„A körforgásos gazdaság valójában nem új dolog. Régen ezt józan paraszti észnek hívtuk” – fogalmaz Dr. Koós Daniella formatervező művész, designmanager és kurátor, a FABUNIO – Magyar Bútor- és Faipari Szövetség főtitkára. A fa mindig értékes alapanyag volt, ezért korábban is igyekeztek minél teljesebben felhasználni. A különböző üzemek között működött az anyagátadás: amit az egyik vállalkozás már nem tudott hasznosítani, az egy másik számára még alapanyag lehetett. „Ennek nagyon egyszerű oka volt: nem akartak pazarolni, és gazdaságilag is jobban jártak, ha összedolgoztak. Ami az egyik helyen már maradék volt, az máshol még alapanyag lehetett” – mondja Koós Daniella.

Ugyanezt a logikát követi az új kormány által nemrégiben közzétett 2026-os Nemzeti Kommunikációs Akcióterv is, amikor a körforgásos gazdaság lényegét úgy írja le, hogy „ami egy folyamat végterméke, az egy másik folyamat kiindulási alapanyagává válik”. A cél, hogy a termékek és az erőforrások minél hosszabb ideig használatban maradjanak, az alapanyagok megőrizzék értéküket, és a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen.

Ami az asztalosnak maradék, a lapgyártónak alapanyag

A hazai faiparban ennek régóta működő példája a szombathelyi FALCO Zrt.. A magyar gyökerű vállalat története 1939-ig nyúlik vissza, és 1959-ben itt indult el Magyarország első forgácslapgyártása. A FALCO később nemzetközi tulajdonba került: 2007-ben a világ számos országában jelen lévő lapgyártó, a Kronospan csoport részévé vált. Koós Daniella szerint azonban a maradék faanyag visszaforgatása már jóval korábban része volt a vállalat működésének.

„Üzemi maradékokat, hulladékokat és lakossági bútorokat is bevettek és felhasználták a lapgyártásban. Miután a céget megvette egy nagy nemzetközi lapgyártó, ez már sokkal nagyobb léptékben működik: Európa több országából gyűjtik össze azokat a faanyagokat, amelyeket a bútorgyártók már nem tudnak felhasználni.”

A FALCO példája jól mutatja, hogy a körforgás nem feltétlenül egyetlen üzemen belül valósul meg. Ami az asztalosnak már használhatatlan maradék, az megfelelő gyűjtés és feldolgozás után egy másik faipari technológiában ismét nyersanyaggá válhat.

30 százalék 2030-ra

Ami korábban elsősorban gazdasági racionalitás volt, az ma már szabályozási célokkal is kiegészül. A Nemzeti Kommunikációs Akcióterv szerint az Európai Unióban 2030-ra a csomagolási hulladékok legalább 70 százalékát kell újrafeldolgozni. Az egyes anyagokra külön célértékek vonatkoznak: papírnál és kartonnál 85, vasfémeknél 80, üvegnél 75, alumíniumnál 60, műanyagnál 55 százalék az elérendő arány. A fa csomagolásoknál 30 százalék a cél. Fontos, hogy ez nem általában a teljes magyarországi fahulladék 30 százalékát jelenti, hanem kifejezetten a fa csomagolási hulladék újrafeldolgozási célértékét. Koós Daniella szerint ez teljesíthető.

„Szerintem ez teljesen reális célérték” – mondja, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar helyzetnek vannak olyan sajátosságai, amelyek egyszerre segíthetik és nehezíthetik a körforgást.

A körforgás nem az újrafeldolgozással kezdődik. A 30 százalékos cél ellenére az újrafeldolgozás valójában nem a körforgás első lépcsője. A Nemzeti Kommunikációs Akcióterv szerint a hulladékhierarchia első és legfontosabb eleme a hulladékképződés megelőzése. Ezt követi az újrahasználatra való előkészítés, majd az újrafeldolgozás, az egyéb – például energetikai – hasznosítás, és csak legvégül a lerakás. A faiparra ez különösen jól alkalmazható. Egy bútor annál tovább tartja körforgásban a benne lévő anyagot, minél tovább használható, javítható és felújítható.

„Egy jól megtervezett termék tartós, könnyen javítható, szükség esetén felújítható, majd életciklusa végén alapanyagként újra felhasználható” – fogalmazza meg a lényeget az Akcióterv.

A dokumentum külön foglalkozik az ökodesignnal is. A tervezés során egyre fontosabb szemponttá válik a felhasznált anyag, a tartósság, a javíthatóság, az újrahasználhatóság, a korszerűsíthetőség és az erőforrás-hatékonyság. Ez az asztalosoktól és a bútorgyártóktól is új szemléletet követel. Az európai klímavédelmi célok és az ezekhez kapcsolódó szabályozás egyre inkább azt várja el, hogy a szakemberek a termék teljes életciklusában gondolkodjanak: az alapanyag és a gyártás mellett a tartósság, a javíthatóság, az újrahasználat és a termék életciklusának végén az anyag további sorsa is szemponttá válik.

Éppen erre az átalakulásra próbálta felkészíteni a szakmát a FABUNIO részvételével megvalósult Erasmus+ WOODCircle program. A projekt célja egy új, „Circular and Sustainable Woodworker”, vagyis körforgásos és fenntartható faipari szakmai profil kialakítása volt, amelyben a technikai tudás mellett a környezeti kérdések kezelése is megjelenik. A FABUNIO a hat európai partner egyike volt. A program nemcsak elméleti tudást adott a fiataloknak, hanem a magyarországi szakmai út során különböző méretű és profilú vállalkozásokon keresztül mutatták meg, hogyan jelenhet meg a körforgásosság a kis műhelytől a bútorgyártáson és a biokompozitokon át a nagyüzemi fahulladék-feldolgozásig. Az erre épülő képzés többek között a fenntartható fa- és faalapú anyagokkal, a körforgásos tervezéssel, az erőforrás-hatékony gyártással, valamint a hulladék- és energiagazdálkodással foglalkozott.

Mindenki tartós bútort szeretne – de az áron van a hangsúly

A FABUNIO 2022-es országos bútorvásárlási kutatása alapján a magyar fogyasztók számára fontos a minőség, a tartósság és a funkcionalitás. A hosszú élettartamot a válaszadók 89 százaléka, a kiváló minőséget 85 százaléka tartotta fontosnak. A jó minőség iránt tehát megvan az igény, a vásárlásnál azonban az ár erősen behatárolja a lehetőségeket. Ez az egyedi bútoroknál is látszik: a megkérdezettek 28 százaléka tervezett asztalost megbízni. Koós Daniella szerint a kézzel készített bútor ára sok háztartás számára nehezen megfizethető. A szűkebb anyagi lehetőségek ugyanakkor a bútorhasználatot is meghatározzák. Koós szerint Magyarországon sokszor egyszerűen tovább használjuk azt, amink van: a divat változhat, de ha egy bútor még használható, és nincs pénz újra, marad.

„Gazdaságilag elmaradottabbak vagyunk Európa fejlettebb országainál, ezért nálunk a spórolás és az újrafelhasználás sokszor jobban működik. Sokáig használjuk a bútorokat, kevésbé cserélődnek.”

Bajban az asztalosműhelyek

Ebben azonban van egy ellentmondás. Miközben a körforgás szempontjából kedvező, ha egy bútor sokáig használatban marad, éppen azok a szakemberek kerülnek egyre nehezebb helyzetbe, akik tartós, javítható és akár évtizedekre szóló bútorokat tudnának készíteni. Koós Daniella szerint a hazai asztalosok egyszerre érzik a vásárlók árérzékenységét és a vállalkozásokra rakódó egyre nagyobb adminisztratív terheket. A kézzel készített bútor nehezen versenyez az olcsó tömegtermékkel, miközben egy kis műhely működtetése is egyre több kötelezettséggel jár. Az adók mellett az EPR-hez és más szabályozásokhoz kapcsolódó adminisztráció is komoly terhet jelenthet egy néhány fős vállalkozásnak.

„Egy kis asztalosműhelyben nincs külön ember arra, hogy csak az adminisztrációval foglalkozzon. Ha a sok szabályozás miatt ehhez már külön embert kellene alkalmazni, az egyszerűen nem éri meg. Az ágazatban dolgozók inkább szakmát váltanak, vagy egy nagyobb üzemben kezdenek dolgozni a saját vállalkozásuk kényszerelhagyása után.”

Koós szerint az elmúlt két-három évben vállalkozások megszűnéséhez is hozzájárultak ezek a terhek, miközben a magyar bútorkészítőnek az olcsó tömegtermékkel és az internetes kereskedelemmel is versenyeznie kell.

„Az emberek manapság már egyre kevésbé készíttetnek bútort. Sokan már nem is az IKEA árszintjén vásárolnak, hanem még olcsóbb kereskedőknél, vagy az internetről rendelnek.”

Az online, különösen a távolról érkező termékeknél Koós Daniella szerint az is nehézséget jelent, hogy kevésbé átlátható, milyen fából és milyen körülmények között készült a bútor, illetve hogyan teljesülnek az EPR-kötelezettségek. Miközben a hazai gyártóknak a rendszer költségeivel és adminisztrációjával számolniuk kell, a közvetlenül külföldről rendelt termékek útja nehezebben követhető.

Nem szabad mindent elégetni

Van még egy fontos pont, ahol a körforgásos szemlélet és a hazai gyakorlat találkozik: az eltüzelés. Koós Daniella szerint a lakosság sok faanyagot használ tüzelésre. A körforgásos gazdaság logikájában azonban nem mindegy, hogy egy faanyag mikor kerül energetikai hasznosításra. A Nemzeti Kommunikációs Akcióterv is egyértelmű sorrendet állít fel.

„Az energetikai hasznosítás ezért nem a hulladékkezelés elsődleges eszköze, hanem a hulladékhierarchiában az újrafeldolgozás után, de a lerakás előtt helyezkedik el.”

Vagyis először a hulladék képződését kell megelőzni, majd amit lehet, újra kell használni vagy újra fel kell dolgozni. Az energetikai hasznosítás csak ezután következik. A lakossági tüzelésnél ráadásul az sem mindegy, milyen fáról van szó.

„Nagyon fontos lenne az edukáció. A felületkezelt faanyagokat nem szabadna otthon elégetni, és ugyanez igaz a ragasztott bútorokra is. Mérgezőek lehetnek. Ezeknél nem egyszerűen tiszta fáról beszélünk” – figyelmeztet Koós Daniella.

A jobb állapotú bútoroknál ezért az eltüzelés helyett a további használat, a továbbadás vagy a felújítás lehet a körforgás szempontjából megfelelőbb út. Erre jó lehetőséget ad a rebútor ötlet, ahol a használt, de még jó állapotú bútorokat átveszik, felújítják, majd sokszor szociális alapon újra kiosztják, vagy nagyon olcsón eladják.

forrás: ZöldHang

Mi jöhet az autóipar mellé Nyugat-Magyarországon? A faiparban komoly, eddig még nem teljesen kihasznált gazdasági lehetőség rejlik – ez volt a szombathelyi Öko-Expo „Erdőtől a piacig – A fenntartható és versenyképes faipar jövője” című szimpóziumának egyik meghatározó üzenete.

A szakmai rendezvényt Cseri József, a Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: az idei Öko-Expón tudatosan kapott kiemelt szerepet a faipar, hiszen a térség adottságai indokolttá teszik, hogy az ágazatra gazdaságfejlesztési lehetőségként is tekintsenek.

Cseri József elnök, Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara – Fotó: Agroinform

Túl nagy a gépipar súlya – több lábra kell állni

Cseri József szerint Vas megye gazdaságának több mint felét a gépipar adja. A kilencvenes évektől jelentős számban telepedtek meg a térségben autóipari beszállítók, ez azonban erős ágazati kitettséget is eredményezett.

„Ha egy lábon állunk, az mindig sokkal nagyobb kockázatot és kitettséget jelent számunkra” – fogalmazott a kamara elnöke.

Az európai autóipar jelenlegi helyzete miatt ezért különösen fontossá válhat a gazdaság diverzifikálása. A faipar pedig olyan terület lehet, amelyhez helyben rendelkezésre áll az alapanyag, a szakmai tudás és az oktatási-kutatási háttér is

Nem elég kitermelni a fát – értéket kell teremteni belőle

Nyugat-Magyarország erdészeti adottságai kedvező alapot jelentenek, Sopron pedig jelentős erdészeti és faipari tudásbázissal rendelkezik.

A valódi gazdasági kérdés azonban az, mennyi hozzáadott értéket sikerül helyben teremteni a fából.

Ebben egyre fontosabbá válhatnak a korszerű feldolgozási technológiák és a faépítészet.

Cseri József szerint érdemes megvizsgálni annak lehetőségét is, hogy a térség adottságaira építve regionális gazdaságfejlesztési stratégia szülessen.

Az építőipar különösen érdekes terület. A korszerű faalapú és előregyártott építési technológiák ugyanis egyre több felhasználási lehetőséget kínálnak, miközben a hagyományos építési módok környezeti terhelése is egyre nagyobb figyelmet kap.

A modern faiparban már az informatika is alapvető

A szimpózium másik erős üzenete a szakember-utánpótlásról szólt.

A térség fiataljai közül sokan a gépipar és az informatika felé fordulnak, miközben a faipar kevésbé vonzó pályaként jelenik meg előttük. Pedig a mai faipar már nem azonos a hagyományos műhelyek világával.

A korszerű üzemekben digitalizált gyártás, automatizálás, számítógépes tervezés és modern informatikai rendszerek működnek.

A kamara ezért a fiatalok és a szülők figyelmét is szeretné ráirányítani az ágazatban rejlő karrierlehetőségekre.

dr. Borovics Attila főigazgató, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet – Fotó: Agroinform

A fenntarthatóság nincs ingyen

Cseri József egy másik fontos kérdésre is felhívta a figyelmet: a zöld átállásnak költsége van.

A körforgásos gazdaság, a korszerűbb technológiák és az új környezetvédelmi elvárások teljesítése beruházásokat követel a vállalkozásoktól. A fenntarthatóságot ezért a gazdasági versenyképességgel együtt kell kezelni.

A szimpózium szakmai programja ezt a teljes értékláncot járta körül.

Dr. Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója az erdőgazdálkodás és a faipar közös jövőjéről beszélt.

Kovács Tamás PR vezető, FALCO Zrt. – Fotó: Agroinform

Kovács Tamás, a FALCO Zrt. PR-vezetője a fa hozzáadott értékét és a magyarországi faépítészet lehetőségeit állította középpontba, míg Tóth Dávid, a FALCO Zrt. fabeszerzési vezetője az EUDR gyakorlati bevezetésének tapasztalatait mutatta be.

Tóth Dávid fabeszerzési vezető, FALCO Zrt. – Fotó: Agroinform

Van kitörési lehetőség?

A rendezvényt a „Van-e kitörési lehetőség a Nyugat-dunántúli régió faipara előtt?” című pódiumbeszélgetés zárta.

A kérdés különösen aktuális: adott az erdészeti háttér, rendelkezésre áll a szakmai tudás, fejlődnek a feldolgozási és építési technológiák, miközben a térség gazdaságának több lábra állítása is egyre fontosabb.

A tét tehát nem pusztán az, hogy mennyi fa kerül ki az erdőből. Sokkal inkább az, hogy mekkora értéket tud létrehozni belőle helyben a gazdaság.

forrás: AgroInform

A bővítés alapvetően a vásárlói igények változására reagál, ugyanis ma az IKEA vásárlóinak 65 százaléka tudatosan keresi a legkedvezőbb megoldásokat, míg a fiatalabb korosztály 38 százaléka igyekszik elkerülni az új termékek vásárlását.

Egyre népszerűbb a bútorok újrahasznosítása

A programban a vásárlók kiválasztott, használt, de jó állapotú IKEA-bútorokat vihetnek vissza az áruházakba, és a termékek eredeti vételárának akár 50 százalékát is megkaphatják ajándékkártyán. A visszaváltott termékeket az IKEA gondosan átvizsgálja, majd újra értékesíti az áruházakban. „Egyre több vásárló keres olyan megoldásokat, amelyek egyszerre elérhetők és környezetbarátak. A Garantált visszavásárlási szolgáltatásunk kibővítésével lehetőséget kínálunk számukra arra, hogy meghosszabbítsák termékeik élettartamát, csökkentsék a hulladék mennyiségét, és ezzel egy időben pénzt is megtakarítsanak” – mondta Bálint Attila, az IKEA Magyarország fenntarthatósági vezetője.

Folyamatos növekedés a régióban

A program nagyszabású bővítése 2026 márciusában kezdődött: az eredetileg kizárólag gyermekbútorokra összpontosító visszavásárlási ajánlat ma már magában foglalja a hálószobabútorokat, a fiókos szekrényeket, az irodabútorokat és számos további kategóriát. Az IKEA emellett fokozatosan kiterjeszti a programot olyan lakberendezési kiegészítőkre is, mint a konyhai és étkezőeszközök, a tárolási megoldások, a dekorációs tárgyak, a fürdőszoba- és konyhai kiegészítők, illetve kiválasztott elektronikai termékek. A Garantált visszavásárlási és a Bútorok második élete programok által eddig több mint 8 500 IKEA-jóváíró kártyát adtak ki ügyfeleknek Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon, lehetővé téve számukra, hogy a megspórolt összeget újra befektessék otthonaikba.

Fenntarthatóság a gyakorlatban

Az IKEA kiemelt célja, hogy termékeit a lehető leghosszabb ideig használatban maradjanak. Ezt támogatja az ingyenes pótalkatrész-biztosítási szolgáltatás is, amely közvetlenül az IKEA weboldalán érhető el. Így a vásárlók könnyedén pótolhatják az elveszett vagy hiányzó elemeket, ezzel is meghosszabbíthatva bútoraik élettartamát.

A 2026-os pénzügyi évben, 2025 szeptemberétől 2026 júliusáig az IKEA Magyarország több mint 5 100 terméket vásárolt vissza a Garantált visszavásárlás és a Bútorok második élete programok keretében, a magyar vásárlók pedig több mint 23 110 rendelés útján megközelítőleg 182 300 pótalkatrészt igényeltek, ami átlagosan 8 alkatrészt jelent rendelésenként.

A Garantált visszavásárlási program az IKEA körforgásos gazdasági törekvéseinek egyik kiemelt pillére, amely egyszerre teszi megfizethetőbbé és fenntarthatóbbá az otthonteremtést az emberek többsége számára.

forrás: IKEA

Sokan azt hiszik, az export és a fenntarthatóság a multik játékszere. Tévedés. A legfrissebb iparági elemzések (INT4FURN) szerint épp a speciális, egyedi gyártók előtt nyílik piac Európában. De hogyan lesz a vidéki műhelyből exportképes vállalkozás?

1. A digitális műhely több mint egy Facebook oldal

A jelentés egyik kulcsszava az omnichannel (többcsatornás) értékesítés. De mit jelent ez egy asztalosnak?A régi modell így nézett ki A vevő bejön a műhelybe/irodába -> megbeszéljük -> gyártjuk -> visszük. Az új (Y és Z generációs) modell pedig így néz ki Instagram inspiráció -> Weboldal csekkolása (árak, referenciák) -> Online üzenetváltás -> Személyes találkozó (már konkrét igénnyel) -> Gyártás közben fotók küldése -> Kiszállítás

A vásárlók 80 százaléka online kezdi a bútorvásárlást. Ha a digitális térben nem vagy hiteles, el sem jutsz az árajánlatig.

Gyakorlati teendők a jelentés alapján

•  A vevő nem látja a faanyagot, ezért bizonyítékot keres. A weboldalon nem csak kész képek kellenek, hanem videók a gyártási folyamatról (a műhelyszag átadása digitálisan).
•  A mikrovállalkozások legnagyobb hátránya a velük szembeni bizalmatlanság (Mi van, ha eltűnik az előleggel?). A digitális jelenlét (rendszeres posztok, Google Cégem értékelések) ezt a félelmet oldja.
•  A millenáris generáció telefonon keres asztalost. Ha a honlapod nem mobilbarát, vagy a PDF árajánlatod olvashatatlan telefonon, elveszítetted a megrendelést.

2. A zöld asztalos – a körforgásos gazdaság profitja

A fenntarthatóság a dokumentum szerint már nem marketingfogás, hanem EU-s szabályozási kényszer és vevői elvárás.
A lineáris vs. körforgásos modell
Lineáris (Régi)
Kivágjuk a fát -> Bútort gyártunk -> A vevő 10 év múlva kidobja.
Körforgásos (Új)
Tartós anyagok  -> Javítható szerkezet -> Felújítás/Újrahasználat

Hogyan lehet ebből pénzt csinálni?

A tanulmány kiemeli az Eco-design (vagyis a környezettudatos tervezés) fontosságát. Egy kis asztalosműhely ebben verheti meg a nagyiparit.
•  Tervezz úgy bútort, hogy az alkatrészek cserélhetők legyenek! A nagyüzemi bútoroknál gyakran egy törött elem az egész bútor kukázását jelenti. Ha te „örök élet + 1 nap” garanciát tudsz adni, mert a bútorod szerelhető (nem ragasztott tiplis, hanem oldható kötések), az óriási versenyelőnyt jelent.
• A gyártási hulladék (szélezett anyag, forgács) kreatív felhasználása (pl. vágódeszkák, kiegészítők, biobrikett) növeli a haszonkulcsot.
•  Az Y generációs szülők rettegnek a formaldehidtől (ragasztók, lakkok). A természetes olajok, viaszok használata ma már nem bio-hóbort, hanem prémium felárral eladható szolgáltatás.

3. Nemzetközi piacra lépés – az észt példa

A dokumentum részletesen elemzi Észtországot. Miért érdekes ez nekünk? Mert ők is egy kis, nyitott gazdaság, épp mint Magyarország, kicsi belső piaccal. Az elemzés pedig arról szól, hogy az észt faipar rájött, hogy csak a hazai piacból nem lehet megélni.

Miért félnek a magyar asztalosok az exporttól?

A hazai mikrovállalkozások többsége elsősorban azért ódzkodik a nemzetközi nyitástól, mert a nyelvi akadályokban és a bonyolult logisztikában nem lehetőséget, hanem kockázatot lát. Sokan attól tartanak, hogy a nyelvismeret hiánya miatt félreértik a műszaki specifikációkat, vagy a magas szállítási költségek felemésztik a nehezen megtermelt hasznot. De talán a legbénítóbb tévhit a kapacitással kapcsolatos. A kis műhelyek gyakran azt hiszik, hogy exportálni csak konténerszámra lehet, és eleve versenyhátrányból indulnak, hiszen egy háromfős csapat fizikailag képtelen lenne időre kiszolgálni például egy német szállodalánc ezres nagyságrendű székrendelését.

A megoldás 3 pontban

1.  Szűk piaci rés (Niche) 
Nem tömegterméket kell exportálni (abban a lengyelek és románok verhetetlenek az ár miatt), hanem magas hozzáadott értékű egyedi terméket. Például ne konyhabútort exportálj, hanem egyedi, tömörfa hangfalállványt vagy prémium kutyabútort. Ezek futárral szállíthatók, és az egész világ a piacod lehet.

2.  Kooperáció (Klaszterek) 
Amit egyedül nem tudsz, azt többen igen. Az észt siker titka a cégek közötti összefogás. Egyik cég gyártja a vázat, a másik felület-kezeli, a harmadik csomagolja. Így indulhatnak nagyobb tendereken is.

3.  Bérgyártás
Nyugat-Európában (Németország, Skandinávia) az asztalos óradíjak 3-4-szeresek a magyarhoz képest. Sok kinti belsőépítész keres megbízható gyártópartnert. A digitális kapcsolattartás (lásd 1. pont) itt a kulcs – ha profi  a 3D rajzod és a kommunikációd, a német megrendelőnek mindegy, hogy Bajorországban vagy Békés vármegyében készül a bútor.

A modern asztalos profilja

Az EU-s kutatás alapján a jövő sikeres asztalos vállalkozása ilyen.
• Kicsi (3-10 fő), de rugalmas.
• CNC-vel dolgozik a pontosság miatt, de kézzel fejezi be a felületet az egyediség miatt.
•  A helyi, lakossági munkák adják a stabilitást (60% körül), de van 1-2 speciális terméke a műhelynek, amit online értékesít az egész országban vagy külföldön (40% körül).
•  Nem csak gyárt a műhely, hanem szolgáltat is az ügyfeleknek, például látványtervezést, tanácsadást, karbantartást is vállal

(x) JAF Holz Ungarn Kft.

Mindegyik dokumentum abból indul ki, hogy a klímaváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a vízháztartási problémák alapvetően új kihívások elé állítják a magyar erdőgazdálkodást. Egyetértenek abban is, hogy az erdők jelentősége messze túlmutat a faanyagtermelésen: felértékelődnek a természetvédelmi, klímavédelmi, vízvédelmi, rekreációs és egészségügyi szolgáltatások.

Szintén közös pont a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módok térnyerésének támogatása. Bár az egyes szerzők eltérően fogalmaznak a tarvágások korlátozásáról és az örökerdő-gazdálkodás üteméről, abban széles körű egyetértés mutatkozik, hogy a természetközelibb erdőkezelésnek növekvő szerepet kell kapnia.

A védett és Natura 2000 területek kezelésének átalakítása szintén valamennyi dokumentumban megjelenik. A WWF és a HUN-REN elsősorban természetvédelmi oldalról közelít, míg a Nemzeti Erdőprogram és a Civil Erdőprogram ezt részletes intézményi és jogi javaslatokkal egészíti ki.

Közös elem a vadlétszám csökkentésének szükségessége, az inváziós fajok visszaszorítása, a természetes vízháztartás helyreállítása, valamint az erdők állapotának korszerű monitoringja és tudományos nyomon követése.

A dokumentumok hangsúlyozzák az állami támogatási rendszer átalakításának szükségességét is. Egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy az erdőgazdálkodók ne kizárólag a faanyagtermelésből származó bevételekre támaszkodhassanak, hanem az erdők közérdekű szolgáltatásai is megfelelő társadalmi és pénzügyi elismerést kapjanak.

Jelentős különbségek ugyanakkor elsősorban a hangsúlyokban figyelhetők meg. A WWF javaslatai a természetvédelmi szempontokat helyezik előtérbe, míg a HUN-REN állásfoglalása tudományos bizonyítékokra építve elsősorban az ökológiai reziliencia növelését tekinti elsődlegesnek.

A Nemzeti Erdőprogram ezzel szemben átfogó szakpolitikai keretet kíván kialakítani. Az ökológiai célok mellett részletesen foglalkozik az állami és magánerdő-gazdálkodás, az erdészeti igazgatás, a támogatási rendszer, a monitoring, a tűzifaellátás és az intézményi garanciák kérdésével.

A Civil Erdőprogram ezt a megközelítést tovább bővíti a társadalmi részvétel irányába. A hangsúly itt már nem csupán az erdők kezelésén, hanem a közös gondolkodás, a társadalmi konszenzus és a civil szervezetek bevonásának módszertanán van.

A vizsgálatba bevont FAGOSZ-koncepció új dimenziót ad ehhez a gondolkodáshoz. Míg a másik négy dokumentum elsősorban az erdők kezelésére koncentrál, a FAGOSZ az erdőalapú körkörös gazdaság teljes értékláncát helyezi előtérbe. A fenntartható erdőgazdálkodást a hazai faipar fejlesztésével, a tartós faipari termékek előállításával, a szén hosszú távú tárolásával és a fosszilis alapanyagok kiváltásával kapcsolja össze.

Ez a megközelítés nem ellentéte, hanem kiegészítője a többi dokumentumnak. A WWF, a HUN-REN, a Nemzeti Erdőprogram és a Civil Erdőprogram elsősorban az erdő ökológiai, társadalmi és intézményi kérdéseire keres választ, míg a FAGOSZ azt vizsgálja, hogyan lehet a fenntarthatóan kezelt erdőkből származó faanyagot a lehető legnagyobb klímavédelmi és gazdasági értékké alakítani.

Talán ez az összehasonlítás legfontosabb tanulsága: a különbségeknél sokkal több bennük a közös. Mindegyik dokumentum (illetve azok fogalmazói) olyan erdőket képzel el, amelyek ellenállóbbak a klímaváltozással szemben, természetesebbek, több közösségi értéket teremtenek, és hosszú távon is fenntarthatóan működnek. Az eltérések inkább abban vannak, hogy melyik megközelítésre helyezik a fő hangsúlyt: a természetvédelemre, a tudományra, a szakpolitikára, a társadalmi részvételre vagy éppen a körkörös bioökonómiára.

Éppen ezért egy új Nemzeti Erdőprogram kidolgozásakor nem érdemes ezeket a dokumentumokat egymással versengő elképzeléseknek tekinteni. Sokkal inkább olyan, egymást kiegészítő építőelemeknek, amelyek együtt teremthetik meg egy korszerű, tudományosan megalapozott, társadalmilag elfogadott és gazdaságilag is fenntartható magyar erdőstratégia alapjait.

Tóth János, FAGOSZ / FATÁJ

Mit jelenthet ez az erdészeti / faipari ágazat számára?

Ha a program valóban a vidéki gazdaság megerősítésére épül, akkor az erdészeti és a faipari ágazat több ponton is természetes kedvezményezett lehet.

1. Erdészeti infrastruktúra fejlesztése

Talán támogathatóvá válhatnak:

* erdészeti utak felújítása;

* hidak, átereszek korszerűsítése;

* rakodóterek kialakítása;

* digitális erdőgazdálkodási rendszerek.

Ez különösen fontos lenne a klímaváltozás miatt gyakoribb tűzesetek megelőzéséhez és viharkárok kezeléséhez is.

2. Klímaadaptáció és erdőfenntartás

A program egyik kiemelt eleme a szárazodás kezelése. Ez közvetlenül kapcsolódhat:

* szárazságtűrő fafajok telepítéséhez;

* elegyes erdők kialakításához;

* természetes felújítás ösztönzéséhez;

* vízvisszatartó erdészeti beavatkozásokhoz.

Ez jól illeszkedne Magyarország hosszú távú alkalmazkodási céljaihoz.

3. Erdőtelepítések új hulláma

Ha a vidékfejlesztés valóban hosszú távú program lesz, várhatóan ismét előtérbe kerülhet:

* mezővédő erdősávok telepítése;

* agrárerdészeti rendszerek;

* városi és települési erdők;

* új gazdasági erdők létesítése.

Ezek egyszerre szolgálhatják:

* a szénmegkötést,

* a talajvédelmet,

* a vízmegtartást,

* a biodiverzitást.

4. Helyi faalapú gazdaság fejlesztése

Ez talán a legnagyobb lehetőség.

A program filozófiája alapján elképzelhető:

* helyi fűrészüzemek fejlesztése;

* rövid ellátási láncok;

* faépítészet, faanyag/fatermék-használat ösztönzése;

* önkormányzati faanyag-felhasználás;

* helyi biomassza-hasznosítás.

Ez növelhetné a vidéki munkahelyek számát is (a megtartásban biztosan komoly segítség lenne)!

5. Önkormányzati erdők szerepe

Ha valóban “10 településenként 1 milliárd forint” fejlesztési keret áll majd rendelkezésre, az önkormányzatok nagyobb mozgásteret kaphatnak például:

* parkerdők fejlesztésére,

* tanösvényekre,

* rekreációs erdőkre,

* zöld infrastruktúrára,

* belterületi fásításra.

6. Erdei turizmus / ökoturisztika

A program jól kapcsolódhat:

* kerékpáros útvonalakhoz;

* erdei turistaházakhoz;

* kilátókhoz;

* erdei iskolákhoz;

* természetismereti programokhoz.

Ez különösen fontos lehet azokban a térségekben, ahol az erdő a helyi turizmus alapja.

7. Erdészeti szolgáltató vállalkozások

A vidéki vállalkozásfejlesztés részeként várhatóan kedvezményezettek lehetnek:

* erdészeti szolgáltatók;

* fakitermelő vállalkozások;

* csemetetermesztők;

* erdészeti gépbeszerzések;

* digitális erdészeti fejlesztések.

Ami hiányzik

Erdészeti szempontból egyelőre nem ismert, hogy:

* lesz-e külön erdészeti alprogram;

* kapcsolódik-e a KAP erdészeti intézkedéseihez;

* milyen szerepet kapnak az állami erdőgazdaságok;

* milyen támogatást kapnak a magánerdő-gazdálkodók;

* milyen természetvédelmi elvárások társulnak a fejlesztésekhez.

Összefoglalva

Ha a program a jelenleg ismert irányban valósul meg, akkor az elmúlt évek egyik legjelentősebb vidékfejlesztési kezdeményezése lehet.

Az erdészeti ágazat számára akkor jelentene valódi előrelépést, ha egyszerre támogatná a klímaalkalmazkodást, a vízmegtartást, a biodiverzitás növelését, a rekreációt és a helyi fagazdaság fejlesztését. Ezek a célok jól illeszkednének a fenntartható vidékfejlesztés hosszú távú szemléletéhez.

Ezúton kérem, javaslom: aki csak teheti, aktívan működjön közre a program jelenlegi, előkészítő, részleteket kimunkáló fázisában is!!!

Üdv az Erdésznek!
Pénzt a Fásnak!!
Éltető csapadékot az ERDŐKnek!!!

Tóth János, ügyvezető főtitkár, FAGOSZ

Az idei rendezvény kiemelt témái között szerepel az energia és az energiahatékonyság, az energiatárolás, a vállalati energiamenedzsment, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a körforgásos gazdaság, a zöld beruházások, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás és a faipar jövője. 

A rendezvény szakmai konferenciái gyakorlati példákon keresztül mutatják be, hogy a fenntarthatóság miként válhat a vállalkozások versenyképességének egyik meghatározó tényezőjévé. Az ÖKO-EXPO kiállításán innovatív vállalkozások mutatják be legújabb megoldásaikat, miközben a szervezett B2B üzleti találkozók új üzleti kapcsolatok kialakítását segítik elő. A rendezvény kiemelt figyelmet fordít a fiatalok megszólítására is. Interaktív bemutatók és egyetemi standok várják az általános és középiskolás diákokat, akik betekintést nyerhetnek a jövő technológiáiba és a hozzájuk kapcsolódó továbbtanulási lehetőségekbe. Az ÖKO-EXPO 2026 részletes programját és a folyamatosan bővülő kiállítói listát a szervezők a következő hetekben teszik közzé. 

2026. szeptember 17–18.
Szombathely

Két nap, ahol a fenntarthatóság és a gazdaság találkozik.

„A jövőnk közös felelősségünk”
A klímaváltozás, a gazdaság növekedési kényszere és a népességrobbanás kihívásai nem csak jelenünkre, hanem gyermekeink és unokáink jövőjére lesznek döntő hatással. Az ÖKO-EXPO víziója szerint már egy-két évtizeden belül olyan változásokkal fogunk szembesülni, melyek alapvetően átformálják megszokott életvitelünket.

Küldetésünk 
Felhívni a figyelmet a jelenlegi folyamatok fenntarthatatlanságára, és megoldásokat keresni a problémák kezelésére. Nem az a kérdés, hogy megakadályozhatjuk-e a kedvezőtlen folyamatokat, hanem az, hogy mennyire tudjuk tompítani azok hatását.

Célunk
A zöld átállás ne csak politikai elvárás legyen, hanem valós üzleti lehetőség és társadalmi felelősségvállalás. Összefogásra, a politikai és gazdasági szereplők közötti párbeszédre és innovatív gondolkodásra van szükségünk.

Az ÖKO-EXPO nem elméleti megközelítést alkalmaz: a szakmai előadások, workshopok, pódiumbeszélgetések és interaktív bemutatók olyan konkrét vállalati jó gyakorlatokat, innovatív technológiákat és működési modelleket mutatnak be, amelyek segítséget nyújthatnak a kis- és középvállalkozások számára az energiahatékonyság, a körforgásos gazdálkodás, a megújuló energiaforrások és a fenntartható működés területén. A rendezvény kiemelt célja, hogy a résztvevők ne csupán információt kapjanak, hanem konkrét, a gyakorlatban is alkalmazható fejlesztési és működtetési megoldásokat is megismerjenek.

A rendezvényen, a kiállítótérben bemutatásra kerülnek olyan vállalati kezdeményezések és fejlesztések is, amelyek már ma is aktívan hozzájárulnak a fenntarthatóbb gazdálkodáshoz és a környezeti terhelés csökkentéséhez, ezzel inspirációt és gyakorlati iránymutatást nyújtva más vállalkozások számára is. A szakmai programokat B2B kapcsolatépítési lehetőségek egészítik ki, támogatva a vállalkozások, beszállítók és szakmai partnerek közötti együttműködések kialakulását.

Az esemény díjmentesen lesz látogatható, a Vas vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara szeretettel vár minden érdeklődőt!

forrás: ÖKO-EXPO

A versenyre 3–6 fős, egyetemi hallgatókból álló csapatok jelentkezhetnek mentor támogatásával. A résztvevőknek olyan bioalapú termék- vagy technológiai megoldásokat kell kidolgozniuk, amik elősegítik a fenntarthatóságot és a körforgásos gazdaság erősítését. A nemzeti fordulók győztesei európai döntőben mérhetik össze tudásukat. A megmérettetésre 2026. július 31-ig lehet jelentkezni a BIOEAST honlapján elérhető űrlap kitöltésével, a https://bioeast.eu/bioeast-student-challenge/ oldalon.

A BIOEAST a közép- és kelet-európai országok együttműködési kezdeményezése, ami a tudásalapú mezőgazdaság, illetve a fenntarthatóság és körforgásos gazdaság elveit magába foglaló biomassza alapú gazdaság  fejlesztését segíti elő. A BIOEAST Student Challenge program pedig a makrorégió országainak egyetemi hallgatói számára kínál lehetőségeket innovatív ötleteik bemutatására és nemzetközi kapcsolataik bővítésére.

forrás: BIOEAST

LIFE program: 5,43 milliárd euró. Támogatási területek: természet- és biodiverzitás-védelem, körforgásos gazdaság (hulladék-minimalizáló), szennyezéscsökkentés, klímaadaptáció (a megváltozó következményekhez való alkalmazkodás segítése; pl. vízvisszatartás az Alföldön, árvízvédelmi töltések erősítése, aszálytűrő növényfajták használata, városi fasorok telepítése, hőhullámokra való felkészülés).

Innovációs Alap: 40-50 milliárd euró. Támogatási területek: zöld hidrogén (Vízből állítják elő elektrolízissel, és az ehhez szükséges villamos energia teljes egészében megújuló forrásból származik; a közvetlen szén-dioxid-kibocsátás közel nulla), energiatárolás, CCS (Carbon Capture and Storage → szén-dioxid-leválasztás és -tárolás; pl. az erőművek, cementgyárak, acélművek vagy vegyipari üzemek füstgázaiból kivonják a CO₂-t, mielőtt az a légkörbe kerülne), karbonsemleges ipar (Az üvegházhatásúgáz-kibocsátása közel nulla. A fennmaradó kibocsátást valamilyen módon ellensúlyozzák vagy megkötik), akkumulátorgyártás (Az akkumulátorgyártás az EU klíma- és iparpolitikájában azért kiemelt terület, mert az elektromos közlekedés, a napelemes és szélerőműves energiarendszerek, valamint az energiatárolás elképzelhetetlen nagyméretű akkumulátorok nélkül. A cél nem önmagában az akkumulátorgyárak építése, hanem az, hogy Európa csökkentse függőségét a kínai, dél-koreai és más ázsiai beszállítóktól → Magyarország dél-koreai és kínai akkumulátorgyár-építések ezzel ellentétes függőségi folyamatok, amelyek környezetvédelmi háttere súlyosan rendezetlen → levegőszennyezés, csatornahálózat-szennyezés, balesetek stb.).

Szociális Klímaalap: 86,7 milliárd euró. Támogatási területek: épületfelújítás, energiahatékonyság, hőszivattyúk, fenntartható közlekedés (A magyar viszonyok között fenntartható közlekedési beruházás lehet: a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal korszerűsítése, elővárosi vasutak fejlesztése, a HÉV-hálózat modernizálása, villamos- és trolibuszbeszerzések, regionális kerékpárút-hálózatok kiépítése, intermodális csomópontok létrehozása).

Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF): több mint 723 milliárd euró. Támogatási területek: megújuló energia, energiahatékonyság, vízgazdálkodás, közlekedés.

Horizon Europe: 95,5 milliárd euró. Támogatási területek: klímaadaptáció, biodiverzitás, körforgásos gazdaság, fenntartható élelmiszerrendszerek (Magyarországon különösen fontos lehet: a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, a víz helyben tartása, az agrárélőhelyek helyreállítása, a beporzók védelme, a rövid ellátási láncok preferálása).

Közös Agrárpolitika (KAP): 387 milliárd euró. Támogatási területek: ökológiai gazdálkodás, talajvédelem, vízvédelem, biodiverzitás, agrár-környezetgazdálkodás (A gazdálkodó nemcsak terményt állít elő, hanem közben környezeti szolgáltatást is nyújt a társadalom számára. A gazdálkodás hatással van a talajra, ami mikrobiális ökoszisztéma, a felszín alatti vízkészletekre, a biodiverzitásra, a tájképre, a klímaváltozásra).

Magyarország számára ezeknek a jövőbeli esélyeknek a javításához járuló lehetőségeknek a jó kiaknázása stratégiai feladat, és ahogy látjuk több tárca érdekkörébe tartozók a kapcsolatos pénzek lehívása. Az eredményes pályázás ösztönzése a Magyar-kormány minisztereinek feladata, ha a jövő generációk valóban fontosak a számunkra. E területi befektetések komoly esélynövelők hazánk számára az energia-, anyag- és klímaválság következményeinek leküzdésében, amelyek küszöbön és az országot súlyosan érintik majd.

forrás: Darvas Béla FB / Környezet

Az erdő- és faipar teljes értékláncában, beleértve a kapcsolódó ágazatokat is, 43,1 milliárd euró értékteremtés valósul meg. Ez az ország gazdasági teljesítményének körülbelül 10 százalékát teszi ki: az Ausztriában megtermelt minden tizedik euró közvetlenül vagy közvetve a fa nyersanyaghoz kapcsolódik. 444 000 munkahely – minden tizenegyedik – az erdő- és faiparhoz köthető.

A fa mint kulcsfontosságú anyag

Anna Kleissner, a tanulmány szerzője és az Econmove GmbH ügyvezető társtulajdonosa, hangsúlyozza az értéklánc és a megújuló nyersanyagként szolgáló fa potenciálját: „Ha a pályát helyesen állítjuk be, a fa a jövőben még nagyobb mértékben fog hozzájárulni a gazdasági növekedéshez és a klímavédelemhez. Az erőforrás-kímélő építkezések, a könnyűszerkezetes alkalmazások és az innovatív körforgásos gazdaság koncepcióinak alapanyagaként a fa a holnap fenntartható iparának egyik kulcsfontosságú anyagává válhat.”

Holisztikus szemlélet

A fa teljes értéklánc-hálózata, amely a nyersanyagtól a továbbfeldolgozott, magasabb értékű közbenső és végtermékekig terjed, és számos szolgáltatást foglal magában, összetett és széles körű. Ezért a faipar gazdasági hozzájárulása nem közvetlenül vezethető le a hivatalos statisztikai adatokból.

A jelen tanulmányban ezért az erdő- és faipar makrogazdasági jelentőségét egy úgynevezett szatellitszámla segítségével számolják ki, ahogyan azt más átfogó területek (például az idegenforgalom vagy a sport) esetében is teszik.

A legfontosabb mutatók áttekintése:

• Az erdőalapú iparban (erdőgazdálkodás és faipar) 2023-ban 122 milliárd euró forgalmat generáltak.
• Az erdőalapú ipari vállalkozások akár 26,5 milliárd euró közvetlen bruttó hozzáadott értéket termelnek, ami az osztrák gazdasági teljesítmény 6,23 százalékát teszi ki.
• Az erdőalapú ipar teljes értékláncában, amely magában foglalja az elő- és utólagos szektorokat is, 43,1 milliárd euró értékteremtés valósul meg. Ez 10,15 százalékos részesedésnek felel meg. Más szavakkal: Ausztriában minden tizedik euró közvetlenül vagy közvetve a fa nyersanyaghoz kapcsolódik.
• Az erdőalapú iparban körülbelül 245 000 munkahelyet teremt.
• A teljes értéklánc mentén összesen közel 444 000 munkahelyet biztosít.
• Minden tizenegyedik munkahely az erdőalap iparhoz köthető.
• Az ágazat a közpénzbevételekhez is jelentősen hozzájárul: 29,2 milliárd euró adó és illeték kerül közvetlenül és közvetve generálásra. Ez a közpénzbevételek (szövetségi, tartományi, önkormányzati és társadalombiztosítási bevételek) 12 százalékát teszi ki.

Fa és éghajlatvédelem

Az erdő, valamint a fenntartható nyersanyagként szolgáló fa az éghajlatvédelem központi szövetségesei. A fák növekedésük során CO₂-t vonnak ki a légkörből, és így természetes szén-dioxid-elnyelőként működnek. A megkötött szén a fa felhasználása során, például építőanyagként is tartósan benne marad.

Ahhoz, hogy az erdő ezen teljesítményét hosszú távon biztosítsuk, a jövőre nézve a lehető legjobban át kell alakítanunk erdeinket. Fontos a helyszínhez igazodó fafaj-összetétel és a vegyes korosztályú állomány. Csak az aktív gazdálkodás teremt hozzáadott értéket, és biztosítja, hogy erdeink a jövőben is betöltsék fontos funkcióikat.

Norbert Totschnig szövetségi miniszter: „Ausztria hagyományokkal rendelkező erdő- és faország. Az erdő- és faipar a hazai gazdaság szerves része, és hozzáadott értéket, valamint munkahelyeket biztosít egész Ausztriában. Az ágazat innovatív, fenntartható és nemzetközi szinten versenyképes – erre a teljesítményre büszkék lehetünk. Ahhoz, hogy az iparág a jövőben is sikeres legyen, következetesen folytatnunk kell a már megkezdett erdőátalakítást. Arról van szó, hogy erdőinket klímaalkalmassá tegyük, megerősítsük azok fontos CO₂-tároló funkcióját, és egyúttal tovább mozdítsuk elő a fa nyersanyag fenntartható felhasználását.”

Anna Kleissner, a tanulmány szerzője és az Econmove GmbH ügyvezető társtulajdonosa: „A tanulmány azt mutatja, hogy az erdő- és faipar már ma is az osztrák gazdaság központi eleme. Ugyanakkor a fa értékláncában még sok potenciál rejlik: az erőforrás-kímélő építkezések, a könnyűszerkezetes alkalmazások és az innovatív körforgásos gazdaság koncepcióinak alapanyagaként a fa a holnap fenntartható iparának egyik kulcsfontosságú anyagává válhat. Ha a helyes irányt választjuk, a fa a jövőben még nagyobb mértékben fog hozzájárulni a gazdasági növekedéshez és a klímavédelemhez.”

Konrad Mylius, az Erdő-Fa-Papír (FHP) együttműködési platform elnöke: „Ennek a lenyűgöző értékláncnak az alapjai az erdeinkben nőnek. A fa Ausztria stratégiai nyersanyaga, amely ötvözi az éghajlatvédelmet, a regionális értéket teremtést és a gazdasági stabilitást. Ha országunk gazdasági függetlenségét akarjuk erősíteni, akkor hosszú távon biztosítanunk kell az erdők fenntartható gazdálkodását és ezzel a hazai fa erőforrások kihasználását. Ehhez tartozik az Erdőalap hatékony támogatása is az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása érdekében.”

Markus Schmölzer, az Osztrák Fűrészipari Szövetség elnöke: „Az erdő- és faipar ötvözi az éghajlatvédelmet és a fenntarthatóságot a gazdasági növekedéssel. Értékláncunk hatalmas potenciállal rendelkezik a klímabarát gazdasági növekedés terén. Ahhoz, hogy ezt teljes mértékben kiaknázzuk, megfelelő keretfeltételekre van szükségünk: egyértelmű elkötelezettség az aktív erdőgazdálkodás mellett, versenyképes helyszíni feltételek, különösen a munkaerő-, energia- és logisztikai költségek tekintetében, valamint a bürokrácia érezhető csökkentése.”

A tanulmány letöltése

Az erdőgazdálkodás és a faipar értéklánca Ausztriában (PDF, német nyelv, 82 oldal, 3,1 MB)

forrás: BMLUK.gv.at