Az új jogszabály célul tűzi ki, hogy az EU 2030-ig az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20 százalékát, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyreállítja.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság szerdán 53 szavazattal 28 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta a 2023. november 10-től hatályos uniós természetvédelmi helyreállítási jogszabályról szóló ideiglenes politikai megállapodást.

A megállapodásról bővebben itt olvashat.

Következő lépések

A teljes Parlamentnek még szavaznia kell a megállapodásról. Ez az előzetes tervek szerint a 2024. február 26-29-i strasbourgi plenáris ülésen lesz.

Háttér

Az európai élőhelyek több mint 80%-a rossz állapotban van. A Bizottság 2022. június 22-én javaslatot tett a természet helyreállításáról szóló törvényre, amely hozzájárulna a károsodott természet hosszú távú helyreállításához az EU szárazföldi és tengeri területein, valamint az EU éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseinek eléréséhez és az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak, különösen az ENSZ kunming-montreali globális biológiai sokféleségi keretének teljesítéséhez. A Bizottság szerint az új jogszabály jelentős gazdasági előnyökkel járna, mivel minden egyes befektetett euró legalább 8 euró hasznot eredményezne.

Ez a jogszabály a polgároknak a biológiai sokféleség, a táj és az óceánok védelmével és helyreállításával kapcsolatos elvárásaira reagál, ahogyan azt az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek 2. javaslatának (1), (3), (4) és (5) bekezdései is kifejezik.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EurópaiParlamentPress

Csütörtökön késő este az Európai Parlament és az Európai Tanács tárgyalói ideiglenes politikai megállapodásra jutottak az uniós természetvédelmi helyreállítási jogszabályról.

A természet helyreállítására vonatkozó célkitűzések

A társjogalkotók megállapodtak abban az uniós célkitűzésben, hogy 2030-ig a szárazföldi és a tengeri területek legalább 20%-át, 2050-ig pedig valamennyi helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyre kell állítani. E célok elérése érdekében az uniós országoknak 2030-ra az új jogszabály hatálya alá tartozó élőhelytípusok legalább 30%-át jó állapotba kell hozniuk, ami 2040-re 60%-ra, 2050-re pedig 90%-ra emelkedik.

A tagállamoknak nyílt, átlátható és inkluzív eljárás keretében nemzeti helyreállítási terveket kell elfogadniuk, amelyekben részletezik, hogyan kívánják elérni ezeket a célokat. A Parlament álláspontjával összhangban az uniós országoknak 2030-ig elsőbbséget kell biztosítaniuk a Natura 2000 területeken található területeknek. A társjogalkotók abban is megállapodtak, hogy ha egy terület elérte a jó állapotot, az uniós országoknak törekedniük kell arra, hogy a terület állapota ne romoljon jelentősen.

Mezőgazdasági ökoszisztémák

A mezőgazdasági ágazat által használt földterületek természetének helyreállítása érdekében az uniós országoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek célja, hogy 2030 végére, majd azt követően hatévente az alábbi három mutató közül kettő esetében pozitív tendenciát érjenek el:

• a gyepi pillangóindex
• a nagy változatosságot mutató tájképi jellemzőkkel rendelkező mezőgazdasági területek aránya
• a szántóföldek ásványi talajában lévő szerves szénkészlet.

A lecsapolt tőzeglápok helyreállítása az egyik legköltséghatékonyabb intézkedés a mezőgazdasági ágazat kibocsátásának csökkentésére és a biológiai sokféleség javítására. Az uniós országoknak ezért 2030-ig a lecsapolt tőzeglápoknak minősülő, mezőgazdasági használatban lévő szerves talajok helyreállítására vonatkozó intézkedéseket kell bevezetniük az ilyen területek legalább 30%-án (legalább egynegyedét újra kell nedvesíteni), 2040-ig 40%-án (legalább egyharmadát újra kell nedvesíteni) és 2050-ig 50%-án (legalább egyharmadát újra kell nedvesíteni), de a mezőgazdasági termelők és a magánföldtulajdonosok számára az újra nedvesítés továbbra is önkéntes marad.

Az uniós országoknak legkésőbb 2030-ig meg kell fordítaniuk a beporzó populációk csökkenését, és ezt követően legalább hatévente mért növekvő tendenciát kell elérni.

Egyéb ökoszisztémák

2030-ig az uniós országoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy az erdei ökoszisztémák több mutatója pozitív tendenciát mutasson. Ezzel egyidejűleg további hárommilliárd fát kell ültetni az EU-ban, és legalább 25 000 km folyót kell szabad folyásúvá tenni.

Az uniós országoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy 2030-ra a városi zöldfelületek teljes nemzeti területe, valamint a városi ökoszisztémájú területeken a városi fák lombkoronaszintje 2021-hez képest ne csökkenjen nettó módon. Ezt 2030 után növelniük kell, az előrehaladást hatévente mérve.

Finanszírozás és vészfék

A rendelet hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül a Bizottságnak fel kell mérnie a helyreállítás pénzügyi szükségletei és a rendelkezésre álló uniós finanszírozás közötti esetleges hiányt, és amennyiben hiányt talál, megoldást kell keresnie a hiány áthidalására.

A tárgyalók a Parlament kérésének megfelelően megállapodtak egy vészfékről is, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági ökoszisztémákra vonatkozó célkitűzéseket kivételes körülmények között fel lehessen függeszteni, ha azok súlyos, az egész Unióra kiterjedő következményekkel járnak az uniós élelmiszer-fogyasztás számára elegendő mezőgazdasági termelés biztosításához szükséges földterületek rendelkezésre állására nézve.

A megállapodás után César Luena (SD, ES), a jelentéstevő így nyilatkozott: „A ma elért megállapodás jelentős kollektív pillanat. 70 évvel az európai projekt kezdete után a biológiai sokféleség csökkenésének kezelése érdekében szükség van a természet helyreállításáról szóló európai jogszabályra. A mai megállapodás a Bizottság kezdeményezésének és elkötelezettségének, a Tanács spanyol elnökségének tárgyalási szerepének, amely prioritásként kezelte ezt a kérdést, valamint a parlamenti képviselőcsoportok, különösen a progresszív képviselőcsoportok megértő hozzáállásának köszönhető, amelyek képesek voltak együttműködni és kompromisszumot kötni a természet helyreállításáról szóló jogszabály létezésének biztosítása érdekében. Szeretném továbbá kiemelni és köszönetemet kifejezni a szociáldemokraták képviselőcsoportjának a tárgyalások során játszott döntő szerepéért, mivel az S&D képviselőcsoportnak a törvényt támogató egysége nélkül ma nem ünnepelhetnénk a megállapodás elfogadását”.

Következő lépések

A megállapodást még el kell fogadnia a Parlamentnek és a Tanácsnak, majd az új jogszabály megjelenik az EU Hivatalos Lapjában, és 20 nappal később hatályba lép.

Háttér

Az európai élőhelyek több mint 80%-a rossz állapotban van. A Bizottság 2022. június 22-én javaslatot tett a természet helyreállításáról szóló jogszabályra, amely hozzájárulna a károsodott természet hosszú távú helyreállításához az EU szárazföldi és tengeri területein, valamint az EU éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseinek eléréséhez, továbbá az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak, különösen az ENSZ Kunming-Montreal globális biológiai sokféleséggel kapcsolatos keretének teljesítéséhez. A Bizottság szerint az új jogszabály jelentős gazdasági előnyökkel járna, mivel minden egyes befektetett euró legalább 8 euró hasznot eredményezne.

Ez a jogszabály a polgároknak a biológiai sokféleség, a táj és az óceánok védelmével és helyreállításával kapcsolatos elvárásaira reagál, ahogyan azt az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek 2. javaslatának (1), (3), (4) és (5) bekezdései is kifejezik.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EurópaiParlamentSajtószoba

Évről évre május 22-én emlékezünk meg az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének elfogadásáról, amely – szakítva a korábbi védelmi felfogással – minden élőlény és élő rendszer fennmaradását, a földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzte ki célul, egyensúlyra törekedve a megőrzés, a használat és a hasznok megosztása között.

E jeles napnak évente megvan a maga különleges jelentősége. Az idei fontosságát az adja, hogy az Egyezmény részes felei (COP) 15. konferenciájának lezárásaként 196 ország elfogadta a Kunming-Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszert (GBF), melynek célja a természetközeli élőhelyek további elvesztésének, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és visszafordítása. E történelmi eredmény jegyében az idei biológiai sokféleség napjának központi gondolata: „Megállapodástól a cselekvésig: a biológiai sokféleség helyreállítása”, amely a COP 15 eredményeire épít és a hangsúlyt a tényleges megvalósításra, aktív kivitelezésre helyezi.

A GBF keretrendszer huszonhárom fő célt határoz meg. Ennek néhány kiemelt példája szerint szükséges a biodiverzitás-védelem szempontjait érvényesíteni a területi tervezésben; világszerte helyreállítani a leromlott állapotú ökoszisztémák legalább 30%-át; biztosítani, hogy a helyreállított ökoszisztémák hosszú távon se romoljanak le; hatékony védelemben részesíteni a szárazföldi, édesvízi és tengeri területek legalább 30%-át, továbbá megfelelő területkezelést folytatni ezeken a területeken; az ismert fajok további kihalását megállítani; a vadon élő fajok hasznosítását fenntarthatóvá tenni; valamint a természetre, a biológiai sokféleségre káros hatást gyakorló támogatásokat évente több száz milliárd dollárral csökkenteni 2030-ig.

Az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek szószólója emlékeztetnek arra, hogy a biológiai sokféleség nagyarányú csökkenésének következményei számos szempontból súlyosan veszélyeztetik az emberi jogokat. A biodiverzitás állapota meghatározza az egészséges környezet összetevőit, így annak romlása veszélyeztetheti az élethez, az egészséghez, az élelmiszerhez, a biztonságos ivóvízhez fűződő alapvető jogokat is. A biológiai sokféleség megőrzésétől függ ugyanis a természet által nyújtott mindazon szolgáltatások fennmaradása, amelyek szerepét többnyire csak akkor érzékeljük, amikor azokat részben vagy egészben elveszítjük. A biológiai sokféleség erőforrásai, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások azok a pillérek, amelyekre civilizációnkat építjük, jelentős mértékben hozzájárulnak társadalmunk és gazdaságunk alapjainak biztosításához is.

A világszinten elfogadott célok teljesítése érdekében hazánkban is sürgős lépéseket kell tenni a kulcsfontosságú területeken. Így például elengedhetetlen lenne a 2030-ig szóló Nemzeti Biodiverzitás Stratégia Országgyűlés általi mielőbbi elfogadása, cselekvési tervek, valamint nemzeti biodiverzitás-finanszírozási stratégiák készítése, a természet helyreállítását és természetvédelmi kezelést biztosító projektek indítása, természet-alapú megoldások (zöld-kék infrastruktúra) széles körű elterjesztése.

A természet sokszínűsége, a biológiai sokféleség védelme az Alaptörvény P) cikke értelmében mindenki felelőssége és kötelezettsége. Az ombudsman és a szószóló arra hívja fel a figyelmet, hogy immár nem elegendő a status quo fenntartása, itt az idő, hogy aktív lépéseket tegyünk a természet helyreállítása érdekében!

forrás: AJBH

(jelmagyarázat: GBF = Global Biodversity Framework = Globális Biodiverzitási Keretrendszer = GBK)

Mióta világ a világ, növény- és állatfajok jöttek és mentek. „Normális” kihalási ütemnek tudósok szerint az tekinthető, ha 100 évente 10 ezer fajból eltűnik kettő. Ez az ütem a Föld történetében eddig öt alkalommal gyorsult be hirtelen, ekkor tömeges kihalás következett be.

A legutóbb 65 millió éve fordult elő ilyen, akkor tűntek el egyebek mellett a dinoszauruszok. Most pedig a hatodik ilyen esemény küszöbén állunk, ugyanis a fajkihalások a normális ütem legalább tízszeresére, de egyes pesszimista becslések szerint százszorosára ugrottak meg. Az ENSZ szerint 8 millió, általunk ismert állat- és növényfajból 1 milliót kihalás fenyeget. Mindez egyetlen faj, a Homo sapiens miatt.

Harmincra harmincat húznak

Természetpusztításunk olyan mértékű, hogy hiába történne előrehaladás más frontokon, ha így folytatjuk, akkor bolygónk számunkra is élhetetlenné válik. Hiába szerelünk napelemet minden tetőre, hiába váltjuk húsimádó étrendünket vegetáriánusra, hiába fejlesztünk újabb vakcinákat. A klímaváltozás, a talajok pusztulása, de további járványok sem előzhetőek meg anélkül, hogy a természetpusztítást meg ne fékeznénk.

Ez a felismerés vezetett múlt hónapban ahhoz, hogy a világ csaknem 200 országa a kanadai Montrealban többéves előkészület után, egy ENSZ-csúcstalálkozó végén elfogadta a Kunming–Montreal globális biodiverzitási keretrendszert. A dokumentum a neve alapján elsőre csak egy általános ENSZ-deklarációnak tűnhet. Ugyanakkor többről van szó. Szakmai körökben az egyezményt a „természetvédelem Párizsi Megállapodásának” becézik, utalva a 2015-ös híres klímapaktumra.

Az új megállapodás központi eleme, hogy a kormányok legkésőbb 2030-ra 30 százalékra emelik a valamiféle természetvédelmi oltalom alatt álló szárazföldek és tengerek jelenleg 15 százalék, illetve 8 százalék körüli arányát. Ez a hányad Magyarország esetében jelenleg több mint 20 százalék.

Több pénzt válság idején?

A biodiverzitás, azaz az élővilág változatosságának megőrzése döntő részben pénzkérdés. Pénz kell az amazóniai esőerdőben a természetvédelmi őrhálózat növeléséhez, a borneói tengerparti mangroveerdők újratelepítéséhez, facsemeték megvásárlásához vagy éppen a hazánkban is jellemző végtelen szántóföldek megtöréséhez vadvirágos szigetekkel, fasávokkal.

Ilyen természetalapú megoldásokra 2021-ben 154 milliárd dollárt fordítottak világszerte az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) szerint. A szervezet úgy kalkulál, hogy ezt az összeget a most elfogadott biodiverzitási célok teljesüléséhez 8 éven belül fokozatosan meg kellene triplázni és 2030-ra legalább 484 milliárdra kellene feltornászni. Összehasonlításképp: ez több mint a teljes 2021. évi magyar GDP 2,5-szerese.

A cél teljesítése nem könnyű feladat válság idején, amikor a legtöbb kormány évtizedek óta nem látott inflációval küzd és a világ sok országában 2023-ban recesszió fenyeget.

A klímavédelem a minta

A megoldást az jelentheti, ha a megemelkedő cechet nem az adófizetőkkel akarjuk kifizettetni, hanem a privát szférával, azaz vállalatokkal, amelyek – anyagi érdekeltség esetén – boldogan emelik ráfordításaikat. A természetalapú megoldások eddig nem különösebben mozgatták meg a céges világ fantáziáját: 2021-ben az ehhez kötődő 154 milliárd dolláros összbefektetésből csupán 26 milliárddal részesedett a privát szféra. A feladat a befektetői étvágy felkeltése és ezzel a ráfordítási arányuk emelése.

Nem irreális cél ez, amennyiben (a biodiverzitáshoz képest több évtizedes előnyben lévő) klímavédelmi törekvések példájából indulunk ki. A San Franciscó-i székhelyű Climate Policy Initiative becslése szerint 2021-ben klímavédelemre 850-940 milliárd dollár közötti összeg jutott világszerte, aminek körülbelül fele privát forrás. Nem véletlen, hogy az ENSZ új biodiverzitási egyezménye kíván építeni a klímavédelmi tapasztalatokra és annak mintájára képzeli el a ráfordítások növelését.

Karbonkredit újratöltve

A decemberben elfogadott biodiverzitási megállapodás 23 „akcióorientált” cél mentén szab meg „sürgős” feladatokat a kormányoknak. Az egyik ilyen cél arra buzdítja a döntéshozókat, hogy segítsék elő „innovatív ösztönző eszközök”, azon belül is nevesítve biodiverzitás kreditek elterjedését.

A biokreditek olyan virtuális árucikkek, amelyek a szén-dioxid-kvóták egyik fajtájának, az 1990-es évek közepe óta létező karbonkrediteknek a továbbgondolt változatai. Elterjedésük még gyerekcipőben jár.

Miben hasonlít ez a két zöld pénzügyi eszközfajta? Mindkét esetben a kreditek mögött projektek állnak, amik valamiféle értéket teremtenek. Ez a karbonkreditek esetében szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében ölt testet. Ilyen projekt lehet például egy áramhálózattól távol eső szomáliai falu kerozinalapú világításának lecserélése napelemes/energiahatékony rendszerre, ami révén nem csak a bolygó felmelegedése lassul, de nő a lakók várható élettartama, és csökken a rezsijük is.

Biodiverzitási kreditek esetében az érték nem a szén-dioxid-csökkenés – bár mellékesen az is történhet –, hanem egy természetes élőhely pusztulásának megfékezése vagy helyreállítása. Jó példa lehet erre Kolumbiában egy különösen természetgazdag erdőterület védelmének biztosítása.

Ilyen projektek jellemzően 2–8 év alatt valósulnak meg. Maga az érdemi rész, azaz a kibocsátáscsökkentés vagy az élőhely helyreállítása ennél rövidebb ideig tart, de szükség van a számítások hitelesítésére is egy harmadik féllel. A folyamat vége, amikor egy szabványgazda szervezet áldását adja a projektre, és kibocsátja a krediteket a projektgazdáknak, aki azt tovább értékesítheti.

A kreditek felhasználásakor egy cég, ország, de egy magánszemély „nyugdíjazza” a kreditet, azaz a bankszámlához hasonló karbonkredit-számláján sztornózza azt. Ez követően a kreditet már nem adhatja el, kikerül a forgalomból.

Reklámfogás vagy a jövő szabályozása?

Jellemzően nagyvállalatok vásárolnak karbonkrediteket – és keresnek az elmúlt hónapokban már egyre inkább biodiverzitás krediteket is. Olyan cégek, amelyek demonstrálni kívánják, hogy tesznek az éghajlatváltozás ellen, a természeti sokféleségért és a saját, házon belül végzett erőfeszítéseiken túl is számszerűsíthető környezeti hasznot finanszíroznak.

Hogy mennyiben morális elkötelezettség vagy marketingmegfontolások állnak a háttérben, az a tényleges lépések alapján derül majd ki.

A GSK brit gyógyszergyártó óriás például bejelentette, hogy az elkövetkező 12 évben 5 dolláros egységáron vásárol biodiverzitás-krediteket, 10 dollárért pedig karbonkrediteket egy hondurasi változatos élővilágú erdő megvédésére.

Akármit is gondolunk a vállalatok motivációiról, a környezeti szempontok figyelembevételét előbb-utóbb egyik cég sem mellőzheti. A szén-dioxid-kibocsátásokért, természetrombolásért ma még gyakran önkéntes alapú felelősségvállalás fokozatosan kötelező jellegűvé válik világszerte.

Sokan érzik úgy, hogy érdemes mielőbb készülni a jövőbeni szabályokra, ezzel zökkenőmentessé téve az átmenetet. Ez a felismerés is hajtja a karbon- és biokreditek iránti keresletet.

Miben más még ez két fajta kredit? Alapvető különbség a két piac között, hogy amíg a klímaváltozás esetében igaz az az összefüggés, hogy a világ egyik pontján végrehajtott szén-dioxid-csökkentésből a világ másik pontján is ugyanúgy profitálnak, ez biodiverzitás esetében már nincs így. Az atmoszféra felmelegedésének lassítása szempontjából mindegy, hogy hol valósul meg a projekt, ugyanakkor egy indonéz esőerdő kivágását nem lehet pótolni fatelepítéssel a Pilisben. Egy orangutáncsalád eltűnését nem lehet a pannon gyík populációjának növelésével ellensúlyozni, hiába számít ez utóbbi is ritka fajnak.

Az is jelentős különbség a két piac között, hogy amíg a karbonkreditek esetében egyértelmű mértékegysége van a kereskedési egységnek, biodiverzitás-kreditek esetében még csak most zajlik a gondolkozás, hogy mi legyen a közös metrika. Egy karbonpiaci projekt esetében egy metán- vagy nitrogén-dioxid-kibocsátást csökkentő projekt hatása gond nélkül átszámítható 1 tonna szén-dioxidra. Biodiverzitás esetében ugyanakkor nem adja magát egy ilyen egyértelmű kereskedési egység. Miben mérjük a fajgazdagságot?

Koalakreditek

A gondolkozás erről alig egy éve kezdődött el, most viszont az ötletbörzének a montreali ENSZ-csúcs új lendületet adhat. Van olyan cég, ami konkrét fajok után nevezné el a krediteket, és valamiféleképpen azt feleltetné meg a világ másik felén is. Ausztráliában például a Greencollar nevű cég az elkövetkező hónapokban ’koalakreditekkel’ kíván előállni. Az elképzelés az, hogy egy ilyen biokredit az erszényes állat élőhelyének egy hektárjára vonatkozik majd.

Egy francia cég, a Carbon4 ennél összetettebb modellben gondolkozik és az élőhelyek úgynevezett biodiverzitási eltartó képességére építene. A világon mindenütt meg lehet határozni azt, hogy az adott terület milyen fajokat, milyen populációban képes eltartani. A kreditek e mutató változása alapján járhatnának.

A legötletesebb elgondolás a közgazdaságtan egyik bevált módszertanához, az infláció változását mutató fogyasztói árindexből indul ki. A megvásárolt áruk és igénybe vett szolgáltatások egy bizonyos kosarának árváltozásához hasonlóan ugyanis a biodiverzitási kosár is egy csokorba szedett, súlyozott mutató változását számszerűsítené. A brit Wallacea Trust módszertana szerint összeálló biokosár ötféle tényezőt – víz-, talaj- és levegőminőséget, illetve beporzási potenciált – figyelne. A kreditek az évente tapasztalt százalékos változások alapján születhetnének meg egy hektárra vonatkoztatva.

Hogy melyik lesz az általánossá váló kredit mértékegység a jövőben, azért már most nagy verseny zajlik. Ausztrália, a Föld 17 „megadiverz” országainak egyike (a világ ismert fajainak 9,6%-ának ad otthont) készülőben van egy nemzeti szintű keretrendszer. E tervezetet a kormány karácsony előtt bocsátotta társadalmi vitára és február végéig lehet véleményezni.

Mindeközben az amerikai Verra szabványgazda-szervezet, a karbonkredit piac legnagyobb standardja, dolgozik egy természetvédelmi módszertanon, ami alapján projekteknek biodiverzitás-krediteket tud kibocsátani.

Piaci potenciál

A friss erőfeszítések ellenére egyelőre még becslések sem jelentek meg arról, hogy miként futhat fel a biodiverzitás-kreditek piaca. Fogódzóként a karbonkreditek piaca vehető alapul, ami az elmúlt évben nagyon nőtt.

A piacon e téren legismertebbnek számító szervezet, az Ecosystem Marketplace statisztikái szerint 2021-ben összesen 2 milliárd dollárt ért el a karbonkredit piac nagysága, ami négyszerese a 2020-as szintnek. Ebbe a karbonkreditek kereskedelmén túl beleszámít a szektorhoz kötődő szolgáltatások értéke is, mint például minősítő intézetek, tanácsadók, brókerek, tőzsdék forgalma. A piac 2022-ben az előzetes számítások szerint a 2 milliárd dolláros szint körül stagnált, ugyanis a háborús, energiaválságos év némileg visszavetette a vállalatok karbonkredit-vásárlási kedvét.

Ezzel együtt a McKinsey elemzői a növekedés folytatására számítanak, amelynek eredményeként 2030-ra akár évi 50 milliárd dollárt is elérheti a karbonkreditpiac nagysága 2030-ra. Ez alapján lehet bizakodni abban, hogy a biokreditekben van fantázia a biodiverzitási célok teljesüléséhez hiányzó összegek jó részének előteremtésére.

Kétes kreditek

Bármiféle piac felfutásának ugyanakkor az alapfeltétele, hogy a rendszer átlátható legyen és kiszűrhetővé váljanak a kétes eredetű, rossz minőségű, megbízhatatlan kreditek.

Márpedig a karbonkreditpiac ma aligha átlátható: a jó minőségű projektek mellett nagyon sok a gyenge, sokszor igazolt környezeti értékkel nem bíró kezdeményezés, és az ebből származó karbonkredit. Sok átverésről lehetett tavaly olvasni a sajtóban (még a népszerű brit-amerikai humorista, John Oliver is külön show-t szentelt a kétes karbonkrediteknek).

A rossz tapasztalatok mégsem adhatnak okot arra, hogy egy még kiteljesedőben lévő rendszert egyszerűen lesöpörjünk az asztalról. Annak idején cserekereskedelemről a pénzre való átállás sem volt zökkenőmentes, sőt, ma is akadnak még bankjegyhamisítók.

A karbon- és biokreditekkel való trükközés sem fog megszűnni teljesen, de a remények szerint a piac érettebbé válásával egyre megbízhatóbbá és átláthatóbbá válnak majd az ügyletek. Ezt elősegítendő, az idén több olyan nagyszabású iránymutatás is megjelenik – egyebek mellett itthon is az Magyar Nemzeti Bank közreműködésével –, ami irányt szab a jelenleg keszekusza rendszerben.

Bármekkora sikerük is lesz a biokrediteknek, annyi haszonnal biztosan járnak, hogy pénzben kifejezhető értéket adnak a természetnek. Ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy vállalatok, kormányok a környezetre gyakorolt hatásokat tisztábban lássák, befektetési döntéseikbe azokat jobban beépíthessék és ezáltal esélyünk maradjon arra, hogy pár millió évvel elnapolhassuk a hatodik kihalási hullámot a Földön.

forrás: telex 2023-01-25

A montreali biodiverzitás csúcs hajnalig tartó plenáris ülésén hat határozatból álló kompromisszumos csomagot fogadtak el. Ennek legfontosabb eleme a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia (GBF). Emellett döntés született a vele szorosan összefüggő kérdésekről, vagyis a keretstratégia megvalósításához szükséges források mozgósításáról, a globális tervek végrehajtásának nyomonkövetéséről, valamint a genetikai erőforrásokból származó digitális szekvencia információkhoz való hozzáférésről és a felhasználásukból származó hasznok igazságos megosztásának kérdéséről.

A célok között szerepel a világ szárazföldi, édesvízi, tengeri és tengerparti területei 30 százalékának védelem alá helyezése 2030-ig, valamint az évtized végéig évente legalább 200 milliárd dollárnyi, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hazai és nemzetközi finanszírozás mozgósítása köz- és magánforrásból. Emellett a világ országai vállalják, hogy a természetre károsnak ítélt támogatásokat 2030-ig legalább 500 milliárd dollárral csökkentik vagy átalakítják. A gazdaságilag fejlett országok pedig vállalják, hogy 2025-ig évente legalább 20 milliárd dollárral, 2030-ig pedig évente legalább 30 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat a biodiverzitás keretstratégia céljainak megvalósításában.

képek: COP15, szöveg: AM Sajtóiroda