Több mint egy évtizede a World Resources Institute (WRI) helyi vállalkozásokkal, kormányzati szervekkel és más nonprofit szervezetekkel együttműködve dolgozik az erdők, a termőföldek és más ökoszisztémák védelmén és helyreállításán.

Ennek a munkának a középpontjában az átláthatóság áll. Nagyon pontos, helyileg releváns és alacsony költségű adatok nélkül lehetetlen megmondani, hogy a világ által a környezetvédelembe fektetett milliárdok valóban kézzelfogható hatást eredményeznek-e a terepen. 2014 óta a WRI működteti a világ első számú erdőmegfigyelő platformját, a Global Forest Watch-ot, amely nyilvánosan elérhető műholdas adatok segítségével követi nyomon az erdők és a földhasználat változásait. Legfrissebb elemzésük elgondolkodtató volt: kimutatta, hogy 2024-ben a trópusi őserdők percenként 18 futballpályányi területen tűntek el. Hosszú együttműködésükre építve a Meta és a WRI kutatói a Meta DINOv2 alapmodelljét alkalmazták a világ faállományának magasságának eddig soha nem látott részletességgel történő feltérképezésére, hogy javítsák a jövőbeli adatkészletek pontosságát.

A DINOv3 alkalmazása az erdő-helyreállításban

A következő lépés ennek a munkának a helyi erdő-helyreállítási és agrár-erdészeti projektek nyomon követésére való alkalmazása. A WRI a One Tree Planted és a Realize Impact együttműködésével létrehozta a TerraFund alapot, amelynek célja több tucat afrikai kis léptékű projekt finanszírozása, amelyek erdőket újratelepítenek és farmokat állítanak helyre. A projekt 2022-ben indult a Bezos Earth Fund kezdőtőkéjével és a Meta támogatásával.

A meglévő adatkészletek segítségével azonosítani lehetett a eltűnő nagy fákat, de az újonnan növekvő fák nyomon követése sokkal nehezebb, mert sok időbe telik, mire elég magasra nőnek ahhoz, hogy az űrből is láthatóak legyenek. A alap partnerei olyan skálázható, alacsony költségű megoldásokra volt szükségük, amelyek technológiai eszközökkel azonosítani tudták, mely projektek voltak a leghatékonyabbak a 27 afrikai országban található több ezer projekt helyszíne közül – vagyis képesnek kellett lenniük az egyes csemetéket számlálni és nyomon követni, ahogy növekedtek.

A Meta-val együttműködve John Brandt – a WRI és a Land & Carbon Lab, a WRI és a Bezos Earth Fund által létrehozott térinformatikai kutatási kezdeményezés – adat tudományos vezetője a DINOv3 segítségével olyan algoritmust fejlesztett ki, amely pontosan megszámolja az egyes fákat drón- és műholdas képek alapján. Brandt nagy felbontású műholdas képeket használt, és a TerraFund projektek térinformatikai határait vizsgálva tanította be a modellt. Az első eredmények lenyűgözőek. A kutatók már 8 hónappal az ültetés után láthatják a növekvő csemetét, és továbbra is figyelemmel kísérhetik annak növekedését. A helyi projektekből származó önbevallásos adatok és az algoritmus eredményeinek összehasonlításával a WRI ellenőrizheti, mely projektek teljesítik a céljaikat, és javasolhatja azok további finanszírozását.

Egy ilyen univerzális, nyílt forráskódú modellel, amelyet nagy mennyiségű műholdas adattal előre betanítottak, a WRI könnyen alkalmazkodhat a saját igényeihez, ami Brandt szerint tökéletesen illeszkedik a WRI partnerségre és kollektív hatásra vonatkozó alapértékeihez. A fák növekedésének nyomon követésén túl a WRI Land & Carbon Labja a modellt arra is felhasználja, hogy mindenféle földborítás-típusra és ökoszisztémára kiterjedő, skálázható, alacsony költségű megfigyelési és földhasználati tervezési technikákat teszteljen. Ez máris felgyorsította a modellek különböző földmegfigyelési feladatokra való alkalmazását, növelve a hatékonyságot és csökkentve a költségeket.

Egységes megközelítés a műholdak között

Hagyományosan minden egyes műholdhoz egyedi modelleket építettek. Hat különböző műholdat használva különböző megfigyelési feladatokra, a WRI azzal a kihívással szembesült, hogy minden műholdhoz külön modelleket kellett létrehoznia és finomhangolnia, ami kiterjedt képzési adatelőkészítést és paraméteroptimalizálást igényelt. Míg a DINOv2 célja az univerzális képbeágyazás biztosítása volt, a DINOv3 jelentősen javított ezen, lehetővé téve az adatok elemzését több műhold és drónfelvételek között anélkül, hogy egyedi modellt kellett volna építeni.

„A DINOv3 lehetővé teszi számunkra, hogy egyetlen folyamaton keresztül egységesítsük összes modellezési megközelítésünket, miközben nagyobb pontossággal és nagyobb bizalommal tudjuk nyomon követni a helyreállítási projekteket” – mondja Brandt. Például a DINOv2-vel készített, korábban közzétett térképekhez képest a műholdas és drónadatokon képzett DINOv3 4,1 méterről 1,2 méterre javítja a fa lombkorona magasságának mérésében elkövetett átlagos hibát Kenya egy régiójában.

A DINOv3 a DINOv2-höz képest több mint 20%-kal javítja a műholdas műholdakból származó fák magasságának becslését. Ezek az adatok kritikus fontosságúak a globális szén-dioxid-kibocsátás megértéséhez, valamint a projekt szintű klímafinanszírozási tevékenységek nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez.

Brandt hozzáteszi, hogy a DINOv3 segített a csapatnak egyszerűsíteni a munkafolyamatot. Most a csapat könnyedén helyettesítheti a munkájuk különböző területein található több moduláris komponenst egyetlen, robusztus DINOv3 gerinccel, így jobban tudnak koncentrálni a világ ökoszisztémáinak védelmére és helyreállítására irányuló fontos munkájukra.

Világunkat megváltoztató hatás

A gyorsabb, pontosabb monitoring megjelenése átalakítja a helyreállítási folyamat nyomon követésének módját, új lehetőségeket nyitva meg a méret és a beruházások terén. A Bezos Earth Fund 1 milliárd dolláros elkötelezettsége a földterületek helyreállítása iránt segített katalizálni ezt a változást, támogatva azokat az innovációkat, amelyek nagyobb hozzáférhetőséget biztosítanak az egész szektorban.

„A DINOv3-hoz hasonló nyílt forráskódú eszközök elősegítik a helyreállítás átláthatóságát és elszámoltathatóságát” – mondja Emily Averna, a Bezos Earth Fund munkatársa. „Örömmel járulunk hozzá olyan innovatív eszközök fejlesztéséhez, amelyek világszerte tisztázzák és felgyorsítják a helyreállítási erőfeszítéseket.”

„Mivel a DINOv3 nyilvánosan elérhető, egy kenyai vidéki helyi civil szervezet most már laptopjával és mindössze 10 dollárnyi felhőalapú kreditjével is képes nagy felbontású erdő-helyreállítási térképeket készíteni” – teszi hozzá Averna. „A jótékonysági szervezetek számára ez a helyreállítási munkát a vakhitből olyasmivé alakítja, amit láthatunk, mérhetünk és bízhatunk benne, hogy a bolygónak sürgősen szükséges szén-dioxid- és természeti nyereséget hoz. Ez egy jó példa arra, hogy mire lehet képes a jótékonysági szervezetek, a magánszektor és a civil szervezetek összefogása, ha mérhető hatást akarnak elérni az emberek és a bolygó számára.”

Az afrikai országokban, Brazíliában és Indiában végrehajtott, összesen 61 millió dollár értékű beruházások összekapcsolásával ezekkel a technikákkal a WRI jelzi, hogy még a legkisebb pontosságjavulás is növelheti ezeknek a tranzakcióknak a volumenét. Ez elősegíti a kisebb szervezetek finanszírozását.

„Nagyon izgatottak vagyunk, hogy rendelkezünk egy olyan modellel, amely elég robusztus ahhoz, hogy alátámassza a klímapiac nagyobb pénzügyi tranzakcióit” – mondja Brandt.

forrás: META

A Marylandi Egyetem GLAD Labjának új adatai, amelyek a World Resources Institute (WRI) Global Forest Watch platformján érhetők el, azt mutatják, hogy csak a trópusi őserdők vesztesége tavaly elérte a 6,7 millió hektárt – ez kétszerese a 2023-as értéknek, és közel akkora terület, mint Panama. Ez körülbelül 18 futballpályányi területet jelent 18 percenként (avagy percenként egy focipálya).

A feljegyzések óta először a tűzvészek, nem a mezőgazdaság voltak a veszteség fő oka, az összes pusztítás közel felét okozták. 2024-ben ötször több trópusi őserdőt égett el, mint 2023-ban. Latin-Amerika különösen súlyosan érintett.

Összesen ezek a tűzvészek 4,1 gigatonna üvegházhatású gázkibocsátást okoztak, ami több mint négyszerese a 2023-as légi közlekedés összes kibocsátásának.

„Ez a mértékű erdőveszteség az elmúlt 20 év adatai alapján példátlan” – mondja Elizabeth Goldman, a WRI Global Forest Watch társigazgatója.

„Ez globális vészjelzés – kollektív cselekvésre szólít fel minden országot, minden vállalkozást és minden embert, akinek fontos a bolygónk élhetőségének megőrzése. Gazdaságaink, közösségeink, egészségünk – egyik sem maradhat fenn az erdők nélkül.”

A szélsőséges időjárás 2024-ben trópusi erdőtüzeket okozott

Bár az erdőtüzek egyes ökoszisztémákban természetes jelenségek, a trópusi régiókban többnyire ember okozta. A tüzeket gyakran mezőgazdasági okokból vagy új termőterületek előkészítése céljából gyújtják.

A tavalyi év a valaha mért legmelegebb év volt, szélsőséges időjárási körülményekkel, köztük a klímaváltozás és az El Niño éghajlati jelenség által okozott súlyos, kiterjedt aszályokkal. Egyes országok, különösen Latin-Amerikában, 2024-ben a valaha mért legsúlyosabb aszályt szenvedték el. A jelentés szerint ezek a körülmények a világ számos részén fokozta a tüzek intenzitását és nehezítette azok oltását.

Bár egyes erdők képesek helyreállni a tűzvészek után, a földhasználat átalakításának és a klímaváltozásnak a együttes hatása gátolja ezt a folyamatot. Emellett egy visszacsatolási kör is kialakul, amely növeli a jövőbeli tűzvészek valószínűségét.

Mely országok vesztették el a legtöbb erdőt 2024-ben?

Az adatok szerint Brazília, amely idén év végén ad otthont a COP30 éghajlat-konferenciának, vesztette el a legnagyobb trópusi erdőterületeket 2024-ben. Összességében az országban történt az összes trópusi őserdő veszteség 42 százaléka.

A tűzvészeket az országban valaha regisztrált legsúlyosabb aszály táplálta, amely az erdőveszteség 66 százalékáért felelős. Az egyéb okok, mint például a szójatermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés, 13 százalékkal nőttek, de ez még mindig jóval alacsonyabb, mint a 2000-es évek elején tapasztalt csúcsértékek.

„Brazília Lula elnök alatt előrelépést tett, de az erdőket továbbra is veszély fenyegeti” – mondja Mariana Oliveira, a WRI Brasil erdő- és földhasználati programjának igazgatója.

„A közösségi tűzmegelőzésbe történő folyamatos beruházások, az állami szintű hatékonyabb végrehajtás és a fenntartható földhasználatra való összpontosítás nélkül a nehezen elért eredmények veszélybe kerülhetnek. Brazília, amely a COP30 rendezésére készül, kiváló lehetőséget kap arra, hogy az erdővédelmet a globális színtér középpontjába állítsa.”

Miközben Brazília a COP30 rendezésére készül, kiváló alkalom nyílik arra, hogy az erdővédelmet a globális színtér középpontjába állítsa. –

Mariana Oliveira, a WRI Brasil erdő- és földhasználati programjának igazgatója

Az erdőveszteség Bolíviában is 200 százalékkal emelkedett tavaly, összesen 1,5 millió hektárra. Ezzel az ország először került a második helyre Brazília mögött, megelőzve a Kongói Demokratikus Köztársaságot (KDK) – annak ellenére, hogy erdőterülete kevesebb mint fele akkora.

Stasiek Czaplicki Cabezas, bolíviai kutató és a Revista Nomadas adatújságírója szerint a 2024-es tűzvészek „mély sebeket hagytak” nemcsak a földön, hanem azoktól függő emberek életében is. „A károkat évszázadokba telhet, mire helyrehozhatók.”

Annak ellenére, hogy a rangsorban visszacsúszott, a Kongói Demokratikus Köztársaságban regisztrálták a legmagasabb elsődleges erdőveszteséget, amely 2023-hoz képest 150 százalékkal nőtt. A szokatlanul forró és száraz időjárás miatt súlyosbodó tűzvészek okozták a károk 45 százalékát. Az Amazonashoz hasonlóan a Kongó-medence is fontos szén-dioxid-elnyelőként működik, de a tűzvészek és az erdővesztés növekedése most veszélyezteti létfontosságú funkcióját.

Kolumbia is csaknem 50 százalékos növekedést tapasztalt az elsődleges erdővesztés terén, de a tűzvészek nem voltak az elsődleges ok. A béketárgyalások összeomlásából fakadó instabilitás olyan tevékenységek növekedéséhez vezetett, mint az illegális bányászat és a kokain fő összetevőjének, a kokacsa termesztése.

A tűzvészek az esőerdőkön kívül is hozzájárultak az erdővesztéshez

Az erdővesztés növekedése 2024-ben messze túlmutatott az esőerdőkön, és a világ teljes fatermőterülete 5 százalékkal csökkent 2023-hoz képest. Ez további 30 millió hektár veszteséget jelent, ami nagyjából Olaszország területének felel meg.

Az oroszországi és kanadai intenzív tűzszezon részben felelős volt ezért a növekedésért. Bár az erdőtüzek ezeken a területeken a természetes dinamika részét képezik, az utóbbi években intenzívebbek és hosszabb ideig tartanak, így a fáknak kevesebb idejük van a regenerálódásra.

Kutatások kimutatták, hogy ezek a boreális erdők az éghajlatváltozás miatt egyre érzékenyebbek a szárazságra és a tüzekre, ami a tüzek és a szén-dioxid-kibocsátás romlásának visszacsatolási körét eredményezi.

A tavalyi év volt az első olyan év a Global Forest Watch nyilvántartásainak kezdete óta, amikor a tüzek a trópusi és a boreális erdőkben egyaránt tomboltak.

Ezek az adatok „rá kell ébreszteniük” minket az önelégültségből.

A jelentés nem csak rossz híreket tartalmaz, néhány ország ugyanis a kihívásokkal teli év ellenére is sikereket ért el. Indonéziában például az elsődleges erdőveszteség 11 százalékkal csökkent. Joko Widodo volt elnök földterület-helyreállítási és tűzoltási erőfeszítései segítettek alacsonyan tartani a tűzesetek számát, még a széles körű aszályok ellenére is.

Arief Wijaya, a WRI Indonesia ügyvezető igazgatója szerint bár az erdőirtás továbbra is aggodalomra ad okot, büszkék arra, hogy Indonézia azon kevés országok közé tartozik, amelyek 2024-ben csökkentették az elsődleges erdőveszteséget. „Reméljük, hogy a jelenlegi kormányzat képes fenntartani ezt a lendületet.”

Malajzia is 13 százalékos csökkenést regisztrált, és először került ki a trópusi őserdők veszteségét tekintve az első tíz ország közül.

Több mint 140 ország vezetői írták alá 2021-ben a Glasgow-i Vezetői Nyilatkozatot, amelyben megígérték, hogy 2030-ig megállítják és visszafordítják az erdővesztést. Ehhez a világnak azonnal meg kell kezdenie az erdőirtás 20 százalékos csökkentését minden évben.

De aggasztóan elmaradunk ettől a kötelezettségvállalástól: az elsődleges erdőkkel rendelkező 20 ország közül 17-ben ma nagyobb az elsődleges erdőveszteség, mint a megállapodás aláírásakor.

A jelentés szerzői szerint sürgősen szükség van a tűzmegelőzés erősítésére, az erdőirtásmentes ellátási láncok biztosítására, a kereskedelmi szabályok betartatására és az erdővédelemre fordított források növelésére, különösen az őslakosok által vezetett kezdeményezések révén.

A térképek azt mutatják, hogy egy ilyen kezdeményezés, Bolívia újonnan létrehozott Charagua Lyambae védett területe, 2024-ben megakadályozta a tűzvészeket.

A korai figyelmeztető rendszerekbe és a földhasználati politikák végrehajtásába történő beruházások segítettek megakadályozni a tűz terjedését, miközben az erdő körül második éve égett. Ez bizonyítja, hogy mire képes az őslakosok által vezetett tűzmegelőzés.

„Az országok többször is ígéretet tettek az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítására” – mondja Kelly Levin, a Bezos Earth Fund adat- és rendszerváltozásért felelős vezető tudósa.

„Az adatok azonban azt mutatják, hogy a megfogalmazott ígéretek és a valós eredmények között hatalmas szakadék tátong, miközben a globális felmelegedés hatása egyre erőteljesebb. Ez fel kell, hogy rázzon minket az önelégültségből.”

euronews.com

A jelentés a Global Forest Watch megfigyelési projekt adataira támaszkodik, és a finanszírozás, a természetvédelmi törvények és a fenntartható élelmiszertermelés terén bekövetkezett fejleményeket vizsgálja.

A fogadalom teljesítéséhez a világnak 2021 és 2030 között évente átlagosan 10%-kal kevesebb területet kellene erdőirtás alá vonnia

– írja cikkében Jake Spring, Gloria Dickie és Kate Lamb.

A legtöbb, a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó ország még nem részletezte az erdővédelem megerősítésére vagy végrehajtására vonatkozó terveit. A cél eléréséhez szükséges globális finanszírozás évente körülbelül 2,3 milliárd dollárt tesz ki, ez messze elmarad az értékelés szerint szükséges 460 milliárd dollártól.

A szakértők remélik, hogy a jövő héten az egyiptomi Sarm el-Sejkben megrendezésre kerülő COP27 konferencia több befektetést ösztönöz majd a vállalatok és országok részéről, amelyek az erdők megőrzésével és újranövesztésével igyekeznek kompenzálni kibocsátásukat.

A csúcstalálkozó tárgyalói azon fognak dolgozni, hogy véglegesítsék a globális kompenzációs kereskedelem szabályait azzal a céllal, hogy a rendszer 2025-re működjön. Ha a COP27-en nem sikerülne megállapodásra jutni, ez az ütemterv legalább egy évvel későbbre tolódna.

A kongói kormány a COP26 után megígérte, hogy javítja az erdők védelmét, de még nem tett konkrét erőfeszítéseket ennek érdekében. Ehelyett Kongó nemzetközi elítélést váltott ki egy olyan terv miatt, amely érintetlen esőerdők és szénben gazdag tőzeglápok területeit kívánja megnyitni az olaj- és gázfúrások előtt.

hogy javítja az erdők védelmét, de még nem tett konkrét erőfeszítéseket ennek érdekében. Ehelyett Kongó nemzetközi elítélést váltott ki egy olyan terv miatt, amely érintetlen esőerdők és szénben gazdag tőzeglápok területeit kívánja megnyitni az olaj- és gázfúrások előtt.

A három esőerdővel rendelkező országok közül csak Indonéziának sikerült tavaly óta visszafognia az erdőirtást. A 2021 júliusától 2022 júniusáig tartó időszakban az erdőirtás 1,3%-kal, 1135 négyzetkilométerre csökkent az előző 12 hónaphoz képest

Norvégia szeptemberben beleegyezett abba is, hogy fizet Indonéziának azért, hogy az erdők és tőzeglápok védelme révén csökkentse szén-dioxid-kibocsátását. Indonézia azon dolgozik, hogy a területet szén-dioxid-nyelőként állítsa helyre, ami azt jelenti, hogy több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát.

forrás: greendex a reuters.com alapján

A magasabb hőmérsékleteket és nagyobb szárazságot előidéző éghajlatváltozás az egyik fő tényezője ennek a növekedésnek.

Az új adatok segítségével a kutatók megkülönböztethetik az erdőtüzek okozta faveszteséget, valamint a mezőgazdaság, fakitermelés és a szándékos gyújtogatás okozta erdőpusztulást.

2021 a második volt a legpusztítóbb erdőtüzek éveinek sorában: Portugália területének megfelelő nagyságú erdőterület veszett oda.

„Ez durván kétszer akkora, mint húsz évvel ezelőtt. Megdöbbentő, mennyivel pusztítóbbá váltak a tüzek ilyen rövid idő alatt” – mondta James McCarthy, a Global Forest Watch elemzője.

A tűz okozta erdőveszteségek elsősorban az északi országokban, így Oroszországban és Kanadában voltak érezhetők.

Míg a tűz természetes jelenség a régóta meglévő erdőkben, a pusztítás mértéke 2021-ben Oroszországban példa nélküli volt. Szerte a világban 9,3 millió hektár égett le, ennek több mint fele Oroszországban pusztult el.

„Aggasztó, hogy az erdőtüzek egyre gyakoribbak, egyre súlyosabbak és egyre több szén-dioxidot szabadíthatnak fel a talajból” – mondta James McCarthy.

forrás: MTI

A Global Forest Watch, a World Resources Institute (WRI) és a Marylandi Egyetem vizsgálata szerint a legtöbb erdőt Brazíliában irtották ki, hogy haszonnövényeket termesszenek vagy állatokat tartsanak a helyükön.

A természetvédő szervezetek és az egyetem közös éves jelentéséből kiderül, hogy percenként tíz focipályányi őserdő veszett el 2021-ben, az érintetlen erdőségek elpusztítása 2,5 gigatonnával növelte a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségét, ez nagyjából annyi, mint India teljes éves kibocsátása.

A trópusi őserdők több mint 40 százalékát (1,5 millió hektárt) Brazíliában égették fel vagy vágták ki, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 500 ezer hektár, Bolíviában pedig közel 300 ezer hektár – a mérések 2001-es kezdete óta a legtöbb – erdő pusztult el.

Indonéziában ugyanakkor 25 százalékkal sikerült csökkenteni az elpusztított erdőterület nagyságát, ráadásul már az ötödik egymást követő évben javult a helyzet.

Az elmúlt két évtized legnagyobb veszteségét szenvedték el 2021-ben a szubarktikus erdők is, csak Oroszországban 6,5 millió hektár ilyen erdő pusztult el egy példátlan futótűzsorozatban.

A világ 141 vezetője a múlt év végén Glasgow-ban kötelezettséget vállalt arra, hogy megállítja, sőt visszájára fordítja az erdőpusztulást 2030-ig. A kutatók szerint cél eléréséhez az évtized végéig radikálisan csökkenteni kell a kiirtott őserdők mennyiségét, annál is inkább, mert a klímaváltozás megnehezíti az erdőtakaró puszta megtartását is.

2014 óta a WRI vezetésével több természetvédelmi szervezet a Global Forest Watch platform segítségével, többek között műholdakkal figyeli az erdőterületek változását a világon.

forrás: OEE

A glasgow-i csúcstalálkozó második napján a világ vezetői várhatóan bejelentik elkötelezettségüket az erdőirtás megállítása és visszafordítása mellett. Mint az energia után a második legnagyobb üvegházhatású gázforrás, a szárazföldi szektor a globális kibocsátás 25 százalékáért felelős, ennek felét pedig az erdőirtás és az erdőpusztulás teszi ki.

De miért fontosak az erdők az éghajlat szempontjából, és hogyan állíthatjuk meg az erdőirtást? Mi az erdő?

Becslések szerint három milliárd fa található a Földön. Némelyik hatalmas erdei ökoszisztéma részét képezi, mint például a kongói esőerdő, míg mások ritkán lakott tájakon, például a Szahara sivatag szélein állnak. Egy friss felmérés szerint a 60 000 ismert fafaj közel egyharmadát a kihalás fenyegeti. A tudósok a fák sűrűségével, magasságával és lombkorona-borításával kapcsolatos nézeteltérések miatt nem tudnak egyetlen erdődefiníciót meghatározni. Ám az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) változatát gyakran használják: „10 százalékot meghaladó lombkorona-borítású és 0,5 hektárnál nagyobb területű föld.” 2020-ban erdő borította a világ szárazföldi területének csaknem egyharmadát, ennek több mint fele mindössze öt országban található: Oroszországban, Brazíliában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Kínában. A tajga – más néven északi boreális erdő – a világ legnagyobb erdeje, amely Szibérián, Kanadán és Skandinávián át az északi féltekén húzódik. Az erdő három fő típusa, a mérsékelt égövi, a trópusi és a boreális, amelyek sokféle ökoszisztémát tartalmaznak: felhőerdők, esőerdők, mangrove mocsarak és trópusi száraz erdők, sok más mellett.

Miért fontosak az erdők az éghajlat szempontjából?

Az erdők a bolygó biodiverzitást őrző helyei közé tartoznak, és hatalmas szénraktárt képeznek, szabályozva a világ időjárását és éghajlatát. Körülbelül 861 gigatonna szenet tárolnak – ami a jelenlegi ütemben közel egy évszázad éves fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásának felel meg – és kétszer annyi szenet nyeltek el, mint amennyit az elmúlt két évtizedben kibocsátottak. Több szén raktározódik a talajban (44 százalék), mint az élő biomassza (42 százalék), a többi az elhalt fában (8 százalék) és az erdei avarban (5 százalék) található. Az olyan erdők, mint a Kongói-medence esőerdeje – a világ második legnagyobb erdeje –, több ezer mérföldre a Nílus környékén befolyásolják a csapadékot. Emberek milliárdjai támaszkodnak az erdőkre élelemért, építőanyagokért és menedékért. De irgalmatlan tempóban vágják ezeket. A Global Forest Watch szerint 2000 óta az erdőborítás körülbelül 10 százaléka elveszett.

Bár a becslések eltérőek, a szárazföldi szektor az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának második legnagyobb forrása, és az IPCC szerint a kibocsátás körülbelül egynegyedét teszi ki, amelynek fő összetevője az erdőirtás. Sok tudós szerint az erdőirtás megállítása nélkül nem lehet a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozni az iparosodás előtti szinthez képest. „Két fő szempont van az erdőkkel és a szénnel kapcsolatban” – mondja Yadvinder Malhi, az Oxfordi Egyetem ökoszisztéma-tudományának professzora. „Az erdők szénraktárak, ami azt jelenti, hogy az erdőirtás során CO2 kerül a légkörbe. A másik dolog az, hogy az érintetlen erdőkről kimutatták, hogy szén-elnyelők, és idővel elnyelik a szenet. És ha az elnyelők eltűnnek, akkor elveszítjük a bioszféra által nyújtott szolgáltatást – ez a feltételezés, hogy ez az elnyelő képesség továbbra is fennmarad, beépült szinte minden klímamodell-forgatókönyvünkbe ebben az évszázadban.”

Minden erdő ugyanannyi szenet tárol?

Nem. Az emberi ipari beavatkozástól és szennyezéstől mentes öreg erdők különösen fontosak az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjából. Őserdőknek nevezik őket, és ősi, szénsűrűségű ökoszisztémák, amelyek tele vannak élettel, mint például az Amazonas egyes részei, a lengyelországi Białowieża-erdő és Pápua Új-Guinea. A legnagyobb fák és a legváltozatosabb élővilág miatt a természetvédők különös hangsúlyt fektetnek a fakitermeléssel, erdőtüzekkel és az emberi iparral szembeni védelmére, mivel ezek a bolygó erdősültségének csak egyharmadát teszik ki. A fiatal vagy felépülő erdők sokkal kevesebb szenet tárolnak, és néha évekbe telhetnek, mire hatékonyan elnyelővé válnak. A trópusi esőerdők, mangrove- és tőzegláp-erdők – például Délkelet-Ázsiában – az általuk tárolt szén mennyisége, hűtőhatása és az árvíz elleni védelem miatt aránytalanul fontos szerepet töltenek be az éghajlat szabályozásában. A boreális erdők, amelyeket az év nagy részében hó borít, több hőt vernek vissza a légkörbe, és nettó melegítő hatást gyakorolnak az éghajlatra. A nagyon kevés fajt tartalmazó mezőgazdasági faültetvények sokkal kevésbé szénsűrűek, és sokkal kevesebb életet tartanak fenn.

Mi az erdőirtás?

Az erdőirtás egy erdő ember által vezérelt más földhasználatra való átállása, például szarvasmarha-tenyésztés vagy szójababtermesztés, amelyet gyakran gépekkel kivágnak, majd elégetnek. Nem egyenlő a fakitermeléssel: az álló erdőből szelektíven ki lehet vágni a fákat. Az erdőirtás évszázadok óta kéz a kézben járt az emberi fejlődéssel. Szinte az összes mérsékelt égövi esőerdőt, amely egykor a Brit-szigetek nagy részét borította, például a mezőgazdaság, az utak és az emberi települések miatt kiirtották. Amellett, hogy a földhasználat változása a szén-dioxid-kibocsátás egyik fő forrása, a biológiai sokféleség csökkenésének elsődleges mozgatórugója, amely a tudósok figyelmeztetése szerint az élet hatodik tömeges kihalásához vezet a Földön. Az űrből nézve az erdőirtás gyakran „halszálkás mintát” követ, ahol az utak és folyók széle mentén megtisztítják a földet. Idővel a halcsont megtelik, ahogy az erdő nagyobb részét kitisztítják. Nagy léptékben a folyamat önmagában is állandósulhat, például az Amazonas esőerdőjéből szavannává vált, mivel nagy része elpusztult. Tavaly Brazília, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Bolívia, Indonézia és Peru volt az első öt ország a trópusi elsődleges erdők pusztulását illetően. Körülbelül 12 millió hektár erdőborítás veszett el a trópusokon. Ez 4,2 millió hektár őserdőt foglal magában, amely Hollandia méretű terület, amely 570 millió autó éves kibocsátásának felel meg.

Miért irtják az emberek az erdőket?

Bár sok helyi tényező van, a szakértők szerint a fő ok anyagi eredetű: az erdők pénzben többet érnek holtan, mint élve. Brazíliában az Amazonas nagy részét kiirtották a marhahústermelés miatt. Indonéziában erdőket és tőzeglápokat irtottak ki és csapoltak le olajpálma ültetvények számára. Más területeken a kávé, a kakaó, a banán, az ananász, a kokalevél és az önellátó gazdálkodás ösztönözte az erdőirtást. A legtöbb erdőirtás gócpontja a trópusi régiókban található, amelyek szintén jövedelmező területek a gazdálkodás számára. „A legnagyobb tényező a mezőgazdasági iparágak terjeszkedése: a szarvasmarha-tenyésztés, a szójababtermesztés és az olajpálma” – mondja Malhi. „A másik tényező a szegénység. Afrika számos részén, például Madagaszkáron, ahol súlyos a demográfiai nyomás, a népesség növekedésével sok szegény, vidéki telepes keresi a megélhetést a határban. Ugyanez igaz Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia egyes részeire.”

Valóban megállíthatjuk az erdőirtást?

Nem lesz könnyű, de van okuk reménykedni. A glasgow-i Cop26-on a világ vezetőinek elkötelezettsége mellett remélhetőleg az erdőirtással kapcsolatos árucikkek nagy gyártói és fogyasztói aláírják, hogy kivonják ezeket a globális ellátási láncból. Kína – a világ egyik legnagyobb fogyasztója – komolyabban veszi az erdőirtást, és keresi az ellátási lánc „zöldítését”.
„Valóban el kell kezdenünk gondolkodni az erdőirtásról – különösen a trópusi erdők pusztulásáról – ugyanúgy, ahogy az emberek most a szénről beszélnek” – mondja Frances Seymour, a World Resources Institute (WRI) erdészeti és irányítási szakértője. „Nagy ünnep volt, hogy Kína elkötelezte magát amellett, hogy többé nem finanszíroz új szénbányát külföldön. De minden országtól hasonló kötelezettségvállalásokat kell keresnünk, hogy leállítsuk a külföldi erdőirtáshoz vezető projektek finanszírozását.”

Van olyan példa, amelyből tanulhatunk?

Costa Rica az egyetlen trópusi ország, amely sikeresen megállította és visszafordította az erdőirtást. Ezt részben egy ökoszisztéma-szolgáltatási programból származó kifizetésekkel tette, amely gazdasági értéket tulajdonított az álló erdőknek és a biológiai sokféleségnek. Az ország a programért idén elnyerte az első Earthshot-díjat, amely megfordította a 70-es évek egyik legmagasabb erdőirtási arányát Latin-Amerikában, és nagy erdőterületeket telepített újra. Nagyobb léptékben Brazília jelentős sikereket ért el az Amazonas erdőirtásának csökkentésében a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején. A környezetvédelmi törvények, az illegális fakitermelés fokozott felügyelete és az Amazonasban bevezetett szójamoratórium a csökkenés számlájára írható. Azóta azonban Jair Bolsonaro elnöklete alatt nagy kiugrások tapasztalhatók az erdőirtásban a világ legnagyobb esőerdejében. Indonézia az elmúlt években sikeresen lassította az erdőirtást pálmaolaj-terjeszkedési moratóriummal, bár a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a moratórium ugyanezen okokból törékeny: az erdőirtás gazdasági ösztönzői nem változtak. Az országok megállapodtak egy ENSZ-programról, amely pénzügyi ösztönzőket biztosít az erdők védelmére – Redd+ néven. Lehetővé teszi a fejlődő országoknak, hogy szén-dioxid-krediteket értékesítsenek a szén-dioxid-elnyelők megőrzése érdekében. Bár még mindig megosztottak a szén-dioxid-piacokra vonatkozó szabályok, remélhetőleg ezeket rendezik a Cop26-on. Az olyan országok, mint Gabon, ahol alacsony az erdőirtás aránya és nagy az erdősültség, azt mondják, hogy nekik is szükségük van finanszírozásra az erdők védelméhez. Gabon a Cop26 tárgyalói afrikai csoportjának elnöke.

Miért olyan fontosak az őslakos közösségek az erdőirtás megállításában?

A tanulmányok azt mutatják, hogy az őslakos közösségek az erdők legjobb védelmezői. Sok vadonnak gondolt tájat évszázadok óta az őslakos közösségek kezeltek. Ebben az évben az ENSZ több mint 250 tanulmány áttekintésével megállapította, hogy Latin-Amerikában az erdőirtás mértéke alacsonyabb volt a területükön, mint másutt. Ennek ellenére sok bennszülött és törzsi nép üldöztetéssel, rasszizmussal és erőszakkal néz szembe. Júliusban egy kétéves kísérlet során távérzékelőkkel figyelmeztették a perui bennszülött közösségeket a korai erdőirtásra, és mindkét évben 37 százalékkal csökkentették a fapusztulást a kontrollcsoporthoz képest. A kutatók szerint, ha ezt növelnék, az nagy hatással lehet az erdőirtás csökkentésére. Jessica Webb, a Global Forest Watch globális elkötelezettségért felelős vezető menedzsere ezt mondja: „Az Amazonas esőerdőinek harmada az őslakosok mintegy 3300 hivatalosan elismert területén található. A partnerünkkel, a Rainforest Foundation US-val közösen végzett modellezés alapján e tanulmány eredményeként azt jósoljuk, hogy évente további 123 000 hektár erdőirtás megelőzhető, ha ezt a megközelítést az Amazonason belüli más közösségekre is kiterjesztjük. Ez annyit jelentene, mintha egy évre 21 millió autót vonnánk ki az utakról.”

Megvédhetik-e a műholdak az erdőket?

Az ökoszisztéma-monitoring technológiai forradalmat él át. Az erdőirtás könnyebben nyomon követhető a Marylandi Egyetem, a NASA és a Google kutatói által kifejlesztett adatkészlet segítségével. A képfelbontás javulásával közel állunk ahhoz, hogy valós időben tudjuk nyomon követni az erdőirtást. De „még mindig vannak hiányosságok a helyreállítás és a leromlás nyomon követésében” – mondja Crystal Davis, a Land & Carbon Lab igazgatója. A WRI egy kezdeményezés, amelynek célja, hogy információkat nyújtson arról, hogyan tud a világ megfelelni az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak, valamint 10 milliárd ember szükségleteinek. „A globális adatkészletek pontosságát is jobban meg kell értenünk. Ezek nem következetesek földrajzilag” – mondja.

Mi a helyzet az erdőfelújítással?

A világnak fel kell újítania az erdőket, hogy megfeleljen az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos céloknak. A tudósok azonban azt mondják, hogy az erdőirtás megállítása sürgős feladat, mivel azonnal szén-dioxid-kibocsátást tesz lehetővé, míg a természetnek évtizedekbe telik, amíg visszanyeri és megköti a szenet. Az évezredek óta álló őserdők nem helyettesíthetők faültetési programokkal.

Mi van, ha nem állítjuk meg az erdőirtást?

A fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának csökkentése a legsürgetőbb feladat a globális felmelegedés elkerülése érdekében. De ha a világ továbbra is elveszíti az erdőket, akkor azt kockáztatjuk, hogy nem kívánt következményekkel járó fordulópontokat idézünk elő. Az Amazonas szavannává változhat, a boreális erdők elhalhatnak, és felszabadulhatnak a szénraktárak, amelyeknek megkötése több ezer évig tartott. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ez valószínűleg nem jó hír az élelmezésbiztonságra, az időjárási rendszerekre és több millió más fajra nézve. Robert Nasi, a Nemzetközi Erdészeti Kutatási Központ vezetője azt mondja: „Lépcsőzetes éghajlati változás lenne: az Amazonas, a Kongói-medence kiszáradása… nagy a dominóeffektus veszélye. Ha nem védjük meg az erdőket, az emberek elvándorolnak, és klímamenekültek lesznek.” Patrick Greenfield

Köszönet: Crystal Davisnek, aki a Land & Carbon Lab igazgatója, Frances Seymournak, a World Resources Institute kiváló vezető munkatársának, Luiz Amaralnak, aki a World Resources Institute globális nyersanyag- és pénzügyi megoldásainak igazgatója, Robert Nasiank, a Nemzetközi Erdészeti Kutatási Központ főigazgatójának, Yadvinder Malhinak, aki az Oxfordi Egyetem ökoszisztéma-tudományának professzora, Jessica Webbnek, a Global Forest Watch globális elkötelezettségért felelős vezető menedzserének.

forrás: ForestPress; TheGuardian