Láng Rudolf, írói nevén „Sólyom” emléktáblájának avató ünnepségén az államtitkár kiemelte, hogy a magyar vadászat és vadászati kultúra történetében az 1881-es esztendő mennyire fontos volt. Ekkor született Kittenberger Kálmán, ekkor alakult meg az Országos Magyar Vadászati Védegylet, de ekkor látta meg a napvilágot Csathó Kálmán, Esterházy Móric és nem utolsósorban Láng Rudolf is.

Az író szívét már gyermekkorában rabul ejtették a Vértes erdei. Írásaiban gyakran tér vissza a szülőföld páratlanul gazdag természeti világához. Az édesapja irányításával dolgozó erdészeti és vadászati személyzet körében nőtt fel, általuk ismerte meg a vidék változatos élővilágát és a vadgazdálkodás mindennapi teendőit. Itt alapozta meg azt az óriási tudást, amelyet a vadgazdálkodással, vadászattal, fegyvertannal, vadászkutyákkal, vadkárral, a vadászat írott és íratlan szabályaival kapcsolatban későbbi írásaiban közkinccsé tett. A múlt század első felében Kittenberger Kálmán Nimród Vadászújságjában „Sólyom” írói néven alkotott maradandót. Az évek során tíz különböző rovatban több mint 500 írása jelent meg, mintegy 1000 oldal terjedelemben.

A szakma és az olvasók elismerése ellenére azonban a második világháborút követő rendszer háttérbe szorította és elhallgattatta. 1948–tól a kommunista-szocialista államrendben hite, értékrendje miatt félreállították, már nem vadászhatott és nem is publikálhatott. 1963. május 25-én, 82 évesen hunyt el. A rendszerváltás után azonban újra felfedezték és Mosonmagyaróváron emléktáblát is állítottak a tiszteletére a piarista gimnázium falán. Emlékére Sólyom Vadászegylet és Sólyom Vadászetikai Társulás alakult. Nevét viseli a „Sólyom” Vándorkupa lövészverseny és a „Sólyom” irodalmi díj is.

A vérteskozmai emléktábla Lebó Ferenc Munkácsy Mihály-díjas érem- és szobrászművész, Magyarország Érdemes Művésze műve. Tardosi vörösmárvány kőből valósította meg, ami az Esterházy-uradalom hivatalos díszítő köve volt. Az államtitkár beszédének zárásában megköszönte Tamás Antalnak az Agrárminisztérium kollégájának fáradhatatlan szervező- és kutatómunkáját, az Erdészek A Vértes Értékeiért Egyesület kitartását és elhivatottságát, amely nélkül az emléktábla avatása nem jöhetett volna létre.

Forrás: AM Sajtóiroda