jogi és szabályozási háttere szintén meghatározó eleme a modellnek, ami a standardizált mérési módszertanra, a hatósági validációra, a hosszú távú kötelezettségekre és az átlátható nyilvántartásra épül. A kredittel érintett területekre hosszú távú – akár tartós – károsítási tilalom is vonatkozhat. Ez a szabályozás a létrejött ökológiai értékek fennmaradását és állapotromlásának megelőzését szolgálja, amely egyes esetekben tartós természetvédelmi státuszhoz is kapcsolódhat. A finn megközelítés egyik legfontosabb üzenete, hogy megfelelő szabályozás nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül pedig nincs piac.

A finn modell jelentősége abban áll, hogy nem egyszerűen egy új természetvédelmi finanszírozási eszközt hozott létre, hanem egy működő, integrált rendszert épített fel a biodiverzitás gazdasági értelmezésére, ami egyszerre kapcsolódik a klasszikus „biodiversity offsetting” (tehát kompenzáció) logikájához és lép túl azon: miközben megőrzi a mérhetőség és a hitelesség szigorú követelményeit, lehetőséget teremt arra is, hogy a természet állapotának javítása önkéntes, piaci alapon finanszírozható tevékenységgé váljon.

A finn innováció valódi újdonsága tehát nem önmagában a „nature credit” fogalma, hanem az, hogy ezt a koncepciót működő piaci infrastruktúrával, tudományos módszertannal és jogi háttérrel együtt valósították meg. Ez teszi a modellt nemzetközi szinten is különösen figyelemre méltóvá, és ezért vált Finnország a biodiverzitás-alapú piacok egyik legfontosabb európai kísérleti terepévé. A rendszer ugyanakkor még korai fejlődési szakaszban van, ezért a piaci volumenre és a hosszú távú keresletre vonatkozó tapasztalatok egyelőre korlátozottak.

Forrás: MTK Webinar: Nature Credit Markets (11 May 2026) – How a Finnish Concept Works in Practice

forrás: NAK Erdészet / Kovácsevics Pál

A legújabb nyomást a közel-keleti feszültségek eszkalálódását követő, meredeken emelkedő olajárak és szállítási költségek jelentik. A geopolitikai zavarok gyorsan hatással voltak az energiapiacokra és a globális logisztikai láncokra, ami közvetlenül érintette a finn, exportfüggő faipart.

Új költségsokk után csődveszély fenyegeti a finn fűrésztelepeket – Sötét felhők gyülekeznek a finn fűrésztelepek felett – áll a finn nyelvű eredeti cikkben.

Finnország Európa egyik legnagyobb fűrészáru-exportőre, termelésének nagy részét Európa, Észak-Afrika és Ázsia építőipari piacaira szállítja. A szállítási és energiaköltségek emelkedésével gyorsan romlik a jövedelmezőség az olyan iparágban, ahol a haszonkulcs már eleve alacsony.

Ugyanakkor az európai építőipari piac több évnyi magas kamatlábak és a lakásépítési tevékenység visszaesése után továbbra is gyenge. A svéd, német és egyes közép-európai országokban tapasztalható visszaesés különösen súlyosan érintette a finn faipari exportot.

Az elmúlt években számos fűrésztelep kénytelen volt csökkenteni a termelést, vagy ideiglenes leállásokat rendelni el. Növekvő nyomás a kisebb vállalkozásokon: Egyre nagyobb az aggodalom, hogy a további költségnövekedés sok kisebb szereplő számára végzetes következményekkel járhat.

Az iparág képviselői szerint a legutóbbi olajpiaci zavarok nyomán a szállítási és energiaköltségek egyre nagyobb terhet jelentenek. A faexport nagymértékben függ a hajózástól és a távolsági logisztikától, ezért az ágazat rendkívül érzékeny az üzemanyagárak és a globális szállítási feltételek változásaira.

Ugyanakkor a nemzetközi verseny is fokozódott. A kanadai és közép-európai gyártók is új exportpiacokat keresnek, mivel hazai építési tevékenységük visszaesett, ami tovább növeli a fűrészáru árakra nehezedő nyomást.

A gyenge piaci feltételek ellenére vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a visszaesés stabilizálódhat. Számos elemző rámutat az egyes piacokon csökkenő készletszintekre, és úgy véli, hogy a kereslet fokozatosan helyreállhat, ha a kamatok tovább csökkennek. A fellendülés azonban várhatóan lassú és bizonytalan lesz. A költségek gyorsabban emelkednek, mint az árak. Sok fűrésztelep számára az alapvető probléma az, hogy a működési költségek továbbra is gyorsabban emelkednek, mint az eladási árak.

A magasabb szállítási költségek mellett az elmúlt néhány évben az áram-, az üzemanyag- és a finanszírozási költségek is meredeken emelkedtek. Ugyanakkor számos piacon további beruházásokra van szükség az energiahatékonyság, a digitalizáció és az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések terén, ami további terhet ró a vállalatok pénzügyeire.

A nagyobb erdészeti (erdőipari) vállalatcsoportok mérlegei továbbra is viszonylag erősek, de a kisebb fűrésztelepek számára nehézséget jelenthet a hosszabb ideig tartó gyenge jövedelmezőség túlélése.

Egy finn felmérés, amely az ország 20 legnagyobb fűrésztelepét vizsgálta, azt is kimutatta, hogy új szereplők kerültek be a rangsorba, míg néhány régóta működő vállalkozás pozícióit gyengítette a válság idején. Az iparág továbbra is kulcsfontosságú a foglalkoztatás szempontjából számos kisebb finn településen, ahol a fűrésztelepek és a fafeldolgozás a helyi gazdaság központi elemei. Az esetleges csődök vagy termeléscsökkentések ezért jelentős regionális következményekkel járhatnak.

Az építőipar lassulása nyomást gyakorol a faanyagpiacra. A világjárvány idején a faanyagárak rekordszintre emelkedtek, mivel a lakásépítés és a felújítási tevékenység hirtelen felgyorsult. A piac azonban gyorsan megfordult, amikor az infláció, az emelkedő kamatlábak és a gazdasági bizonytalanság lassította az építőipart.

Ugyanakkor a faipari termékeket népszerűsítették a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából intenzívebb építőanyagoktól, például az acéltól és a betontól való elmozdulás részeként. Ennek ellenére a gyenge európai építőipari piac megmutatta, hogy a faipar továbbra is mennyire érzékeny a gazdasági ciklusokra és a magas hitelfelvételi költségekre.

Sok fűrésztelep most óvatos fellendülésre számít a következő években. A legújabb geopolitikai feszültségek és az emelkedő energiaköltségek azonban azzal a kockázattal járnak, hogy a javulás még tovább késik.

Forrás: globalwood.org,
ennek forrása: Talouselämä / Tekniikka & Talous

Az egész európai régióban a nemzeti útitervek egyaránt tükrözik a közös kihívásokat és az eltérő piaci struktúrákat. Ausztriában 2024-ben a fűrészáru-termelés körülbelül 6%-kal nőtt, a pellet-termelés pedig elérte az 1,8 millió tonnát, amit az erős export és a fejlett bio-gazdasági politikák támogattak. Finnország továbbra is az egyik globális vezető a cellulóz- és papíriparban, ahol a termelés és az export várhatóan 2026-ig növekedni fog, míg Németország erdészeti szektora szélesebb körű gazdasági nehézségeket tükröz, annak ellenére, hogy hosszú távú kapcsolatai vannak az ipari és építőipari bázisával.

Csehországban a közelmúltbeli politikai változások lehetővé teszik a 22,5 méter magasságú többszintes faépületek építését, ami a városfejlesztés terén jelentős változást jelez. Ezzel párhuzamosan Észtországban a szilárd bioüzemanyagok az elsődleges energiatermelés több mint egyharmadát teszik ki, ami bizonyítja, hogy a fa nélkülözhetetlenné válik az energiabiztonság szempontjából. Észtország emellett úttörő beruházásokat is támogat, amelyek várhatóan átalakítják a faanyag-alkalmazások jövőjét. Hasonló dinamika figyelhető meg máshol is: Szlovéniában az emelkedő energiaárak és a politikai támogatás felgyorsítja a faenergia iránti keresletet, a részletes adatok pedig a megnövekedett tüzelőanyag-fogyasztást és a pelletimportot mutatják.

Ezek és sok más betekintés megtalálható a nemrég megjelent Forest Tracks Country level Market Insights 2025/2026 című kiadványban, amely szerint a fa gyorsan az európai gazdasági stabilitás kritikus támaszává válik, miközben a nemzetek költséghatékony és innovatív bioalapú megoldások felé fordulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a piaci ingadozások kezelése érdekében. Ez az egyedülálló jelentés 16 ország átfogó elemzését tartalmazza: Örményország, Ausztria, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Németország, Írország, a Kirgiz Köztársaság, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Svédország, Ukrajna és az Egyesült Királyság. A másodlagos piaci előrejelzésektől eltérően ez a kiadvány közvetlenül a tagállamok által benyújtott nyers adatokon és jelentéseken alapul. Tartalmazza az ezen országok által szolgáltatott összes adatot, hogy biztosítsa a legmagasabb szintű pontosságot és hiteles nemzeti perspektívát.

Minden fejezet mélyreható elemzést nyújt a legújabb trendekről és a 2026-ra vonatkozó kilátásokról, különös tekintettel a fa- és faipari termékek piacaira. Minden fejezet tartalmaz információkat az erdő- és erdőipari szektorokat érintő általános gazdasági trendekről, az egyes országokban hozott politikai intézkedésekről, a legfontosabb piaci hajtóerőkről és azok hatásairól, a legújabb fejleményekről, valamint az erdő- és faipari termékek piacainak rövid távú kilátásairól.

Az elemzett ágazatok közé tartoznak a fa nyersanyagok, a faenergia, a tanúsított erdészeti termékek, a fűrészelt puhafa és keményfa (mind mérsékelt éghajlati övezetből, mind trópusi éghajlati övezetből származó), a szerkezeti és nem szerkezeti faalapú panelek, a cellulóz, a papír és a karton, valamint a lakásépítés és az építőipar, különös tekintettel a faépítésre.

Általánosságban úgy tűnik, hogy az iparág fókusza egyre inkább eltolódik a puszta kitermelésről a csúcstechnológiai innováció és az éghajlati reziliencia felé. Olyan országokban, mint Írország, ez a váltás abban tükröződik, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak az erdőkre mint szén-dioxid-elnyelőkre, az erdő szénkészleteinek mérhető változásai pedig támogatják az éghajlati célokat, míg Svédország tovább folytatja a nagyméretű ipari erdőgazdálkodás integrálását a rendkívül hatékony értékláncokba. Az EU erdőirtási rendeletének és a természet-helyreállítási törvénynek az integrálása az ellátási lánc átláthatóságának új korszakát és az erdő szén-dioxid-kreditek bővülését eredményezi. Még akkor is, amikor a biológiai fenyegetések, mint például a kéregbogár-fertőzések, hatással vannak a közép-európai kitermelési mennyiségekre, és az erdőtüzek egyre nagyobb kihívást jelentenek az erdők ellenállóképességére délen, az ágazat a források hatékonyabb felhasználásával és a körforgásos biogazdaság felé történő elmozdulással reagál.

Összességében az adatok arra utalnak, hogy a következő két évet az fogja meghatározni, hogy ez a 16 ország mennyire tudja hatékonyan kihasználni az erdőkön belüli és kívüli faerőforrásait a gazdasági igények és a nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségvállalások egyidejű teljesítése érdekében.

Ezen piaci változások és nemzeti politikák teljes elemzése elérhető a következő címen: https://unece.org/info/Forests/pub/413494

Megjegyzés a szerkesztőknek:

Az ENSZ-EGB Erdészeti és Bioökonómiai Osztálya rendszeresen elemzi az erdészeti és faipari piacokat a tagállamoktól származó adatok gyűjtése, piaci áttekintések és a politikával kapcsolatos értékelések révén. A „Forest Tracks: Country-Level Market Insights 2025/2026” című kiadvány ehhez a munkához járul hozzá azzal, hogy részletes, országszintű perspektívákat nyújt a politikákról és a piaci trendekről.

A kiadvány összefoglalja az ENSZ-EGB Erdészeti és Erdőipari Bizottságának nyolcvanharmadik ülésére benyújtott 2025 országos jelentést.

Ezek az eredmények együttesen hozzájárulnak az ENSZ-EGB régióban az erdészeti szektor dinamikájának átfogó megértéséhez.

forrás: UNECE

A Google egy nagy telket vásárolt Finnország középső részén adatközpont fejlesztése céljából. Vaala önkormányzata a február végén bejelentette, hogy a Google mintegy 900 hektár területet szerzett meg a térségben. A telek körülbelül hat kilométerre (3,7 mérföldre) fekszik Vaala központjától, a Fingrid Nuojua alállomása közelében, az Ouluntie (22-es főút) mindkét oldalán. A tervezett fejlesztés részleteit még nem hozták nyilvánosságra.

A telek mintegy 380 hektárát az önkormányzattól, míg körülbelül 327 hektárát az United Bankers UB Timberland Fund (AIF) alapjától vásárolták meg.

Vaala egy közép-finnországi település, amely Észak-Ostrobothnia régióban található. Kajaani városától északnyugatra körülbelül 68 km-re, Oulu városától pedig délkeletre körülbelül 91 km-re fekszik.

Minna Kärkkäinen, Vaala polgármestere így nyilatkozott: „Az együttműködés a Google-lal nagyon zökkenőmentesen zajlott, és melegen üdvözöljük a Google-t Vaalában! Egy lehetséges adatközpont-telephely jelentőséggel bírhat mind az önkormányzat, mind az egész régió számára, hiszen már az építési fázisban is számos munkahelyet teremt Vaalában, majd később állandó foglalkoztatást is biztosít. Keményen dolgozunk azon, hogy a tervek időben továbblépjenek a következő szakaszokba.”

A Google már régóta jelen van Finnországban adatközpontokkal, és az elmúlt években további terjeszkedésre törekedett. A vállalat több mint egy évtizede működik Haminában, és további fejlesztéseket tervez Kajaani és Muhos területén.

Haminában a vállalat egy átalakított egykori papírgyár helyén üzemeltet egy tengervízzel hűtött adatközpont-komplexumot. A Google még 2009-ben szerezte meg a telket, és az adatközpontot az elmúlt 15 évben többször is korszerűsítették. 2022-ben a vállalat 50 hektár szomszédos területet vásárolt a további bővítés érdekében.

2024-ben a vállalat 1400 hektár területet szerzett Kajaani és Muhos területén a Metsähallitus állami erdészeti ügynökségtől. A tervezett fejlesztések részleteit még nem hozták nyilvánosságra.

Az 1986-ban alapított United Bankers egy skandináv vagyonkezelő, amely ingatlanbefektetésekre specializálódott. UB Timberland Fund (AIF) nevű alapja finn erdőterületekbe fektet be. Ez az alap első földeladása adatközponti projekt céljára, bár egy energetikai park projekt már folyamatban van az alap tulajdonában lévő, Hyrynsalmi-i erdőterületen, a megújulóenergia-alapunkkal együttműködésben.

Kari Kangas, az United Bankers erdőbefektetési igazgatója elmondta: „Bár az United Bankers erdőalapjaiban szereplő összes erdőterületet eredetileg erdőgazdálkodási célokra szerezték meg, a megújulóenergia-projektek és az adatközpontok fejlesztései ma már új potenciális bevételi forrásokat jelentenek a befektetők számára.”

Finnország adatközpontjainak többsége az ország fővárosában, Helsinkiben található. De Finnország környezete, bőséges földterülete és olcsó zöld energiája egyre több adatközpont-fejlesztőt vonz, a Finn Adatközpont Szövetség becslése szerint az ország működő kapacitása a 2025-ös 285 MW-ról 2030-ra 1,5 GW-ra fog növekedni.

A már meglévő üzemeltetők, köztük a Verne, az Equinix és az atNorth, jelen vannak Finnországban, míg az új belépők, mint a Polarnode, az FCDC, az Arcem és a Hyperco, több fejlesztést is terveznek az országban. Nemzetközi üzemeltetők, köztük a QTS, a Prime, a Pure és a DayOne szintén terjeszkedni szeretnének Finnországban.

„A Business Finland nagy innovációs és befektetési potenciált lát a finn adatközponti ökoszisztémában, amelyet az adatközponti üzemeltetőkkel, finn vállalatokkal és önkormányzatokkal közösen fejlesztünk. Az Invest in Finland, a Business Finland részeként, szoros együttműködésben dolgozik több, Finnországban adatközpontokat tervező vállalattal, hogy erősítse érdeklődésüket a finn technológia és know-how iránt” – tette hozzá Jouni Salonen, az Invest in Finland vezető tanácsadója.

forrás: DataCenterDynamics

A Timber Industry News által közzétett és olyan források által megerősített legfrissebb jelentések szerint, mint a Global Wood Markets Info, a Lesprom és a Fastmarkets, a lengyel, orosz, finn, svéd és német gyártók maximális riadóállapotba léptek. Gyors kormányzati beavatkozást követelnek a csődhullám és a tömeges munkahelyvesztés elkerülése érdekében.

Lengyelország: A bútoripar „vörös kód” alatt

A Lengyel Bútorgyártók Kereskedelmi Kamarája (OIGPM) közvetlenül Donald Tusk miniszterelnökhöz fordult a helyzet miatt. Az üzenet egyértelmű: a lengyel export motorja súlyosan „megfáradt” az Európában az egyik legmagasabb villamosenergia-árak és a dráguló logisztika nyomása alatt.

A lengyelek fő követelései:

• A nagykereskedelmi árak csökkentése az üzemanyag és az energia területén.
• Védelmi intézkedések az olcsó importtal szemben, amely destabilizálja a belső piacot.
• Rendszerszintű támogatás a fafeldolgozástól függő régiók deindustrializációjának megakadályozására. „A gyors válasz elengedhetetlen a lengyel gazdaság egyik legfontosabb ágazatának jövőbeli fejlődésének biztosításához” – hangsúlyozzák az OIGPM tisztviselői.

Oroszország: Az erdészeti ágazat „mentőövet” kér a csődtől

Keleten a helyzet drámai fordulatot vesz. Az orosz erdészeti vállalatok hároméves moratóriumot kértek az Ipari Minisztériumtól a csőd eljárásokra vonatkozóan. A halmozott veszteségek meghaladják a 15 milliárd rubelt, miközben az állami támogatások a 2023. évi 7,6 milliárdról mindössze 550 millióra zuhantak az idei évre.

Vladimir Butorin, az ULK csoport tulajdonosa arra figyelmeztet, hogy az ágazat vállalkozásainak fele az év végéig bezárhat. A fűrészáru szállítási költségei 30 dollárról 70 dollárra emelkedtek köbméterenként, ami megsemmisítette a még elérhető ázsiai piacok jövedelmezőségét.

Északi országok: „zöld” szabályozások és kereskedelmi akadályok között

Finnország és Svédország egy „diszkrét” válsággal szembesül, amelyet már lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Petteri Orpo és Ulf Kristersson miniszterelnökök Brüsszelben léptek fel, figyelmeztetve az Európai Bizottságot, hogy a szigorú fakitermelési politikák (LULUCF) és az új EUDR-szabályozások (erdőirtás elleni) elviselhetetlen nyomást gyakorolnak a fűrészáru-gyárakra.

Az orosz rönkfa-import 2022. utáni kiesése arra kényszerítette az északi gyárakat, hogy a sokkal drágább hazai erőforrásokra támaszkodjanak. Ráadásul a Perzsa-öbölbeli instabilitás elzárta a tengeri útvonalakat a MENA-piac (Közel-Kelet és Észak-Afrika) felé, amely a skandináv tűlevelűek hagyományos célpontja. A kitermelés kényszerű 15%-os csökkentése több mint 3 milliárd euróba kerülhet a finn gazdaságnak.

Németország: A bizalom összeomlása a tavaszi szezon közepén

A Német Faipari Szövetség (HDH) gazdasági mutatója márciusban -32,5 pontra zuhant. Az üzleti hangulat a mélyponton van, amit a következők befolyásolnak:

1. A túlzott energiaárak.
2. A faanyag-kínálatot korlátozó óvatos kitermelési politikák.
3. A bútorszektorban a fogyasztói kereslet drasztikus csökkenése.

Bár az építési engedélyek számában enyhe fellendülés tapasztalható (kb. 14–18%-os növekedés), a faipar teljesítménye továbbra is jóval elmarad a német feldolgozóipar átlagától.

Mit jelent ez a helyzet Románia számára?

Ennek az európai „dominóhatásnak” a következményei közvetlenül érezhetők hazánkban is. Románia, Európa negyedik legnagyobb fűrészáru-exportőre, e nyomások kereszttüzében áll.

• Kockázatok: Kemény verseny az EU piacain, miközben a nagy gyártók (például a Stora Enso) átszerveződnek, valamint a közösségen kívüli piacok felé irányuló logisztikai akadályok hatása.
• Lehetőségek: A lengyel tölgyhiány vagy a kereskedelmi áramlások átalakítása rést nyithat az agilis román gyártók számára.

A következtetés egyértelmű: az európai faiparnak „levegővételre” van szüksége a szabályozás egyszerűsítése (EUDR, LULUCF) és célzott energetikai támogatás formájában. Koordinált válasz nélkül 2026 a történelembe fájdalmas és visszafordíthatatlan átszervezés éveként kerülhet be.

forrás: ForestMania.ro

A finn mezőgazdasági és erdészeti minisztérium tájékoztatása szerint a legutóbbi, svédországi találkozón többek között az EUDR, a LULUCF-rendelet és a madárvédelmi irányelv témáival kapcsolatos közös álláspontokat vitatták meg. Ezenkívül kidolgoznak egy kritériumkatalógust az erdők fenntartható gazdálkodására vonatkozóan. A „State of Europe’s Forests” jelentésre tekintettel a csoport tagjai megvitatták az EU erdőstratégiájának bevezetését is. Ebben a tekintetben különösen fontos, hogy az erdők gazdálkodása az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.

A csoport minden tagállamának közös jellemzője, hogy területükön nagy arányban vannak erdők, és a faipar az adott országokban fontos iparágnak számít. Összességében az EU teljes erdőterületének körülbelül 61%-a a For Forest Group+ tagállamaiban található.

A „For Forest+” stratégiai partnerség fő célja az erdőgazdálkodással kapcsolatos ügyekben való együttműködés fejlesztése, a bevált gyakorlatokra vonatkozó információk megosztása, valamint az erdőpolitikai kérdésekben közös álláspontok kialakítása, mindezt a fenntartható erdőgazdálkodás elveinek figyelembevételével. A csoportot 2022-ben alapította Finnország, Svédország, Ausztria és Szlovénia; 2024-ben Franciaország, 2025-ben pedig Olaszország és Lettország csatlakozott hozzá.

„Németország csatlakozásával a For Forest+ csoport most már sokkal erősebb. A csoport iránti széles körű érdeklődés jól mutatja, milyen hatékony lehet ez a fajta konstruktív és aktív együttműködés” – mondja Sari Essayah, Finnország mezőgazdasági és erdészeti minisztere.

A miniszterek által megvitatott, az erdőhasználatot érintő aktuális kérdések között szerepelt az EU madárvédelmi irányelvének alkalmazása az erdészeti ágazatban, az EU erdőirtási rendelete, a LULUCF-rendelet végrehajtása, valamint az EU 2030 utáni éghajlat-politikai keretrendszere. A miniszterek tanulmányutat tettek a svéd állami tulajdonú erdőgazdálkodó vállalat, a Sveaskog erdőterületeire, hogy megismerjék a biológiai sokféleséget is erősítő erdőgazdálkodást.

A For Forest Group+ ülésén megvitatták az EU erdőstratégiájának végrehajtását, amelynek során fontos figyelembe venni a tagállamok hatáskörébe tartozó erdőpolitikát és a Forest Europe, az európai erdők védelméről szóló miniszteri konferencia keretében végzett munkát is. A március 27-én, pénteken közzétett, az európai erdők állapotáról és fejlődéséről szóló jelentés a Forest Europe folyamatban meghatározott, a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó kritériumokon és mutatókon alapul.

forrás: Finnish Government

A hegesztési műveletek tervezett bővítése körülbelül 1300 négyzetméternyi területen fog megvalósulni a Vieremä gyárban.

Tommi Väänänen, a Ponsse ügyvezető igazgatója elmondta: „Ez számunkra jelentős beruházás. A bővítés és a kapcsolódó gyártóberendezések javítani fogják gyártásunk rugalmasságát és hatékonyságát, megerősítve stratégiánkat és képességeinket, hogy erdészeti gépeink fő alkatrészeit házon belül

„A megmunkálás és a hegesztés automatizálásába történő befektetéssel javítjuk a vállalat kockázat-tűrését is.”

A projekt jelenleg a tervezési fázisban van, és ütemtervét a tavasz folyamán fogják meghatározni

forrás: ForestryJournal

A kihívás

Svédország legnagyobb erdőtulajdonosai régóta dolgoznak a biológiai sokféleség védelmén. Több ezer területet kizártak az erdőhasználatól az ősi fák, az elhalt faanyag, a lombhullató erdők és a vizes élőhelyek védelme érdekében. Összességében a svéd erdők mintegy 25%-át kizárták hivatalos vagy önkéntes intézkedések révén. A kihívás azonban az volt, hogy nem állt rendelkezésre átfogó és könnyen hozzáférhető ábrázolás ezeknek a területeknek a elhelyezkedéséről. Ez nehezítette a politikusok, a kutatók és a nagyközönség számára, hogy átfogó képet kapjanak a valós helyzetről.

A megoldás

2018-ban a Triona kifejlesztett egy közös térképalkalmazást, amely egy helyen gyűjtötte össze az összes információt. A térkép mind az önkéntes kivonásból származó, mind a hivatalosan védett területeket, például a nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket és biotópvédelmi területeket mutatja.

„Ez az egyik legfontosabb megoldásunk. Zavarmentesen kell működnie, és a Triona pontosan azt szállította, amire szükségünk volt. A együttműködés kiváló.” – Linda Eriksson, Svéd Erdészeti Ipar (Swedish Forest Industries)

A térkép rendszeresen frissül új adatokkal, és 2025 folyamán az alkalmazás, valamint a háttérfunkciók és a biztonság is jelentős frissítésen esett át.

Link a térképhez: Térkép a svédországi önkéntes pihentetés alatt álló erdőkről – Svéd Erdészeti Ipar Szövetség

Az eredmény

Az új, továbbfejlesztett térkép bevezetése nagyon jó fogadtatásban részesült. Most már minden, az erdővédelemben érdekelt vagy azzal foglalkozó személy számára világos és hozzáférhető áttekintés áll rendelkezésre. Ma a térkép tartalmazza a Sveaskog, a Holmen Skog, az SCA Skog, a Bergvik Skog Öst, a Kopparfors Skogar, a Svéd Egyház és a Nemzeti Vagyonkezelő Hivatal önkéntes pihentetés alatt álló erdőinek tartalmát, valamint a hivatalosan védett területeket.

forrás: TRIONA

A figyelmeztetés a cellulóz- és papírgyártók számára egyre nehezebbé váló környezetben hangzott el. A fa ára továbbra is magas, míg több fatermék iránti kereslet a vártnál gyengébben alakult, ami növeli a befektetők várakozásait, hogy termeléscsökkentés következhet.

A vita az üzletember Björn Wahlroos kommentjei után fokozódott, aki az Asiastudio podcastban azt mondta, hogy egy nagy és modern finn cellulózgyár nyersanyaghiány miatt kénytelen lehet bezárni. Megjegyzései szélesebb körű vitát váltottak ki az ágazaton belül, és később a Kauppalehti Talousaamu műsorában is szóba kerültek.

Túlkapacitás Európában

Varis szerint az európai erdőiparban (faipar) több szegmensben is nyilvánvaló a túlkapacitás.

– Nemzetközi elemzők is rámutatnak erre. Akár a cellulózról, akár más szegmensekről van szó, sok területen túlkapacitás tapasztalható. Ez a papír- és csomagolóiparban is megfigyelhető, és ennek következtében néhány finn cellulózgyár versenyképessége gyengült – mondta Varis a műsorban. Hozzátette, hogy a befektetők a kapacitás bizonyos mértékű csökkenésére számítanak, de egyelőre nem világos, hogy mely vállalatokat vagy üzemeket érintheti ez.

– A befektetők szeretnék, ha az iparág kapacitása valamelyest csökkenne. De nehéz megmondani, hogy ez kiket, melyik országot és melyik gyárat érint majd. Meglátjuk, hogy már ebben az évben történik-e valami. Több vállalatnál már megkezdődtek a szerkezeti átalakítások. A Stora Enso tervezi svédországi erdővagyonának külön vállalatba átvezetését, és fontolgatja közép-európai fűrésztelepei eladását. Az UPM felülvizsgálja rétegelt lemez üzletágát, és tárgyalásokat folytat a Sappival a grafikai papír szegmensben való esetleges együttműködésről.

– Mindkét vállalat reagál a nehéz helyzetre, és minden követ megmozgat az eredmények javítása érdekében – mondta Varis.

Vállalatvezetők figyelmeztetései

Hans Sohlström, a Stora Enso vezérigazgatója ugyanebben a műsorban kommentálta a helyzetet, megjegyezve, hogy a vállalat finn cellulózgyártása integrálva van a kartongyártással, ami befolyásolja az általános jövedelmezőségi értékeléseket.

A UPM vezérigazgatója, Massimo Reynal hasonló véleményt fogalmazott meg a Kauppalehti újságnak adott interjújában. Elmondta, hogy a helyzet az északi féltekén működő erdészeti vállalatok (faipar) számára kihívást jelent. „Ha a helyzet továbbra is így alakul, egyre nehezebb elképzelni, hogy ne kerüljön sor gyárbezárásokra. Ez nem vélemény, hanem tény” – nyilatkozta az újságnak.

Az iparági értékelések szerint a legjelentősebb faellátási kihívások a kelet-finnországi régebbi cellulózgyárakhoz és létesítményekhez kapcsolódnak. Ugyanakkor jelentős beruházások történtek új üzemekbe, többek között a Metsä Group kemi cellulózgyárába, amely 2023 őszén kezdte meg működését egy nagy beruházás után.

Számos gyár Finnországban

Az UPM Finnországban Kaukasban (Lappeenranta), Kymmene-ben és Pietarsaariban gyárt piaci cellulózt. A Stora Enso az Enocell gyárban Uimaharjuban, valamint Oulu, Imatra, Varkaus és Heinola integrált telephelyein gyárt piaci cellulózt. A Metsä Group cellulózgyárai Joutsenóban, Kemiben, Raumában és Äänekoskiban működnek.

A jövőbeli fejlemények nagymértékben függenek a nyersanyagok rendelkezésre állásától, az energiaköltségektől és a globális kereslettől. Ha a jövedelmezőségre nehezedő nyomás továbbra is fennáll, további átszervezések nem zárhatók ki, bár egyelőre nem világos, hogy hol történnének a lehetséges leépítések.

Forrás: forestmachinemagazine.com
Annak forrása pedig: Kauppalehti.

FATÁJ észrevétel: Tehát Európában felment az energia ára és a gazdaság lassulásával lecsökkent a termékek iránti kereslet, amitől szenved minden iparág, így a fentiek szerint a finn cellulóz-papíripar is, mely csoport ezt röviden fa túlkínálatként és túlkapacitásként fogalmazza meg. Érdekes, hogy nem kereslethiányról beszélnek. Mivel a cellulóz-, papíripar erősen globális szakterület, nagy valószínűséggel Európa más térségeiben is nagyon hasonló lehet ezen iparág helyzete.

Európa biztonsági helyzete változik. A közelmúltbeli válságok, mint például a tűzvészek, árvizek, világjárványok, energiaválságok és Oroszország ukrajnai inváziója azt mutatják, hogy a társadalom rezilienciája nemcsak a katonai rendszerektől, hanem az élő rendszerektől is függ. Az erdők, amelyeket régóta környezeti vagy gazdasági eszközként kezeltek, ma már stratégiai biztonsági infrastruktúraként is megjelennek. Szabályozzák a vizet, stabilizálják a talajt, hűtik a tájat, csökkentik a természeti veszélyeket, megújuló anyagokat és energiát szolgáltatnak, valamint működési teret biztosítanak a vészhelyzeti és védelmi szereplők számára. Az erdőkben dolgozó munkaerő és a gépek olyan, földrajzilag elosztott kapacitást teremtenek, amelyet más ágazat nem tud nyújtani.

A Forest Europe által támogatott magas szintű politikai párbeszéd ezt az új biztonsági paradigmát vizsgálta. A hangnemet a előadók adták meg: az erdők alapvető fontosságú infrastruktúrát jelentenek. Válságok idején védelmet nyújtanak a közösségeknek, utána támogatják az újjáépítést, és megerősítik a vidéki rezilienciát. Ez a perspektíva keretezte négy, nagyon különböző tapasztalatokkal rendelkező ország hozzászólásait.

Ukrajna erdei a háborúban: károkozás, aknák és a megfigyelő rendszerek kritikus szerepe

Ukrajna, amelyet Ihor Buksha (a leltározási, megfigyelési, tanúsítási és erdőgazdálkodási tervezési osztály vezetője) mutat be, megmutatja, mi történik, amikor az erdők a háború részévé válnak. Több mint 2,5 millió hektár károsodott, közel félmillió hektár tartalmaz aknákat, és a megfigyelő rendszerek megsemmisültek. Az erdőállomány-leltár és a műholdas adatok biztonsági eszközökké váltak a veszélyek felméréséhez, az aknamentesítés tervezéséhez és a háborús környezeti bűncselekmények dokumentálásához. Az erdők tüzelőanyagot, menedéket, erődítményekhez szükséges anyagokat és létfontosságú közlekedési útvonalakat biztosítanak. Ukrajna példája jól illusztrálja az erdők törékenységét és stratégiai értékét extrém nyomás alatt.

A felkészültség nem improvizálható: Finnország integrált erdőbiztonsági rendszere

Finnország, amelyet Olli Anttonen (a Finn Erdőipari Szövetség felkészültségi vezetője) ismertet, ennek ellenkezőjét képviseli: a hosszú távú, egész társadalmat átfogó felkészültség modelljét. A Nemzeti Vészhelyzeti Ellátási Szervezet (NESO) a minisztériumokat, az ipart, a polgári védelmet, az energetikát, a védelmi erőket és az erdészeti szektort integrálja egy koherens rendszerbe. Az Erdészeti Pool biztosítja a létfontosságú funkciók folytonosságát még válsághelyzetben is. Finnország tanulsága egyértelmű: a felkészültség nem lehet rögtönzött. Bizalomra, jogi egyértelműségre, ágazatok közötti együttműködésre és begyakorolt eljárásokra kell épülnie.

Svédország felhívása a vészhelyzeti, stabilitási és ágazatok közötti tervezésre

Svédország Lena Ek (a Svéd Királyi Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia geopolitikai felkészültségi munkájának vezetője) révén újra felfedezte az erdőalapú értékláncok stratégiai jelentőségét. Az erdőgazdálkodás támogatja az energiarendszereket, a csomagolást, az orvosi ellátást, az építőanyagokat és a távfűtést. Ennek ellenére az ágazat nagyrészt hiányzik a nemzeti válságtervezésből. A svéd királyi akadémia felkészültségi programja rámutat a vészhelyzeti készletek, a szabályozási stabilitás, az ágazatok közötti gyakorlatok és az erdőgazdálkodás társadalmi jelentőségének elismerése szükségességére. A svéd energiaellátás biztonságának sarokköve, a bioenergia veszélybe kerül, ha az EU politikája nem igazodik hozzá.

Alacsony erdőborítás, nagy kitettség: az Egyesült Királyság európai felkészültségi keretrendszert szorgalmaz

Az Egyesült Királyság, amelyet Richard Stanford (a Forestry Commission vezérigazgatója) képvisel, rámutat Európa sebezhetőségére. Csak 13,5%-os erdőborítással és 80%-os faimport-függőséggel az Egyesült Királyság ki van téve a geopolitikai piaci sokkhatásoknak. Az éghajlati hatások, a faanyag iránti kereslet növekedése és a törékeny globális ellátási láncok fokozzák ezt a kockázatot. Az erdők alapvető fontosságúak a vízbiztonság, az árvízvédelem, az építőanyagok, a biomassza-energia és a társadalmi stabilitás szempontjából, de lassú növekedésük miatt a felkészülésre évtizedekkel korábban kell elkezdeni. Stanford európai erdőkrízis-felkészültségi keretrendszer létrehozását szorgalmazta, amely segítené az országokat a kockázatok felmérésében, a forgatókönyvek kidolgozásában és az erdők politikai napirendre tűzésében.

A felkészülés generációkon átívelő felelősség

Az összes előadás üzenete egybehangzó: az erdők stratégiai fontosságúak Európa rezilienciája szempontjából. Stabilizálják az alapvető rendszereket, támogatják a válságkezelést, és anyagokat és energiát biztosítanak, amikor a globális piacok meghibásodnak. Európának be kell építenie az erdőket a polgári védelmi tervezésbe, meg kell erősítenie a monitoringrendszereket, javítania kell a határokon átnyúló együttműködést, támogatnia kell Ukrajna újjáépítését, és koherens felkészülési menetrendet kell kidolgoznia a 2026-os miniszteri konferenciára. A felkészültség mindenekelőtt generációk közötti felelősség. Az erdők lassan nőnek; a biztonságnak velük együtt kell növekednie.

A Forest Europe folytatja munkáját, és tervezi, hogy 2026 júniusában a miniszteri konferencián politikai összefoglaló formájában támogatást nyújt aláírói számára.

További információk a HLPD koncepcióról itt találhatók.

forrás: Forest Europe