Gyakorlatilag túlzás nélkül állítható, hogy ez „egy francia paradoxon”, amely sokat elárul a francia ipar állapotáról: az ország egyharmadát erdő borítja, de úgy tűnik, képtelen kielégíteni a faanyagok iránti belső építőipari keresletet, amelyet az új környezetvédelmi előírások (is) ösztönöznek. Az okok azonban nem csak rendkívül összetettek, egy részük az 1930-as évek adótörvényeiben keresendő, ugyanis a mai napig érdemesebb „csak birtokolni” egy erdőt, mintsem azt profitorientált módon művelni.

Az ország agrárminisztériuma számára nemrég készített jelentés szerint 3,5 millió olyan erdőtulajdonos van Franciaországban, aki a valóságban képtelen az erdejét művelni, ami nagyon komoly következményekkel jár az ökológiai átmenet és a karbonsemlegesség elérését tekintve, mivel azt jelenti, hogy a francia erdők 40%-át nem művelik. Ugyan Franciaország azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tíz éven belül megújítja erdeinek 10%-át, ezt maga Emmanuel Macron népszerűsítette azzal, hogy 2022 végére 1 milliárd fa ültetését ígérte egy évtized alatt. Ez egy fontos kihívás, de nagy akadályba ütközik: Franciaország erdeinek 75%-a jelenleg 3,5 millió magánföldtulajdonos tulajdonában van, akiknek túlnyomó többsége nagyon kis erdőterületeket birtokol. Ennek a visszás helyzetnek a föloldására a 2022-es erdészeti társadalmi egyeztető fórum (Assises de la forêt) után egy erdészeti szakemberekből álló munkacsoportot hoztak létre, ami nemrég adta át javaslatait Marc Fesneau mezőgazdasági miniszternek.

Az Anne-Marie Bareau, a francia magánerdőgazdálkodók országos szövetsége (CNPF[1]) elnöke és Dominique Jarlier, az erdőtulajdonos települési önkormányzatok szövetségének[2] országos elnöke társelnökletével megvalósult munka kiegészíti a néhány hónappal ezelőtt Elisabeth Borne miniszterelnök által megbízott ellenőrző misszió tevékenységét, ami a Mezőgazdasági Minisztérium várakozásai szerint még eredményesebbé teszi a szakmai vitákat. A francia karbonsemlegességi célok elérését nehezíti, hogy a minisztérium adatai szerint a magántulajdonban lévő erdők 40%-a (vagyis a francia erdők teljes területének 30%-a) 4 hektárnál kisebb területű parcellákból áll, amelyek 3 millió tulajdonos tulajdonában vannak, akik többnyire nem kezelik őket: ma csak a 25 hektárnál nagyobb erdők esetében kötelező a kezelési terv készítése (ezt a küszöbértéket 20 hektárra csökkentik).

Tammouz Eñaut Helou, az erdészeti szövetkezetek szövetségének (UCFF) főtitkára szerint össze kell fogni a kisebb birtokokat, hogy konszolidálják és egyesítsék a kezelésüket. Ennek érdekében a jelentés tizenhat olyan intézkedést javasol, amelyek célja az érintett földterületek ismeretének javítása, illetve kezelésük megkönnyítése és egyszerűsítése. Javasolja, hogy az ingatlanok azonosítása és jellemzése érdekében először szociológiai tanulmány készüljön. Szükség lesz a földügyi nyilvántartás frissítésére is, például közjegyzők segítségével.

A munkacsoport szerint egyes területeken az erdőterületek és parcellák akár 20%-a nincs ilyenként feltüntetve a telekkönyvben. Az is kérdés, hogy milyen eljárásokat kell kidolgozni az azonosított tulajdonosok nélküli erdők kezelésére, például elővásárlási jogok révén, vagy arra kell ösztönözni a kisebb tulajdonosokat, hogy gazdálkodási céllal csoportosuljanak. A jelentés szerint meg kell vizsgálni az ilyen csoportosulások esetében alkalmazandó eszközöket, legyenek azok ösztönzők vagy kényszerítő intézkedések. Végezetül a fenntartható gazdálkodási dokumentumok egyszerűsítését javasolja az ilyen csoportosulások esetében, ugyanis a jelenlegi szabályozás alapján jelenleg a magánerdőknek csak egyharmada rendelkezik ilyen dokumentumokkal.

A 2024. évi költségvetési törvényjavaslat (ami 7 milliárd eurót szán Franciaország zöldítésére) részeként a kormány 500 millió eurós keretet hagyott jóvá az erdészetre, amelyből 250 millió eurót a meglévő erdők felújítására szántak. Ez arra ösztönözheti az erdőtulajdonosokat, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, és mivel a tárca szerint a globális felmelegedés miatt egész erdőterületeket fenyeget a pusztulás veszélye a fenntartható gazdálkodás hiánya miatt, „nem engedhetik meg magunknak, hogy a véletlenre bízzák a dolgokat”.

A jelenlegi helyzet a francia fakülkereskedelmi mérleg szempontjából is tarthatatlan, a France Stratégie 2023 júliusi feljegyzésében többek között arra is rámutat, hogy a fák növekedéséhez és a szén-dioxid megkötéséhez szükséges időt figyelembe véve az energetikai célú fás biomassza mérlege rövid távon nem feltétlenül pozitív. „Ma az ágazatnak nyújtott állami támogatás fele az energetikai célú fás biomasszára fordítódik (ami a kitermelt fa 68%-át teszi ki), és kétségtelenül helyénvaló lenne ennek egy részét átirányítani a fafeldolgozó-ipar fejlesztésére” – mutat rá Nicolas Riedinger a Les Échos napilapban. Ehhez azonban meg kell erősíteni a fafeldolgozó ipart (amit már Nicolas Sarkozy is megpróbált köztársasági elnökként, de azóta sem sikerült), sőt van még egy további, nem elhanyagolható kihívás: az ágazat kereskedelmi deficitjének helyreállítása, amely folyamatosan növekszik (-9,5 milliárd euró 2022-ben). Franciaország olcsó nyers faanyagot exportál, és magasabb hozzáadott értékű feldolgozott termékeket importál, mutat rá a France Stratégie, amit mindenképpen meg kell(ene) fordítani.

A francia faipar lemaradása és nem kielégítő versenyképessége szoros összefüggésben van az erdőterületek tulajdonviszonyaival és elaprózottságával. Ahogy azt a Les Échos egy korábbi írásában is elemezte, az építőiparban a francia fa hiánya nem más, mint „aberráció[3]”, ugyanis hiába lett „divat” fából építkezni, ha a francia faipar képtelen belső forrásokból kielégíteni az igényeket még annak ellenére is, hogy a feldolgozóipar megerősítésére történtek-történnek intézkedések. A szerző, Christophe Palierse leszögezi, „ez egy francia paradoxon, amely sokat elárul a francia ipar állapotáról: az ország egyharmadát számtalan erdő borítja, de Franciaország úgy tűnik, képtelen kielégíteni a faanyagok iránti építőipari keresletet, amelyet az új környezetvédelmi előírások (is) ösztönöznek. A francia építtetők és kivitelezők egyöntetűen megjegyzik – és sajnálkoznak -, hogy a hazai termelés hiánya miatt Skandináviából, Németországból és Ausztriából kell importálniuk az anyagokat.”

A publicista idézi Olivier Wigniolle-t, az Icade vezérigazgatóját, aki szerint a helyzet még bizarrabb, mint amilyennek látszik. Szerinte „az építéshez használt fa alapanyag nagy része francia. De Ausztriába vagy a skandináv országokba szállítják, hogy ragasztott faelemeket készítsenek belőle, mielőtt Franciaországba importálnák. Környezetvédelmi szempontból ez teljes tévút.”

A helyzetnek azért van magyarázata, mivel Franciaországban a legutóbbi időig alig volt kereslet a legtöbb, fából készült és ma kurrens építőanyagra, egyszerűen nem alakult ki kellő kapacitású földolgozóipar, amire most – többek között – a France 2030 gazdaságfejlesztési program támogatásával igyekeznek megoldást találni, a folyamatban többek között Elzász jár az élen. A fűrészüzemekbe és a fafeldolgozásba történő beruházások összege a 2020-2022-es időszakban megduplázódott, és 700 millió euróra emelkedett, ám 3-4 évre van szükség, mire egy új üzem termelése eléri a szükséges szintet. Franciaország gyengesége annak is köszönhető, hogy a bőséges és növekvő erőforrás ellenére az erdők használata messze nem optimális, a tulajdonjogok széttagoltsága (azaz az elaprózott birtokszerkezet) hátrányt jelent az optimalizálás szempontjából.

Az országos faipari szervezet (FNB[4]) egyik vezetője, Nicolas Douzain-Didier szerint sajnálatos, hogy Franciaországban nincs mód a legkisebb erdőbirtokok összevonására. Úgy látja, az a tény, hogy az erdőtulajdonosok száma 3,5 millió, „bizonyos tehetetlenséget” okoz, ezzel szemben Németországban egy 10 hektárnál kisebb földterületet nem lehet tovább aprózni. Szakértők szerint ez a helyzet egy olyan adórendszer következménye, amely inkább az örökségre, mint a fakitermelésre irányul, ami utalás az úgynevezett „Sérot-Monichon” adótörvény végrehajtási utasítására[5], amely 1930 óta létezik, és amely az örökségek és az élő hozzátartozók közötti ajándékozások után az államnak fizetendő illetékek 75%-áig mentesíti az adóalanyt[6], ha az vállalja, hogy évtizedeken keresztül jó állapotban tartja az erdőt. Azaz egyáltalán nem ösztönzi az erdőtulajdonost profitorientált erdőgazdálkodásra, így nem meglepő, hogy ez visszahat a faiparra is (nem véletlen, hogy a Nemzetgyűlésben[7] és a Szenátusban[8] is napirenden van a kérdéses jogszabály módosítása). A Saint-Gobain például, ami magát a „fenntartható építés globális éllovasának” tartja, még mindig hezitál a lehetséges franciaországi beruházásai esetében. Benoît Bazin ügyvezető igazgató úgy fogalmaz, „Franciaország vezető fakereskedőjeként érdekel bennünket a téma, de előbb egy alapvető nehézséget kell leküzdenünk: versenyképesebbé kell tennünk az upstream francia erdészeti ágazatot. A francia erdők soha nem voltak konszolidáltak. Ez egy politikai és társadalmi kérdés, amelyet meg kell oldani”.

Ugyanakkor az erdészek Beaujolais régióban is több-kevesebb sikerrel küzdenek a globális felmelegedéssel. A francia kormány főleg a klímaváltozás következményeinek tompítására egyre komolyabb összegeket fordít az erdőgazdálkodásra, többek között a France 2030 gazdaságfejlesztési program[9] keretében.

A Les Échos gazdasági napilapban ennek kapcsán Anne Feitz közölt cikket, a helyzetet a Château de la Chaize pincészetet övező erdők egyre rosszabb állapotával igyekszik érzékeltetni, az okokat egyértelműen a globális felmelegedéssel összefüggő vízhiányra vezeti vissza, ami komoly károkat okoz a birtokhoz tartozó 230 hektáros erdőt alkotó Douglas-fenyőknél és más fajoknál. Idézi Thomas Canonier-t, a birtok minőségügyi, biztonsági és környezetvédelmi vezetőjét, aki szerint 2018-ban a terület egy részén egy hasonló állapotú parcellát a korábbi általános gyakorlatot követve tarra vágtak és újratelepítettek, azonban a telepítés nem sikerült, így más megoldást kell választani. Mindez azért fontos, mert az erdő nemcsak a számos ökoszisztémához szükséges biológiai sokféleségnek ad otthont, hanem szén-dioxid-elnyelő is, ami nélkülözhetetlen, ha Franciaország el akarja érni az éghajlati célokat.

Valójában az erdőgazdálkodás szerves részét képezi Franciaország ökológiai tervezésének, noha az Ökológiai Tervezés Főtitkárságának[10] szervezeti egységei küszködnek a 2030-ra kitűzött cél meghatározásával, ugyanis a földhöz és az erdőkhöz kapcsolódó szén-dioxid-megkötés 1999 és 2022 között évi 24 millió tonnáról 13 millió tonna CO₂-egyenértékre csökkent.

Az Emmanuel Macron személyes támogatását is bíró erdőgazdálkodás- és telepítés támogatására a kormány a 2024-es pénzügyi törvényjavaslat részeként egy 500 millió eurós keretet hagyott jóvá, ennek felét a „nemzeti erdészeti megújítási terv” megvalósítására fordítják, ám a részéletekkel a kormány egyelőre adós, nyilatkozta a lapnak Tammouz Enaut Helou, az erdészeti szövetkezetek szövetségének (UCFF[11]) főtitkára.

A szőlőbirtok csatlakozott a Coforêt[12] erdőgazdálkodó szövetkezethez és a folyamatos erdőborítást biztosító természetközeli erdőgazdálkodásra tért át, aminek alapját a természetes fölújulás jelenti – ám erre nem vehető igénybe telepítési támogatás. Az ilyen jellegű folyamatos kezelés költségesebb a fenntartás szempontjából, de a kivágott fa jobb minőségű: idővel a kiadások és a bevételek kiegyenlítődnek és kiegyenlítik egymást, mondta a lapnak Corentin Fouilland, a Coforêt műszaki igazgatóhelyettese.

A szőlőbirtokhoz tartozó erdőkben kitermelt fa eladásából származó bevétel nagy részét (ez a régióban hektáronként 8 000 és 12 000 euró közöttre tehető) újratelepítésre fordították, de a használandó fajok meghatározásakor már figyelembe kellett venni a globális felmelegedést.

Néhány évvel ezelőtt ez egyetlen faj lett volna, ehelyett az erdészek a Douglas-fenyő, a cédrus és a korzikai feketefenyő (Pinus laricio) kombinációja mellett döntöttek, amivel a kockázatokat akarják csökkenteni. Ennek ellenére jelentős a bizonytalanság, hiszen csak azt tudják, hogy Lyontó északra húsz-harminc év múlva ugyanolyan éghajlatuk lesz, mint jelenleg a jóval délebbre lévő Montélimarban, ám ma még senki sem tudja, milyen fajok alkalmazkodnak majd ehhez az új helyzethez, lesznek-e pl. késői fagyok, amelyeket a cédrus nem tud elviselni?

Az egyetlen dolog, ami biztos, hogy nem lehet úgy folytatni, mint eddig.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Nagykövetsége, Párizs

[1] https://www.cnpf.fr/ Centre national de la propriété forestière

[2] Fédération nationale des communes forestières

[3] Construction : « l’aberration » du manque de bois français

[4] Fédération nationale du bois https://www.fnbois.com/

[5] Décret du 28 juin 1930 relatif aux conditions d’application de l’article 15 de la loi de finances du 16 avril 1930. https://www.legifrance.gouv.fr/loda/id/JORFTEXT000000481115

[6] https://www.loir-et-cher.gouv.fr/Actions-de-l-Etat/Environnement/Foret/Fiscalite/Certificat-Loi-Monichon

[7] https://www.assemblee-nationale.fr/dyn/16/amendements/0273A/AN/798.pdf

[8] https://www.senat.fr/enseance/2022-2023/114/Amdt_I-641.html

[9] https://www.gouvernement.fr/france-2030

[10] Secrétariat général à la planification écologique https://www.gouvernement.fr/france-nation-verte/le-secretariat-general-a-la-planification-ecologique

[11] Union de la Coopération Forestière Française https://lescooperativesforestieres.fr/

[12] https://www.coforet.com/

[FATÁJ kiegészítés: a francia Nemzeti Erdészeti és Faipari Program 2016-2026 (PNFB) itt érhető el]

A francia Ökológiai Átalakulási Ügynökség (Ademe) Magazinja „Erdők és faipar: az egyensúly megtalálása” címmel egy tematikus dossziét tett közzé, amelynek fő cikke az ökoszisztémák megőrzése és a fa felhasználásának fejlesztése közötti megfelelő egyensúly megtalálásának szükségességéről szól. További témák:
-> Nagyítás: az erdő többféle funkciója
-> Közös interjú Antoine Pierarttal, az ADEME talaj- és jövőkutató mérnökével és Françoise Alric-kal, az Erdészeti Közösségek Országos Szövetségének (FNCoFor) igazgatóhelyettesével,
-> egy riport a Hyperionról, Franciaország legnagyobb favázas épületéről.

A fa felhasználásának fejlesztése: szükséges, de észszerű módon.

Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az ökoszisztémák minőségének megőrzése és a fa felhasználásának fejlesztése között. Ellenkező esetben nem fogjuk elérni az ökológiai átállás célkitűzéseit.

Az ADEME tavaly közzétett „Átmenet(ek) 2050″ című tanulmánya részeként négy olyan forgatókönyvet vizsgált, amelyek 2050-re szén-dioxid-semlegességhez vezethetnek. Egyik sem nélkülözheti a fa felhasználását az építőiparban, az építőanyag- vagy az energiaágazatban. Nem fogjuk elérni a célt, ha kizárólag az erdők szén-dioxid-elnyelő szerepére támaszkodunk” – mondja Jérôme Mousset, az ADEME biogazdaságért és megújuló energiáért felelős igazgatója. A CO2 tárolására való képességük alapvető fontosságú, ez az egyik oka annak, hogy meg kell őriznünk, sőt fejlesztenünk kell őket. Ahhoz azonban, hogy teljesíteni tudja az éghajlatvédelmi kötelezettségeit, Franciaországnak is hatfelé kell osztania az üvegházhatású gázok kibocsátását, és fel kell hagynia a fosszilis tüzelőanyagok használatával. Ez gazdasági tevékenységeinek erőteljes dekarbonizációját jelenti. A fa megújuló megoldást jelent bizonyos üvegházhatású gázokat kibocsátó anyagok vagy fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére. Feltéve természetesen, hogy a fa fenntartható módon kezelt erdőkből származik, és hogy a fakitermelés növekedését ellenőrzik.

A teljes láncra való hatás

Hogyan fejleszthetjük a fa felhasználását úgy, hogy közben fenntartható módon gazdálkodunk az erdőkkel? Ez volt a célja a 2021-2022 telén az állam által szervezett Erdő és fa konferenciának. Minden érdekelt felkérést kapott, hogy dolgozzon ki egy olyan kívánatos és közös jövőképet az erdőkről, amely képes összeegyeztetni az erdők különböző funkcióit (lásd 9. oldal). Ennek alapján az állam számos intézkedést hozott, különösen az „Erdőfelújítás” rendszer megerősítését, amelyet jelenleg az ADEME irányít. Erre 150 millió eurót fordítanak 2023-2024-ben. A cél az, hogy a tulajdonosokat segítsék az erdők ellenálló képességének megerősítésében a károsodott, beteg vagy haldokló erdőkben végzett célzott újratelepítési vagy felújítási műveletek révén. A cél a fafajok diverzifikációjának előmozdítása és a biológiai sokféleségben gazdag területek megőrzése, hogy korlátozzák az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségüket.

A kormány emellett 400 millió eurót különített el az erdészeti és faipari ágazat szerkezetének korszerűsítésére. Ezt 2022 elején jelentette be a francia ipar versenyképességének támogatását célzó France 2030 beruházási stratégia kiterjesztéseként.

„Az ügynökség feladata volt a fa építőipari felhasználásának (az Investissements d’Avenir-en keresztül) és a biomasszából történő hőtermelésnek (a Fonds Chaleur-en keresztül) a fejlesztése. Ez az új keret lehetővé teszi számunkra, hogy megerősítsük az ökológiai átállással kapcsolatos intézkedéseink koherenciáját azáltal, hogy beavatkozunk a teljes faipari láncba, a termeléstől a végső felhasználásig, a köztes láncszemeken keresztül” – jelezte Jérôme Mousset.

Így az ADEME a „Hatékony és rugalmas erdőgazdálkodás és erdőművelés” (AMI ESPR) című pályázati felhíváson keresztül segíti az erdészeti munkákat végző vállalatokat a gépesítésben és a korszerűsítésben, feltéve, hogy a kiválasztott gépek és berendezések amellett, hogy hatékonyabbak és kevésbé balesetveszélyesek a dolgozók számára, a lehető legkevesebb hatással vannak az erdőtalajra. A kedvezményezetteknek, azaz a kkv-knak a fenntarthatóság mellett is elkötelezettnek kell lenniük. A „Biomassza hő- és faipar” (BCIB) és a „Fából előállított termékek és építési rendszerek iparosítása” (SCB) című pályázati felhívások a fafeldolgozó vállalatoknak, különösen a fűrészüzemeknek, a fából készült kazánok tüzelőanyagának gyártóinak és az innovatív biotermékek, például a ragasztott rétegelt fa gerendák vagy az épületekhez használt panelek gyártóinak szólnak (lásd a keretes írást). Miközben segítenek ezeknek a szereplőknek teljesítményük javításában, ezek a programok azt is megmutatják nekik, hogy a fából származó melléktermékek (fűrészpor, fakéreg stb.) elsődleges felhasználásával csökkenthetik számláikat és energia-önellátóbbá válhatnak.

Szükséges józanság

A fogyasztási szokásainkban azonban továbbra is a józanság a prioritásunk” – mondja Sarah Martin, az ADEME Mezőgazdasági, Erdészeti és Élelmiszeripari Főosztályának vezetője. Ez a kérdés minden forgatókönyvben jelen van, még a legoptimistábbakban is, ami a technológiák azon képességét illeti, hogy kompenzálják a túl későn bekövetkező ökológiai átmenetet. Ezért továbbra is arra ösztönözzük a vállalatokat, a helyi önkormányzatokat és a magánszemélyeket – ahogy mindig is tettük -, hogy csökkentsék energiafogyasztásukat, és csak azt vásárolják meg, amire hosszú távon szükségük van. Minden termék, még a bioalapú is, minden energia, még a megújuló is, hatással van a környezetre. Továbbá a fakitermelés ellenőrizetlen növekedése a gazdag és változatos ökoszisztémák fokozatos felváltásához vezetne a gyorsan növő, néha intenzíven kezelt monokultúrás fákkal. Ez a fejlődés hozzájárulna a talaj elszegényedéséhez, növelné az erdők sebezhetőségét az éghajlati veszélyekkel (betegségek, szélsőséges aszályok stb.) szemben, és csökkentené a szén fenntartható tárolására való képességüket.

Két projektfelhívás a faépítés és más bioalapú anyagok fejlesztésének előmozdítására

A „Biomasszából előállított hő és faipar” (BCIB) című projektfelhívás a fűrészüzemeket és a falemez-gyárakat célozza. Célja a szárítási kapacitások növelése a fapiaci szegmensek (építőipar, bútoripar, csomagolóipar stb.) minőségi követelményeinek való megfelelés érdekében, valamint a faiparban keletkező melléktermékek felhasználásának előmozdítása a hőtermelés révén történő energiaautonómia biztosítása érdekében.

A „Faipari termékek és építési rendszerek iparosítása” (SCB) című projektfelhívás ösztönzi a nagy faanyagok további fűrészelési kapacitásainak fejlesztését, illetve a parketta vagy az építőiparban használt feldolgozott anyagok gyártósorainak fejlesztését.

Az erdők sokrétű funkciói

A fenntartható erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy figyelembe vesszük e természeti területek által nyújtott összes „szolgáltatást”: a gazdaság és az ökológiai átmenet, valamint a környezet, a terület és a társadalom számára. Minden felhasználási módot össze kell egyeztetni.

Ökológiai funkció:
Az erdők a biológiai sokféleség pótolhatatlan tárházai. Tisztítják a levegőt és a talajvizet.

Klimatikus funkció:
A fák és a talajok szén-dioxid-elnyelők. A szén a fában megmarad, még akkor is, ha kivágják. Másrészt a fa elégetésekor visszatér a légkörbe. Ezért előnyben kell részesíteni a fa olyan felhasználási módjait, amelyek megőrzik ezt a készletet (építőipar, hosszú élettartamú anyagok stb.).

Védelmi funkció a természeti kockázatokkal szemben:
Az erdők mérséklik a talaj- és part menti eróziót, vízáteresztő talajuk segít szabályozni az árvizeket, a fák gátat képeznek a lezuhanások és lavinák ellen…

Gazdasági funkció:
A fát építőanyagok, bútorok, papír, karton, bioalapú termékek, energia előállítására használják… Mindezek az ágazatok foglalkoztatási forrásokat jelentenek, és hozzájárulnak a terület függetlenségéhez az erőforrások és az energia tekintetében.

Vonzó funkció:
A táj hozzájárul a terület vonzerejéhez a lakosok számára, valamint a turisztikai tevékenységhez.

Szociális és egészségügyi funkció:
Az erdők szabad rekreációs területek, ahová a sétálók, a sportolók és a gombaszedők járnak, hogy fellélegezzenek, feltöltődjenek, vagy a frissesség szigetét találják.

Az egészséges erdőtalajok fenntartása

A talaj minősége ugyanolyan fontos az erdők légköri szén-dioxid-megkötő és biodiverzitás-fenntartó képessége, valamint rugalmassága szempontjából, mint a növényzeté. Antoine Pierart, az ADEME talaj- és jövőkutató mérnöke és Françoise Alric, az Erdészeti Közösségek Országos Szövetségének (FNCoFor) igazgatóhelyettese tájékoztat.

Milyen kockázatoknak vannak kitéve az erdőtalajok?
Antoine Pierart: Az éghajlatváltozás és a nem megfelelő gazdálkodási és fakitermelési gyakorlatok (nagy kiterjedésű csupasz talajterületek kivágása stb.) veszélyeztetik a talaj minőségét, ami az egész erdei ökoszisztémára kihatással van. A talaj a növényzet növekedésének és életképességének alapja. Sokféle állatnak és mikroorganizmusnak ad otthont, amelyek a bomló fával táplálkozva hozzájárulnak a szén tárolásához és a föld termékenységéhez.

Mit lehet tenni a talaj megőrzése érdekében?
A.P.: Az ADEME-t az ökológiai és a mezőgazdasági minisztérium bízta meg azzal, hogy koordinálja az erdőtalajok védelmének szentelt nemzeti cselekvési terv kidolgozását. Ennek érdekében műhelytalálkozókat szerveztünk az összes érdekelt fél részvételével (az erdőgazdálkodók és -üzemeltetők képviselői, akadémikusok, környezetvédelmi szervezetek stb.) Számos akadályt azonosítottak, többek között a tájékoztatás, a tudatosítás és a szakemberek képzésének hiányát, valamint az új eszközök (például a talajdiagnosztika és -ellenőrzés terén) és gazdasági ösztönzők (a megfelelőbb technikák és/vagy gépek stb. bevezetése érdekében) kifejlesztésének szükségességét. Végezetül hangsúlyozták az erdőgazdálkodási gyakorlatok hatásával kapcsolatos ismeretek javítását. Ezt a tervet nyárra kell véglegesíteni.

Miért érdemes vigyázni az erdőtalajokra?
Françoise Alric: A talajok nagy biológiai sokféleségnek adnak otthont, és nagy mennyiségű szenet tárolnak. Ez nem jelenti azt, hogy az erdőket nem szabad kihasználni: fenntartható gazdálkodásuk megköveteli, hogy a fakitermelés és a metszés a helyes gyakorlatnak megfelelően történjen. Az állami erdőkben ezt az Office National des Forêts (ONF) irányítja.

Mit tehetnek az erdőkkel rendelkező önkormányzatok?
F.A.: Együttműködnek az ONF-fel az erdeik fenntartható kezelésében. Ők azok, akik a fakitermeléshez és az erdőgazdálkodási munkákhoz szükséges beruházásokat is érvényesítik. Ezért előmozdíthatják a talajra kevésbé ható berendezések beszerzését, ahogyan arra az ADEME is ösztönzi őket az új projektfelhívások révén. A jelenlegi gépek már lehetővé teszik, hogy több fát takarítsanak be anélkül, hogy sokat kellene mozogni. A kihívás most az, hogy csökkentsék a talajra gyakorolt terhelésüket.

A kockázatok megelőzésének kérdése is felmerül…
F.A. : Abszolút. Amellett, hogy az erdők szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklésében, a biológiai sokféleség védelmében és egy régió turisztikai vonzerejének növelésében, segítenek megelőzni bizonyos természeti katasztrófák okozta károkat. A nem fenntartható gazdálkodás keretében végzett fakivágások növelik az erózió és a vízzáróság kockázatát, és így heves esőzések esetén az iszapömlések vagy földcsuszamlások veszélyét.

A Hypérionnal a faépítés új dimenziót kap

A Hypérion Franciaország legnagyobb faszerkezetű épülete. Az ADEME-nek köszönhetően számos akadályt elhárítottak az építése elől, különösen a tűzveszélyességgel kapcsolatosakat.

Az 55 méter magas, 16 emeletes Hypériont 2021-ben adta át az Eiffage Construction az Etablissement Public d’Aménagement de Bordeaux Euratlantique (EPABE) felkérésére, amely a helyi faipart kívánta ösztönözni. A projekt 4,3 millió eurós pénzügyi támogatást kapott az ADEME-től, amelynek egy része visszafizetendő, a Programme d’Investissements d’Avenir keretében. Ez a támogatás segített számos technikai akadály elhárításában” – magyarázza Patrice André, az ADEME Vállalkozások és Ipari Átmenetek Főosztályának projektmenedzsere. Különösen arról kellett gondoskodnunk, hogy a fából készült homlokzatokat, falakat és mennyezeteket úgy tervezzük meg, hogy ne növeljék a tűzveszélyt. Ez így is van: bár az épületet a faépítményekben a tűz terjedéséről szóló új doktrína közzététele előtt építették, megfelel annak. Az épület a hibrid anyagoknak köszönhetően jó stabilitást mutat a földrengésekkel szemben is.

Ökológiai és biztonságos

Az első három emelet és az épület magja betonból készült, a felsőbb emeletek azonban beton, fa és acél keverékei. A homlokzatok fakeretből készültek, ami első ilyen magasságban! „A Hyperion hozzájárult ahhoz, hogy a helyi ágazat nagyobb ismertséget kapjon, különösen a helyszínen kívüli alvállalkozó és a keresztrétegelt fa (CLT) modulok gyártása. Az eredmény kielégítő: az épület szénlábnyoma 45%-kal alacsonyabb, mint egy hasonló hagyományos építményé, RT 2012 -20%-os tanúsítvánnyal rendelkezik, és az NF Habitat HQE 9 csillagot kapott” – mondja Jacques Bouillot, az Eiffage Construction innovációs igazgatója. A fejlesztők megnyugodhatnak egy ilyen projekt megvalósíthatóságát illetően.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ADEME