A természeti környezetbe simuló, fenyőfa szerkezetes sétány 124 méter hosszan, a talajszinttől 9,5 méter magasan a lombok között halad. A szabadon látogatható hídrendszeren interaktív játékelemek teszik izgalmasabbá a kaszói erdőtömb egyik legjellemzőbb erdőtípusának, a gyertyánostölgyesnek a megismerését. A gyerekek és a felnőttek egyaránt páratlan élményekkel gazdagodva juthatnak új információkhoz az erdő különböző szintjein élő növényekről, állatokról. Egy-egy pihenő alkalmával pedig egészen új szemszögből gyönyörködhetünk a táj szépségében.

A Lombkorona Tanösvényt a KASZÓ Zrt. megbízásából, Hent László építész tervei alapján csaknem 200 köbméter faanyagból építették a lehető legkevesebb fém alkatrész felhasználásával. A többnyire természetes anyagokból létrehozott építmény illeszkedik a KASZÓ Zrt. területén korábban kihelyezett „filagóriákhoz”, illetve a társaság fenntarthatóság jegyében kialakított arculatához, küldetéséhez.

Bár már több lombkorona tanösvénnyel is büszkélkedhet Magyarország, átadásának évében a kaszói egyedülállónak számított mind méretében, mind pedig szerkezeti megoldásában.

A tanösvény a már meglévő Öregerdő Tanösvény folytatásaként épült, mert itt a felső lombkoronaszintben található fő fafajok átlagkora 112 év, átlagmagassága 28 méter, mellmagassági átlagátmérője 42 centiméter. Így biztosított, hogy a látogatók egy igazi „öregerdőben” ismerkedhessenek a természettel.

A legelső, közvetlenül a feljárónál elhelyezett interaktív játékelem az erdő szintjeit mutatja be, néhány példát hozva az ott élő állatfajokból. A moha- vagy avarszinten élnek például a hangyák és a csigák, a gyepszintben a sünök, a cserjeszint a fülemülének, a mogyorós pelének ad otthont, az alsó lombkoronaszint lakója a mókus, az egerészölyv pedig a felső lombkoronaszintben fészkel.

Még mindig a feljárón haladva, a kis Tudod-e? táblácskákon a Kaszó területén élő állatok, növények fotóit láthatjuk, ha pedig segítség kell azonosításukhoz, kicsit eldugott helyen a fajok nevét is megtaláljuk, néhány érdekesség kíséretében.

A tanösvény az alsó lombkoronaszintben vezet, jól látható ez onnan is, hogy a kisebb fák vannak velünk egy magasságban, a tölgyfák pedig bőven a fejünk fölé nyúlnak. Az első kis szigetnél az a feladatunk, hogy a vörös mókust odavezessük a raktárához, ahová a mogyorót gyűjtötte, mert néha elfeledkezik a rejtekhelyeikről. Az elfeledett éléskamrában maradt magok aztán tavasszal kicsírázhatnak, az így fejlődő mogyoró-, tölgycsemete pedig segíti az erdő felújulását. A mogyorót azonban más állatok is szeretik, ők egy másik táblán szerepelnek. A következő szigetnél lévő memóriatáblán a Kaszó környékére jellemző növények terméseit látjuk. Ezek a csertölgy, a szúrós csodabogyó (védett), a közönséges seprűzanót – amit Somogyban semfűsemfának is neveznek –, a kocsányos tölgy, a fekete bodza, az egybibés galagonya, a vadkörte, a mézgás éger, a szeder és a madárcseresznye.

A következő kirakós játék főbb fafajaink tulajdonságait ismerteti, a kocsányos tölgyet, a gyertyánt, a mézgás égert és a csertölgyet. A feladat az, hogy megtaláljuk a fajokhoz illő kéreg, termés, levél, valamint a fát támadó károsító fotóját.

Ha elég ügyesek vagyunk, a képkirakón az ízeltlábúak közül a nagy hőscincér és a nagy szarvasbogár hím példánya áll össze a darabokból. Mindkét faj védett Magyarországon!

A harmadik pihenőnél a madarakkal ismerkedhetünk többféle játékos feladaton keresztül. A korláton elhelyezett fa távcső segít, hogy könnyebben megtaláljuk a madárképeket a környező fákon. Egy újabb feladatnál a fészkükhöz vezethetjük az egyes fajokat. Ha esetleg nem jutna eszünkbe a madarak neve, akkor a lábuknál elhelyezett kis levelekről „puskázhatunk”.

A fákat is károsító májusi cserebogár és a tölgy-selyemlepke fejlődését ismerteti az újabb állomás.

A röpképes emlősöket bemutató szigethez érve sokat tanulhatunk a denevérekről. Sokan félnek tőlük, pedig rendkívül hasznosak, mert repülő rovarokkal táplálkoznak, így nagyon sok szúnyogot is elpusztítanak.

Magyarországon minden denevérfaj védett. Mivel egyre kevesebb a denevérek élőhelyéül szolgáló idős fa az erdőben, szívesen fogadják a kihelyezett mesterséges odúkat.

Hazánk legnagyobb ragadozó madara, a rétisas példáján azt is megtudhatjuk, mi kell ahhoz, hogy a madarak repülni tudjanak.

A tanösvény végén beláthatatlan üvegborítású les vár bennünket. Amennyiben este vagy alkonyatkor járunk itt, észrevétlenül megfigyelhetjük a közeli etetőhöz járó vadat. Az interaktív elemek itt sem maradhatnak el, nagyvadfajaink főbb tulajdonságait mutatják be, valamint a vadászati berendezéseket, a vadászok munkáját tárják elénk.

A Lombkorona Tanösvény utolsó eleme egy dendrofon. Ez a fa hangszer arra hivatott, hogy megkülönböztethessük a különböző fafajok hangját.

Eltérő fizikai tulajdonságukból adódóan ugyanis egészen más hangot ad a fellógatott csertölgy-, bükk-, éger-, kocsányostölgy-, nyír- és gyertyánfatest, ha megütögetjük a fakalapáccsal. Így sétánk végén a természetbe illő hangokon muzsikálhatunk, vagy mókás fotókat készíthetünk magunkról az erdei fotófalnál.

Czigány Judit – KASZÓ Zrt.
Forrás: A Mi Erdőnk / Magyar Mezőgadaság