„Október 21-én az Európai Bizottság közzétette az EU erdőirtási rendeletének (EUDR) végrehajtására vonatkozó javaslatait. A Bizottság ezeket a javaslatokat egyszerűsítési intézkedéseknek nevezi, amelyek megkönnyíthetik a rendelet végrehajtását. Ezt a leírást határozottan el kell utasítanunk. A Bizottság javaslata messze elmarad a kitűzött céloktól, és a gyakorlatban inkább nagyobb bonyolultságot eredményezhet, mint egyszerűsítést. Ismét figyelmen kívül hagyták az üzleti közösség gyakorlati szakértelmét és ajánlásait, és a megígért könnyítési intézkedések teljesen elmaradtak.

A Bizottság javaslata az egyszerűsítés helyett még nagyobb bonyolultságot és bürokratikus terheket vezet be, mentességek és állítólagos könnyítések leple alatt. Az újonnan javasolt rendszerben is továbbra is az egész ellátási és termelési láncban kellene továbbítani az információkat. Egyszerűen nem értik a faipari ágazat valós helyzetét, és ismét figyelmen kívül hagyták az általunk javasolt alternatívákat.
A kisvállalkozások számára bejelentett mentességek nem hoznak megkönnyebbülést, mivel az ellátási láncok szorosan összefüggenek egymással.

A jelentéstételi kötelezettség alá tartozó vállalatok továbbra is teljes dokumentációt fognak követelni az EUDR-mentességet élvező beszállítóktól – vagy egyáltalán felmondják a szerződéseket.

Ráadásul a Bizottság javaslata nem irányoz elő semmiféle halasztást az EUDR alkalmazásában, annak ellenére, hogy Roswall biztos szeptember végén az Európai Parlamentnek írt levelében felvetette ezt a lehetőséget. Ez az inkonzisztencia súlyosan aláássa a bizalmat az uniós politikaalkotásban és megsemmisíti a vállalkozások tervezési biztonságát. A javasolt változtatások alapvetően megváltoztatnák a meglévő rendelet tartalmát, anélkül hogy elegendő időt biztosítanának a végrehajtáshoz.

A legtöbb tagállam még nem fogadta el a nemzeti végrehajtási törvényeket, és több tagállam még az illetékes hatóságot sem jelölték ki.

Maga a Bizottság is elismerte, hogy jelentős informatikai rendszerproblémák vannak. Ilyen körülmények között minden vállalat számára elengedhetetlenül szükséges legalább tizenkét hónapos további halasztás.

Az Európai Bizottság azzal kockáztatja, hogy hatalmas zavarokat okoz az ellátási láncokban és az értékláncokban Európában és azon túl. Jelenlegi formájában az EUDR sem jogilag, sem gazdaságilag nem megvalósítható a faalapú értékláncban. Véleményünk szerint három konstruktív lehetőség áll rendelkezésre:

• Az EUDR alkalmazásának elhalasztása és hatályon kívül helyezése
• „Kockázatmentes kategória” bevezetése az EUDR-ben, a „nincs kockázat = nincs dokumentáció” elv alapján, a belső piacra és az áruk szabad mozgására összpontosítva
• Dokumentáció csak az első forgalomba hozatalkor szükséges, a szállítási lánc mentén további kötelezettségek nélkül

Az EUDR felesleges, mivel Európa erdeit már erős nemzeti jogszabályok védik, és a harmadik országokból származó faanyag-importot már az EU faanyag-rendelete (EUTR) szabályozza. Tekintettel az európai vállalkozások előtt álló egyre növekvő kihívásokra, mi az első lehetőséget támogatjuk – különösen mivel a Bizottság képtelennek bizonyult az EUDR valódi egyszerűsítésére. Nem követelhetünk többet az európai vállalatoktól, mint amennyit a harmadik országoktól követelünk. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire. Az EU-n belüli kereskedelemnek minden esetben teljes mértékben mentesülnie kell az EUDR alól. Valójában minden harmadik országból származó vállalat, beleértve a magas kockázatú országokat is, mentesül az EUDR alól a belföldi kereskedelem tekintetében.

Arra kérjük Önt és az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőit, hogy ne fogadják el a Bizottság jelenlegi javaslatát. A súlyos gazdasági zavarok közepette a Bizottság megközelítése veszélyezteti Európa erős és fenntartható faipari értékláncát és annak 17 millió munkahelyét.

Nagyon örülnénk, ha személyesen is bemutathatnánk Önnek álláspontunkat. A megfelelő találkozó megszervezésében Norman Schirmer, az Osztrák Faipari Szövetség képviselője szívesen áll rendelkezésére Önnek vagy munkatársainak. Elérhetőség: schirmer@holzindustrie.at e-mail vagy +43 1 712 26 01 21 telefonszám.

A Bizottság az európai polgároknak és vállalkozásoknak megígérte, hogy csökkenti a bürokráciát és erősíti Európa ipari szerepét. Kérjük Önt, hogy gondoskodjon arról, hogy ez az ígéret végre teljesüljön, és segítse a felesleges bürokrácia megszüntetését, amelyet az EUDR már létrehozott és tovább fog bővíteni.

Mélyen aggódunk amiatt, hogy az Európai Unió legitimitása – különösen a vidéki régiókban – ilyen összefüggéstelen és kivitelezhetetlen jogszabályok miatt csorbát szenved.

2025. október 29., Aláírók:

Gyakorlatilag túlzás nélkül állítható, hogy ez „egy francia paradoxon”, amely sokat elárul a francia ipar állapotáról: az ország egyharmadát erdő borítja, de úgy tűnik, képtelen kielégíteni a faanyagok iránti belső építőipari keresletet, amelyet az új környezetvédelmi előírások (is) ösztönöznek. Az okok azonban nem csak rendkívül összetettek, egy részük az 1930-as évek adótörvényeiben keresendő, ugyanis a mai napig érdemesebb „csak birtokolni” egy erdőt, mintsem azt profitorientált módon művelni.

Az ország agrárminisztériuma számára nemrég készített jelentés szerint 3,5 millió olyan erdőtulajdonos van Franciaországban, aki a valóságban képtelen az erdejét művelni, ami nagyon komoly következményekkel jár az ökológiai átmenet és a karbonsemlegesség elérését tekintve, mivel azt jelenti, hogy a francia erdők 40%-át nem művelik. Ugyan Franciaország azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tíz éven belül megújítja erdeinek 10%-át, ezt maga Emmanuel Macron népszerűsítette azzal, hogy 2022 végére 1 milliárd fa ültetését ígérte egy évtized alatt. Ez egy fontos kihívás, de nagy akadályba ütközik: Franciaország erdeinek 75%-a jelenleg 3,5 millió magánföldtulajdonos tulajdonában van, akiknek túlnyomó többsége nagyon kis erdőterületeket birtokol. Ennek a visszás helyzetnek a föloldására a 2022-es erdészeti társadalmi egyeztető fórum (Assises de la forêt) után egy erdészeti szakemberekből álló munkacsoportot hoztak létre, ami nemrég adta át javaslatait Marc Fesneau mezőgazdasági miniszternek.

Az Anne-Marie Bareau, a francia magánerdőgazdálkodók országos szövetsége (CNPF[1]) elnöke és Dominique Jarlier, az erdőtulajdonos települési önkormányzatok szövetségének[2] országos elnöke társelnökletével megvalósult munka kiegészíti a néhány hónappal ezelőtt Elisabeth Borne miniszterelnök által megbízott ellenőrző misszió tevékenységét, ami a Mezőgazdasági Minisztérium várakozásai szerint még eredményesebbé teszi a szakmai vitákat. A francia karbonsemlegességi célok elérését nehezíti, hogy a minisztérium adatai szerint a magántulajdonban lévő erdők 40%-a (vagyis a francia erdők teljes területének 30%-a) 4 hektárnál kisebb területű parcellákból áll, amelyek 3 millió tulajdonos tulajdonában vannak, akik többnyire nem kezelik őket: ma csak a 25 hektárnál nagyobb erdők esetében kötelező a kezelési terv készítése (ezt a küszöbértéket 20 hektárra csökkentik).

Tammouz Eñaut Helou, az erdészeti szövetkezetek szövetségének (UCFF) főtitkára szerint össze kell fogni a kisebb birtokokat, hogy konszolidálják és egyesítsék a kezelésüket. Ennek érdekében a jelentés tizenhat olyan intézkedést javasol, amelyek célja az érintett földterületek ismeretének javítása, illetve kezelésük megkönnyítése és egyszerűsítése. Javasolja, hogy az ingatlanok azonosítása és jellemzése érdekében először szociológiai tanulmány készüljön. Szükség lesz a földügyi nyilvántartás frissítésére is, például közjegyzők segítségével.

A munkacsoport szerint egyes területeken az erdőterületek és parcellák akár 20%-a nincs ilyenként feltüntetve a telekkönyvben. Az is kérdés, hogy milyen eljárásokat kell kidolgozni az azonosított tulajdonosok nélküli erdők kezelésére, például elővásárlási jogok révén, vagy arra kell ösztönözni a kisebb tulajdonosokat, hogy gazdálkodási céllal csoportosuljanak. A jelentés szerint meg kell vizsgálni az ilyen csoportosulások esetében alkalmazandó eszközöket, legyenek azok ösztönzők vagy kényszerítő intézkedések. Végezetül a fenntartható gazdálkodási dokumentumok egyszerűsítését javasolja az ilyen csoportosulások esetében, ugyanis a jelenlegi szabályozás alapján jelenleg a magánerdőknek csak egyharmada rendelkezik ilyen dokumentumokkal.

A 2024. évi költségvetési törvényjavaslat (ami 7 milliárd eurót szán Franciaország zöldítésére) részeként a kormány 500 millió eurós keretet hagyott jóvá az erdészetre, amelyből 250 millió eurót a meglévő erdők felújítására szántak. Ez arra ösztönözheti az erdőtulajdonosokat, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, és mivel a tárca szerint a globális felmelegedés miatt egész erdőterületeket fenyeget a pusztulás veszélye a fenntartható gazdálkodás hiánya miatt, „nem engedhetik meg magunknak, hogy a véletlenre bízzák a dolgokat”.

A jelenlegi helyzet a francia fakülkereskedelmi mérleg szempontjából is tarthatatlan, a France Stratégie 2023 júliusi feljegyzésében többek között arra is rámutat, hogy a fák növekedéséhez és a szén-dioxid megkötéséhez szükséges időt figyelembe véve az energetikai célú fás biomassza mérlege rövid távon nem feltétlenül pozitív. „Ma az ágazatnak nyújtott állami támogatás fele az energetikai célú fás biomasszára fordítódik (ami a kitermelt fa 68%-át teszi ki), és kétségtelenül helyénvaló lenne ennek egy részét átirányítani a fafeldolgozó-ipar fejlesztésére” – mutat rá Nicolas Riedinger a Les Échos napilapban. Ehhez azonban meg kell erősíteni a fafeldolgozó ipart (amit már Nicolas Sarkozy is megpróbált köztársasági elnökként, de azóta sem sikerült), sőt van még egy további, nem elhanyagolható kihívás: az ágazat kereskedelmi deficitjének helyreállítása, amely folyamatosan növekszik (-9,5 milliárd euró 2022-ben). Franciaország olcsó nyers faanyagot exportál, és magasabb hozzáadott értékű feldolgozott termékeket importál, mutat rá a France Stratégie, amit mindenképpen meg kell(ene) fordítani.

A francia faipar lemaradása és nem kielégítő versenyképessége szoros összefüggésben van az erdőterületek tulajdonviszonyaival és elaprózottságával. Ahogy azt a Les Échos egy korábbi írásában is elemezte, az építőiparban a francia fa hiánya nem más, mint „aberráció[3]”, ugyanis hiába lett „divat” fából építkezni, ha a francia faipar képtelen belső forrásokból kielégíteni az igényeket még annak ellenére is, hogy a feldolgozóipar megerősítésére történtek-történnek intézkedések. A szerző, Christophe Palierse leszögezi, „ez egy francia paradoxon, amely sokat elárul a francia ipar állapotáról: az ország egyharmadát számtalan erdő borítja, de Franciaország úgy tűnik, képtelen kielégíteni a faanyagok iránti építőipari keresletet, amelyet az új környezetvédelmi előírások (is) ösztönöznek. A francia építtetők és kivitelezők egyöntetűen megjegyzik – és sajnálkoznak -, hogy a hazai termelés hiánya miatt Skandináviából, Németországból és Ausztriából kell importálniuk az anyagokat.”

A publicista idézi Olivier Wigniolle-t, az Icade vezérigazgatóját, aki szerint a helyzet még bizarrabb, mint amilyennek látszik. Szerinte „az építéshez használt fa alapanyag nagy része francia. De Ausztriába vagy a skandináv országokba szállítják, hogy ragasztott faelemeket készítsenek belőle, mielőtt Franciaországba importálnák. Környezetvédelmi szempontból ez teljes tévút.”

A helyzetnek azért van magyarázata, mivel Franciaországban a legutóbbi időig alig volt kereslet a legtöbb, fából készült és ma kurrens építőanyagra, egyszerűen nem alakult ki kellő kapacitású földolgozóipar, amire most – többek között – a France 2030 gazdaságfejlesztési program támogatásával igyekeznek megoldást találni, a folyamatban többek között Elzász jár az élen. A fűrészüzemekbe és a fafeldolgozásba történő beruházások összege a 2020-2022-es időszakban megduplázódott, és 700 millió euróra emelkedett, ám 3-4 évre van szükség, mire egy új üzem termelése eléri a szükséges szintet. Franciaország gyengesége annak is köszönhető, hogy a bőséges és növekvő erőforrás ellenére az erdők használata messze nem optimális, a tulajdonjogok széttagoltsága (azaz az elaprózott birtokszerkezet) hátrányt jelent az optimalizálás szempontjából.

Az országos faipari szervezet (FNB[4]) egyik vezetője, Nicolas Douzain-Didier szerint sajnálatos, hogy Franciaországban nincs mód a legkisebb erdőbirtokok összevonására. Úgy látja, az a tény, hogy az erdőtulajdonosok száma 3,5 millió, „bizonyos tehetetlenséget” okoz, ezzel szemben Németországban egy 10 hektárnál kisebb földterületet nem lehet tovább aprózni. Szakértők szerint ez a helyzet egy olyan adórendszer következménye, amely inkább az örökségre, mint a fakitermelésre irányul, ami utalás az úgynevezett „Sérot-Monichon” adótörvény végrehajtási utasítására[5], amely 1930 óta létezik, és amely az örökségek és az élő hozzátartozók közötti ajándékozások után az államnak fizetendő illetékek 75%-áig mentesíti az adóalanyt[6], ha az vállalja, hogy évtizedeken keresztül jó állapotban tartja az erdőt. Azaz egyáltalán nem ösztönzi az erdőtulajdonost profitorientált erdőgazdálkodásra, így nem meglepő, hogy ez visszahat a faiparra is (nem véletlen, hogy a Nemzetgyűlésben[7] és a Szenátusban[8] is napirenden van a kérdéses jogszabály módosítása). A Saint-Gobain például, ami magát a „fenntartható építés globális éllovasának” tartja, még mindig hezitál a lehetséges franciaországi beruházásai esetében. Benoît Bazin ügyvezető igazgató úgy fogalmaz, „Franciaország vezető fakereskedőjeként érdekel bennünket a téma, de előbb egy alapvető nehézséget kell leküzdenünk: versenyképesebbé kell tennünk az upstream francia erdészeti ágazatot. A francia erdők soha nem voltak konszolidáltak. Ez egy politikai és társadalmi kérdés, amelyet meg kell oldani”.

Ugyanakkor az erdészek Beaujolais régióban is több-kevesebb sikerrel küzdenek a globális felmelegedéssel. A francia kormány főleg a klímaváltozás következményeinek tompítására egyre komolyabb összegeket fordít az erdőgazdálkodásra, többek között a France 2030 gazdaságfejlesztési program[9] keretében.

A Les Échos gazdasági napilapban ennek kapcsán Anne Feitz közölt cikket, a helyzetet a Château de la Chaize pincészetet övező erdők egyre rosszabb állapotával igyekszik érzékeltetni, az okokat egyértelműen a globális felmelegedéssel összefüggő vízhiányra vezeti vissza, ami komoly károkat okoz a birtokhoz tartozó 230 hektáros erdőt alkotó Douglas-fenyőknél és más fajoknál. Idézi Thomas Canonier-t, a birtok minőségügyi, biztonsági és környezetvédelmi vezetőjét, aki szerint 2018-ban a terület egy részén egy hasonló állapotú parcellát a korábbi általános gyakorlatot követve tarra vágtak és újratelepítettek, azonban a telepítés nem sikerült, így más megoldást kell választani. Mindez azért fontos, mert az erdő nemcsak a számos ökoszisztémához szükséges biológiai sokféleségnek ad otthont, hanem szén-dioxid-elnyelő is, ami nélkülözhetetlen, ha Franciaország el akarja érni az éghajlati célokat.

Valójában az erdőgazdálkodás szerves részét képezi Franciaország ökológiai tervezésének, noha az Ökológiai Tervezés Főtitkárságának[10] szervezeti egységei küszködnek a 2030-ra kitűzött cél meghatározásával, ugyanis a földhöz és az erdőkhöz kapcsolódó szén-dioxid-megkötés 1999 és 2022 között évi 24 millió tonnáról 13 millió tonna CO₂-egyenértékre csökkent.

Az Emmanuel Macron személyes támogatását is bíró erdőgazdálkodás- és telepítés támogatására a kormány a 2024-es pénzügyi törvényjavaslat részeként egy 500 millió eurós keretet hagyott jóvá, ennek felét a „nemzeti erdészeti megújítási terv” megvalósítására fordítják, ám a részéletekkel a kormány egyelőre adós, nyilatkozta a lapnak Tammouz Enaut Helou, az erdészeti szövetkezetek szövetségének (UCFF[11]) főtitkára.

A szőlőbirtok csatlakozott a Coforêt[12] erdőgazdálkodó szövetkezethez és a folyamatos erdőborítást biztosító természetközeli erdőgazdálkodásra tért át, aminek alapját a természetes fölújulás jelenti – ám erre nem vehető igénybe telepítési támogatás. Az ilyen jellegű folyamatos kezelés költségesebb a fenntartás szempontjából, de a kivágott fa jobb minőségű: idővel a kiadások és a bevételek kiegyenlítődnek és kiegyenlítik egymást, mondta a lapnak Corentin Fouilland, a Coforêt műszaki igazgatóhelyettese.

A szőlőbirtokhoz tartozó erdőkben kitermelt fa eladásából származó bevétel nagy részét (ez a régióban hektáronként 8 000 és 12 000 euró közöttre tehető) újratelepítésre fordították, de a használandó fajok meghatározásakor már figyelembe kellett venni a globális felmelegedést.

Néhány évvel ezelőtt ez egyetlen faj lett volna, ehelyett az erdészek a Douglas-fenyő, a cédrus és a korzikai feketefenyő (Pinus laricio) kombinációja mellett döntöttek, amivel a kockázatokat akarják csökkenteni. Ennek ellenére jelentős a bizonytalanság, hiszen csak azt tudják, hogy Lyontó északra húsz-harminc év múlva ugyanolyan éghajlatuk lesz, mint jelenleg a jóval délebbre lévő Montélimarban, ám ma még senki sem tudja, milyen fajok alkalmazkodnak majd ehhez az új helyzethez, lesznek-e pl. késői fagyok, amelyeket a cédrus nem tud elviselni?

Az egyetlen dolog, ami biztos, hogy nem lehet úgy folytatni, mint eddig.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Nagykövetsége, Párizs

[1] https://www.cnpf.fr/ Centre national de la propriété forestière

[2] Fédération nationale des communes forestières

[3] Construction : « l’aberration » du manque de bois français

[4] Fédération nationale du bois https://www.fnbois.com/

[5] Décret du 28 juin 1930 relatif aux conditions d’application de l’article 15 de la loi de finances du 16 avril 1930. https://www.legifrance.gouv.fr/loda/id/JORFTEXT000000481115

[6] https://www.loir-et-cher.gouv.fr/Actions-de-l-Etat/Environnement/Foret/Fiscalite/Certificat-Loi-Monichon

[7] https://www.assemblee-nationale.fr/dyn/16/amendements/0273A/AN/798.pdf

[8] https://www.senat.fr/enseance/2022-2023/114/Amdt_I-641.html

[9] https://www.gouvernement.fr/france-2030

[10] Secrétariat général à la planification écologique https://www.gouvernement.fr/france-nation-verte/le-secretariat-general-a-la-planification-ecologique

[11] Union de la Coopération Forestière Française https://lescooperativesforestieres.fr/

[12] https://www.coforet.com/

Az eseményen mintegy 100 iparos, kereskedő és ágazati szakértő gyűlt össze, hogy megvitassák a piaci trendeket, különös tekintettel a nyersanyaghiányra (elsősorban a kínai vállalatok európai keményfa rönkök iránti hatalmas igénye és az ukrajnai háború hatásai miatt), valamint az egekbe szökő energiaköltségeknek a keményfa-iparágakra gyakorolt hatására. A rendezvényt két érdekes helyszíni látogatás előzte meg, az LBSA-nál, Európa egyik legnagyobb tölgyfűrészüzeménél, valamint az OGF-nél, a tömörfa koporsók gyártása terén Európában első helyen álló cégnél.

Maria Kiefer-Polz, a lombosfa szekció elnöke az európai lombosfa-termelők álláspontját ismertette. Az EOS lombosfa tagok a 2021-es kétszámjegyű növekedést követően idén legalább 3%-os termeléscsökkenésre számítanak. A jó 2021-es évet és a 2022-es év fényes első félévét követően a kereslet az elmúlt hónapokban inkább lassult, és a termelést a gyengülő eladásokhoz igazították, mind a hazai európai piacokon, mind a tengerentúli piacokon (Ázsiában a világjárvány következtében továbbra is fennállnak az ellátási lánc zavarai). A jelenlegi helyzet meglehetősen nehéz, mivel a magas energiaárak megviselik az iparágat, különösen a nagyobb energiaigényű bükkfa-ágazatban. A magas infláció és a növekvő jelzáloghitel-kamatlábak miatt a fogyasztói kereslet gyengébb. A fűrészüzemek készletei magasak, és sok gyártó nehéz hónapokra számít. Sok országból munkaerőhiányról is beszámoltak. Ezt a bonyolult helyzetet súlyosbítja a tölgyfa rönk Ázsia és Kína felé irányuló növekvő exportja.

A tölgy rönk export problémáját David Chavot, a Margaritelli Fountains ügyvezető igazgatója is hangsúlyozta, aki kiemelte, hogy sürgős intézkedésekre van szükség az olyan fontos nyersanyag elszivárgásának kezelésére, amelyet Európában kellene feldolgozni és átalakítani. „A Franciaországban kitermelt tölgy 30%-át Ázsiába, főként Kínába exportálják anélkül, hogy Franciaországban hozzáadott értéket teremtenének. Ez azt jelenti, hogy a tölgy fűrészüzemek valójában kapacitásuk 80%-án dolgoznak”.

Az Európai Fakereskedelmi Szövetség nevében Ad Wesselink, a lombos fűrészáru tagozat elnöke kiemelte, a mérsékelt égövi fűrészelt lombosfa (EU27+UK, 2021 első 5 hónapjához képest), főként tölgy és bükk behozatalának mintegy 15%-os növekedését. Pozitív tendenciáról számoltak be a trópusi fűrészelt lombosfa behozatala terén is. Ugyanakkor Wesselink kijelentette, hogy körülbelül 22.000 tonna tölgy hiányzik az oroszországi és fehéroroszországi fűrészáru tevékenység teljes leállítása miatt, ami aggasztóan megnövekedett inflációt jelent a megnövekedett logisztikai költségekkel kombinálva. A jó oldalát tekintve csatlakozott Kiefer-Polz asszonyhoz, amikor hangsúlyozta, hogy a fa mint környezetbarát építőipari termék kétségtelenül elismert – a fa fokozott felhasználása ellensúlyozhatja az építőipari piac várható lassulását.

Michael Snow, aki az észak-amerikai gyártók szemszögéből tartott előadást, a kínai gazdasági növekedés lassulásáról számolt be, és a gyorsan hanyatló lakáspiac közvetlen hatással van a bútoreladásra is. Snow azt is megjegyezte, hogy az erdőirtásmentes termékekről szóló új rendelet tervezet, amelyet jelenleg uniós szinten tárgyalnak, „az amerikai lombosfát ki fogja szorítani az uniós piacokról, az ezzel összefüggő költségvonzatok miatt”, például a földrajzi helymeghatározási követelmény miatt.

James Xu rámutatott, hogy sem az USA, sem Európa nem a vezető lombosfa exportőr Kínába, mert más régiók előnybe kerültek: Kína most nagy mennyiségű fát importál Oroszországból és Thaiföldről az alacsonyabb költségek miatt. Xu úr ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nemcsak a költségek befolyásolják a fogyasztók döntését, hanem a „divat” is kulcsfontosságú tényező. Üzleti lehetőségeket inkább az indiai piacon lehet találni, ahogyan azt Dr. Michael Adams is kiemelte: „Az indiai gazdaság 2022 második negyedévében éves szinten elképesztő, 13,5%-os növekedést produkált. A növekedési kilátások továbbra is jók, a nagyvállalatok folytatják a beruházásokat, miközben az építőanyag-piac várhatóan az elkövetkező 5-6 évben is növekedni fog”.

Az európai parkettapiac, ahogy Lorenzo Onofri bemutatta, 2021-ben jó volt a piac (+6,2% 2021/2020), de 2022-ben már csökkenésnek indult, ami a csökkenő fogyasztói bizalmat tükrözi (háború, energiaárak, valamint a megfizethető tölgy és nyír rétegelt lemez hiánya – főként Oroszországból érkezik). Az uniós parkettagyártók (melyeket uniós szinten a FEP képvisel) más szövetségekkel együtt határozottan felszólítják az EU-t, hogy hozzon létre olyan eszközt, amely korlátozza a tölgy rönk exportját az EU-n kívülre. A tölgy és nyír rétegelt lemez hiánya miatt a parkettaipar új fenntartható nyersanyag-helyettesítő anyagok után kutat, miközben továbbra is befektet a REAL WOOD kezdeményezésbe, hogy meggyőzze a fogyasztókat arról, hogy valódi fapadlót használjanak, és ne olyan mesterséges termékeket, amelyek fának tettetik magukat. A parkettaiparral azonos kihívásokban osztozik az európai bútoripar, és De Jaeger úr beszámolója szerint 2023-ban további piaci lassulásra számít, mivel a nyersanyag-beszerzéssel kapcsolatos kihívások növekednek, és az árak várhatóan emelkedni fognak.

Végezetül, amint azt a legtöbb felszólaló hangsúlyozta, a lombosfa-iparágak profitálhatnak a fatermékek pozitív környezeti értékéből, amelyet az európai döntéshozók és a fogyasztók is egyre inkább felismernek. Ugyanakkor az ágazatnak új piacokat és lehetőségeket kell találnia: egyes lombos fafajok kihasználatlanok, és az erdők potenciálisan több olyan fafajt fognak adni, amelyek jelenleg „kisebb jelentőségűek”. Ebben az értelemben a kutatás és a lombosfából készült termékek új alkalmazásaira vonatkozó szabványok kidolgozása kulcsfontosságú lesz az ágazat számára az elkövetkező években.

A következő nemzetközi lombosfa-konferenciára 2024-ben kerül sor Bécsben, Ausztriában.

Az előadások prezentációi ezen a linken letölthetőek.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EOS

2022. október 18-án és 19-én a Francia Faipari Szövetség (FNB) a Convention des Entreprises pour le Climat (Vállalkozások az Éghajlatváltozási Konvencióval) partnerségben szemináriumot szervezett „Cselekvés az erdészeti és faipari vállalatok ökológiai átállásának felgyorsítása érdekében” címmel. A szemináriumon közel 40 erdészeti és faipari vállalkozás munkatársai vettek részt.

A résztvevők a 2 nap alatt gyorsított támogatásban részesültek a kidolgozott tanfolyam modellje alapján. Az első nap során a résztvevők elkészítették az Éghajlatfreskót: az emberi tevékenységek éghajlatra gyakorolt okainak és következményeinek felidézésére szolgáló szükségszerűséget. Ez a freskó felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy a saját szintjükön, a saját vállalatukban cselekedjenek.

Ezt követően a regeneratív gazdaságról szóló előadás és a gazdasági modellek átirányításáról szóló munkaértekezletek egy ágazati vállalat példáján keresztül nyújtottak betekintést a lehetséges intézkedésekbe. Ez a szeminárium alkalmat adott arra, hogy a faipari ágazat már most is erős elkötelezettséggel, de még ambiciózusabb célokat szem előtt tartva, a szereplők körében a főbb éghajlati kérdésekkel kapcsolatos tudatosságot állapítsuk meg.

Változtassunk paradigmát, és térjünk át a palliatívról a regeneratívra, hogy elkerüljük a bolygónk határainak túllépését. Léteznek megoldások, és ezekhez az ágazatban működő vállalatok önkéntes elkötelezettségére van szükség, hogy megváltoztassák gazdasági modelljeiket, miközben biztosítják az ágazat tevékenységének fenntarthatóságát, ami elengedhetetlen a megújuló és biomasszaforrásból származó, alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek előállításához.

szerk/ford: Tóth János, forrás: BatiJournal

Azt igyekeznek sulykolni, hogy három tölgy fűrészrönkből egy (sőt akár kettő is) Kínába kerül, ami miatt nem jut alapanyag a francia fűrészüzemeknek, amik emiatt akár egzisztenciális válságba is kerülhetnek. Mi ebben az igazság?

1. Minden három tölgyből egy (sőt akár kettő is) Kínába kerül – HAMIS

• az elmúlt három évben a francia tölgykitermelés évi 2,3-2,4 millió m³ között ingadozik (Agreste adat=a francia mezőgazdasági minisztériumon belül működő statisztikai hivatal), ugyanezen időszakban a Kínába irányuló export 421506 m³ (2018), 329542 m³ (2019) és 296433 m³ (2020) volt, 2021. július 31-én pedig az egész évre vetítve évi 351252 m³-nek felelt meg (kínai vámhivatal adatai),
• ha létezik is egy pontszerű és a konjunktúrához igazodó kínai kereslet-növekedés a francia tölgy iránt, ami az utóbbi fél évben havi 30-45 ezer m³ között ingadozott, a kereslet maga az utóbbi hat év átlagának felel meg, ami körülbelül 350 ezer m³/év,
• összehasonlítva a 2021. július végi import-adatokat (2020. 08. 01-2021. 07. 31.) a 2020-as számokkal a koronavírus-járvány és a gazdaság ezzel összefüggő lassulása miatt nem lehet szignifikáns adatok egybevetéséről beszélni, az FNB által hangoztatott 40%-os növekedés pedig valójában csak 19%-nak felel meg. 2021. júliusában 47181 m³ tölgy indult Kínába, 2020. júliusában pedig 43500 m³, ami 7%-os növekedést jelent,
• ha viszont a 2021-es, egész évre számított 351252 m³-t összehasonlítjuk a 2019-es adattal (329442 m³), akkor csupán 6%-os növekedést látunk, ám valójában jelentős, 17%-os csökkenés látható 2018-hoz viszonyítva, abban az évben ugyanis a Kínába irányuló francia tölgyexport elérte a 421506 m³-t. Ami azt jelenti, hogy nem egy túlzó módon sulykolt növekedéshez, hanem 2018 óta évről évre éppen egy folyamatos csökkenéshez asszisztálunk,
• azt kijelenteni tehát, hogy minden három tölgyből egy (sőt akár kettő is) Kínába kerül nem csak teljességgel hamis, hanem már a dezinformáció kategóriájába tartozik. Messze nem éri el az említett 30%-os arányt, ezzel szemben a következőkről lehet(ett) beszélni:
• 2019-ben a 329542 m³ teljes kitermelés 17%-a, azaz hét tölgyből egy,
• 2020-ban a 296433 m³-ből 12,6%, azaz nyolcból egy,
• 2021-ben a 351252 m³-ből 15%, azaz újra hétből egy.

2. Kína 99 évre megtiltotta saját erdeinek kitermelését – HAMIS

Noha Kína az elmúlt 10 évben szigorúan szabályozza és ellenőrzi a fakitermelést annak érdekében, hogy elősegítse erdőterületeinek regenerációját, a kínai kormány egyáltalán nem tiltotta meg a fakitermelést, csupán minden régióban, megfeleltetve azt egy ötéves nemzeti erdővédelmi tervnek (National Forest Protection Program – NFPP) úgynevezett kitermelési kvótákat (logging quota) állapított meg, amihez ambiciózus újraerdősítési kötelezettséget kapcsolt.

Az utolsó (már lezárt) ötéves tervben (2016-2020):

• az engedélyezett kitermelés fölső korlátja 254 millió m³/év,

• az újraerdősítést pedig – azért, hogy Kína területének erdősültsége 20-ól 23%-ra növekedjen – 33 millió hektárban határozták meg (amiből csak 2019-ben 6,6 milliót teljesítettek) (forrás: State Forestry Administration).

Ezen adatok fényében arról beszélni, hogy teljes kitermelési tilalom lenne, újfent fölveti a téves, a valóságnak ellentmondó adatok szándékos közlését.

A tölgyek kínai kitermelési tilalmáról beszélni teljesen alaptalan és teljességgel túlzó – leszámítva talán azt néhány nagyon (és inkább a paratölgyhöz közel álló) ritka fajhibridet, amik a Changbai Mountains szívében lévő rezervátumban találhatók és valóban védettek -, nincs Kínában a fehér tölgyhöz (Quercus alba) hasonló, az európai nemes tölgyek körébe tartozó olyan faj, ami iránt a kínai faipari szereplők érdeklődnének.

Kijelenteni tehát azt, hogy tiltott egy olyan fafaj kitermelése, ami nem is létezik (az adott területen), rosszindulatot és szellemi manipulálást tételez föl.

3. Az USA, Oroszország és Románia megtiltották (vagy meg fogják tiltani) az országaikban kitermelt rönk exportját – HAMIS

Az FNB által terjesztett információk szerint -amiket a média, sőt még a miniszterelnök is átvett és július 24-i, a Piveteau Bois fűrészüzemben tett látogatásakor ezzel indokolta a francia kormány azon lépését, hogy az Európai Bizottságnál kezdeményezni fogja az európai faanyag-források védelmét szolgáló intézkedések meghozatalát (egyfajta moratórium keretében) – az USA, Oroszország és Románia megtiltotta volna (vagy éppen a tiltás előtt áll) a nyers rönkök kivitelét.

Ebben az esetben is egészen más a valóság:

• a 2021. augusztus elsejei hivatalos kínai vámstatisztikák cáfolják ezeket az állításokat: 2021 első félévében az USA 161598, Oroszország 138467, Románia pedig 15162 m³ tölgyet exportált Kínába,
  
• az USA által meghozott szigorító intézkedések a Kanadával fennálló kereskedelmi vitára vezethetők vissza és amik egy átmeneti, fenyőrönkökre vonatkozó exporttilalmat takartak, mára föloldották,
  
• Románia esetében a korábbi környezetvédelmi miniszter, Alexe Costel 2019. december 5-i nyilatkozatának túlzó extrapolálásról van szó (és akit 2020 novemberében menesztettek, ellene jelenleg korrupciógyanú miatt eljárás folyik), amiben elképzelhetőnek tartotta, hogy megtiltják az EU-n kívülre irányuló rönkexportot. Az akkori javaslata hamvába holt intézkedés, még akkor is, ha a román köztársasági elnök, Klaus Iohannis elsősorban az illegális fakitermelések ellen akar föllépni minden faj esetében, amik a teljes, 38 millió m³/évre becsült fakitermelés több mint felét jelentik (20 millió m³).
  
• az FNB az általa Oroszországról közölt információkat a következőkre alapozza:

1. – egyrészt az orosz elnök távol-keleti megbízottja, Jurij Trutnyev (2012 májusa és 2013 augusztusa között második természeti erőforrás- és ökológiai miniszter) 2021 májusi kijelentéseire, amik teljes rönkexport-tilalmat javasoltak a régióban tapasztalható illegális fakitermelés elleni küzdelem jegyében, ám ahogy ezt maga a főtisztviselő is elismerte, csupán egyszerű hipotézisről volt szó,
2. – másrészt Vlagyimir Putyin egyik, 2020 szeptemberében (a TASZSZ által is közölt) nyilatkozatára, amiben teljes kiviteli tilalmat kért a nem feldolgozott, vagy Oroszországon kívül csak elsődleges feldolgozáson átesett tűlevelű faanyagokra 2022. január elsejétől, és javasolta egy olyan jogszabály előkészítését, ami megakadályozná a nem feldolgozott faanyag ellenőrizetlen kivitelét az országból. Olyan jogszabályról van szó tehát, amire egy évvel később még továbbra is várni kell.

Az orosz hatóságok egyelőre csupán olyan intézkedéseket hoztak, amik nem terjednek túl a vám- és exportkvóták progresszív és nem elrettentő emelésén. Tudni kell azt is, hogy a pillanatnyilag Kínába szállított tölgyrönkök rövidek és vékonyak, nem is lehet őket az európai rönkökkel összehasonlítani, és egy esetleges (oroszországi) exporttilalom esetén semmi nem ad okot azt valószínűsíteni, hogy:

• az Oroszországból érkező import kiesésének kompenzálására a kínaiak Európából importálnának tölgyet, mivel azok nem felelnek meg az adott fölhasználási módoknak és céloknak,
• ez közvetlenül befolyásolná a francia fűrészüzemek alapanyag-ellátását. Itt is egyszerű politikai fikcióról van szó.

A július végén publikált legfrissebb adatok cáfolnak minden, az USÁ-ból, Oroszországból és Romániából érkező rönkökre vonatkozó export-tilalmat. Ami az orosz rönkök esetleges, 2022. január elsejével életbe lépő kiviteli tilalmát illeti, továbbra is csak feltételezés, valamint csak a távol-keleti tűlevelűekre értendő. Az oroszoknak és a románoknak a legnagyobb problémát az illegális kitermelések jelentik, ami egy olyan mérgező jelenség, amikkel szemben a két ország kormányzati szervei olyan állami struktúrák létrehozásával szándékoznak föllépni, amik jövőbeni föladatai közé tartozik a rönkexport ellenőrzése, de olyan formában, hogy az ne veszélyeztesse a több tízezerre becsült helyi munkahelyet.

4. A kínai tölgyimport alapanyag-hiányt idézne elő a francia fűrészüzemekben és veszélyeztetné létezésüket – HAMIS

A 2019-ben 2,332 millió körméterre (ebből 317000 m³ hordónak való rönk és donga, valamint 2,014 millió m³ fűrészáru) (forrás: Agreste – Nov. 2020) tehető, az állami és önkormányzati erdőket kezelő állami erdőgazdálkodó (ONF) és a magánerdőgazdálkodók között fele-fele arányban megoszló mennyiséghez képest a francia tölgy kitermelése 2020-ban enyhe visszaesést mutatott. Ennek oka részben a koronavírus-járvány, részben a lucokon tapasztalt szúbogár-kártétel, ez utóbbi miatt ugyanis az erdőtulajdonosoknak elsősorban a lucfenyőt kellett kitermelni.

Az ONF által 2015-ben bevezetett, az állami erdőkezelő és a magánvállalkozások által értékesített tölgy kereskedelmi forgalmát szabályozni hivatott „EU-ban feldolgozott” (transformation UE) árujelző [ Ezt a kifejezetten technokratának minősített intézkedést 2021. július 2-án hatályon kívül helyezték, miután az Államtanács (Conseil d’État) szerint megállapítható a jogsértés (excès de pouvoir). Azzal együtt, hogy a testület elhalasztotta a bevezetését azért, hogy az érintettek (ONT, SEFB) kidolgozzanak egy olyan új árujelzőt, ami nem egy vállalkozásra, hanem egy adott faanyag-tételre vonatkoztatható (és egy mennyiség-hitellel (crédit-quantité) garantálható a megvásárolt és az árujelzővel ellátott faanyag-tétellel azonos mennyiségű faanyag francia piacon történő feldolgozása).] alapján leszögezhető, hogy:

• az ONF által nyilvánosan, vagy szerződés alapján értékesített tölgy 85%-a, azaz mintegy 900 ezer köbméter megkapta az árujelzőt, ebből 150 ezer m³ a kádárokhoz, 750 ezer köbméter pedig a francia – és eseti jelleggel európai – fűrészüzemekbe került (forrás: ONF-kiadványok),
• a magánerdőgazdálkodók által kereskedelmi forgalomba hozott tölgy faanyag 70%-át jellemzően francia fafeldolgozóknak értékesítették (kb. 800 ezer m³, ebből 150 ezer m³ került a hordógyártókhoz), mégpedig z alábbi módokon:
• francia szakértők és erdészeti szövetkezetek által szervezett nyilvános és nagyobb tételekbe összevont értékesítéseken (ventes publiques groupées), az árujelzővel bíró faanyag jelentős hányada mellett (csak a la Forestière (Caisse des Dépôts részére 70000 m³) (forrás: la Forestière), a teljes mennyiség mintegy 475 ezer köbmétert takar,
• fafeldolgozók (fűrészüzemek és kádárok) és erdészeti szövetkezetek (UCFF – Union de la Coopération Forestière Française) közötti beszállítói szerződésekkel, ami kb. 90 ezer köbmétert jelent (forrás: EFF),
• az erdőgazdálkodók és a – főleg SEFB-tag – fafeldolgozók közötti – az azonos árat biztosító elővásárlási jog mellett zajló – alku alapján, a mennyég 200 ezer köbméterre becsülhető (forrás:SEFB).

A 2021. július 31-i dátummal becsült, Kínába irányuló, 350 ezer köbméterre becsült tölgyexport esetében:

• ennek kb. 60%-a (azaz mintegy 200 000 m³) alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó faanyag (tuskó közeli rész, csomós vagy vetemedett fa), amire nincs kereslet a francia faipari szereplők részéről, noha a faanyagot először nekik kínálják föl,
• ami a mintegy 150 ezer köbméter, a francia fafeldolgozók érdeklődésére is esetleg számot tartó mennyiséget illeti, az SEFB-ben tömörülő erdőgazdálkodók – megelőzendő egy hipotetikus és konjunkturális okokra visszavezethető alapanyag-hiányt – azt javasolják a fűrészüzemeknek, hogy az őszi szezonkezdettől legyenek nyilvános és csak a francia cégek számára nyitott árverések, amikkel semmissé lehet tenni a jelenlegi dezinformációs kampányt.

Részleges adatokra hivatkozva azt állítani, hogy a magánerdőgazdálkodóktól származó tölgy 70%-a Kínába kerülne:

• jelenleg kivitelezhetetlen a cégek által használt EU-, a későbbiekben pedig a tételekre vonatkoztatandó újabb árujelző miatt,
• egy felelős érdekképviselet részéről méltatlan és kirívó hazugság.

A közölt adatok validálása és pontosítása érdekében a SEFB beszerzésekkel foglalkozó munkacsoportja fölmérte a nyilvános és magánárveréseket (de nem számítva a beszállítói szerződéseket), amiket 2021 áprilisa és júniusa között tartott az ONF, valamelyik erdészeti szövetkezet vagy hivatásos árverező, mindez 387 tételt és 183323 köbmétert érintett (ONF / EFF / UCFF hivatalos adatok). Az összesített adatok megerősítik, hogy a piacra került tölgy 83%-át francia fűrészüzemek és fafeldolgozók vásárolták meg, az erdőgazdálkodók részesedése 17386 körméter (alig 10%), európai fakereskedőkre 7%-nál kevesebb jut.

Jelenleg a franciaországi tölgy legalább 85%-a francia és európai unióban tevékeny hordókészítőkhöz és fűrészüzemekhez kerül és egyetlen francia fűrészüzem sem szenved alapanyag-hiánytól. Mindazok, akik a médiában alapanyag-hiányról panaszkodnak – és akiket az SEFB és az UCFF tagjai megkerestek és számukra faanyagot fölajánlottak – elismerték, hogy nincs azonnali szükségük faanyagra, csupán a jövővel szemben bizonytalanok. A nehézség nem a mennyiséggel, hanem az árral kapcsolatos, a francia fűrészüzemek ugyanis nem hajlandók megfizetni azt a piaci árat, ami alatta marad az 1980-as évek konstans euróra számított árának.

A másodlagos minőségi kategóriába tartozó tölgy Kínába történő kivitele viszont lehetővé teszi a francia erdőgazdálkodóknak – akik jövedelme alatta marad az erdővagyonuk 1,5%-ának -, hogy egy olyan kiegészítő jövedelemre tegyenek szert, amivel újratelepíthetik lomboserdeiket (jelenleg minden 10 csemetéből 9 tűlevelű), ami az egyetlen garancia arra nézve, hogy 150 év múlva is lesz tölgyük.

Ezen feltételek mellett azt hangsúlyozni, hogy a francia fűrészüzemeknek az éves kitermelés 15%-át el nem érő és Kínába irányuló export miatt nincs alapanyaguk, olyan tudatos félrevezetést jelez, aminek célja a francia erdőkről kialakult imázs bemocskolása és egy faipari ágazat szükségtelen megosztása, aminek az éves deficitje meghaladja a 7 milliárd €-t, ám ami a legnagyobb fűrészüzemek egy szűk csoportjának lehetővé teszi, hogy nyomott áron hozzájuthasson a teljes faanyag-mennyiséghez a jövő erdeinek rovására.

Az SEFB-ről (ex-SFB) röviden…

A faipari termékpálya vállalkozásainak szakszervezete (Syndicat des Exploitants la Filière Bois, korábban SFB) 2016. március 10-én alakult. Építő és föderatív szellemben fogja össze a fakereskedelemmel is foglalkozó erdőgazdálkodókat (exploitants forestiers-négociants), akik ÁFA nélkül számított kumulált árbevétele 340 millió €, az általuk kitermelt faanyag pedig meghaladja az 5 millió köbmétert (amiből 500000 m³ tölgy), mégpedig hármas céllal:

1. védeni az erdőgazdálkodó-fakereskedő szakmát, ami megkerülhetetlen szereplő az erdészeti erőforrások 100%-os optimalizálásához, ám ma veszélyben van, ezért újra kell ezt gondolni;
2. a fa termékpálya harmonikus jövőképének kialakítása, számba véve a különböző szereplők (tulajdonosok, árverezők, erdőgazdálkodók, fafeldolgozók, exportálók) szükségleteit és elvárásait annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni a francia erdők egyensúlyát, biztosítani lehessen jövőjüket és fenntartható művelésüket;
3. a kölcsönös előnyöket garantáló szellemben mindenki számára garantálni az erdészeti erőforrásokhoz való egyenlő és transzparens hozzáférést az alábbiak segítségével:

• visszatérés a faanyag lábon történő értékesítéséhez,
• a francia tölgy tételekre és nem cégekre vonatkozó minősítési rendszer egy „mennyiségi hitel” (crédit-quantité) bevezetésével,
• az erdőgazdálkodók és a fafeldolgozók közötti szerződések, amik garantálják, hogy a fafeldolgozók az azonos melletti elővásárlási joguk legyen azokra a faanyag-tételekre, amik esetlegesen exportpiacra kerülhetnének.

forrás: SEFB – Syndicat des Exploitants la Filière Bois
fordítás: Somogyi Norbert / szerk: Tóth János