A Bath-i Egyetem mérnökei egy közönséges erdei gombát tenyésztettek hulladék OSB-n, hogy olyan bioalapú szigetelőanyagot állítsanak elő, amelynek hőszigetelő képessége megegyezik a hagyományos termékekével, de szén-dioxid-kibocsátása több mint tizedrésze azoknak. A Scientific Reports folyóiratban megjelent (Nature), szakértők által lektorált tanulmány az első, amely bemutatja, hogy az adott gomba képes lebontani a gyanta tartalmú faipari terméket, és abból használható szigetelő kompozitot képezni.

Az OSB, amely műgyantával összeragasztott forgácsokból készült faipari panel, széles körben használatos falak, padlók és tetőfedések készítéséhez, de a szilárdságot biztosító műgyanta miatt az építőipar egyik legproblémásabb hulladékáramát képezi. Ennek eredményeként általában elégetik vagy hulladéklerakókba kerül, ahol mérgező füstöket és üvegházhatású gázokat, köztük metánt bocsáthat ki.

Jelenleg a fahulladék az építési és bontási hulladékok 20–30 százalékát, valamint az Egyesült Királyság teljes hulladéklerakó-mennyiségének körülbelül 10 százalékát teszi ki, és az olyan feldolgozott termékek, mint az OSB, nem rendelkeznek kialakult újrahasznosítási útvonalakkal.

A bathi kutatók az OSB-maradékokat aprították, áztatták, majd beoltották Trametes versicolorral – egy fehérkorhadást okozó gombával, amelyet közismert nevén angolból szó szerinti fordításban „pulykacsőrnek”, magyarul lepketaplónak neveznek, és amely az Egyesült Királyság erdőterületein széles körben elterjedt. Öt nap alatt a gomba benépesítette az alapanyagot, és micéliuma – gyökérszerű szálakból álló hálózat – szilárd kompozit anyaggá kötötte össze az anyagot. A mintákat ezután kemencében szárították, hogy a gombát inaktiválják, így inert, bioalapú anyag maradt vissza.

Az OSB-ben található gyanta nem akadályozta meg a gomba megtelepedését, és a hőtesztek kimutatták, hogy a kapott anyag ugyanolyan jól szigetel, mint a kőzetgyapot, a habosított polisztirol (EPS) és az extrudált polisztirol (XPS). A kutatók életciklus-elemzése szerint a szénlábnyom a petrolkémiai alapú szigetelőanyagokénak csak töredéke, és a kőzetgyapotonak körülbelül egyharmada, ha az azonos szigetelési teljesítményt vesszük figyelembe.

„Az építőipar egyik legnagyobb kihívása az, hogy mi történik az anyagokkal élettartamuk végén” – mondta Joni Wildman, a tanulmány vezető szerzője és az egyetem Építészeti és Építőmérnöki Tanszékének kutatója. „Ez az első alkalom, hogy bemutattuk, hogy a gomba egyszerre két feladatot is ellát: fenntartható szigetelőanyagot hoz létre, és a kezelése nehéz, potenciálisan káros hulladékot értékes anyaggá alakítja át.”

A gyártási kibocsátás legnagyobb része a szárításhoz és az inkubáláshoz felhasznált villamos energiából származott, és a kutatók a szárítást azonosították a legnagyobb egyedi kibocsátási forrásként – ez a teljes szénlábnyom harmadát teszi ki. Hatékonyabb szárítási módszerek és alacsonyabb hőmérsékletű sterilizálás ipari méretekben tovább csökkenthetné ezt az értéket.

A tanulmányban tiszta gyártási maradékokat használtak bontási hulladék helyett, amely utóbbi festékeket, bevonatokat vagy rögzítőelemeket tartalmazhat, amelyek további kezelést igényelnek. A gyári maradékokhoz hasonló koncentrált hulladékáramokból való beszerzés valószínűleg rövid távon praktikusabb megoldás, mint a vegyes bontási hulladékoké.

A gombák megtelepedése azonban több napot vesz igénybe, szemben a hagyományos habgyártáshoz szükséges néhány perccel, ami a kutatócsoport szerint korlátozza a technológia ipari méretű alkalmazását. A további kutatások során megvizsgálják, hogyan viselkedik az anyag idővel különböző nedvességtartalmú környezetben, és hogy más, nehezen kezelhető hulladékáramok – például a műanyagok – is feldolgozhatók-e ugyanilyen módon.

Dr. Andrew Shea, a projekt vezetője hozzátette: „Ez egy izgalmas lépés afelé, hogy a biológiát felhasználva újragondoljuk, hogyan gyártjuk és használjuk az építőipari anyagokat.”

Forrás: globalwood.org,
melynek forrása: resourcemedia.eco