Közös nyilatkozat a környezetvédelmi omnibusz javaslatról

Bevezetés
Az Európai Bizottság által 2025. január 29-én bemutatott „versenyképességi iránytű” általánosan pozitív fogadtatásra talált az osztrák, horvát, cseh, magyar, lengyel, szlovák és szlovén faipari szövetségek körében. Az elmúlt években az Európai Unió messze eltávolodott a gazdasági realitásoktól, míg más régiók szándékosan erősítették versenyképességüket és vonzóbbá váltak a vállalkozások számára. Álláspontunk célja a jelentős költségnyomás alatt álló gazdaság versenyképességének javítása. A vállalatoknak sürgősen konkrét segítségre és a gazdasági megújulás egyértelmű jelzésére van szükségük. Az új terhek azonnali moratóriuma hatékony és szükséges lépés ahhoz, hogy a Bizottság versenyképességi célkitűzései összhangba kerüljenek az európai vállalkozások tényleges helyzetével.

Ennek fényében öt olyan kulcsfontosságú uniós jogszabályt azonosítottunk, amelyekkel az környezetvédelmi omnibuszjavaslat keretében foglalkozni kell, mivel azok kezelhetetlen kötelezettségeket rónak tagvállalatainkra, amelyek többsége kis- és középvállalkozás. Különösen az EU erdőirtásmentes termékekkel foglalkozó rendelet (EUDR) egy újabb szabályozási kezdeményezés, amely nagy bizonytalanságot és frusztrációt okozott az egész faipari értékláncban. Noha támogatjuk az EUDR célját, hogy megállítsa a globális erdőirtást, a rendelet nem a megfelelő eszköz ennek eléréséhez.

Véleményünk szerint elengedhetetlen az európai gazdaság versenyképességének erősítése a bürokrácia csökkentése révén, ezáltal hatékony segítséget nyújtva különösen a kis- és középvállalkozásoknak.
Az alábbiakban egy első áttekintés található:
I. Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet
II. A fenntartható termékek ökodizájnáról szóló rendelet
III. Ipari kibocsátásokról szóló irányelv
IV. A csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló rendelet
V. Természet-helyreállítási rendelet

I. Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR):

Bár teljes mértékben támogatjuk a globális erdőirtás megállításának célkitűzését, meggyőződésünk, hogy az EUDR nem a megfelelő eszköz ennek eléréséhez. A rendelet gyengíti a hazai erdőgazdálkodási ágazatot, annak ellenére, hogy Európában nem történik erdőirtás. 2024 végén, a rendelet alkalmazásának egy évvel történő elhalasztása az első lépés volt a sürgős kockázatok enyhítése felé.

A rendelet hatályával és kötelezettségeivel kapcsolatban azonban továbbra is komoly aggályok merülnek fel (nem csak a kkv-k, hanem az egész értéklánc tekintetében, mivel az gyakran a kkv-któl származó adatokra támaszkodik). Az EUDR alapvető problémái változatlanok maradnak: a rendelet előírja a gazdasági szereplők számára, hogy hatalmas mennyiségű, rendkívül részletes információt gyűjtsenek, ami nem jelent valódi értéket, hanem túlzott bonyolultságot és jelentős bürokratikus terheket eredményez.

Ezenkívül aggodalmunkra ad okot, hogy az EUDR-ből eredő potenciális költségnövekedés aláássa termékeink versenyképességét a nemzetközi piacokon.

Véleményünk szerint az EUDR jelenlegi változata a gyakorlatban nem tűnik jogilag végrehajthatónak. A rendelet, a GYIK és az iránymutatások ellentmondásos információkat tartalmaznak, és a végrehajtás során jogbiztonság hiányát eredményezik a vállalatok számára. Javítások nélkül az EUDR nem kívánt következményekkel járhat az EU gazdasági rugalmasságára nézve, és alááshatja a közvélemény bizalmát a politikai döntéshozatali folyamatokban. A környezetvédelem és a gazdasági életképesség közötti jobb
egyensúly megteremtése érdekében a következő alapelveket javasoljuk a megközelítés felülvizsgálatához:

• „Kockázatmentes” besorolás létrehozása az elhanyagolható erdőirtási kockázattal rendelkező országok számára. Ez a kategória egyszerűsítené a követelményeket, azokat alapvető dokumentációra korlátozva, a teljes átvilágítás helyett.
• A kellő gondosság elvének alkalmazását az első alkalommal forgalomba hozott termékekre kell összpontosítani. A kereskedelmi lánc további szereplői, illetve a kereskedők felelőssége csak nagyon korlátozott lehet, a kellő gondosság elvének alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségek megkettőzése nélkül.
• A bűnösség vélelme helyett alkalmazzák a kockázatalapú végrehajtást. Az erdőirtás elsősorban Európán kívüli probléma: Európában az erdőterületek 1990 óta több mint 14 millió hektárral nőttek. A teher nem terhelheti egyformán az összes szereplőt. Ehelyett az EU-nak és az EU tagállamainak meg kell határoznia a kockázati gócpontokat, és célzott intézkedésekkel kell reagálniuk – termékspecifikus, régióspecifikus vagy vállalatspecifikus intézkedésekkel. Ezt a kockázatalapú megközelítést hatékonyan alkalmazzák más uniós eszközökben is, például a kényszermunkáról szóló rendeletben.

Ezek a javaslatok megőriznék a rendelet környezeti integritását, miközben jelentősen csökkentenék a bürokráciát. Ennek megvalósításához elengedhetetlen az EUDR jogszabályi módosítása. Ezért határozottan hangsúlyozzuk, hogy az EUDR-t be kell építeni a közelgő Omnibus-kezdeményezésbe, és minden konkrét hatálybalépési dátumot legalább két évvel el kell halasztani, hogy elegendő
idő álljon rendelkezésre a jelenlegi rendelet alapos újraértékeléséhez.

II. A fenntartható termékek ökodizájnáról szóló rendelet (ESPR):

Az ESPR az EU körforgásos gazdaság stratégiájának sarokköve, amely a korábbi ökodizájn irányelvet az energiahatékonyságon túl kiterjeszti, és akár 16 termékre vonatkozó követelményt is magában foglal. Ezek mind a teljesítményre, mind az információkra vonatkoznak, az adatátvitel legfontosabb eszközeként a digitális termékútlevél (DPP) szolgál. A kezelhető átmenet biztosítása érdekében fokozatos megközelítés ajánlott. Az ESPR nem biztosít mentességet a kkv-k számára. Általánosságban az ESPR-intézkedések fokozatos, arányos bevezetését javasoljuk, amely elkerüli az ipar túlterhelését és biztosítja a valódi hozzáadott értéket. Mivel egész ágazatoknak kell alkalmazkodniuk, a rendelkezésre álló tanácsadókra nehezedő nyomás és a költségek emelkedése várható.

A DPP célja, hogy széles körű információkat nyújtson: kézikönyvek, címkék, egészség és biztonság, valamint minden további információ. Ehhez a vállalati munkafolyamatok teljes digitalizálása szükséges, ami magas előzetes beruházást és szakembereket igényel, különösen a kkv-k esetében. Lényegében ezek változáskezelési folyamatok. A vezető kkv-k visszajelzései szerint az alkalmazkodás ideális
esetben 2+ évet igényel (3-6 hónap előkészítés, 6-12 hónap megvalósítás, 6-9 hónap stabilizálás). Mivel egész ágazatoknak kell alkalmazkodniuk, nagyon valószínű, hogy előre láthatóan hiány lesz piaci tanácsadókból és szakosodott vállalatokból. A DPP megvalósításához elegendően hosszú átmeneti időszakokat javaslunk, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy alkalmazkodjanak az üzleti modelljükben szükséges átalakuláshoz, miközben segítik az ESPR céljainak elérését.

Míg az EU célja, hogy 2030-ra világszerte vezető szerepet töltsön be a körforgásos gazdaság gyakorlatában, az ESPR jelenlegi végrehajtása időben és összetettségében egyaránt ambiciózus. Az új szabályok a legfontosabb közbenső (vas, acél, alumínium) és végtermékekre (textil, bútor, matrac, gumiabroncs) csak 2028-tól lépnek hatályba. Az előkészítő tanulmányok nagyon fontosak, mivel ezek képezik a termékekre vonatkozó szabályok alapját. Véleményünk szerint a folyamatnak ki kell terjednie a gazdasági megvalósíthatóságra, az ágazat – mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k – mélyreható ismeretére, valamint a átmenet megfelelő időkeretére. Jelenleg úgy látjuk, hogy aránytalanul nagy hangsúlyt fektetnek a jelentéstételi követelményekre. Az elsők jelentései szerint a piacok még nem állnak készen a magasabb költségek viselésére. Szeretnénk kiemelni, hogy az átállás költségeit végső soron a fogyasztóknak kell viselniük. Ezenkívül a termékekre vonatkozó szabályok hosszabb bevezetési időszakát javasoljuk, mivel a jelenleg közölt 18 hónap rendkívül szűk határidő a tervezési és gyártási folyamatok, valamint az adatkezelés digitalizálásának kiigazítására a vállalatokban.

Íme két példa a jelentési követelményekre:

• Komoly aggodalomra ad okot a veszélyes anyagok (SOC) kötelező jelentése, amelynek keretében több ezer anyagot kell nyomon követni és részletesen dokumentálni, egészen a termék összetevőinek szintjéig. Ez a részletességi szint jelentős tesztelési kapacitást, szakértői ismereteket és infrastruktúrát igényel, ami jelenleg sok gyártó számára irreális. Javasoljuk, hogy egy korlátozott SOC-listára összpontosító kísérleti fázis lenne a legpraktikusabb.
• A nem értékesített fogyasztási cikkek megsemmisítésére vonatkozó javasolt szabályok szintén kihívásokat jelentenek. A legtöbb vállalat már most is elkerüli a megsemmisítést gazdasági okokból, azonban az új rendelkezések komplex jelentéstételi kötelezettséget rónának rájuk, beleértve a „kettős felhasználású” termékeket, például a munkaruhákat is, attól függően, hogy azok B2B vagy B2C értékesítésre kerülnek-e. Ez jelentős nehézségeket okoz a végrehajtás során. Javasoljuk, hogy a hatásvizsgálatban különös figyelmet fordítsanak a javasolt szabályok megvalósíthatóságára, és vegyék figyelembe, hogy a jelentéstétel és a kötelező újrafelhasználás vagy felújítás költségei miatt a fogyasztóknak hajlandónak kell lenniük a többletköltségek viselésére.

III. Ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED):

Az IED növekvő erőfeszítéseinek és költségeinek megállítása érdekében szelektív fejlesztésekre van szükség:

• A környezetirányítási rendszerekre (EMS) vonatkozó jogi követelményeket jelentősen egyszerűsíteni kell (pl. vegyi anyagok leltárának és átalakítási terveinek). A minősített EMS-t (pl. ISO 14001) működtető vállalatoknak további kiigazítások nélkül kell tudniuk azt működtetni.
• Az engedélyezés és a megfelelőség értékelésének felgyorsítása érdekében az illetékes hatóságoknak – első lépésként – csak a benyújtott dokumentumok teljességét és hihetőségét kell ellenőrizniük, ha ezeket a dokumentumokat minősített tervezőirodák vagy szakértők állították össze. A hatóságok általi mélyreható vizsgálat csak akkor szükséges, ha az engedélyezett felek jelentős kifogásokat emelnek ezekkel az eljárásokkal szemben.

IV. Csomagolás és csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR):

A nemrégiben elfogadott uniós csomagolási és csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR) egyszerűsítése és bürokrácia csökkentése elengedhetetlen, mivel a rendelet számos rendelkezése nem felel meg a gazdasági valóságnak. A rendelet számos rendelkezésének megfelelőségi igazolása és a jogi megfelelésről szóló műszaki dokumentáció (amelyet esetleges hatósági ellenőrzés esetére készenlétben kell tartani), valamint a részletes adatszolgáltatás túlzott terhet jelent sok piaci szereplő számára. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel azokra a követelményekre, amelyek ebben a formában nem valósíthatók meg:

• A 29. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő, az újrafelhasználható szállítási csomagolásokra vonatkozó szabályok nem megvalósíthatók, mivel az e bekezdésekben szereplő 100%-os kvóta irreális. Ezek a követelmények azt jelentenék, hogy a harmadik országokból egyszer használatos csomagolásban szállított termékeket újra kell csomagolni/kicsomagolni, de a tagállamokból származó, egyszer használatos csomagolású termékeket is újra kell csomagolni/kicsomagolni, ha ezeket a termékeket aztán egy tagállamon belül B2B kereskedelemben, illetve egy vállalatcsoporton belül határokon átnyúló kereskedelemben továbbadják.
• Ez azt is jelentené, hogy az egyszer használatos szállítási csomagolásokat vagy a szállításhoz használt értékesítési csomagolásokat, például a közbenső ömlesztettáru-tárolókat, vödröket, hordókat és kannákat minden méretben és anyagból, újra kell csomagolni, ha azokat egy másik tagállamból vagy harmadik országból importálják, majd B2B kereskedelemben továbbadják, mivel a 100%-os újrafelhasználhatósági kötelezettség 2030-tól lesz érvényes. Nincs értelme a csomagolt termékeket újracsomagolni/újratölteni csak azért, hogy teljesüljön a 100%-os újrafelhasználhatósági kötelezettség. Ez több csomagolást (nevezetesen a szükséges újrafelhasználható csomagolást), felesleges munkaerőt és költségeket eredményez, és az egésznek nincs hozzáadott értéke.
• Ez azt jelenti, hogy kivételt kell tenni a harmadik országokból és a tagállamokból egyaránt importált, eldobható csomagolású árukra.
• Ez a 100%-os kvóta azt is jelenti, hogy 2030-ra a műanyag raklapcsomagolások és pántok de facto betiltásra kerülnek, és nincsenek újrafelhasználható alternatívák. A műanyag raklapcsomagolások és pántok létfontosságú szerepet játszanak az ellátási láncokban: mivel az automatizált folyamatok segítségével nagy mennyiségeket lehet gyorsan stabil rakományegységekbe csomagolni, könnyen méretezhetők, és a raklapokat könnyűvé és biztonságossá teszik a szállítás során.

A rendelet teljes végrehajtását – beleértve az összes konkrét hatálybalépési dátumot – legalább két évvel vagy annál többel el kell halasztani (javaslat: 2026 augusztusa után 2-3 évvel kell megállítani az órákat). Ez idő alatt a rendeletet alaposan felül kell vizsgálni és ki kell igazítani, hogy alkalmazása praktikus és megvalósítható legyen.

V. Természet-helyreállítási rendelet:

Az üzleti közösség támogatja a Bizottság erőfeszítéseit a biológiai sokféleség védelme érdekében a leromlott élőhelyek helyreállítására – számos gazdasági és vállalkozói tevékenység az egymással összekapcsolt funkcióikban egészséges ökoszisztémákat használ. A versenyképesség és Európa gazdasági helyzetének biztosítása egyértelműen meghatározott célokat, gazdaságilag megalapozott intézkedéseket, koherens eszközöket és a természetvédelemre vonatkozó szabályozási keret megbízható, hosszú távú fejlesztését igényli.

Három fő szempontunk a következő:

• A nem rontás elve és a biológiai sokféleség védelmének nagyszabású kiterjesztése csökkenti a meglévő területek potenciális felhasználási lehetőségeit, lehetetlenné teszi a gazdasági tevékenységeket ezeken a területeken, és csökkenti Európa vonzerejét üzleti helyszínként.
• Egy ilyen célkitűzés megköveteli a különböző érdekek és egymással versengő felhasználások gondos társadalmi, ökológiai és gazdasági egyensúlyba hozását. Jelenleg azonban még teljesen tisztázatlan, hogy milyen „védelmi igény” létezzen a Natura 2000 hálózatán kívüli, helyreállított és rehabilitált területek esetében. Gazdasági szempontból a romlásmentesség elve rendkívül nagy kihívást jelent, különösen a Natura 2000 hálózaton kívüli területeken és azokon a területeken, ahol nem végeznek helyreállítási intézkedéseket, és a rendelet továbbra is a Natura 2000 területekre korlátozza a romlás tilalmát.
• A rendeletben szereplő alapvető jogok csak az EU Alapjogi Chartájának 37. cikkén (környezetvédelem) alapulnak – az alapvető tulajdonjogot nem említik.
• A javasolt nagyszabású célok és intézkedések végrehajtása beavatkozik a földtulajdonosok és a földhasználók tulajdonjogába – e célok elérése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önkéntes részvételre, a konzultációkra és az erőteljesebb pénzügyi ösztönzőkre vagy kompenzációra.
• Helyreállítási tervek – rugalmasabb ütemtervek: A nemzeti helyreállítási tervek időbeli és általános tartalmi követelményei nagyon ambiciózusak és nehéz teljesíteni őket, tekintettel a magas bürokratikus terheknek és a kormányzati források személyzeti és pénzügyi korlátainak. A Bizottság elismeri azt is, hogy a helyreállítási terv elkészítéséhez átfogó, minőségbiztosított adatokra van szükség. Ezek az adatok azonban általában csak az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kiemelt élőhelytípusokra és fajokra vonatkoznak, ami lehetetlenné teszi a végrehajtási intézkedések alapját képező helyreállítási tervek időbeni és átfogó elkészítését.

AT – Osztrák Faipari Szövetség
CR – Horvát Faipari Klaszter
CZ – Csehországi Faipari Vállalkozások Szövetsége
CZ – ALDP – Erdészeti és Faipari Vállalkozások Szövetsége (Cseh Köztársaság)
HU – Fabunio – Magyar Bútor- és Faipari Szövetség
HU – FAGOSZ – Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
PL – Lengyel Faipari Gazdasági Kamara
SK – ZSD SR – Faipari Gyártók Szövetsége (Szlovák Köztársaság)
SL – CCIS – Faipari és Bútoripari Szövetség (Szlovénia)

„Tisztelt von der Leyen elnök asszony!

Európa versenyképességének erősítése a globális színtéren az elkövetkező évek egyik központi feladata. Ezért nagyon üdvözöljük a bürokrácia és a vállalkozásokra nehezedő szabályozási terhek csökkentéséről szóló kijelentéseit.

Tagvállalatainknak, amelyek túlnyomórészt családi kis- és középvállalkozások, amelyek nemzetközi versenyben állnak, sürgősen szükségük van könnyítésekre és a gazdaságpolitika megújulásának jelzésére. A bürokratikus akadályok évek óta tartó növekedését most e terhek határozott csökkentésének kell követnie a gazdaság újjáélesztése és nemzetközi versenyképességének megőrzése érdekében.

Önnek lehetősége van arra, hogy rövid időn belül elérje egyik önmaga által deklarált célját, és ezzel bebizonyítsa, hogy milyen gyorsan és következetesen képes szavait tettekre váltani: Az erdőirtásról szóló uniós rendelet (EUDR) bevezetése számos iparág több ezer vállalatára ró óriási ellenőrzési és dokumentációs terhet.
Ez a teher nem áll arányban a globális erdőirtás hatékony megfékezésére irányuló célkitűzéssel, és ehelyett nemzetközi szinten aránytalanul nagy mértékben érinti az európai gazdasági ágazatokat.

Az EUDR 2024 végén történt elhalasztása óta nem történt előrelépés a reális végrehajtás felé.
Az EUDR-rel kapcsolatos főbb problémák továbbra is fennállnak: A rendelet megköveteli a piaci szereplőktől, hogy átfogó és részletes információkat szolgáltassanak ellátási láncaikról, ami abszurd mértékű bonyolultságot és jelentős bürokratikus terheket eredményez hozzáadott érték nélkül. Vállalataink továbbra is jelentős jogi és gazdasági bizonytalanságokkal szembesülnek. Az erdőirtás megfékezésének és a más kontinenseken található erdők védelmének célja nem érhető el a hazai erdészeti és faipari ágazat megterhelésével. Az Európába irányuló illegális faanyag-behozatal ellehetetlenítésével már foglalkozik a régóta fennálló elődrendelet, az EUTR.

Az EUDR eltörlése kiváló lehetőséget jelent a bürokrácia valódi csökkentésére, és ezáltal az Európai Unió elfogadottságának javítására a vidéki területeken.

Ezért arra kérjük Önöket, hogy az EUDR-t az omnibusztörvény keretében helyezzék hatályon kívül Európa versenyképességének növelése érdekében.”

FAGOSZ

A Tanács és az Európai Parlament megállapodásának függvényében az EUDR 2025. december 30-án lépne hatályba. Emellett a Bizottság – több hónapos késedelem után – iránymutatásokat tett közzé az EUDR végrehajtásáról, és frissítette a GYIK-et. Csak most, közel másfél évvel az EUDR hatálybalépése után lehet csak felmérni a rendelet teljes végrehajtási terhét.

Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia faipari ágazati szövetségei támogatják az EUDR célját, hogy megállítsák az erdőirtást és az erdőpusztulást világszerte. Az EUDR azonban nem jól felépített jogszabály és nem is a megfelelő eszköz e cél eléréséhez. Az EUDR gyakorlatias és minél bürokráciamentes végrehajtásának biztosítása, valamint a globális erdőirtás elleni küzdelem hatékonyabb alternatíváinak feltárása érdekében a szövetségek a következőkre szólítanak fel:

A végrehajtás során a felesleges bürokrácia megszüntetése.

Az EUDR jelenlegi formájában a piaci szereplőknek túlságosan sok részletes információt kell szolgáltatniuk, ami szükségtelenül bonyolult és jelentős bürokratikus terhet ró a vállalkozásokra. Az EUDR céljai kisebb erőfeszítéssel is elérhetők, ha a valóban problémás régiókra összpontosítunk. Ezért az aláírók a következőket javasolják:

• Egy új kockázati kategória, a „jelentéktelen kockázat” bevezetése azon országok számára, amelyek bizonyítani tudják, hogy az erdőirtás kockázata „de facto” nem létezik. Ez jelentős egyszerűsítéseket eredményezhet a piaci szereplők számára. A jelenleg előírt kiterjedt tájékoztatási kötelezettség helyett a „jelentéktelen kockázatú” országok vállalatainak csak a dokumentációs követelményeknek kellene megfelelniük, ahogyan az a hatályos európai faanyagrendelet (EUTR) esetében is történik.
• Az EUTR dokumentációs követelményei már most is hatékonyak és beváltak.
• A termékinformációkra, például a fafajokra és a latin nevekre vonatkozóan kevesebb részletre van szükség. Az EUDR esetében elegendőek a meglévő vámtarifaszámok.
• A kis mennyiségű nyersanyagokra (pl. egyedi fák és 30 köbmétert meg nem haladó kitermelt mennyiségek) minimális küszöbértéket kell bevezetni.

A kezdeti piacra jutásra való összpontosítás

Az EUDR célja, hogy megakadályozza az erdőirtásból származó nyersanyagok és termékek bejutását az európai belső piacra. Ennek eléréséhez nincs szükség az Európán belüli teljes termelési lánc részletes dokumentálására. Jobban célzott és arányosabb megközelítés lenne a fa eredetének dokumentálása az erdészet, a fafeldolgozó vállalatok vagy a fakereskedők közötti átadás helyén. Ennek érdekében az EUDR megfogalmazhatja a kellő gondossági rendszerekre (DDS) vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek alapján az ágazatban már létező rendszerek elismerhetők.

A „nagy kockázatú országokra” és a célzott ellenőrzésekre összpontosítás az általános gyanú helyett

Az erdőirtás nagymértékben zajlik Európán kívül. Európában az erdőterületek 1990 óta 14 millió hektárral nőttek. Mindazonáltal az EUDR értelmében a piaci szereplőknek továbbra is bizonyítaniuk kell, hogy ellátási láncukban nem történt erdőirtás.

Az erdőirtással összefüggő nyersanyagok és termékek behozatalának hatékony megakadályozása érdekében a Bizottságnak és a tagállamok illetékes hatóságainak értékelniük kell az erdőirtással kapcsolatos kockázatokat. Ennek alapján konkrét termékekre, földrajzi régiókra és vállalatokra összpontosíthatnak, és szükség esetén további vizsgálatokat végezhetnek. Ha a hatóságok megállapítják, hogy erdőirtás történt, akkor kifejezetten megtilthatják az ilyen termékek forgalomba hozatalát és kereskedelmét. Az Európai Unió már más szabályozási keretekben, például a kényszermunkáról szóló európai rendeletben is alkalmazza ezt a kockázatalapú szabályozási megközelítést, ahelyett, hogy általános ellenőrzési rendszert fogadna el.

Harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások kötelező rendelkezései

Az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a kereskedelmi megállapodások terén. Ezen a szinten a harmadik országokkal kötött megállapodásokról tárgyalásokat kell folytatni a környezetvédelmi normák meghatározása és előmozdítása érdekében. Ez a helyes módja a politikai célok elérésének, ahelyett, hogy szankciókkal való fenyegetéssel a magánszektorra hárítanánk ezeket a célkitűzéseket.

Nemzetközi szerepvállalás az önsegélyezés érdekében

Az Európai Unión belül számos szervezet rendelkezik széles körű szakértelemmel a fenntartható erdőgazdálkodás területén. Az EU-nak elő kellene mozdítania a tudásátadást azokba az országokba, ahol erdőirtás folyik, és támogatnia kellene azokat a projekteket, amelyek segítenek abban, hogy az erdők fenntartható bevételi forrássá váljanak a helyi közösségek számára. Azoknak az embereknek, akik az erdőből élnek, saját érdekük, hogy megőrizzék azt. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a magántulajdon kulcsfontosságú tényező a generációkon átívelő fenntartható gazdálkodás és az erdők megőrzésének biztosításában.

Háttér:

Az európai erdőirtási rendelet (EUDR) 2023. június 29-én lépett hatályba. Eredetileg 2024. december 30-tól kellett volna alkalmazni. A rendelet célja annak biztosítása, hogy az Európai Unióba importált vagy onnan exportált, bizonyos nyersanyagokból – például kávéból, kakaóból, pálmaolajból, szójából, gumiból és fából – készült termékek előállítása ne okozzon erdőirtást vagy erdőpusztulást. A megfelelés bizonyítása érdekében a vállalatoknak kellő gondossági rendszert kell bevezetniük, amely magában foglalja a nyersanyagok és termékek eredetére vonatkozó információk gyűjtését, a kockázatok értékelését és mérséklését. Ezeket az adatokat be kell vinni egy információs rendszerbe.

CEE országok faipari szervezetei – köztük a FAGOSZ

A közép- és kelet-európai (CEE) országok faipari érdekképviseletei a fenntartható erdőgazdálkodás és fahasználat révén klímavédelemre, foglalkoztatásra és értékteremtésre szólítanak fel.

Az Európai Unió erdőgazdálkodási politikája heves vitát váltott ki egész Európában és hazánkban is: Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Mi – a hét közép- és kelet-európai uniós tagállam faipari érdekképviseletei (9 szervezet) – üdvözöljük azokat az intézkedéseket, amelyek klímabarát és egészséges erdőkhöz, valamint fenntartható gazdasághoz vezetnek. Az EU erdészeti politikája azonban kompromisszumot is jelent az uniós fellépésben az éghajlati válság kezelése érdekében. Aggódunk amiatt, hogy az Európai Unió jogszabályi kerete a fenntartható és megújuló erőforrás, a fa felhasználásának tarthatatlan és észszerűtlen korlátozását eredményezi. Az erdőgazdálkodásra vonatkozó túlzott követelmények nem átalakulást, hanem a faipar fenntartható értékláncának megszakadását eredményezik, amelyre Európa függetlenségéhez most és az elkövetkező években nagyobb szükség van, mint valaha.

Közösen hangsúlyozzuk álláspontunkat:

• Az Európai Unió és az összes európai ország kormányának egyértelmű elkötelezettségét kérjük a fenntartható erdőgazdálkodás és a fahasználat növelése mellett.
• Átfogó hatásvizsgálat szükséges az uniós politika és annak az erdőkre, valamint az erdészeti és faipari értékláncra gyakorolt hatásáról – az észszerű, nem pedig a túlzott szabályozás érdekében.
• A fenntartható erdőgazdálkodás és a fahasználat keretfeltételeinek egyszerűsítése szükséges – a független európai fenntartható gazdaság támogatása érdekében.

A fenntartható erdőgazdálkodásból származó fa az iparunk alapja. A faalapú iparágak 2020-ban 3,1 millió embert foglalkoztattak az Európai Unióban, ami a teljes feldolgozóipar 10,5 százalékát jelenti. Ugyanebben az évben a faalapú iparágak bruttó hozzáadott értéke az EU-ban 136 milliárd euró volt, ami a teljes feldolgozóipar 7,2 százaléka. Az erdészet és a faipar értéklánca nagyrészt független a harmadik országoktól, és ellenáll a válságoknak. Az éghajlatváltozásra és a gazdasági bizonytalanságokra való tekintettel minden eddiginél fontosabb a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlása és a nagyobb fafogyasztás. A fa felhasználása és az ebből eredő erdőfelújítás a társadalom fenntarthatóság felé történő átalakulásának kulcsfontosságú építőkövei. Arra kérjük Önöket, mint az Európai Unió vezetőit és magas rangú tisztviselőit, hogy az Unió kulcsfontosságú politikáinak irányítása során vegyék figyelembe ezeket a szempontokat. Különösen az általunk nem hatékonynak ítélt erdőterületek folyamatos megszüntetésével kapcsolatban.
A fenntartható erdőgazdálkodás elengedhetetlen a foglalkoztatás, az értékteremtés, az éghajlat- és a környezetvédelem szempontjából.
Mellékeljük közös állásfoglalásunkat: A közép- és kelet-európai faipari érdekképviseletek a fenntartható erdőgazdálkodás és fahasználat révén az éghajlatvédelem, a foglalkoztatás és az értékteremtés érdekében.

A közép- és kelet-európai (CEE) országok faipari érdekképviseletei a fenntartható erdőgazdálkodás és fahasználat révén klímavédelemre, foglalkoztatásra és értékteremtésre szólítanak fel.

Álláspontjaink:

• Az Európai Unió és valamennyi európai ország kormánya egyértelmű elkötelezettségét kérjük a fenntartható erdőgazdálkodás és a fa fokozott felhasználása mellett.
• Az uniós politika és annak az erdőkre, valamint az erdészeti és faipari értékláncra gyakorolt hatásának átfogó hatásvizsgálata szükséges.
• A fenntartható erdőgazdálkodás és a fa felhasználásának keretfeltételeinek egyszerűsítését kérjük.

Bevezetés
A COVID-járvány és az ukrajnai háború hatásai miatt a reálpolitika és a megvalósíthatóságra való összpontosítás fontosabb, mint valaha. Emellett az éghajlati válság kezelése a következő évtizedekben is hatalmas kihívást jelent majd. Létfontosságú, hogy csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és azt nagyrészt fenntartható, biogén szénnel helyettesítsük. Az Európai Unió célja, hogy 2050-re nullára csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását. Működő gazdaság nélkül azonban a társadalom fenntarthatóság felé történő átalakítása nem lesz pénzügyileg életképes, és a lakosság sem fogja támogatni.
Aggódunk amiatt, hogy az Európai Unió jogszabályi kerete a fenntartható és megújuló erőforrás, a fa felhasználásának tarthatatlan és észszerűtlen korlátozását eredményezi.

Rugalmas gazdasági ágazat
A fenntartható erdőgazdálkodásból származó fa az iparunk alapja. A faalapú iparágak 2020-ban 3,1 millió embert foglalkoztattak az Európai Unióban, ami a teljes feldolgozóipar 10,5 százalékát jelenti. Ugyanebben az évben a faalapú iparágak bruttó hozzáadott értéke (GVA) az EU-ban 136 milliárd euró volt, ami a teljes feldolgozóipar 7,2 százaléka. Az erdészet és a faipar értéklánca nagyrészt független a harmadik országoktól, és ellenáll a válságoknak. Az éghajlatváltozásra és a gazdasági bizonytalanságokra tekintettel minden eddiginél fontosabb a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlása és a fa felhasználásának erősítése.
A faépítés elterjedése az építőiparban és az anyag széles körű felhasználása alternatívát kínál a fosszilis nyersanyagokkal, valamint a CO2-intenzív anyagokkal és termékekkel szemben. Ráadásul minden kitermelt fa 100 százalékban hasznosul és értékes termékekké kerül feldolgozásra. A fa újrafelhasználható, és másodlagos nyersanyagként fontos építőköve a fenntartható és környezetbarát körforgásos gazdaságnak. A fa felhasználását és az ebből eredő erdőfelújítást a társadalom fenntarthatóság felé történő átalakulásának és az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek kulcsfontosságú építőköveinek tekintik.

Erdők és éghajlat
Európa erdei hatalmas megújuló tartalékokkal rendelkeznek. Európa erdőterülete 14 millió hektárral nőtt, míg a fakészletek 1990 óta 8,3 milliárd köbméterrel gyarapodtak. Összességében a becslések szerint a nettó éves növekedés 65 százaléka a fakitermelő ipar 2020-ban az EU erdeiben lévő faanyag éves éves növekedésének mintegy 90 százalékát távolította el. A biológiai sokféleség szempontjából releváns paraméterek többsége javult az erdőkben. A kiterjedt területek szigorú jogi védelem alá helyezése és az erdőhasználat tiltása nem vezet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez. Ez csak fenntartható erdőgazdálkodással érhető el, amelynek célja az erdők életképességének és növekedésének magas szinten tartása.
A CO2-kibocsátás megelőzhető az erdeinkben növő fa felhasználásával. Az erdőket szisztematikusan kell kezelni, hogy az új fafajokkal és a kártevők elleni küzdelemmel „klímaképesek” maradjanak. A fenntartható erdőgazdálkodás biztosítja, hogy nem vágnak ki több fát, mint amennyi visszanő, és ez megteremti az alapját a fokozott fahasználatnak és az európai erdők növekedésének. A fa többszörös és optimális hozzáadott értékű újrafelhasználása szempontjából a tartós fatermékekben való anyagában történő felhasználás mellett a fa és a biomassza kaszkádszerű felhasználásának elvét megtartva a biomassza biomasszából történő energiaellátáshoz is hozzá lehet járulni.
A fahasználat mindkét változata hozzájárul az éghajlatvédelemhez és az energiaszuverenitáshoz.
A biogazdaság fenntartása érdekében biztosítani kell az erdőkből származó fa folyamatos felhasználását, mivel a fa felhasználása és az aktív erdőgazdálkodás a legerősebb eszköze az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek.

Az éghajlatvédelem és a gazdaság összekapcsolása a megfelelő jogszabályi keretekkel
Az Európai Unió politikájának el kell gondolkodnia a független európai gazdaság és termelés értékén, és felelősséget kell vállalnia a munkahelyekért. Ezáltal az EU példaképpé válhatna a fenntarthatóság ösztönzése és a szabványok megalkotása terén világszerte az éghajlatvédelem és a hatékonyság terén. A jelenlegi helyzetben nem szabad saját megújuló erőforrásait felhasználni, ez a rossz út.
Egyértelmű elkötelezettséget követelünk az Európai Uniótól és az összes európai ország kormányától a fenntartható erdőgazdálkodás és a fa fokozott felhasználása mellett. Ehhez az európai zöld megállapodást az új európai realitásokhoz kell igazítani.
Az EU jelenlegi politikáiban, különösen a Bizottság politikáiban, egymással versengő célkitűzések figyelhetők meg. Az Európai Bizottság elnöke támogatja a faépítést, és a fa felhasználása tekintetében vannak biztató jelek. Számos kezdeményezésnek köszönhetően azonban az erdők várhatóan CO2-t tárolnak, és szinte lehetetlenné teszik a fakitermelést. A mi szempontunkból az Európai Unió eltérő célkitűzései döntő fontosságúak és károsak az éghajlatvédelem és a gazdaság összekapcsolása szempontjából.
Követeljük az uniós politika és annak az erdőkre, valamint az erdőgazdálkodás és a faanyag értékláncára gyakorolt hatásainak átfogó értékelését. Ez a következőket foglalja magában:

• A földhasználatról, a földhasználat-változásról és az erdőgazdálkodásról szóló rendelet (LULUCF).
• az EU erdészeti stratégiája
• Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája
• Megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED) III
• Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet
• A természet helyreállításáról szóló rendelet

Véleményünk szerint e projektek kombinációja a megújuló és fenntartható nyersanyag, a fa felhasználásának tarthatatlan és észszerűtlen korlátozását eredményezi.
Végezetül követeljük az erdészeti ágazat megfelelő részvételét az érdekelt felek irányításában és az EU erdészeti stratégiájáról folytatott párbeszédben. Gazdasági rendszerünk fenntartható növekedési képessége óriási előnyökkel járhat, ez a tudás szükséges ahhoz, hogy a hiányos perspektívák és a nem megfelelő ábrázolások eloszlatásához.

Következtetés
A „klímabarát” erdők, amelyek faanyagának növekedését hasznosítják, ideálisak az éghajlatvédelem, a foglalkoztatás és az értékteremtés szempontjából. Az európai fenntartható módon kezelt erdőkből származó fa fokozott felhasználása növeli Európa hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és biztosítja az európai faipar független értékláncát. Az osztrák, cseh, horvát, lengyel, magyar, szlovák és szlovén faipari szövetségek az Európai Unió intézményeihez és a tagállamokhoz fordulnak, hogy egyszerűsítsék a fenntartható erdőgazdálkodás és a fahasználat keretfeltételeit.

CEE országok faipari szervezetei – köztük a FAGOSZ

Ausztria sajtóközleménye a közös nyilatkozatról (05-11)