A Science folyóiratban 2026. március 5-én megjelent tanulmány a RESONATE – Rugalmas erdőérték-láncok – a természetes és társadalmi-gazdasági válaszok révén történő rugalmasság növelése projekt keretében készült, Marcus Lindner koordinálásával. Marcus és Mats Nieberg is hozzájárult a kutatáshoz a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) által vezetett nemzetközi csapat mellett, Mark Gruenig, Rupert Seidl és Cornelius Senf részvételével.

A tanulmány műholdas megfigyelések és több ezer helyszínen végzett AI-alapú modellezés segítségével megállapítja, hogy minden éghajlati forgatókönyv szerint a zavarások szintje meghaladja a mai szintet, ami jelentős következményekkel jár a szén-dioxid-tárolás, a biodiverzitás, a faanyag piacok és az erdők által nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás szempontjából.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy sürgősen szükség van az erdőpolitika és az erdőgazdálkodás alkalmazkodására a növekvő kockázatokhoz, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a zavarások utat nyithatnak a sokszínűbb és éghajlatváltozásnak ellenállóbb erdők kialakításához.

Az EFI-nél büszkék vagyunk arra, hogy támogatjuk azokat a tudományos kutatásokat, amelyek segítenek a döntéshozóknak a bizonytalanságok kezelésében és a jövőre nézve ellenálló erdőterületek kialakításában. A fenti tanulmány kapcsán az EFI 2026. március 6-án közzétette legújabb, 20-as jelű szakpolitikai összefoglalóját, melyben a következőket javasolja.

Mit tehetnek a politikai döntéshozók?

• Támogassák a transzkontinentális zavarás-megfigyelést és -kezelést, osszák meg az információkat és erőforrásokat a korai figyelmeztető rendszerek és a hatékony zavarás-reagálási stratégiák érdekében.
• Vegyék figyelembe a jövőbeli erdőzavarások várható változásait az európai és nemzeti politikákban, amelyek a jövőbeli erdő szén-dioxid-tárolására, a faanyagellátási láncokra, a biológiai sokféleségre és a biogazdaságra való átállásra vonatkoznak.
• Integrálják a zavarási kockázatkezelést az erdőtervezésbe, a pán-európai, regionális és helyi szintű integrált zavaráskezelési stratégiák alapján.
• Támogassák a zavarás utáni erdőfejlődés heterogenitását és a klímához alkalmazkodó fafajokból álló, vegyes és szerkezetileg sokszínű erdők létrehozását a jövőbeli erdőreziliencia elősegítése érdekében, például a zavarás utáni kezelés jogi korlátainak csökkentésével és célzott támogatási programokkal.
• Hangsúlyozzák az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentését, hogy elkerüljük a legrosszabb éghajlatváltozási forgatókönyveket, amelyek sokkal szélsőségesebb jövőbeli zavarokhoz vezetnek.
• A bizonyítékokon alapuló döntéshozatal támogatása érdekében finanszírozzák az erdőzavarok változó rendszereinek okaira és következményeire irányuló kutatásokat.

forrás: EFI – Európai Erdészeti Intézet

Az elmúlt időszakban látványosan felerősödött az erdész szakmát lejáratni kívánó kommunikáció. A közösségi felületeken és egyes médiumokban megjelenő tartalmak súlyos állításokat fogalmaznak meg, ám ezek nem adnak átfogó képet az erdőkezelésről, hanem kiragadott példákra, csúsztatásokra és részleges információkra épülnek. A vizuálisan erős képekhez társított, érzelmekre ható kommunikációs irány könnyen alakít ki felháborodást, miközben elhallgatja a teljes összefüggésrendszert. Jelen elemzés többek között az Átlátszó oknyomozó portálon megjelent, az erdészeti ágazat működését kritikai megközelítésben tárgyaló cikk állításaira reflektál.

Sokan támadják az erdész szakmát… alaptalanul

Az erdő látványa sokak számára szakrális élmény. Egy tarvágás képe ezért ösztönösen vált ki ellenérzést. Ugyanakkor az a narratíva, hogy a fakitermelés önmagában erkölcstelen, vagy hogy az emberiségnek ne lenne szüksége fára, mint alapvető nyersanyagra, leegyszerűsítő és hamis valóságot fest. A fa az egyik legtermészetesebb, megújuló alapanyag, használjuk építkezéshez, bútorhoz, papírhoz és energiahordozóként. Ha nem fát, akkor mást, több acélt, több betont, több műanyagot kell használni, ezek ökológiai lábnyoma lényegesen nagyobb.

Fontos tény, hogy ma Magyarországon nincsenek érintetlen, őserdő jellegű természetes erdők. A jelenleg védett területek döntő többségét is az ember alakította ki, hozta létre az erdész az elmúlt évszázadok során. Az, hogy ma védettek, annak is köszönhető, hogy generációk gondoskodtak róluk.

Fakitermelés védett és nem védett erdőben egyaránt kizárólag jogszabályi keretek között történhet. Szükséges az erdészeti hatóság engedélye, természetvédelmi területen pedig külön szakhatósági hozzájárulás is kell. A döntések mögött erdőtervek, szakmai előírások, ellenőrzések állnak.

A klímaváltozás és a talajvízszint csökkenése új kihívásokat hozott. Az erdőállományok egy része átalakításra szorul, hogy ellenállóbb, klímarezisztensebb legyen. A teljes érintetlenség konzerválása sok esetben nem megoldás, hanem kockázat. A felelős erdőkezelés alkalmazkodást jelent, gondoskodást és nem pusztítást.

Tisztában vagyunk vele, hogy kommunikációs szempontból nehezebb pályán mozgunk. Ugyanarról a témáról nem szólalhatunk meg indulattal vagy leegyszerűsítő állításokkal. Míg másoknak lehetőségük van erős érzelmi hatásra építő, szenzációs hangvételű megszólalásokra, nekünk a szakmai felelősségből fakadóan a tényszerűség, a jogszabályi keretek és a mérhető adatok mentén kell érvelnünk! Ezért a vélemények helyett a számok beszéljenek:

Magyarország erdőterülete az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett. Az éves folyónövedék megközelíti a 13 millió köbmétert, miközben a kitermelés legfeljebb 7 millió köbméter évente. Több fa nő, mint amennyit kivágnak. Az idős erdők aránya szintén emelkedik.

Az erdészek feladata hosszú távú szakértő gondnokság az erdő, mint nemzeti zöldvagyon felett. A szakma nyitott a párbeszédre, és kész a transzparens kommunikációra. Ugyanakkor a közvélemény felelőssége is, hogy ne a szenzációra alapozva alkosson ítéletet. Az erdőről csak az összefüggések ismeretében lehet hiteles véleményt formálni.

forrás: SZOLJON

A legnagyobb gondot az okozza, hogy olyan rovarok, gombák és betegségek jelentek meg, amelyek néhány éve még ismeretlenek voltak Magyarországon. Ezek egy része természetes úton, mások az emberek közvetítésével kerültek be az országba – de ami közös bennük, hogy a melegebb telek miatt meg tudnak maradni, szaporodni, és így komoly károkat okoznak.

Fenyők, kőrisek, tölgyek – sorra támadják meg őket a kórokozók

A változások már húsz évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor a feketefenyő elkezdett pusztulni a déli lejtőkön. Szerencsére ezek helyén őshonos fafajok jelentek meg, amelyek azóta szépen fejlődtek. Azonban az elmúlt időszakban egyre több idegenhonos faj is teret nyert – például a bálványfa, amely jól bírja a szárazságot és gyorsan növekszik. Sajnos olyan anyagokat termel, amelyek gátolják más növények fejlődését. Hasonló gondot okoz a magas aranyvessző és a selyemkóró is, amelyek árnyékukkal és vízfelhasználásukkal elnyomják a fiatal csemetéket.

Különösen aggasztó a magas kőrisek helyzete: egy Ázsiából behurcolt gombás betegség, a kőris kéregfekély (Chalara fraxinea) miatt már több mint 15 hektárnyi erdőrészt kellett kivágni és újra telepíteni.

A tölgyek is veszélyben vannak. 2021-ben a szakemberek indokolatlan pusztulást tapasztaltak a csertölgy, kocsánytalan tölgy és vörös tölgy állományokban. Kutatók bevonásával derült ki, hogy egy baktérium okozta a problémát, amely sebeket okoz a törzsön, sötét, büdös folyadékot bocsát ki, majd elpusztítja a fát. Közben megjelent egy másik betegség is, a Biscogniauxia mediterranea nevű gomba, amely a kéreg alatt támadja meg a tölgyeket – neve is mutatja, hogy nem a mi éghajlatunkra jellemző kórokozóról van szó. Az utóbbi években terjedt el az Észak-Amerikából Olaszországban behurcolt és onnan Európában elterjedő tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) is, amely szívogatásával már nyár közepére elszürkíti a tölgyek lombját. Ez nemcsak a fák egészségére, de a makktermésre is káros hatással van. Míg eredeti élőhelyén természetes ellenségei kordában tartják, nálunk ezek az ellenségek hiányoznak.

Aszály, heves esőzések, erdőtüzek – összetett kihívás az erdészeknek

Az évről évre egyre gyakoribb nyári aszályok és hőhullámok szintén súlyos következményekkel járnak. A fiatal erdősítések gyakran nem élik túl a csapadékmentes heteket, és még amikor eső jön is, az sokszor olyan intenzív, hogy elfolyik, mielőtt a talajba jutna. A Pilisi Parkerdő számos területén emiatt volt szükség mesterséges újratelepítésre, például makkvetéssel vagy csemeték ültetésével.

Az idősebb fák is megsínylik az éghajlatváltozást. Gyengül az ellenálló-képességük, és emiatt könnyebben támadják meg őket a kórokozók – erre jó példa a Budakeszi Arborétum, ahol a lucfenyők tömeges pusztulása figyelhető meg. A fák gyantával védekeznek a kártevők ellen, de aszály idején nem tudnak elegendő gyantát termelni, így a szúbogarak akadálytalanul pusztíthatják őket.

Ráadásul a nyári szárazságok és az emberi figyelmetlenség miatt egyre gyakrabban fordulnak elő erdőtüzek, amelyek nemcsak anyagi és ökológiai kárt okoznak, hanem komoly erőforrásokat is lekötnek a helyreállítás során.

Együttműködés és felelősség – közös ügyünk az erdők védelme

A Pilisi Parkerdő szakemberei szerint az éghajlatváltozás hatásai egyre gyorsabban jelentkeznek, és bár az erdészet folyamatosan alkalmazkodik és beavatkozik, a társadalom egészének is van felelőssége.

„A klímaváltozás hatásai egyre gyorsuló ütemben jelentkeznek. A Pilisi Parkerdő elkötelezett abban, hogy szakmai tapasztalataival, aktív beavatkozásokkal és a lakosság bevonásával reagáljon ezekre a kihívásokra. Ugyanakkor a felelősség nemcsak az erdészeké – mindenki hozzájárulhat az erdők védelméhez” – hangsúlyozzák az erdészet munkatársai.

Pilisi Parkerdő Zrt.

FATÁJ megjegyzés: a cikket a G7 portál írta, egy olyan tanulmányra hivatkozva, amely nem vizsgálta hazánk erdőállományai, erdőgazdálkodását. Az eredeti grafika helyet a KSH ábráit használtuk.

• A forró és aszályos időjárás káros hatásai egyre látványosabbak az erdőkre. A szárazság akadályozhatja a fotoszintézist, ami a vízhiánnyal kiegészülve gátolja a növények fejlődését, ám számos további módon is megsínylik az éghajlatváltozást a fák.

Alulnézet: a fák pusztulása Magyarországon is drámai mértékű. Szűk tíz év alatt felére csökkent a tünetmentes fák aránya. A feketefenyők mindössze 9 százaléka egészséges, a kocsányos tölgyeknek 3 százaléka. A klímaváltozás miatt a fenyők és a bükkök is várhatóan eltűnnek Magyarországról. 

FATÁJ kiegészítés - KSH alapján: Magyarország erdeinek egészségi állapota átlagosnak tekinthető európai viszonylatban. 2007 és 2021 között a tünetmentes erdők aránya 23–62%-os tartományban mozgott, a legalacsonyabb 2021-ben volt. Az Erdővédelmi Hálózat 2021-es adatainak értékelése szerint az általános egészségi állapotot leginkább tükröző levélvesztés alapján megállapítható, hogy az elmúlt évekre jellemző negatív tendencia folytatódott, ismét csökkent az egészséges fák aránya. 2021-ben a vizsgált állományokban a fák 52,4%-a tartozott az egészséges és gyengén károsodott kategóriába. A közepesen károsodott fák aránya 37, míg az erősen károsodott egyedeké 8,8% volt. Az elhalt fák arányában (1,8%) számottevő változás nem történt az előző évekhez képest. A legjobb egészségi állapotot mutató bükk és gyertyán esetében a tünetmentes fák aránya 40–60% körül mozgott. A károsodás mértéke a kocsányos tölgyeknél volt a legsúlyosabb. Fokozatos állapotromlásuk 2021-ben tovább folytatódott, már csak 3% volt a tünetmentes fák aránya.
A második legrosszabb állapotú faj a feketefenyő, amelynél az egészséges egyedek aránya 9% volt. A fenyők esetében az évtizedek óta jelentős mértékű gombakárok és szúkárosítás, a tölgyeknél a rovarkárok dominálnak.

Miért fontos ez? A fák egészsége kulcsfontosságú az erdei ökoszisztémák, növények és állatok életterének fennmaradásához. A víz és levegő tisztulását is segítik az egészséges erdők, amelyek az éghajlatváltozás hatásait is mérsékelhetik.

• Gazdasági szempontból sem közömbös a fák állapota – az állagromlás miatti átlagos kár évente mintegy 79 millió köbméter veszteséget jelent az EU-ban. Ez az éves fakitermelés 16 százaléka.
• Az erdőgazdálkodás is visszahat a fák állapotára: Közép-Európában a lombkorona pusztulásának erősödő tendenciája nagyrészt a ritkítással történő fokozott kitermeléssel magyarázható.

Számokban: Európa-szerte a fák lombkoronájának pusztulása évente másfél százalékkal gyorsul, ami a múlt század végi ütem kétszerese, és immár az unió erdőterületének egy százalékát érinti. 

Mi várható? A lombkoronák pusztulásának gyorsulása megváltoztatná az európai erdők jelenlegi öregedési tendenciáját. Ez hatással van a szén-dioxid megkötésére alkalmas kapacitásokra és a biológiai sokféleségre, mivel az érett erdők nagy szén-dioxid készletet tárolnak és értékes élőhelyeket biztosítanak.

• Mindezek mellett az erdőtüzek is tizedelik a fás területeket. Magyarországon az elmúlt 14 év összes erdőtüze sem érintett akkora területet, mint amennyi tavaly nyáron leégett. Dél-Európában az egyre gyakoribbá váló tűzvészek és rendkívüli hőhullámok már a turizmust is fenyegetik.

forrás: G7 / KSH