A kőrispusztulás esetében nem pusztán arról van szó, hogy egy fafaj megbetegszik. Az erdészek feladata ilyenkor nem önmagában „a kőris megmentése”, hanem az erdő egészének védelme: a erdőborítás fenntartása, az élőhely megőrzése, az őshonos elegyfajok felkarolása és annak biztosítása, hogy a beteg állományrészek helyén hosszabb távon is élő, változatos, ellenálló erdő maradjon.

Mi az a kőrispusztulás?

A kőrispusztulás, közismert nevén kőrisvész, egy gombabetegség következménye (Hymenoscyphus fraxineus). Európában a kilencvenes évek végétől vált ismertté, Magyarországon pedig az ezredforduló után egyre több területen jelent meg erőteljesebben. A betegség hazánkban elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist érinti, és különösen veszélyes, mert kortól függetlenül támadhat: a fiatal magoncokat ugyanúgy veszélyezteti, mint az idős fákat. A betegség első jelei többnyire a koronában láthatók. A korábban telt lombkorona ritkulni kezd, a levelek kisebbek lehetnek, a hajtások gyengébben fejlődnek, majd száradásos tünetek jelennek meg. A folyamat lefolyása kiszámíthatatlan: egyes fák gyorsabban, mások lassabban gyengülnek le, és ezt az időjárás, a csapadék mennyisége, a termőhely minősége és a fa általános egészségügyi állapota is befolyásolja.

Miért nem csak a kőrisről van szó?

A kőrispusztulás ott jelent különösen nagy kockázatot, ahol a kőris nagy arányban van jelen az állományban. Ha egy ilyen erdőrészben a fák rövid idő alatt tömegesen megbetegednek vagy elpusztulnak, a lombkorona hirtelen megnyílhat, az erdő záródása csökkenhet, és felnyíló foltok alakulhatnak ki. Hegy- és dombvidéki területeken ez nemcsak erdőképi probléma. Az erdőborítás védi a talajt, mérsékli az eróziót, segíti a víz visszatartását, és élőhelyet biztosít számos növény- és állatfajnak. Különösen fontos ez napjainkban, amikor a rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadék és a szélsőségesebb időjárási helyzetek egyre nagyobb terhelést jelentenek az erdei élőhelyekre. Ezért a Vérteserdő Zrt. szakmai munkájának középpontjában a termőhely és az erdőborítás megőrzése áll. A cél az, hogy a kőrispusztulással érintett területeken se alakuljon ki tartósan fátlan, sérülékeny állapot, hanem a természetes folyamatokra és a megfelelő erdőművelési beavatkozásokra támaszkodva meginduljon az erdő következő nemzedékének fejlődése.

Mit tehet az erdőgazdálkodó?

A kőrisvészre jelenleg nincs olyan gyakorlati megoldás, amely a már fertőzött egyedeket egyszerűen meggyógyítaná. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erdőgazdálkodó tehetetlen. A válasz lényege a fokozatosság, a helyi adottságok figyelembevétele és az erdő természetes megújulási képességének támogatása. Ahol a beteg vagy elhalt fák balesetveszélyt jelentenek, ott szükség lehet azok eltávolítására. Ahol viszont a holtfa biztonságosan meghagyható, ott fontos élőhelyi szerepe lehet. A cél nem az, hogy a kőrispusztulásra automatikusan nagy területű, egybefüggő beavatkozásokkal válaszoljunk, hanem az, hogy a kezelések igazodjanak az adott erdőrész sajátosságaihoz. Különösen fontosak azok a kőrisek, amelyek a fertőzött állományokban is egészségesnek vagy ellenállóbbnak tűnnek. Ezek az egyedek értékesek lehetnek a jövő szempontjából, ezért megőrzésük kiemelt fontosságú.

Az erdő megújulásának alapjai

A kőrisek gyengülésével több fény jut az erdő talajára. Ez első látásra a betegség jele, szakmai szempontból azonban lehetőség is: megteremtheti a feltételeit annak, hogy más, a termőhelyhez illeszkedő őshonos fafajok jelenjenek meg vagy erősödjenek meg. A Vértes térségében ilyen fontos elegyfaj lehet többek között a kislevelű hárs, a madárcseresznye, a mezei juhar, a hegyi juhar, a korai juhar, szárazabb termőhelyeken pedig a virágos kőris és a berkenyék. Ezek a fafajok változatosabbá tehetik az erdőt, javíthatják annak alkalmazkodóképességét, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kőrispusztulással érintett, sérülékeny állományok helyén stabil erdőszerkezet alakuljon ki. A megújuló erdő ezért nem feltétlenül ugyanolyan lesz, mint amilyen a kőrispusztulás előtt volt. A változás azonban nem jelenti az erdő elvesztését. A cél egy változatosabb, több fafajból álló, ellenállóbb erdő kialakulása.

Mit láthat ebből az erdőlátogató?

A kőrispusztulással érintett erdőrészekben a látogatók kidőlt fatörzsekkel, ritkuló koronájú állományrészekkel, fakitermelés nyomaival, felnyíló foltokkal és fiatal újulattal találkozhatnak. Ezek a jelenségek átmenetileg drasztikusnak tűnhetnek, de sok esetben az erdő megújulásának folyamatához kapcsolódnak. A kőrispusztulás komoly veszteség, de megfelelő erdőkezeléssel az erdő megújulásának iránya alakítható. A feladat tehát nem egyszerűen az, hogy a kőrisért küzdjünk. A feladat az, hogy az erdőért dolgozzunk: a talajért, az élőhelyekért, a természetes folyamatokért és azért, hogy a Vértes erdei a következő évtizedekben is betölthessék ökológiai, közjóléti és tájképi szerepüket.

A kőrispusztulásról készült Erdőmánia-epizód itt tekinthető meg:

forrás: Erdőmánia, Vérteserdő Zrt.

A Gemenci erdők jövőjét veszélyeztető kiszáradási folyamatokról tanácskoztak erdészeti szakemberek az MTA Pécsi Területi Bizottságának pörbölyi kihelyezett ülésén. A résztvevők szerint az elmúlt évek aszályos időjárása, a dunai áradások ritkulása és a talajvízszint csökkenése egyre súlyosabb károkat okoz a több mint százéves keményfás ligeterdőkben.

A Gemenc Zrt. a Zöld Hang megkeresésére kiemelte, hogy állami erdőgazdaságként kezeli és védi a Gemenci erdőt, amelynek jelentős része az 1800-as évek végétől végzett tudatos erdőtelepítések eredményeként jött létre. Az erdészek munkájának köszönhetően a terület mára országosan és nemzetközileg is ismert természeti értékké vált. A társaság ártéri, dombvidéki és homoki erdőket is kezel, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetkímélő erdőgazdálkodásra. A fakitermelést szigorú szabályok és természetvédelmi ellenőrzés mellett végzik, miközben az erdőterület összességében növekedett. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszolt a kérdéseinkre.

Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak hazánk területén az aszályos időszakok. A heteken – akár hónapokon – át tartó csapadékmentes időszakok megviselik az élővilágot. Milyen hatással van a klímaváltozás a gemenci erdők állapotára? Milyen jelei vannak ennek?

A Gemenci erdők éltető ereje a Duna és a folyó áradásai révén biztosított többlet vízhatás. Hullámtéri erdőkről beszélünk, amelyek többségét a XIX. század második felében végzett folyószabályozási munkákat követően erdészek ültettek a folyó és a védgátak közötti, illetve a védgátak ármentett oldalán fekvő területekre. Az átlagos, évi  500–600 mm csapadékviszonyok mellett itt nem állhatnának összefüggő erdőterületek, hiszen az erdészeti klímaosztályozás szerint erdőssztyepp klímáról beszélünk.

A Gemencre jellemző erdőkép, a buja vegetáció kialakulásában és fenntartásában a dunai elöntéseknek meghatározó szerepe van. Az utóbbi tizenöt évben megritkultak azok a közepes szintű, a bajai vízmércénél mért 450–600 cm-es vízállással jellemezhető, lassan levonuló árvizek, például az évezredek óta jellemző úgynevezett zöldárak, amelyek a területen szétterülve éltetik a növény- és állatvilágot. A 2010-ben, 2013-ban és 2024-ben rekordközeli vízállásokat eredményező árvizek gyorsan levonulnak és jelentős károkat okoznak. Az elöntések mellett a csökkenő éves csapadékmennyiség, így az évszázad aszályaként emlegetett 2022-es év, majd az ennél melegebb 2024-es év, illetve a mindegyiknél szárazabb 2025-ös év, továbbá a nyári forró, légköri szárazságot eredményező napok számának növekedése, valamint a folyó medrének bevágódása együttesen indította el az erdőállományok kiszáradását. A meder bevágódását az átvágások miatti nagyobb sodrás okozta medererózió eredményezte, amely helyenként 1,5–2 métert is elér, és a talajvízszint csökkenéséhez vezet.

Mely fafajokat érintik legérzékenyebben ezen pusztító hatások?

Most már azt kell mondanunk, hogy sajnos mindet, őshonosat és idegen származásút egyaránt. A korábbi füzes termőhelyek eltűntek, ezek a legmélyebb fekvésű, vízzel gazdagon ellátott területeken álló erdők voltak, és itt kezdődött először az erdők kiszáradása, de ma már a kocsányos tölgyeseink is száradnak. Ráadásul a legyengült fákon megjelennek a másodlagos kórokozók, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ilyen például a kőrisek hervadásos hajtáspusztulását okozó, Ázsiából származó Hymenoscyphus fraxineus gombafaj, amely Nyugat-Európában a kőrisállományok drasztikus csökkenését idézte elő, és már hazánkban, így Gemencben is pusztít.

Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan lehetne megállítani a folyamatokat? Hogyan kellene vagy lehetne alkalmazkodni a Gemenc területén folytatott erdőgazdálkodásban?

Az első és legfontosabb feladat a víz visszatartásának megoldása. Az elmúlt évtizedekben különböző projektek keretében fenékküszöbök épültek, amelyek a holtágakban történő vízvisszatartást szolgálták. Ezeket a munkákat külső szervezetek mellett az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna–Dráva Nemzeti Park koordinálta pályázati forrásokból. Kialakítottak hordalékcsapdákat is, például a Rezéti-Dunán, amelyek célja az áradásokkal érkező nagy mennyiségű hordalék lerakódásának csökkentése, ezáltal a holtágak feltöltődésének lassítása. Sajnos az építmények fenntartására és a lerakódott üledék eltávolítására már nem jut elegendő forrás, ezért idővel elveszítik eredeti funkciójukat.

Az erdőgazdálkodás területén a Gemenc Zrt. már korábban megkezdte a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kialakítását. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az ártéri körülmények között korlátozott azoknak a fafajoknak a köre, amelyeket telepíteni lehet.

A hegy- és dombvidéki erdők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, erdőklímában és erdőtalajokon állnak, valamint természetes módon képesek megújulni. A síkvidéki és különösen a hullámtéri erdők ezzel szemben szélsőséges, erdőssztyepp klímában találhatók, többségük fényigényes fafajokból áll, és a kedvezőtlen termőhelyi körülmények miatt csak korlátozottan képes önfelújításra. A jelenlegi hullámtéri környezethez ráadásul jobban alkalmazkodtak az idegenhonos fásszárú növények, amelyek tömeges természetes újulattal jelennek meg.

Melyek ezek az idegenhonos fajok?

A jelenlegi erdőállományokat elődeink mesterséges erdőtelepítésekkel vagy gyér záródású ligeterdők helyén végzett mesterséges erdőfelújításokkal hozták létre. Ezek egy részét idegenhonos fafajok, például nemesnyár, nemesfűz és fekete dió alkotják, más részük pedig őshonos fafajokból, elsősorban kocsányos tölgyből, magyar kőrisből és fehér nyárból áll. Közös tulajdonságuk, hogy fényigényesek, és a fehér nyár sarjain kívül természetes felújításuk csak szűk feltételek mellett lehetséges.

A kocsányos tölgy megújulását nehezíti az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska, amely károsítja a magtermést, míg a lehullott makkból kikelt vagy ültetett csemetéket az Ázsiából származó tölgy lisztharmat pusztítja. A területre jellemző a sűrű lágyszárú és cserjeszint. Emellett a zöld juhar, az amerikai kőris, a gledicsia, a bálványfa és az akác gyorsan terjednek, és ahol elegendő fényhez jutnak, rövid idő alatt tömegesen jelennek meg.

A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás sikerének fontos feltétele a nagyvadállomány megfelelő szabályozása is. Gemenc híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról. A rendszerváltozás előtti időszakban a mai többszöröse élt itt a gímszarvasoknak, amelyek gyakorlatilag minden újulatot lerágtak. Ma kedvezőbb a helyzet, de az erdősítéseket továbbra is kerítésekkel kell védeni a vadkártól.

Az erdőfelújítás, a célirányos telepítések segíthetnek? Milyen módszerekkel dolgoznak a gemenci erdőkben?

A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tízéves erdőtervek alapján továbbra is lehetőség van tarvágást követő erdőfelújításra, akár őshonos fafajú állományok esetében is. Ebben a Duna–Dráva Nemzeti Park és az illetékes természetvédelmi hatóságok szakemberei is egyetértenek. A jogszabály ugyanis csak a természetes felújulásra képes állományokban tiltja a tarvágást.

Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentős területeken kezdtük meg a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kísérleti alkalmazását. Erre leginkább a jobb vízellátottságú, több fafajból álló elegyes erdők alkalmasak. A fényviszonyok megfelelő alakításával ezek többkorú erdőkké fejleszthetők. Harminc év gyakorlati tapasztalata alapján ez a gazdálkodási forma a hullámtéri területek mintegy harmadán, az ármentett területek ötödén vezethető be eredményesen. Ezt szolgálja a tájra jellemző elegyfafajok, például a vénic szil, a mezei szil, a mezei juhar, a fekete nyár és a vadgyümölcsök telepítése. Az ármentett oldalon szóba jöhet a korai juhar, a hegyi juhar, illetve helyenként a gyertyán is.

A Gemenc Zrt. 1999 óta végzi a fekete nyár génmegőrzési programját. A fekete nyár a gemenci táj jellegzetes fafaja, bár nem alkot összefüggő állományokat. Ide tartozik a Pörbölyi Titán nevű rekordméretű példány is, amely jelenleg 12,1 méteres törzskerületével Magyarország legnagyobb fekete nyara. A program során idős fák hajtásairól szaporítóanyagot gyűjtöttek, amelyből Tolnaszigeten anyatelepet és génmegőrző gyűjteményt hoztak létre. Az így nevelt csemetéket később erdősítésekben használják fel, megőrizve a már elpusztult öreg gemenci fák génállományát.

Mi lesz a Gemenci erdők sorsa? Mi várható rövid, illetve hosszú távon?

Ha nem sikerül megoldani a hullámtéri vízvisszatartást, már rövid távon is súlyos következményekkel kell számolni, amit a kiszáradt és száradó idős erdők állapota már most is jelez.

Az erdészeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. El kell fogadni, hogy egyes száraz termőhelyeken a tölgy helyett más, természetesen jelen lévő fafajokra, például a mezei juharra kell alapozni az erdők megújítását. A jelenlegi erdőtörvény lehetőséget ad erre a váltásra, de ezzel együtt el kell fogadni azt is, hogy a korábbi zárt erdők helyett fokozatosan visszatérhet a 150 évvel ezelőtti ligetes erdőkép. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az özönnövények uralják a területet. Azokon a rezervátumokban és fatermelést nem szolgáló területeken, ahol már felhagytak a gazdálkodással, az inváziós fajok sok helyen jelentősen elszaporodtak.

Számos civil természetvédő és környezetvédő kritikával illeti a Gemenc területén zajló erdőgazdálkodást. Több esetben a fakitermelés módját illették kemény kritikával. Hogyan lehet megnyugtatni az erdők és az idős fák sorsáért aggódó természetbarátokat?

Az elmúlt hónapokban civil szervezetek és magánszemélyek részéről folyamatos kritikák érték az állami erdőgazdaságokat és különösen a Gemenc Zrt.-t a védett területeken végzett fakitermelések miatt. A társaság álláspontja szerint ezek a vélemények gyakran nem veszik figyelembe az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek tapasztalatait.

A tarvágást követő erdőfelújítás a jövőben is szükséges marad bizonyos területeken, mert mintegy 5000 hektárnyi állomány még mindig idegenhonos fafajokból áll. Ezek átalakítását az elmúlt harminc évben folyamatosan végeztük, és mintegy 1800 hektárral sikerült csökkenteni az idegenhonos állományok területét, helyükön őshonos fafajokból álló erdőket létrehozva.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vágásos gazdálkodás időszakában a száz évnél idősebb erdők területe 1993 óta 142 hektárról 1146 hektárra nőtt. A Gemenc Zrt. szerint a célok egyértelmű meghatározása esetén minden szakmai tudásukat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok megvalósításának szolgálatába állítják. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erdészek és természetvédők közös munkával sokat tettek Gemenc megőrzéséért, és a jövőben is ez lehet a siker kulcsa.

forrás: ZöldHang

A Püspökerdőben a kőrispusztulás és az elöregedő nemesnyár-állományok okozta problémákat tekintettük át. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az őshonos erdők helyreállítása szükséges, ugyanakkor fontos az erdő folyamatos rekreációs szerepének megőrzése is. Ennek érdekében a kisebb léptékű, mozaikos beavatkozások jelenthetnek megfelelő megoldást.

A hédervári keményfás ligeterdőben a kőrispusztulás kezelésének lehetőségeiről egyeztettünk. A cél olyan erdőkezelési módszerek alkalmazása, amelyek elősegítik az ellenállóbb őshonos fafajok térnyerését, miközben a természetvédelmi szempontok is érvényesülnek.

A bejárás során az Insula Magna projekt egyik tervezett helyszínét is meglátogattuk. A tervek szerint az említett erdőrészletek a Duna árapasztó területeiként funkcionálnának a jövőben, ami egyebek mellett a jelenleg ott megtalálható erdőállományok kitermelésével és fátlan területekként történő kezelésével valósulna meg, összesen 14 hektár területen.

A közelmúltban nagy figyelmet kapott lipóti rétisas-fészek ügyének helyszínét is felkerestük. A résztvevők megerősítették, hogy a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok összehangolása csak folyamatos párbeszéddel és szoros együttműködéssel valósítható meg.

A találkozó végén a felek egyetértettek abban, hogy a hasonló szakmai egyeztetések a jövőben is fontos szerepet töltenek be természeti értékeink megőrzésében.

forrás: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.

Bár a kőris hajtáspusztulás már a 2010-es évek óta jelen van Magyarországon, csak az elmúlt néhány évben vált komoly problémává. Az okok közt találjuk a 2022-es aszályos évet, mely legyengítette a hazai kőrisfaállományokat, illetve a 2023-as csapadékos évkezdetet, ami kedvezett a gombás fertőzés elterjedésének – írja a az agrarszektor.hu. Ezt erősítette meg portálunknak Tölgyfa Gábor, a Nyírerdő Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese, akit arról kérdeztünk, Szabolcsban milyen gondokat okoz a gombafertőzés.

A gombás fertőzés miatt csökkent a terület és az állomány mennyisége 

A Nyírerdő Zrt. Hajdúban és Szabolcs-Szatmár-Bergben is kezel kőrisállományt, a szabolcsi erdők 3 százalékát adják a kőrisek. A legtöbb a szatmár-beregi tájegységeken található, de van belőlük Tiszadob és Nyírbátor környékén is. 

Sajnos nálunk is csökkent a kőrisesek területe és mennyisége, elsősorban a szóban forgó kőris hajtáspusztulás miatt. Az elegyetlen kőrisesekben okozott nagyobb és látványos kárt a betegség, és miután ezen erdőrészleteket más fafajra cseréltük le, csökkent az állomány mennyisége – fogalmazott a Nyírerdő Zrt. szakembere. 

Tölgyfa Gábortól megtudtuk, körülbelül 8-10 éve van jelen kőriseseinkben a betegség és ezek a fafajták folyamatosan pusztulnak el. 

A teljes pusztulás oka több összetevőből áll:

• egyrészt a klímaváltozás hatására (csapadékhiány, átlaghőmérséklet emelkedés és hőstressz-események gyakoribb megjelenése) gyengébbek lesznek az állományok és spontán száradás is előfordul, 
• másrészt így a gombafertőzés könnyebben okozza az egyedek pusztulását. 

A műszaki vezérigazgató-helyettes szerint érdekes, hogy kortól független a betegség megjelenése és károkozása. Mivel a térségünkben lévő kőrisesek vizes termőhelyeken helyezkednek el, a csapadék- és a talajvízszint-csökkenés is érzékeny változást jelent.

A megelőzéssel és a védekezéssel kapcsolatban Tölgyfa Gábor szomorú hírt osztott meg, miszerint nem igazán tudnak mit tenni ellene. A szakma most abban bízik, hogy előbb utóbb sikerül majd a gombával szemben ellenállóbb egyedeket találni, és ezekből szaporítóanyagot szerezni, ám egyelőre még nem állnak rendelkezésre ilyen rezisztens példányok.  

Addig is azt lehet tenni, hogy az erdők felújításánál kerülni kell az elegyetlen kőrisesek kialakítását, de a fafajról lemondani nem szeretnénk, és nem is indokolt. Elegyfaként továbbra is használjuk, elsősorban üdébb tölgyeseink kísérő fafajaként – fogalmazott a Nyírerdő Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese.

A szakember általánosságban úgy látja, a természeti adottságokat nem lehet emberi módon felülírni. Csak alkalmazkodni tudnak hozzá, illetve a szakmai ismereteiket felhasználni a lehetséges technológiákban, a fafajpolitikában és a mikrokörnyezeti rendszerek feltérképezésében. 

Mit lehet tenni, hogy a szabolcsi erdőket megvédjék a gombafertőzésektől?

A legfontosabb a termőhelynek megfelelő fafaj kiválasztása, ami lehet őshonos, de szóba jöhetnek nem őshonos fafajok is (nem védett területeken). A fafaj, illetve fafajok mellett azok elegyaránya meghatározó még. 

Általánosságban: az elegyes erdők előtérbe helyezése minden célállománytípusnál növeli az ellenállóképességet. A fiatal erdőfelújítások ápolási technológiájában is változtatnak a Nyírerdőnél, mellyel a csökkenő csapadék visszatartása és jobb hasznosulása a fő cél. 

Nagyon fontos lépés lenne a meglévő vizek lehetőség szerinti visszatartása, mellyel a kiszáradó talajokon lehetne segíteni a talajvízszint további csökkentésének gátlásával, esetleg emelésével. Kutatási területként lehetséges az, hogy rezisztens egyedek magjából nevelünk csemetét és ezt alkalmazzuk erdősítéshez – sorolta Tölgyfa Gábor.

forrás: SZON

A kőrispusztulást egy inváziós gombafaj, a Hymenoscyphus fraxineus okozza. A betegség Európa-szerte súlyosan veszélyezteti a kőriseket, Magyarországon 2008 óta ismert.

A kutatásban 125 kiválasztott hazai törzsfát elemeztek genetikai módszerekkel. Az alkalmazott genetikai markerekkel minden faegyed egyedileg azonosítható („genetikai ujjlenyomat”). A módszer alkalmas volt a két érintett hazai taxon, a magas kőris és a magyar kőris elkülönítésére is.

Miért fontos ez a gyakorlatban?

A jó egészségi állapotú kőris egyedek kiválasztása segítheti a kőrisállományok megőrzését.

A törzsfákból később olyan magtermő ültetvények hozhatók létre, amelyek hozzájárulhatnak a kőrisek hosszú távú fennmaradásához.

A fajok és esetleges hibridek pontos azonosítása fontos ahhoz, hogy a megőrzési programok és a jövőbeli szaporítóanyag-források megfelelő genetikai alapokra épüljenek.

A genetikai vizsgálatok erre vonatkozó eredményei megalapozhatják a kőrispusztulással szemben ellenálló szaporítóanyag előállítását.

A teljes tanulmány elérhető itt: https://doi.org/10.3390/f17030350

Szerzők: Molnár Csilla Éva, Cseke Klára, Koltay András, Lados Botond Boldizsár, Majsai Erika, Köbölkuti Zoltán Attila, Nagy László

A kutatás a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg.

forrás: SOE ERTI

A kőrishajtások pusztulását egy Ázsiából származó gombabetegség okozza, ami az 1990-es években jelent meg Európában, Magyarországra pedig a 2010-es évek elején jutott el, azóta viszont egyre súlyosabb a kártétele – ismertette az Agrárszektor megkeresésére Rittling István. A Pilisi Parkerdő Zrt. budapesti erdészetének vezetője elmondta, hogy korábban már ők is találkoztak a nyomaival, de körülbelül 2023-tól lehet azt mondani, hogy nagyon erősen sújtja a terület kőrisállományait. Ennek a szakember szerint az lehet az oka, hogy a 2022-es egy nagyon aszályos év volt, ami megviselte a hazai állományokat, a 2023-as esztendő viszont egy csapadékosabb, a gomba számára kedvezőbb időjárással indult, ami már legyengült kőriseket talált. Azóta pedig egyre több helyen, és egyre súlyosabb mértékben látják a betegség nyomait – tette hozzá.

Rittling István elmondta, hogy a gomba spórája a hajtásokon keresztül tud bejutni a növény szervezetébe, és azonnal elkezdi az egész fát behálózni. Először csak a friss hajtásokon lehet látni a nyomait, de utána a gyökerektől kezdve a fa egészében elindul egy pusztulási folyamat. Ennek pedig elsőre nincs semmi komolyabb előjele: egyik évben még egészségesnek tűnik a kőrisfa, a következő évben már elkezd fonnyadni és hervadni, illetve sötét foltok jelennek meg a hajtások végén, a következő évben már csak a hajtások fele jelenik meg, aztán egyszer csak kidől a fa, mert már elpusztultak a gyökerei.

A szilfa sorsára juthat a kőris Magyarországon

A helyzet súlyosságát illetően a szakember elmondta, hogy a betegség egész Magyarországon jelen van, és mindkét hazai fafajt, a magas kőrist a magyar kőrist is érinti. Az erdészeti ágazat abban bízik, hogy előbb utóbb sikerül majd a gombával szemben ellenállóbb egyedeket találni, és ezekből szaporítóanyagot szerezni, de egyelőre még nem állnak rendelkezésre ilyen rezisztens példányok. Ezért az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy az amúgy döntően elegyfafajnak számító kőris aránya jelentősen le fog csökkenni a faállományokban. Rittling István rámutatott, hogy korábban ugyanez a folyamat játszódott le a szilfával, amit a szilfavész gyakorlatilag kisöpört az erdőkből.

Várhatóan a kőrisnél is egy jelentős csökkenés lesz, és amikor már olyan kevés lesz belőle, hogy a gomba a fafaj ritkasága miatt nem fog tudni könnyen egyik példányról a másikra átterjedni, akkor lelassul, vagy teljesen meg is torpan majd a fertőzés – jelezte a szakember.

Nem igazán lehet védekezni a betegség ellen

Arra a kérdésre, hogy lehet-e valamilyen módon védekezni ellene, Rittling István elmondta, hogy az erdőkben nincs lehetőség erre. A Pilisi Parkerdő Zrt. döntően védett, illetve Natura2000 oltalom alatt álló erdőkben tevékenykedik, így náluk az fel se merülhet, hogy permetezzenek, vagy más módon beavatkozzanak, és egyelőre semmiféle szer vagy eszköz nem áll rendelkezésükre a gomba ellen. A szakember szerint ugyanakkor a fertőzés sebessége lassítható lehet az elegyes erdők alkalmazásával, vagy ilyen erdők telepítésével. Mint mondta, ha egy tisztán kőrisállományban megjelenik a betegség, akkor sokkal gyorsabban és sokkal nagyobb mértékű pusztítást képes végezni, mint ha egy olyan állományba jut be, ahol például csak 5%-os a kőrisek aránya, és mellettük még 13 másik fafaj van jelen a területen. Itt a terjedés jóval lassabb lesz, az okozott kárról nem is beszélve.

forrás: AgrárSzektor

A növénybetegségre egyelőre nincs gyógyír, jelenleg még megoldhatatlan növénykórtani kihívás. A betegség megállíthatatlan gyors terjedése miatt hazánkban – és egész Európában is – az egyik legjelentősebb erdészeti problémaként tartják számon.

A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőterületein a kőrispusztulás által okozott kárfelszámolásainknak a napi állását is áttekintettük a tavaszi erdőművelési munkáink szokásos átfogó ellenőrzése során. A Gyulaj Zrt. Pincehelyi Erdészetének Simontornya-Pincehely között végigfekvő erdőségeiben a kőrispusztulás a kiszáradt, kidőlő fáinak veszélyes fakitermelése és a területről történő leközelítése megtörtént. Mindez úgy, hogy – a betegséggel nem veszélyeztetett, ezért szép növekedésű – más fafajok, pl. a mezei juharok, az ezüsthársak, a szilek, a csertölgyek, a kocsányos-, és kocsánytalan és az olasz tölgyek szép egyedeit megvédve, a törzssérüléseiket elkerülve közelítettük le a területről.

Örömteli, hogy az elültetett kis facsemeték a meredek oldalakon és a völgyekben kialakított pásztákban 7-9 féle fafajból elegyesen kerületek a talajba, nagyon nehéz és megfeszített emberi kézi munkával.

Várjuk már nagyon az esőt, a kiadós áztató csapadékot, mert a szép megeredésükhöz ez elkerülhetetlen!

forrás: GYULAJ Zrt.

Miután tavaly több jármű is megrongálódott a Normafa melletti parkolónál, megvizsgálták a fákat, és kiderült, hogy gombás fertőzés miatt dőlnek ki a kőrisek. Az önkormányzat közölte, hogy a balesetek és a károk megelőzése érdekében kivágják az instabillá vált, beteg fákat.

Koltay András, a Soproni Egyetem tudományos főmunkatársa szerint a gomba alapvetően a magas és a magyar kőrist támadja, mérsékelten fertőzi az amerikai kőrist, a virágos kőris pedig rezisztens a betegségre. A kórokozó a levélnyélen keresztül fertőzi a fás részt, a fiatalabb hajtásokon ez barnás, narancssárgás elszíneződés formájában jelentkezik. A szakértő szerint elhal az ág, a vessző, a visszafertőződés miatt pedig tovább pusztul a korona.

Koltay azt mondta, hogy amíg a fiatal kőrisek viszonylag rövid idő alatt elpusztulhatnak, addig az idős fáknál ez lassú folyamat. Az idősebb kőriseknek nagyobb a lombkoronájuk, ezért nem annyira egyértelmű és látható a tünet. A szakértő szerint nem lehet megállapítani, hogy mekkora károkat okoz a betegség a hazai kőrisállományban, mert a rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hány hektáron találtak fertőzött, beteg fákat.

Megkeresésünkre a Pilisi Parkerdő Zrt. azt írta, hogy a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének adatai és az Országos Erdőkár Nyilvántartó Rendszer (OENyR) adatai alapján évről évre emelkedik a károk mértéke a hazai kőrisállományban. Mint írták, 2020-ban 1209, 2021-ben 1976, 2022-ben pedig már 3292 hektárról jeleztek károkat. „2023-ban összesen 6230 hektárt, 2024-ben 4200 hektárt érintett a kőrispusztulás” – írták, hozzátéve, hogy a károk nem kizárólag a gombás fertőzés miatt következtek be.

Ráadásul nemcsak kéregfekély pusztít a hazai kőriseknél, hanem tőkorhadás is jelentkezik országszerte. Koltay azt mondta, ezt is folyamatosan vizsgálják, de még nem tudták megállapítani, van-e összefüggés a két betegség között.

A szakértő szerint azért sem lehet megbecsülni, hogy hány kőris pusztult el a betegség miatt, mert a kőris elegyfafaj – a tölgyet például gyakran vegyesen ültetik kőrissel. Ugyanakkor a gombás fertőzés mindenütt felüti a fejét, ahol az érintett kőrisfajok találhatók. Koltay megjegyezte, hogy emiatt az ártéri területek kifejezetten fogékonyak a betegségre.

„Lehet, hogy a hazai kőriseinknek a túlnyomó része el fog pusztulni”

– mondta Koltay András arról, hogy hosszú távon milyen hatással lehet a betegség a hazai, közel 40 ezer hektárnyi magas- és magyarkőris-állományra. A szakértő szerint két lehetőség van: vagy megmaradnak a rezisztens egyedek, amelyek aztán tovább szaporodnak, vagy gyakorlatilag mindent kipusztít a gombás fertőzés. Ha folytatódik a tendencia, és évente több ezer hektár megfertőződik, akkor akár húsz év alatt kipusztulhatnak az érintett kőrisek. Koltay szerint a mostani folyamat hasonlít a szilfák hatvanas évekbeli pusztulásához, melynek következményeként gyakorlatilag eltűntek a hazai szilek.

A szakértő közölte, hogy a gombás fertőzés ellen nincs védekezési eljárás, de a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében keresik a rezisztens egyedeket, mert úgy tűnik, hogy a magas kőrisek között is vannak egészséges fák. Koltay szerint a rezisztens fák beazonosítása után a nemesítők megpróbálják vegetatív úton szaporítani az ellenálló csemetéket. Azt reméli, hogy idővel lesznek olyan rezisztens egyedek, amelyek szaporításával tudják ezt a problémát csökkenteni.

forrás: telex

Budapesten, a Városmajorban 92 veszélyes fát jelöltek meg kivágásra. Szomszédaink, a bakonybéli bencések pedig tízet. Mindannyian szem előtt tartjuk a biztonságot és az ökoszisztéma védelmét. Itt Zircen, az arborétumban is ezen dolgozunk lassan egy éve.

A belső korhadás és instabil gyökérzet olyan előrehaladott szerkezeti leépülést és károsodott fatörzset eredményez, amelyet mindenképpen kezelni szükséges. Igaz ugyan, hogy az elkorhadt, elhalt fák fontos szerepet töltenek be az öreg parkok életében, ám amikor a fatest olyan nagy része hal el, hogy a koronát nem tudja megtartani, akkor bizony felmerülhet a kidőlés kockázata.

Esetünkben beláttuk, hogy kőriseinket a legjobb szándék ellenére sem tudjuk megmenteni. Nehéz szívvel hoztuk meg tavaly ősszel a döntést, de az idő és az óvatosságunk ismét minket igazolt.

Bebizonyosodott, hogy a klímaváltozás következtében a kőrisfákat megtámadó veszélyes gombabetegség elterjedt és megjelent a zirci arborétum fái között. Szakértőink 2019-ben olvastak először a híres, lébényi kőriserdőt megtámadó kórokozóról. A megfigyeléseik visszaigazolták, hogy a növények teljesen védtelenek a gyorsan terjedő fabetegséggel szemben. És a fertőzés – ahogy az várható volt – nem állt meg a lébényi erdőnél, szétterjedt a Bakonyban és megjelent a zirci arborétum kőrisfái között is. Riasztó hír, de akár teljesen kipusztulhat Magyarországon, sőt egész Európában is a kőrisfa.

Sajnos semmilyen emberi, tudományos módszer nincs a védekezésre. A természet bölcsességére és a Teremtő mindent elrendező akaratára hagyatkozhatunk csupán. Ami nem azt jelenti, hogy ölbetett kézzel nézzük a pusztulást, hanem azt, hogy a háromszáz éves arborétumunk megőrzése a mi felelősségünk.

Ebben a feladatban az első fázis végére értünk: kiemeltük a szakértők által megjelölt kőrisfákat.
Ahhoz, hogy a zirci kert megújulva várhassa a tavaszt és az érkező vendégeket, tovább folytatódnak az állagmegóvási munkálatok.

A következő időszak főbb feladatai: az arborétum területének megtisztítása, növény- és faápolás, valamint az utak helyreállítása lesz.

forrás: Zirci Ciszterci Arborétum

Ahogy arról korábban beszámoltunk, sajnos a Normafán is megjelent a kőrishajtás-pusztulás nevű betegség, amelyet egy Ázsiából behurcolt gombafaj okoz. A fertőzés elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist érinti.

A fertőzés a gyökérzetet is károsítja, amely ennek következtében teljesen elhal, így a fa elveszíti stabilitását, és akár enyhébb szél hatására is kidőlhet.

A kidőlő, beteg fák nemcsak az erdőlátogatókra jelentenek veszélyt, hanem a környezetükben álló, egészséges fiatal fákat is károsíthatják.

Az tavalyi évben több gépjármű, köztük egy rendőrautó is megrongálódott a kidőlő fák miatt, ezután indult el a fák vizsgálata, amelynek során kiderült, hogy a gyökérzetet támadó gombafertőzés áll a látszólag egészséges fák kidőlésének hátterében.

A Normafa belső erdőterületein a látogatók a jogszabályok szerint saját felelősségükre tartózkodhatnak. Ezeken a részeken az önkormányzat örökerdő-gazdálkodást folytat, vagyis hagyja érvényesülni a természetes folyamatokat, ezért a fertőzött kőrisfák eltávolítása ott nem történik meg.

A parkoló környezetében azonban más a helyzet, mivel emberek és gépjárművek nagy számban vannak jelen, így elsődleges szempont a biztonság. A beteg, instabillá vált fák kivágása a balesetek és károk megelőzése érdekében szükséges.

A munkálatok biztonságos elvégzése érdekében 2026. március 9-e és 13-a között lezárjuk a Normafa parkolót. Ez idő alatt kérjük, hogy a Gyermekvasút Normafa megállója melletti parkolót vegyétek igénybe.

Köszönjük megértést és az együttműködést!

forrás: Budapest XII. kerület

A kórokozó (Hymenoscyphus fraxineus), amely már a Normafa környékén is felütötte a fejét, elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist támadja meg. A fertőzés első jelei a hajtások hervadása és a rajtuk megjelenő barna foltok, majd a folyamat a gyökerek korhadásával folytatódik, ami végül a fa pusztulásához vezet. A kórokozó az 1990-es években jelent meg Európában, majd a 2010-es évek során jutott el Magyarországra – tudósított az Infostart.

Ha elindul egy ilyen folyamat, akkor jelenlegi ismereteink szerint az érintett fák döntő többsége előbb-utóbb elpusztul – figyelmeztetett Rittling István.

Az erdészetvezető hangsúlyozta, hogy ez a gombafertőzés sokkal veszélyesebb, mint a kőrisbogár okozta kártétel. Míg a bogár csak átmeneti gyengeséget okoz a fáknak, a gomba maradandó károsodást idéz elő a fa szállítórendszerében, és a gyökérzet pusztulásával kezdődik, ami sokáig észrevétlen maradhat. A szakemberek folyamatosan keresik a betegséggel szemben ellenálló kőris egyedeket, de eddig nem találtak ilyeneket.

Ahol fertőzés jelenik meg, ott sajnos jó eséllyel előbb-utóbb megkezdődik a faegyedek kipusztulása – magyarázta Rittling István.

A kőris a budapesti erdőknek mindössze 5-10 százalékát alkotja, így a szálanként előforduló egyedek pusztulása nem okoz jelentős változást. Azonban ahol nagyobb csoportokban fordul elő, ott már beavatkozásra van szükség: a veszélyes fákat kivágják, és helyükre más fafajokat telepítenek. A Pilisi Parkerdő szakembere szerint a jövőben várhatóan jelentősen csökken majd a kőris aránya a fővárosi erdőterületeken.

Ha pedig ez a ritkulás bekövetkezik, akkor már nehezebb lesz az említett gombának az egyik fáról a másikra történő átterjedése – vélekedett az erdészetvezető, aki a jelenséget az influenzához hasonlította: ahogy az emberek közötti érintkezések csökkenésével mérséklődik a vírus terjedése, úgy a kőrisfák számának csökkenésével a gombafertőzés terjedési lehetősége is korlátozódik.

Jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony védekezési módszer a kőrishajtás-pusztulással szemben. Pozitív változást a rezisztens egyedek megtalálása és felszaporítása jelenthetne, ami lehetővé tenné olyan kőrisek telepítését, amelyek képesek ellenállni a pusztító gombabetegségnek.

forrás: AgrárSzektor