A SEFAG Zrt. Szántódi Erdészeténél rendezett szakmai napon kutatók, erdészek, természetvédelmi és hatósági szakemberek közösen értékelték a Külső-Somogy tölgyeseiben tapasztalt jelenségeket. A figyelem középpontjában két, Magyarországon nemrég azonosított mediterrán eredetű gombafaj állt, amelyek több helyen tölgypusztulást okoznak. A jelenség figyelemre méltó, mert a károsodás már nem csak a gyengébb termőhelyeken jelentkezik. Olyan tölgyek is érintettek, amelyek évtizedeken át jól alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz.

A szakmai egyeztetések ugyanakkor nem csupán a problémák feltárásáról szóltak. A résztvevők áttekintették azokat a lehetőségeket is, amelyek segíthetik erdeink alkalmazkodását a változó környezeti feltételekhez. Ebben egyre nagyobb szerepet kapnak a korszerű monitoring eszközök: a drónos felmérések, a műholdas adatok és a legfrissebb kutatási eredmények.

A találkozó egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a biodiverzitás növelése, a fajgazdag erdők fenntartása, valamint az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a vadgazdálkodás közötti együttműködés kulcsfontosságú a jövő erdeinek alakításában.

A jelenségről és a lehetséges megoldásokról szóló teljes cikket ezen a linken olvashatja el.

A cikk szerzői:
Iberpaker Gábor, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének igazgatója és
Nagy Mátyás, a Szántódi Erdészet erdőművelési ágazatvezetője.

A cikket lektorálta: Dr. Tuba Katalin, a Soproni Egyetem Erdő és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetének egyetemi docense

forrás: SEFAG Zrt.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyílt meg 2026. június 17-én, szerdán, Az erdő a jövőnk záloga című új állandó kiállítás, amely az erdőgazdálkodás történetét, a modern erdészeti munkát és az erdők természetvédelmi, rekreációs szerepét mutatja be. A tárlat a hagyományos erdészeti eszközök és munkafolyamatok mellett már a XXI. század kihívásaira is reflektál: helyet kap benne a természetközeli gazdálkodás, a klímaváltozás hatása, valamint az erdők egyre fontosabb közjóléti funkciója is.

A megnyitót követően Ferencz Zoltánnal, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdészetért felelős helyettes államtitkárával villáminterjúban beszélgettünk arról,

• hogyan alakíthatja át a klímaváltozás a magyar erdőgazdálkodást,
• miért szorítanák vissza a tarvágásokat,
• és milyen jövő várhat a hazai erdőkre az előttünk álló évtizedekben. 

El kell tüntetni a tarvágást

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter egyértelművé tette nemrégiben, hogy fel akarja számolni az ipari szemléletet az erdészetben, moratóriumot hirdetne a védett erdők fakitermelésére, és leállítaná a tarvágásokat. Helyettes államtitkárként ön hogyan fogja ezt átvinni a gyakorlatban az erdészeknél, mennyire állnak készen egy ilyen radikális leállásra?

Ez nem radikális leállás. Azt kell látni, hogy az erdőknek jelen pillanatban már csak a nyolcvan százaléka van gazdasági rendeltetés alatt. Nekünk nem ezt az arányt kell megváltoztatnunk, hanem a vágási szemléletet.

El kell tüntetnünk a tarvágást, mert ha tarra vágod az erdőt, és megjön a nyár, mindegy, milyen kis növény van alatta, az el fog száradni.

Mi ötven–hatvan éves szálalóvágásokat, örökerdő-technológiát fogunk bevezetni. Ki kell vennünk a fát, mert olyan nincs, hogy teljesen otthagyjuk az erdőt.

Ez bevált módszer?

Ezek már kitalált módszerek, már látható számok vannak Magyarországon, és tanítjuk egymást az erdészekkel. Van, aki előrébb jár, mint a Pilisi Parkerdő, és van, aki kicsit hátrébb. Ezek az új módszerek bevezetés alatt állnak. Egy biztos, Gajdos László miniszter úr jól mondta, és meg is fogjuk csinálni: 

az erdészeti ágazat jelen pillanatban nyereségérdekelt, ezen biztosan változtatni fogunk, és eltoljuk a működést nonprofit irányba.

De az, hogy az erdőkkel dolgozzunk, nem változik meg. Nyilván lesznek nagyon védett szentélyerdők, ahol tényleg nem nyúlunk semmihez, de az erdők zömében kellenek a módszerek, amelyekkel biztosítjuk a jövőt.

Gajdos László miniszter szerint az állami erdészetekben a fakitermelés helyett az ökológiai szemléletnek kell győznie. Miből fognak így élni és működni ezek a társaságok, ha kivesszük a kezükből a tömeges fahasznosítást?

Ahogy az előbb is utaltam rá, itt csak a piac egy részéről beszélünk. Magyarországon nagyjából 3,5–3,9 millió köbméter fakitermelés várható. Ennek nagyjából a fele van az állami erdőgazdaságoknál, a másik fele pedig a magánerdőknél, a vízügynél és a nemzeti parkoknál realizálódik.

Ehhez mennyire kell átalakítani a teljes finanszírozást?

Magyarországon a fakitermelések mennyiségének nagyjából a fele van az állami erdőgazdaságoknál, a másik fele pedig a magánerdőknél, a vízügynél és a nemzeti parkoknál realizálódik.

Vannak erre már tervek?

Persze, megvannak a térségi terveink.

Mit lehet tudni a részletekről?

Azt, hogy szeptember 30-áig bejött a vágási moratórium a védett és fokozottan védett Natura 2000-es területekre. Közben készítjük azokat az ajánlásokat a nemzeti parkoknak és a magánerdészeteknek, hogy hogyan nyúljanak még az idei tervekhez, és hogyan építsük fel az új ökológiai szemléletben a 2027-es terveket. 

A tervezés nagyon összetett módszer, mert együtt kell dolgoznia az erdőtervezőknek, a természetvédőknek és az erdőgazdálkodóknak, ahol mindenkinek a tudása legjavát kell adnia. Az erdőgazdaságok átalakítását eldöntöttük, az erdőből származó javak maradéktalanul az erdők védelmét, helyreállítását, fejlesztését fogják szolgálni, hiszen ez a társadalmi elvárás.

Most változni fog a világ

Azt szokták mondani, hiába ültetünk rengeteg fát, ha közben nincs elég csapadék és fogy a talajvíz.

Képzeljük el az erdő fáit úgy, mint egy óriási, többszintes ernyőt: van benne sokféle fafajú, méretű fa, egymással többszörös átfedésben, amelyek saját mikroklímát biztosítanak. Ha ezt az egységet nem bontjuk meg durván, hanem csak egyesével vesszük ki a fákat úgy, hogy a terület mindig árnyékban marad, akkor az erdő megtartja a páratartalmát és a nedvességet.

Ez az a technológia, amivel folytonossá tudjuk tenni az erdő életét, folyamatos erdőborítást tudunk biztosítani, és akkor az anyaállomány védelmében fel tudnak jönni a kicsi fák is. De ha a régi módszereket folytatjuk, az erdő egyre több helyen képtelen lesz a megújulásra, megmaradásra.

Az erdőgazdálkodás része lesz a jövőben több vízmegtartó projekt is, ahol az élő és a holt fák is segítenek megtartani a vizet. Fontos a völgyek vizeinek megtartása, hogy ha nagy eső jön, ott maradjon a víz, és segítse az erdőt. Minden olyan trükköt és okosságot bevetünk, amit az emberiség már tud, és máshol már alkalmaztak, csak nálunk eddig még nem kellett. Nekünk ezeket most kell megtanulnunk, mert a mai csapadékviszonyok már teljesen mások, mint harminc évvel ezelőtt.

A kiállítás szerint az erdő a jövő záloga, de ha a klímaválságot vagy a száradó fákat nézzük, akkor most zálogunk van, vagy inkább óriási adósságunk a jövő felé?

Óriási feladatunk van. Azt kell ebből megérteni, hogy az erdő néma: mindennel kölcsönhatásban van és állandóan változik. Ezért mondtam, hogy ez a munka már inkább tudomány, mint klasszikus erdészet. Bevonjuk a tudósokat, jönnek az erdészeink, akik látják tő mellett, hogy mit kell csinálni, és szabályozási oldalról is beszállunk, mert egy kísérletező fázis következik.

Magyarország déli részén már látszik, hogy változik a klíma, az ott lévő, eddig nagyon nagy biztonságot és nyugalmat adó erdőink elkezdtek száradni. Most csináljuk azokat a módszereket, amiről meséltem: a biodiverzitást, a sokféleséget, a sokféle szintet tesszük be az erdőkbe. El is kezdtük már a munkát annak érdekében, hogy harminc év múlva sokkal jobb erdőink legyenek. A klímaváltozást most követjük le, mert ha őszinte akarok lenni, elrohant mellettünk, és újra kell tanulnunk a szakmát. Újra is tanuljuk. Például 2014-ben még kivették az erdőtörvényből a kísérleti erdőt mint metódust és lehetőséget, pedig van, amire most tényleg nincsen kész válaszunk.

Mire nincs most azonnali válasz?

Hogy milyen fát kell odatenni, lesz-e elég víz, vagy hogy a termőhely hogyan fog alakulni. Lehetőséget kell adnunk az ott lévő embereknek, hogy kitalálják a megoldást. A tudósok ma már ismerik a fák DNS-rendszerét is, ugyanúgy, mint a humángenom-projektnél. Már tudják a szárazságtűrő DNS-eket, és azt is, hogy mit kell csinálni belőle.

Itt most változni fog a világ. Dolgozni fogunk az őshonos fajokkal, de kísérletképpen délebbi fajokkal is, és fel kell építenünk az új állományokat. Öt gyerekem van, úgyhogy van bennem küldetéstudat, hogy ők még olyan örökséget kapjanak tőlünk, amilyet mi kaptunk. De ez most tényleg nehezebb, mert a csapadékhelyzet megváltozott, ezt mindenki hallja és látja.

forrás: Index

„A magyar szakmai élet nagy lelkesedéssel üdvözli, hogy létrejött az élő környezetért felelős minisztérium” – hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána fizikus, világhírű klímakutató, a CEU professzora az Euronews-nak adott interjúban. A talaj megvédése, a vízes élőhelyek visszaállítása, a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatása, az erdővédelem mind olyan téma, amelyek megoldásra várnak. Ürge-Vorsatz Diána, aki az ENSZ klímavédelmi szervezetének (IPCC) az alelnöke is, kiemelte, a szakma hatalmas várakozásokkal néz a jövő elé, de a sikerhez az átlag emberekre is szükség van.

Az interjút az új magyar kormány megalakulása után rögzítettük.

Energiaválság: út a megújulók felé?

Az iráni háború és az elszálló energiaárak miatt egyre többször hallani, hogy a megújulók felé kell fordulni, de mennyire egyszerű vagy bonyolult döntés ez?

„Egy évtizede már a harmadik energiakrízisben vagyunk, energiapiaci sokkban. Ez elég jel kellene, hogy legyen ahhoz, hogy nem érdemes függeni nagyon központosított régióktól az energiaellátásunkban, amikor van alternatíva.” – emelte ki Ürge-Vorsatz Diána.

„Mind az olaj alapú közlekedésre, mind a földgáz alapú akár fűtésre van alternatíva. Az ipari felhasználáson belül nehezebb néha az alternatíva, van, csak még drágább. Ennek ellenére azért problémás a helyzet, mert az a baj, hogy minden krízis alkalmával ahelyett, hogy elgondolkodtunk volna, hogy ez nagy gáz, hogy ennyire ki vagyunk téve ezeknek a kríziseknek, inkább tegyük le az alapjait, hogy végre megszabaduljunk ettől a függőségtől, nem ezt tettük, hanem gyorsan a válságokra ideiglenes intézkedéseket teszünk, amivel igazából jobban belakatoljuk magunkat ebbe a függőségbe hosszabb távon.”

A hosszú távú megoldások helyett a politikusok rövid távra szóló döntéseket hoznak, amivel nem csökkentik a függőséget. Például nem az épületek szigetelésére fókuszálnak, nem keresik a megoldás, hogyan lehet csökkenteni a földgázszükségletet, vagy teljesen megválni tőle, hanem azt nézik, hogy honnan tudnának máshonnan beszerezni földgázt.

„Az sem segít a történetnek, hogy amikor nagyon magas az olajár, ugyan a fogasztóknak ez nagyon rossz, viszont a fosszilis cégek hatalmas profitot termelnek, tehát nekik nem az az üzenet megy át, hogy ki kellene szállniuk ebből az iparágból.”

Politikai bátorság a változásért, de van aki ezt bevállalná?

„A jelenlegi fosszilis energiaszektorral kapcsolatos iparágak hatalmas politikai befolyással rendelkeznek, közben nagyon sok országnak tényleg sok munkahelyet teremtenek, rengeteg adót fizetnek, tehát fontos alapját képzik a gazdaságnak. A kormányok pedig nem könnyen mondják azt, hogy ettől megválnának és egy teljesen más irányba fordulnak. Ez egy nagyon bátor elhatározás kell, hogy legyen. Nem lenne probléma, ha ezt egy hosszú átmenet alatt csinálnánk. De itt a második probléma.” – vázolta a bonyolult politikai környezetet a CEU professzora.

„A politikai és a gazdasági döntéshozás legjobb esetben 4-5 éves horizontokban gondolkodik, a gazdasági döntéshozás ennél rövidebb horizontban gondolkodik. Nem lehet egy hosszú távú átmenetet rendesen érdekké tenni, hiszen látványos, gyors, egy-két éven belül felmutatható, minden szavazót elérő intézkedéseket kell hozni. Amíg ezt nem tudjuk feloldani, nagyon nehéz lesz nem csak a környezetvédelmet, de az energetikában nagyon fontos átmeneteket megtenni. Nem a klíma miatt, az energiafüggőség miatt, az energiaszegénység miatt, a gazdasági termelékenység és versenyképesség miatt.”

Szuper El Nino és alkalmazkodási készség

A nemzetközi sajtóban több cikk is megjelent arról, hogy idén egy szuper El Nino várható, hogyan hat ez az Európára, mik lesznek ennek a jelei, fel lehet erre készülni? – kérdezte az Euronews Ürge-Vorsatz Diánát.

„Van esélye, de a szakma nem egyezik meg abban, hogy ez biztos, hogy így lesz. Az El Nino Európát érinti, de nincsenek nagyon markáns, tipikus hatások. Inkább arra kell felkészülni, hogy mivel az egész Földet érinti, az egész Föld klímáját. Azokat az országokat különösen érinti, ahol a monszun fontos, így az egész élelmiszerellátásunkat érinteni fogja. Lehetséges, hogy megint felveri az élelmiszerinflációt, ellátási problémák lesznek, ilyenekben jeletkezhet Európára nézve.”

Fontos alkalmazodni, a de a végtelenségig az sem megoldás, mert amíg a melegedés tart, a klíma változik, mindig falakba fognak ütközni az emberek, amin túl már kevés az alkalmazkodási készség.

„Nemrég jött ki a Copernicus szolgálat Európára vonatkozó klímajelentése, amelynek eredménye nagyon ijesztő. Az látható, hogy Közép-Európa télen körülbelül 1 Celsius fokot, de lehet, hogy 1,5 fokot melegszik évtizedenként. Ha az éves átlagot nézzük, akkor évtizedre vonatkoztatva 0,7 és 1 fok között melegszik Magyarország nagyrésze, ami körülbelül háromszorosa a globális felmelegedési rátának, ami nagyon magas a maga 0,3 fokjával.

Ezzel a melegedéssel nem tudjuk alkalmazkodással felvenni a versenyt. Ideig óráig lehet ezzel-azzal próbálkozni, mást ültetünk, locsolunk, de látjuk, hogy micsoda problémát okoz már most nem csak az éghajlatváltozás, hanem ahogy keleztük a vizeket meg a talajainkat, erdőinket. Kapkodunk fűhöz-fához, de nem fogjuk tudni tökéletesen megoldani, visszacsinálni ami volt.

Fontos alkalmazkodni, de csak akkor fog működni, ha emellett behúzzuk a féket és próbáljuk megállítani a folyamatokat. Viszont nem csak lelasstani tudjuk a folyamatot, hanem megállítani, és nem csak tudjuk, hanem muszáj. Ha nem állítjuk meg, addig amíg nem nullázzuk le a kibocsátásokat, addig a melegedés mindig folytatódni fog.”

Hőségrekord Budapesten és a városi hőszigetek

Nyáron újabb hőségrekordokra lehet számítani, Budapest főkertésze már jelezte, hogy a fiatal fák nem fogják kibírni a hősokkot és a vízhiányt. Hogyan lehet élhetőbbé tenni nyáron a városokat? Európa-szerte egyre több városban nyitnak légkondicionált helységeket, hogy az emberek bemehessen hűsölni, de ez lenne a jó megoldás?

„Az úgynevezett városi hősziget jelenség, ami azt jelenti, hogy egy nyári forró napon, ha bemegyünk a városba akár 5-10 fokkal is melegebb van, mintha kimegyünk zöldterületbe. Már melegedtünk annyit, hogy előbb-utóbb Budapesten is lesz 50 fok. Nem az a kérdés, hogy lesz-e, csak az, hogy mikor. Tehát ez a városi hősziget jelenség, ez jelen pillanatban jobban melegíti még a városainkat, mint maga az éghajlantváltozás. Az a szerencse, hogy ezt a városi hősziget jelenséget viszonylag jól lehet kezelni. Hiszen a fák azzal, hogy párologtatnak aktívan légkondicionálnak. Semmi más nem légkondicionálja aktívan a nyílt teret, mint a fák. Jó építészeti megoldásokkal, jó szigetelésekkel nagyon jól meg tudjuk szüntetni a városi hősziget hatást. Akkor pedig jóval kevesebb légkondicionálásra van szükség, ezzel még jó sokáig túlkompenzálható az éghajlantváltozásnak a hőhullám hatása.”

Ürge-Vorsatz Diána hozzátette, hogy a zöldterületek növelésével, azaz a füves-fás területek növelésével könnyedén lehet javítani a városi élet minőségén.

Magatartásváltoztatás a változásért

A magatartásváltoztatás nem azért fontos, mert azzal a „szívószállal” megvédtünk valamit, hiszen amikor a milliárdosok magánrepülőkkel röködnek ide-oda, jachtokkal közlekednek és „az űrben nyaralnak”, egy szívószál kevésnek tűnik – hangsúlyozta a klímakutató. Viszont azzal, hogy mindenki megpróbál változtatni, üzen a vállalati döntéshozóknak, a kormányoknak, az önkormányzatoknak, az összes döntéshozónak, hogy „nekem ez fontos”, akkor már az egyéni változtatások tudnak akár 70% kibocsátást is megtakarítani.

Példa erre, hogy ha nincs biztonságos kerékpárinfrastruktúra, akkor csak egy öngyilkosjelölt az a kerékpáros vagy egy mártír, aki biciklire pattan. Ám ha tömegek összefognak és igényik a kerékpárutat, akkor a döntéshozók kénytelenek leszenk a többségi választói akarat előtt meghajolni.

Megoldás lehet az árazási rendszer

Mi igényel sok energiát? Például a számítógéphasználat, a mesterséges intelligencia használata. Ezen a területen az árazási rendszer átgondolásával lehetne csökkentei az energiafelhasználást – mondta Ürge-Vorsatz Diána.

„Az, hogy percenként nem tudom hány terrabájtnyi kismacska videó kerül fel a világhálóra, vagy értelmetlen, funkciótlan slopokat (alacsony minőségű, de nagy mennyiségben készített digitális tartalom – a szerk.) csináltatunk mesterséges intelligenciával, ami rettenetesen sok energiát használ és utána tároltatjuk a felhőben, ami szintén nagyon sok energiát és vizet igényel, ezt valakinek meg kell fizetni. Most az átlagember fizeti meg, de nem biztos, hogy nem azzal kellene megfizettetni, aki így éli ki a kreativitását.”

forrás: EuroNews 05-21

A Gemenci erdők jövőjét veszélyeztető kiszáradási folyamatokról tanácskoztak erdészeti szakemberek az MTA Pécsi Területi Bizottságának pörbölyi kihelyezett ülésén. A résztvevők szerint az elmúlt évek aszályos időjárása, a dunai áradások ritkulása és a talajvízszint csökkenése egyre súlyosabb károkat okoz a több mint százéves keményfás ligeterdőkben.

A Gemenc Zrt. a Zöld Hang megkeresésére kiemelte, hogy állami erdőgazdaságként kezeli és védi a Gemenci erdőt, amelynek jelentős része az 1800-as évek végétől végzett tudatos erdőtelepítések eredményeként jött létre. Az erdészek munkájának köszönhetően a terület mára országosan és nemzetközileg is ismert természeti értékké vált. A társaság ártéri, dombvidéki és homoki erdőket is kezel, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetkímélő erdőgazdálkodásra. A fakitermelést szigorú szabályok és természetvédelmi ellenőrzés mellett végzik, miközben az erdőterület összességében növekedett. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszolt a kérdéseinkre.

Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak hazánk területén az aszályos időszakok. A heteken – akár hónapokon – át tartó csapadékmentes időszakok megviselik az élővilágot. Milyen hatással van a klímaváltozás a gemenci erdők állapotára? Milyen jelei vannak ennek?

A Gemenci erdők éltető ereje a Duna és a folyó áradásai révén biztosított többlet vízhatás. Hullámtéri erdőkről beszélünk, amelyek többségét a XIX. század második felében végzett folyószabályozási munkákat követően erdészek ültettek a folyó és a védgátak közötti, illetve a védgátak ármentett oldalán fekvő területekre. Az átlagos, évi  500–600 mm csapadékviszonyok mellett itt nem állhatnának összefüggő erdőterületek, hiszen az erdészeti klímaosztályozás szerint erdőssztyepp klímáról beszélünk.

A Gemencre jellemző erdőkép, a buja vegetáció kialakulásában és fenntartásában a dunai elöntéseknek meghatározó szerepe van. Az utóbbi tizenöt évben megritkultak azok a közepes szintű, a bajai vízmércénél mért 450–600 cm-es vízállással jellemezhető, lassan levonuló árvizek, például az évezredek óta jellemző úgynevezett zöldárak, amelyek a területen szétterülve éltetik a növény- és állatvilágot. A 2010-ben, 2013-ban és 2024-ben rekordközeli vízállásokat eredményező árvizek gyorsan levonulnak és jelentős károkat okoznak. Az elöntések mellett a csökkenő éves csapadékmennyiség, így az évszázad aszályaként emlegetett 2022-es év, majd az ennél melegebb 2024-es év, illetve a mindegyiknél szárazabb 2025-ös év, továbbá a nyári forró, légköri szárazságot eredményező napok számának növekedése, valamint a folyó medrének bevágódása együttesen indította el az erdőállományok kiszáradását. A meder bevágódását az átvágások miatti nagyobb sodrás okozta medererózió eredményezte, amely helyenként 1,5–2 métert is elér, és a talajvízszint csökkenéséhez vezet.

Mely fafajokat érintik legérzékenyebben ezen pusztító hatások?

Most már azt kell mondanunk, hogy sajnos mindet, őshonosat és idegen származásút egyaránt. A korábbi füzes termőhelyek eltűntek, ezek a legmélyebb fekvésű, vízzel gazdagon ellátott területeken álló erdők voltak, és itt kezdődött először az erdők kiszáradása, de ma már a kocsányos tölgyeseink is száradnak. Ráadásul a legyengült fákon megjelennek a másodlagos kórokozók, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ilyen például a kőrisek hervadásos hajtáspusztulását okozó, Ázsiából származó Hymenoscyphus fraxineus gombafaj, amely Nyugat-Európában a kőrisállományok drasztikus csökkenését idézte elő, és már hazánkban, így Gemencben is pusztít.

Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan lehetne megállítani a folyamatokat? Hogyan kellene vagy lehetne alkalmazkodni a Gemenc területén folytatott erdőgazdálkodásban?

Az első és legfontosabb feladat a víz visszatartásának megoldása. Az elmúlt évtizedekben különböző projektek keretében fenékküszöbök épültek, amelyek a holtágakban történő vízvisszatartást szolgálták. Ezeket a munkákat külső szervezetek mellett az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna–Dráva Nemzeti Park koordinálta pályázati forrásokból. Kialakítottak hordalékcsapdákat is, például a Rezéti-Dunán, amelyek célja az áradásokkal érkező nagy mennyiségű hordalék lerakódásának csökkentése, ezáltal a holtágak feltöltődésének lassítása. Sajnos az építmények fenntartására és a lerakódott üledék eltávolítására már nem jut elegendő forrás, ezért idővel elveszítik eredeti funkciójukat.

Az erdőgazdálkodás területén a Gemenc Zrt. már korábban megkezdte a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kialakítását. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az ártéri körülmények között korlátozott azoknak a fafajoknak a köre, amelyeket telepíteni lehet.

A hegy- és dombvidéki erdők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, erdőklímában és erdőtalajokon állnak, valamint természetes módon képesek megújulni. A síkvidéki és különösen a hullámtéri erdők ezzel szemben szélsőséges, erdőssztyepp klímában találhatók, többségük fényigényes fafajokból áll, és a kedvezőtlen termőhelyi körülmények miatt csak korlátozottan képes önfelújításra. A jelenlegi hullámtéri környezethez ráadásul jobban alkalmazkodtak az idegenhonos fásszárú növények, amelyek tömeges természetes újulattal jelennek meg.

Melyek ezek az idegenhonos fajok?

A jelenlegi erdőállományokat elődeink mesterséges erdőtelepítésekkel vagy gyér záródású ligeterdők helyén végzett mesterséges erdőfelújításokkal hozták létre. Ezek egy részét idegenhonos fafajok, például nemesnyár, nemesfűz és fekete dió alkotják, más részük pedig őshonos fafajokból, elsősorban kocsányos tölgyből, magyar kőrisből és fehér nyárból áll. Közös tulajdonságuk, hogy fényigényesek, és a fehér nyár sarjain kívül természetes felújításuk csak szűk feltételek mellett lehetséges.

A kocsányos tölgy megújulását nehezíti az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska, amely károsítja a magtermést, míg a lehullott makkból kikelt vagy ültetett csemetéket az Ázsiából származó tölgy lisztharmat pusztítja. A területre jellemző a sűrű lágyszárú és cserjeszint. Emellett a zöld juhar, az amerikai kőris, a gledicsia, a bálványfa és az akác gyorsan terjednek, és ahol elegendő fényhez jutnak, rövid idő alatt tömegesen jelennek meg.

A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás sikerének fontos feltétele a nagyvadállomány megfelelő szabályozása is. Gemenc híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról. A rendszerváltozás előtti időszakban a mai többszöröse élt itt a gímszarvasoknak, amelyek gyakorlatilag minden újulatot lerágtak. Ma kedvezőbb a helyzet, de az erdősítéseket továbbra is kerítésekkel kell védeni a vadkártól.

Az erdőfelújítás, a célirányos telepítések segíthetnek? Milyen módszerekkel dolgoznak a gemenci erdőkben?

A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tízéves erdőtervek alapján továbbra is lehetőség van tarvágást követő erdőfelújításra, akár őshonos fafajú állományok esetében is. Ebben a Duna–Dráva Nemzeti Park és az illetékes természetvédelmi hatóságok szakemberei is egyetértenek. A jogszabály ugyanis csak a természetes felújulásra képes állományokban tiltja a tarvágást.

Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentős területeken kezdtük meg a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kísérleti alkalmazását. Erre leginkább a jobb vízellátottságú, több fafajból álló elegyes erdők alkalmasak. A fényviszonyok megfelelő alakításával ezek többkorú erdőkké fejleszthetők. Harminc év gyakorlati tapasztalata alapján ez a gazdálkodási forma a hullámtéri területek mintegy harmadán, az ármentett területek ötödén vezethető be eredményesen. Ezt szolgálja a tájra jellemző elegyfafajok, például a vénic szil, a mezei szil, a mezei juhar, a fekete nyár és a vadgyümölcsök telepítése. Az ármentett oldalon szóba jöhet a korai juhar, a hegyi juhar, illetve helyenként a gyertyán is.

A Gemenc Zrt. 1999 óta végzi a fekete nyár génmegőrzési programját. A fekete nyár a gemenci táj jellegzetes fafaja, bár nem alkot összefüggő állományokat. Ide tartozik a Pörbölyi Titán nevű rekordméretű példány is, amely jelenleg 12,1 méteres törzskerületével Magyarország legnagyobb fekete nyara. A program során idős fák hajtásairól szaporítóanyagot gyűjtöttek, amelyből Tolnaszigeten anyatelepet és génmegőrző gyűjteményt hoztak létre. Az így nevelt csemetéket később erdősítésekben használják fel, megőrizve a már elpusztult öreg gemenci fák génállományát.

Mi lesz a Gemenci erdők sorsa? Mi várható rövid, illetve hosszú távon?

Ha nem sikerül megoldani a hullámtéri vízvisszatartást, már rövid távon is súlyos következményekkel kell számolni, amit a kiszáradt és száradó idős erdők állapota már most is jelez.

Az erdészeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. El kell fogadni, hogy egyes száraz termőhelyeken a tölgy helyett más, természetesen jelen lévő fafajokra, például a mezei juharra kell alapozni az erdők megújítását. A jelenlegi erdőtörvény lehetőséget ad erre a váltásra, de ezzel együtt el kell fogadni azt is, hogy a korábbi zárt erdők helyett fokozatosan visszatérhet a 150 évvel ezelőtti ligetes erdőkép. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az özönnövények uralják a területet. Azokon a rezervátumokban és fatermelést nem szolgáló területeken, ahol már felhagytak a gazdálkodással, az inváziós fajok sok helyen jelentősen elszaporodtak.

Számos civil természetvédő és környezetvédő kritikával illeti a Gemenc területén zajló erdőgazdálkodást. Több esetben a fakitermelés módját illették kemény kritikával. Hogyan lehet megnyugtatni az erdők és az idős fák sorsáért aggódó természetbarátokat?

Az elmúlt hónapokban civil szervezetek és magánszemélyek részéről folyamatos kritikák érték az állami erdőgazdaságokat és különösen a Gemenc Zrt.-t a védett területeken végzett fakitermelések miatt. A társaság álláspontja szerint ezek a vélemények gyakran nem veszik figyelembe az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek tapasztalatait.

A tarvágást követő erdőfelújítás a jövőben is szükséges marad bizonyos területeken, mert mintegy 5000 hektárnyi állomány még mindig idegenhonos fafajokból áll. Ezek átalakítását az elmúlt harminc évben folyamatosan végeztük, és mintegy 1800 hektárral sikerült csökkenteni az idegenhonos állományok területét, helyükön őshonos fafajokból álló erdőket létrehozva.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vágásos gazdálkodás időszakában a száz évnél idősebb erdők területe 1993 óta 142 hektárról 1146 hektárra nőtt. A Gemenc Zrt. szerint a célok egyértelmű meghatározása esetén minden szakmai tudásukat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok megvalósításának szolgálatába állítják. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erdészek és természetvédők közös munkával sokat tettek Gemenc megőrzéséért, és a jövőben is ez lehet a siker kulcsa.

forrás: ZöldHang

A „Klímaváltozás hatása a középhegységek erdőállományaira“ címmel tartottak egynapos magyar-szlovák szakmai tanácskozást Magyarország Besztercebányai Alkonzulátusának szervezésében – közölte a TASR és Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége. A két országból összesen tíz erdészeti intézet képviselői adtak elő. Az Állami Erdészet munkatársai mellett a Zólyomi Műszaki Egyetem, a Nemzeti Erdészeti Központ és a Soproni, illetve a Szegedi Tudományegyetem szakemberei is előadtak.

A témák között szerepeltek az erdők jövője, az állomány alkalmazkodási lehetőségei, valamint a erdészeti gyakorlatra vonatkozó praktikus megoldások is – tájékoztatta a TASR-t a szlovák Állami Erdészet szóvivője, Laura Tettingerová.

Ahogyan a magyar szakemberek hangsúlyozták: a klímaváltozás nem ismer országhatárokat, Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország erdei pedig nagyon hasonló gondokkal küzdenek. Az előadók közül Michal Bošeľa, a zólyomi egyetem kutatója arról beszélt, hogy 

az erdők ma gyorsabb és intenzívebb változásokkal szembesülnek, mint amire evolúciósan fel vannak készülve. Ha a jövőbeli nemzedékek számára meg akarjuk őrizni a stabilitásukat, valamint a funkciójukat, akkor meg kell értenünk a fák alkalmazkodó mechanizmusait, s aktívan irányítani azokat – mondta a szakember.

„A határ mindkét oldalán prioritásunk az intézkedések meghozása, közös projektek előkészítése és az erdők jövőjével való foglalkozás. Noha az országaink között vannak bizonyos különbségek, a célunk közös, az pedig az egészséges erdő. Az erdész az ország jövőjét alakítja, s az erdőben végzett jó munkának az egész ország hasznát látja“ – mondta Boris Gregor, az Állami Erdészet igazgatója.

Bárkányi József magyar konzul szerint céljuk, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokat politikai, gazdasági, kulturális és tudományos téren is hosszútávon fejlesszék: „Emiatt azt tervezzük, hogy folytatjuk a közös erdészeti projektek megvalósítását, s támogatjuk az ilyen típusú szakprogramokat.“

A résztvevők az esemény délutánján Alsóhermánd (Dolný Harmanec) mellé mentek ki, ahol közvetlenül a terepen tudták megvitatni a klímaváltozás megnyilvánulásait, s az azokra való szakmai válaszokat.

forrás: ÚjSzó

Az elmúlt héten Nyugat-Európa egyes részei rekorddöntő tavaszi hőmérsékleteket tapasztaltak, amikor erőteljes hőkupola alakult ki. Az ilyen időszakok az El Niño megerősödésével várhatóan intenzívebbé, hosszabbá és gyakoribbá válnak – a tudósok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a jelenség akár 2028-ig is eltarthat.

Bár az időjárási jelenség várható erőssége még bizonytalan, a WMO modelljei szerint legalább mérsékelt, de akár erős is lehet, és 90 százalék az esélye annak, hogy legalább novemberig kitart.

„A világnak úgy kell kezelnie, mint amilyen sürgető klímavészjelzés valójában. Az El Niño feltüzeli a már most is melegedő bolygót” – mondja António Guterres ENSZ-főtitkár.

„Készüljünk a szokásosnál melegebb időre”

A Csendes-óceán trópusi térségében tapasztalható szokatlanul meleg tengerfelszíni vizek által táplált El Niño várhatóan a világ szinte egyetlen pontját sem hagyja érintetlenül: június és augusztus között világszerte az átlagosnál magasabb hőmérsékleteket jeleznek előre.

„Erőteljes El Niño-eseményre kell felkészülnünk, amely súlyosbítja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánban egyaránt” – mondja Celeste Saulo, a WMO főtitkára.

A legutóbbi, 2023–24-es El Niño a feljegyzések egyik öt legerősebb eseménye volt, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 legyen a világ eddigi legforróbb éve. A Copernicus Éghajlat-változási Szolgálat és a WMO közösen készített, az Európai Éghajlat Állapota 2024 című jelentése szerint Európát abban az évben drámai, egymásnak ellentmondó körülmények sújtották: keleten száraz, perzselő hőség uralkodott, míg nyugaton heves esőzések és árvizek okoztak gondot.

Idén „a hatások még erősebben csapnak le, messzebbre terjednek, és pusztító gyorsasággal lépik át a határokat” – figyelmeztet Guterres.

Az ENSZ korábban már figyelmeztetett, hogy 86 százalék az esélye: a következő évek megdöntik 2024 hőmérsékleti rekordját. Klímatudósok arra is rámutatnak, hogy „egész sor szélsőséges időjárási esemény” van kialakulóban, ahogy egy erős El Niño találkozik a felgyorsuló globális felmelegedéssel.

Bár a jelenlegi ismeretek szerint a klímaváltozás nem növeli az El Niño gyakoriságát vagy intenzitását, a hatásait felerősítheti. A melegebb óceán és légkör több energiát és nedvességet biztosít az olyan szélsőséges időjárási eseményekhez, mint a hőhullámok és a heves esőzések.

Meddig tarthat az El Niño?

A WMO megfigyelései szerint a tengerfelszín hőmérséklete idén április végén és május közepén kezdte megközelíteni az El Niño-küszöböt. A Csendes-óceán trópusi övezetében a felszín alatti víz hőmérséklete több mint 6°C-kal haladja meg az átlagot, jelentős hőtartalékot biztosítva, amely táplálja a felszín melegedését.

Ez az erőteljes, természetes eredetű időjárási mintázat rendszerint két-hét évente alakul ki, és nagyjából kilenc–tizenkét hónapig tart. Csúcserősségét általában november és február között éri el, a globális hőmérsékletekre gyakorolt hatása pedig gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.

Hatásai attól függően változnak, hogy milyen erős és mennyi ideig tart, az év mely szakában alakul ki, illetve miként lép kölcsönhatásba más éghajlati tényezőkkel.

Idén júniusra, júliusra és augusztusra a WMO szinte mindenütt az átlagosnál magasabb hőmérsékleteket jelez előre. A Dél-Ázsiát, Afrika Nagy-szarvának térségét és Közép-Amerikát érintő előrejelzések szerint ugyanakkor az átlagosnál kevesebb csapadék várható, vagyis a kritikus növekedési és esős időszakokban szárazabb, melegebb időre kell számítani.

„Az előrejelzések és a korai riasztások létfontosságúak az emberéletek megmentése, valamint gazdaságaink és közösségeink terheinek enyhítése szempontjából” – mondja Saulo. A WMO szerint most van itt az ideje a megalapozott döntéshozatalnak, a tervezésnek és a felkészülésnek.

Guterres cselekvésre szólít fel az emberi tevékenység okozta klímaszélsőségek mérséklése érdekében, és azt sürgeti, hogy „vessünk véget a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségnek, és gyorsítsuk fel az átállást a megújuló energiaforrásokra”.

forrás: EuroNews

„Ha van egy olyan egyébként is problémás állapotban lévő erdő, ami pláne most, a klímaváltozás idején egyre sérülékenyebb, egyre gyengébb minőségű, amihez nem nyúlunk hozzá, hanem hagyjuk, hátha magától rendbe jön, akkor ez nem fog bekövetkezni” – mondta az InfoRádióban Kis András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezető elemzője.

Az elemző szerint sokkal inkább a javára szolgál az erdőnek és az erdőgazdaságnak is, ha a szakértők átgondolják, milyen is lenne az erdő ideális állapota, és aszerint próbálnak segíteni, például azoknak a fafajoknak a lecserélésével, amik igazából csak rontják az adott erdő ökológiai állapotát vagy a leendő faanyag minőségét.

Azaz a beavatkozásra mindenképpen szükség van – szögezte le a szakember, hozzátéve, hogy ez nem minden hazai erdőre igaz pontosan így, de a magyar erdőállomány körülbelül 10-15 százaléka esetén szükségszerű lenne az emberi beavatkozás annak érdekében, hogy ne kerüljön sérülékeny, összeomló állapotba a jövőben.

Az erdők állapotába való beavatkozás kapcsán Kis András elmondta, első lépésben fel kell mérni az állapotukat, például az olyan tendenciákat, hogy milyen nem kívánatos, idegenhonos fajok jelentek meg, és ezt követően kell összeállítani a tervet a kivágásokról és visszatelepítésekről. Ezután ezt szisztematikusan, évről évre visszatérő módon meg kell ismételni – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy a Magyarországon elterjedt vágásfordulós erdőkezelés, tehát a viszonylag nagy tömbök egyszerre kitermelése helyett érdemes lenne elindulni egy örökerdő-szerű, a folytonos lombkoronát megtartó gazdálkodás irányába.

Ennek része, hogy az erdészek kis fontokban, vagy akár egy-egy fában gondolkodnak, egyszerre csak néhány négyzetmétert kezelnek.

Ha viszont nem történik beavatkozás a legsérülékenyebb 10-15 százalékban, ott egy idő után el fognak kezdeni „összeesni” a jellemzően tűlevelű fák, megnő az erdőtűz kockázata, kártevők és invazív fajok jelennek meg, ez pedig az erdőállomány romlását hozza magával az elemző szerint. A fahozam is csökken ezzel együtt, tehát a magára hagyatottság sem ökológiai, sem gazdasági szempontból nem kívánatos, nem beszélve az egyre kedvezőtlenebb szén-dioxid-megkötési képességről.

Ha viszont megtörténik az emberi beavatkozás, akkor legalább 5-10 évre van szükség, hogy megjelenjenek az első eredmények – mondta a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezető elemzője. Az igazán látványos javulás pedig néhány évtized alatt jelentkezik, hiszen a most kivágott, problémás fák helyett ültetett, őshonos fák 10-30 év múlva nőnek akkorára, hogy megfelelő ökológiai és gazdasági értékkel bírjanak – szögezte le Kis András.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kalapos Mihály készítette.

forrás: InfoStart

A Püspökerdőben a kőrispusztulás és az elöregedő nemesnyár-állományok okozta problémákat tekintettük át. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az őshonos erdők helyreállítása szükséges, ugyanakkor fontos az erdő folyamatos rekreációs szerepének megőrzése is. Ennek érdekében a kisebb léptékű, mozaikos beavatkozások jelenthetnek megfelelő megoldást.

A hédervári keményfás ligeterdőben a kőrispusztulás kezelésének lehetőségeiről egyeztettünk. A cél olyan erdőkezelési módszerek alkalmazása, amelyek elősegítik az ellenállóbb őshonos fafajok térnyerését, miközben a természetvédelmi szempontok is érvényesülnek.

A bejárás során az Insula Magna projekt egyik tervezett helyszínét is meglátogattuk. A tervek szerint az említett erdőrészletek a Duna árapasztó területeiként funkcionálnának a jövőben, ami egyebek mellett a jelenleg ott megtalálható erdőállományok kitermelésével és fátlan területekként történő kezelésével valósulna meg, összesen 14 hektár területen.

A közelmúltban nagy figyelmet kapott lipóti rétisas-fészek ügyének helyszínét is felkerestük. A résztvevők megerősítették, hogy a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok összehangolása csak folyamatos párbeszéddel és szoros együttműködéssel valósítható meg.

A találkozó végén a felek egyetértettek abban, hogy a hasonló szakmai egyeztetések a jövőben is fontos szerepet töltenek be természeti értékeink megőrzésében.

forrás: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.

A Tisza árvízvédelmi térségében ma már jól látható eredménye van annak a több mint egy évtizeddel ezelőtt megvalósított erdészeti munkának, amelynek célja a gátak védelme és a táj ökológiai megerősítése volt. A Hanyi-Tiszasülyi árvízi tározó és a Nagykunsági tározó térségében kialakított véderdők olyan területeken jöttek létre, ahol korábban nyílt, fátlan mezőgazdasági területek húzódtak. Mára ezek a sávok összefüggő, élő, fajgazdag zöld infrastruktúrává váltak, amelyek egyszerre töltenek be árvízvédelmi és természetvédelmi szerepet.

A véderdők elsődleges feladata a gátak védelme. Árvíz idején a tározókban nagy kiterjedésű vízfelület alakulhat ki, amelyet a szél hullámzásba hozhat. A hullámverés jelentős eróziós terhelést jelenthet a töltésekre és az épített védművekre, ezért az ilyen területeken kiemelten fontosak azok az erdősávok, amelyek mérsékelni tudják ezt a hatást. A Tisza menti véderdők tehát nem pusztán tájképi vagy ökológiai elemek: az árvízvédelmi rendszer szerves részei.

A NEFAG Zrt. a KEFAG Zrt.-vel konzorciumban vett részt abban a 2013-ban indult munkában, amelynek keretében a véderdők megtervezése és kivitelezése megvalósult. A feladat nagyságrendje kiemelkedő volt: összesen mintegy 42 kilométer hosszan, 235 hektáron kellett erdőt telepíteni, a munkához pedig körülbelül 2,2 millió csemetét használtak fel. Az erdőtelepítés során 11 fafaj kapott szerepet, a tervezés pedig tudatosan törekedett arra, hogy a véderdő ne egyetlen fafajból álló sáv legyen, hanem változatos, többszintű, hosszú távon is működő erdőszerkezet.

A véderdők a Tisza menti tájban ökológiai folyosóként is működnek: kapcsolatot teremtenek korábban elszigeteltebb erdőfoltok, fasorok és élőhelyek között, segítik a fajok terjedését, és biztonságosabb, változatosabb élőhelyhálózatot alakítanak ki. Ahol korábban egybefüggő szántó vagy nyílt terület volt, ott ma erdőszegélyek, cserjesávok, ligetes részek, madaraknak és más élőlényeknek menedéket adó élőhelyek találhatók.

A Tisza árterében létrejött véderdőrendszer jól példázza, hogy a klímaváltozás, az aszályos időszakok és az árvízi kockázatok korában olyan összetett megoldásokra van szükség, amelyek egyszerre szolgálják az emberek biztonságát, a víz megtartását, az élőhelyek fejlesztését és a táj alkalmazkodóképességét. A NEFAG Zrt. meggyőződése, hogy az erdészeti szakértelem, a vízügyi gondolkodás és a természet regenerációs képessége együtt olyan értéket teremthet, amely túlmutat egyetlen beruházáson: hosszú távon élhetőbb, ellenállóbb és gazdagabb tájat hagy maga után.

A Tisza menti véderdőkről készült Erdőmánia-epizód ezen a linken érhető el.

forrás: NEFAG Zrt.

A kutatómunka során négy hazai mezővédő erdősáv-létesítési projekt karbonmegkötési és pénzügyi eredményeit vizsgálták az EU új Carbon Removal and Carbon Farming (CRCF) szabályozása alapján. A cél az volt, hogy felmérjék: vajon a karbonpiaci bevételek mennyiben járulhatnak hozzá az ilyen jellegű agrárerdészeti megoldások szélesebb körű elterjedéséhez?

A publikált eredmények igazolják, hogy a mezővédő erdősávok nemcsak a talajvédelem és a mikroklíma javítása miatt fontosak, hanem klímamitigációs hatásaik is kiemelkedőek, és így karbonpiaci bevételi forrásként hosszú távú jövedelmet biztosíthatnak a gazdálkodóknak.

A díj külön értékét adja, hogy az elismerés a szerkesztőbizottság és a tudományos tanácsadó testület tagjainak szavazatai alapján született meg.

Az oklevelek ünnepélyes átadására a „Fogyasztói trendek és a fogyasztói bizalom az élelmiszer-gazdaságban” című Gazdálkodás tematikus konferencia keretében került sor a Debreceni Egyetem impozáns irodaépületében, ahol a cikk szerzőinek nevében a szakcikk utolsó szerzője, Dr. Keserű Zsolt osztályvezető vehette át a díjat.

Köszönjük az elismerést!

A publikáció a „TKP2021-NKTA-43 azonosítószámú ErdőLab” projekt keretében az Innovációs és Technológiai Minisztérium (jogutód: Kulturális és Innovációs Minisztérium) Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.

A teljes tanulmány itt érhető el: https://doi.org/10.53079/GAZDALKODAS.69.2.t.pp_119-143

Forrás: SOE ERTI