A Slobodna Dalmacija szerint ehhez egy régi-új szövetséges is akadna: a kecske. Az állatot hetven évvel ezelőtt gyakorlatilag száműzték a dalmát karsztról, most viszont kiderülhet, hogy éppen azzal tehetne jó szolgálatot, amiért egykor kártékonynak nyilvánították: mindent lelegel, ami útjába kerül

A Canadairek, az Air Tractorok és a tűzoltóautók mellett első pillantásra meglehetősen komolytalannak tűnhet a kecske, mint tűzvédelmi eszköz. Pedig a mögötte meghúzódó gondolat egyáltalán nem az.

A kecske természetesen nem olt tüzet, nem repül rá a lángokra, és szirénája sincs. Viszont hónapokkal azelőtt munkába állhat, hogy hívni kellene a tűzoltókat.

A dalmát karszt egyik legnagyobb problémája ugyanis az a kiszáradt fűből, bozótból, fiatal hajtásokból és sűrű makkiából álló növénytömeg, amely a nyári szárazság idején valóságos üzemanyagraktárrá változik a lángok számára. A kecske pedig pontosan ezzel táplálkozik.

Jugoszlávia lemészárolta a kecskéket

A jugoszláv hatalom 1954-ben olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyek lényegében ellehetetlenítették a kecsketartást és a kecskék legeltetését. Az akkori erdőgazdálkodási felfogás szerint a kecske ugyanis az erdők ellensége – a Balkánon mindig kell egy ellenség – lerágja a fiatal hajtásokat, károsítja a növényzetet és megakadályozza az erdők természetes megújulását.

A kecskék nagyrészt ennek következtében eltűntek Dalmácia karsztvidékéről, és állományuk később sem állt vissza a korábbi szintre. Csakhogy velük együtt fokozatosan eltűnt egy több évszázados tájfenntartási módszer is.

A pásztorkodás és a legeltetés korábban folyamatosan ritkította az aljnövényzetet. A kecske ráadásul ott is boldogul, ahová traktorral vagy bozótirtó géppel meglehetősen nehéz odajutni.

Persze túlzás lenne a mai dalmát bozóttengert Tito kecskeellenes politikájának nyakába varrni. Az elmúlt hetven évben elnéptelenedtek a falvak, visszaszorult a mezőgazdaság és az állattenyésztés, megváltozott a földhasználat, miközben a klímaváltozás hosszabb és forróbb száraz időszakokat hozott.

Az eredmény viszont ettől még ugyanaz: egyre több az éghető növényi anyag, amelyet egy szikra és az erős szél pillanatok alatt lángba boríthat.

A kecske nem Canadair

A kontrollált legeltetés természetesen nem helyettesíti a tűzoltóságot, a tűzvédelmi utakat, a növényzet gépi eltávolítását vagy a repülőgépes oltást. Más a feladata! A kecskét akkor kellene „bevetni”, amikor még nincs tűz.

Meghatározott területeken, ellenőrzött körülmények között legeltetve az állatok csökkenthetik a száraz évszak előtt felhalmozódó növénytömeget. A módszer különösen a meredek, köves, gépekkel nehezen járható területeken lehet érdekes.

Az elvtársak nem szerették a kecskéket (Forrás: Slobodna Dalmacija)

Vagyis a kérdés nem úgy hangzik, hogy kecske vagy Canadair, hanem úgy, hogy kell-e minden nyáron annyi Canadair, ha télen és tavasszal valamivel kevesebb éghető anyagot hagyunk a hegyoldalakon.

Ehhez persze nem elegendő néhány száz kecskét kiengedni a Dinári-hegységbe, aztán rájuk bízni a természetvédelmet és a tűzmegelőzést.

A területeket, az állatok számát és a legeltetés időtartamát szakembereknek kell meghatározniuk, mert a túllegeltetés ugyanúgy károkat okozhat a talajban és a növényzetben, ahogyan a legeltetés teljes hiánya elősegítheti a bozótosodást.

Most már a törvény nem tiltja a kecskéket

Van azonban egy jelentős különbség 1954-hez képest: ma már a horvát jog is lehetőséget biztosít a legeltetésre bizonyos állami erdőterületeken.

A Slobodna Dalmacija szerint a 2024-ben módosított erdőtörvény kifejezetten lehetővé tette, hogy állami tulajdonban lévő erdőterületeket legeltetés céljára bérbe adjanak.

2026 márciusától pedig új szabályzat rendezi ennek feltételeit. A területet nyilvános pályázaton, legfeljebb tíz évre lehet bérbe venni, a gazdának szerepelnie kell a mezőgazdasági termelők nyilvántartásában, és természetesen állatokkal is kell rendelkeznie.

Vagyis a kecske visszatérésének ma már nincs jugoszláv típusú jogi akadálya. A kérdés inkább az, hogy Horvátország hajlandó-e a hagyományos állattartást tudatosan összekapcsolni a modern tűzvédelemmel.

Kecskekommandó a Horvát Erdőgazdaságnál?

Itt válik igazán érdekessé a Slobodna Dalmacija felvetése. Ha a törvény már lehetővé teszi az állami erdőterületek ellenőrzött legeltetését, akkor a Hrvatske šume, vagyis a horvát állami erdőgazdaság kijelölhetne olyan magas tűzkockázatú területeket, ahol kísérleti programokat indítanak.

A „kecskekommandó” nevetségesen hangzik, de valójában komoly szakmai programról lenne szó.

Meg lehetne mérni, hogy egy adott területen mennyivel csökken az éghető biomassza, mennyibe kerül a legeltetés a mechanikus bozótirtáshoz képest, hogyan változik a biodiverzitás, és mindenekelőtt azt, hogy lassabban terjed-e a tűz az így kezelt területeken.

Ha működik, akkor a módszer nemcsak tűzvédelmi szempontból lehet érdekes. Munkahelyeket teremthet az elnéptelenedő vidéki térségekben, ösztönözheti az állattenyésztést, és részben visszahozhatja azt a hagyományos tájhasználatot, amely évszázadokon keresztül alakította a mediterrán karsztot.

Hetven év után kiderülhet, hogy mégis kellett volna a kecske

A történet iróniája nehezen kerülhető meg. Hetven évvel ezelőtt azért üldözték el a kecskét a dalmát karsztról, mert túl hatékonyan pusztította a növényzetet. Most pedig részben azért szeretnék visszahozni, mert túl sok lett a növényzet, amely nyaranta kiszáradva táplálja a tüzeket.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha Dalmáciában több kecske lenne, akkor nem lennének erdőtüzek. Az elmúlt napok eseményei megmutatták, hogy szélsőséges szárazságban és erős szélben egyetlen módszer sem jelent teljes védelmet.

A megelőzés azonban éppen arról szól, hogy amikor megjelenik az első szikra, lehetőleg minél kevesebb üzemanyag várja.

Dalmáciának ezért valószínűleg szüksége lesz műholdas megfigyelésre, kamerákra, Canadairekre, Air Tractorokra, jól felszerelt tűzoltókra és megfelelően karbantartott tűzvédelmi sávokra.

És ezek mellé talán néhány ezer kecskére is. Mert a legmodernebb tűzvédelmi rendszer egyik hasznos kommandója négylábú, szarva van, és legelni szokott.

forrás: BALK.hu