Okozhat-e gondot a magyar erdőkben a két tonnányi, török tölgymakk alapú erdőtelepítés?

– Ezek a termések olyan fákról származnak, amik már alkalmazkodtak a melegebb és szárazabb éghajlathoz. Egyébként a Magyarországon is őshonos tölgyek, kocsányos, cser vagy molyhos tölgyek rokonai, vagyis nem fajidegenek, nem okoz kárt a telepítésük.

Igaz hogy a magyar erdőmérnökök már évtizedek óta számítanak az erdőket érintő klímaváltozásra?

– Igaz. Nem mai keletű tény, hogy a klímaövezetek észak felé tolódnak. Már 20-30 éve vizsgálta a magyar erdészet a tőlünk 500-700 kilométerre délre fekvő erdők fafajtáinak telepítését. Ráadásul a tölgyfák nemzetsége óriási, rengeteg alfajjal, nem tájidegen egy, a melegebb klímát már megszokó állomány betelepítése.

A jelenlegi, illetve a közeljövő erdőgazdálkodása, a fakitermelés után már ezeket a fajtákat kell beültetni?

– Mindenképpen, mert ha a jelenlegi erdeink a tervszerű rendszer szerint eltűnnek, akkor a mostani „anyaerdő” alapján történő telepítés rosszabb lesz, hiszen a facsemeték még jobban ki lesznek téve a klímaváltozásnak, mint az a több évtizedes erdő, amit pótolniuk kellene. Emiatt a török, melegebb éghajlathoz szokott állomány telepítése lehet a jövő az elkövetkező évszázadban.

A klímaváltozás észak felé tolódása azt jelenti, hogy például a skandináv erdészet meg a mostani magyar tölgymakktól várhatja a megújulást?

– Pontosan, az északi erdőkbe – már a lengyel, német erdőkbe is – a magyar viszonyokhoz szokott termések elültetése lesz a megoldás, ott a mi erdeink vannak több száz kilométerrel délebbre hozzászokva ahhoz a mérsékelt égövi klímához, amit most már az északi vidékek növényeinek kellene kibírnia.

forrás: blikk

A Kew Gardens – egy buja, zöld oázis London külvárosában – az UNESCO Világörökség része. A fák lombkoronái alatt azonban bajok készülődnek.

Még 2022-ben aszály sújtotta a régiót. Ez volt az Egyesült Királyságban a valaha mért legmelegebb év is, a hőmérséklet az ország egyes részein 40 Celsius-fok fölé emelkedett.

Ezek a büntető hőmérsékletek rossz híreket jelentettek a 130 hektáros kert 11 000 fája számára. A mélyen a talaj felszíne alatt lévő vízszint kiszáradt, ami arra kényszerítette a mérsékelt éghajlathoz jobban szokott fákat, hogy lehulljanak a leveleik. A szakértők úgy vélik, hogy a szélsőséges időjárás következtében mintegy 400 fa pusztult el.

„A fák elvesztésének háttérértéke itt 20-40 fa lehet egy évben. Becsléseink szerint az aszály óta 400-at veszítettünk el”- mondja Tom Freeth, a Kew élő gyűjteményi támogatásért felelős vezetője.

„A legjobban a faidőben lehet erre gondolni: egy vihar egy éjszaka alatt történik, és másnap reggel már elég világos, hogy mit vesztettünk el. Ez ennél sokkal lassabban zajló esemény, mert ott van a szárazság, de aztán az azt követő évben és az azt követő évben is folytatódik a fák elvesztése”.

A veszteségen felbuzdulva a Kew tudósai azt vizsgálják, hogy a fák hogyan fognak hosszú távon boldogulni.

A Kew fáinak fele 2090-re veszélyeztetetté válhat az éghajlatváltozás miatt

Új éghajlati modellek segítségével felmérték, hogyan reagálnak majd a növények az emelkedő hőmérsékletre és a változó időjárási mintákra. Az eredmény riasztó: szerintük a kert fáinak akár 50 százaléka is sebezhetővé válhat az éghajlatváltozással szemben 2090-re.

A kertben mintegy 2000 fafaj található, de ha az éves átlaghőmérséklet emelkedik, egyesek természetes elterjedési területükön kívülre szorulnak.

„Ha a globálisan elérhető modellek által felajánlott legrosszabb előrejelzést vesszük alapul, akkor sokkal melegebb lesz – akár négy fokot is, ha az éves átlaghőmérsékletről beszélünk” – mondja Freeth.

„Az éves csapadékmennyiséget tekintve nem lesz sokkal szárazabb. Az esőzések mintázata meglehetősen rendszertelenné válhat. Tehát ahol az elmúlt 100 évben kiszámíthatóan nedves őszök, nedves, hideg telek, nedves tavaszok és esetleg száraz nyarak voltak, ott most lehet, hogy csak véletlenszerűen nagyon száraz tavaszok lesznek, és ez egész nyáron hátráltatni fogja a fákat és a növényeket.” – mondta.

Az eredményeket a ma (július 22-én) megjelent „Planting the Future” (A jövő ültetése) című új jelentésben tették közzé.

Az esőzések enyhíthetik az emelkedő hőmérséklet hatását?

A tanulmány elkészülte óta a Kew tudósai azt vizsgálták, hogy a csapadék mennyisége enyhítheti-e a hőmérséklet emelkedését. Most úgy vélik, hogy az esőzések mérsékelhetik a hatást, de még mindig azt jósolják, hogy a fák akár egyharmada sem nőhet itt többé az évszázad végére. Ebbe beletartozik az ország néhány legkedveltebb fafaja is.

„A kutatást elvégezve azt mondhatjuk, hogy ennek az élő gyűjteménynek akár a harmada is veszélybe kerülhet az éghajlatváltozás miatt” – mondta Kevin Martin, a fagyűjtemények vezetője. „És ebbe beletartozik néhány angol őshonos fafajunk is, mint a tölgy, a bükk, a nyír és a magyal. Az angol tölgy például nagyon fog küzdeni. Sok nedvességre van szüksége. Rengeteg vizsgálatot végeztünk már ezen a fán, és tudjuk, hogy érzékeny a szárazságra.”

Hogyan lehet megmenteni Anglia fáit?

A jelentés arra ösztönzi a kertészeti ágazatot és a várostervezőket, hogy növeljék a fák és cserjék sokféleségét. Új növénytípusokra lehet szükség ahhoz, hogy a kertek – és általában Délkelet-Anglia – zöldek maradjanak. A Kew-ben megpróbálják azonosítani, hogy mely fák képesek jobban megbirkózni a melegebb hőmérséklettel és a kevésbé kiszámítható csapadékkal.

„Ez tehát egy példa arra, hogy mi lesz az arborétumon belül gyakoribb” – mondja Martin, miközben egy facsemetét mutat. „Ez a romániai sztyeppéről származik, és rendkívül fontos, ez egy hibrid a közönséges part és a keleti part között. Aztán ez a hibridizáció remélhetőleg némi ellenállóképességet mutat majd a jövőbeli éghajlatunkban”.”

A botanikus kertekben található világszerte a világ ismert növényeinek 30 százaléka, köztük az ismert veszélyeztetett fajok 41 százaléka.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EuroNews 07-22

Egyszer már ugyanis bizonyította, hogy sikerrel fel lehet venni vele a küzdelmet a futóhomokkal szemben. Az Észak-Amerikából származó, hazánkban mintegy háromszáz éve ültetett fehér akácot (Robinia pseudoacacia) a katonai kincstár alkalmazta először erdőtelepítésre az 1700-as évek közepén a komáromi erődítmény körül. Széleskörű alkalmazása és az Alföldön való elterjesztése azonban Tessedik Sámuel evangélikus lelkésznek köszönhető. A filoxéravésztől kipusztult szőlők miatt az Alföldön tomboló futóhomok megkötése volt a cél telepítésével, ami végül sikeresnek is bizonyult. Idővel nemcsak a Nyírségnek vált szerves részévé, hanem nagyon gyorsan elterjedt az ország más részein is.

Ami nem véletlen, hiszen nemcsak hasznot hajtott a laza feltalaj megkötésével, hanem az embereket ellátta épületfával, kerítésoszloppal, tűzifával is és csodálatos alapanyagot nyújtott a méhészek számára. A fehér akác ma hazánkban a leggyakoribb erdei fafaj, szinte minden területen és talajadottság mellett megél. Emellett ma már az sem utolsó szempont, hogy a kontinensen ismert lombos fafajok közül a legkevesebb víz felhasználásával a legnagyobb mennyiségű biomasszát állítja elő.

2014-ben mégis a támadások kereszttüzébe került ez a sokhasznú, ugyanakkor vitathatatlanul erőszakosan terjeszkedő, a talajt kizsaroló fafaj. Az akác akkor kis híján felkerült a környezetre veszélyt jelentő, terjeszkedő, így tiltott növényfajok listájára, válaszul ugyanabban az évben a magyar akácmézet fájával együtt hungarikummá nyilvánították.

Úgy tűnik, hogy a csörte után a megnövekedett tűzifa-felhasználás és a klímaváltozás, az Alföld évek óta zajló elsivatagosodása okán az akácra ma ismét nagy szükség van. Sőt, még a Távol-Keleten is segít a globális felmelegedés kedvezőtlen hatásainak enyhítésében és az elsivatagosodás elleni küzdelemben a magyar akác, amely a fentiekben már említett jó talajmegkötési képessége mellett magas fűtőértéke, a bútor- és faipari hasznosítása és a méhészetben betöltött szerepe miatt is kelendő Dél-Koreában és Kínában.

Az ottani szakemberek a magyar szakértők segítségével a fafaj termesztéstechnológiájának korszerűsítésére törekednek. Ázsiában az akác az erózió elleni védekezésben tölt be jelentős szerepet, illetve méhészeti és a faipari jelentőségén túl, a nagylevelű változatát takarmányozásra is használják.

Szóval: akác forever!

forrás: AgroInform

A bajor erdészeti miniszter, Michaela Kaniber január közepén közzétette a bajor erdészeti hatóság új származási és felhasználási ajánlásait (Herkunfts- und Verwendungsempfehlungen – HuV), amelyek fontos döntési segítséget jelentenek a jövő klímabiztos erdeinek létrehozásához. Ugyanis nemcsak a megfelelő fafajok kiválasztása, hanem azok „származása” is döntően meghatározza, hogy Bajorország erdei képesek lesznek-e megbirkózni az éghajlati válsággal. „Mindig a genetikától függ, hogy a fiatal fák képesek-e megbirkózni a jövőben várható éghajlattal, és egészséges fákká fejlődnek-e. Új ajánlásaink megmutatják az erdőtulajdonosoknak és a faiskoláknak, hogy a világ mely régióiból származó legkülönbözőbb fafajok magjai alkalmasak genetikailag egy klímatudatos vegyes erdő létrehozására. Ez valódi előny a zöld tüdőnk jövője szempontjából” – magyarázta a miniszter.

Az új felhasználási és származási ajánlásokat a teisendorfi Erdészeti Genetikai Hivatal nemzetközi kutatásai alapján dolgozták ki. Az átdolgozásban a bizonyított származási helyeken kívül a száraz, meleg régiókból, például Franciaországból származó származási helyeket, valamint a még mindig ritka fafajok, például a cédrus vagy a mogyoró származási helyeit is felvették.

A Bajor tartományi állam rekordösszegű támogatásokkal segíti az erdőtulajdonosokat erdeik átalakításában. A pénzügyi támogatás előfeltétele az ajánlott származási helyről származó vetőmag és ültetési anyag használata. Az ajánlott származási helyek továbbá az állami erdők, a vállalati erdők és a PEFC vagy FSC szerint tanúsított erdők kezelésének alapját képezik.

Az ajánlott eredetről további információk az Erdészeti Genetikai Hivatal honlapján találhatók.

szerk/ford: Tóth János, forrás: STMELF.Bayern

Dr. Frank Norbert „Az erdőműveléshez kapcsolódó tantárgyak oktatása az Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetben” című előadásában vázolta az erdőművelés egyetemi oktatásának jelenlegi állapotát. Az intézet tanszékei: Erdőművelés, Erdővédelem, Erdőhasználat, Erdőrendezés. Ismertette a tanrendet, az egyes intézetek részvételét az erdőmérnök oktatásban. Tájékoztatást adott a természetvédelmi, vadgazda mérnök, környezetmérnök, szakmérnöki, doktori, angol nyelvű és egyéb képzésekről.

Megemlítendő, hogy az Erdőművelési Tanszék két „állandó” oktatóval rendelkezik, ami lényegesen kevesebb pl. a harminc évvel korábbihoz képest. A szakmai előadások tömbösítése lehetővé teszi a terepi gyakorlatok szervezését, de a Dunától keletre csak a többnapos gyakorlatok alkalmával tudnak eljutni. Az oktatók gyakorlati kollégákkal való sűrűbb találkozását szolgálhatná, ha a nyári gyakorlaton lévők ellenőrzését szakmai eszmecserével is összekötnék.

Dr. Borovics Attila „A szén megkötésétől a biogazdaság fejlesztéséig” előadása több témakört is felölelt. A szénmegkötés érdekében rövid távon megoldás lehet kevesebb fát kitermelni, ám mivel a holtfa elbomlása is CO2-t juttat a légkörbe (kemény lombos fafajok esetén átlagosan harminc év lebomlási idővel) ez hosszútávon nem megoldás. A holtfa szükségességét nem vitatva, a szénmegkötést célszerű a beépített anyagok intenzívebb használatával – akár azok arányának növelését szolgáló előírásokkal – fokozni. Fontos az erdőipar innovációjának fejlesztése, hogy minden fafajunkból a legnagyobb arányban tudjunk beépített CO2-t tárolni.

A „CO2 menedzsment” = fakitermelés szemlélettel, megcsapolhatjuk a természetes folyamatokat, fosszilis energiahordozókat és nem megújuló alapanyagokat kiváltva. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy az erdő magára hagyása CO2 megkötés szempontjából nem ideális.

A klímaváltozás jelenlegi állapotában az erdészeti alkalmazkodás nem egzóta fajok behozatalát jelenti, hanem intenzívebb gyérítésekkel csökkenthetjük a „szárazság stresszt” és rövidebb vágásfordulókkal gyorsíthatjuk fel az állomány alkalmazkodó képességét.

„Az ember is része az ökológiának”, nem csak a klímára hat, hanem fokozhatja a vegetáció alkalmazkodó képességét is. Mivel mára a klímaváltozás százszor gyorsabb, mint a fás vegetáció természetes vándorlási sebessége – megfontoltan -, de célszerű ezt a vándorlást mesterségesen gyorsítani. Mivel a genetikai változatosság csökken a szárazsággal, célszerű pótlásként, elegyítésként délkeleti származású szaporítóanyaggal gyorsítani az alkalmazkodást. Tehát nem a helyben őshonos génállomány lecserélése, hanem annak változatosabbá tétele a cél.

Szénási Miklós a „„Klímarezisztens” szaporítóanyag beszerzésének, felhasználásának tapasztalatai” címen osztotta meg a MECSEKERDŐ Zrt. délkelet-európai szaporítóanyag beszerzése és származási kísérlete kapcsán szerzett tapasztalatait.

Klímaelőrejelzések szerint 2050-re Magyarország a mai Délkelet-Bulgária klímájához hasonlóval fog rendelkezni. Ez a változás gyorsabb, mint a lassan növő fafajaink vágásfordulója. A klímaváltozás ökológiai kockázatainak csökkentésének lehetőségeit vizsgálandó, a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvánnyal együttműködve, tölgy kisfajokkal és alfajokkal üzemi kísérletbe kezdtek.

A Nemzetközi Dendrológiai Társaság évente egy gyűjtőutat finanszíroz, szervezi az utat és beszerzi a szükséges engedélyeket. Első alkalommal 2017-ben voltak a bulgáriai Pirin-hegységben és Macedóniában, majd 2018-ban sikerült kocsánytalan tölgy és cser makkot begyűjteniük, amit az ERTI által adott kísérleti parcella kiosztásnak megfelelően ültettek ki a Mecsekben. A különböző csíraképességű tételeket ültetőgödrönként változó makkszámmal egalizálták. Mivel az utóbbi években gyenge makktermés volt és a COVID miatti korlátozások is akadályozták az utazást, jelenleg ennek a mintának a kiértékelését végzik.

A 2022. évi kiemelkedő aszálynak a helyi csemetéknél jobban ellenálltak a délkeleti származásúak. Egy szerbiai és egy franciaországi modern makktároló tanulmányozása után készül a MECSEKERDŐ Zrt. kétkamrás, ötvenöt tonnás kapacitású hűtőtárolója is. A tapasztalatok alapján két évnél tovább nem lehet jelentős csíraképességvesztés nélkül tárolni a makkot.

Dr. Bordács Sándor „A szaporítóanyag-gazdálkodás genetikai szempontjai, változó környezeti feltételek között” előadásában a címben foglaltakat igen részletesen taglalta. Hazánkban az Európai Unió 99/105. tanácsi irányelve alapján, a szaporítóanyag előállítást a 110/2003. (X.21.) FVM rendelet szabályozza. A színekkel is kódolt kategóriák: azonosított (sárga), kiválasztott (zöld), kiemelt (rózsaszín), vizsgált (kék). Az egyes kategóriákat sorba téve a genetikai szelekció és a változatosság mértéke fordítottan arányos. Ugyanez a viszony a nemesítés mértéke és a genetikai változatosság között is.

A klímaváltozással az egyes tölgy taxonok nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is vándorolni kényszerülnek. Tehát nem elég csak a földrajzi származásokat figyelembe venni, hanem azokon belül fontos a kitettség és tengerszint feletti magasság által meghatározható származás is.

Az európai tölgy fajok jégkorszak utáni vándorlását DNS vizsgálatokkal állapították meg. Ebből derült ki, hogy a Kárpát-medence a tölgyek vándorlási útvonalán egy „útkereszteződés”. Míg a tölgyekre a Dunántúlon a Appenninekből származó génkészlet a jellemző, addig a Dunától keletre főleg a balkáni és kevertebb származások a gyakoribbak.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodást a vertikálisan elhelyezkedő erdőtársulások változatos génkészlete nagyban tudja segíteni, hiszen ebben az esetben kis távolságot kell megtenniük a különböző klímaigényű magoknak. Megoldási lehetőségként hármas fontossági sorrendet állított fel: elsősorban a meglévő genetikai erőforrások megőrzése, fenntartása és hasznosítása, másodsorban a meglévő genetikai erőforrások fejlesztése (nemesítés) és az eredmények hasznosítása, harmadsorban az új genetikai erőforrások bevonása a gazdálkodásba.

Új genetikai erőforrások bevonására érdekes példa a „portfolió módszer”, ami a teljes areát képviselő származások tudatos elegyítése. Ez a módszer sikeres lehet Észak-Amerikában, ahol az észak-déli fafajvándorlásnak nem állják útját magashegységek, de Európában a kelet-nyugati fekvésű hegységek ezt erősen akadályozzák. Ezt a módszert a „kislépések” stratégiával célszerű alkalmazni. Déli származások elegyítésével, a szaporítóanyag tervezett és ellenőrzött keverésével, klímaváltozási modellekre épülő szaporítóanyag útmutató fafajonként és körzetenként (régió, ország, tájegység) alkalmazásával. Tehát a célszerű irányok: délről északi irányba, alacsonyabb szintről magasabb tengerszintre, kontinentális klímából atlantikus klímába, az erdészeti klímazónák között pedig a szárazabb klímából a nedvesebbe.

forrás: OEE 11-02