A faültetésben kísérleteztünk szerkezeti talajokkal, amit Stockholm Faültetési Rendszerként ír le a szakma. A klímaváltozáskori zöldfelületgazdálkodás a feje tetejére állította az eddigi hagyományos zöldfelületüzemeltetési elveket, először értetlenséget szültek a kezdeményezéseink, majd követőket. A helyzet új és újabb – a túlélést, az alkalmazkodást – jelentő eljárások kidolgozására, állandó kísérletezésre ösztönöz bennünket. Így született meg a FŐKERT és a Főváros közös műhelyében az új faültetési protokoll is, aminek egyik részeleme, hogy mi kerül be az ültetőgödörbe és mekkora mennyiség az. Szerkezeti talaj, olyan anyag, ami levegősebbé, vízet megtartóbbá, tápanyagban gazdagabbá, és nagyobbá, szélesebbé teszi az ültetőhelyet, javítja a talajt.

Ez lesz a Budapest Faültetési Rendszer, ahol a fiatal fáknak esélye van az aszály átvészelésére, a tápanyagfelvételre, a levegősebb, kevésbé tömörödödött élőhelyre és a közvetlen környezetükben a talajtakarásra. A keveréknek a FŐKERT által előállított komposzt éppen úgy része, mint az eddig tetőkertekben szerkezeti talajként használt barnakőszén bányák meddőjéből kinyerhető, tápanyagban gazdag vörös salak, vagy a homok és agyagfrakciók. Az új fák szél elleni védelmében biztosított támberendezések terpeszben állnak, nagyobb beöntözési tányért biztosítanak és a felszinüket nagy vastagságban takarja ágdarálék vagy komposztrostalj mulcs a kiszáradás ellen. Valamint távol tartja a damilos fűkaszást a fiatal fák kérgétől, hogy ne szenvedjenek olykor gyógyíthatatlan sérülést.

Mindazonáltal a fiatal fák, különösen a most februárban-márciusban kiültetettek óriási veszélyben vannak a közelgő és pusztító nyár miatt, hiszen még nem gyökeresedtek be, nem indult el a gyökérzetük a talajvíz felé, a FŐKERT és a többi kerületi fenntartó öntözési kapacitásai pedig végesek. Tegnap kaptuk a hírt, hogy a VI. kerület a Beeco alkalmazáson keresztül csatlakozni akar az idei Önkéntes Vízadáshoz, a XI. kerület pedig a kaszálatlan májushoz. A VIII. kerület egy az egyben szeretné átvenni a faültetési protokollt, amit a szélesebb nyilvánosságnak a Föld Napja konferencián mutattunk be. Mivé lesz így a Metropol és a méhlegelőzéses “vezércikkek”?

Vészhelyzet lesz a nyáron, (na nem háborús, hanem klimatikus) amit tavaly is csak a civilek, felelős vállalatok erejével tudtunk tompítani. Mindazokat, akik máig úgy hiszik, hogy a fák ültetésének támogatásával megmentheti a Bolygót arra kérem, hogy ezt gondolják át, és jótékony kétkezi segítségüket (Önkéntes Vízadás) vagy anyagi támogatásukat (a Főváros által létrehozott Zöld Budapest Alapítvány kész fogadni a felajánlásokat) hangolják át a meglévő fáink megmentésére. Ültetni tudunk, ebben nem szorulunk segítségre, az üres fahelyünk kevés, a frissen ültetetteket megtartani nagyon kevés az emberi és az anyagi kapacitás. Lehet hogy minden idők legpusztítóbb nyara jön a fővárosban, minden segítségre szükségünk lehet.

Fotón egy Tabánban új módszerekkel, szerkezeti talajjal kialakított fahely, még talajtakarás, mulcsolás és a kéreg hősokk (héjaszás) elleni fehérre festése előtt.

forrás: Bardóczi Sándor

A Főkert professzionális előkészítést végzett: a kijelölt területet megtisztították az invazív fajoktól, láthatóan kijelölték a korábbi ültetések területét – így esély sem volt arra, hogy a jelenlévők véletlenül áttrappoljanak a már növekedő facsemetéken. Mindezeken túl még az ültetési gödrök egy részét is kiásták!

Bajor Zoltán, a Főkert természetvédelmi és erdőkezelési osztályvezetőjének jelenléte biztosította, hogy ne csak a lelkesedés, hanem a szakmai kontroll is jelen legyen ezen az ültetésen!

Szeptember 26-a ismét a Farkas-erdőben talált minket és a 19-én ültetett 600 őshonos facsemetét megtoldottuk még újabb 1150 fácskával!

Természetesen nem állunk meg októberben sem, hamarosan a Csepel-szigeten telepítjük a 38. Miyawaki-minierdőt, a helyiek és mindannyiunk örömére.

Ültetünk és Éltetünk!

Magánemberekkel, cégekkel, önkormányzatokkal, egyházakkal, civil önkéntesekkel, sok-sok összeadódó, reményt adó szándék jóvoltából. Így sikerült idén elültetnünk a félmilliomodik fánkat, amit az Ördögkatlan Fesztivál alatt Beremenden, a megbékélés kápolna mellett ültettünk el.

Szükségünk van egymásra: Nekünk a fákra – a fáknak miránk!

Tarts velünk 2026-ban is! Adószámunk: 19225294-1-42

forrás: 10 millió Fa

A Grund-on tartott Szezonváltó bulinkon, de szervezetünk történetében is új fejezetet nyitottunk. Fontos nyilvános bejelentést tettük. Ennek kiemelt jelentősége van éppen most, amikor az ország a madarakat és fákat élteti, míg a parlamenti többség soha Magyarországon nem létezett erdőirtó jogszabályok megszavazásával segít alá a korlátlan természetpusztításnak, erdőirtásnak.

ÜLTETÜNK ÉS ÉLTETÜNK

A 10 millió Fa nemcsak faültető, de fa éltető közösség is. Nyaranta ezernél több fa rendszeres locsolásával teszünk azért, hogy egészségesek maradjanak a növények Budapesten. Ez pedig egyre nagyobb kihívást jelent. A tavalyi pusztító aszályos nyáron több alkalommal szerveztünk közösségi locsolásokat fiatal fáink megsegítésére. A probléma azonban túlmutat rajtunk: nemcsak mi, de a város bő másfélmilliós lakossága együtt kénytelen, s a jövőben mindinkább együtt lesz kénytelen túlélni az évről évre hosszabb és perzselőbb nyarakat. Nincs már azon mit ragoznunk, hogy…

SZÜKSÉGÜNK VAN A FÁKRA, DE A FÁKNAK IS MIRÁNK

Ezt kell felismerniük a városlakóknak is! Hosszú távon a városi élet elviselhetetlen, vagy a mainál is nagyságrendekkel nagyobb energia és költségigényű lesz, ha nem növények, fák telepítésével, életben tartásával hűtjük utcáinkat, házaink udvarait, falait.

Fantasztikus ültetési szezon áll a 10 millió Fa mögött. Csak a március elsején megrendezett Nemzeti Faültetés Napján közel 100.000 fát ültettünk, de ezen kívül is rengeteg más ültetést bonyolítottunk szerte az országban. Most azonban, a nyár kihívásaira felkészülendő Budapest Főváros Önkormányzatával, a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. FŐKERT FŐKERT Divíziójával és a Beeco „ökosapplikáció” fejlesztőivel együttműködve, meghirdetjük az ÖNKÉNTES VÍZADÁS programját.

Kampányt indítunk az 5 évnél fiatalabb fővárosi fák öntözésére, megmentésére. A Grund udvarára kerülő oszlopos juhar közös elültése teremtett alkalmat arra is, hogy Bardóczi Sándor, a Főváros Főtájépítésze, Dezsényi Péter a Főkert vezérigazgatója, a beeco munkatársai, valamint Bojár Iván András a 10 millió Fa vezetője megtartsa a legelső ÖNKÉNTES VÍZADÓ toborzást. A szakemberek a “hogyan öntözzünk jól” témájában tartottak tájékoztatást. Erre a tudásra nagy szükség lesz a nyári hónapokban, ugyanis Június 1-jétől Önkéntes Vízadók fogják ellepni a várost. Lesz, aki a beeco térképes applikáció segítségével fog a szomjas fáknak segíteni, mások pedig “Locsolakomákon”, vesznek részt. A nyár vasárnap estéin ugyanis vidám, beszélgetős, batyus világmegmentős közösségi locsolóbulikat rendezünk közösen a városban, amelyeken nemcsak az emberek, de a fák is jóllaknak.

Bárki lehet Önkéntes Vízadó!

A locsolási alkalmak júniusban kezdődnek de már most feliratkozhatsz Önkéntes Vízadónak:
https://actionnetwork.org/forms/onkentes-vizadas.

Felelős cégek részére a nyár során akár hétköznapokon is tudunk csapatépítő Locsolakomákat biztosítani. Részletekről a 10milliofa@10milliofa.hu címen lehet érdeklődni.

forrás: 10 millió Fa

Közösségi locsolási programot indítanak

Mint mondta, a teljes budapesti zöld infrastruktúra ökoszisztéma szolgáltatási arányának 60-80 százalékát teszik ki a városi fák. 2022-24 között a forró és aszályos nyaraknak köszönhetően a fák egészségi állapotának korábbi 3-as átlaga 2,6-ra romlott. A Főkert által kezelt fák átlagéletkora pedig 25,5 évre csökkent, miközben a fák 30-40 éves korukra érik el teljes fejlettségüket és pompájukat.

Ez már csak azért is hatalmas probléma, mert a Főkert kezelésében lévő 110 ezer fa 25,8 millió köbméter lombkoronatömeggel rendelkezik, aminek 97 százalékát a 2000 előtt ültetett fák lombja teszi ki. Tehát hiába ültetnek évről évre több fiatal fát, azok széndioxid-megkötési és vízpárologtatási potenciálja jóval kisebb, mint az idősebb fáké.

Márpedig, ha a fáink pusztulásnak indulnak, akkor a teljes városi ökoszisztéma is gyengülni fog, ez pedig a közegészségügyre is hatással lesz, hiszen romlani fog a levegő minősége is.

Ennek a problémának a megoldásába a lakosságot is bevonják, júniustól Önkéntes Vízadó programot fognak indítani, amiben arra kérik majd az embereket, hogy hetente egyszer locsoljanak meg egy új ültetésű fát. Erre egy applikációt is lefejleszt egy partnerük, amiben fákat lehet majd örökbe fogadni, illetve nyáron hétről hétre új helyszínen rendeznek majd közösségi locsolásokat.

Megkétszerezik a méhlegelőket a fővárosban

Dezsényi Péter előadásában bejelentette azt is, hogy idén megkétszerezik a méhlegelők területét a fővárosban, valamint hogy hosszú évek ígérgetése után, várhatóan a nyár végén piacra dobják a Budapest-magkeverékeket, amik között őshonos évelő és egynyári fajok, valamint élőhelyspecifikus fajok is lesznek.

Az előadás végén megkértük a Főkert vezetőjét, hogy mesélje el bővebben, hogyan sikerült ezt véghez vinni, hiszen még a tavaly októberben készült páros interjúnkban is azt mondta Bardóczi Sándor főtájépítész, hogy a magkeverékekhez szükséges vadvirágmagok nem szerezhetőek be nagy mennyiségben, és nem létezik olyan gyártókapacitás Magyarországon, amelyik képes lenne ilyen apró magokat nagy mennyiségben előállítani. A főtájépítész akkor még azt mondta, hogy „rengeteg időnk elment vele, de az derült ki, hogy ennek jelenleg Magyarországon sem a termesztési háttérbázisa, sem pedig a kutatási háttérbázisa nincs meg, és nincs hozzá pénz sem.”

Most Dezsényi Péter arról számolt be, hogy az előző munkahelyén magyar ökológusokkal együtt dolgozva már előállítottak kétféle magkeveréket, amiket zöldtetők bevetésére forgalmaztak. A Főkert élére kerülve megkereste ezeket az ökológusokat és a korábbi magkeverékek gyártóját, hogy élesszék fel ezt a projektet.

Biró Borbála, a projekt felelőse, a Főkert zöldfelületfejlesztési főosztály vezetője ehhez hozzátette, hogy azokon a méhlegelőkön, vagyis természetközeli gyepeken, amiket a Főkert üzemeltet, korábban már volt egy kutatás. A főváros együttműködött az Ökológiai Kutatóintézettel, felmérették az összetételét ezeknek a gyepeknek, és már akkor kialakult négyféle fajtalista: egy budai, hegyvidéki jellegű, egy pesti, homoki élőhelyre való, egy Duna menti, kicsit láposabb területre való, és egy univerzálisabb jellegű, Budapest bármely területén elvethető magkeverék. Ezt a listát kezdték el ők a télen tovább fejleszteni, és megnézték, hogy mik azok az őshonos növények, amik Magyarországon elérhető termesztésben vannak, „mert álomlistát lehet összerakni, de ha nem tudjuk beszerezni a magokat, akkor csak álom marad.”

Mint mondták, így alakult ki a közös metszet, hogy melyek azok a fajták, amik működnek az univerzális és a helyspecifikus területeken is, ezekből melyek azok, amik minden évben biztonsággal beszerezhetőek, továbbá mik azok, amiknek jók a csírázási képességeik. A végeredményt ismét véleményeztették a fővárosi szakemberekkel, köztük Bardóczi Sándor főtájépítésszel is, végül így alakult ki egy konszenzusos lista.

Mindig lesz olyan növény, ami virágzik, színes, látványos és rovarcsalogató lesz

Egyelőre ebből az általános, Budapest bármely területén elvethető magkeverék összetételének egy része nyilvános. Ez egy olyan magkeverék lesz, amit várhatóan augusztus második felétől forgalmaznak majd a kerttel rendelkező lakosok számára, akik azt elvetve saját „méhlegelőket”, vagyis természetközeli, vadvirágos területeket alakíthatnak ki a kertjükben. A magkeverékben évelő és egynyári növények magjai lesznek benne, amiket úgy állítottak össze, hogy a vegetációs időszak folyamán mindig lesz olyan növény, ami virágzik, színes és látványos lesz, és nem utolsó sorban rovarcsalogató is.

Összesen 53 faj található majd benne, többek között olyan növények, mint:

• a vadmurok (Daucus carota), amely ősi, vitaminokban, ásványi anyagokban és antioxidánsokban gazdag növény, a fecskefarkú lepke hernyójának elsődleges táplálkozási forrása,
• az erdei mályva (Malva sylvestris), melyet a népnyelvben papsajtnak is neveznek, levelei, fiatal hajtásai és magvai is fogyaszthatóak,
• a lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum), melynek virágai alulról felfelé kezdenek el nyílni, egyszerre kizárólag néhány virága van teljesen kinyílva,
• a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), amely a hazai, változékony klímát is jól viseli, augusztus-szeptemberben másodvirágzásával is díszít,
• a pusztai cickafark (Achillea setacea), amely nem csak dísznövény, hanem gyógynövény is, virágai sokféle rovarnak szolgálnak nektárforrásként,
• a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), mely az egész ország területén elterjedt, száraz helyen is nagyszerűen megélő fűféle,
• a tejoltó galaj (Galium verum), mely számos gyógyászati tulajdonsága miatt régóta használatos a népi gyógyászatban, valamint a tejiparban, ahol a sajtkészítésnél oltóenzimként és festékanyag előállítására is alkalmazták,
• és a vasvirág (Xeranthemum annuum), amely a szárazvirág-kötészet alapanyaga, a fémesen csillogó színéről és a vashoz hasonló tartósságáról kaphatta a nevét.

Ezt a magkeverékeket már tesztelik, mint Biró Borbála elmondta, „három mintaterületet már bevetettünk, a Tabánban, a Népligetben és a Boráros téren. Megnézzük, hogy jól működnek-e a magok, kikelnek-e, szépen virágoznak-e, miközben a lakosság is gyönyörködhet benne remélhetően, és kedvet kaphat a későbbi vásárlásra.

Tervezünk nyár végén egy workshopot a lakosságnak, ahol személyesen mutatjuk be a vetési technikáját a magkeveréknek, illetve helyben megvásárolható is lesz. De csinálunk majd hozzá videós útmutatót is, mert ezeknek a titka abban van, hogy nagyon jól kell időzíteni a magvetési időpontját, és jól kell magát a magvetés technológiáját is csinálni. Mert, ha nem sikerül betartani, akkor rossz lehet a mageredési arány, és csalódás lehet a vége – ennek elkerüléséhez szeretnénk majd segédanyagot készíteni.”

Egyelőre még gondolkodnak azon, hogy webshopban, illetve kertészeti áruházakban árusítják-e majd, de valószínűleg ez akkor fog eldőlni, amikor ősszel kiderül, hogy mekkora kereslet van rá. Dezsényi Péter szerint a magkeverék előállítása elég drága lesz, mert ezek kis mennyiségben, kézzel legyűjtött, előállított, kisüzemi termesztésben lévő növények. De megígérte, hogy nagyon baráti áron fogják a kiskerttulajdonosoknak árulni, „már csak azért is, mert 1-3 gramm is elég lesz belőlük négyzetméterenként. De egyébként sem az a célunk, hogy ebből komoly bevétele legyen a Főkertnek, hanem elsősorban a szemléletformálás.”

Az élőhelyspecifikus, tehát a budai, hegyvidéki, a pesti, homoki és a Duna menti területekre való magkeverékeket nem a lakosságnak szánják, hanem a jóval nagyobb területekkel rendelkező önkormányzatok és közületi vevők számára, ezek ezért csak jóval nagyobb kiszerelésben lesznek kaphatóak.

forrás: telex

Ez volt tavaly december óta a második faültetési akció itt, így az Iberogast márka ihlette, a különleges vizes élőhelyen elültetett fák száma immár meghaladja az 1200-at. A jó vízszabályozó-képességű fákból álló új erdőfolt kiválóan segítheti majd az utóbbi években fokozottan veszélyeztetett, gyakran a kiszáradás szélén álló láp rehabilitációját, a talaj nedvességtartalmának megőrzését.

A Merzse-mocsár számára életmentő fásítás a talajvíz megőrzése mellett hosszú távon a fák lehullatott lombjának köszönhetően növelni fogja a lápban keletkező tőzeg mennyiségét, és az ebben megkötött széndioxid-mennyiséget is. A fák továbbá pótolhatatlan élőhelyet és menedéket biztosítanak majd a Merzse-mocsárban élő rovarok, hüllők és védett madarak sokaságának.  

A cég alapelve, hogy tiszteletben kell tartani a természet kincseit, és lehetőség szerint tenni a védelmükért. Ennek jegyében a Bayer Hungária Kft. 2023 és 2024 decemberében a Merzse-mocsárban, 2024 júniusában pedig az újpesti Farkas-erdőben támogatta összesen több mint 1700 facsemete elültetését.

Az Iberogast® belsőleges oldatos cseppek 9 gyógynövény kivonatát tartalmazó, vény nélkül kapható gyógyszer, amely komplex megoldást nyújt többféle emésztési problémára, ideértve az étkezést követő hasi fájdalmat, teltségérzést, puffadást.
(CH-20241212-128) – A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERESZÉT!

A Bayer Hungária Kft.-ről

A Bayer 160 éves tapasztalattal rendelkező nemzetközi nagyvállalat. Alaptevékenységei közé tartozik az egészségvédelem és a mezőgazdaság. Termékei és szolgáltatásai az emberek javát szolgálják, életminőségük javítására törekednek. Ugyanakkor a csoport célja az innováción keresztüli növekedés megteremtése. A Bayer elkötelezett a fenntartható fejlődés, valamint a társadalmi és etikai felelősségvállalás elvei mellett.

(x) Bayer Hungária Kft.

Az erdőkben nem úgy állnak a fák, mint egy IKEA-katalógusban a bútorok – ha olyan erdőben járunk, az bizonyára telepített erdő, aminek nagyrészt fakitermelés a célja. Egy igazi erdőben, vagy akár egy régi, városi parkban is úgy nőnek a fák, ahogy a kedvük tartja, illetve ahogy a környezet megengedi nekik.

Egy igazi, természetes zöldterületen vannak hatalmas, több évtizede ott álló fák, amiken szajkók rikácsolnak, vörös mókusok ugrálnak az ágakon, rovarok rakják le bennük petéiket, majd kelnek ki. De ahogy telnek-múlnak az évek, a fák is megöregszenek, kevesebb hajtást hoznak, leszáradnak, letörnek az ágaik – a lakóik azonban ilyenkor sem hagyják magukra őket. Még akkor sem, amikor már rég odvas barlang a belsejük, és egy fia zöld levelet sem hoznak.

Ezek a fák holtukban kezdik második életüket – átadják magukat az enyészetnek, a természetes lebontó szervezeteknek. Baktériumok, gombák, giliszták és lárvák emésztik fel őket, friss humusszal táplálva az alattuk lévő talajt, miközben egyre tágasabb odvaikban dideregnek a madárfiókák, vagy alszanak egymáshoz bújva a denevérek.

Egy-egy ilyen elpusztult fa akár egy teljes táplálékláncot fenntarthat, tehát minden látszat ellenére nagyon is élő, organikus szervezet. Ráadásul a holt faanyag képes például az aszályos időszakokban „szivacsként” működve víztartalékot is biztosítani a növényzetnek, de az sem elhanyagolható éghajlati szempontból, hogy hosszú távú szénraktárként működik.

Éppen ezért, ahogy az erdőkben már évtizedek óta hagyomány, hogy a földben (vagy ha kidőlt, a földön) hagyják a holtfákat, ugyanúgy kívánatos, hogy a régóta létező városi parkokban is hozzászokjunk a holtfák látványához – erre tesz most kísérletet nyugat-európai példák után a Főkert.

Élvezet lesz végignézni a pusztulását

„Egy laikus szempontjából nézve lehet, hogy nem túl szívderítő látvány egy parkban egy teljesen kiszáradt, élettelen fa, ezért rendszeresen írnak nekünk, hogy vágjuk ki ezeket. Nem hanyagság vagy pénzhiány az oka, hogy egyre kevesebbszer teszünk eleget ilyen kéréseknek, hanem az, hogy szakmai szempontból ezeknek a fáknak fontos szerepük van”

– mondja Zakar András, a Budapesti Közművek kertészeti divíziójának főigazgatója, aki 3 éve vezeti a Főkertet. A fővárosi cég gondozásában a városi parkokon túl közel 1300 hektár természetvédelmi terület van, ahol a holtfák megőrzését már régóta végzik, ezért adta magát az ötlet, hogy Budapesten is legyen ilyen edukációs kezdeményezés.

Zakar tavaly területbejáráson volt a Népligetben, amikor megtudta, hogy néhány héttel azelőtt a földből kidőlt egy több mint 100 éves, legalább 15 méter magas nyárfa. Mint mondja,

„még holtában is hihetetlenül méltóságos, olyan, mint egy dinoszaurusz-csontváz, amit a múzeumokban állítanak ki. Ugyanúgy lehet tanulmányozni órákig, végigkövetni, hogy hol hiányzik már teljesen a kérge, megvizsgálni a törzsében a hatalmas korhadást, ami mutatja, hogy már jó régóta pusztulófélben lehetett. Nézegetni a rengeteg, harkályok által kivájt lukat, amikből kiették a rovarokat, megkülönböztetni a vörös és fehér korhasztó gombákat, amik dolgoznak rajta, kiszúrni az apró gombákat, amik elszaporodtak rajta, és észrevenni a púpos avart mellette, amiben sünök húzták meg magukat télire. Szépen lassan, évtizedek alatt fogja lebontani a természet, amit szakmai élvezet lesz végig követni”.

A főigazgató semmiképpen sem szerette volna, ha ezt a fát feldarabolják és elviszik onnan, nem akart volna beengedni oda egy darusautót, ami komoly pusztítást végezhetett volna. Így adódott az ötlet, hogy inkább tájékoztató táblát készítenek hozzá, amin a holtfák szerepét magyarázzák el a parklátogatóknak.

A Népligetben még két másik holtfa kapott ilyen táblát. Egy szintén fekvő nyárfa, aminek olyan hatalmas törzsátmérője van, hogy egyben nem is lett volna elszállítható, és egy lábon álló holtfa. A második, fekvő holtfában van a legtöbb élet, a törzsét borító kis lukakból látni, hogy rengeteg bogár lárvája repült ki belőle, sőt még kalapos gombák is megtelepedtek a korhadt törzsében, ami elég ritka, mert a kihalt fák törzsén inkább tuskógombák szoktak megjelenni.

A lábon álló holtfa törzse és ágai vissza lettek vágva, és elég szomorú látványt nyújtana, ha nem díszelegne az oldalán egy denevérodú, amit már a Főkert szerelt fel oda. Ez a nyárfa két éve pusztult el, és a Népliget történetéből, illetve a fa vastagságából arra következtetnek, hogy legalább 80 éves volt.

A Népliget a hírével ellentétben egy csodálatos, erdőhangulatú park, aminek gazdag élővilága van, például sok pele és mókus otthona, ezért is szomorú, hogy kevesen járnak ki oda – viszont éppen a kevés parklátogató miatt fordulhat elő az, hogy Budapesten a legtöbb holtfát itt hagyhatták meg.

Nyugi, nem hagynak meg minden elpusztult fát

Budapesten a kezdeményezés most téli elindulása óta egy tucatnyi holtfát tábláztak ki, de parkonként csak legfeljebb 1-2 példányt. A Népliget után a Hajógyári sziget volt a második helyszín, ezt követte a Margitszigeten, az egyik legforgalmasabb budapesti parkban a felújított zenélő kút mellett egy nagy méretű nyárfa. Ott sajnos nemsokára Budapest legidősebb gesztenyefája is teljesen ki fog pusztulni, az 1827-ben ültetett matuzsálem szintén kap majd egy tájékoztató táblát.

A Vérmezőn két kitáblázott holtfa van, közel százéves, egymás mellett álló fák, amik azt is túlélték, hogy a Vérmezőt a világháború alatt szükségrepülőtérnek használták. A Tabánban, az új játszótér melletti holtfa már évekkel ezelőtt kipusztult, de már akkor is úgy döntöttek, hogy meghagyják, mivel az a lakhelye egy szarvasbogár kolónia lárváinak – táblát viszont csak most kapott. Ahogy az a Nagyvárad téri picike zöldfelületen lévő juharfa is, ami szintén kipusztult, majd megmetszették nagyjából másfél méter magasra. Az eddigi utolsó helyszíni, ahol tájékoztató táblát kapott egy holtfa, az a Gellért-hegyen van, de ott is a várományos listán van még egy pusztulásnak indult társa.

Zakar András elmondása szerint azt, hogy egy elpusztult fa megmaradjon-e egy parkban holtfaként, a Főkert zoológusai és a favizsgálók döntik el. Korábban a favágások előtt nem volt zoológiai vizsgálat, előfordulhatott olyan, hogy volt természetbeni kár egy-egy fakivágáskor. Mint mondja, most három éve működik az a metódus, hogy elsőként a zoológusok vizsgálják át a fákat, és ha úgy látják, hogy valamelyik lakott, akkor az felkerül a nem kivágandó holtfák listájára. Ezután a favizsgálók nézik meg, hogy vissza lehet-e úgy vágni, hogy biztonságosan megálljon a lábán. Ha elkészült egy teljes körű szakvélemény, akkor döntik el, hogy mi legyen a végső sorsa.

Még akkor sem kellene azonban arra számítani, hogy parkokban mindenhol szomorúan pusztuló holtfákat fogunk látni, ha a favizsgálóknak és a zoológusoknak minden holtfáról ez lenne a szakvéleményük, ugyanis a legeslegfontosabb szempont az, hogy a holtfa nem lehet út mellett vagy annak a közelében, nehogy egy villámcsapás vagy egy szélvihar kidöntse. Ráadásul a Főkertnek ez nem is célja, Zakar szerint ugyanis

„edukációs szempontból a cél az, hogy minden parkban legyen legalább egy holtfa, egy rovarhotel, egy méhlegelő, egy közösségi komposztáló és minél több madárodú”.

A tájékoztató, nevelő munka azonban nem teljes – ugyanis fafajtól, elhelyezkedésétől és a rajta élő életközösségtől függetlenül mindenhova ugyanaz a tájékoztató tábla került ki. Ez azonban szándékos volt, nem szeretnék ugyanis a gyakran védett, magas eszmei értékű élőlényeket – mint például a diófacincér – azzal veszélyeztetni, hogy elárulják a lakóhelyüket. Cserébe, bár nem lenne kötelező, úgy döntöttek, hogy a holtfák után is ültetnek újakat.

Zakar nem számít rá, hogy a holtfák meghagyása olyan ellenállást szül majd, mint a méhlegelők pár éve,

„inkább abban bízom, hogy amikor ilyen új kezdeményezéseket elkezdünk, akkor sokan lesznek bátrak és átveszik, akár a magánemberek a saját kertjükben, akár a kollégák az önkormányzati vagy állami területeken”.

Ha ment a svájciaknak, menni fog a magyaroknak is

Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor a Telexnek azt mondta, hogy ő sem számít tiltakozásra, egyes holtfák parkokban hagyásával azonban teljes mértékben egyetért, mint mondja,

„meg kell változtatni azt a szemléletet, hogy kisterilizáljuk a parkokat, és mindent szépen megmetszünk és formára vágunk, netán letérkövezünk, a maradék gyepet pedig ötcenti magasan már levágjuk, ugyanis ezzel a természeti környezetet, a parkokban élő élőlényeket pusztítjuk el, nem lesz búvóhelyük és nem tudnak mivel táplálkozni.

A parkokban szeretjük a madárcsicsergést, ez viszont csak úgy lehetséges, ha a madarak találnak ott táplálékot helyben – ez pedig gyakran csak a holtfák segítségével lehetséges. Ami új, az mindig ellenállásba ütközik, de azt gondolom, hogy a tavalyi aszályos nyár után sokan megváltoztatták a hozzáállásukat a természetvédelmi kérdésekhez, például a méhlegelőkhöz, amelyeknek nagy szerepük lesz klímaadaptációban” – mondta. Tudomása szerint Budapesten belül néhány évtizeddel ezelőtt a Pilisi Parkerdő Zrt. gondolkodott először a holtfában, a Normafa és az azt övező tájvédelmi körzet területén. A Normafa ugyanis egy park és egy erdő közötti átmenet, ami ráadásul természetvédelmi terület is, ott pedig nagyon bevált és elfogadott lett a holtfák helyben hagyása.

Bardóczi szerint az erdők esetében nagyjából 10 éve változott meg az attitűd, addig mindenki szörnyülködött, hogy miért vannak kipusztult fák az erdőkben, most pedig a legtöbben már természetesnek veszik és értik is a holt fák jelentőségét. Ez egy tanulási folyamat, szerinte „az az üzenet, hogy a holtfák önmagukban képesek a biodiverzitást megsokszorozni, át fog menni a városi, laikus környezetbe is”.

Mint meséli, szerencsére ma már ennek van jele, mivel amikor a Pünkösfürdő park fejlesztését elindították, és felmerült a korábbi, part menti, nagyon elöregedett fekete nyárfák kivágása, maguk az egyeztetésben részt vevő helyi civilek vetették fel, hogy maradjanak meg a fák holtukban is. Ezek között vannak olyanok, amik lábon állnak és vissza vannak vágva kétméteresre, és voltak olyan egyedek is, amiket muszáj volt kidönteni, de egyes részeiket megőrizték természetközeli padok formájában.

„Én azt gondolom, ez a jó irány, szépen lassan a kizárólagos esztétikai elveinket át kellene alakítani legalább részben etikai elvekké – és ebben benne van az, hogy élőhelyet, menedéket biztosítunk lebontó szervezeteknek, rovaroknak, rágcsálóknak, kis méretű ragadozóknak, madaraknak, közöttük nagyon sok védett, esetleg már a kipusztulás szélén álló fajnak, szóval egy teljes táplálékláncnak.”

Azt is elmondta, hogy amikor be tudták mutatni az első év után, milyen eredményeik vannak a méhlegelőknek, azaz hogy megjelentek védett vagy fokozottan védett növények, illetve a tavaly nyáron bemutatott fotók, amelyek látszott, mi a különbség egy ritkábban kaszált gyep és egy nagyon sűrűn kaszált gyep között, mind-mind segítették azt a folyamatot, hogy átalakítsák a budapestiek gondolkodását. Nem gondolja, hogy befejezték ezt a szemléletváltozáshoz szükséges felvilágosító munkát, de jó úton haladnak, hogy ez polgárjogot nyerjen.

Bardóczi szerint azokban a nyugat-európai városokban, ahol elkezdték ezt a munkát 10-15 évvel ezelőtt, is szükség volt néhány évre, hogy a kezdeti meghökkenésből ez egy pozitív, támogatott dologgá váljon. „Érthető, hogy az emberek azt szeretik, ha a parkok rendezettek, de ha a németek és a svájciak – akik nagyon szeretnek rendezett környezetet teremteni maguknak – is elfogadták, hogy Németország és Svájc tele van méhlegelőkkel, közösségi komposztálókkal, holtfákkal és madárodúkkal, akkor menni fog a magyaroknak is. De ha most nem lépünk, akkor soha nem kerülünk hozzájuk közel.”

De pontosan kik is a holtfák lakói?

Ahogy az a WWF Holtfákról szóló kiadványában olvasható, „a holtfa nem olyan többlet érték, amely jó ha van, de akkor sem történik semmi, ha nincsen, hanem az erdő működéséhez szükséges alapvető alkotóelem”. A holtfa az egészséges erdők leggazdagabb élőhelye, az erdei fajok csaknem harmada az öreg fákhoz és a holtfához kötődik.

A holtfáknak a természetes erdő ökológiai folyamataiban öt fő szerepe van:

• fenntartják az erdő produktivitását azáltal, hogy szerves anyagot, nedvességet, tápanyagot biztosítanak.
• Élőhelyet adnak azoknak az élőlényeknek, amelyek a holt faanyagot vagy a fák elhalt üregeit használják táplálkozó- vagy élőhelyül, fontos szerepe van az erdők önszabályozásában is.
• Az erdei vízfolyásokban és állóvizekben felhalmozódó holtfák speciális víztereket alakítanak ki, amelyek számos vízi élőlénynek szolgálnak élőhelyül.
• Viharok, heves esőzések és más éghajlati szélsőségek esetén megakadályozzák a talajeróziót, stabilizálják a felszínt, a vízfolyásokban lassítják a víz levonulását (ezáltal csökkentik az árvízveszélyt).
• Hosszú távú szénraktárnak tekinthetők, ezáltal mérsékelik a növekvő szén-dioxid koncentráció éghajlati hatását.

Az erdők madárfajai különböző mértékben kötődnek a holtfákhoz. A harkályfajok egy része, mint például a zöld küllő vagy a fekete harkály kötődik bizonyos erdőben élő hangyafajokhoz és a holtfák kérge alatt élő más rovarfajokhoz. A közép-fakopáncs például erősen preferálja a holtfákat. A harkályféléken kívül számos énekesmadár is előszeretettel táplálkozik holtfán.

Az odvas fák hiánya azonban megmutatkozhat például a denevérek és a baglyok számának csökkenésében. Ennek hatására számos bagolyfaj természetes odvak hiányában épületek padlásterében, templomok tornyaiban költ.

A természetvédelmi világszervezet éppen a holtfák biodiverzitás-növelő hatása miatt már 2017-ben kérte az európai kormányokat, késlekedés nélkül vállalják, hogy több öreg fát és holtfát hagynak az erdőkben, és 2030-ra hektáronként 20-30 köbméterre növeljék a holtfa mennyiségét. A felmérések szerint ugyanis rendkívül rossz az európai helyzet: a gazdasági célú erdőkben mindössze 5 százalék a holtfa mennyisége a nem bolygatott, természetes erdőkhöz képest.

Magyarországon azonban nemcsak a gazdasági erdőkben, hanem természetvédelmi területeken sincs elegendő holtfa (ld. a WWF kiadványának 13-14. oldalát), bár vannak olyan mintaterületek, ahol ezt maximálisan kihasználják, ilyen például a bükki őserdő, amiről egy csodálatos természetfilm is készült másfél éve.

forrás: telex