A Gemenci erdők jövőjét veszélyeztető kiszáradási folyamatokról tanácskoztak erdészeti szakemberek az MTA Pécsi Területi Bizottságának pörbölyi kihelyezett ülésén. A résztvevők szerint az elmúlt évek aszályos időjárása, a dunai áradások ritkulása és a talajvízszint csökkenése egyre súlyosabb károkat okoz a több mint százéves keményfás ligeterdőkben.

A Gemenc Zrt. a Zöld Hang megkeresésére kiemelte, hogy állami erdőgazdaságként kezeli és védi a Gemenci erdőt, amelynek jelentős része az 1800-as évek végétől végzett tudatos erdőtelepítések eredményeként jött létre. Az erdészek munkájának köszönhetően a terület mára országosan és nemzetközileg is ismert természeti értékké vált. A társaság ártéri, dombvidéki és homoki erdőket is kezel, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetkímélő erdőgazdálkodásra. A fakitermelést szigorú szabályok és természetvédelmi ellenőrzés mellett végzik, miközben az erdőterület összességében növekedett. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszolt a kérdéseinkre.

Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak hazánk területén az aszályos időszakok. A heteken – akár hónapokon – át tartó csapadékmentes időszakok megviselik az élővilágot. Milyen hatással van a klímaváltozás a gemenci erdők állapotára? Milyen jelei vannak ennek?

A Gemenci erdők éltető ereje a Duna és a folyó áradásai révén biztosított többlet vízhatás. Hullámtéri erdőkről beszélünk, amelyek többségét a XIX. század második felében végzett folyószabályozási munkákat követően erdészek ültettek a folyó és a védgátak közötti, illetve a védgátak ármentett oldalán fekvő területekre. Az átlagos, évi  500–600 mm csapadékviszonyok mellett itt nem állhatnának összefüggő erdőterületek, hiszen az erdészeti klímaosztályozás szerint erdőssztyepp klímáról beszélünk.

A Gemencre jellemző erdőkép, a buja vegetáció kialakulásában és fenntartásában a dunai elöntéseknek meghatározó szerepe van. Az utóbbi tizenöt évben megritkultak azok a közepes szintű, a bajai vízmércénél mért 450–600 cm-es vízállással jellemezhető, lassan levonuló árvizek, például az évezredek óta jellemző úgynevezett zöldárak, amelyek a területen szétterülve éltetik a növény- és állatvilágot. A 2010-ben, 2013-ban és 2024-ben rekordközeli vízállásokat eredményező árvizek gyorsan levonulnak és jelentős károkat okoznak. Az elöntések mellett a csökkenő éves csapadékmennyiség, így az évszázad aszályaként emlegetett 2022-es év, majd az ennél melegebb 2024-es év, illetve a mindegyiknél szárazabb 2025-ös év, továbbá a nyári forró, légköri szárazságot eredményező napok számának növekedése, valamint a folyó medrének bevágódása együttesen indította el az erdőállományok kiszáradását. A meder bevágódását az átvágások miatti nagyobb sodrás okozta medererózió eredményezte, amely helyenként 1,5–2 métert is elér, és a talajvízszint csökkenéséhez vezet.

Mely fafajokat érintik legérzékenyebben ezen pusztító hatások?

Most már azt kell mondanunk, hogy sajnos mindet, őshonosat és idegen származásút egyaránt. A korábbi füzes termőhelyek eltűntek, ezek a legmélyebb fekvésű, vízzel gazdagon ellátott területeken álló erdők voltak, és itt kezdődött először az erdők kiszáradása, de ma már a kocsányos tölgyeseink is száradnak. Ráadásul a legyengült fákon megjelennek a másodlagos kórokozók, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ilyen például a kőrisek hervadásos hajtáspusztulását okozó, Ázsiából származó Hymenoscyphus fraxineus gombafaj, amely Nyugat-Európában a kőrisállományok drasztikus csökkenését idézte elő, és már hazánkban, így Gemencben is pusztít.

Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan lehetne megállítani a folyamatokat? Hogyan kellene vagy lehetne alkalmazkodni a Gemenc területén folytatott erdőgazdálkodásban?

Az első és legfontosabb feladat a víz visszatartásának megoldása. Az elmúlt évtizedekben különböző projektek keretében fenékküszöbök épültek, amelyek a holtágakban történő vízvisszatartást szolgálták. Ezeket a munkákat külső szervezetek mellett az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna–Dráva Nemzeti Park koordinálta pályázati forrásokból. Kialakítottak hordalékcsapdákat is, például a Rezéti-Dunán, amelyek célja az áradásokkal érkező nagy mennyiségű hordalék lerakódásának csökkentése, ezáltal a holtágak feltöltődésének lassítása. Sajnos az építmények fenntartására és a lerakódott üledék eltávolítására már nem jut elegendő forrás, ezért idővel elveszítik eredeti funkciójukat.

Az erdőgazdálkodás területén a Gemenc Zrt. már korábban megkezdte a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kialakítását. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az ártéri körülmények között korlátozott azoknak a fafajoknak a köre, amelyeket telepíteni lehet.

A hegy- és dombvidéki erdők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, erdőklímában és erdőtalajokon állnak, valamint természetes módon képesek megújulni. A síkvidéki és különösen a hullámtéri erdők ezzel szemben szélsőséges, erdőssztyepp klímában találhatók, többségük fényigényes fafajokból áll, és a kedvezőtlen termőhelyi körülmények miatt csak korlátozottan képes önfelújításra. A jelenlegi hullámtéri környezethez ráadásul jobban alkalmazkodtak az idegenhonos fásszárú növények, amelyek tömeges természetes újulattal jelennek meg.

Melyek ezek az idegenhonos fajok?

A jelenlegi erdőállományokat elődeink mesterséges erdőtelepítésekkel vagy gyér záródású ligeterdők helyén végzett mesterséges erdőfelújításokkal hozták létre. Ezek egy részét idegenhonos fafajok, például nemesnyár, nemesfűz és fekete dió alkotják, más részük pedig őshonos fafajokból, elsősorban kocsányos tölgyből, magyar kőrisből és fehér nyárból áll. Közös tulajdonságuk, hogy fényigényesek, és a fehér nyár sarjain kívül természetes felújításuk csak szűk feltételek mellett lehetséges.

A kocsányos tölgy megújulását nehezíti az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska, amely károsítja a magtermést, míg a lehullott makkból kikelt vagy ültetett csemetéket az Ázsiából származó tölgy lisztharmat pusztítja. A területre jellemző a sűrű lágyszárú és cserjeszint. Emellett a zöld juhar, az amerikai kőris, a gledicsia, a bálványfa és az akác gyorsan terjednek, és ahol elegendő fényhez jutnak, rövid idő alatt tömegesen jelennek meg.

A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás sikerének fontos feltétele a nagyvadállomány megfelelő szabályozása is. Gemenc híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról. A rendszerváltozás előtti időszakban a mai többszöröse élt itt a gímszarvasoknak, amelyek gyakorlatilag minden újulatot lerágtak. Ma kedvezőbb a helyzet, de az erdősítéseket továbbra is kerítésekkel kell védeni a vadkártól.

Az erdőfelújítás, a célirányos telepítések segíthetnek? Milyen módszerekkel dolgoznak a gemenci erdőkben?

A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tízéves erdőtervek alapján továbbra is lehetőség van tarvágást követő erdőfelújításra, akár őshonos fafajú állományok esetében is. Ebben a Duna–Dráva Nemzeti Park és az illetékes természetvédelmi hatóságok szakemberei is egyetértenek. A jogszabály ugyanis csak a természetes felújulásra képes állományokban tiltja a tarvágást.

Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentős területeken kezdtük meg a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kísérleti alkalmazását. Erre leginkább a jobb vízellátottságú, több fafajból álló elegyes erdők alkalmasak. A fényviszonyok megfelelő alakításával ezek többkorú erdőkké fejleszthetők. Harminc év gyakorlati tapasztalata alapján ez a gazdálkodási forma a hullámtéri területek mintegy harmadán, az ármentett területek ötödén vezethető be eredményesen. Ezt szolgálja a tájra jellemző elegyfafajok, például a vénic szil, a mezei szil, a mezei juhar, a fekete nyár és a vadgyümölcsök telepítése. Az ármentett oldalon szóba jöhet a korai juhar, a hegyi juhar, illetve helyenként a gyertyán is.

A Gemenc Zrt. 1999 óta végzi a fekete nyár génmegőrzési programját. A fekete nyár a gemenci táj jellegzetes fafaja, bár nem alkot összefüggő állományokat. Ide tartozik a Pörbölyi Titán nevű rekordméretű példány is, amely jelenleg 12,1 méteres törzskerületével Magyarország legnagyobb fekete nyara. A program során idős fák hajtásairól szaporítóanyagot gyűjtöttek, amelyből Tolnaszigeten anyatelepet és génmegőrző gyűjteményt hoztak létre. Az így nevelt csemetéket később erdősítésekben használják fel, megőrizve a már elpusztult öreg gemenci fák génállományát.

Mi lesz a Gemenci erdők sorsa? Mi várható rövid, illetve hosszú távon?

Ha nem sikerül megoldani a hullámtéri vízvisszatartást, már rövid távon is súlyos következményekkel kell számolni, amit a kiszáradt és száradó idős erdők állapota már most is jelez.

Az erdészeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. El kell fogadni, hogy egyes száraz termőhelyeken a tölgy helyett más, természetesen jelen lévő fafajokra, például a mezei juharra kell alapozni az erdők megújítását. A jelenlegi erdőtörvény lehetőséget ad erre a váltásra, de ezzel együtt el kell fogadni azt is, hogy a korábbi zárt erdők helyett fokozatosan visszatérhet a 150 évvel ezelőtti ligetes erdőkép. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az özönnövények uralják a területet. Azokon a rezervátumokban és fatermelést nem szolgáló területeken, ahol már felhagytak a gazdálkodással, az inváziós fajok sok helyen jelentősen elszaporodtak.

Számos civil természetvédő és környezetvédő kritikával illeti a Gemenc területén zajló erdőgazdálkodást. Több esetben a fakitermelés módját illették kemény kritikával. Hogyan lehet megnyugtatni az erdők és az idős fák sorsáért aggódó természetbarátokat?

Az elmúlt hónapokban civil szervezetek és magánszemélyek részéről folyamatos kritikák érték az állami erdőgazdaságokat és különösen a Gemenc Zrt.-t a védett területeken végzett fakitermelések miatt. A társaság álláspontja szerint ezek a vélemények gyakran nem veszik figyelembe az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek tapasztalatait.

A tarvágást követő erdőfelújítás a jövőben is szükséges marad bizonyos területeken, mert mintegy 5000 hektárnyi állomány még mindig idegenhonos fafajokból áll. Ezek átalakítását az elmúlt harminc évben folyamatosan végeztük, és mintegy 1800 hektárral sikerült csökkenteni az idegenhonos állományok területét, helyükön őshonos fafajokból álló erdőket létrehozva.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vágásos gazdálkodás időszakában a száz évnél idősebb erdők területe 1993 óta 142 hektárról 1146 hektárra nőtt. A Gemenc Zrt. szerint a célok egyértelmű meghatározása esetén minden szakmai tudásukat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok megvalósításának szolgálatába állítják. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erdészek és természetvédők közös munkával sokat tettek Gemenc megőrzéséért, és a jövőben is ez lehet a siker kulcsa.

forrás: ZöldHang

Az EU inváziós fajokról szóló rendeletének elfogadásával egy időben, 2014-ben alakult meg az EUSDR PA6 keretében a Dunai Idegenhonos Inváziós Fajok (DIAS) munkacsoport, az inváziós fajok ellenőrzése és elterjedésének megakadályozása érdekében. A munkacsoport célkitűzéseihez az EUSDR magyar nemzeti koordináció is hozzájárult az elmúlt években, az „Özönállatfajok Magyarországon” című könyv elkészítésével és kiadásával, valamint projekttámogató tevékenységével.

A Duna vízgyűjtő területén az idegenhonos inváziós fajok visszaszorítása és az ehhez kapcsolódó intézkedések támogatása kiemelt feladat. A nemzetközi konferencia szervezőinek célja, hogy lehetőséget biztosítsanak a Duna régió illetékes minisztériumai, az Európai Bizottság,  nemzetközi szervezetek, természetvédelmi hatóságok, kutatóintézetek és nem kormányzati szervezetek közötti párbeszédre, kapcsolatépítésre a régión belül. Ismertetésre kerülnek az idegenhonos inváziós fajokkal (IAS) kapcsolatos európai uniós és nemzeti szabályozások aktualitásait, illetve számos regionális kezdeményezés eredménye. A konferencia második napján a résztvevőket egy vezetett terepbejárásra invitáljuk Tatán, a Fényes tanösvényen.

A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Helyek korlátozott számban állnak még rendelkezésre.

The conference is financed by the VOP  Plusz 0.3.2-23-2023-00001project.

A versenyt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik csapata nyerte (két csapatot is benevezett az egyetem), mivel ők távolították el a legtöbb magoncot. A “Peszéri-erdő Doktora” különdíjat a Pécsi Tudományegyetem egyik csapata kapta (ők is két csapattal érkeztek). Ezt az elismerést az a csoport kapja minden évben, amely a legprecízebben tisztítja meg a számára kijelölt versenyterületeket és a legkisebb arányban szakítja be a kihúzott magoncok gyökerét. 

A többi résztvevő is kiválóan dolgozott. A versenyen a MATE és a PTE 2-2 csapata mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya, az Erdőmentők, a Peszéri-erdő önkénteseinek csapata és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság is képviseltette magát.

A versenyzők nagyon hatékonyan dolgoztak, az inváziós fafajok (főként nyugati ostorfa, mirigyes bálványfa, zöld juhar és kései meggy) 12 973 darab egyedét távolították el. Ezzel egy 2 hektáros területet tisztítottak meg. 

Az V. Peszéri Fanyűvő Kupa sikeres megvalósítását köszönjük minden résztvevőnek, versenybírónak, illetve a szervezésben közreműködőknek. Hálával tartozunk a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak, hogy a program idejére rendelkezésünkre bocsátotta és felépítette a rendezvénysátort, a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt-nek pedig a padok és asztalok kölcsönadásáért. Köszönjük a Szomor Farmnak a szalámi felajánlást, valamint Kecskeméti Istvánnak az ízletes ebéd elkészítését.

Továbbá köszönetünket fejezzük ki a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, az ESSRG Nonprofit Kft-nek, a Schneider Electricnek, a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt-nek, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak a résztvevőknek szánt ajándéktárgyak biztosításáért.

Miért rendezzük meg évről évre ezt a versenyt?

Az inváziós növények térhódítása az egyik legnagyobb problémát  jelenti a hazai és a nemzetközi természetvédelemben is. Nagy területeken és gyorsan képesek terjedni, az őshonos fajokat kiszorítják, a természetes társulásokat átalakítják, elszegényítik. Ha nem avatkozunk be, nem tölgyek, nyárak vagy kőrisek alkotják majd alföldi erdeinket, hanem leginkább olyan inváziós fafajok, amelyek a Peszéri-erdőben is nagy területeket fertőztek már meg. 

Érdemes megnézni ezt az infografikát, ami a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) idegenhonos fajokról szóló jelentésében jelent meg. Ez jól mutatja, hogy a szárazföldi idegenhonos fajok a legnagyobb gondot Európában okozzák, ami egyben azt is jelentheti, hogy az inváziós fajok térnyerése itt a legaggasztóbb:

Magyarországon az alföldi erdőkben minden egyes erdőtömbben jelentős az inváziós fásszárúak tömege és terület-átalakító tevékenysége. A legtöbb erdőben semmilyen célzott beavatkozás nem történik, és kontrollálatlanul terjednek. 

A Peszéri-erdőben évek óta folyik ez a rendkívül nagy kézimunka igényű tevékenység, melyben több száz önkéntes vesz részt (nem csak a Fanyűvő Kupa alkalmával), és már vannak sikereink, látjuk az inváziós fafajok visszaszorításának pozitív hatásait az erdő élővilágára.

A Duna-Tisza közén, érdemi inváziós fertőzés nélküli, magas természeti értékű erdőállományok már csak a Peszéri-erdőben találhatók. Mostanra elértük azt, hogy az idős tölgyesekben már nincsenek magtermő egyedek és a magoncok száma is sokkal alacsonyabb a kiindulási értékeknél. Úgy számoljuk, hogy ha tudunk az eddigi ütemben haladni, akkor jövőre a legértékesebb tölgyesek teljesen mentessé válnak az inváziós fásszárúaktól. Számításaink szerint ez után 5-10 évig nem lesz szükség ugyanezeken a területeken hasonló beavatkozásokra!

És még egy fontos szempont: egy erdőben a regenerációs és a degradációs folyamatok, tehát a kedvező és előnytelen folyamatok egyszerre zajlanak. Ám a Peszéri-erdőben most a regenerációs folyamatok felé billen a mérleg az önkéntesek munkájának is köszönhetően. Tekintve, hogy az erdőssztyepp tölgyesek az Európai Unió legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartoznak, ennek vitathatalanul nagy jelentősége van.

Forrás: KNPI

Így külön menüpont alatt jelennek meg a gazdálkodókat, az iskolásokat vagy egyszerűen csak a laikus célközönséget érdeklő tematikus tartalmak. Lehetőség van például felölteni ki mit tett a mindennapok során, valamint időről időre színes hírekkel jelentkezünk. A honlap az alábbi linken keresztül érhető el.

Napjainkban az élőhelyek eltűnése, területük csökkenése és degradálódása mellett az egyik legnagyobb veszélyt a természetes életközösségekre az idegenhonos inváziós fajok terjedése jelenti. Inváziósnak azokat az idegenhonos, természetes elterjedési területükön kívül előforduló, ott megtelepedni képes, és térhódításukkal a természetes életközösségeket veszélyeztető fajokat nevezzük, amelyek minden esetben emberi közvetítéssel jutnak el természetes elterjedési területeiken kívülre. E fajok elsősorban Észak-Amerika és Ázsia mérsékelt övi régióiból származnak. A fajok a sikeres megtelepedést követően csak akkor válnak invázióssá, ha valamely tulajdonságuk erre alkalmassá teszi őket, jellemzően a gyors szaporodó-képességük, a környezeti feltételekkel szembeni tág toleranciájuk, valamint a jó versenyképességük és agresszivitásuk.

A fajok új területekre történő szándékos telepítése és véletlen behurcolása az ókortól ismert jelenség, azonban a globalizáció hatására az utóbbi évszázadban számottevő méretet öltött, egyre súlyosabb hatásai vannak. Az ugrásszerűen megnövekedett kereskedelem és turizmus értelemszerűen megkönnyíti az áruk hozzáférhetőségét, ami megnöveli a fajok természetes előfordulási területükön kívülre történő behurcolásának valószínűségét. E tevékenységgel gyakorlatilag megszűnnek azok a földrajzi határok, amik korábban megakadályozták terjedésüket.

Az inváziós fajok megtelepedésüket követően egyre nagyobb területeket hódítanak meg, kiszorítva az őshonos növényeket és állatokat, ezzel átformálva környezetüket. Az inváziós növényfajok árnyékolással, tápanyagelvonással, a növekedést és/vagy szaporodást gátló anyagok kibocsátásával, az őshonos növényfajok genetikai anyagának szennyezésével, azaz más fajokkal történő kereszteződéssel negatívan befolyásolják az őshonos növényfajok fejlődését, azok kiszorításával pedig az őshonos állatvilág táplálékbázisát is csökkenthetik. Az inváziós állatfajok károkozása is jelentős: például egyes fajok más fajok egyedeinek elfogyasztásával, betegségek terjesztésével (pl. rákpestis), míg mások az azokkal való versengéssel akár ugyanazon táplálékforrás, szaporodó- vagy pihenőhely elérése, használata érdekében, vagy éppen a fajok közti kereszteződéssel okoznak károkat. Az inváziós állatfajok által a természetes, illetve természet-közeli élőhelyeken okozott problémák meghatározása, felderítése sokszor nehéz, összetett feladat, mivel az állatok esetében a hatások lényegesen összetettebbek. Az inváziós fajok térhódításával az életközösségek által az emberiség számára nyújtott javak, az ún. ökoszisztéma-szolgáltatások minősége és sokfélesége – mint a talaj termőképessége (akár az elfoglalt terület nagyságával), és a beporzóképesség – is csökken, a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásaikon túl jelentős egészségügyi és gazdasági károkat is okozhatnak. Az inváziós fajok terjedésének megakadályozása, e fajok kezelése csak határokon átnyúló összefogással valósítható meg. Ráadásul a növényfajok esetében figyelembe kell venni azt, hogy a visszaszorításukkal foglalkozó korábbi hazai szakanyagokban és kezelési javaslatokban számos olyan hatóanyagot tartalmazó készítmény szerepel, melyek napjainkra visszavonásra kerültek vagy várhatóan a közeljövőben be fogják tiltani használatukat. Indokolt lenne, hogy a védekezés kérdésköre közösségi szinten is áttekintésre kerüljön, hiszen az özönnövények elleni kémiai védekezés jelenleg több szakterület határmezsgyéjén fekszik.

A biológiai invázió megelőzése, valamint az idegenhonos inváziós fajok elleni védekezés az egész világon, így Európában is kiemelt fontosságú természetmegőrzési, gazdálkodási feladat.

EURÓPAI UNIÓS JOGI SZABÁLYOZÁS

Az Európai Unió rendelettel szabályozza az idegenhonos inváziós fajok elleni közös és egységes fellépést. Az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i 1143/2014/EU rendelete az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről 2015. január 1-jén lépett hatályba, és minden tagállamban – így Magyarországon is – közvetlenül hatályos és közvetlenül alkalmazandó. Ez azt jelenti, hogy rendelkezései a jogalkalmazó szervek előtt kikényszeríthetőek, másrészt megszövegezése kellően konkrét ahhoz, hogy a jogalkalmazó egyedi ügyekben is alkalmazni tudja.

A Rendelet általános szemléletét és újszerűségét tekintve ki kell emelni, hogy a jogszabály a gazdasági szempontok elé helyezi a biológiai sokféleség védelmét. A szabályozás minden olyan fajra megfogalmaz általános rendelkezéseket, amelyek az adott életközösségekbe emberi közreműködéssel idegenként érkeznek és agresszívan terjednek. Előremutató módon elsősorban a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, amelynek feltétele a korai észlelést támogató felügyeleti rendszer kialakítása. Ennek része az adatgyűjtés és monitorozás kiépítése, a tagállamok közti információcserére és tájékoztatásra vonatkozó szigorú előírások bevezetése, a hatósági ellenőrzések fejlesztése, az észlelést követő gyors kiirtási intézkedések elrendelése, valamint a terjedési útvonalak feltárása és azok kapcsán cselekvési tervek kidolgozása.

Fontos, hogy a Rendelet hatálya minden idegenhonos inváziós fajra kiterjed. Az Európai Unió Bizottsága azonban elfogadott egy listát, mely az egész Unió számára veszélyt jelentő fajokat sorolja fel (az unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzéke). A Rendelethez kapcsolódó végrehajtási rendelet jegyzéke tartalmazza az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokat. Erre a listára egyelőre 41 növény- és 47 állatfaj került fel, a jegyzéken szereplő fajokra minden tagállamnak szigorú intézkedéseket kell hoznia és alkalmaznia. Az Európai Bizottság 2016. július 13-án fogadta el az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jegyzékének elfogadásáról szóló 2016/1141. végrehajtási rendeletét, melyet a Bizottság (EU) 2017/1263 végrehajtási rendelete 2017. július 12-én 12 fajjal bővített. A bővített lista 2017. augusztus 2-án lépett hatályba. A második körös bővítés 2019. augusztus 15-én lépett hatályba az EU újabb végrehajtási rendeletével (Bizottság (EU) 2019/1262 végrehajtási rendelet), mely további 17 fajjal bővíti az eddig elfogadott listát. A Bizottság (EU) 2022/1203 végrehajtási rendeletének 2022. július 12-ei hatályba lépésével pedig megtörtént az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékének harmadik bővítése – 22 fajjal – , így a listán szereplő fajok száma 66-ról 88-ra emelkedett.

Az uniós jegyzéken szereplő 41 növényfaj legfontosabb adatai:

forrás: Természetvédelem

Drónokkal műholdas felvételekkel és más digitális megoldásokkal is vizsgálják az erdők egészségi állapotát melyek célja hogy időben észrevegyék és megelőzzék az erdő pusztulást a Soproni Egyetemen megrendezett háromnapos tudományos találkozón számos technikai újításról is hallhatnak a szakemberek.

– A konferencia egy olyan éves rendszerességgel visszatérő találkozó eleme, ahol az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete a FAO által támogatott és részben létrehozott hálózat tanácskozik – mondta Prpf. Dr. Lakatos Ferenc a Soproni Egyetem külügyi és kutatási rektorhelyettese.

A konferencián Albánia, Grúzia, Moldova, Kirgizisztán, Norvégia, Szerbia, Törökország, Ukrajna képviselői vettek részt személyesen, de online is csatlakoztak az előadásokra, például Svédországból.

A szakmai napon a Soproni Egyetem bemutatta, hogy milyen új technológiák állnak rendelkezésükre a távérzékelés, a drónok, a légi felvételek segítségével ahhoz, hogy megtudhassák milyen egészségi állapotban van egy erdő, ott milyen problémák léphetnek fel és mindezt időben hogyan tudják a megfelelő módon kezelni. A résztvevők szerdán terepen nézhetik meg azokat a területeket, amelyeket a légi felvételeknek köszönhetően már láthattak.

A Sopron TV tudósítása:

Forrás: SOE