Mivel nem mindenki tudja még, hogy lehet használni az automatát, itt egy kis segítség:

1. Ezt a képet mentsd le a telóba a kedvencek közé, hogy mindig kéznél legyen…

2. Mész vásárolni pl. egy nagy áruházba, vidd magaddal az 50 Ft-os logóval ellátott palackokat (műanyag, fém, üveg).

3. Megkeresed a boltban a repont automatát. A QR kód olvasónál beolvasod a kódunkat, majd megeteted a gépet.

4. Boldogan hazamész és palackonként elképzelsz 2 m2 tölgyerdőt, ami a te jóvoltadból jöhet létre.

Ilyen egyszerű…

Hajrá magyar tájzöldítők!
Hajrá 60K!!

forrás: Hatvanezer Fa Békéscsabán Egyesület

Ez a langaléta fa alak itt két és fél éves, létezésünkben éppen félidős, tölgy kölyök. Emlékszem erre a sorra, mikor vetettük. Mindre emlékszem.

Mi elmondunk, szakértünk, tervezünk, el, meg és leszámolunk dolgokat és néha egymással is.

Piszkosul tudjuk. Aztán itt mellette mégis milyen aprók vagyunk. @mindenki az, hozzájuk képest. Két és fél éves, jó esetben lesz még vagy háromszáz is. Végignézi mit művelünk, még vagy ötször végignézi, hogy mennyire piszkosul tudjuk. – írja Poliák Pál, a 60K egyesület alapítója.

forrás: Hatvezer Fa Békéscsabán

Mit és miért teszik? Az alábbi felhívással fordultak a lakosokhoz: A cél az emberiség által (vagyis az általam és általad is) okozott klímaváltozás elleni küzdelem. Ezt megállítani, visszafordítani majdnem lehetetlen. Feladni a harcot azonban maga a szégyen. A mi fegyvereink az erdők, a fák, a cserjék, a komplex ökoszisztémák. A növekvő, gyarapodó fás élőhelyek és a velük/bennük/rajtuk/alattuk élő szervezetek kötik meg a leghatékonyabban a légkörből a szén-dioxidot. Békéscsaba környéke az ország egyik legkevésbé erdősült vidéke. Az országos átlag alig negyedét éri itt el az erdők aránya. Ha nem akarunk rövidesen félsivatagban élni, össze kell fognunk, hogy megfordíthassuk a sorsunkat. Nincs tett nélküli feloldozás. Ezt már nem oldja meg senki helyettünk. Mindnyájatok fizikai, anyagi, szellemi képességére szükség van. Kinek mije van, azt adja – minden hozzájárulás kelleni fog. Bár a virtuális térben alakultunk meg, de nagyon is a terepen tevékenykedünk. Az alábbi cselekvési irányokat céloztuk meg, és el is kezdtük megvalósítani!

 A facebookon keresztül szerveződtek: https://www.facebook.com/groups/hatvanezerfa
2019. augusztus 1-én alakultak, és felhívással fordultak a magánterülettel rendelkezők felé. Aug. 11.-ére már 5 ha területet ajánlottak fel számukra, amit beültethettek. Első körben gyűjtöttek kb. 300.000 db makkot, amelyet folyamatosan vetettek el a felajánlott területeken. S folytak a különböző „csinálások”, ahogy ők mondják: területfelmérés, kerítés készítés, ültetések, kapálások, öntözések újból és újból. S a munka nem fogy, hanem folyamatosan egyre több, ahogy a beültetett/beültetendő terület nő.

De van hozzá emberi akarat! Eddig 7.500 közösségi munkaórát töltöttek a Föld éghajlatának „kiengesztelésére”. Egy átlagembernek felfoghatatlan nagy szám. S ők fáradhatatlanul haladnak előre.

Az eddigi tevékenységük – jelenleg – az alábbi számokban foglalható össze:
            Zöldfolyosó telepítés: 7.125 méter
            Makkgyűjtés: 5.000 kg
            Városi fa ültetés: 1.637 db
            Erdőtelepítés: 30 hektár. Mindez 4, azaz négy év alatt.
A 60 ezer fa telepítése már régen teljesítve, részükről még sincs megállás.

S hogy ne mondhassák az önkéntesek, hogy a sok munkáért – kézzel foghatóan – semmit sem kapnak: bevezettek egy zseniális ötletet a honorálásra, a Fabatkát (euró minőségű, fémszálas papírpénz), amely forinttá tehető. Ennek működése is megtalálható az egyesület honlapján.

Csak a legnagyobb elismeréssel és csodálattal lehet beszélni mindarról, amit a 60 ezer fa Békéscsaba Egyesület tesz a térség fával borítottságának növeléséért. Sok, nagyon sok követő kellene. Martfűi is. Lelkes szakemberek, még lelkesebb önkéntesek, a jövőt szolgáló területtulajdonosok, elkötelezett önkormányzat, a civilekben bízó-, azokat segítő állam. S akkor, csak is akkor, ki lehet engesztelni a Föld éghajlatát!

forrás: Martfűi Városszépítő Egyesület

– Hogyan tudná összefoglalni elmúlt évüket? Milyen célokkal vágtak neki az esztendőnek és miket sikerült teljesíteni?

– A tagságra jellemző, hogy kimeríthetetlen akarattal hajt végre nagyobb mennyiségű feladatot is. Nagyon sok helyszínnel és ötlettel kezdtük a tavalyi évet. A rengeteg külterületi, a számos városi, egyedi ültetés mellett új és előremutató dolog, hogy a magyar állammal történő együttműködésnek köszönhetően a helyi diáksággal közösen létrehozott Garabonciás erdőt rögtön az év elején folytatni tudtuk. Számos korosztály részt vett már és képviselteti magát ebben a projektben, amikor cselekvésre szólítjuk a közösségünket. A tavasz részben ott, részben pedig egy, a helyi Megyer Vadásztársasággal közösen finanszírozott, vadállatoknak telepített külterületi vadgyümölcsösben folytatódott, illetve a soha nem feledett társunkról, Ancsin Istvánról elnevezett Ancsin III erdőben.

Tavaly több, korábban telepített erdőben folytattuk az őshonos fák elegyítését, természetesen a területre vonatkozó erdészeti tervek alapján. Az első félévben tervezett és végrehajtott feladataink után a tagság jól megérdemelt pihenése helyett a 2021-es évi aszálynál is komolyabb kihívás elé kellett néznünk, hiszen még kevesebb csapadékot kaptunk, mint egy évvel korábban. Voltak olyan területeink, ahol talán 3 hónapig nem esett egy csepp eső sem. Hasonlóan a korábbi erőpróbához, a jól kialakult rutin szerint kezdődött a locsolás. Ezután hívtuk életre a Glokál Fesztivált, ahol részletesen tárgyaltuk a helyi vízönrendelkezés fogalmát. A városi, dűlőmenti, külterületi fák védelmében is felvettük a harcot. Úgy fogalmaznék, hogy voltak sikereink is a hatalmas veszteségek mellé. Ennek köszönhetően az őszi leginkább a kármentésről szólt. Tizenegy hektár erdőt vetettünk újra, lehetőségeinkhez mérten próbáltuk pótolni a kiszáradt csemetéket. Az elegyítés esetében ez jelenleg is zajlik. Az enyhe időjárásnak köszönhetően a kivitelezések átnyúltak az évfordulón.

 – Ki tudná emelni a legfontosabb sikereket, eseményeket?

– Erre nagyon nehéz válaszolni. Minden mag elvetése, minden fácska elültetése, minden négyzetcentiméter föld fásítási célra való megszerzése siker. Örömöt ezek mellett a helyiek és a távolabbról jövők hozzáállása okoz. Messze földön híres a csabai emberek akarata és helytállása, mint sok más esetben, így ebben is. A csoport dinamikusan növekszik, folyamatosan új embereket ismerünk meg és jó látni, hogy másoknak is fontos, vagy kezd fontossá válni a közös ügyünk… Siker, hogy egyre több a fiatal kéz, amikor tenni kell. Leginkább a legfiatalabbakra igaz ez. Hála annak a sok óvódapedagógusnak és tanárnak, akik figyelnek arra, hogy azt, amit mi képviselünk, továbbadják. A siker így leginkább az, hogy – sokaknak köszönhetően – létezünk, és minden nehézségünk ellenére fejlődünk és megyünk tovább.

A távolról is látszódó eredmények közül kettőt emelnék ki. Aki volt már velünk „Csináláson” tudja, hogy Magdi néni sütije még mindig a legfinomabb. A komoly tény mögé második helyre megemlíteném, hogy Frankó Róbert szakmai irányító 30 éves erdészeti szakmai múltját, így kicsit az egyesületben végzett munkáját is rangos kitüntetéssel díjazta az Országos Erdészeti Egyesület. Az erdőmérnök a rontott erdők átalakítása és az erdőtelepítések ösztönzése érdekében végzett szakmai és kommunikációs sikereiért Elismerő Oklevél kitüntetést vehetett át. Büszkék vagyunk arra, hogy jó kezekben van a mozgalom szakmai része.

– Milyen céljaik vannak a 2023-as évre? Milyen akciók, események alkalmával találkozhatunk Önökkel?

– 2023 egy nagy ugrás lesz a mozgalom életében. A szakmai együttműködéseinket magasabb szinten tárgyaljuk meg, hiszen a nagy dolgok nem helyben dőlnek el. Szervezeti építkezés és több változás várható. Szerencsére az aktív, tevékenységet végző tagjaink között Herczeg Tamás személyében még országgyűlési képviselő is van, így első kézből, hiteles információ kerül a döntéshozókhoz.

Idén új erdők, fás területek is születnek majd. Nem a meglévő mennyiségeket pótoljuk újra, költöztetjük át, hanem újakat hozunk létre. A közösségre az eddigi három magunk mögött hagyott évhez hasonló, mozgalmas élet vár. A céljaink között van továbbra is, hogy helyet találjunk magunknak. Erős igény van egy helyszínre, ahol ez, a közösségi médiában majd tízezer fős, terepen több mint ezer aktivistát megmozdítani képes mozgalom találkozni tud. Jelenleg ezt a tevékenységet a különböző helyszíneken lévő programjainkon tudjuk megoldani. A 60Kultur is szépen fejlődik: beszélgetések, előadások, elmesélések, nevelés, szemléletformálás ugyanúgy része az életünknek, mint az ásás. Ebben is ugrani szeretnénk.

Jár a köszönet tagjaiknak, támogatóiknak

Poliák Pál alelnök kiemelte, több meglepetéssel és nagy, rendhagyó akcióval készülnek idén is, így érdemes követni őket. Hangsúlyozta, hatalmas köszönettel tartoznak minden tagnak akik akár lelkileg, akár egy jó szóval, akár fizikailag vagy anyagilag támogatják őket. Úgy fogalmazott, a támogatóik nélkül sem ők, sem pedig az eredményeik nem lennének.

forrás: BEOL

„Ne jöjjenek be Békéscsabára, kanyarodjanak el a dűlők felé, találkozzunk ott”, javasolja Ulbert Zoltán a telefonban. A dűlők felé, a bonyolult tornyokba rendeződő felhők alatt száraz táblák váltakoznak zsebkendőnyi erdőfoltokkal. Zöld-sárga, zöld-sárga. A dűlők keskenyek, hosszan kell keresgélni, mire fordulásra alkalmas helyet talál az autó. Kiszállunk, eltévedtünk kicsit. Néha felkavarodik a szél, de nem ad enyhülést, csak szórja a port. Sötét, szúrós por meg száraz agyagmorzsa megy az ember nyakába, cipőjébe.

Úgy süti-főzi a tájat a nap, mintha fel akarná falni ebédre.

Rövidesen ránk talál Ulbert Zoltán, a Hatvanezer Fa Egyesület elnöke és alapítója. Vele jött Frankó Róbert erdőmérnök és erdőfelügyelő, az egyesület szakmai tanácsadója és Buzássy Márta koordinátor, Ulbert felesége.

Az egyesület tevékenységére először egy Facebook-poszt keltette fel a figyelmünket: a civilek az erdészeti kormányrendeletre reagáltak.

Meg lehet őrülni a napon

Az augusztus elején megjelent rendelet– ami veszélyhelyzetre hivatkozva megkönnyítette a fakitermelést a természetvédelmi területeken is – szokás szerint két, radikálisan szemben álló oldalra osztotta a közvéleményt.

• Az egyik fél azt hajtogatta, hogy a rendelet nem jelent semmiféle kockázatot, és aki mást mond, az hazug és a baloldal embere,
• a másik fél szerint a kormány valamiféle tűzifabiznisz keretében le akarja tarolni a magyar erdőket.

Differenciáltabb véleményt ritkán hallani, ezért is volt feltűnő, hogy a békéscsabai egyesület Herczeg Tamás fideszes országgyűlési képviselőnek címzett nyílt levelében higgadt hangon, láthatóan mindenféle politikai szándék nélkül sorolta fel a szakmai kifogásokat.

Amikor felhívtuk az egyesület vezetőjét, kiderült, hogy a tevékenységük messze nem merül ki kormányrendeletek kritikájában. Ulbert Zoltán, az alapító agrárközgazdász helyi vállalkozóként bioboltot visz Békéscsabán. Apja vadászott, Ulbert már gyerekkorában is sokat járt az erdőn. Később élénken érdeklődni kezdett a környezetvédelem iránt. Néhány éve megtetszettek neki az olyan közösségi erdősítési mozgalmak, mint a 10 millió fa vagy a My Forest. Felvette velük a kapcsolatot, meghallgatta a tapasztalataikat.

Aztán kiírta a Facebookra, hogy elkezd fákat ültetni a környéken; csatlakozzon, akinek van kedve.

„Meglepődtem, milyen sok lett a jelentkező, szinte pillanatok alatt. A „Hatvanezer fa” elnevezés onnan jött, hogy ennyi lakosa van Békéscsabának, és arra gondoltam, ha fejenként ültetünk egy fát, az már valami. Először kicsit hippi módon kezdtem: nem volt igazi szakértelem, csak lelkesedés; gondoltam, ledugdosok fákat valahová, ahol van egy kis hely. Aztán jött Poliák Pál hivatásos vadász, élőhely-specialista meg Duray Balázs környezetkutató geográfus, szintén békéscsabai lokálpatrióták, és hozták a szakmai ismereteket, én meg csak néztem, hogy ezt lehet így is? Frankó Róbert lett az egyesület erdészeti szakértője, Pali meg Balázs a két alelnök.

A hatvanezer fán már rég túl vagyunk. Harminc hektár erdőt telepítettünk három év alatt.

Mi a további cél?

– Az első, hogy enyhítsük a klímanyomást, és ennek eszköze az erdősítés, fásítás, élőhely-javítás – mondja Frankó Róbert. – Ma már környezeti neveléssel is foglalkozunk, iskolákban, óvodákban. Fel kell nőjön egy olyan generáció, amely felelősebben gondolkodik a környezetről.

Az aszálykár mennyire érinti az erdőket?

– Bejártam szinte az egész Kárpát-medencét ezen a nyáron, mindenütt komoly gond a csapadékhiány. Gyimesben más a klíma, de sárgulnak a fák, mintha ősz lenne. Azokat az erdőket, amiket itthon majdnem befejezettnek nyilvánítottunk, és azt hittük, a tüzet is kibírják, ez az aszály megrogyasztja. Össze kell fogni az  erdőgazdálkodást, vízgazdálkodást, legelőgazdálkodást, szántógazdálkodást, mert egymásra vagyunk utalva. Eddig egymástól függetlenül próbált minden terület érvényesülni, de ennek véget kell vetni. Itt főleg: ha a mostani csapadékmennyiséget összevetjük a sokéves átlaggal, kiderül, hogy több, mint 400 milliméter hiányzik a földből. Ha jön még valamennyi eső, az jó, de lényeges változás idén már nem lesz.

Buzássy Márta széthajtja az ültetvény szélén a drótkerítést, beballagunk, klaffog a por a szandálomban.

– Nézze – mutat a tikkadt csemetékre az erdész. – A hároméves tölgyállomány elkezdett kiszáradni, pedig egy méterre van lent a gyökere.

Itt egyébként magas a talajvíz? Ha valaki leás kútnak, sokáig kell haladnia?

–  Magyarország egyik legmélyebb területén vagyunk, 81–82 méter a tengerszint feletti magasság. Itt mocsarak, nádasok, vízállások voltak a vízrendezés előtt; a talajvíz egy-két méterrel magasabb, mint a környező településeken. De már napról napra húzódik a víz lefelé, és a gyökér nem tud utána menni. Van a gyökérzóna, meg van a talaj kapilláris zónája. Ez utóbbi a talajvíz szintje fölötti kisméretű hajszálcsőrendszer, ami egy adott magasságig képes felemelni a vizet. Ha a növény gyökérzete meg a kapilláris zóna összeér, akkor szuper, a növény hasznosítja a vizet. Ha nem ér össze, a fa elkezd száradni. Ezeknek a csemetéknek megszakadt a kapcsolatuk a kapilláris zónával, hát pusztulnak. Harminc éve vagyok a szakmában, de ilyet nem láttam, és a kollégáim azt mondják, ők sem.

Egyébként miért kéne több erdő pont Békésben? Kiváló termőtalajok vannak errefelé, 30–40 aranykoronás földek. 

– Azokra a termőtalajokra nyilván nem erdő kell, de vannak szegletek, kieső területrészek, laposok, ahová elkelne a sok fa, főleg a Körösök vidékén meg az észak-békési részen. Legalább három százalékkal növelhető a megye erdősültsége. Ahogy az éghajlatváltozás zajlik, felértékelődik az erdő szerepe. És a terménynek is jót tesz az erdő közelsége. Ha kétszer ennyi erdő lenne, nyilván kétszer magasabb volna a páratartalom. Ki kell menni Békéscsabának arra a részére, ahol 20 százalék fölötti az erdőfelület: teljesen más a klíma, a termények is jobban nőnek, méghozzá gyengébb földön. Ha itt lenne árnyék több helyen, a füvek is harmatosabbak volnának.

Ulbert Zoltán veszi át a szót:

– Régen voltak erre mezővédő meg dűlők menti erdősávok, és borzasztó kára az utóbbi 20–30 évnek, hogy ezeket tarra vágták. Sokszor előfordult, hogy a gazda a dűlő menti részt beszántotta, hogy annyival is nagyobb legyen a bevethető terület. Egyszerűbb is volt, nem kellett kerülgetnie a fákat. Keringett olyan tévképzet is, hogy az a rész kiesik a mezőgazdasági támogatásból, amit beárnyékol a fa. Szóval ezeket leradírozták, ami csak a környékünkön 100 kilométernyi erdősávot jelent három vagy négy méter szélesen. Amúgy pedig, amikor megkezdtük az erdősítést, volt olyan gazda, aki rögtön jelentkezett segíteni, mert a szélerózió több hektár hagymáját lepusztította; jól jött volna egy erdősáv, ami megfogja a szelet. Nagyon fontosak ezek a mozaikos tájszerkezetek.Adrián Zoltán / 24.hu

Behúzódunk az ültetvény szélén egy nagyobb fa árnyékába, mert meg lehet őrülni a napon. A kerítés mögött vadetető.

– Másnak ilyen nyamvadt kis dolgok ezek az erdőfoltok, de hát ez is vadélőhely – mondja Ulbert Zoltán. – Itt tudnak hűsölni, elbújni az állatok.

Ilyen kevés fa is megmenthet élőlényeket?

– Akár egyetlen lombos fa is. Láttunk olyat a környéken, hogy magában álló fa alá beköltözött egy kis őz.

Ez a patakmederféle is hogy kiszáradt.

– Ezt annak idején mi ásattuk ki, mert akkora volt az eső, hogy jött a  nyomában a villámárvíz; akkor volt nulladik éves ez a kis telepítésünk, és a nagy víz befullasztotta volna a tölgycsemetéket. Csak hát azóta alig esett.

Az erdőültetvényeket kétmaroknyi vastag faoszlopokra erősített drótkerítés veszi körbe, egy helyen megint kiakasztják, kihajtják a dróthálót, hogy bemehessünk. Caplatunk a keresztül-kasul repedt földön, majd megállunk Frankó karjának mozdulatára. Sárga, zörgő levelű növénykére mutat

– Eddig bírta ez a negyvencentis, gyönyörű csemete. De ő még él – mutat egy másikra, ami szintén kókadt, de a színe jobb egy kicsit. – Együtt lettek elvetve. Olyan 10–15 százalékos aszálykárral kell idén számolni. Ahhoz, hogy legalább megálljon a folyamat, kellene még 50–80 milliméter eső. Nézze, így jelez a tölgy, hogy baj van: a levél széle elkezd száradni körben, de középen még dolgozik, még fotoszintetizál. Valószínűleg ez a fa ledobja a lombját szeptember elejére. Háromévesen már ekkorának kellene lennie – mutat a derekára –, van helyette harminc centi. Túlélésre játszott tavaly is, meg idén is. Vesztésre áll. Amúgy a tölgy képes egy jó, csapadékos tavasz után túlélni azt az évet, még akkor is, ha egész nyáron nem esik. Idén viszont nem volt elég csapadék tavasszal sem.

Széles repedések hálózzák a földet. Odatérdelünk az egyikhez. Befér a lyukba az ember keze.

– Ez 40–50 centi megvan – véli Buzássy Márta.

– Van ez egy méter mély is – sóhajt az erdész. – Az első 100 milliméter eső, ha csakugyan jön, körülbelül annyira lesz elég, hogy kicsit összezáródjanak a repedések. Rengeteg agyag van ebben a talajban, megdagad a víz hatására.

Pár év, és az erdő bezáródik

Megállunk egy kiszáradt elegyesnél.

– Ezek egy hónapja még éltek – mondja Ulbert.

Mit lehet tenni ilyen helyzetben? 

– Kisebb területeket öntözéssel próbálunk megmenteni. Arra van a Gyuriréti-csatorna – mutatja –, onnan kértünk lehetőséget öntözésre. De igazából nincs az a vízmennyiség, amivel ezt meg lehetne oldani. Tíz hektárra kéne 40 ezer köbméter. Az 40 millió liter víz. Ennyit nem lehet idehozni, mégis próbálunk túlélésre játszani.

De ha így sem elég?

– Akkor is csinálni kell. Valamit csinálni kell. Ha másért nem, hogy az ember ne érezze úgy, hogy nem tett meg mindent.

És nem lehet kutakat fúrni? Talán húsz méter mélyen már van víz.

– Nem biztos.

Hát akkor ötven. Nyolcvan. 

– Na, olyan mélyen már vannak rétegek – szól az erdész. – Őszintén szólva nem tudom, mekkora a hozama egy ilyen fúrásnak, és milyen következményei lennének a rétegvizek kitermelésének. Itt a pozitív kutak lennének jók, ahhoz több száz méterre kell lemenni. A pozitív kút azt jelenti, hogy két vízzáró réteg közül saját magától, a belső nyomástól feljön a víz. Egyébként ez felmerült már, mert hihetetlen vízkészletek vannak mélyen alattunk, az egész világnak elég lenne.

Ulbert Zoltán szerint, ha veszünk egy 100 éves átlagot, akkor látszik, hogy a csapadékcsökkenés nem olyan drámai mértékű; vannak évek, amikor áradás van, és azt se tudják, hogy mit kezdjenek a rengeteg vízzel.

– És akkor szoktuk nézni Robival a csatorna mellett, hogy nézd, megint elengedik a vizet innen. És hogy ezt nem kéne.

Meg lehetne tartani a tájban a vizet. Pont arról szól a klímaváltozás, hogy az időjárási szélsőségek váltogatják egymást. Talán néhány hónap múlva az lesz a problémánk, hogy elönt mindent a víz, a földekre nem lehet rámenni. És aztán megint jön egy aszály.

– Ilyesmi történt 1998-ban – teszi hozzá Frankó Róbert. – Nagyon aszályos év volt, se termés, se semmi. Egy évre rá 1000 milliméter csapadék hullott, duplája a sokéves átlagnak, úszott minden. És senki nem emlékezett már az előző évi aszályra, mert mindenkinek a vízzel volt baja.

– Egyre gyakrabban használjuk a vízönrendelkezés fogalmát – mondja Ulbert. – Ez azt jelenti, hogy helyi szinten magunknak kell gondolkodnunk a vízmegtartásról. Még akkor is, ha ez országos érdek, mert hazai átlagban a nagyon magas minőségű termőföldek negyven százaléka Békésben fekszik.

– A csatornahálózat nagyjából megvan – mondja Frankó –, bár egy része odaveszett, mert ugye mivel is kezdték a magánosítás után az emberek: hát, hogy mindenhol tudjanak építkezni, betemettek csatornákat is. De azért még mint egy érrendszer, be van hálózva a környék csatornákkal. Ezeket a csatornákat meg lehet tölteni. Pár év alatt a talajvízszintet meg lehetne emelni fél méterrel, ami azt jelenti, hogy az erdők megmenekülnek.

– De a légköri aszály nagyon odaver – mondja Ulbert.

– A július közepi légnedvesség az irányadó – magyarázza Frankó. – Hegyvidéken bükkös meg a gyertyános klímában a júliusi közepi légnedvesség 50–55 százalék. Az erdőszéli klímán, ahol most vagyunk, a légnedvesség 30 százalékos. De ha majd becsorgunk Csabára, ott vannak légnedvesség-mérők, és 27 százalékokat mutatnak. Erre a tudásra idáig nem volt nagy szükség, de már eljött az ideje: a növény légzőnyílásai nem nyitnak ki, ha a légnedvesség alacsony.

A légzőnyílások kis pórusok a leveleken, azokon át történik a vízcsere. Azért zár le a növény, hogy megtartsa a vizet. Tehát hiába locsolja a gazda, képes úgy elszáradni a növény, hogy vízben áll a töve. Amikor megvan a negyven százalék légnedvesség, akkor nyit, elkezd párologtatni, húzza fölfelé a folyadékoszlopot, és a gyökér elkezdi fölvenni a vizet. De ha zárva van, hiába locsolod. Jóska bácsi meg csak nézi, hogy jé, hát öntözöm, mégis pereg le róla a víz, és kirohad a gyökere. Most tanuljuk ezeket. Én is meg mindenki.

Itt, az Ancsin egyben még a gaz is kiszárad.

Miért „Ancsin egy” az erdő neve? 

– Némelyik erdőt arról a tulajdonosról neveztük el, aki a földet adta alá – feleli Ulbert. – Ancsin Pisti már meghalt szegény, ő volt az első nagy támogatónk, 19 hektárt kaptunk tőle, abból három erdő lett. Így aztán van Ancsin-erdőnk, Bíró-ligetünk, meg Seben-Bobály erdő. Nekünk nem lehet saját területünk, mert egyesület nem birtokolhat földet.

Odaérünk az akácoshoz. Magas, de sovány fák ácsorognak tisztes távolságban egymástól, közéjük vág a fény, alattuk szinte nincs aljnövényzet, csak valami sárgásfehér gyep.

– Az, hogy így benapozódik az erdő, maga a halál. Ennek a kis akácosnak legfeljebb öt éve van hátra.

– Nézd csak, figyelj, figyelj! Ott jönnek a lakók – szól hirtelen Márta.

Riadt őzcsapat szalad el pár méterre tőlünk.

Amikor átsétálunk a Seben-Bobály erdőhöz, mutatják: ugyanaz a fajta szil, ami amott csak kínlódott, itt jóval nagyobb. Pedig egy évvel fiatalabb, mint az Ancsin-erdőn, és nincs 500 méter a távolság légvonalban.

– Hát ezért nem lehet egy kaptafára kezelni mindent, mert még itt, egy tájon belül is nagyok az eltérések. Ez a cser is, nézze, gyönyörű, makkegészséges. Nézzétek már! – mutat egy fiatal fácskára Márta.

– Ez is megvan egy méter húsz, második éves korára. Ez meg egy vadkörte. Már terem lassan, olyan gyönyörű – mondja Frankó, és ragyog az örömtől. – Ez másfél hektár csodálatos erdő, öt év múlva bezáródik.

Bezáródik?

– Összeér a lomb, onnantól az erdő árnyékolja önmagát. És attól kezdve megnyerte a küzdelmet, mert már saját vízgazdálkodása lesz. Már akkor a gyomot kiszorítja maga alól, de egyébként itt a gaz is zöld, nézze azt a növényt, milyen vastag, húsos, tele van nedvességgel.

– Örülünk a gaznak – mondja Márta.

Nem kell kikapálni, hogy ne bántsa a csemetét? Teljesen ránő.

– Isten őrizz. Azt tanultuk Robitól, hogy csak sorközművelés van, de a fa töve körül a gyom hadd hajoljon rá; úgy mondjuk, hogy besubázza. Árnyékban tartja, ad neki egy kis mikroklímát.

„Megváltottuk önmagunkat”

– Ez mind kézi munka – mutat körbe Ulbert. – Három éve úgy vetettük ezt az erdőt, hogy a közösség gyűjtötte a makkot. A földbe belement hektáronként négy mázsa. Több száz csabai ember hajolgatott itt az ültetéskor.

– Nemcsak újságokban olvassák a klímaváltozást, mindenki tapasztalja – mondja Márta. – Ha nem az erdőkben látják, akkor a saját kertjeikben. Elszárad a tök, a bab, amit most ki kellett szedni a kertekből, mert nem nőtt meg. Ez a második év, hogy nincs igazi termés. Olyan nagy a növénypusztulás, és nyomában az elkeseredettség, hogy jönnek, csinálják, hajnalban kelve, és ha kell, késő éjszakáig. A kerítést kézzel döngöltük be. Kézzel feszítettük föl. Összesen már öt kilométer erdővédő kerítést csináltunk.

Miből tudják mindezt finanszírozni?

– Volt néhány pályázat, amit megnyertünk, azokból vettünk locsolóautót, kézi szerszámokat, drónt, ilyesmit. Van néhány helyi vállalkozó meg civil emberek, akad, aki többet, van, aki két-háromezer forintokat ad, de nem valami nagy a költségvetésünk. Amit igaziból belerakunk, az élő munka. Már harmincezer közösségi munkaóra fölött tartunk a három év alatt – feleli az egyesületi elnök.

– Ennél jobb közösségépítést kitalálni se lehet: együtt csinálunk valamit, ami itt helyben hasznos, és látjuk is az eredményét – mondja Márta. – Nők és férfiak, fiúk és lányok közösen hordták az oszlopokat, a drótokat, kapálták a nyomvonalat.

– És van még egy jó hagyománya Békéscsabának már harminc éve, a Garabonciás fesztivál – teszi hozzá Ulbert. – Ez talán Európa legnagyobb középiskolás fesztiválja, amit szinte egészében a gyerekekre bíznak. Ilyenkor a városban minden átalakul. A gyerekek maguk tervezik meg azt a néhány hetet, amikor diákpolgármestert választanak, egymással megküzdenek az iskolák, rengeteg kreatív dolog történik.

És amire nagyon büszkék vagyunk, bevettek bennünket is a csapatba; ők kerestek meg, amikor elkezdtük a faültetési programot, hogy segítenének. Nem is tudom, hány száz gyerek jött locsolni, önként és vidáman. Nem mi megyünk kopogtatni, hogy tessék kiküldeni gyerekeket a határba, hanem jönnek folyamatosan makkot gyűjteni, ültetni; róluk neveztük el az egyik területet, arrafelé van a Garabonciás erdő, a torony mellett. Van benne tízezer körüli fa. Küzdött az aszállyal, de szép lesz. Igazi kézműves erdők ezek.

Behajtunk Békéscsabára, a város félájult a melegtől. Megyünk a Csaba Park felé, elhaladunk a Körös-csatorna mellett.

– Ez a csatorna nagyon jó klímát ad a városnak; annak idején, az ezerhétszázas évektől ezen úsztatták le a faanyagot Biharból, meg a sót és a gabonát vissza, tehát remek kereskedelmi útvonal is volt. No, hát ezt a 14 kilométeres csatornát a csabai családok saját kezükkel ásták ki, közösségi munkában. Nők, gyerekek, férfiak, mindenki. Egy év alatt megvolt – mondja az egyesületi elnök.

Kiszállunk a parknál, tavacska csillog a kiserdő közepén.

– Itt meg elértük a városnál, hogy három köbös tartályt telepítsenek a csemetesorok közé, fel van töltve hetente kétszer a Körös vizéből; azt kilocsoljuk a kisfákra. Mindenki tudja, hogy szerdán és vasárnap este 6-kor locsolunk, és jönnek segíteni. És a városban is locsolgatja a fákat a lakosság, most már kannákkal, fúrt kutakból, a pici gyerektől a 80 éves néniig  – meséli Ulbert.

– Van, aki nem tud kijönni, mert beteg meg öreg, de támogat azzal, hogy ír vagy mond néhány jó szót – teszi hozzá Márta. – Vagy hoz egy sütit, vagy csak egy kis vödröt kitesz a háza elé, hogy használjuk nyugodtan. És vannak, akik felajánlották a saját fúrt kútjukat, kiteszik a slag végét az utcára. El is neveztük ezeket a kutakat a gazdájukról: arra ott a Turbucz-kút, a következő a Balogh-kút, aztán meg a Kovács-kút. Este megyünk, megtölthetjük a vödröket. Van olyan ember, aki meg is tölti nekünk, amikor öntözünk. Észreveszi magát, hogy mit tud segíteni; letesszük a kannákat, és amíg fordulunk egyet, megtölti.

– Ezer fölötti fát locsolunk így a városban – mondja Ulbert Zoltán –, és a városhatáron kívül is vannak telepítéseink. Az orosházi úton kifelé letaroltak minden fát a közutasok, de sikerült elérni az ültetési engedélyt a közútkezelő igazgatójánál. És megint lesznek fák, újra növekednek a kőrisek. Az egyik ottani ültetvényt egy család locsolja, két kisgyerekkel kijárnak hetente. Egyszer csak szóltak, hogy ők beszállnak.

Nincsenek riválisok, ellenlábasok? Nem kapják meg például, hogy dörgölőznek a politikusokhoz? 

– Mi nem politizálunk. Nem politikai pártokról, hanem döntéshozókról beszélünk, akiket úgy hívnak, hogy képviselő; a nevében benne van, hogy ő képviselje, amit mi szeretnénk. Egyébként meg nagyon sok alkalommal kaptunk segítséget politikai színezettől függetlenül. Békés megye más, mint Budapest. Nagyon egymásra vagyunk utalva. A gazdálkodók, a hatóságok, mindenki. Először egymás között kell a dolgokat megoldanunk, a főváros messze van. Itt nincsenek nagy, dafke egymásnak feszülések; megvitatjuk a dolgokat, aztán együtt megyünk a piacra brindzás lángost enni. Eddig is így értünk el mindent a csatorna kiásásától kezdve a templomfelújításon át a közösségi erdőkig.

– Jobbágyok felszabadítása – mondja Márta.

– Hogy? Ja, igen – feleli nevetve az egyesületi elnök. – Békéscsaba kifizette a jobbágy-felszabadítás árát, még mielőtt Kossuthék ezt kötelezővé tették volna. Megváltottuk magunkat. Az itteni emberek kissé öntörvényűek, de a jó felé haladva. Mi nem várunk senkire. Ha helyzet van, cselekszünk. Nem szeretünk helyben ülni és jajveszékelni, mert attól csak nagyobb lesz a baj. Persze, mindig van, aki szól, hogy ezt szerinte másképp, jobban kéne csinálni. Erre azt szoktuk mondani: gyere, mutasd, hogy kell. Aztán vagy jön, vagy nem.

Abból sem lett feszültség, hogy kritizálták a kormányrendeletet, és egyfajta felmentést kértek a hatálya alól? 

– Ez nagyon összetett dolog, mert az erdő alapvetően ad is. Ha kell, tűzifát, ha kell, építőanyagot. Bölcsőt, ágyat, koporsót, mindent – feleli Ulbert Zoltán.

– Erdészként a jogalkotói szándékot értem, a rendelet minden hibájával együtt – így Frankó Róbert. – Arról van szó, hogy a tartalékok, amelyek felhalmozódnak a természetes folyamatok során az erdőkben, mobilizálhatók legyenek szükség esetén. Ami nemhogy erdőpusztítást nem jelent országos szinten, de még csak az erdőterület csökkenését sem.

Akkor mi a probléma? 

–  Számolni kellett volna azzal, hogy bizalmi válság van, senki nem bízik senkiben: a társadalom és a politikusok között túl nagy lett a távolság. Felmerülhetett, hogy akár az erdésztársadalom is cinkos az erdők úgymond pusztításában, pedig erről szó sincs, az erdészek épp az ellenkezőjén dolgoznak: azon, hogy a magyar erdők gyarapodjanak.

Ez a rendelet viszont felkészületlenül érte a szakmát is, nemcsak a közvéleményt. Hozzáteszem, a legszigorúbb erdőtörvény tán az egész világon a magyar, nagyon helyesen. Nyilván azért, mert az erdeinket nagyon meg kell becsülnünk.

Ezért már Mária Terézia idejében is élt a rendelet, ami nem enged többet használni, mint amennyi az éves növendék, és ennek köszönhető, hogy Trianon után megduplázódtak a magyar erdők; akkor 11 százalék volt, most 21 százalék. A fiatal meg középkorú erdők folyónövedéke, amit felraknak egy évben, és ami területveszteség nélkül kitermelhető, 13–18 köbméter hektáronként.

A rendelet fő problémája ezek szerint, hogy nem differenciál a különböző területek kapacitása között.

– Így van, például Békésben a folyónövedéket megközelítő fakitermelés már érzékeny veszteség, mert nekünk túl kevés az erdőnk. Az országos átlag húsz százalék, de Békés megyében ez csak négy–öt százalék. Itt egy előrehozott tarvágás is sokkal nagyobb gondot okoz. Bizonyos erdősültségi szint, például tíz százalék alatt nem éri meg az erdőt bolygatni. Szolnokban, Csongrádban, a többi mélyen alulerdősült megyében sem kéne belenyúlni a rendszerbe. Minden megyében a független szakembereket kellene megkérdezni, és az ő véleményüket figyelembe venni egy ilyen rendelet kidolgozásánál.

„És a családom neve is fennmarad”

Takaros tanya áll a Seben-Bobály erdőrészlet sarkán. Csöngetnünk sem kell, ahogy kikászálódunk az autóból, már jön kifelé a fiatal gazda. A kerítésen kívül beszélgetünk, odaballagunk az ültetvényhez.

– Seben az édesanyám vezetékneve, a Bobály az enyém, mert Bobály Zoltán vagyok. Lesz itt egy komolyabb tölgyes. Öt–hat év kell körülbelül, amíg kétméteresre nőnek a fák.

Hogy jött az ötlet, hogy odaadják a földet?

– Konkrétan nem tudom, hogy ez hány aranykoronás föld, az itteni része aránylag jobb, de az a hátsó része, az nagyon szar. Most ebben az aszályban itt csupán térdig érő kukorica lett volna. Az semmi. Igazából többe kerül a leves, mint a hús. Traktorost nem nagyon lehet egy hektárra keresni, nem szeretnek benne forgolódni. Poliák Pali, az egyesület egyik alelnöke távoli rokonunk. Tőle meghallottuk, hogy csinálják ezt az erdősítést. Na, akkor anyámmal összeültünk, és azt mondtuk, legalább nem lesz gondunk a területre, meg jót is teszünk vele, mert a környezetvédelem nagyon fontos. De amúgy a fák gyönyörűek, mert valamilyen ér megy valószínűleg ezen a részen a gyökerek alatt, ezért elég szépen megmaradt minden. Szóval tetszik ez az ültetési kezdeményezés, ráadásul a családom neve is fennmarad.

Milyen itt kint élni a tanyán?

– Nyugodt.

Ez a fő előnye?

– Igen. Igazából nem zavar senkit, ha én most gondolok egyet, és nekiállok füvet nyírni. Nyomhatom este fejlámpával is. De nem nagyon tartunk állatot, meg semmit, nincs idő vele foglalkozni. Önellátásra van tíz tyúk, tojnak annyit, hogy nem kell tojást venni. És hát a nyugalom, az hatalmas. Bár egy-két traktoros, mikor rájön az ötperc, éjfélkor kezd neki szántani. De én értem, akkor legalább nincs meleg.

Mit szól ehhez az aszályhoz?

– Hát nagy gond, de nekünk jó, mert 68 méteres fúrt kút van, az egész házat ellátja vízzel. Amúgy ez 1,2 hektár, plusz még Mezőmegyer alatt van földem, egy hold, ami szántónak van kiadva. Ott úgy nézett ki, hogy lesz kukorica, csakhogy beütött a szárazság, szóval fuccs, fel is lett szántva rögtön. Aki műveli, belenyomta a vetőmagot; körülbelül 30–40 ezer forintot beleszórt. Rá a műtrágyát, ami még egyszer annyi. Aztán lefújta vegyszerrel, az se olcsó. És az egész ment veszendőbe. Most képzeljék, aki nem egy holddal jár így, hanem tíz hektárral. Arra följebb, a tornyon túl, meg túl a Garabonciás erdőn, két vagy három földet is láttam, ahol lesilózták a kukoricát. Pedig ilyenkor még semmi beltartalma nincsen. Nem tud kifejlődni a cső, elszáradt az egész.

Megyünk, verjük a port a dűlőn. Jólfésült mezők és kiszáradt kukoricák, aztán erdődarabok. Zöld-sárga, zöld-sárga. Összegyűlnek fent a felhők, egyszer csak verni kezdi a kocsit az eső. Kiszállunk, hadd verjen minket is. Ritka, nagy szemekben hullik, aztán mikor visszaülünk az autóba, pár perc, és ki is megyünk az eső alól.

Később, már Budapesten, ahogy a cikket írom, megnézem a friss bejegyzéseket a mozgalom Facebook-oldalán. Úgy látszik, megérkezett Békéscsabára is a kiadós égi öntözés, mert Ulbert Zoltán ezt írta ki: „Jött egy kis adomány fentről. Ma, aug. 21-én nem lesz buli a Csaba Park tartályainál, nehogy kimenjetek rutinból.”

írta: Adrián Zoltán, forrás: 24.hu 08-29

A gazdasági növekedés a biológiai sokféleség csökkenésének elsődleges katalizátora. Az elmúlt ötven évben a globális gazdaság negyvenszeresére duzzadt, miközben a vadon élő fajok 68%-kal csökkentek.

Amikor az érett, idős erdőket kiirtják, hogy farmokat (mint Nyugat-Afrikában), ültetvényeket (mint Malajziában) vagy legelőket (mint Brazíliában) hozzanak létre, a vadon élő fajok új élőhelyekre költöznek, és olyan fajokkal kerülnek kapcsolatba, amelyekkel normális esetben nem találkoznak, és amelyek így fertőző betegségeket terjeszthetnek.

2021 szeptemberéig közel 220 millió ember fertőződött meg a koronavírus-járványban. A pandémia lesújtott a világ gazdaságára is, 2020-ban a világkereskedelem 32%-kal esett vissza és 120 millióval gyarapodott a mélyszegénységben élők száma. A kormányok által bevezetett intézkedések „véletlen” pozitív hatásokkal jártak a környezetünkre. Kína például 20-30% közötti légszennyezés-csökkenést ért el, Róma, Milánó és Madrid körülbelül 45% -os javulást tapasztalt a légszennyezettség terén. Az éves CO₂-kibocsátás nem csak soha nem látott ütemben zuhan, de a tavalyi csökkenés is a legnagyobbnak számított az elmúlt ötven év óta.

A világjárvány elmúlt két éve hozott valami újat az emberek értékítéletében is. Miközben bezárkóztunk és vártuk a szabadulást, elkezdtünk foglalkozni a saját környezetünkkel. Egyrészt több idő jutott családtagjainkra, figyeltünk rokonainkra és beszélgettünk az ismerőseinkkel. Kiderült, hogy milyen előnyökkel jár kis üzletekben vásárolni és helyi termékeket fogyasztani. Olyan addig állandónak vélt javaink értékelődtek fel, mint a természeti környezet. A házunk előtti fasor, a bányatavak, a parkerdő. Szerettünk kijárni a természetbe.

Egészségünk és jó közérzetünk megőrzésének egyik legjobb formája a természetjárás. Ezért fontos a városkörnyéki zöldterületek és a közegészségügyi infrastruktúra fejlesztése, különösen a COVID-19 világjárvány idején. Hosszabb távon a zöldebb városok a fenntartható jövő garanciái lesznek, a városlakók kedvelt találkozó helyei nem a zsúfolt plázák, hanem a természetes környezet lesz. Békéscsabán is tapasztaltuk, hogy emberek százai mozdultak ki a természetbe ősszel makkot gyűjteni és magoncokat menteni, tavasszal fát ültetni, nyáron locsolni és védeni. A közösségi élmények során új ismeretségek, barátságok szövődtek és kiderült, hogy van közös akarat is. Ez pedig értékeink védelme. Nem csak a természeti, de az emberi is.

Most, hogy ismét kinyílt a világ, ne felejtsük el ezeket az értékeket. Gondozzuk, ápoljuk őket továbbra is. Nem csak nekünk, de az utánunk jövőknek is szükségük lesz rájuk.

Mi így gondolkodunk globálisan és ápolunk lokálisan.

Dr. Duray Balázs, forrás: BEHIR

– Sokat hallunk a globális felmelegedésről és a klímaválságról. Ezek valós fenyegetések, a következményekkel pedig már egyre inkább szembesülünk. A huszonnegyedik órában vagyunk, lépnünk kell a gyermekeinkért, a jövő generációjáért. Ezért hívtuk életre makkgyűjtő akciónkat, remélve, sokakat megszólítunk és csatlakoznak hozzánk – fogalmaz Varga Emma. A megmozdulás ötletgazdája és szervezője hozzátette, az összegyűjtött makkokból közösségi erdő lesz, ehhez a területet a város önkormányzata már felajánlotta.

Bordásné Nyíregyházi Mária, az egyesület vezetője hozzáteszi, hosszas szervezőmunka előzte meg az indulást, folyamatosan egyeztettek Orosháza Város Önkormányzatával, szakmai irányítóként pedig a békéscsabai Hatvanezerfa Mozgalom segített hathatósan.

A szervezők óvodai és iskolai csoportokat, civil szervezeteket, magánembereket egyaránt várnak a várhatóan november végéig tartó gyűjtésre. A gyűjtést követő lépés, hogy a közösség magoncokat telepít, ehhez a területet Orosháza Város Önkormányzata biztosítja a László Elek lakótelepen a kutyafuttató mellett.

A gyűjtésben a részvétel regisztrációhoz és engedélyhez kötött.
Regisztrálni a https://forms.gle/ykyjsdBWpt17ksUAA linken lehet.
Bővebb információ az Orosházi Makkgyűjtők Facebook oldalán (www.facebook.com/oroshazimakkgyujtok), illetve keressék a szervezőket e-mailen: oroshazimakkgyujtok@gmail.com.

forrás: OrosCafe

– A csabai középiskolásoknak fontos a természeti környezetük, aki zöld Polgármester akar lenni, az gondoskodik a városban lehullott makkok összegyűjtéséről, hogy abból városvédő erdő legyen. Hétfőn a Garások (Garabonciás Napok résztvevői) ebben a szellemben gyűjtötték a város makkjait. A stábok nagy körültekintéssel, 61 kilogramm nagyon jó minőségű makkot szedtek – ismertette Ulbert Zoltán, a Hatvanezer Fa Békéscsabán Egyesület elnöke.

Kedden délelőtt tovább folytatódott a „Zöld Gara” programsorozat, a csapatok ezúttal dűlő mentén ültettek el összesen 22 darab hársat. – Mindenki nagyon ügyes volt. Jó olyan fiatalokkal találkozni akiknek fontos ez. Nehéz dolog volt versenyt fabrikálni a teljesítményükből, hiszen mindenki tökéletesen oldotta meg a feladatot. Apró esztétikai különbségek voltak csupán a mintához képest. Itt mindenki nyert. A jövő biztosan – hangsúlyozta Poliák Pál, az önkéntesekből álló zöldítő egyesület alelnöke.

forrás: BEOL

Erdőmentők egyik faültető csoportja

A faültetési mozgalmak az utóbbi években gombamódra szaporodtak el Magyarországon, ami köszönhető a klímaváltozás okozta pániknak, és annak, hogy egyre többen gondolják fontosnak a környezetünk megóvását.

Fontos még a cikk elején leszögezni, hogy a bemutatott szervezetek mellett hazánkban más civil csoportok, szervezetek is foglalkoznak faültetéssel az állami szervezetek mellett.

Kezdjük is a sort az Erdőmentők Alapítvánnyal

Az Erdőmentők csapata jelenleg 1367 önkéntessel büszkélkedik, akik az elmúlt évben közel 30 000 fát ültettek. Ebből a tavalyi évben egy bank közreműködésével 20 000 fát ültettek el. A faültetési és faápolási akciók mellett rendszeresen szerveznek erdőtakarítási eseményeket is, amivel az erdőkbe hordott töménytelen mennyiségű szemét problémájára is felhívják a figyelmet.

A koronavírus-világjárvány sajnos őket is utolérte, hiszen olyan is előfordult már, hogy egy adott faültetési akción megjelent csapatot karanténba kellett küldeni.

„Felelős szervezetként az önkénteseink biztonsága elsődleges, így az idei őszi szezon kimenetele egyelőre kétséges” – jelentette ki Csanádi Viktor, a szervezet vezetője.

Hatvanezer fa Békéscsabán

2019 nagy hazai faültetési hullámának egyik legsikeresebb csapata a Hatvanezer fa mozgalom, akik tavaly szeptember óta egyesület formájában működnek Békéscsabán.

„Sokan nem tudják, de Békés megye a legkisebb erdős ökoszisztémával rendelkező megye az országban. Csupán 5%-a fedett erdővel, míg országosan ez 21% felett van” – mondta, Ulbert Zoltán az egyesület elnöke.

Ennek megváltoztatása érdekében a szervezet településükön közterületekre közel 70 fát, a helyiek bevonásával ingatlanok elé 1000 fölötti fát ültettek el egy év alatt. A nagyobb területeken erdészeti módszerrel, makkvetéssel ültetik a fákat, de egy helyi gazda jóvoltából sikerült egy 12 hektáros vizes élőhelyet is gondozásba venniük. Mindezek mellett a helyi dűlők fásítását is magukra vállalták, hogy csökkentsék az agrársivatagosodás hatásait.

Az egyesület elnökének elmondása szerint Békéscsaba az önkéntesség egyik fővárosa. Így talán nem is meglepő, hogy a településről több mint 500 fős igazán aktív önkéntesi csoporttal rendelkeznek.

Az önkéntesek mellett magasan kvalifikált szakmai háttérrel büszkélkedhetnek. A csapatukban van erdőmérnök, élőhelyspecialista, tájgeográfus is.

A lendületüket idén a koronavírus nem törte meg, hiszen még most ősszel 7 hektárnyi erdőt ültetnek be őshonos fákkal, jövőre további 10 hektár szerepel a terveik között. Számításaik szerint a magról és előnevelt faültetéseikkel jövőév végére akár az 1 milliós ültetési álomhatárt is elérhetik.

10 millió fa

A tavalyi év legsikeresebb faültetési mozgalma a 10 millió fa volt, akik faültetési akciókkal kezdték majd alapítvánnyá alakulással folytatták a működésüket. A cikk megjelenésének pillanatában már több mint 45 000 faültetésnél járnak, aminek java része többéves, már komoly életeséllyel bíró fákat jelent.

Mi alapvetően többéves, már komoly életeséllyel bíró fákat ültetünk közterületekre, fasorba, ligetbe, kertekbe – nyilatkozta Bojár Iván András, a 10 millió fa alapítója.

A szervezet már 140 településen van jelen és összességében éves szinten 5-6 ezer embert tudnak ténylegesen aktivizálni.

Nagyon tartanak a koronavírus-járványtól, de elmondásuk szerint a közösségek rendületlenül dolgoztak a tavaszi ültetési szezon alatt is, amely alatt közel 20 ezer fát és cserjét ültettek el. Éppen ezért is fokozták a webes aktivitásukat, többek között elindították a 10 millió fa tévét érdekes beszélgetésekkel. A járvány második hulláma elúsztatta az őszi faültetéseiket. Most az őszi ültetések előkészítésén dolgoznak. A közösségeiktől több mint hatvanezer csemetére vonatkozó igényt kaptak.

JÖN Alapítvány

A környezetvédelmi Jövő Öko-Nemzedéke (JÖN) Alapítvány 3 éve szervez tavasszal és ősszel faültetési szezonban közösségi faültetési akciókat országosan. Eddigi tevékenységüket a beérkező lakossági adományokból, céges együttműködésekből finanszírozták, aminek köszönhetően eddig összesen 1646 faiskolákban előnevelt fát és több 100 cserjét ültettek el.

Így több alkalommal a fővárosban a Kispesti kiserdőben vagy a Határúti kiserdőben szerveztek Budapest zöldítési akciókat.

A szervezet a faültetési időszakra rendszeresen faültetési nagyköveti programot hirdet, hogy elősegítse a lakosság egyéni akcióit is. 2019 decemberében volt az egyik ilyen nagyköveti akció, melyben 5 közterületi fát ültettek el egy győri játszótéren Marko-Valentyik Anna, Junior-Prima díjas színésznő faültetési nagykövet közreműködésével.

Forrás: Szeretlek Magyarország

Békés megyei erdészekhez csatlakozva nagy fáktól vonjuk el a fejszét. Az erdész társadalom évszázadok óta őrzi az egyensúlyt ember és természet között. Tapasztalatukra, elkötelezettségükre támaszkodva közös célt tűztünk ki magunk elé:   Meglévő erdőket segítünk évszázadossá válni, vagy annak maradni. Amíg van mit menteni, védeni, ez közös kötelességünk. Nemcsak itt a megyében, hanem az ország erre alkalmas egyéb területein is.     Ez a mozgalom mai napon indul Békéscsabáról. (2020-07-14) Részletekkel szolgálunk nemsokára, ugyanitt.   Most egy lájkkal és egy megosztással tudtok segíteni az Öregerdőknek.   A Hatvanezer Fa Egyesület nevében: Frankó Róbert erdőmérnök, dr. Duray Balázs tájgeográfus, Poliák Pál vadászmester, Ulbert Zoltán egyesületi elnök   *********************************************************** A Hatvanezer Fa Egyesület első évének eredményei számokban

Forrás: Hatvanezer Fa Egyesület