A Petőfi bicentenárium alkalmából döntött úgy a nagymúltú civil szervezet, hogy az erdészek országos összefogásával emlékeznek meg híres költőnk természethez fűződő kapcsolatáról. Petőfi Sándor 1841 őszén átmenetileg felhagyott a vándorszínészettel, és Mohácsról Sopronba ment. Útvonalán – a Magyar Költészet Napján – április 11-én egy napon 7 helyszínen ültettek fát az Országos Erdészeti Egyesület tagjai a Kaposvári Helyi Csoport felhívására. (Kaposvár, Szigetvár, Tamási, Kaszó Pápa, SZOMBATHELY, Sopron)

A Szombathelyi Erdészeti Zrt. Saághy István Erdészeti Információs Központjának parkjában a helyi csoport tagjai egy kocsányos tölgyet ültettek el Petőfi Sándor emlékére.

A Magyar Költészet Napját 1956-tól ünnepeljük, de csak 1964-tól április 11-én, József Attila születésnapján. Kardos Bendegúz, az OEE Szombathelyi Helyi Csoportjának elnöke ismertette az ezen a napon megtartott, a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódó dunántúli egyesületi faültetések apropóját, majd az erdésztársaknak útravalóul elszavalta Petőfi Sándor: Erdőben című költeményét.

Varga Péter, a helyi csoport tagja Petőfi természetszeretetéről valló A hegyek között című versből idézett, és a költő természethez fűződő kapcsolatát emelte ki. Mint mondta, számtalan versének ihletője volt a természet a hazaszeretet és a szerelem mellett. Petőfi a segesvári csata előtt egy körtefa árnyékában pihent meg, a fa utódjából Kovács Gyula erdész és pomológus oltványokat nevelt, amelyekre Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig az önkormányzatok, helyi közösségek pályázhattak.

Szabolcs-Szatmár megyében pedig egy kocsányos tölgy alatt született meg A Tisza című vers. A helyszínt később a költemény alapján beazonosították, és bár a tölgyfa 1996-ban elpusztult, a magoncaiból csemetéket neveltek. Ugyanilyen kocsányos tölgyet ültettek el most az erdészeti egyesület helyi csoportjának tagjai a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Saághy Parkjában.

A megemlékezés az erdész himnusz közös éneklésével zárult.

forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Petőfi Sándor Szeberényi Lajoshoz írt levelében 1841 őszén arról mesélt, miként telt vándorútja Mohácson, Pécsen, Szigetváron, Kaposváron, Keszthelyen, Sümegen és Szombathelyen keresztül Sopronig, onnan Pozsonyba, majd Pápára. Ennek apropóján határozott úgy az Országos Erdészeti Egyesület Kaposvári Csoportja, hogy felhívást intéz az út állomásainak további egyesületi helyi csoportjaihoz egy közös megemlékezés megrendezésének reményében. A kezdeményezéshez hat település – Szigetvár, Tamási, Kaszó, Pápa, Szombathely és Sopron – csatlakozott.

A pápai programon az ünnepség a Hagyományok Hegyén Petőfi Sándor Erdőben című versének felolvasásával kezdődött, majd Patocskai-Lunk Eszter, az egyesület helyi csoportjának titkára köszöntötte a megjelenteket és beszélt a kezdeményezésről. A rendezvényen Tóth Kálmán, a Hagyományok Hegye Egyesület elnöke olvasta fel Petőfi 1842. július 7-én Pápán írt levelét Szeberényi Lajosnak, a műsort Patocskai Panna szavalata zárta.

Ezt követően Stubán Zoltán, az Országos Erdészeti Egyesület pápai csoportjának elnöke és Tóth Kálmán körtefát ültetett el, melyet emléktáblával jelöltek meg. 

forrás: VEOL

„…Három hónapig színészkedtem, társaságunk tönkre jutott, s én „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem” elbúcsúztam a színészettől Mohácson (de ha isten segít, nem örökre) s per varios casus et tot discrimina rerum Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba értem. …” – szól a költő megemlékezése Szeberényi Lajoshoz írt levelében 1841 őszén tett útjáról.

Ennek apropóján határozott úgy az Országos Erdészeti Egyesület Kaposvári Helyi Csoportja, hogy felhívást intéz az út állomásainak további egyesületi helyi csoportjaihoz egy közös megemlékezés megrendezésének céljából. A kezdeményezéshez további 6 település csatlakozott, így Kaposvár mellett Szigetváron, Tamásiban, Kaszón, Pápán, Szombathelyen és Sopronban is egy időben zajlott az esemény.

A Petőfi 200 programsorozathoz az Országos Erdészeti Egyesület is csatlakozott, így a magyar költészet napján a költő tiszteletére egy házi berkenyét ültettünk el az Erdő Házában, illetve egy emléktáblát is állítottunk – mondta el Köveskuti Zoltán, az egyesület soproni csoportjának elnöke.

Az emlékfaültetésen a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának óvodapedagógus hallgatói is közreműködtek.

Fontosnak tartjuk, hogy a hallgatókat is bevonjuk a természethez kötődő programokba. A mai eseményen a költészet és az erdő kapcsolatára is emlékeztünk

– hangsúlyozta dr. Hartl Éva egyetemi docens.

A rendezvénysorozathoz a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. is örömmel csatlakozott. A programok során néhány jeles vers kíséretében a résztvevők megemlékeztek a költő rövid, ám annál tartalmasabb életéről.

forrás: SopronMédia

A faegyedek adattárba rendezéséhez a fafaj meghatározása után a 130 cm magasan, úgynevezett mellmagasságban mért kerület, a környezetében elfoglalt hely, egészségi állapot és a térképi koordináták kerülnek felvételre. E mellett a famatuzsálem jellemző alakjáról, habitusáról fénykép is készül.

Fás legelők, illetve maradványaik jellemzően a Nemesnép-Belsősárd-Lenti-Letenye-Nagykanizsa-Nagyrécse vonal mentén kerültek felvételre, de jelentősnek számítanak Orosztony, Kacorlak és Szentpéterúr határában lévők is. A fafajösszetételükre jellemző a kocsányos tölgy, cser és vadkörte alkotta elegy. A felhagyott legeltetés, a kaszálások elmaradása miatt évtizedek alatt beerdősültek, a generációkkal fiatalabb fák belenőnek a matuzsálemek koronájába. Utánpótlásuk erősen kérdéses, mivel az erdőgazdálkodás során természetesen nem legelőerdőt kívánnak létrehozni. Ettől függetlenül az erdőgazdálkodók nagy része megbecsüli erdejében ezeket az öreg példányokat. Természeti értékük jóval nagyobb, mint amennyi gazdasági hasznot hoznának. Méretükből kifolyólag már csak mozgatásuk is körülményes lenne, nem beszélve az esetleges negatív társadalmi megítélés miatti bonyodalmakról.

Az erdőgazdálkodás során némelyik fa kivívja magának az tiszteltet, ami miatt megőrzik. Ennek számos oka lehet, például egyedi alak, tájékozódási pont, gyülekezési hely, vagy csak egyszerűen, mint mementót, megőrzik az utókornak. Az ilyen egyedek többnyire magányosan, szórványosan fordulnak elő az egész megyében, miközben mellettük már egy új erdő növekszik.

Szakrális helyeken, temetők, templomok, kápolnák körül, parkokban is találkozhatunk óriási fákkal. Ezeken a helyeken jóval nagyobb esélyük van az idős példányoknak, mivel károsodásuk esetén faápolók szakszerű segítségével esélyt kaphatnak a regenerálódásra. Megőrzésükre és utánpótlásukra talán ezeken a helyeken van a legnagyobb esély.

Szőlőhegyeken jellemzően a szelídgesztenyék érnek el magas kort és nagy méreteket, de mindenképpen meg kell említeni a mára ritkának mondható, egyik védett fafajunkat, a házi berkenyét. Apró körtére emlékeztető gyümölcse barnára éretten kiváló ízű, és jó vitaminforrás, a naspolyához hasonlatos. Újra felfedezése a divatosabb gyümölcsök körébe vihetne egy kis változatosságot. Pálinkának is felhasználható, igazi ritkaság.

Sokszor elhangzó kérdés, hogy hány éves lehet az adott fa. Erre sokszor lehetetlen pontos választ adni. A fák mérete függ az adott fafajtól, a környezetétől, a termőhelytől. Nem ritka, hogy egy több száz évesnek becsült fa kidőlése után megszámolt évgyűrűi alapján még a 100 évet sem éri el. Azért a magányosan álló 6-7 m kerületű tölgyek, gesztenyék valószínűleg meghaladják e kort. Míg a vadgyümölcsök, molyhos tölgyek szerényebb méreteket érnek el, évgyűrűszerkezetük jóval sűrűbb, mivel lassabb növekedésűek

Íme néhány kiemelkedő méretű és szépségű fa a megmért félezernyiből:

A Nénai tölgy 767 cm kerületű, jellegzetes famatuzsálem alakjával minden látogatóját lenyűgözi. Koronájának kisebb része elhalt, törzséről kéregdarabok váltak le, de azért büszkén áll a réten. Kora és mérete miatt sok élőlénynek jelent táplálékot, búvó-, illetve szaporodóhelyet. Fájában nagy hőscincérek, szarvasbogarak lárvái élnek, lombját különböző rovarok fogyasztják, melyek vonzzák az őket fogyasztó pókokat, énekes madarakat, fakopáncsokat. Hangyák járta törzse gombák, mohák és zuzmók otthona.

Borsfa határában álló 642 cm kerületű kocsányos tölgy mellett áll néhány méretesebb vadkörte is, ők élvezhetik még a körülöttük lévő gyepen legelő nyáj társaságát.

Kacorlak legelőjén rendhagyó módon csak vadkörte példányok alkotják a fás legelőt. Tavasszal a 39 körtefa fehér virágkoronájával szemet gyönyörködtető látvány. A fák egészségi állapota igencsak változó. A kiszáradó félben lévőtől a villámcsapás nyomát viselő fán át az életerős, bő termésű fákig széles a paletta.

Lentiszombathely vasútállomása mellett található egy Mária szobrocskát őrző fa. Környezete rendezett, sokszor díszítik virágokkal, a kis padon pedig megpihenhetnek az elcsendesedni vágyók. A fát villámcsapás érte, sok helyen korhadt, üreges, de tölgyhöz méltóan állja még a próbát. Körülötte egykori fás legelőről árulkodnak a megtermett gyertyánok, tölgyek, juharok. A legeltetés felhagyása után kialakult erdő fiatalabb fái belenőttek a koronájukba.

Teskánd mellett az Ilona-kápolnánál négy és fél méteres kerületű kislevelű hárs emeli a festői látványt. Virágjaival sok méhet vonz magához.

A felsorolást még lehetne folytatni, de aki többet szeretne megtudni a fákról, annak javasoljuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által – mondhatni hagyományteremtő szándékkal meghirdetett – tavasszal és ősszel tartandó „Csemetétől a famatuzsálemig” elnevezésű túrákon való részvételt.

A munka folytatódik, koránt sincs még vége e nagy örökség felmérésének. Az egykori fás legelők megmaradt töredékei, képesfák, kápolnák, temetők melletti fák koruk és méretük miatt is kivívják maguknak a környezetükben élő közösségek tiszteletét, megbecsülését. Kulturális, tájképi összekötő kapcsok időben és térben, ember és természet között. Jelentőségük sokszor csak elvesztésük után tudatosul, de ekkor pótolhatatlan űr marad utánuk. Óvjuk, védjük hát őket, mert különös átjárók ők elementáris erejű élni akarásukkal a múlt, a jelen és a jövő között!

forrás: BFNP