Ezekre a jó példákra véleményünk szerint óriási szükség van, mivel az egyre szélsőségesebbé váló időjárásunk számos új vagy a korábbiaknál nagyobb kihívás elé állítja az erdőgazdálkodókat. Meggyőződésünk, hogy ennek egyik legjobb útja az, ha a természettel együtt dolgozunk, a természetes folyamatokat támogatva gazdagítjuk erdőink természetes ökológiai rendszerét.

A munkát segítendő egy klímaadaptációs útmutatót dolgoztunk ki, mely egyszerű irányokat mutatva segíti áttekinteni a gazdálkodónak a klímaalkalmazkodás szempontjából eddig alkalmazott gyakorlatát.

Együttműködő partnereink az ország különböző régióiban elhelyezkedő mintaterületeikre elkészítették klímaadaptációs terveiket, sőt már az első megvalósítási időszak végére is értek, teljesítve olyan beavatkozásokat, amelyektől egészségesebb, a klímaváltozásnak ellenállóbb erdőik lehetnek.

Flamich Gábor kosdi erdejében további lékek nyitásával alakítja ki többkorú, elegyfajokban gazdagabb erdőszerkezetét. A váci, kosdi és nagybörzsönyi mintaterületein található eróziós árkokra is készített olyan, kézi erővel kialakított kis méretű szivárgó gátakat, melyek a hordalék és víz visszatartásával járulnak hozzá az erdőtalaj termőképességének megőrzéséhez. A korábbi aszályos évek tapasztalataiból kiindulva a természetvédelmi kezelő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal egyeztetve tervezte egy kisebb erdei vízállás kimélyítését is, hogy az a vízgazdag időszakban nagyobb mennyiségű vizet tartson vissza az erdőben. Az utóbbi fél év csapadékgazdag időjárása miatt a korábban száraz mélyedés újra vízzel és így élettel telt meg, ezért ezt a beavatkozást a következő alkalmas időszakig elhalasztotta.

Frank Tamás a Heves megyei Bátor határában lévő erdei- és feketefenyő elegyes erdejében egészen más kihívásokkal küzd: célja, hogy az erdőrészletet gyakori készletgondozó fahasználat mellett, a területen természetesen megjelenő őshonos fafajú újulatra és a meglévő idősebb elegyfa egyedekre alapozva átalakítsa. Ennek érdekében olyan beavatkozásokat végzett, melyek az újulat megerősödését segítik, például:

• kisméretű lékek (≤ 100 m2) nyitása;
• cserjés erdőszegély és őshonos fafajok újulatának vadrágás elleni védelme vadriasztószer csúcshajtásra kenésével;
• őshonos fafajok újulata érdekében fenyők eltávolítása;
• cserjecsoport, alsószintű őshonos fafajok egyedei felett a koronazáródás részleges megnyitása.

Az erdő élőhelyeinek gazdagításával a terület károsítók elleni védekezőképességét szeretné javítani, melynek érdekében a fenyőkre alapozva megnövelte a holtfa mennyiségét, bagoly- és cinkeodúkat helyezett ki; kisebb fakupac-élőhelyeket alakított ki, melyek kedveznek a kistestű gerincesek, mint például a sün, hüllők, kétéltűek megtelepedésének.

Haluska István komlóskai gazdálkodó számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy az egyik erdőrészletében a pusztuló lucfenyő egyedeket fokozatosan kiváltsa elsősorban az őshonos fafajok például kocsánytalan tölgy, juharok, kőrisek természetesen megjelenő facsemetéire alapozva.  Ez önmagában is komoly kihívást jelent, de a lucfenyők pusztulásával létrejött területen megjelentek az intenzíven terjedő idegenhonos vörös tölgy magoncai, ezek elterjedésének megakadályozása külön figyelmet igényel. Ez egyrészt a vörös tölgy csemeték kézimunka-igényes eltávolításával, másrészt az őshonos cserje és fafajok támogatásával, a természetes, változatos és ezáltal ellenállóbb erdőszerkezet kialakításával lehetséges. A projektbe bevont mintaterületein „A, B és C” típusú madárodúkat és szajkóládákat helyezett ki, ami az erdők élőhely kínálatának fejlesztése mellett az őshonos kocsánytalan tölgy újulat megerősítését is segíti.

Laczkó Péter füzérkajatai erdeiben a klímaadaptációs tervben meghatározottak szerint elvégezte az álló holtfák és a habitatfák kijelölését. Az erdő szerkezetének és fafajkészletének változatosabbá tétele érdekében lékeket nyitott, teret adva a természetes úton megjelent őshonos facsemeték megerősödésének. A természetes újulatot nemes elegyfajok magjainak beültetésével egészítette ki. A kialakított lékek ápolására eddig nem volt szükség, de folyamatosan figyelemmel kíséri a felújulást, és ha szükséges, akkor elvégzi a szükséges ápolási munkákat.

Jelenleg a holt faanyag számbavétele és az élő fák gyűrűzése zajlik párhuzamosan. A lékek bekerítésére csak ezután kerül sor. A felsorolt munkákat egyedül végzi, mivel a térségben egyre nagyobb problémát jelent az erdei munkások hiánya.

forrás: WWF Hungary

Képgaléria a kosdi erdőből >>>

Nem az a baj, ha van fakitermelés

Mielőtt belekezdenék a részletekbe, a cikk elején fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi hetekben érezhető, ágazatok közötti feszültségnövekedésnek nyoma sem volt a terepi program során. Természetesen felvetődött a fakitermelés fokozásának kérdése, amit a természetvédelmi szervezetnél az ökológiai hatásai miatt sajnálatosnak tartanak, ugyanakkor azt is elismerték, hogy a jelenlegi helyzetben egyértelmű, hogy az ország energetikai függetlenségéhez nagyban hozzájárul a tűzifa is. A WWF-elismeri az erdőgazdálkodás fontosságát, de hangsúlyozták, hogy a természetszerű erdőink kezelésének intenzitása és módja terén is nagy lépéseket lehetne tenni a fenntarthatóság irányába. Főleg, hogy ideális esetben az erdők természeti értékeinek megóvása lehetne a kiemelkedő cél – amit a társadalom és a politika is egyre inkább megfogalmaz.

Miközben érzékelhetően nagy az igény a fára, mint energiaforrásra, Bódis Pál meggyőződése szerint a tűzifa-igény akár a felére is csökkenhetne, ha a házak, épületek korszerűsítve lennének, így a fakitermelés fokozása helyett már középtávon a lakossági energetikai fejlesztéseket – például szigetelési programokat, nyílászáró-cseréket tartják előremutatónak.

Nagy a nyomás

„Szélsőségesen nagy nyomás van az erdőkön. A jelenlegi extrém tűzifa igényen túl az idei nyár a mezőgazdasági, de az erdészeti szektorban is riadalmat keltett, mindez pedig intő jel lehet, hogy a megszokott, évszázados technológiák nem biztos, hogy minden esetben fenntarthatók maradnak” – fogalmazott Bódis Pál, rátérve a szakmai nap központi témájára, a klímatudatos erdőgazdálkodásra.

A WWF Magyarország a CLIMAFORCEELIFE program segítségével próbál hozzájárulni a hazai erdők természetességének javításához, és ezzel növelni azok ellenállóképességét. A régió országaiban (Szlovákia, Magyarország, Bulgária) nagy kiterjedésű mintaterületeken erdőgazdálkodókkal együttműködve olyan erdőkezelési megoldásokat próbálnak ki, amelyek ezeket a célokat valósíthatják meg – legyen szó vízvisszatartásról, a fafaj-összetétel növeléséről vagy éppen a szerkezeti összetétel gazdagításáról. Ezekről láthattam konkrét példákat a kosdi erdőrészletben.

A legfontosabb alapelv, hogy a projekt során a gazdálkodás áll a középpontban. Nem a természetvédelemnek rendelnek alá mindent, hanem az ökológiai szempontokat figyelembe vevő fenntartható erdőhasználat eszközrendszerét próbálják fejleszteni. Az erdészeti jogcímek között jelenleg is vannak az erdő természeti állapotának javítását célzó eszközök, ugyanakkor a természeti folyamatokra széles körben alapozó erdőgazdálkodási gyakorlat regionális összehasonlításban is kevésbé elterjedt, ennek gazdasági, piaci lehetőségei ellenére. Leegyszerűsítve tehát a cél az, hogy az erdőgazdálkodó üzletileg is fenntartható módon tudjon gazdálkodni, de mindezt olyan módszerekkel, amelyek jók a biodiverzitásnak, a helyi ökoszisztémának, ezzel együtt pedig a tulajdonosnak/tulajdonosoknak is, hiszen a környezeti hatásoknak jobban ellenálló erdőt kapnak…

A 2018-ban indult CLIMAFORCEELIFE programban két zempléni, egy mátrai és egy Balaton-felvidéki erdőgazdálkodó, valamint a Vác térségében mintegy 500 hektáron tevékenykedő Flamich Gábor vesz részt. A 2013 óta, tehát 10 éve erdészeti tevékenységet folytató villamosmérnök Homolya Gergely erdésztechnikus szakmai segítségével végzi munkáját. Már egészen korán nagy hangsúlyt kapott a környezetkímélő erdőgazdálkodás megvalósítása, az őshonos erdők védelme. Területei jellemzően osztatlan közös tulajdonú erdők, ahol testvérével a többségi tulajdonosok. Ezek 80 százalékban NATURA 2000 területen fekszenek a Cserhát és a Börzsöny hegyoldalaiban. Napjainkra már 400 hektáron átmeneti üzemmódban művelik az erdőket azzal a céllal, hogy örökerdőt alakítsanak ki.

„Nem volt ennyire tudatos az indulás, az eredeti terv az lett volna, hogy valaki majd dolgozik, mi pedig számoljuk a profitot. Hamar kiderült, hogy ez így nem fog menni, sőt azt is láttuk, hogy a hagyományos erdőgazdálkodással azt lehet elérni, hogy jónéhány évente legyen egy impulzusszerű nagy bevétel, míg a köztes időszakokban csak költünk az erdeinkre. Az volt a célunk, hogy a területeink folyamatos bevételt nyújtsanak. A 10-20 évente történő gyérítések, vágások helyett az örökerdőkben néhány évente lehet profitot realizálni. Ezért döntöttünk az átalakító üzemmód mellett. Megvolt az utolsó végvágásunk is egy 8 hektáros területet” – kezdte felvezetőjében Flamich Gábor, aki gyorsan hozzátette, hogy ennek is megvolt az oka. Az így realizálódó bevételből finanszírozták ugyanis az átállás kezdeti, jelentős költségeit: az utak kialakítását, a kerítések megépítését, a sorompók telepítését, illetve részben a jelenlegi géppark kialakítását.

Végvágásban

Talán előre szaladok egy kicsit, de ha már a végvágott terület felvetődött, akkor érdemes beszélni erről is. A szokottnál ugyanis jóval több hagyásfa, makkvető fa van a letermelt kosdi erdőben, ami így a jellemző vágásterületeken megszokottnál nagyobb árnyalást nyújt a csemetéknek. Ez a meleg, aszályos időszakban különösen hasznos lehet. Szembetűnő az is, hogy az újulat változatos fajösszetételű. Kocsánytalan tölgy, csertölgy, többféle juhar, és cserjék is bőven előfordulnak, például a veresgyűrűs som. A betűknél azonban minderről többet mondanak az alábbi fotók.

Lékszemle

Az átalakító üzemmód egyik legfontosabb eleme a lékek vágása, amivel az erdő szerkezetét és korösszetételét teszik változatosabbá. A cél egy olyan terület kialakítása, ahol „mindenféle korú” faegyed megtalálható. Bár a lékek fenntartása, ápolása is költség- és munkaerő-igényes, a végvágások esetében a vágástakarításra és az ápolásra még nehezebben lehet embert találni, így Flamich Gábor szerint ebből a szempontból is kedvező lehet ez a módszer.

„Ugyanakkor nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ebbe az egészbe beleugrottam volna, ha nincsen erdő-környezetvédelmi pályázat. A lékek kialakítását, ápolását ebből tudjuk finanszírozni, ami egy költséges feladat” – hangsúlyozta a magán erdőgazdálkodó, aki hozzátette: olyan kísérleteket is megkezdenek, ami során a lékeket nem ápolják, hanem a természetre bízzák a különböző folyamatokat. Nagy kérdés, hogy hatékonyságban ez mit jelent majd, a választ pedig az összevetések fogják megadni. 

„Olyan minőségű erdő kialakítása a hosszútávú célunk, ahol a fát akár szálalással egyenként is ki lehet majd termelni. A kosdi erdőrészben a termőhelyi adottságok és állományjellemzők miatt ez nem realitás, de a Börzsönyben vannak olyan erdeink, ahol 50-100 év múlva az akkori erdőgazdálkodó az egyes egyedeket is kiválaszthatja úgy, hogy az komoly profitot hozhat neki” – fogalmazott Flamich Gábor.

A lékeknél Bódis Pál arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi klimatikus változások miatt nagy hangsúlyt kell fektetni a genetikai sokféleségre. Minél sokszínűbb ugyanis egy terület – ebben az esetben egy lék – annál nagyobb az esély arra, hogy lesznek ellenállóbb egyedek. Jó példa volt erre egy méreteiben impozáns tölgy csemete, amely hamar a többi fölé magasodott. A kisebb társaitól eltérően viszont nem bírta az idei aszályt, és az összes levele leszáradt. Ideális csapadékviszonyok között kiemelkedő egyed válhatott volna belőle, ám a szélsőségeket kevésbé tolerálta, jelenleg pedig ez utóbbi tűnik a hasznosabb tulajdonságnak.

A fajgazdagság is figyelemre méltó a lékekben, ahol megtalálható a molyhos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a gyertyán, a hárs, valamint a különböző juharfajok, illetve a vadgyümölcsök. Minimum 5 faj jelenléte a lékek 50 százalékánál megfigyelhető.

Problémát jelent a nagy vadlétszám, ami ellen a lékeket muszáj körbekeríteni. Kérdésemre a magán erdőgazdálkodó elmondta: történt már olyan, hogy szarvasok bejutottak a leválasztott területre, ahol szinte minden csemetét tarra rágtak, így ezzel komolyan kell foglalkozni, hiszen akár évtizedes munkák is kárba veszhetnek. A folyamatos odafigyelés és karbantartás elkerülhetetlen.

Kellene egy forwarder

A terepi szemle során Flamich Gáborral a gépesítésről is beszélgettem. Mint mondta, fejlesztettek az utóbbi években, egyrészt a fafeldolgozás, másrészt a fakitermelés kapcsán is. Jelenleg egy Zetor traktor és a hozzá kapcsolódó közelítő pótkocsi végzi a logisztikai feladatokat, de ez a kombináció csak a kisebb lejtésű területeken képes hatékonyan dolgozni. A meredek részeknél egyelőre muszáj csörlőt használniuk, de ez érthető módon károsan hat az újulatra.

Ideális lenne egy forwarder, de egy 10 tonnás gép ára is 100 milliós nagyságrendű, amit nem képes kitermelni. A még kisebb méretű forwarderek szintén a terepviszonyok miatt nem jöhetnek számításba. Az sem járható út szerinte, hogy a megvásárolt géppel bérmunkázni járjon, az erdő ugyanis „megeszi az eszközöket”, ami tény. Ha már komoly pénzt fektetne egy forwarderbe, azzal hosszútávon szeretne dolgozni.

A használt gépek esetében pedig az jelenti a problémát hogy a vásárlás után jellemzően újabb hatalmas összeget kell ráfordítani a gépekre, és utána is drágább lenne az üzemeltetés, ami szintén nem éri meg.

Az erdészeti géptámogatás megoldást jelenthet, de a 40 százalékos támogatási intenzitás egy magán erdőgazdálkodónak, aki nem dolgozik bérmunkában túl alacsony. Flamich Gábor szerint a következő ciklusban hasznos lenne 90 vagy akár 100%-os intenzitással gépvásárlási lehetőséget biztosítani annak, aki csak célzottan a saját területén, természetvédelmi, Natura 2000 vagy adott esetben átalakító üzemmódú erdőben dolgoztatná az eszközt.

Vízvisszatartás, klímaváltozás

A terepi rendezvény apropóját adó CLIMAFORCEELIFE projekt egyik kiemelt célja az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóságának növelése. Ennek szerves részét képezi a vízvisszatartás, a lehullott csapadék minél hatékonyabb megtartása.

Flamich Gábor egyébként klímaadaptációs tervében négy célt tűzött ki. Egyrészt a szerkezeti összetétel gazdagítását, amit újabb lékek nyitásával érne el, másrészt a fafaj-összetétel javítását. A fenyves erdőrészekben kétféle módszerrel tervezi ezt elérni. Egyrészt makk alávetéssel, másrészt a természetre támaszkodva, szajkótálcák kihelyezésével. Ugyancsak főleg a fenyvesekben tervezi további madárodúk kihelyezését, és holtfák visszahagyását a biodiverzitás növelése érdekében. Utóbbi egyébként az őshonos fafajú erőrészletekben alapvető gyakorlattá vált.

Ahogy azt már említettem, fontos eleme a pályázatnak a vízvisszatartás, ami azért sem meglepő, mert az abba bevont területek mindegyike dél-nyugati tájolású, tehát éghajlati szempontból kifejezetten kedvezőtlen elhelyezkedésű. A kosdi erdőben a terepi szemlén is láthattam olyan árkokat, vízmosásokat, amelyekben hóolvadáskor, illetve nagyobb esők alkalmával víz folyik. Tervei szerint ezekre az árkokra oszlopokból, farönkökből kialakított szivárgó rönkgátakat építve próbálná megfogni és a lehetőségekhez mérten tárolni a lefolyó vizet.

A gyakorlati megoldás lényegét egy kidőlt fa mellett szemléltette Bódis Pál. A cél ebben az esetben nem az, hogy szabad szemmel látható vízfelületet tartsanak fent a jövőbeli létesítmények, hanem az, hogy megakasszák a hordalékot, jellemzően avart, és az tárolja el a nedvességet. Jól látszott, hogy a kidőlt rönk felett tényleg nedvesek voltak a levelek, amelyek jó hatással vannak az erdő mikroklímájára, míg alatta teljesen száraz volt a talaj is.

A verőcei erdőrészletben egyébként egy helyiek által „tónak” nevezett dagonya is található, amit megpróbálnak ténylegesen helyreállítani, és a területen vizes élőhelyet kialakítani némi kotrással, a lefolyások elzárásával.

A teljes kép érdekében egyébként fontos még megemlíteni, hogy Flamich Gábor erdőrészleteiben folyamatosan zajlik az akácosok felszámolása, a nem őshonos fajok leváltása őshonos növényekre. Egy ilyen területet is láthattam, ahol 4-5 éve termelték le az akácokat – és végeztek fafajcserés szerkezetátalakítást, mely pályázati források felhasználása nélkül aligha lenne lehetséges. 

Előremutató gazdálkodás

Az bizonyított tény, hogy az erdőknek klímakiegyenlítő szerepük van, és jelenlétük, működésük kedvezően hat a mikroklímára. Azt ugyanakkor látni kell, hogy az idén is tapasztalt szélsőségek önmagában az erdőkre is veszélyt jelentenek. Így a hagyományos módszerek felülvizsgálata, a természetközelibb megoldások előtérbe helyezése fontosabb feladat, mint eddig bármikor. Sok vita zajlik arról, hogy ez miként képzelhető el, de ezeket a párbeszédeket a kutatások, gyakorlati tapasztaltok viszik tovább. A terepi program során jó volt látni, hogy egy olyan magán erdőgazdálkodó mutatta be ökológiai szempontból is kedvező tevékenységét, aki erdejéből profitot akar realizálni. Tehát tényleg piaci alapokon nyugszik a gondolkodása, mégis helyet kap abban a fenntarthatóság, a környezetvédelem – nyilván a hosszútávú gazdasági érdekek okán is.

Szintén jó volt látni, hogy olyan módszerek tesztelése zajlik a kosdi és a környékbeli erdőrészletekben, amelyek közelebb hozhatják egymáshoz a sokszor konfliktusos viszonyban lévő természetvédelmi és erdőgazdálkodási ágazatokat. Flamich Gábor rendszere ugyanis – elsőre úgy tűnik -, hogy képes hidat teremteni az erdő különböző funkciói, és így a szakágazatok között is. Legyen szó védelemről, rekreációról, természetmegőrzésről vagy gazdasági tevékenységről.

Ahogy ez az erdészeti szakmában megszokott, tényleges válaszokat sok esetben csak hosszú évek, sőt évtizedek után kapunk, de az első 10 év tapasztalatai mindenképpen előremutatóak. Azt a tényt viszont nem szabad elhanyagolni, hogy jelen állás szerint magán erdőgazdálkodóként egy ilyen rendszert csak támogatások segítségével lehet hatékonyan fenntartani…

fotók, szöveg, Erdő-Mező Online 10-17

Erdeink fontos természeti erőforrások. Jelentőségük a közeljövőben tovább nő majd, nem csak a faanyag iránti növekvő igények miatt, hanem az általuk nyújtott egyre népszerűbb egészségügyi és jóléti szolgáltatások miatt is. Az erdők által biztosított nyersanyagok, az élhető és védelmező környezet azonban egyre inkább veszélybe kerül a klímaváltozás miatt. Magyarországon számos független nemzetközi klímamodell alapján a nyári csapadék mennyisége legalább 25 százalékkal csökken, miközben az éves középhőmérséklet 2,5°C-kal, a nyári átlag pedig legalább 3,5°C-kal emelkedhet. A klímaváltozás hatásainak – szárazság, villámárvizek, kártevők elszaporodása – csökkentésében csak az egészséges és ellenálló erdők lehetnek igazán eredményesek, ezért felkészítésük nagyon fontos.

Magyarország területének kb. egyötödén található erdőborítás. Ennek mintegy 22 százaléka védett vagy fokozottan védett erdő, közel 40 százaléka pedig Natura 2000-es besorolású. Erdeinknek alig több, mint a fele áll őshonos fafajokból, jelentős az idegenhonos fafajokból álló, mezőgazdasági kultúrákra emlékeztető, egy fafajból álló faállományok aránya. Elmondható, hogy erdeink jelentős része komoly kihívások előtt áll. Az eddigi erdőkezelési módszerek felülvizsgálata, megváltoztatása elengedhetetlen erdőink megőrzéséhez, így fenntartva azt a képességüket, hogy megvédjék környezetüket a villámárvizektől, a talajeróziótól, betöltsék szén-dioxid-megkötő és -tároló szerepüket, megőrizzék víztároló és ívóvíz-megőrző képességüket.

A WWF Magyarország a CLIMAFORCEELIFE projekt keretében az ország különböző régióiból négy magán-erdőgazdálkodóval dolgozik együtt, akik olyan erdőkezelési megoldásokat alkalmaznak és próbálnak ki, amelyek segítségével javítható az erdők természetessége és növelhető ellenálló képességük. Közülük 2022. október 11-én Flamich Gábor mutatta be kosdi erdejében, hogy milyen erdőkezelési megoldások alkalmazásával lehet egy erdő ellenállóbb a klímaváltozás hatásaival szemben, és mi szükséges ahhoz, hogy az erdők betöltsék szerepüket a klimatikus hatások mérséklésében.

Az összesen 500 hektárnyi, jórészt egykori TSZ erdőből álló gazdálkodási területen (melyből a kosdi erdő 162 hektár) nagyjából 400 hektáron átalakító üzemmódban gazdálkodnak azzal a céllal, hogy örökerdőt alakítsanak ki, melynek fenntartása hosszú távon is gazdaságos lesz. A túlnyomórészt tölgyekből álló elegyes erdőt – amelynek jellemző fafajai a csertölgy, molyhos tölgy, kocsánytalan tölgy, mezei juhar, virágos kőris, vadgyümölcsök -, tíz éve kezeli tulajdonosa, és számos olyan beavatkozást hajtott végre, amelyek hozzásegítik az erdőt ahhoz is, hogy sikeresen ellenálljon a klímaváltozás hatásainak. Már elkezdődött az erdő szerkezeti változatosságának kialakítása: egyes részeken lékeket alakítottak ki, ahol a megjelent újulatot kerítéssel védik a nagyvadak okozta károktól. A lékek egy részét rendszeresen ápolják, de lesznek olyanok is, amelyeket „magukra hagynak”, így ott a természetes folyamatok alakítják majd ki, hogy hosszú távon mely fajok lesznek az uralkodók. Az erdő egy részén jelen lévő akácosban fafajcserés szerkezetátalakítást végeztek, itt a helyi klimatikus viszonyoknak megfelelő, őshonos fafajokból álló, cseres-tölgyes kialakítása a cél. A több fajból álló, változatos szerkezetű, természetközeli erdő jobban ellenáll majd a klímaváltozás következtében újonnan megjelenő kártevőknek is.

A CLIMAFORCEELIFE projekt keretében vízvisszatartást célzó beruházásokra is sor kerül majd a területen: mesterségesen alakítanak ki szivárgó rönkgátakat, amelyek lassítják a csapadéklefolyást, az eróziót, közvetve pedig a visszatartott nedvesség által növelik a talajaktivitást és így a talaj termőképességét is. A gátak által megfogott víz új élőhelyeket hoz létre és javítja az erdő nedvesség- és páratartalmát, aminek különösen az aszályos időszakokban van nagy jelentősége.

„A CLIMAFORCEELIFE projektben részt vevő magán-erdőgazdálkodók klímaadaptációs tervet készítettek melyeknek célja, hogy a magánerdő gazdálkodók gyakorlati példáin keresztül olyan ökológiai szempontú klímaadaptációs modelleket mutassunk be, melyek gazdaságilag is fenntarthatók, és akár elemenként is átültethetők más erdőgazdálkodók gyakorlatába. Célunk, hogy tevékenységeinkkel, a magyarországi és regionális tudásmegosztás erősítésével hozzájáruljunk a erdeink egészségesebbé, klímaváltozással ezemben ellenállóbbá tételéhez”, mondta Bódis Pál, a WWF Magyarország Erdő programjának szakértője, a projekt magyarországi tevékenységeinek koordinátora.

A magánerdő-gazdálkodók által elkészített klímaadaptációs tervek megtalálhatók a projekt honlapján.

A CLIMAFORCEELIFE projektről:

A 2020-tól 2027-ig tartó „Klímatudatos Erdőgazdálkodás Közép- és Kelet-Európában”, vagyis CLIMAFORCEELIFE (LIFE19 CCA/SK/001276) projekt során a régió erdészeti technológiáit megvizsgálva olyan erdészeti eljárások azonosítására, továbbfejlesztésére törekszünk, amelyek lehetővé teszik erdeink sikeresebb alkalmazkodását a megváltozó, szélsőségesebbé váló klímához. A projekt célja, hogy az azonosított eljárásokat a projektterületeinken a gyakorlatban is kipróbáljuk, környezeti hatásukat megvizsgáljuk összevetve őket a széles körben alkalmazott erdészeti gyakorlatokkal.

A projektben öt országból (Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia és Szlovákia) vesznek részt partnerek: négy WWF iroda (Bulgária, Magyarország, Románia és Szlovákia), a Délnyugat-Bulgáriai Állami Erdőgazdaság, a Cseh Élettudományi Egyetem, a magyarországi Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége és Szlovák Állami Erdőgazdaság. További információk a projektről:

forrás: WWF