A Nose4Wood projekt, amelyet a Lappföldi Alkalmazott Tudományok Egyeteme és a Finn Természeti Erőforrás Intézet közösen vezet, azt igyekszik kideríteni, hogy a kutyák képesek-e keresni és azonosítani a Heterobasidion parviporum, Cronartium flaccidium és Peridermium pini fajokat az erdőkben.

A projekthez a Vainuvoima kutyaiskolából szagok felderítésére szakosodott kiképzőket hívtak segítségül. A képzés decemberben kezdődött, és februárban a kutya- és kutyavezető csapatok megkezdték a munkát a tényleges szagokkal. Ahogy áprilisban elolvad a hó, a csapatok kivonulnak az erdőbe. Finnország minden részéből választottak kutyákat a képzésre, bár Lappföld képviselteti magát a legjobban.

„Habozom azt mondani, hogy az eredmény teljesen biztos, de nagyon erős az érzésünk, hogy a kutyák mindkét kórokozót fel fogják fedezni” – mondja Sanna Vinblad a Lappföldi Alkalmazott Tudományok Egyeteméről, aki a képzést koordinálja.

A képzés egy évig tart. A Heterobasidion parviporum a Heterobasidion annosummal együtt korhadást okoz gazdanövényeiknek – a lucfenyőnek és a fenyőnek -, ami Finnországban évente 50 millió eurós veszteséget okoz. „Reméljük, hogy a kutyák a lehető legkorábban felismerik a szagot” – mondja Vinblad. A korai felismerés segítene a kórokozók elleni küzdelemben az állományban, mielőtt a kár széles körben elterjedne.

A kutyák szaglása segít az embereknek

A kutyák kiváló szaglással rendelkeznek, amelyet például a kábítószerek és robbanóanyagok felderítésében, a tűzveszélyes helyek felderítésében és a mentési munkálatokban használnak. A mezőgazdaságban a kutyák segíthetnek a tehenek tüzelésének megállapításában. Az erdészetben a kutyák keresik a szút, legalábbis Svédországban és a Cseh Köztársaságban. Sanna Vinblad hangsúlyozza, hogy amikor a kutyák felderítik ezeket a gombákat, a vizsgálat mindig előzetes. A kórokozó jelenlétét mindig embereknek kell megerősíteniük.

Az erdőgazdálkodási művelet elindítása az erdőtulajdonos felelőssége. Az elvégzendő műveletek megválasztása attól függ, hogy az erdőt telepítették-e vagy természetes úton újult meg, és hogy fiatal vagy már elöregedett. Figyelembe kell venni a termőhelyet és a fafajokat is.

Miután mindezt figyelembe vettük, ideje belemenni a részletekbe, például abba, hogy elegendő lesz-e egyes fertőzött fákat és csemetéket eltávolítani, vagy teljesen újra kell-e ültetni más fafajjal – mondja Vinblad.

A fajták széles skálája a képzésben

A projekthez kiválasztott kutyák sokféle fajtát képviselnek: Labrador retriever, lappföldi pásztorkutya, belga juhászkutya, cseh juhászkutya, holland juhászkutya, pireneusi juhászkutya, cocker spániel, golden retriever, mudi, angol springer spániel és ausztrál juhászkutya. A kutyavezetők különböző háttérrel rendelkeznek, a kutyabaráttól az erdészeti szakemberekig.

Vinblad rámutat, hogy a szagok felderítése a kutyák természetes viselkedése. „A kutyák élvezik az illatok felderítését. Azzal kezdtük, hogy jutalmak és jutalomfalat segítségével javítottuk a motivációjukat. A munkát megosztják a kutyavezetőjükkel”.

Vinblad szerint még korai lenne bármit is mondani arról, hogy mekkora területen dolgozhatnak a kutyák, és milyen gyorsan tudnak dolgozni. „Még nem tudjuk, hogyan terjed a kórokozók szaga az erdőben. Többek között ez befolyásolja majd azt, hogy a kutyának minden fát, facsemetét vagy köztes gazdát alaposan át kell-e majd vizsgálnia.”

A projekt irányítócsoportjában erdészeti és kutyakiképzési szakemberek egyaránt részt vesznek. Vinblad hangsúlyozza, hogy a kiképzett kutyáknak az erdőtulajdonosok engedélyével kell majd belépniük az erdőbe. Különös figyelmet fordítanak majd arra, hogy a kórokozók ne kerüljenek be az erdőkbe. Vinblad reméli, hogy az erdőtulajdonosok felveszik a kapcsolatot a projekttel, és megvitatják az esetleges elképzeléseiket azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a kutya-kísérő csapatokat az erdőben használni, és hogyan nézhetne ki az együttműködés. „Érdeklődnénk, hogy Finnország különböző részein lévő erdőkbe juthassunk be képzés céljából, mivel ez lehetővé tenné, hogy hasznára legyünk az erdészetnek”.

Bővebben: Új módszerek a gyökérkorhadás megelőzésére – a beteg erdőt csak tarvágással lehet kezelni. [Ez 2018. évi írás (angolul) ugyanebben a témában.]

A gombák:

2000 óta a Cronartium flaccidium és a Peridermium pini gyakoribbá vált, különösen a fiatal fenyőerdőkben. Észak-Svédországban ezek a gombák több százezer hektáron okoztak kárt. A gomba által okozott betegség csökkenti a rönkfa értékét. A legrosszabb esetben a gombával fertőzött fiatal erdőket idő előtt fel kell újítani.
A Heterobasidium parviporum az északi tűlevelű zónában fordul elő, kivéve a leghidegebb területeket. Az előrejelzések szerint a globális felmelegedés előrehaladtával egyre északabbra fog terjedni.
A Heterobasidium parviporum rothadást okoz a lucfenyő gyökerében és tuskójában, amely a rönkök legértékesebb része.
Forrás: Természeti Erőforrások Intézete Finnország

Forrás: forest.fi, írta: Tero Karjalainen