Bár a tudományos közösségben a javaslat általában egyetértésre talált, a részleteket illetően megoszlanak a vélemények, amint azt az „Forest Ecology and Management” című szaklapban 20 erdészeti kutató által írt véleménycikk is mutatja. Véleményük szerint azonban az adatintegrációnak a korábban tervezettnél sokkal messzebbre kell mennie. A tervek szerint például jobban összehangolják és összehangolják az EU-tagállamok nemzeti erdőkatasztereit, és összekapcsolják adataikat a műholdas távérzékelés adataival. A terv azonban figyelmen kívül hagyja az olyan alapvető forrásokat, mint a svájci hosszú távú erdei ökoszisztéma-kutatás (LWF), amely az erdők egészségére összpontosít. Egy másik fontos kiegészítés lenne a Szénmegfigyelő Intézet (ICOS), amely az ökoszisztémák és a légkör közötti szénáramlást méri.

Az éghajlatváltozás jelentősen meg fogja változtatni az erdőket, és komoly kihívások elé állítja az erdőgazdálkodást. Az Európai Bizottság új erdőfigyelési programra vonatkozó javaslata az adatok minőségének és hozzáférhetőségének javítását célozza.

Az erdők állapotának pontos értékeléséhez és a jövőbeli fejlemények előrejelzéséhez pontosabb adatokra van szükség, mint amilyeneket a nemzeti programok nyújtani tudnak, és a földi megfigyelési programok adatait össze kell kapcsolni a távmegfigyelési adatokkal. A szakértők javasolják a meglévő nemzetközi megfigyelőhálózatok szorosabb bevonását és az együttműködés intézményi kereteinek megteremtését. Ez növelné a monitoring hatékonyságát és csökkentené a nemzeti rendszerek terheit.

A javaslat célkitűzéseinek eléréséhez, valamint az európai erdők fenntartható kezelésének és védelmének biztosításához koncepcionális kiigazításokra van szükség.

szerk/ford: Tóth János, forrás: WaldWissen

Heves politikai és társadalmi vita tárgya, hogy az erdők hozzájárulhatnak-e az éghajlatváltozás mérsékléséhez azáltal, hogy elnyelik a szén-dioxidot a légkörből, és a szenet fában és biomasszában tárolják. Ebben az összefüggésben a vita gyakran csak a fahasználat és a további hasznosítási lehetőségek két látszólagos ellentétes pólusára összpontosít.

Ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a természetes verseny jelentőségét az állomány és a növekmény fejlődésében, és így a szén-dioxid tárolásában a nem kezelt erdőkben. Az Osztrák Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont (BFW – Bundesforschungszentrums für Wald) közreműködésével készült új tanulmány most fontos adatbázist szolgáltat, és először mutatja ki, hogy a nem kezelt erdőállományokban a teljes fatermelés 30-40%-a a verseny okozta pusztulás miatt a holtfa-frakcióban vész el. A tanulmány az „Forest Ecology and Management” című tudományos folyóiratban jelent meg.

A fák közötti versengés korábbi (gyorsabb) elhaláshoz vezet

Amikor a különböző fafajok növekedési teljesítményéről és szén-dioxid-felvevő képességéről beszélnek, általában azokra az egyes fákra gondolnak, amelyek szabadon, verseny nélkül fejlődhetnek, és így idős korban is jó növekedést érnek el, és ezáltal sok szén-dioxidot vesznek fel a légkörből. Az erdőben azonban a fák közötti kölcsönhatás nagyon meghatározó szerepet játszik, és gondoskodik arról, hogy a fák nagy része idő előtt elpusztuljon. Ahol a természetes regeneráció során még csemeték ezrei küzdenek a napsütötte helyért, ott néhány évtized múlva már csak egyetlen fa van.
„Amikor az állományfejlődés során a növő fák sűrűsége egy területen túl nagy lesz, néhányuk elpusztul. És az összes fa 5-20 százaléka pusztul el minden évben, ahogy ez a tanulmány is mutatja” – mondja Thomas Ledermann, a BFW erdőnövekedési szakértője és társszerzője.

Ehhez Európa nagy részeiről származó 476 hosszú távú kísérleti parcella adatait használták fel. Ezek a hosszú távú növekedési és terméshozam-kísérletek nemzetközi hálózatához tartoznak, és a növekedés folyamatos nyilvántartását tartalmazzák, többek között 100-150 éven keresztül, teljesen beültetett, kezeletlen vagy alig kezelt állományokban.

A növekedési teljesítmény és a szénfelvétel csökken az idősebb erdőkben

A fejlődés kezdetén az erdőállományok növekedése gyorsan növekszik, és nagy mennyiségű szenet kötnek meg. Ez növeli ezen állományok szénkészletét. A fafajtól és a termőhely minőségétől függően a növekedés és a szénfelvétel 40-120 év körül éri el a csúcspontját. Ezt követően a növekedés és a szénfelvétel csökken, mivel az idősebb fák pusztulásával felszabaduló állóhelyet a megmaradó fák már nem tudják olyan hatékonyan kihasználni. A fiatal korszak végére az állomány már több szenet vesz fel, mint amennyi 100-150 év elteltével az álló fákban tárolódik.

A jelen tanulmány kizárólag a nem kezelt, egy-egy fafajjal rendelkező, egyenletes korú erdőkre vonatkozó adatokra hivatkozik, és nem veszi figyelembe a talajban tárolt szenet. Mivel azonban az európai erdők egyharmada jelenleg még mindig egy fafajból áll, és mivel a vegyes erdők is gyakran nagyszámú kis facsoportból állnak, a növekedés és a szénfelvétel verseny okozta csökkenése sok esetben releváns.

Szénfelvétel és tárolás

Az, hogy az erdőnek a jövőben inkább szén-dioxid-nyelőként vagy szén-dioxid-tárolóként kell-e működnie, valószínűleg sokak számára szőrszálhasogatásnak tűnik. Az erdőgazdálkodás és az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából azonban a különbség óriási.

„A gazdálkodás a fákat még a természetes pusztulásuk előtt eltávolítja, így a beavatkozás az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából optimális időpontban történik. A fát faipari termékekké lehet feldolgozni, és ezek továbbra is tárolják a szenet. Vagy a fosszilis tüzelőanyagokat lehet helyettesíteni” – magyarázza Peter Mayer, a BFW vezetője.

Ugyanakkor a megmaradó fák nagyobb növekedéssel és jobb vitalitással reagálnak. Ha viszont a fák az erdőben maradnak, akkor elpusztulnak, és a felvett szén-dioxid egy része visszakerül a légkörbe.
Az éghajlatvédelem szempontjából az erdőgazdálkodásnak kiegyensúlyozott kapcsolatot kell biztosítania a fiatal és az idős erdők között, hogy a növekedési ütem és a szén-dioxid-felvétel ne legyen túl nagy ingadozásoknak kitéve.

A holtfát támogatni kell, de mennyire?

Az erdő azonban a növények, állatok és gombák számára is fontos élőhely, és ezeknek minimális mennyiségű haldokló és elhalt fára van szükségük. Ezért még egy optimális szén-dioxid-felvételű erdőben is támogatni és megőrizni kell bizonyos mennyiségű holtfát. Az új tanulmányban a különböző fafajok esetében meghatározott, természetes versengés miatti veszteség százalékos aránya indikátorként szolgálhat az erdőgazdálkodás és az erdőgazdálkodási tevékenységek megszüntetése közötti döntésekhez.

Eredeti publikáció: Hans Pretzsch et al. (2023):
Versenyen alapuló faelhalás és faanyagkiesés. A nettó elsődleges termelékenység lényeges összetevője.
Forest Ecology and Management, https://doi.org/10.1016/j.foreco.2023.121204.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ForstPraxis