A Gemenci erdők jövőjét veszélyeztető kiszáradási folyamatokról tanácskoztak erdészeti szakemberek az MTA Pécsi Területi Bizottságának pörbölyi kihelyezett ülésén. A résztvevők szerint az elmúlt évek aszályos időjárása, a dunai áradások ritkulása és a talajvízszint csökkenése egyre súlyosabb károkat okoz a több mint százéves keményfás ligeterdőkben.

A Gemenc Zrt. a Zöld Hang megkeresésére kiemelte, hogy állami erdőgazdaságként kezeli és védi a Gemenci erdőt, amelynek jelentős része az 1800-as évek végétől végzett tudatos erdőtelepítések eredményeként jött létre. Az erdészek munkájának köszönhetően a terület mára országosan és nemzetközileg is ismert természeti értékké vált. A társaság ártéri, dombvidéki és homoki erdőket is kezel, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetkímélő erdőgazdálkodásra. A fakitermelést szigorú szabályok és természetvédelmi ellenőrzés mellett végzik, miközben az erdőterület összességében növekedett. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszolt a kérdéseinkre.

Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak hazánk területén az aszályos időszakok. A heteken – akár hónapokon – át tartó csapadékmentes időszakok megviselik az élővilágot. Milyen hatással van a klímaváltozás a gemenci erdők állapotára? Milyen jelei vannak ennek?

A Gemenci erdők éltető ereje a Duna és a folyó áradásai révén biztosított többlet vízhatás. Hullámtéri erdőkről beszélünk, amelyek többségét a XIX. század második felében végzett folyószabályozási munkákat követően erdészek ültettek a folyó és a védgátak közötti, illetve a védgátak ármentett oldalán fekvő területekre. Az átlagos, évi  500–600 mm csapadékviszonyok mellett itt nem állhatnának összefüggő erdőterületek, hiszen az erdészeti klímaosztályozás szerint erdőssztyepp klímáról beszélünk.

A Gemencre jellemző erdőkép, a buja vegetáció kialakulásában és fenntartásában a dunai elöntéseknek meghatározó szerepe van. Az utóbbi tizenöt évben megritkultak azok a közepes szintű, a bajai vízmércénél mért 450–600 cm-es vízállással jellemezhető, lassan levonuló árvizek, például az évezredek óta jellemző úgynevezett zöldárak, amelyek a területen szétterülve éltetik a növény- és állatvilágot. A 2010-ben, 2013-ban és 2024-ben rekordközeli vízállásokat eredményező árvizek gyorsan levonulnak és jelentős károkat okoznak. Az elöntések mellett a csökkenő éves csapadékmennyiség, így az évszázad aszályaként emlegetett 2022-es év, majd az ennél melegebb 2024-es év, illetve a mindegyiknél szárazabb 2025-ös év, továbbá a nyári forró, légköri szárazságot eredményező napok számának növekedése, valamint a folyó medrének bevágódása együttesen indította el az erdőállományok kiszáradását. A meder bevágódását az átvágások miatti nagyobb sodrás okozta medererózió eredményezte, amely helyenként 1,5–2 métert is elér, és a talajvízszint csökkenéséhez vezet.

Mely fafajokat érintik legérzékenyebben ezen pusztító hatások?

Most már azt kell mondanunk, hogy sajnos mindet, őshonosat és idegen származásút egyaránt. A korábbi füzes termőhelyek eltűntek, ezek a legmélyebb fekvésű, vízzel gazdagon ellátott területeken álló erdők voltak, és itt kezdődött először az erdők kiszáradása, de ma már a kocsányos tölgyeseink is száradnak. Ráadásul a legyengült fákon megjelennek a másodlagos kórokozók, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ilyen például a kőrisek hervadásos hajtáspusztulását okozó, Ázsiából származó Hymenoscyphus fraxineus gombafaj, amely Nyugat-Európában a kőrisállományok drasztikus csökkenését idézte elő, és már hazánkban, így Gemencben is pusztít.

Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan lehetne megállítani a folyamatokat? Hogyan kellene vagy lehetne alkalmazkodni a Gemenc területén folytatott erdőgazdálkodásban?

Az első és legfontosabb feladat a víz visszatartásának megoldása. Az elmúlt évtizedekben különböző projektek keretében fenékküszöbök épültek, amelyek a holtágakban történő vízvisszatartást szolgálták. Ezeket a munkákat külső szervezetek mellett az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna–Dráva Nemzeti Park koordinálta pályázati forrásokból. Kialakítottak hordalékcsapdákat is, például a Rezéti-Dunán, amelyek célja az áradásokkal érkező nagy mennyiségű hordalék lerakódásának csökkentése, ezáltal a holtágak feltöltődésének lassítása. Sajnos az építmények fenntartására és a lerakódott üledék eltávolítására már nem jut elegendő forrás, ezért idővel elveszítik eredeti funkciójukat.

Az erdőgazdálkodás területén a Gemenc Zrt. már korábban megkezdte a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kialakítását. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az ártéri körülmények között korlátozott azoknak a fafajoknak a köre, amelyeket telepíteni lehet.

A hegy- és dombvidéki erdők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, erdőklímában és erdőtalajokon állnak, valamint természetes módon képesek megújulni. A síkvidéki és különösen a hullámtéri erdők ezzel szemben szélsőséges, erdőssztyepp klímában találhatók, többségük fényigényes fafajokból áll, és a kedvezőtlen termőhelyi körülmények miatt csak korlátozottan képes önfelújításra. A jelenlegi hullámtéri környezethez ráadásul jobban alkalmazkodtak az idegenhonos fásszárú növények, amelyek tömeges természetes újulattal jelennek meg.

Melyek ezek az idegenhonos fajok?

A jelenlegi erdőállományokat elődeink mesterséges erdőtelepítésekkel vagy gyér záródású ligeterdők helyén végzett mesterséges erdőfelújításokkal hozták létre. Ezek egy részét idegenhonos fafajok, például nemesnyár, nemesfűz és fekete dió alkotják, más részük pedig őshonos fafajokból, elsősorban kocsányos tölgyből, magyar kőrisből és fehér nyárból áll. Közös tulajdonságuk, hogy fényigényesek, és a fehér nyár sarjain kívül természetes felújításuk csak szűk feltételek mellett lehetséges.

A kocsányos tölgy megújulását nehezíti az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska, amely károsítja a magtermést, míg a lehullott makkból kikelt vagy ültetett csemetéket az Ázsiából származó tölgy lisztharmat pusztítja. A területre jellemző a sűrű lágyszárú és cserjeszint. Emellett a zöld juhar, az amerikai kőris, a gledicsia, a bálványfa és az akác gyorsan terjednek, és ahol elegendő fényhez jutnak, rövid idő alatt tömegesen jelennek meg.

A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás sikerének fontos feltétele a nagyvadállomány megfelelő szabályozása is. Gemenc híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról. A rendszerváltozás előtti időszakban a mai többszöröse élt itt a gímszarvasoknak, amelyek gyakorlatilag minden újulatot lerágtak. Ma kedvezőbb a helyzet, de az erdősítéseket továbbra is kerítésekkel kell védeni a vadkártól.

Az erdőfelújítás, a célirányos telepítések segíthetnek? Milyen módszerekkel dolgoznak a gemenci erdőkben?

A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tízéves erdőtervek alapján továbbra is lehetőség van tarvágást követő erdőfelújításra, akár őshonos fafajú állományok esetében is. Ebben a Duna–Dráva Nemzeti Park és az illetékes természetvédelmi hatóságok szakemberei is egyetértenek. A jogszabály ugyanis csak a természetes felújulásra képes állományokban tiltja a tarvágást.

Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentős területeken kezdtük meg a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kísérleti alkalmazását. Erre leginkább a jobb vízellátottságú, több fafajból álló elegyes erdők alkalmasak. A fényviszonyok megfelelő alakításával ezek többkorú erdőkké fejleszthetők. Harminc év gyakorlati tapasztalata alapján ez a gazdálkodási forma a hullámtéri területek mintegy harmadán, az ármentett területek ötödén vezethető be eredményesen. Ezt szolgálja a tájra jellemző elegyfafajok, például a vénic szil, a mezei szil, a mezei juhar, a fekete nyár és a vadgyümölcsök telepítése. Az ármentett oldalon szóba jöhet a korai juhar, a hegyi juhar, illetve helyenként a gyertyán is.

A Gemenc Zrt. 1999 óta végzi a fekete nyár génmegőrzési programját. A fekete nyár a gemenci táj jellegzetes fafaja, bár nem alkot összefüggő állományokat. Ide tartozik a Pörbölyi Titán nevű rekordméretű példány is, amely jelenleg 12,1 méteres törzskerületével Magyarország legnagyobb fekete nyara. A program során idős fák hajtásairól szaporítóanyagot gyűjtöttek, amelyből Tolnaszigeten anyatelepet és génmegőrző gyűjteményt hoztak létre. Az így nevelt csemetéket később erdősítésekben használják fel, megőrizve a már elpusztult öreg gemenci fák génállományát.

Mi lesz a Gemenci erdők sorsa? Mi várható rövid, illetve hosszú távon?

Ha nem sikerül megoldani a hullámtéri vízvisszatartást, már rövid távon is súlyos következményekkel kell számolni, amit a kiszáradt és száradó idős erdők állapota már most is jelez.

Az erdészeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. El kell fogadni, hogy egyes száraz termőhelyeken a tölgy helyett más, természetesen jelen lévő fafajokra, például a mezei juharra kell alapozni az erdők megújítását. A jelenlegi erdőtörvény lehetőséget ad erre a váltásra, de ezzel együtt el kell fogadni azt is, hogy a korábbi zárt erdők helyett fokozatosan visszatérhet a 150 évvel ezelőtti ligetes erdőkép. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az özönnövények uralják a területet. Azokon a rezervátumokban és fatermelést nem szolgáló területeken, ahol már felhagytak a gazdálkodással, az inváziós fajok sok helyen jelentősen elszaporodtak.

Számos civil természetvédő és környezetvédő kritikával illeti a Gemenc területén zajló erdőgazdálkodást. Több esetben a fakitermelés módját illették kemény kritikával. Hogyan lehet megnyugtatni az erdők és az idős fák sorsáért aggódó természetbarátokat?

Az elmúlt hónapokban civil szervezetek és magánszemélyek részéről folyamatos kritikák érték az állami erdőgazdaságokat és különösen a Gemenc Zrt.-t a védett területeken végzett fakitermelések miatt. A társaság álláspontja szerint ezek a vélemények gyakran nem veszik figyelembe az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek tapasztalatait.

A tarvágást követő erdőfelújítás a jövőben is szükséges marad bizonyos területeken, mert mintegy 5000 hektárnyi állomány még mindig idegenhonos fafajokból áll. Ezek átalakítását az elmúlt harminc évben folyamatosan végeztük, és mintegy 1800 hektárral sikerült csökkenteni az idegenhonos állományok területét, helyükön őshonos fafajokból álló erdőket létrehozva.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vágásos gazdálkodás időszakában a száz évnél idősebb erdők területe 1993 óta 142 hektárról 1146 hektárra nőtt. A Gemenc Zrt. szerint a célok egyértelmű meghatározása esetén minden szakmai tudásukat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok megvalósításának szolgálatába állítják. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erdészek és természetvédők közös munkával sokat tettek Gemenc megőrzéséért, és a jövőben is ez lehet a siker kulcsa.

forrás: ZöldHang

Ripszám István munkabizottsági elnök és Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese köszöntötte a közel félszáz dél-dunántúli erdész szakembert és a távolabbi tájakról érkezett vendégeket. Kiemelték, hogy a kihelyezett ülés témája jelentős problémafelvetés, amelynek erdészeti megoldásainak keresésekor a tapasztalati úton megszerezett tudás elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő válaszokat találjanak. Mindketten megerősítették, hogy ezért fontos a helyszíni, gyakorlati tapasztalatcsere, amely adatelemzéssel és terepi bemutatóval teszi teljessé a munkabizottság ülését.

A résztvevők először egy erdészettörténeti előadást hallgattak meg, ahol Rádi József, a Gemenc Zrt. nyugalmazott főmérnöke felidézte a Kalocsai Érseki Uradalom erdőgazdálkodásának főbb mutatóit. Előadásában bemutatta a Kalocsai Érsekség által a folyamszabályozás utáni időszakban – közel 120 évvel ezelőtti – a Gemenci erdő mai képének kialakulását eredményező, mintegy ezer hektár kiterjedésű erdőtelepítéseket.

Az előadás után, terepi program keretében tekintették meg a szakemberek az erdészettörténeti visszatekintés által bemutatott területeken most található 75-120 éves kocsányos tölgyeseket. A helyszíni szemlét Túri István, a Gemenc Zrt. erdészetvezetője vezette, ahol bemutatta a negatív folyamatokat ezekben az idős és jelentős száradásnak indult erdőkben. Az erdészetvezető kiemelte, hogy 2022 óta az erőteljes nyári felmelegedés és csapadékhiány következményeként jelentős pusztulás tapasztalható a megőrzésre szánt erdőkben. Hangsúlyozta, hogy emellett jelentős a tájidegen, intenzíven terjedő fafajok térnyerése is. Vezetett túrájában azt is megerősítette Túri István, hogy a 2024. évi három árvíz sem tudta enyhíteni az aszályos évek káros hatását. 

A résztvevők elemezték a termőhelyi adottságokat bemutató talajszelvény gödröket, amelyek valószínűsítik, hogy a mostani száraz, kedvezőtlen vízellátottságú körülmények már nem alkalmasak ilyen fafajösszetételű, zárt erdők fenntartására. A talajszelvény megtekintésekor jól látható volt a karbonátos humuszos öntéstalaj, arasznyi mélységben vályog termőréteggel és 60 cm-ig homokos vályog átmenettel. A szakemberek azt is megállapították, hogy az idős tölgyfák gyökerei még víz után kutatnak a száraz, meszes dunai homok alkotta altalajban. Az altalaj az éltető áradások nélkül az év nagy részében olyan száraz, mint ahogy a mostani feltárás idején tapasztalták.

Lajtos János, a Gemenc Zrt. osztályvezetője a talajszelvény tudományos elemzése mellett a lehetséges klimatikus jövőképekről tartott tájékoztatást, felidézve az elmúlt 30 év időjárási adatait. Elmondta, hogy az „optimista” előrejelzések várható kimenetele szerint az elkövetkező 30 éves időszak klimatikus átlaga a száraz és meleg 2007-es év időjárásához lesz hasonló. A valóságban a 2022-es, 2024-es és 2025-ös évek időjárása ennél kedvezőtlenebb volt, ami az erdők egészségi állapotán keresztül is érzékelhető.

Az MTA-PAB Agrártudományok Szakbizottsága Erdészeti és Vadgazdálkodási Munkabizottság kihelyezett ülésének zárásaként a szakemberek megvitatták és elemezték azokat a lehetséges erdészeti megoldásokat, amelyekkel a kiszáradással sújtott erdőállományok megújíthatóak úgy, hogy az alkalmazott módszerek a közvélemény számára is elfogadhatóak legyenek és a TERMÉSZET SZOLGÁLATÁBAN álljanak.

forrás: Gemenc Zrt.

Az okleveles erdőmérnök és vadgazdálkodási szakmérnök elmondta, hogy az olyan vízállások, mint az idei is volt, kedvezőek a területre nézve, mert friss vízzel töltődnek fel az árterek, a rétek, és segítséget nyújt a halfajoknak is. Az ilyen vízállásokból szerinte évente két-három lenne az ideális, de a valóságban a klímaváltozás miatt ennél sokkal rapszodikusabban alakul a vízutánpótlás. Példaként említette, hogy az idei árhullám is már későn érkezett az élővilág, főként a gázlómadarak számára.

Nem ritka, hogy a vízüggyel egyeztetve a Sió-csatorna vizét is a területekre juttatják szivattyúk segítségével, így töltötték fel például idén nyáron a Tolnai-holtágat is – jelezte.

Áder János a vízhiányra kitérve felidézte, a korábbi adásban Bíró Tiborral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének igazgatójával arról beszélgettek, hogy a Homokhátságon a Tisza esetében milyen problémát jelent a talajsüllyedés és a rétegvizek leszívása okozta szárazodás.

Fodermayer Vilmos elmondta, hogy ez a jelenség a Gemencben is fennáll; példaként említette, hogy a 2022-es aszályos év után a 90-110 éves kocsányos tölgyek kritikus száradásnak indultak több tíz hektárnyi területen. Ezeknek a fáknak a gyökérzete már nem tud megújulni és a talajvízcsökkenés után menni.

Kifejtette: az erdész szakma elindult a Balkán felé, és onnan próbálnak a Homokhátság és az alföldi fenyőszáradásos problémákra megoldást találni. Gemenc tekintetében ez egy ideig még nem jöhet szóba, de a dombvidéki vagy akár a középhegységi területeken egyértelműen ez lesz a jövő útja, ha a mostani klímamodelleket veszik alapul.

„Abban bízunk, hogy a mostani erdősítés során – ami sokkal rosszabb hidrológiai viszonyok között történik – a csemeték sokkal alkalmazkodóbbak” – fogalmazott.

Fodermayer Vilmos rámutatott arra, hogy mindig voltak kritikus környezeti tényezők, amelyekhez a fafajok az évszázadok során alkalmazkodni tudtak, és hozzátette, bízik abban, hogy ez a jövőben sem lesz másként.

forrás: hirado

„Az ártéri Natura 2000 jelölő élőhelyek fenntartásának módszerei a Gemenc Zrt. területén – távolodás a nagyterületű tarvágásos gazdálkodástól” címmel megtartott eseményen a helyszíni előadások során konkrét erdőrészletek bemutatásával szemléltették a gemenci szakemberek erőkezelési tapasztalataikat.

Egy 89 éve tarvágott, jelenleg Natura 2000-es magyarkőris főfafajú ártéri ligeterdőben mutatta be Lajtos János, a Gemenc Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője az örökerdő gazdálkodásra való áttérés előremutató terveit és várható kockázatait, többletköltségeit.

Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese egy 13 hektárnál nagyobb egybefüggő területen 91 éve tarvágott erdőben szemléltette a keményfás ártéri ligeterdők középerdős erdőkezelési módját. Azt mutatta be, hogy az idős őshonos kőrisek és tölgyek között a középkorú hazainyár elegy fakitermelése és sarjaztatása hogyan eredményezte és eredményezi most is az erdő többkorúvá válását. Előadásában kiemelte, hogy a vágásos gazdálkodás léptékének, területi kiterjedésének megváltoztatásával is lehet tenni az erdős jelölő élőhelyek fenntartásáért és a természetszerű erdőkép kialakulásáért.

A fénnyel és a természetes felújításhoz szükséges talajhőmérséklettel az alföldi ártéri tájban is számolni kell. A fény- és hőigényes hazai nyárasok sarjaztatásához szükség van nyílt, alig árnyékos terekre, hogy az idegenhonos özönnövények konkurenciáját ellensúlyozni tudja őshonos puhafás erdeink természetes újulata – hangsúlyozta előadásában Túri István, a Gemenc Zrt. Szekszárdi Erdészetének erdészetvezetője.

A megjelent szakemberek meghallgatták Mórocz Attilát, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) természetvédelmi őrét is, aki tájékoztatta a résztvevőket a DDNPI és a Gemenc Zrt. együttműködésében 15 éve sikeresen működtetett madárvédelmi tevékenységről.

A jelen lévő szakemberek egyetértettek abban, hogy Gemenc összetett, érzékeny, ártéri ökológiai rendszer, amelyben az állatvilágra, így a védett madarak populációjára is és a növényvilágra, így az erdők egészségére is egyszerre hat a Duna vízjárása, az árvízi elöntések mennyisége és minősége, valamint a terület klímaváltozás miatti szárazodása.

Gemenc Zrt.

Nagyon gyorsan változik a klíma, felmelegedéshez nagyon nehezen tudnak alkalmazkodni a fafajok, de általában az élőlények – vélekedett az InfoRádióban Fodermayer Vilmos, aki a most zajló gemenci faültetés kapcsán elmondta, a 38 ezer hektárnyi terület egészén zajlott telepítés.

A klímaváltozás miatt a homoki területeken és a dombvidékeken 2022-ben már volt szükség beavatkozásra a csapadékhiány miatt, jelentős aszálykárok is bekövetkeztek akkor, ugyanígy tavaly is. A hullámtéri területeken viszont három árvíz is levonult tavaly úgy, hogy egyik sem a hóolvadásnak volt köszönhető, hanem az Alpokban és a Duna felső vízgyűjtő területén volt hatalmas esőzéseknek. Az ezek miatt keletkező pangó-felemelkedő vizek miatt viszont frissen telepített erdők is kifordultak, ami további erdősítési feladatokat jelentett.

Már 25 éve cserélik az idegenhonos nemesnyár-állományt őshonos fákra, olyanokra, amelyek a tudomány jelenlegi állása szerint ellenállóbbak a klímaváltozásának. Fontos, hogy nem egy fafajból ültetnek erdőt, hanem vegyesen „első- és másodrendű” fajokkal dolgoznak, ettől a terület sokkal ellenállóbb lehet az extrém hatások közepette – később is.

Példát is mondott strapabíró fafajokra, amelyek most az árterekbe kerülnek:

• kocsányos tölgy (korlátozottan, mivel az aszályos időkben ezek is hektárszámra száradtak ki)
• szürke nyár
• juharok
• szilek
• vadgyümölcsök.

„Ezek nagyon rossz termőterületen már bizonyították, hogy a száraz körülményeket is elég jól viselik” – tette hozzá a szakember.

Ha az extrém időjárási jelenségek így sűrűsödnek, előfordulhat, hogy melegebb égövi helyekről kell fafajokat meghonosítani. Az erdészszakma már „el is indult a Balkán irányába”, Törökország felé is.

„Olyan tölgyfajok felkeresése zajlik, amelyek ezeket a szárazodó körülményeket jobban el tudják viselni, tehát az erdészeti kutatás ebbe az irányba fordult” – világított rá.

Nagy kérdés lesz, hogy mindehhez a természetvédelem hogy áll, ugyanis védett területeken telepítenének idegen fajokat. Az azonban biztos, hogy a domb- és hegyvidékeken, valamint a homokosodó területeken – az Alföldön – nagy probléma van, valamit tenni kell, ennek szellemében kezdtek hatalmas erdőtelepítésekbe zömében akáccal, fenyővel, olyan fajokkal, amelyek a homok megkötésében is segítenek, a szikes területek erdőfelújításában is szerepet játszanak. A klímaváltozás hatásai azonban itt jelentkeznek a legdurvábban.

Vannak olyan klímamodellek, amelyek azt mondják, ötven év múlva ezek a területek „félsivatagos képet” mutatnak majd, ha pedig ez valóban be fog következni, akkor az erdőknek „szomorú sorsuk lesz”, ami már jóval túlterjedő probléma lesz az erdészek gondjain. „Valamilyen úton-módon a talaj árnyalását meg kell oldani, és ne az legyen, hogy újra a futóhomokot fogja hordani a szél” – nyomatékosította.

Fodermayer Vilmos azt is elmondta, hogy ez érzékeny rendszer, hisz a fafajok többsége tízezer éve ott van, és túlélt sokféle környezetet, hőmérsékleti viszonyokat, ugyanígy az állatok is, az evolúció sem a véletlen műve.

„Nyilván voltak fafajok, amelyek eltűntek, leszorultak délre vagy északra húzódtak, de a zömében itt található fafajok ezeken túl vannak, a több ezer éves periódusokhoz képest rövidebb távon tudunk segíteni abban, hogy az erdők megmaradjanak, és ehhez kell nekünk azokat a fafajokat megtalálnunk, amelyek ezt biztosítják” – ecsetelte.

Mindez némileg kényszerpályára állítja a fakitermelést, hisz ott válik szükségessé az „anyagmentés”, ahol a klímaváltozás roncsoló hatásai megjelennek, ott viszont a telepítésről is gondoskodni kell.

Az interjú hanganyaga itt hallgatható meg.

forrás: Infostart.hu

Fodermayer Vilmos, a társaság vezérigazgató-helyettese elmondta: „- A tavalyi évvégéhez hasonlóan idén, 2021-ben is összefogott társaságunk a Bajai Halfőző Lovagrenddel azért, hogy az egészségügyben dolgozók erőn felüli erőfeszítéseit elismerjük, megköszönjük.”

A Bajai Szent Rókus Kórház udvarán 8 bográcsban főtt az igazi, hamisítatlan bajai halászlé, melyhez a 100 kilogramm halat és a halászlé mellé a tésztát a Gemenc Zrt. biztosította.

A Bajai Halfőző Lovagrend alapszabálya is rendelkezik a jótékonykodásról emelte ki Novics György, a szervezet vezetője, majd hozzátette: a tavalyi évhez képest két fővel kiegészülve főzik a halászlét.

Egy kiváló bajai halászlé után mindig jól eshet egy finom rétes is. Ezt szem előtt tartva a Fidesz-KDNP bajai képviselőcsoportja 200 db rétessel járult hozzá a fejedelmi ebédhez.

A megvendégelt egészségügyi dolgozók nagy létszáma miatt a péntekit hétfőn újabb főzés követi, amikor újból a fenséges bajai halászlé illata lengi be a kórház területét.

forrás: Gemenc Zrt.