Az erdők nem csupán faanyagforrások; komplex ökoszisztémák, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a klímaváltozás mérséklésében, a biodiverzitás fenntartásában, a talaj- és vízvédelemben, valamint a rekreációban. Különleges értékét emeli, hogy a Dél-Vértes ad otthont az ország legnagyobb egybefüggő „szentélyerdő” területének, amely egyben kiemelt jelentőségű Natura 2000 terület is, fontosságát többek között a WWF Magyarország is hangsúlyozza. Az erdőgazdálkodás felelőssége hatalmas: a múlt tapasztalataiból tanulva kell a jövő kihívásaira reagálni, biztosítva az erdők sokoldalú funkcióinak fennmaradását és erősítését.

Ennek a felelősségnek a jegyében zajlott le a Dél-Vértes erdőtervezésének komplex folyamata. Az új erdőterv kidolgozása során minden résztvevő, így a Vérteserdő Zrt., mint vagyonkezelő, a természetvédelmi kezelők és az illetékes hatóságok is széles körű elemzésekre támaszkodtak, melyek magukban foglalták az elmúlt évtizedek erdőkezelési tapasztalatait, azok ökológiai és gazdasági hatásait, valamint a klímaváltozás és a társadalmi igények által támasztott, egyre erősödő elvárásokat. Különösen fontos tanulságokat szolgáltattak az olyan drámai ökológiai események, mint a klímaváltozás hatására felerősödő fenyő- és kőrispusztulások, amelyek rávilágítottak a homogén, sérülékeny állományok kockázataira, és megerősítették a természetes ökológiai folyamatokra építő természetes szerkezetátalakítások szükségességét a sérülékeny területeken. Az eredmény egy olyan, a jövőre koncentráló terv, amely a fenntarthatóság elveit a gyakorlatban is meghonosítja, új alapokra helyezve a Dél-Vértes erdeinek gondozását.

A természetes ökológiai folyamatok felgyorsítása

Az új tervezési megközelítés egyik sarokköve a természetes ökológiai folyamatok elősegítése és felgyorsítása. Ez a cél a természetes felújítások előtérbe helyezésével, az őshonos fafajok előnyben részesítésével és az erdők szerkezeti sokféleségének növelésével biztosítható. Ahelyett, hogy nagyméretű, homogén erdőket próbálna meg fenntartani az erdőgazdálkodó, a cél a változatos korú és fafajú, többszintes állományok kialakítása. Ez a megközelítés utat nyit a természetes regenerációs képesség erősödése előtt, csökkentve ezzel a mesterséges beavatkozások szükségességét, és lehetővé téve a már említett fenyő- és kőrispusztulás által érintett területeken a természetes szerkezetátalakulást az ökológiailag stabilabb erdőtársulások irányába. Ahol a körülmények engedik, a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kerülnek előtérbe, elősegítve a talajélet gazdagságát és az ökoszisztéma stabilitását. Ezzel a megközelítéssel nem csak alkalmazkodunk a természethez, hanem aktívan segítjük is annak öngyógyító és fejlődő képességét.

A faanyagtermelést nem szolgáló területek észszerű növelése

Az erdők sokrétű szerepének elismeréseként az új erdőterv fontos eleme a különböző erdőfunkciók közötti egyensúly megteremtése. A tervezési folyamat eredményeként észszerű mértékben növelhető a faanyagtermelést közvetlenül nem szolgáló üzemmódú területek nagysága. Ez nem jelenti a faanyag-gazdálkodás teljes feladását, hanem annak optimalizálását és összhangba hozását más kiemelt célokkal, mint például a természetvédelem – különös tekintettel a Natura 2000 területek fenntartási céljaira –, a vízbázisvédelem vagy a rekreáció. Ezeken területeken a fő hangsúly az ökológiai értékek megőrzésén és fejlesztésén, a biodiverzitás gyarapításán, valamint az erdő, mint ökoszisztéma szolgáltatásainak erősítésén van. Ez a tudatos területkijelölés hozzájárul az erdők általános ellenállóképességének és ökológiai stabilitásának növeléséhez a teljes erdőterületen belül.

Az erdő, mint a minőségi munkaerő megtartásának kulcsa

Az új erdőterv szervesen kapcsolódik a vidék munkaerőpiacához. A Dél-Vértes erdei évszázadok óta szerves részét képezik a helyi tájnak és a vidéki élet gazdaságának. Az erdő nem csupán természeti kincs, hanem a vidéki munkaerő-megtartó képesség egyik legfontosabb eleme. Az új erdőterv által előtérbe helyezett, természetközeli, kis mértékű beavatkozásokra épülő erdőkezelési módok lényegesen eltérnek a korábbi gyakorlattól. Ezek a finomabb, szelektívebb kezelések – mint a nevelő- vagy szálaló vágások, a pontos erdőművelési beavatkozások – komplexebb szakértelmet, precíz munkát és folyamatos jelenlétet igényelnek az érintettektől. Az erdészgenerációk által felhalmozott tudás és tapasztalat a gyakorlatban is csak minőségi, képzett fizikai munkaerő által valósítható meg hatékonyan. Éppen ezért az új terv egyik fő célja ennek a minőségi helyi vállalkozói munkaerőnek a megtartása és a számukra stabil, folyamatos munkalehetőség biztosítása. Ezzel az erdőgazdálkodás nem csak környezeti, de erős társadalmi értéket is teremt, hozzájárulva a vidéki közösségek gazdasági stabilitásához és ahhoz, hogy a szaktudással rendelkező emberek helyben találjanak jövőt.

Az erdő klímaváltozással szembeni ellenállóképességének növelése

A klímaváltozás hatásai – az egyre szélsőségesebb időjárási események, az aszályos periódusok gyakorisága, az új kártevők megjelenése – komoly kihívások elé állítják az erdőket. Az új erdőterv kiemelt figyelmet fordít az erdők ellenállóképességének növelésére. Ennek eszközei a fafaj- és genetikai sokféleség növelése, az ellenálló fafajok előnyben részesítése, valamint a változatos szerkezetű állományok kialakítása. A homogén, egyszintes erdők sérülékenyebbek. A mozaikos, többszintes erdők jobban képesek tompítani a szélsőségek hatásait, és gyorsabban regenerálódnak. Az új terv tehát egy „biztosítási kötvényt” is jelent a jövőre nézve, növelve az erdők túlélési esélyeit a változó környezetben.

A felújítási területek méretének optimalizálása

Az új erdőterv egyik legfontosabb gyakorlati következménye a hagyományos, kiterjedt, nyílt vágásterületek nagyságának és egyidejűleg fennálló mennyiségének drasztikus csökkentése, ami az erdőfelújítási területek minimalizálását jelenti. Tapasztalataink szerint, különösen az egyre gyakoribb aszályos időszakokban, a nyílt, új vágásterületek és a bennük lévő fiatal csemeték rendkívül kitettek és sérülékenyek a közvetlen napsugárzásnak és a kiszáradásnak, túlélési esélyeik drámaian romlanak. A jelentős ökológiai bolygatás elkerülése és a fiatal fejlődő állományok klímaérzékenységének csökkentése érdekében a gazdálkodási prioritások áthelyeződtek. A korábbi, nagyobb kiterjedésű beavatkozások helyett, elsősorban kisebb méretű vágásterületek kialakítására törekszik a Vérteserdő Zrt. Ezzel párhuzamosan sokkal inkább a nevelő-, szálaló- és egészségügyi vágásokon alapuló gazdálkodást valósít meg. Stratégiai cél lett a térségben, hogy a gazdálkodási beavatkozások, beleértve az erdőfelújításokat is, olyan mértékben és ütemezéssel valósuljanak meg, amennyit a rendelkezésre álló minőségi munkaerő-kapacitással biztonságosan, szakszerűen és az aszálykockázatot minimalizálva lehet kezelni.

Összegzés

A Dél-Vértes új erdőterve reményeink szerint ésszerű paradigmaváltást jelent az eddigi gyakorlatokhoz képest. A múlt tapasztalatait beépítve – beleértve a fenyő- és kőrispusztulások tanulságait is –, és a jövő kihívásaira reagálva egy olyan megközelítést alkalmaz a terv, amelyben az ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontok harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Gyorsítja a természetes ökológiai folyamatokat, elősegítve a természetes szerkezetátalakulásokat, észszerűen növelve a faanyagtermelést nem szolgáló területeket, erősítve a vidék munkaerő-megtartó képességét, növelve az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóképességét és csökkentve a nagyméretű felújítási területeket.

Bízunk benne, hogy ezáltal a Dél-Vértes erdei nem csupán fenntarthatóan, de a jövő nemzedékek számára is értékesebben, sokoldalúbban lesznek továbbadhatóak. Ez a tervezési folyamat és az arra épülő erdőkezelés remélhetőleg bizonyíték lesz arra, hogy a szakmai tudás, a tapasztalat és a jövőkép együttesen képes olyan utat kijelölni, amely az ember és a természet harmonikus együttélését szolgálja a Vértes szívében, megőrizve és gyarapítva annak páratlan természeti értékeit, figyelembe véve a Natura 2000 hálózat fenntartásának fontosságát is.

Szerző: Gulyás Gábor, Vérteserdő Zrt. / Pro Vértes