A kőrispusztulást egy inváziós gombafaj, a Hymenoscyphus fraxineus okozza. A betegség Európa-szerte súlyosan veszélyezteti a kőriseket, Magyarországon 2008 óta ismert.

A kutatásban 125 kiválasztott hazai törzsfát elemeztek genetikai módszerekkel. Az alkalmazott genetikai markerekkel minden faegyed egyedileg azonosítható („genetikai ujjlenyomat”). A módszer alkalmas volt a két érintett hazai taxon, a magas kőris és a magyar kőris elkülönítésére is.

Miért fontos ez a gyakorlatban?

A jó egészségi állapotú kőris egyedek kiválasztása segítheti a kőrisállományok megőrzését.

A törzsfákból később olyan magtermő ültetvények hozhatók létre, amelyek hozzájárulhatnak a kőrisek hosszú távú fennmaradásához.

A fajok és esetleges hibridek pontos azonosítása fontos ahhoz, hogy a megőrzési programok és a jövőbeli szaporítóanyag-források megfelelő genetikai alapokra épüljenek.

A genetikai vizsgálatok erre vonatkozó eredményei megalapozhatják a kőrispusztulással szemben ellenálló szaporítóanyag előállítását.

A teljes tanulmány elérhető itt: https://doi.org/10.3390/f17030350

Szerzők: Molnár Csilla Éva, Cseke Klára, Koltay András, Lados Botond Boldizsár, Majsai Erika, Köbölkuti Zoltán Attila, Nagy László

A kutatás a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg.

forrás: SOE ERTI

Miután tavaly több jármű is megrongálódott a Normafa melletti parkolónál, megvizsgálták a fákat, és kiderült, hogy gombás fertőzés miatt dőlnek ki a kőrisek. Az önkormányzat közölte, hogy a balesetek és a károk megelőzése érdekében kivágják az instabillá vált, beteg fákat.

Koltay András, a Soproni Egyetem tudományos főmunkatársa szerint a gomba alapvetően a magas és a magyar kőrist támadja, mérsékelten fertőzi az amerikai kőrist, a virágos kőris pedig rezisztens a betegségre. A kórokozó a levélnyélen keresztül fertőzi a fás részt, a fiatalabb hajtásokon ez barnás, narancssárgás elszíneződés formájában jelentkezik. A szakértő szerint elhal az ág, a vessző, a visszafertőződés miatt pedig tovább pusztul a korona.

Koltay azt mondta, hogy amíg a fiatal kőrisek viszonylag rövid idő alatt elpusztulhatnak, addig az idős fáknál ez lassú folyamat. Az idősebb kőriseknek nagyobb a lombkoronájuk, ezért nem annyira egyértelmű és látható a tünet. A szakértő szerint nem lehet megállapítani, hogy mekkora károkat okoz a betegség a hazai kőrisállományban, mert a rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hány hektáron találtak fertőzött, beteg fákat.

Megkeresésünkre a Pilisi Parkerdő Zrt. azt írta, hogy a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének adatai és az Országos Erdőkár Nyilvántartó Rendszer (OENyR) adatai alapján évről évre emelkedik a károk mértéke a hazai kőrisállományban. Mint írták, 2020-ban 1209, 2021-ben 1976, 2022-ben pedig már 3292 hektárról jeleztek károkat. „2023-ban összesen 6230 hektárt, 2024-ben 4200 hektárt érintett a kőrispusztulás” – írták, hozzátéve, hogy a károk nem kizárólag a gombás fertőzés miatt következtek be.

Ráadásul nemcsak kéregfekély pusztít a hazai kőriseknél, hanem tőkorhadás is jelentkezik országszerte. Koltay azt mondta, ezt is folyamatosan vizsgálják, de még nem tudták megállapítani, van-e összefüggés a két betegség között.

A szakértő szerint azért sem lehet megbecsülni, hogy hány kőris pusztult el a betegség miatt, mert a kőris elegyfafaj – a tölgyet például gyakran vegyesen ültetik kőrissel. Ugyanakkor a gombás fertőzés mindenütt felüti a fejét, ahol az érintett kőrisfajok találhatók. Koltay megjegyezte, hogy emiatt az ártéri területek kifejezetten fogékonyak a betegségre.

„Lehet, hogy a hazai kőriseinknek a túlnyomó része el fog pusztulni”

– mondta Koltay András arról, hogy hosszú távon milyen hatással lehet a betegség a hazai, közel 40 ezer hektárnyi magas- és magyarkőris-állományra. A szakértő szerint két lehetőség van: vagy megmaradnak a rezisztens egyedek, amelyek aztán tovább szaporodnak, vagy gyakorlatilag mindent kipusztít a gombás fertőzés. Ha folytatódik a tendencia, és évente több ezer hektár megfertőződik, akkor akár húsz év alatt kipusztulhatnak az érintett kőrisek. Koltay szerint a mostani folyamat hasonlít a szilfák hatvanas évekbeli pusztulásához, melynek következményeként gyakorlatilag eltűntek a hazai szilek.

A szakértő közölte, hogy a gombás fertőzés ellen nincs védekezési eljárás, de a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében keresik a rezisztens egyedeket, mert úgy tűnik, hogy a magas kőrisek között is vannak egészséges fák. Koltay szerint a rezisztens fák beazonosítása után a nemesítők megpróbálják vegetatív úton szaporítani az ellenálló csemetéket. Azt reméli, hogy idővel lesznek olyan rezisztens egyedek, amelyek szaporításával tudják ezt a problémát csökkenteni.

forrás: telex

Az államtitkár kiemelte, az erdővédelem kérdése nem csupán tudományos vagy gazdálkodási kérdés, hanem az erdők létét befolyásoló nemzeti sorskérdés is. Az éghajlatváltozás alapjaiban írja át mindazt, amit az erdőkről, az ökoszisztémákról és a természethez való viszonyunkról gondoltunk, ezért a szakpolitika stratégiai célként kezeli a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás lehetőségeinek feltárását és a gyakorlatba történő átültetését.

Zambó Péter hangsúlyozta, támogatjuk a klímatűrő fafajok kutatását és telepítését, erősítjük az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak védelmét, elősegítjük az erdőtervezés és erdőmonitoring digitalizációját, és kiemelten kezeljük a természetközeli erdőgazdálkodás kiterjesztését.

Ünnepi köszöntőjében elmondta, azért vagyunk ma itt, hogy tisztelegjünk négy kivételes tudós emléke előtt, akik irányt mutattak abban, hogyan kell komplex egészként, élő ökoszisztémaként tekintenünk az erdőkre. Győrfi János születésének 120., Igmándy Zoltán, Pagony Hubert, valamint Szontagh Pál születésének 100. évfordulója alkalmából emeljük fel szavunkat az erdők védelme jegyében – tette hozzá.

Győrfi János születésének 120., Igmándy Zoltán, Pagony Hubert és Szontagh Pál születésének 100. évfordulója adta az emlékkonferencia aktualitását. Mind a négyen Sopronban végzett erdőmérnökök, mindannyiuk szakmai pályafutása szorosan kötődik a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetéhez, illetve az egyetem Erdőmérnöki Karához. Az általuk elért, az erdészeti gyakorlatban is hasznosuló tudományos eredményeik önmagukban is nagy jelentőségűek, de szakmai alázatuk és elhivatottságuk, emberségük is példaértékű az utókor számára – hangsúlyozza Dr. Csóka György, az emlékkonferencia főszervezője.

Rendezvényt dr. Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet (SOE ERTI) főigazgatója moderálta, a rendezvény az ERTI vezetőjének köszöntjével kezdődött.

A házigazda üdvözlését követően Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára mondott köszöntőt, majd a rendezvényt Prof. dr. Fábián Attila a Soproni Egyetem rektora köszöntötte.

A lebilincselő visszaemlékező előadások sorozatát „Győrfi János – egy kettétört nagyívű pálya” címmel dr. Csóka György állomásigazgató a SOE ERTI Mátrafüredi Kísérleti Állomás vezetője kezdte.

Prof. dr. Lakatos Ferenc intézetvezető egyetemi tanár, SOE rektorhelyettese, az Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézettől „Igmándy Zoltán – az erdővédelem meghatározó professzora” címmel tartotta meg előadását.

Dr. Koltay András a SOE ERTI Erdővédelmi Osztályának kutatója „Pagony Hubert – az erdészeti növénykórtan tudósa” című előadását tartotta meg.

Az „Erdővédelem az erdőrendezésben – Pagony Hubert mentori munkája” címmel, Csóka Péter a volt ÁESz főigazgatója, a FAO Erdészeti Kapcsolatok ny. vezetője tartotta meg előadását.

Dr. Hirka Anikó, a SOE ERTI Erdővédelmi Osztályának tudományos főmunkatársa „Szontagh Pál – egy ízig-vérig entomológus” címmel tartotta meg előadását.

Dr. Papp Viktor egyetemi docens, a MATE Növénytani Tanszékéről „Igmándy Zoltán – a magyarországi taplógomba-kutatás úttörője” című előadását tartotta meg.

Zárásként az Erdészeti Tudományos Intézet Központjának főbejárata mellett Pagony Rita és Szontagh Rita leleplezték édesapjaik széleskörű közadakozásból megvalósult, bronz domborművekkel ellátott emléktábláit.

Forrás: AM / GYULAJ Zrt.

– Bár az uniós támogatással megvalósuló élőhelyrehabilitációs projektek vízvisszatartó rendszerei kézzelfogható eredményeket hoznak, a tartós csapadékhiány az erdőállomány megóvását is veszélyezteti – erről beszélt Dr. Koltay András, a Soproni Egyetem főmunkatársa az Erdei utakon című műsorban. A kutató szerint a természetes vízutánpótlás elmaradása ellen nincs technikai megoldás – és már nemcsak a jövő, hanem a jelen erdőgazdálkodása is súlyosan érintett.

A rendszer működik – de nincs mit visszatartani

Az elmúlt években több helyen alakítottak ki vízvisszatartó létesítményeket az erdők és természetes élőhelyek védelmére. A cél, hogy a lehullott csapadék ne szivárogjon el azonnal, hanem minél tovább a területen maradjon, ezzel is csökkentve a szárazság okozta károkat. Dr. Koltay András elmondása szerint azonban

hiába épülnek hatékony rendszerek, ha a legfontosabb tényező – a csapadék – egyre ritkábban érkezik.

„Nincs elég csapadék. Tehát hiába létesítettünk vízvisszatartó létesítményeket, egyszerűen nem hullik, most már évről évre alig-alig hullik csapadék” – hangsúlyozta a szakember.

Látható különbség a kontrollterületekhez képest

A projekt keretében elvégzett mérések igazolták, hogy a vízvisszatartó rendszereknek van pozitív hatása: azokban az erdőrészletekben, ahol beavatkoztak, lassabban csökken a talajvízszint, mint a kontrollterületeken. Ez azonban csak részmegoldás:

„Annyit tudtunk egyértelműen igazolni, hogy a kontrollterületeken jobban csökken a talajvíz mértéke, mint a vízvisszatartásos területeken. Ugyanakkor a természetnek nem tudunk parancsolni” – tette hozzá Dr. Koltay András az M5 Erdei utakon című műsorának korábbi adásában.

facebook video-ajánló ide kattintva nézhető

Klímakitettség és korlátozott lehetőségek

Az erdei ökoszisztémák a klímaváltozás miatt egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. Az aszályos időszakok tartósan átalakíthatják a fás társulások összetételét, csökkenthetik az erdők természetes megújulási képességét és veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget is.

forrás: AgroInform

Az agrárminiszter hangsúlyozta, az erdők nélkülözhetetlen erőforrások: hozzájárulnak az ökoszisztéma fenntartásához, élőhelyet biztosítanak és ezzel hozzájárulnak a genetikai sokféleség megőrzéséhez.

Hozzátette: az erdők jelentős szerepet töltenek be a klímaváltozás hatásainak csökkentésében, stabilizálják a légköri viszonyokat, szabályozzák a hőmérsékletet, védik a talajt.

A miniszter beszélt arról a célkitűzésről, hogy a fával borított területek aránya 2030-ra érje el a 27 százalékot. Időarányosan ebben is jól állunk: az évtized elején 22 százalék volt az erdei fafajokkal borított terület nagysága, ma már 25 százalék – mondta a miniszter.

A 2019-ben életre hívott Országfásítási program keretében az elmúlt öt évben 184 millió facsemetét ültettek el, amiből 172 millió darabot a Vidékfejlesztési Program erdőtelepítései során. Az állami erdészeti társaságok közreműködésének köszönhetően 4,3 millió fával gyarapodott az Újszülöttek erdeje – sorolta az adatokat agrárminiszter.

A miniszter felhívta a figyelmet a nemrégiben megjelent új erdőtelepítési pályázatra is. A 64 milliárd forintos keretre április 2-tól nyújthatók be a támogatási kérelmek. „Az újabb támogatás újabb lendületet ad a hazai erdőtelepítéseknek” – jelentette ki Nagy István.

A miniszter azt is hozzáfűzte, hogy a Vidékfejlesztési program keretében elvégzett erdőtelepítésekkel kapcsolatban a következő években még 80 milliárd forintot fizetnek majd ki.

Az agrárminiszter említést tett az egyik legkézenfekvőbb erdei termékről, a vadhúsról is, különös tekintettel az ünnepség helyszínéül szolgáló Széchenyi Zsigmond Magyar Vadászati Múzeumra. Sajnálatosnak nevezte, hogy manapság erősen visszaszorult a vadhús fogyasztása, holott az kifejezetten egészséges és kitűnően illeszkedik a modern, egészség- és környezettudatos táplálkozásba.

Az elismerésben részesülők névsora itt elérhető.

Az eseményen készült képek pedig itt érhetők el.

forrás: AM Sajtóiroda

Az Erdők Világnapja, március 21-e alkalmából

Dr. Nagy István miniszter úr a Pro Silva Hungariae Díjat adományozta

1. Barton Zsolt, az IPOLY ERDŐ Zrt. erdőgazdálkodási főmunkatársa részére, a Királyréti Erdészet teljes erdőtervezési körzetében a természetszerű, gazdaságos erdőkezelés bevezetése érdekében végzett kiváló munkájáért.

2. Juhász Lajos, a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének erdészeti igazgatója részére, a természetvédelem és az erdőgazdálkodás aktív összehangolásában, valamint a nyírségi akáctermesztés és feldolgozás európai népszerűsítésében játszott szerepéért.

3. Dr. Koltay András, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének kutatója, tudományos főmunkatársa részére, az erdővédelem és az erdészeti növénykórtan területén folytatott négy évtizedes, színvonalas kutatói és szaktanácsadói tevékenységéért.

4. Molnár György, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Szaporítóanyag-felügyeleti Osztályának vezetője részére, az erdészeti szaporítóanyag-felügyelet területén végzett három évtizedes kimagasló szakmai munkájáért.

5. Nagy Lajos, az ÉSZAKERDŐ Zrt. erdészeti igazgatója részére, a természetvédelem-fakitermelés-erdőfelújítás közötti egyensúly fenntartása érdekében végzett több évtizedes, eredményes munkájáért.

Dr. Nagy István miniszter úr a Nadler Herbert Díjat adományozta

1. Bognár Gábor János, az Országos Trófeabíráló Testület elnöke részére, a hazai trófeacentrikus vadgazdálkodás kialakítása érdekében végzett, nemzetközi szinten is elismert trófeabíráló tevékenységéért.

2. Kosaras Zoltán, a Tolna Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának nyugalmazott vadászati szakügyintézője részére, a vadászati szakigazgatás területén eltöltött, közel négy évtizedes, áldozatos és eredményes munkája elismeréseként.

3. Pintér Csaba, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának tájegységi fővadásza részére, a táji vadgazdálkodás működtetése, valamint a társágazatok közötti összhang megteremtése terén elért szakmai eredményeiért.

Dr. Nagy István miniszter úr Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott

1. Csór Attila, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezetője részére, a társaság integrált erdőgazdálkodásának kialakításában és a társaság örökerdő-gazdálkodásának nagyüzemi alapjainak lefektetésében játszott szerepéért.

2. Dr. Gulyka László, az Agrárminisztérium Erdőgazdálkodási Főosztályának jogi referense részére, az állami erdőgazdálkodás szerveződésének felügyelete terén végzett közel egy évtizedes, lelkiismeretes munkájáért.

3. Gyovai Tamás, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának vadgazdálkodási referense részére, a Vadászati főigazgatók informális találkozójának megszervezésében és lebonyolításában vállalt kiemelkedő szerepéért.

4. Győrke Gábor, a SEFAG Zrt. nyugalmazott erdőművelési osztályvezető-helyettese részére, az erdőgazdálkodás kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes működésének elősegítése érdekében végzett áldozatos munkájáért.

5. Gyurkó László, a Balástyai Móra Ferenc Vadásztársaság hivatásos vadásza részére, a Kisteleken és környékén végzett elhivatott vadászati és erdészeti tevékenységéért.

6. Hoffmann András, a Heves Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának erdőfelügyelője részére, az erdő ökoszisztéma-szolgáltatásainak fejlesztésével összhangban végzett kiemelkedő munkájáért.

7. Kammermann Péter, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának tájegységi fővadásza részére, a tájegységi vadgazdálkodás népszerűsítése terén végzett lelkiismeretes, innovatív munkájáért.

8. Kárász Attila Miklós, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőművelési műszaki vezetője részére, az olasz molyhos tölgy állományok szaporítóanyagából géngyűjtemények és plantázsok létrehozásában játszott szerepéért.

9. Kertész Ferenc, a ZALAERDŐ Zrt. kerületvezető erdésze részére, a homoki határtermőhelyek erdőfelújításában, valamint a cserebogárpajor kártétele ellen kidolgozott erdősítési technológia bevezetésében és alkalmazásában elért eredményeiért.

10. Dr. Loncsár Krisztina, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének tanácsadója részére, az erdőgazdálkodási ágazatban végzett kiemelkedő fejlesztéspolitikai munkájáért.

11. Nagy Kinga, az Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztályának kiemelt erdőrendezési referense részére, a Nemzeti Szisztematikus Erdőleltározás koordinációs és terepi feladataiban végzett magas színvonalú tevékenységéért.

12. Palkovics Ákos Pál, a Tarnaleleszi Erdőbirtokossági Társaság Felügyelő Bizottságának nyugalmazott elnöke részére, az erdőtulajdonosok közösségének támogatása érdekében végzett három évtizedes, áldozatos munkájáért.

13. Radasics Beáta, az Erdészeti Ágazati Tudásközpont Nonprofit Kft. gazdasági vezetője részére, a gyakorlati oktatás szervezésében alkalmazott újszerű megoldások kialakításában való aktív közreműködéséért.

14. Román József, az ÉSZAKERDŐ Zrt. erdészeti igazgatója részére, az erdőgazdálkodás érdekében végzett két évtizedes kiváló munkájáért.

15. Zsiros Attila, az Alföldi Agrárszakképzési Centrum Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakmai igazgatóhelyettese, erdőmérnök-tanára részére, a több mint három évtizedes oktató-nevelő munkájáért, szakírói tevékenységéért.

Írásunkban két olyan fajt mutatunk be röviden, amik már egész Magyarországon, így a Bükk erdeiben is komoly károkat okoznak. A kőris kéregrákot 2008-ban, a tölgy-csipkéspoloskát pedig 2013-ban azonosították hazánkban, és károsításuk egyre nagyobb.

A kőris kéregrák

A kőris kéregrák (Hymenoscyphus fraxineus) Kelet-Ázsiából származik. Európában Lengyelországban észlelték először 1992-ben. Hazánkban 2008-ban azonosították, de a tünetek alapján úgy tűnt, hogy már néhány évvel korábban megjelenhetett.

A kórokozó elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist fertőzi, de az amerikai kőrist is megbetegítheti, ugyanakkor a virágos kőris nem fogékony rá.

A fertőzés többnyire a leveleken vagy a levéléren indul, és a levélnyélen vagy kisebb kéregsérüléseken keresztül hatol be a kéreg alatti szövetekbe, és azok elhalását okozza. A fertőzés onnan minden irányba továbbterjed. Az elhalt kéregrész besüpped, vörösesre, világosbarnára, később sötétbarnára színeződik.

Az elhalt hajtások, vesszők szerepét újabb és újabb oldalhajtások veszik át, amitől torzul a fa alakja. A vastagabb kéregszövetekben jellegzetes felrepedező nekrózist (szövetelhalást) okoz. A folyamatos fertőződés a fiatalabb fák halálát eredményezi. Az idősebbeken részleges koronaelhalás következhet be, de szélsőséges esetben azok is elpusztulnak.

A legyengült fákon más gomba-, illetve rovarfajok is megtelepszenek, tovább rontva a kőrisek életkilátásait. Országosan egyre nagyobb területen okoz károkat a kéregrák, fertőzése nyomán tömegesen pusztulnak a kőrisek.

„Gyógyító” védekezési eljárást jelenleg nem ismerünk a kórokozóval szemben, egyedüli megoldást a rezisztens egyedek kiválasztása (szelektálása) és szaporítása jelenthet. Ez azonban hosszú időt vesz igénybe, úgyhogy gyors és látványos eredményre nem számíthatunk.

A kőriseknek egy másik veszedelme is közeleg felénk. A Kelet-Ázsiában honos ázsiai kőris-karcsúdíszbogár nyugat felé terjeszkedve már elérte Kijevet, azaz keleti határainktól már csak 600 kilométerre van. Ha megjelenik nálunk, a kéregrákéhoz hasonlóan súlyos hatásaival kell számolnunk.

A tölgy-csipkéspoloska

A tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) Észak-Amerikában őshonos, Európában először 2000-ben Olaszországban észlelték. Bár a kifejlett poloskák röpképesek, a faj tipikus „autóstoppos”, nagyobb távolságokra a közúti és vasúti forgalom segíti elő gyors terjeszkedését.

Ma már jelen van 27 európai és 3 ázsiai országban. Magyarországon először 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban találták meg. 2019-re már az ország minden megyéjében előfordult, a Bükk-hegység tölgyeseiben is egyre gyakoribb.

A kifejlett poloskák és a nimfák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. Őshonos tölgyeink mindegyike tápnövénye lehet a kártevőnek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon csaknem 600 ezer, Európában pedig legalább 35 millió hektár tölgyest veszélyeztet. Erős fertőzése esetén már június végére bekövetkezhet az egész állományra kiterjedő lombelszíneződés és lombszáradás, július végére, augusztus elejére pedig már minden érintett állományban látványossá válik. Az erősen fertőzött fákon kisebbek lesznek a makkok, és általában a szokásosnál korábban hullanak le a fákról. A tölgymakktermés mennyiségének csökkenése és minőségének romlása (különösen, ha az hosszabb ideig tart) jelentősen nehezíteni fogja a tölgyesek természetes felújítását, de a csemetetermelést, így a tölgyekkel való mesterséges erdősítést is.

Az erősen fertőzött, elszíneződött, száradó levelek jóval kevesebb nitrogént tartalmaznak, ami nem kedvez a vegetációs időszak második felében fejlődő lombfogyasztó rovaroknak.

A herbivor rovarok egyedszámának jelentős, hosszabb időszakon át tartó folyamatos csökkenése pedig a természetes ellenségeikre (madarak, denevérek, ragadozó ízeltlábúak, parazitoidok stb.) is negatív hatással lehet.

Sajnos az Európában honos természetes ellenségek és kórokozók nem szabályozzák a tölgy-csipkéspoloska populációit.

Vegyszeres védekezés ellene legfeljebb a kertekben, parkokban lehetséges, erdőkben semmiképpen.

Nemcsak hogy költséges, de eredményessége is kétséges, és talán még ezeknél is fontosabb szempont, hogy a rovarölő szeres védekezés nagyon súlyos, teljességgel vállalhatatlan mellékhatásokkal járna a tölgyesek kiemelkedően fajgazdag életközösségeire nézve. Egyedüli lehetséges védekezési módnak egy sikeres klasszikus biológiai védekezési program látszik.

Egy specialista természetes ellenséget (esetleg többet) kell a faj eredeti hazájában felkutatni, és azt Európában honosítani. Az USA-ban már ismert egy parányi csipkéspoloska-specialista petefürkész. Esetleges betelepítését alapos kockázatelemzéseknek és hatásvizsgálatoknak kell megelőznie, elkerülvén a nem kívánt következményeket. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében már végeznek ezirányú kutatásokat. De ahogyan a kőrisvésznek ellenálló kőrisek szelektálása, a csipkéspoloska elleni biológiai védekezés sem ígérhet azonnali, látványos sikert.

Csóka György, Koltay András, SOE ERTI Erdővédelmi Osztály
Fotók: Bozsó Miklós, Csóka György, Eötvös Csaba, Koltay András

forrás: Magyar Mezőgazdaság

A rendezvényt kredites választható képzésként akkreditáltatjuk a jogosult erdészeti szakszemélyzet és a szaktanácsadók számára. A konferenciát hibrid megszervezésben kívánjuk lebonyolítani (jelenléti és MS Teams online). A konferencián a jelenléti részvétel napi bruttó 20.000,- Ft/fő, mely tartalmaz ebédet, a szünetekben kávét, üdítőt, péksüteményt. Az online részvétel napi bruttó 5.000,- Ft/fő.

Fontosabb határidők:

• 2024. január 12.: A konferenciára jelentkezés határideje jelenléti résztvevőként.
• 2024. január 19.: A konferenciára jelentkezés határideje online résztvevőként.

Jelentkezni résztvevőként ide kattintva → lehet, ahol lehetőség van a részvétel módjának megadására.

A konferencia első napjának délelőttjén plenáris előadások lesznek, majd délután és másnap délelőtt több szekcióban 15 perces normál prezentáció + 5 perc diskusszió és 5 perces piko előadásokat szerveztünk.

Tervezett program

A konferenciával kapcsolatban két elektronikus kiadványt jelentetünk meg. A konferencia előtt egy absztrakt kötetet, amiben az előadások rövid összefoglalója lesz. Ezt követően az előadások szerzői lehetőséget kapnak munkájuk részletes megjelenítésére.

forrás: Soproni Egyetem

Képzés akkreditációs száma: VKK-2023-00249 (20 kreditpont)

Képzés tárgya:
Az alföldi erdőgazdálkodást érintő legújabb hazai kutatási eredmények bemutatása és az elsajátítás ellenőrzése teszt kitöltésével.

A képzés teljesítésének feltételei
A képzésen személyesen részt vesznek az AEE tagszervezetei által delegált munkavállalók. A nem ebbe a körbe tartozó jogosult erdészeti szakszemélyzet online módon tud részt venni. Ehhez szükséges az előzetes regisztráció az alfoldierdokert@gmail.com e-mail címre küldött rövid üzenettel, amelyben meg kell adni a nevet és a nyilvántartási kódot. A személyes részvételt jelenléti ív aláírásával kell igazolni, az online részvételt az alkalmazott szoftver naplózza. Amennyiben több személy egy gépen (kivetítőn) kívánja megtekinteni az előadásokat, úgy ennek tényét a regisztráció során jelezni kell.
A képzés teljesítésének feltétele az előadásokon való igazolt részvétel (személyesen vagy online), valamint a min. 60%-os teszt eredmény.

forrás: NAK

Az akác nagyon fontos fafaj az alföldi erdészeknek – fogalmazott köszöntőjében Hidas Tibor, a NYÍRERDŐ Zrt. vezérigazgatója.  Felhívta a figyelmet arra, hogy országosan 24 százalék, ezzel szemben Hajdú-Bihar vármegyében 42, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében pedig 47 százalék felett van az akác területfoglalása. Az erdőgazdaság által kezelt területen 47 százalékot tesz ki az akácos arány. Ezek a számok is mutatják a fafaj jelentőségét – jelentette ki.

Kovács Gábor, a NYÍRERDŐ Zrt. nyugalmazott vezérigazgatója gróf. dr. Forgách Balázs nyírségi akáctelepítési törekvéseiről beszélt a rendezvényen. Forgách Balázs a 20. század elején Tornyospálca határában jelentős újítóként akáctermesztés korszerűsítéssel is foglalkozott. Hihetetlen innovációs készséggel hozzákezdett a föld okszerű hasznosításának – mondta Kovács Gábor.

Dr. Koltay András, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének kutatója az akácosok erdővédelmi kérdéseiről szólva bemutatta a fafaj károsítóit és kórokozóit. Felhívta a figyelmet arra, hogy az akácnak relatíve kevés betegsége van, ennek az az oka, hogy Amerikából származik, és a károsítók nehezebben követik a fafajt a tengeren túlra.     

Száva Tamás, a Baktalórántházi Erdészet igazgatóhelyettese akáctermelési tapasztalatokról beszélt, az erdővédelem tükrében. Gyakorlati példákon keresztül mutatta be a napi gazdálkodást, illetve azokat a termékeket, amelyeket előállítanak, hogy minél nagyobb hozzáadott értékkel, minél nagyobb árbevételre tudjanak szert tenni az akácból, Már csak azért is fontos ez, hogy őshonos fafajokra tudják a bevételeket fordítani,

Miről mesélnek a 250 éves nyírségi térképek? Ezzel a címmel tartott szemléletes előadást Gencsi Zoltán, a NYÍRERDŐ Zrt. szakreferense. Ebben egyebek mellett összefoglalta, hogy miként alakult a Debrecen környéki erdők sorsa az évszázadok alatt.

A programot terepi bemutató zárta a Baktalórántházi Erdészet területén, ahol a drónos permetezésről tudhattak meg hasznos információkat a konferencia résztvevői.

forrás: Nyírerdő Zrt.

Az előadóülés időpontja és helyszíne:
2022. november 21. [hétfő] 10.00 óra
MTA Székház, Felolvasóterem
1051 Budapest, Széchenyi tér 9. I. emelet

Program          

Levezető elnök: Bartha Dénes, az MTA doktora, az Erdészeti Tudományos Bizottság elnöke

10.00 – 10.10  Köszöntő

Balázs Ervin, az MTA rendes tagja, osztályelnök

10.10 – 10.30
Az erdészeti kutatás intézményei

Borovics Attila PhD¹, Csóka György kandidátus², Führer Ernő kandidátus³, Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja⁴

¹ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Nemesítési Osztály
² Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály
³ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Ökológiai és Erdőművelési Osztály
⁴ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet

10.30 – 10.50 
Erdészeti ökológia

Führer Ernő kandidátus¹, Bartha Dénes, az MTA doktora², Berki Imre kandidátus², Bidló András PhD², Borovics Attila PhD³, Gálos Borbála PhD², Gribovszki Zoltán PhD⁴, Heil Bálint PhD², Illés Gábor PhD¹, Jagodics Anikó PhD¹, Konkoly-Gyuró Éva kandidátus², Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja², Mészáros Ilona kandidátus⁵, Móricz Norbert PhD¹, Ódor Péter PhD⁶, Standovár Tibor PhD⁷, Vig Péter PhD², Winkler Dániel PhD⁸

¹ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Ökológiai és Erdőművelési Osztály
² Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet
³ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Nemesítési Osztály
⁴ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézet
⁵ Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék
⁶ Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet
⁷Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet
⁸ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet

10.50 – 11.10
Erdészeti növénytan

Szmorad Ferenc PhD¹, Tímár Gábor PhD², Bartha Dénes, az MTA doktora³, Csiszár Ágnes PhD³

¹ ELTE TTK Biológiai Intézet, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék
² Váci Erdőtervezési Iroda
³ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet

11.10 – 11.30
Erdészeti nemesítés

Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja¹, Benke Attila PhD², Bordács Sándor kandidátus³, Borovics Attila PhD², Cseke Klára PhD², Keserű Zsolt PhD⁴, Nagy László PhD², Ujváriné Jármay Éva kandidátus²

¹ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet
² Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Nemesítési Osztály
³ Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Növénytermesztési-tudományok Intézet
⁴ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály

11.30 – 11.50 
Erdőművelés

Frank Norbert PhD¹, Csépányi Péter PhD², Bach István kandidátus³, Bordács Sándor kandidátus⁴, Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja⁵, Kollár Tamás PhD⁶

¹Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdő és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézet
² Pilisi Parkerdő Zrt.
³ SAPORO FOREST Kft.
⁴ Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Növénytermesztés-tudományi Intézet
⁵ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet
⁶ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet Ökológiai és Erdőművelési Osztály

11.50 – 12.10 
Erdővédelem

Csóka György kandidátus¹, Lakatos Ferenc kandidátus², Hirka Anikó PhD¹, Koltay András PhD¹, Vidóczi Henriett PhD³, Tuba Katalin PhD², Tóth Viktória PhD²

¹ Soproni Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály
² Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézet
³ SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt.

12.10 – 12.30 
Erdészeti hidrológia

Gribovszki Zoltán PhD¹, Kucsara Mihály PhD¹, Kalicz Péter PhD¹

¹ Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Geomatikai, Erdőfeltárási és Mérnökbiológiai Intézet

12.30 – 12.50
Kérdések, hozzászólások, könyvbemutató

12.50 – 13.00
Zárszó

Zambó Péter
államtitkár (Agrárminisztérium)

A Nemzeti Földügyi Központ a jogosult erdészeti szakszemélyzet részére SZR-2022-00069 számmal akkreditálta a szakmai rendezvényt, amely 2 kreditpont értékű.

forrás: SOE EMK