Egy tallinni székhelyű cég, az Arbonics, nemrég 5,5 millió euró tőkebefektetést sikerült megszerezzen erdészeti digitalizációs rendszereinek bővítésére, számolt be nemrég az EU-Startups portál. A fiatal észt startup így most 7,3 millió eurós tőke felett rendelkezve lát neki terveik megvalósításának, amiknek a célja az európai erdők szénmegkötésének növelése, és ezen keresztül az erdészet versenyképességének javítása.

A digitális erdők kora

Hogy lehet digitális eszközökkel növelni az erdők szénlekötését és ezzel a klímára gyakorolt hatásukat? Az Arbionics-ot létrehozó két fiatal észt szakértő, Kristjan Lepik és Lisett Luik nem kevesebbet ígérnek, mint a természet és a technológia összekötését és ezen keresztül az ipari eredetű szénkibocsátás természetalapú csökkentésének új szintre emelését. Ez pedig abban segít, hogy az európai erdészetek a szénsemlegesítési piacon nagyobb teret tudjanak szerezni karbonkredit eladások formájában.

A cég által kiépített digitális rendszer úgy működik, hogy nagy adatmennyiségeket egyesít, és így minden eddiginél jobban képes az erdőkben uralkodó környezeti trendeket kimutatni – írja az EU-Startups. Az Arbonics platformja felszíni szenzoroktól és talajmérési adatfolyamoktól elkezdve műholdas földmegfigyelési adatokig több, mint harminc adatréteget egyesít. Ezt erdészeti és ökológiai szakértők modelljeivel értékelik és így különböző adottságú európai országokban minden egyes táj és régió egyedi környezeti tulajdonságaira szabva képesek az erdők szénlekötési képességeiről számításokat futtatni. A rendszer másodpercek alatt tud ajánlásokat tenni egyes területek gondozására, még olyan szinten is, hogy meg tudja mondani, hol, milyen fát kéne ültetni a legjobb szénlekötési eredmények eléréséért.

A karbonmegkötés ma potenciálisan jövedelmező bevételi forrása az európai erdészetnek, és az észt cég platformját jelenleg négyezer európai gazda használja, akiknek összesen 200 ezer hektárnyi területét és több, mint négymillió egyedi fát vizsgált eddig a rendszer. És itt nem akarnak megállni, mondja a két alapító. A mostani, 5,5 millió eurós kockázati tőkebefektetéssel azt ígérik, hogy a rendszerüket tovább fogják bővíteni. A kockázati tőkebefektetőiket, a NordicNinja, Plural és Tilia Impact Ventures cégeket is az Arbonics platformjának bővíthetőségi (skálázhatósági) aspektusa győzte meg. Azaz a jelenlegi mérethez képest a cég szerint könnyen és dinamikusan lehet terjeszkedni a platformmal. Ami azt illeti, idén év végére már az európai erdők felét szeretnék lefedni az adatbázisukkal.

Kristan Lepik, a két alapító egyike azt is elmondta, hogy a fejlesztéseik között nem csak az adatbázisuk méretének növelését tervezik, hanem funkcionálisan is többet szeretnének nyújtani, lefedve az erdészetben a vegetáció teljes életciklusát, valamint új szakértőket is felvennének a növekvő adatmennyiség elemzéséhez. A cég várhatóan sokkal mélyebb hatásvizsgálatokat fog tudni vállalatoknak készíteni, és a biodiverzitást is mélyebben fogja tudni kutatni.

Az erdészet új bevételi forrása, a karbonlekötés

Az erdészet karbonlekötési képessége az utóbbi években lett különösen időszerű kérdés, miután a széndioxid-kibocsátás csökkentését célzó, önkéntes vállalásokra épülő karbonkredit-piac rohamos léptékben növekedésnek indult. Ez ma egyre jövedelmezőbb üzletág, amiből a mezőgazdaság és erdészet is bőven profitálhat, az erdők karbonlekötésétől kezdve a termőföld betonnal felszórásáig. A Forbes tavaly decemberi riportja szerint a 2023-as év, ami az emberiség történelmének legforróbb éve volt, minden eddiginél jobban felpörgette a karbonsemleges gyártást és karbonlekötést segítő karbonkredit üzletágat.

A Forbes szerint 2050-re az ágazat 1,2 billió dolláros iparággá nőhet globálisan. Tavaly a karbonlekötéssel való kereskedés 6,5-szörösére ugrott egyetlen év alatt, 2022 végén még csak 800 ezer tonna szén lekötéséről adtak el igazolást, ez 2023-ra 5,2 millió tonnára nőtt. Csak a Microsoft 11 év alatt 2,76 millió tonna szén lekötésére adott ki megbízást.

A klímaváltozás fokozódásával, és a fogyasztói és kormányzati elvárások növekedésével pedig valószínűleg egyre több nagyvállalat fog egyre több pénzt fordítani arra, hogy piaci alapon megvásárolja a szénlekötési vállalásaik teljesítését karbonkreditek formájában. Itt jönnek be az európai erdészetek a képbe, a növekvő szénlekötési ágazatban ugyanis bőven jut hely az európai gazdáknak is.

Mi a helyzet a magyar erdőkben?

Az erdészet modernizálására, digitalizációjára egyébként Magyarországon is vannak kiváló törekvések. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán folynak kutatások arról, hogy a faállományt és az erdőket digitális eszközökkel segítsék felkészülni a klímaváltozásra. Ennek a szenzoros adatgyűjtésen alapuló okos erdő modellnek Európa több országához hasonlóan, része a felszíni szenzorok mellett a légi és műholdas távérzékelés és földmegfigyelés is.

Az egyetemen egyébként a kutatások a precíziós erdészet irányában azt is vizsgálják, hogy az intelligens technológiákat és a nagy adatmennyiségek integrálását hogyan lehet az erdészetben ma hasznosítani. Erre egyébként léteznek Magyarországon is adatbázisok. Ilyen a NAIK által fejlesztett, erdészeti területhasznosításról adatokat tároló SITEVIEWER adatbázisa, valamint a NÉBIH országos erdőnyilvántartó rendszere is. Ezen kívül az ország erdősültségéről és a faállományról öt hektár alapterületű egységekre bontva ad leírást az Országos Erdőállomány Adattár. Végül pedig az Erdészeti Szakirányítási Információs Rendszer adataihoz bárki hozzáférhet. [FATÁJ megjegyzés: az erdészeti igazgatás által működtetett OEA rendszerhez csak a szakhatóság, az állami erdőgazdaságok saját informatikai (ESZR) rendszeréhez pedig csak az érintett 22 cég férhet hozzá.]

A hivatalos kormányzati adatok szerint 2022-ben 2,07 millió hektár erdő volt Magyarországon, aminek kicsit több, mint fele (1,16 millió ha) állami tulajdonban van, 856 ezer hektár magántulajdonban, közösségi illetve vegyes tulajdonban pedig 20 ezer és 39 ezer hektár van. A magyar erdők klímaadaptációja hamarosan égető probléma lehet, miután a klímaváltozás komoly átalakulásokat hozhat a hazai erdőkben is. Egyes fafajok a kihalás szélén vannak, az erdős sztyepp kiterjedése növekvőben van, és a mostani trendek szerint valamikor 2041 és 2071 között a bükkösök teljesen el is tűnhetnek az országból. Az ország uralkodó természetes erdőtársulása a cseres-kocsánytalan tölgyes, kocsányos tölgy 179 ezer, kocsánytalan tölgy 175 ezer hektáron, cser 217 ezer hektáron volt található 2022-ben, ám ami messze kiemelkedett az élőfakészletben tavaly, az az akác 458 ezer hektárral.

forrás: AgrárSzektor

Egy kaliforniai biotech startup szerint a fotoszintézis jelentheti a megoldást a szén-dioxid elleni küzdelemben – számol be az Interesting Engineering. A Living Carbon csapata azon dolgozik, hogy genetikai módosítás révén új, a klímaváltozást okozó légköri szén-dioxidot még hatékonyabban megkötő fatípust hozzon létre. Yumin Tao, a vállalat igazgatóhelyettese kollégáival felfedezte, hogy a sütőtöktől és zöldmoszatoktól kölcsönzött génekkel javíthatják a fotoszintézist. Tao az Interesting Engineeringnek adott interjújában azt mondta, különböző módszerekkel próbálják fejleszteni a növények gázelnyelő, valamint tároló képességét. A szakértő szerint a fotoszintézis mozgatórugója a RuBisCo enzim, amely ugyanakkor oxigént is felvesz. Ez egy toxikus melléktermékkel jár, melynek lebontásához szén-dioxidot szabadít fel a növény. A Living Carbon fejlesztésének célja, hogy csökkentsék ezen jelenség előfordulását, és fokozzák a fák növekedését. A projektben genetikai módosításra alapoznak, mert a hagyományos keresztezés lassú és kevésbé hatékony folyamat.

A csapat a közelmúltban számolt be nyárfákkal kapcsolatos eredményeiről. Az adatok alapján a genetikai beavatkozás meghozta a kívánt módosulásokat, fontos azonban hozzátenni, hogy egyelőre csak kezdeti kísérletről van szó, a növények szénelnyelő képessége még nem javult kimutathatóan. A következő cél az, hogy a laboratóriumon kívül, terepen is kipróbálják a cég fáit, ezeket tavaly júliusban ültettek el. Az Oregoni Állami Egyetemmel közösen folytatott tesztben négy éven át vizsgálják majd a növényeket, de egy hosszabb, erdőgazdálkodókkal végzett kísérletet is végeznek. Taóék azt is el akarják érni, hogy növényeik kevésbé legyenek fogékonyak a gombafertőzésre. A szakértő nem tart attól, hogy fáik károsítanák az ökoszisztémát. A Living Carbon távolabbi célja az, hogy a szén-dioxidot nagyon hosszú időre el tudják raktározni, olyan módon, hogy az akár sose jusson vissza a légkörbe. A vállalat folyamatosan keresi és teszteli a különböző ötleteket.

Kísérleti fafajta segíthet a klímaváltozás elleni harcban

Az éghajlatváltozással már most hihetetlenül sok kár keletkezett. Az erdők, a fák segíthetnének helyrehozni a helyzetet, mert elnyelik a légkörből a szén-dioxidot, és átalakítják. Csakhogy…

Ahhoz, hogy az éghajlatváltozást ne csak megállítsuk, hanem ténylegesen visszafordítsuk, olyan fák kellenének, melyek sokkal gyorsabban nőnek. A hazai helyzeten nem segítenek az újonnan bevezetett, fakitermelésre vonatkozó lazított szabályok, amelyekről korábbi cikkünkben is írtuk. Bár a szakértők véleménye árnyalja a képet, nem kell attól tartanunk, hogy esztelen módon kivágják az erdőket.

A San Franciscó-i székhelyű Living Carbon ezzel kísérletezik most egy új fafajtával − tudósít a CNN. Az induló vállalkozás genetikailag módosított hibrid nyárfákat hoz létre, melyek gyorsabban nőnek, így több szén-dioxidot nyelnek el. A fák génjeit úgy alakítják át, hogy felgyorsítsák a fotoszintézist.

A tervek szerint 2023-ig mintegy 4 millió fát terveznek ültetni, jelenleg próbaültetéseket végeznek elhagyott bányaterületeken. Előfordult, hogy egy fájuk öt hónap alatt 53%-kal gyarapodott, ami körülbelül 27%-kal több szén-dioxid megkötését jelenti.

Ha évente megduplázzák az ültetett fák területét, azzal 2030-ra 604 millió tonna szén-dioxidot tudnának lekötni, ez a globális kibocsátás 1,66%-a egy évben.

A 2019-ben alapított startup a tervek szerint a csemeték eladásából és a génmódosított fákért kapott szén-dioxid-kreditekből fog bevételt termelni. Társalapítói, Maddie Hall és Patrick Mellor a génszerkesztett fákra a károsodott földterületek helyreállításának egyik eszközeként is tekintenek. További előnyük, hogy gyökereik gyorsabban nőnek, ami segíthet kezelni a talajeróziót az erdőirtott területeken.

Világszerte a földterületek mintegy 75%-a degradálódott az emberi tevékenység miatt. Az olyan fajok fejlesztéséhez, melyek képesek megkötni a szenet, biotechnológiára van szükség

− mondják az alapítók.

A Living Carbon a „szintetikus biológiát” alkalmazza, azaz a sejteket úgy programozzák, mint a számítógépes chipeket és szoftvereket. Kutatásaik több mint felét a biomassza bomlásának lassítására összpontosítják, hogy a csemetéket tartós fatermékek előállítására is lehessen használni.

A fák módosításában van potenciál, de még sok az ismeretlen tényező, például kérdés, hogy a genetikailag módosított fák nemkívánatos fajokká válnak-e idővel. Kent H. Redford, természetvédő − a Furcsa természet című, a szintetikus biológiáról szóló könyv szerzője − szerint a természetvédők kudarcot vallanak a biológiai sokféleség megőrzésében, ezért nyitottnak kell lenniük az új eszközök megfontolására, de kerülniük kell a túlzásokat.

forrás: tisztajövő 05-30, HaszonAgrár 08-20

A szén-dioxid-eltávolítási technikákról szóló sorozatunk első epizódjában megvizsgáljuk, hogy milyen lehetőségek és korlátok rejlenek az erdők felhasználásában az antropogén eredetű szén-dioxid-kibocsátás légkörből való kivonására.

Mi lehet jobb, mint fát ültetni? Lombos, békés, gyönyörű, szén-dioxidot szívó, klímamentő csodák, mindegyikük, igaz? A fák a környezeti fenntarthatóság iránti elkötelezettség demonstrálásának példaképeivé váltak. Folyamatosan bővül a vállalkozások, politikusok és nonprofit szervezetek listája, akik azt az elképzelést támogatják, hogy az erdők segítségével kimászhatunk a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával általunk okozott éghajlati válságból. Ez jól hangzik, de vajon ezek a kezdeményezések valóban eltávolítják-e a CO₂-t a légkörből? Vagy a faültetés csak jó PR? Kiderült, hogy ez attól függ, hogy… kitalálod? Könyvelés. Nem az, amire gondoltál, igaz?

Első ránézésre. Tényleg van értelme. A fák úgy nőnek, hogy a fotoszintézis révén CO₂-t alakítanak át növényi biomasszává és energiává. E folyamat révén a Földön jelenleg található kb. 3 billió fa az ember által évente kibocsátott üvegházhatású gázok egyharmadát megköti. A faültetési kezdeményezések ezen folyamat fokozásának gondolatán alapulnak, de mennyire tudjuk ezt fokozni? És hogyan tudjuk meghatározni, hogy mennyi CO₂-t lehetne tárolni ezekkel a módszerekkel? Ebben a videóban megnézzük, hogy milyen különböző stratégiákat tudunk megvalósítani az erdők segítségével a szén-dioxid eltávolítására vagy CDR-re, és megnézzük, hogyan gondolkodnak ma a tudósok az erdők teljes szén-dioxid-tárolási kapacitásáról globális szinten.

Az erdőgazdálkodási gyakorlatoknak három fő kategóriája van, amelyekkel csökkenthető az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása. Az első az úgynevezett elkerült kibocsátás, vagy egyszerűbben fogalmazva: ne vágjuk ki a fákat. Ebben az esetben elkerüljük, hogy az erdős területeket más földhasználatra, például mezőgazdasági vagy legelőterületekre alakítsuk át. Az erdőirtás legnagyobb mozgatórugói a szarvasmarha-tenyésztés, a szója- és pálmaolaj-termelés, valamint a papírtermékgyártás. Az erdőirtás jelenlegi globális mértéke évente körülbelül 3,7 gigatonna szén-dioxidot szabadít fel, ami az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy tizede, és főként a trópusi erdőkből származik.

A második megközelítés az erdőgazdálkodás, amely az erdővel borított régiókban a meglévő földhasználati tevékenységek módosítását jelenti annak érdekében, hogy növeljék a légkörből történő nettó CO₂-megkötésüket. Az ilyen típusú gyakorlatok közé tartozik például a nem fenntartható fakitermelési gyakorlatok vagy a természet által okozott biomassza csökkenés, például tűz vagy kártevőfertőzés miatt leromlott erdők helyreállítása, vagy a fenntartható módon kitermelt fák korának növelése a fakitermelési rotációs ráták meghosszabbításával. Az IPCC 2019-es különjelentése szerint évente 0,44 és 2,1 gigatonna szén-dioxid-egyenérték közötti mennyiséget lehetne eltávolítani az ilyen típusú gyakorlatok globális alkalmazásával.

Végül ott van az erdei CDR módszer, amely hatalmas marketing vonzerővel bír: új fák termesztése. Ennek a gyakorlatnak a szakkifejezései az újraerdősítés, ha a fákat a közelmúltban kiirtott területre ültetik, vagy az erdősítés, amikor fákat termesztenek olyan területen, amely az elmúlt 50 évben nem volt erdősítve. Az új erdők telepítése az erdészeti CDR-módszerek közül messze a legnagyobb potenciális hatással bír, de jelentős bizonytalansági tényezővel is jár.

Az erdei szénmegkötés mértékére vonatkozó konzervatív becslések, amelyeket a különböző szén-dioxid-eltávolítási technikákról szóló összefoglalónkban közöltünk, 0,5 és 3,6 gigatonna CO₂ között mozogtak évente. A természetes éghajlati megoldások hívei azonban azt állítják, hogy az új erdőkben akár évi 17 gigatonnát is el lehetne tárolni. Ez a bizonytalanság azért áll fenn, mert az új erdőben tárolható szénmennyiség attól függ, hogy mekkora területet vagyunk hajlandóak felhasználni erre az erőfeszítésre.

Az emberi civilizáció kezdete előtt közel 6 billió fánk volt. Mindössze 300 évvel ezelőttig ezeknek a fáknak körülbelül 11%-át eltávolítottuk. Az elmúlt 300 évben azonban további 34%-ot távolítottunk el. Ma már csak 54%-a van a bolygót az emberi civilizáció kezdete előtt borító erdőknek. A kérdés tehát nagyon egyszerű: hány fát tudnánk visszatelepíteni ezekből a fákból? Susan Cook-Patton a The Nature Conservancy vezető erdőfelújítási kutatója, ahol az újraerdősítésben rejlő lehetőségek számszerűsítésén dolgozik. Beszélt nekünk munkájáról, amelynek során meghatározta, hogy hová kerülhetnek ezek a fák.

Dr. Susan Cook-Patton:
Amikor tehát azon gondolkodik, hogy az erdőtelepítéssel mekkora kárenyhítési potenciál érhető el, két elemet kell szem előtt tartania. Az első az, hogy mennyi szén-dioxidot tudunk nyerni? A második pedig az, hogy hova a fenébe fogjuk elhelyezni azt a sok fát? Amikor tehát a fásítás helyreállításának lehetőségeit tartalmazó térképeket készítünk, néhány szempontot figyelembe kell vennünk. Az első az, hogy elgondolkodunk azon, hogy történelmileg hová tartoztak ezek a fák. Nem akarunk fákat ültetni az őshonos gyepterületekre, ez sok okból rossz, rossz a biológiai sokféleség szempontjából, és gyakran a fák nem maradnak életben. A következő dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol a fák több felmelegedést okoznak, mint lehűlést, mint amennyit a szén-dioxid légkörből való kiszívása eredményezne. Tehát ezeket a helyeket is el kell kerülni. És persze nem akarunk fákat ültetni oda, ahol az emberek aktívan használják a földet – például a városi tájakra, a mezőgazdasági tájakra, ahol nyilvánvalóan szükségünk van az ételre. De rengeteg olyan terület marad, ahol visszaállíthatnánk a fásítást.

Csak az Egyesült Államokban Dr. Cook-Patton és kollégái 133 millió hektárnyi területet azonosítottak, ahol új erdőket telepíthetnénk anélkül, hogy érzékelhetően csökkenne a földek hasznossága az emberek számára. Ez az Egyesült Államok teljes területének körülbelül 5%-a. Ha az összes ilyen területet hasznosítanánk, évente mintegy 300 millió tonna szén-dioxidot lehetne eltávolítani a légkörből. Ez soknak hangzik, de valójában az Egyesült Államok éves kibocsátásának csak mintegy 6%-át teszi ki.

Dr. Cook-Patton amerikai tanulmánya alapján egy fa ültetésével évente körülbelül 4,9 kilogramm szén-dioxidot lehet megkötni. Egy hektár földterületre pedig átlagosan körülbelül 511 fa fér el. Az Egyesült Államok üvegházhatású gázkibocsátási rátája 2019-ben 16,06 tonna szén-dioxid volt fejenként és évente. Ez azt jelenti, hogy minden egyes amerikai állampolgárnak 3277 fát vagy 6,4 hektár új erdőt kellene ültetnie ahhoz, hogy kiegyensúlyozza karbonlábnyomát. Ahhoz pedig, hogy az Egyesült Államok új erdők ültetésével teljes mértékben kompenzálja a kibocsátását, 2,1 milliárd hektár új erdőt kellene létrehoznia, ami az USA teljes szárazföldi területének mintegy 86%-át teszi ki. Tehát nem tudjuk az összes kibocsátásunkat erdőkkel kompenzálni, de szerepet játszhatnak. A jó hír az, hogy a megkötési igény és az ingatlanterület közötti kapcsolat globálisan jobbnak tűnik, mint csak az Egyesült Államokban, mivel a különböző erdők különböző szén-dioxid-sűrűséggel rendelkeznek.

Dr. Susan Cook-Patton:
Amikor kiválasztjuk azokat a helyeket, ahol az erdőtelepítésnek prioritást kell adni. A másik dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy a szén mennyisége, amit ki lehet nyerni, valóban változik az egész világon. A saját kutatásaink során több mint százszoros eltérést találtunk. Például a trópusi fák sokkal gyorsabban nőnek, mint a boreális fák.

Cook-Patton és munkatársai a világ 250 tanulmányában végzett, az újranövekvő erdők szénfelvételének közel 11 000 mérését felhasználva kiszámították, hogy a globális erdőtelepítési potenciál biofizikai maximumának becslése szerint évente körülbelül 8,9 gigatonna szén-dioxidot kötne meg, ami a jelenlegi globális kibocsátási arány negyedét jelenti. Ehhez a globális földterület mintegy 5%-át kellene erdőkké alakítani. Mivel azonban e földterületek egy részét jelenleg az állattenyésztés fenntartására használják, az erdősítésben rejlő lehetőségek teljes kihasználásához a globális étrendnek a növényi alapú táplálkozás irányába történő elmozdulása szükséges. Cook-Patton és kollégái az erdők szén-dioxid-megkötésének reálisabb, évi 5,9 gigatonna CO₂-re vonatkozó maximális becslését javasolják, amely részben az országok meglévő nemzeti kötelezettségvállalásain alapul az erdők újratelepítésére.

Tehát ha találunk teret arra, hogy legalább részben mérsékeljük az üvegházhatású gázok kibocsátását az erdők növekedésével és jobb gazdálkodással, akkor mi a baj azzal, ha a politikusok és a vállalatok azt mondják, hogy ezt teszik? Legyünk tisztában. Semmi baj nincs a faültetéssel és az erdők újranövesztésével. Ezt meg kell tennünk, méghozzá sokat. A probléma akkor jelentkezik, amikor megpróbáljuk megmérni, hogy az új fák ültetésével mekkora karbonlábnyomot egyenlítünk ki. És van néhány konkrét kihívás, amikor erre a pontra kerül a sor. Ezek az állandóság, a szivárgás és az addicionalitás kérdései.

Az állandóság az az elképzelés, hogy amikor eltávolítjuk a szén-dioxidot a légkörből, akkor annak ott is kell maradnia. Az állandóság elérésének valószínűsége növelhető az erdők kevésbé sérülékennyé tételével. Erre néhány példa: az erdők változatosságának növelése, hogy kevésbé legyenek fogékonyak a betegségek kitörésére és a rovarfertőzésre, valamint a fák közötti tér kiszélesítése és a holtfa eltávolítása az erdőtüzek terjedésének mérséklése érdekében, továbbá vastagabb fafajok ültetése az erdőtüzekkel szembeni ellenálló képesség elősegítése érdekében. A fák által megkötött szén-dioxid megfelelő elszámolásához az új erdők növekedésének és megőrzésének nyomon követése iránti elkötelezettségre van szükség most és az elkövetkező évtizedekben. Az egyes fák által tárolt szén-dioxid mennyiségének mérésére észszerű közelítésként távérzékelési technológiákat használhatunk az erdők növekedésének és egészségének hektáronkénti mérésére.

Emellett nagyon nehéz felmérni, hogy az erdőirtási tevékenységek leállítása, vagy a legelőterület pótlása egy helyen nem vezet-e a fakitermelés áthelyezéséhez egy másik erdőbe, vagy máshol új legelőterület létrehozásához szükséges átalakításhoz. Ez a szivárgás fogalma, és az állandóság fogalmához hasonlóan rendkívül megnehezíti annak értékelését, hogy az erdőgazdálkodás vagy az erdőtermesztés jó munkája valóban a légköri CO₂ mérhető csökkenését eredményezi-e. Ez az erdőgazdálkodás és az erdőtermesztés fogalma.

Végül ott van az addicionalitás fogalma. Az addicionalitás azt vizsgálja, hogy az adott szervezet által állított konkrét kibocsátáscsökkentés vagy CO₂-eltávolítás megtörtént volna-e egyébként is az adott szervezet beavatkozása nélkül. Ez különösen vonatkozik az erdőirtás korlátozására vagy a meglévő erdők kitermelési arányának csökkentésére. Annak bizonyításához, hogy egy vállalat vagy egy magánszemély erdőgazdálkodásba történő befektetése megakadályozta az erdőállomány csökkenését, tudnunk kell, hogy a földtulajdonosnak milyen szándékai voltak, mielőtt pénzügyi ösztönzést kapott volna arra, hogy ne végezzen fakitermelést. Ehhez lényegében a jövő megjósolására van szükség. Ezt egyszerűen nem tudjuk megtenni. Bár nem tudjuk megjósolni, hogy egy földtulajdonos mit fog tenni, de eszközöket és forrásokat adhatunk a földtulajdonosoknak, hogy jobban kezeljék a földjeiket, vagy igyekezzenek megvédeni azokat a földeket, amelyek nagyobb valószínűséggel fognak átalakulni.

Mindebből az következik, hogy bár az erdők védelme, kezelése és termesztése jelentősen csökkentheti a szén-dioxid-koncentrációt a légkörben, és ezt feltétlenül meg kell tenni, a kibocsátás kompenzálására szolgáló faültetés aktusa nem elég. A vállalatoknak feltétlenül támogatniuk kell az erdők növekedését, de ahelyett, hogy a kibocsátásuk kompenzálására összpontosítanának, inkább arra kellene összpontosítaniuk, hogy kibocsátásukat nullára csökkentsék.

forrás: ClimeNews

Az IKEA-alkalmazásban termékajánlásokat, értékeléseket és véleményeket is találhatnak a vásárlók, egyszerű keresési és böngészési lehetőségekkel. Láthatók lesznek az IKEA Family kedvezmények is más ajánlatok mellett.

Szeptemberben már kísérleti jelleggel elérhető volt az alkalmazás – Magyarországon 86 600 letöltést regisztráltak, az applikáción keresztül pedig több mint 1700 befejezett vásárlás történt.

„Tovább bővítjük a többcsatornás lehetőségeket vásárlóink számára Magyarországon. A vásárlói szokások ismeretében elmondhatjuk, hogy a vásárlások 80 százaléka online indul, ezért újabb fejlesztéseket tervezünk a digitális vonalon” – mondta el Pavel Jirát, az IKEA cseh–magyar–szlovák régiójának digitalizációért felelős vezetője. „A vásárlási alkalmazáson belül bárki megveheti a neki tetsző termékeket. Jelenleg is dolgozunk azon, hogy az applikáció segítségével a Scan & Go funkció vagy a vizuális keresés is használható legyen” – tette hozzá.

A vásárlók akár az áruházi látogatás alatt is alakíthatják bevásárlólistájukat. Emellett egy beépített vonalkódolvasó segítségével is válogathatnak a termékek között, így további információkat kaphatnak azokról, például a felhasznált anyagokat és a méreteket is megismerhetik. A vásárlók bemutatótereket is láthatnak úgy, mintha az áruházba látogatnának. Az alkalmazás különlegessége, hogy az ajánlásokat a kedvelt termékek alapján kapják a felhasználók, csakúgy, mint az inspirációs tippeket. 

Az IKEA-alkalmazást már több mint 26 milliószor töltötték le világszerte (2021 júniusa óta). Mostantól Magyarországon is elérhető. Tavaly az IKEA-alkalmazás legjobb európai digitális projektként dupla ezüstöt nyert a Lovie Awardson.

Magyarországon 2020. júniusában indult a cég használbútor-kereskedése.

A Circular Hub (Fenntarthatósági Pont) lélegzetelállítóan alacsony árú IKEA termékek vonzó kínálatával várja látogatóit. Együtt sokat tehetünk a változásért, ha az általunk kedvelt termékekre vigyázunk, megjavítjuk, felújítjuk vagy továbbadjuk őket ahelyett, hogy egyszerűen kidobnánk. Jelenleg itt találhatjuk meg az IKEA vásárlóktól a Bútorok második élete szolgáltatás keretében megvásárolt termékeket.

A Fenntarthatósági Pont, más néven a Circular Hub az a hely, ahol arra inspiráljuk vásárlóinkat és arra teremtünk számukra lehetőséget, hogy fenntarthatóbb döntéseket hozzanak a hétköznapokban, illetve megmutassuk nekik, hogy a körkörösség gyakorlata kényelmes és egyszerűen kivitelezhető. A rendkívül kedvező árú termékek – melyekkel vásárlóink korábban a Leértékelt árú termékek osztályán (más néven a FYND részlegen) találkozhattak –, továbbra is elérhetők az új elnevezést kapott és megújult területen. A Circular Hub célja, hogy termékeink élettartamát meghosszabbítsuk, és megóvjuk őket attól, hogy kidobásra kerüljenek. Büszkék vagyunk, hogy adhatunk nekik egy második esélyt.

A környezetvédelmi megfontolások miatt a fogyasztók is kevésbé elutasítók ma már a használt termékekkel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a nagyobb kereskedők is efelé nyitnak: az online apróhirdetési portálokon és közösségi média csoportokban nagyon könnyű lett a a használt termékek kereskedelme. Az Adevinta és Schibsted vállalatcsoport jelentése szerint 2020-ban 25 millió tonnányi új alapanyagot és 20 millió tonnányi szén-dioxid kibocsátást váltottak ki a fogyasztók azzal, hogy használt termékeket vettek új helyett.

forrás: vg.hu; ikeahasznaltbutor; G7

A zöld munkálatok Oslóban 2019 őszén kezdődtek, és céljuk hogy a korábbi forgalmas taxidroszt sétálóutcává alakuljon. A környéken lakók és dolgozók persze rengeteg kellemetlenségre számítottak a munkálatok megkezdése előtt,

de a zéró emissziós építkezések pilot projektjén meglepetések fogadták őket.

Oslo világelső szeretne lenni az építőipar karbonsemlegesítésében. Ez nem véletlen, írja a BBC. A dízelgépek elektromosra cserélésével csendesebbé tehetik a munkálatokat és jelentősen mérsékelhetik a légszennyezést. Ez előny a gépek körül dolgozóknak, hiszen hallják egymás hangját és az egészségüket is kímélhetik, és előny a környéken élőknek, vagy például a bolttulajdonosoknak, akik az említett építkezés közvetlen közelében nyitott ajtókkal is várhatják vásárlóikat. Az, hogy a gépek csendesebbek, az építkezésen lehetővé teszik a szokásosnál korábbi munkakezdést és a késő esti munkaórákat is.

Drágább, de hosszú távon olcsóbb

Az építőipar jelenleg a világ üvegházhatású gázainak 10 százalékáért felelős, és az energiafelhasználásból származó CO2 38 százalékáért. Konkrétan Oslo esetében a felújítási, átalakítási és építési munkák 7 százalékot adnak a város kibocsátásához.

Ugyanakkor Norvégia igen jól áll megújuló energiákkal, áramigényének 98 százalékát már ebből, elsősorban vízerőből fedezi.

Azzal, hogy ezen az egy helyen, az Olav Vs kapunál elektromos gépeket használ, a város 35 ezer liter dízelolajat spórol meg, ami 92.500 kg CO2-nek felelne meg.

Ez nagyjából annyi, mint amennyit húsz személyautó együttesen egy év alatt kibocsát. És ez még mindig nem azt jelenti, hogy a projekt teljesen emissziómentes; van, amire nincs zöld megoldás, de a hagyományos gépekkel végzett munkálatokhoz képest így is 99 százalékkal kevesebb károsanyagkibocsátást sikerült a városnak elérnie.

Oslo most azt tervezi, hogy 2025-ig minden építkezésén átáll az elektromos gépekre – ide értve a privát építketéseket is –, és 2030-ra zéró emissziós lesz. A város 2019 óta nyilvános tenderein is előnyben részesíti azon szolgáltatókat, amelyek zölden dolgoznak. Norvégia hat másik nagyvárosa már dedikáltan hasonló tervek mentén halad. Sőt Koppenhágának és Helsinkinek is van már nulla károsanyag-kibocsátású építkezése. Jöhet a zöld Európa?

Természetesen az átállásnak van költségvonzata is: az elektromos gépek akár kétszer annyiba is kerülhetnek, mint a hagyományos dízelesek. Ezen kívül egyes városok számára a gépek működtetéséhez szükséges energiaellátás biztosítása is kihívást jelenthet – még ha ez olcsóbb is, mint a dízel. De hosszú távon biztosan megéri.

Nyitókép: Yancy Min / Unsplash

forrás: forbes