A tárcavezető ünnepi beszédében kiemelte, március 15-e nemzetünk egyik legszebb, illetve legörömtelibb eseménye, ezért kapaszkodjunk meg üzenetében, szellemiségében, összetartó erejében és büszkén tűzzük fel a kokárdát a szívünk fölé. A szabadságharc küzdelmei és az azóta őrzött jelképeink, hagyományaink egyszerre mutatják meg, honnan jövünk és mire vagyunk képesek együtt. 1848-ra emlékezve tisztán látjuk, bármit hozzanak is a napi politikai események, tudnunk kell, melyek azok az értékek, amelyekhez ragaszkodunk. Az élethez ugyanis nélkülözhetetlen a béke és a szabadság – tette hozzá. Kifejtette, a márciusi ifjakhoz hasonlóan, mi is békét akarunk, hogy tovább épüljön az ország. Békés mindennapokban akarunk gyermekeket, unokákat nevelni, otthont teremteni, dolgozni, annak érdekében, hogy továbbra is biztosítsuk hazánk önellátását, a magyar agrárium, a gazdatársadalom és a vidék megmaradását, erősödését. Így erősödhetnek tovább falvaink, kis- és nagyvárosaink; épülnek bölcsődék, óvodák, iskolák, gyárak, üzemek. 

Nagy István arra is felhívta a figyelmet, hogy számunkra, akik a magyar agrárium szolgálatában állunk, 1848 nemcsak a nemzeti szabadság kivívását jelenti. Az áprilisi törvényekkel a magyar vidék új korszak kapujához érkezett. A föld már nem a robotot és kilátástalanságot jelentett, hanem reményt adott. Lehetőséget a megélhetésre, a boldogulásra és a vidéki közösségek megerősödésére.

A miniszter hangsúlyozta nemzeti ünnepeink szép hagyománya, hogy ilyenkor köszönetet mondunk azoknak, akik munkájukkal, tudásukkal és elkötelezettségükkel gazdagítják nemzetünk közösségét. Teljesítményük, sikeres életpályájuk, eredményeik mindannyiunk számára iránytűt jelentenek a jövőbe vezető úton. Az érdem személyes, de a gyarapodás a közösségé, amely most hálát mond mindazért, amit Önök az elmúlt években alkottak – hangsúlyozta az agrártárca vezetője.

Az elismerésben részesülők teljes névsora itt található.

Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója, március 15-e alkalmából
Dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta

Reinitz Gábor a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója részére, a hazai erdőgazdálkodás területén hiteles szakmai tudással végzett három évtizedes példaértékű szakmai és vezetői munkája elismeréseként.

Dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke
a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta

Andrésiné Dr. Ambrus Ildikó erdőmérnök, az Alföldi Agrárszakképzési Centrum Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója, az Országos Erdészeti Egyesület technikus alelnöke részére, az erdészeti oktatás színvonalának emelése érdekében végzett három évtizedes munkája elismeréseként.

Dr. Bende Attila a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének egyetemi adjunktusa részére, az egyetem hagyomány- és szakmatörténetét feldolgozó tevékenysége, nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatómunkája elismeréseként.

Varga-Bajusz Veronika és Kiss-Hegyi Anita államtitkárok a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntették ki

Tóth Györgyöt, a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának mérnöktanárát. Az elismerés a Faipari Termékfejlesztő és Szolgáltató Központban végzett magas színvonalú, példamutató szakmai munkájának és oktatói tevékenységének állít emléket.

Dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke
a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta

Keszericze Jenő faipari mérnök, a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Csurgói Faipari Gyárának nyugalmazott igazgatója részére, a gyár versenyképességének biztosítása és a térség faipari stabilitása érdekében végzett munkája elismeréseként.

Zoltán János erdőmérnök, az Ipoly Erdő Zrt. erdészetpolitikai és természetkezelési főmérnöke részére, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem területén több mint négy évtizedes elkötelezetten végzett tevékenysége elismeréseként.

Dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke
a Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést adományozta

Szolyák Róbert a Szombathelyi Erdészeti Zrt. gépkezelője részére, a több mint négy évtizeden át végzett igényes szakmai munkája elismeréseként

Dr. Nagy István miniszter úr az Életfa Emlékplakett Arany fokozatát adományozta

Dr. Bariska Mihály az Eidgenössische Technische Hochschule Zürich (a Zürichi Szövetségi Műszaki Egyetem) nyugalmazott professzora részére, a faanyagtudomány területén végzett több évtizedes oktatói, kutatói munkájáért, valamint a magyar faipar nemzetközi elismertetése érdekében végzett tevékenységéért.

Bátor Albertné az Egererdő Zrt. nyugalmazott osztályvezetője részére, a több mint harminc éven át tartó szolgálatért, mellyel jelentős szerepet vállalt az erdők fenntartható kezelésében és megőrzésében

Agrárminiszter Úr az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta

Barabits Elemér az Alsótekeresi Faiskola Kft. ügyvezető igazgatója részére, a magyar kertkultúra területén kiválóan végzett növénynemesítői tevékenységéért.

Gyöngyös István a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott fővadásza részére, az erdő- és vadállomány védelme érdekében végzett több évtizedes példamutató munkájáért.

Katona Zoltán az egykori Földművelésügyi Minisztérium Erdőrendezési Szolgálat Kecskeméti Erdőfelügyelőség Szegedi Erdőtervezési Irodájának nyugalmazott erdőtervezője részére, az erdőgazdálkodás területén végzett több mint három évtizedes elkötelezett szakmai munkájáért.

Dr. Lett Béla a mezőgazdaság tudományos kandidátusa, a Soproni Egyetem professor emeritusa részére, az erdőgazdálkodás pénzügyi stabilitásának meglapozásáért, valamint az oktatói, kutatói értékteremtő tevékenységéért.

Agrárminiszter Úr az Életfa Emlékplakett Bronz fokozata elismerést adományozta

Domokos Ede László a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészete nyugalmazott vezető könyvelője részére, az erdészetnél végzett több mint négy évtizedes megbízható, eredményes könyvelői munkájáért.

Neumann Péter a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. nyugalmazott kerületvezető vadásza részére, a vadgazdálkodás területén végzett több mint négy évtizedes példamutató munkájáért, valamint a természet és élővilág iránti elhivatottságáért.

Papp Gyula Sándor az Északerdő Zrt. nyugalmazott erdészeti vezérigazgató-helyettese részére, az erdőgazdálkodás területén végzett négy évtizedes elhivatott szakmai munkájáért.

Sári Zsolt László a Nyírerdő Zrt. Kereskedelmi és Marketing Irodájának nyugalmazott vezetője részére, a nyírségi akác faanyag európai népszerűsítésében, valamint az új típusú hasznosításának megteremtésében végzett sokoldalú tevékenységéért.

Dr. Nagy István miniszter úr Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott

Farkas Zoltán a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Nyugat-Veszprém Kelet Zala Tájegység mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, növényvédő gépkezelője részére, a nyugdíjba vonulása alkalmából az állami természetvédelemben végzett szorgalmas és áldozatos munkájának elismeréséül.

forrás: AM Sajtóiroda

Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke – az egyesület szerepéről, az erdőpedagógia fontosságáról, a helyi csoportok közösségformáló erejéről és a nyelvtudás jelentőségéről beszélt.

Sulyok Ferenc, a FAGOSZ elnöke, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója – bemutatta a társaság erdőgazdálkodási, faipari és tudományos tevékenységét, kiemelve az Alföld speciális termőhelyi viszonyait, a klímaváltozás kihívásait, valamint a vadgazdálkodás szerepét.

Dombóvári Dénes, a MEGOSZ elnöke – a magánerdő-gazdálkodás jelentőségéről, a szakirányítói munka szerepéről, valamint a dróntechnológia és az innovációk lehetőségeiről tartott előadást. Hangsúlyozta a fa, mint megújuló energiaforrás növekvő szerepét is.

Az előadásokat követően életút-beszélgetésre került sor Prof. Dr. Lett Béla tiszteletére, aki 80. születésnapját ünnepli. Az ünnepeltet Dr. Schiberna Endre tudományos osztályvezető és Prof. Dr. Faragó Sándor akadémikus méltatta, kiemelve több évtizedes oktatói és tudományos munkásságát, a Mészáros Károly Alapítvány szellemiségének ápolását, valamint az ifjú kutatók támogatásában és a tehetséggondozásban betöltött szerepét. Prof. Dr. Lett Béla az akadémiai igényesség, a tények tisztelete és az emberközpontú gondolkodás példaképe.

80. születésnapja alkalmából egy emlékpadot neveztek el róla, tisztelegve sok évtizedes életműve és emberi példamutatása előtt. Gratulálunk életútjához, és jó egészséget, további aktív, eredményekben gazdag éveket kívánunk!

Forrás: SOE ERTI

A kiadvány az Erdővagyon-gazdálkodás tantárgy megalapozója és kidolgozója, Prof. Dr. Mészáros Károly tiszteletére készült a Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával.

A COVID-19 járvány miatti 2020. évi erdőgazdálkodási visszaesést a 2021. évi visszaépülés követte, de 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború, illetve a szankciós politika, az energiaválság hatása is megjelent.

Az erdőgazdálkodás minisztériumi intézkedésekkel válaszolt a válságra (a faellátáshoz többlet fakitermelést akadályozó korlátozások enyhítésével lehetőséget biztosított az állami erdőgazdálkodóknak), enyhíteni igyekezett a hisztérikus jeleneteket, oldani a tűzifa felvásárlási lázat, így a helyzet egy éven belül, 2023-ban már nagyrészt rendeződött.

A szabályozást a zöld-civil szervezetek a sajtóban azonnal megtámadták, majd a jogi alapokon nyugvó jogi eljárásokban 2024-ben az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen hatályon kívül helyezte a Kormányrendelet egyetlen bekezdését.

A rendelkezésre álló naturális statisztikák alapján az erdészeti ágazat fontosabb területeit különböző időszakokban tekintjük át, a fakitermeléstől a fahasznosításon át az erdőfelújításig, amelyek egymásra épülése időbeli eltolódással valósul meg, és a 2019-2022 időszak erdővagyon-gazdálkodás vizsgálatát és értékelését tartalmazza.

A „Tűzifa Saga” még folytatódni fog a 2023. évi naturális adatok feldolgozásával.

A kiadvány digitális verziója (49 oldal, pdf) itt érhető el.

forrás: Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar

Erdővagyon Prognózis 2050 (Múlt – Jelen – Jövő) címmel pár napja egy új, elemző, jövőbe tekintő tanulmány jelent meg, melynek szerzője Prof. Em. Dr. Lett Béla. A kiadvány az Erdővagyon-gazdálkodás tantárgy megalapozója és kidolgozója, Prof. Dr. Mészáros Károly tiszteletére készült a Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával.
(A teljes tanulmány az alábbi táblázatok bármelyikére kattintva, pdf-ben letölthető.)

Összegzés

A NEP-NES-(2016-2030) félidejében indokolt a középtávú kitekintés a 2021/2025-2050 időszakra.
A kitekintés (elemzés, prognózis) nem könnyű műfaj, sok negatív tapasztalattal rendelkezünk. Ennek ellenére meg kell kísérelni a jövőt felvázolni, tervet készíteni, mert a cselekvési irányt így lehet megszabni, a menet közbeni eltéréseket számszerűsíteni, a korrekciókat végrehajtani.

A szakanyag során áttekintettük az 1981/2000-2020 időszakot, amelynél már a HVFK fafajok (Hosszú VágásFordulójú Kemény lombos fafajok csoportja) jelentős gyarapodása mellett, a N-HVFK-nál (Nem Hosszú VágásFordulójú Kemény lombos fafajok csoportja) az Akác a HVFK-nál is jobban nőtt, de megindult a NNY és különösen a Fenyő terület csökkenése. Az 1981-2020 két időszak összes növekedése 188–215 E ha, ezen belül is számos eltérés tapasztalható, így a következő 2020-2050 közötti időszak nagyon sok bizonytalanságot tartalmaz.

A szakanyag megkísérli végig venni az egyes erdővagyon-gazdálkodási tételek (erdőtelepítés-véghasználat-erdőfelújítás) fafajonkénti, ezen belül korosztályonkénti alakulását, az évtizedről évtizedre számítását azonos évtizedes értékekkel.

Az elmúlt évtizedek erdővagyon-gazdálkodásának erdészeti-fafajpolitikájára az erdővagyon változásából tudunk következtetni.

Az erdővagyon-gazdálkodásban különösen a HVFK fafajoknál jelentős a determináció, így a véghasználat tekintetében a fafajok koreloszlása az idős, vágásérett állományoknál meghatározó. A véghasználat fafajszerkezetét a statisztika területben nem tartalmazza, azt a fafajok korosztály összetételéből származtatjuk.

A korosbodás (túltartás pénzügyi támogatása, védett/Natura 2000 besorolások növelése, korlátozásai, erdő/üzem-tervben a véghasználat nem előírás csak lehetőség stb.) miatt jelentős a klímakárveszély.

A véghasználatok esetében évtizedek óta a vágásérett (túlkoros/túltartott) állományok letermelése különböző okokból csak részben történt meg, így ebből a növekvő halmazból bizonytalanul kerülnek ki a fahasználatok (a véghasználati volumenek kevésbé ingadoznak).

A véghasználatok fafaj szerinti terület bontása nem áll rendelkezésünkre, ezért a fafaj-korosztály terület táblázatokon vezetjük végig a változásokat (véghasználat és erdőfelújítás).

Az állami és a magán véghasználat összes területben hasonló (de a HVFK – N-HVFK arány fordított).
A véghasználat növelésének lehetőségeire külön elemzés indokolt.
Az erdőfelújítás fafajösszetétele túlnyomóan a véghasználatét követi, de lényegesek a fafajcserék (KTT, F csökkenése – KST, EKL, A, HNY-FŰ növekedése).
Az erdőfelújítások mennyiségét a véghasználat területe meghatározza, és a fafaj-összetételét is jelentősen befolyásolja. Ismert fafajcserék a NNY-HNY zöld szorgalmazás mellett a Fenyő – kemény és lágy lombos fafajokkal felváltása, de a B és T esetében is a klímaváltozásra felkészülés miatt csökkenéssel is lehet számolni.

A bizonytalanságot részben az erdőtelepítésnél kialakuló erdészeti politika – fafajpolitikája (divatfafajok) adja, a tény volumenben, régiónként és szektoronként, valamint fafaj-összetételben az elképzelésektől (különösen az erdőtulajdonosok elvárásaitól) eltérően alakult.

A 2030–2050. évre prognosztizált értékek jelentős korosbodást mutatnak.

Megvitatás

A figyelem felhívó középtávú Erdővagyon-gazdálkodási Prognózis 2020–2050 annak tudatában készült, hogy a szakközönség megvitatva, javítva irányt mutasson, amelyet menet közben is korrigálni lehet.
A 2050. évi számított-várható erdővagyon fafaj-korosztály összetétele jellemezhető, a kritikus korosbodás értékelhető (a jövőképből visszavezetve a racionális erdővagyon-gazdálkodási változásokat).

A V1 változat az utóbbi években erősödő zöld irányzat fennmaradásával számol (a HVFK fafajok fenntartásával).

A V2 évtizedes értékei más megfontolásokon (N-HVFK, A/NNY gyarapodás) alapulnak, így eltérő teljesítményekhez (majd faállományokhoz) vezetnek.

A szakmai közösség megvitatással újabb változatot is alkothat a NEP/NES 2050 során (figyelembe véve a Prognózisban bemutatott korosbodást – Jövőképet -.

A „Jövő” nem meghatározott, de a Jövőkép számítása, értékelés segíthet az erdő-vagyon-gazdálkodás kialakításában.

„MÚLT-JELEN-JÖVŐ az erdővagyon-gazdálkodásban”
„A jelen erdővagyona – a múlt erdővagyon-gazdálkodása,
a jelen erdővagyon-gazdálkodása – a jövő erdővagyona,
a jövő erdővagyon-gazdálkodásának is a jelen erdővagyonára és
a várható természeti adottságokra kell alapoznia
(a társadalmi elvárások alakulása nem előrelátható).”

forrás: Mészáros Károly Emlékalapítvány

A kiadvány az Erdővagyon-gazdálkodás tantárgy megalapozója és kidolgozója, Prof. Dr. Mészáros Károly tiszteletére készült a Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával.

A kiadvány bevezetőjét idézzük:

„MÚLT-JELEN-JÖVŐ az erdővagyon-gazdálkodásban”
„A jelen erdővagyona – a múlt erdővagyon-gazdálkodása,
a jelen erdővagyon-gazdálkodása – a jövő erdővagyona,
a jövő erdővagyon-gazdálkodásának is a jelen-jövő erdővagyonára és
a várható természeti adottságokra kell alapoznia
(a társadalmi elvárások alakulása nem előrelátható)”

„Amit a számok mutatnak” mottó már szakanyag sorozatot jelez, és a számok könyörtelenül tükrözik vissza a tényeket és folyamatokat, amelyeket szeretnénk racionálisan értelmezni.
„Amit a számok mutatnak”…, a szakanyag magáért beszél, táblázatokban és ábrákon.

Az 1990-es években, a rendszerváltás erdészeti hatásaként a jogi szabályozás került előtérbe, az erdészeti igazgatás új és még újabb fogalmakkal, intézkedésekkel igyekezett kiszolgálni az egyre zöldebb elvárásokat.

A hatóság-igazgatás 1996 évtől új megbontásokkal (és ha nem is változatlan adattartalommal) számos fahasználati mód – erdőfelújítási eljárás kombinációra készített kimutatást (MGSZH, NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, NFK Erdészeti főosztály, AM), amely a feldolgozás számszaki alapja, amelyet tisztelettel megköszönök.

A lehetséges hosszú időszak áttekintése (a történeti visszatekintés) során a szakanyag kísérletet tesz arra, hogy van-e lényegi változás, tendencia és trendváltás (és az miben jelenik meg, mennyire erőteljes), ugyanakkor az adatsorokat óvatosan kezeli.

A vizsgálat először az állomány (stock) viszonyokra, azok időbeli változására terjed ki, és a legfontosabb tulajdoni, regionális és fafaj jellemzőket elemzi (3. fejezet).

A vizsgálat másodszor a forgalmi (flow) értékekkel, erdőtelepítési, fakitermelési mód – erdőfelújítási eljárás teljesítményekkel foglalkozik (4. fejezet).

Az erőteljesen szétváló állami – magán szektor állományviszonyaiban, erdővagyon-gazdálkodási teljesítményében alapvetően eltér fafajai különbsége miatt is, de ezt a szabályozás (igazgatás, tervezés, elszámolás) alig követi.

Magyarország termőhelyi sokszínűségét az erdővagyon-gazdálkodási régiókkal (Hegyvidék-Dombvidék-Síkvidék), erdőgazdálkodási tájcsoportokkal kezeljük.

A fafajok csoportosításában elkülönítjük a hosszú vágásfordulójú keménylombos fafajokat, amelyet HVFK rövidítéssel szerepeltetünk, illetve az összes többi fafajt N-HVFK (A, EL. F) csoportba gyűjtöttük. Szükségesnek éreztük az Akácot a keménylombosokból kiemelni, a KST-KTT és a NNY-HNY elválasztással ahol tudtunk éltünk, de a sarj és mag eredetet általában már nem tudjuk jelezni.

A meghatározó megállapításokat – felvetéseket igyekeztünk összegyűjteni és kiemelni.

Erdővel – fával a holnapért!
Prof. Em. Dr. Lett Béla

A kiadvány digitális verziója (256 oldal, pdf) itt érhető el.

forrás: Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar

A kiadvány az Erdővagyon-gazdálkodás tantárgy megalapozója és kidolgozója, Prof. Dr. Mészáros Károly tiszteletére készült a Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával.

A kiadvány bevezetőjét idézzük:

Az elmúlt években a hatóság, az igazgatás, illetve a szakmai szervezetek (NAK, MEGOSZ) fokozott jogalkotási, fogalom magyarázási, szervezési tevékenységgel fordultak a magán tulajdonú erdőgazdálkodás, az egyes szereplői és tevékenységei felé. Ezzel kapcsolatban az Erdővagyon-gazdálkodási közlemények (EVGK) 12. számában (2018-ban) „Huszonöt év a magánerdő-gazdálkodásban – A helyzet, a korlátok és a lehetőségek” címmel szakanyagot szerkesztettünk, amely az „Amit a számok mutatnak …” fejezeteket is tartalmazza.

A rendelkezésünkre álló információk alapján, a magán erdészeti számviteli beszámolók felhasználásával mutattuk be a gazdálkodó(csoportok) vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzete mellett a foglalkoztatási – kereseti viszonyokat is (az őstermelőkről, a családi komplex gazdaságokról továbbra sem rendelkezünk kellő adatokkal).

Egyrészt több év után a 2019–2020. évi rendkívüli helyzet, körülmény adott okot, hogy az erdőgazdálkodási társaságokkal ismét foglalkozzunk az „Amit a számvitel/számok mutatnak …” sorozat újabb EVGK kiadványában. Nem lehet és nem célunk az egyes társaságok vizsgálata, elemzésükre mások illetékesek, de a regionális általánosítás és a fafeldolgozáshoz való viszony már megfelelő témák (a magánerdő-gazdálkodással való összevetésre is mód nyílhat).

Másrészt az 1991-től az állami erdőgazdálkodást is érintő társadalmi-gazdasági rendszerváltás harmincadik éve (az 1970-es változások félévszázados megemlékezése elég visszafogott és egyenetlen volt, az EGRT-k 1993-as megalakulásának 25 éves évfordulója hang nélkül zajlott) alkalmat teremthet az állami erdészeti szakközönségnek a „Múlt – Jelen – Jövő” témáinak megvitatására, a Nemzeti Erdőstratégia (NES) 2050 program kimunkálására.

Az elsősorban 2014–2020 (az EGRT-k tulajdonosi joggyakorló váltásától eltelt) időszaknál a tartalomban felsorolt fejezetek önállóan tanulmányozhatók (1998–2020 idősor is szerepel), de az összképet együttesen alakítják.

A szakanyag megjelenésekor már túljutottunk a 2020–2021-es tenyészeti éven, és elkészültek a 2021. III. negyedéves gazdasági beszámolók is.

Erdővel és fával a holnapért!

A kiadvány digitális verziója (186 oldal, pdf) itt érhető el.

forrás: Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar

A 2023. november 21-én, a soproni Ligneumban megrendezett eseményen a Közgazdasági Szakosztály, valamint a SOE ERTI Ökonómiai Osztály kezdeményezésére, az állami erdőgazdasági cégcsoport részvénytársasággá alakulásának 30. évfordulójáról emlékeztünk meg.

A Soproni Egyetem Ligneum Rendezvényházában gyűlt össze mintegy 150 fő – meghatározó ágazati vezetők, erdőgazdasági vezérigazgatók, egyetemi oktatók, és szép számmal az Erdőmérnöki Kar hallgatói. A jelenlévők délelőtt egy konferencia keretében kaphattak átfogó képet az állami erdőgazdaságok, mint részvénytársasági cégcsoport egykori megalakulásáról, három évtizedes történetének folyamatáról és eredményeiről.

Prof. Dr. Fábián Attila rektor a köszöntőjében kitért az Egyetem és az erdőgazdaságok szoros együttműködésére, annak eredményeire, előnyeire és további lehetőségeire.

A rektort Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár követte, aki a cégcsoport tulajdonosi joggyakorlójának képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Köszöntőjében kiemelte, hogy az állami és magán erdőgazdaságok szervezete az egyik legfontosabb háttér az Egyetem működése mögött. A hallgatóknak ugyanis már a képzés során találkoznia kell a napi gyakorlattal, hogy használhatóbb tudással léphessenek ki a munkaerőpiacra. A kutatási tevékenység pedig nem lehet eredményes a gazdálkodókkal kialakított kapcsolat nélkül.

A továbbiakban Kiss László, az OEE elnökeként vázolta fel az átalakulás előzményeit, emelte ki főbb dilemmáit és kiforrott megoldásait – a folyamatot alakító gazdasági és társadalmi körülmények tükrében.

A rendezvény meghívott előadója volt Szabados János – a cégcsoport egykori átalakításának meghatározó alakja. Ő az egészségi állapota miatt, írásban küldte el a korszakot egyedülállóan összefoglaló gondolatait és a résztvevőknek szánt kedves üzenetét. Előadását Kiss László elnök olvasta fel.

Elnökünk szavaihoz az OEE Közgazdasági Szakosztálya, egyben a gazdasági vezetők körének részéről Tóth Gábor vezérigazgató-helyettes (Ipoly Erdő Zrt.) áttekintő előadása kapcsolódott „Az állami erdők kezelése az erdészeti részvénytársaságok átalakulástól napjainkig” címmel.

Az állami cégcsoport elmúlt 30 évéről a képet a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete részéről dr. Schiberna Endre osztályvezető (SoE ERTI Ökonómiai Osztály) prezentációja tette teljessé. „Az állami erdővagyon-gazdálkodás” című, a kezelt erdővagyon paramétereiben történt változásokat bemutató előadásában, mindannyiunk figyelmébe ajánlotta prof. dr. Lett Béla „Amit az írások mondanak – 30 éve alakultak az erdészeti részvénytársaságok” című kiadványát is. 

A délelőtti rész zárásaként, Csóka Péternek, a FAO erdészeti részlege korábbi igazgató-helyettesének „Az erdőgazdálkodás kilátásai” című előadása hangzott el. Az ebben összefoglalt és elemzett, az erdőket és erdőgazdálkodókat érintő nemzetközi folyamatok, a jövőt felvillantó keretbe helyezték a korábbi előadások üzeneteit is.

Délután a program a Közgazdasági Szakosztály, valamint az AM Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkársága képviselőinek előadásaival, az előadók és az erdőmérnök hallgatók interaktív konzultációjával folytatódott.

A szakosztály képviselői – valamint az AM részéről Kovács Ferenc, a Vadgazdálkodási Főosztály vezetője, illetve Nagy Bálint, az Erdőgazdálkodási Főosztály vezetője – a Közgazdasági Szakosztály működéséről és küldetéséről, majd a közjóléti és turisztikai szolgáltatások, a kommunikáció, az adminisztratív élőmunkát részben kiváltó és az adatkezelés pontosságát fokozó digitalizáció, valamint a vadgazdálkodás és a vadkárok gazdasági vetületeiről adtak összefoglaló tájékoztatást. A témák felvezetését az aktív hallgatósággal folytatott, részleteket kifejtő konzultáció követte.

Az eseményről és az ott elhangzottakról bővebben az Erdészeti Lapok decemberi számában olvashatnak majd.

Forrás: Országos Erdészeti Egyesület

Előszó

Visszapillantás az 1990-es rendszerváltás időszakára
Az 1990-et megelőző években az erdőgazdálkodás (rablógazdálkodásnak minősítve) mellett több zöld téma is felmerült (Duna elterelés, Duna-kör stb.), utána „fakitermelési moratóriumot” szorgalmaztak.

Az energiakrízis 2022-ben hazánkban a tűzifa ellátásra is hatott.
Az AM a tűzifa termeléssel, kereskedelemmel, lakossági ellátással kapcsolatban szabályozó intézkedéseket tett (amelyeket a támadások hatására részben korrigált).
Ezeket a zöld civil és pártszervezetek sokoldalúan támadták, több cikk, petíció stb. jelent meg, 2022. novemberében, 2023. februárjában Nagy István bejelentette, hogy az EGRT-ket nonprofittá alakítják át.
Az agrárminiszter közölte, hogy a magyar kormány az állami erdőgazdaságokat nonprofit jellegűvé alakítaná át. Hozzátette: „a jövőben sokkal hangsúlyosabb szerepet kívánnak adni a fenntarthatóságnak, a természeti értékek megóvásának, és csökkenteni szeretnék az állami erdészetetek gazdasági jellegét.”

Erdővel – fával a holnapért!

Bevezetés – (Erdészeti) Politika

Szakmai pályámat (gimnáziumi erdészeti politechnika – erdőgazdasági szakmunkás, erdőmérnök képzés – aranyoklevél, faipari szakmérnök – üzemvezető) 1970-ben a Kiskunsági ÁEG-nél kezdtem meg, így hosszútávú rálátásom van a fagazdaságra. 1983 óta az Erdőmérnöki Karon gazdaságtani, erdészeti ökonómiai tantárgyak oktatásában-kutatásában veszek részt.
A vertikális integrációról, az 1970-es EFAG alakulásról (2020-ban 50 év) vagy az Rt.-k megalakulásáról (2018-ban 25 év) kevés visszaemlékezés (Erdőgazdasági társaságok 1994–1998, ÁVRt.) jelent meg, így az Rt.-k kialakításának 30 éve után aktuálisnak tartok szakanyagot, „Amit az írások mondanak – 30 éve alakultak az erdészeti részvénytársaságok EGRT-30” témában.
Az áttekintésben néhány témát érintek, de kívánatosnak tartanám, ha többen is megragadnák az alkalmat, hogy a múlt ismertetésével segítsük a jövő lehetőségeit.
EGRT előzmények (EFAG/EVAG – Államerdészet – Kht. – EGRT)
Mi következik? – Nonprofit Holding? – …
Az államerdészet a profitorientáltság ellenzéstől a részvénytársaságon át a nonprofitig vezethet.
(A finanszírozás: ön-ágazati-állami-EU támogatás stb. az egyik kulcstéma).

Anyag

Az elmúlt években az OEE elérhetővé tette „AZ ERDŐ – Erdészeti Lapok” anyagát, amelyből első kézből meríthettünk, emellett számtalan szöveg került a látószögbe, illetve az EVGI keretében is jelentős publikációs-kutatási tevékenységet fejtettünk ki.

A feldolgozás időrend és témák szerint történt, a nyersanyagból sokféle tanulmány készíthető.

Módszer

A szakanyag jellegének megfelelően alapvető módszer a dokumentum feldolgozás, válogatás utáni ismertetés. Mivel erősen vitatott témákról van szó, amelyekben a szemben állás 20-30 év alatt megakadályozta az előre lépést, mi a tudatos függetlenségünket igyekszünk hangsúlyozni.
Az elmúlt időszaknak viszont tanulmányokkal aktív szereplői voltunk, ezért álláspontunk nyilvánvaló. A historikus feldolgozásból persze kilátszanak az egyes időszakok egyes érdekcsoportjai, de úgy érezzük az erdész szakma megítélése javításának nem az egyhelyben topogás, hanem az irány megszabása után a határozott lépés, tevékenység szolgálhat.
A társasági-gazdasági rendszerváltástól kezdve időrendben feldolgozva a történéseket, a különböző szálakat kiemelt időszakonként, időpontonként összecsomózva igyekszünk segíteni a megismerést és a megértést. A törzsanyag időrendben kísérli meg a kiemelt témák áttekintését.
Az erdész szakmán belül is nagyon sok kérdésben erős konfrontáció tapasztalható, amely szintén okként jelentkezett az ágazat megítélésekor, de be kell látni, hogy a divat fafajok, technológiák és szabályok szükségszerűen jóval rövidebb életűek, mint a legrövidebb vágáskor, és jön a szükséges visszafordulás az előrehaladás felé. Ez különösen igaz az állami erdőgazdálkodásra, ahol az állami tulajdonlás és az állami jogi-gazdasági szabályozás kettős ereje speciálisan érvényesülhet, a részvénytársasági formájú végrehajtásban is.
Nem a múltba mélyedés és vájkálás a célunk, ugyanakkor támogatást is adhat a döntéshozóknak a megoldás felé vezető útra (amelyben egyébként szükségszerűen hiszünk).
Szerzőként ezért tartózkodunk attól, hogy az időszakok történéseinek bemutatását követően tézis szerű iránymutatásokat adjunk (hiszen mi sokszor hallottuk kompetens vezetőktől is, hogy rövid időn belül döntenek és megoldják a felvetett, előkerülő kérdéseket).

A feldolgozás a három főszereplő (Minisztériumok – OEE – FAGOSZ) írásos megnyilvánulásaira épül,
– az erdészeti politika (állami erdőgazdálkodás és erdészeti politika),
– a gazdaságpolitika (a vertikumban az üzemági kapcsolatok, a fafeldolgozás) és
– a természetvédelem befolyása (a finanszírozás problémája)
területén. Az OEE és a FAGOSZ véleményét „Állásfoglalásokkal” igyekezett erősíteni.
A fejezetek közötti kapcsolatokat a tartalmi jellemzők kötik össze, amelyben központi szerepet a „természetvédelem – finanszírozás” foglalja el.
A módszer hatékonyságát illetően felvetődő kritikákat megértéssel kezeljük, de tapasztalataink szerint nem az előkészítés szakmai jóságán múlik a döntés iránya, sebessége. (Ebben némileg azért eltérünk az Állami Számvevőszék módszerétől, álláspontjától, amennyiben mi a jogszabályok feltétlen jóságában is kételkedhetünk, és a végrehajtás akadozásával is megértőbbek vagyunk.)

A szakanyag kvalitásait és a módszer helyénvalóságát talán a következő időszak történései igazolhatják. Az ismereteket bemutatjuk, de az elmúlt évtizedek után a siker receptjét nem tudjuk.

forrás: Mészáros Károly Emlékalapítvány

Részvételi díj nincs, regisztráció szükséges, csak személyes megjelenés.

Jelentkezés: 2023. június 23-ig a starkmagda@gmail.com címen
Stark Magdolna, (+36-20) 958-1665

Forrás: NFK

Részleteket adunk közre a Vajai Dániel – Lett Béla – Horváth Sándor szerzőhármas által készített Magán-erdőgazdálkodás a jogszabályi változásokban című tanulmányból. Készült 2021. második felében. A tanulmány a cikk végi linkről teljes terjedelmében letölthető.

Az elmúlt években jelentős változások történtek, történnek Magyarország erdészeti ágaza­tában, különös tekintettel a magán-erdőgazdálkodásban. A rendszerváltás óta megoldatlan feladat a magántulajdonú erdők gazdálkodásának hatóságilag elvárt mederbe történő helyezése, működőképességének teljes körű biztosítása jogszabályi szinten. Az elérendő cél a fejlődéshez megfelelő mennyiségű és feltételű lehetőséget biztosítani az erdőtulajdonosok, gazdálkodók és erdészeti szakemberek számára, hogy a rendkívül sok formát felöltő gazdálkodási rendszer élhető legyen. Ehhez gazdasági stabilizálás, támogatás is szükséges.

A 2017-es erdőtörvény-módosítás már előirányozta a további (2020-as), az erdészeti szektorban történt jelentős jogszabály-változásokat. Ekkor az erdőtörvény és végrehajtási rendeletei, valamint a földforgalmi és a földforgalmi törvénnyel összefüggő egyes rendel­kezésekről és átmeneti szabályokról szóló törvények kerültek módosításra ismét.

Első lépésként a 2017-es erdőtörvény-módosítás arról rendelkezett, hogy az 1996 és 2009 között megbízási szerződés alapján bejelentett erdőgazdálkodók jogviszonyát hatályon kívül helyezzék. A gyakorlatban a legtöbb ilyen szerződés a hatósági kapcsolatról szól, nem tartalmazza megfelelő részletességgel a gazdálkodás módját, elszámolás mikéntjét, ezért kerül kivezetésre a rendszerből. Többszöri módosítás után 2020-ban a megbízási szerződés érvényességének határideje 2021. december 31-re lett kitűzve. Az országban ez alapján (tíz)ezer erdőgazdálkodónak kellett vagy még kell gondoskodnia az átalakulásról.

Ezt követően módosultak az erdő használatának szabályai. Rendelkeztek a saját tulajdon jogán történő használatról, illetve az erdő használatba adásának szabályairól. Mindezek mellett átalakításra került az erdőtörvény erdészeti szakszemélyzetre vonatkozó rendelete, amiben rögzítik a kötelezően alkalmazandó szakirányító fogalmát, működésének feltételeit. A tanulmányban a változásokat kívánjuk ismertetni, azok várható hatását az erdő­gazdálkodókra, erdészeti szakszemélyzetre. Célunk a meglévő jogszabályi lehetőségek alapján a különböző gazdálkodási szereplők és modellek, valamint az eddigi adatok alapján az erdészeti szakirányító vállalkozások bemutatása. A gazdálkodási teljesítmények és eredmények elemzésével felhívjuk a figyelmet ennek fontosságára, mert (ár)bevétel, jövedelem nélkül a rendszer nem tud működni.

Az erdészeti szakszemélyzet kialakulása

Az 1935. évi IV. törvénycikk V. fejezete erdőgazdasági személyzetről rendelkezik még, aki az erdőgazdálkodás irányításáért, szakszerű ellátásért a felelős. Területnagyság szerint különböztet meg kategóriákat az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvénycikk, mi alapján alkalmazandó erdőmérnök és/vagy alerdész (főerdőőr, erdőőr) az adott helyen. Rögzíti az erdőmérnökök szaktanácsadását, illetve az erdőgazdasági segédszolgálatot, mikor köteles egy erdőtulajdonos azt igénybe venni. Létrehozzák az erdőkerülők intézményét, amely az erdő őrzéséért felel. Az említett összes pozíció betöltésének feltételei is meghatározásra kerültek, milyen szakképzettséggel, szakképesítéssel kell bírnia az adott személynek, illetve milyen munkaviszonynak kell létrejönnie (pl.: erdőkerülők működését szolgálati szerző­désben kellett rögzíteni).

Az 1961. évi az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló VII. törvény már sokkal szűkszavúbb, mivel ekkorra államosításra, állami kezelésbe került az erdőterületek jelentős része, azok irányításáért felelős szervekről rendelkezik a jogszabály. Saját üzem üzem­tervezésénél említi csak meg, hogy azt erdőmérnök végzettségű ember készítheti el. Ellenben feltűnik a 2017-es erdőtörvény módosításhoz nagyon hasonló fogalom, a kezelő, használó fogalma, aki az erdő védelméről kell, hogy gondoskodjon. Megemlíti a büntetőjogi védelem szempontjából hivatalos személyként az erdőőröket, akiket megilleti az erdészruha viselése, szolgálati lőfegyver használata. Ezen kívül megbízott dolgozókról ír a törvény.

Először az erdészeti szakirányításról az 1996. évi LIV. törvény ír. A X. fejezetben határozza meg általánosan, hogy ki lehet erdészeti szakszemélyzet, milyen feltételeknek kell megvalósulnia ahhoz, hogy nyilvántartásba vegye, és hitelesített szolgálati naplót adjon ki az erdészeti hatóság, valamint hogy megbízásos jogviszony szerint alkalmazhassa az erdő­gazdálkodó. A 29/1997. FM rendelet 100.§-a rendelkezik arról, hogy a rendelet 7-es (Erdészeti Szolgálati Szabályzat) és 8-as számú (Az erdészeti képzettségek, illetve képesítések jegyzéke) melléklet részletes előírásainak kell teljesülnie az egyes esetekben.

Ezt követően rövid időn belül az állam rendelkezett az erdészeti szakirányítás igénybe­vételének támogatásáról. A 6/2000-es FVM rendelet létrehozta az erdőgazdálkodási integrátor megnevezést, amely kiemelt besorolást több feltétel alapján kapta meg az erdészeti szakszemélyzet (jogszerű erdőhasználat minimális területe, minimum szakirányított terület, leszerződött fahasználati és erdőművelési munkák minimum területe, maximum árbevétel, kötelező MEGOSZ vagy FAGOSZ tagság). A jogszabály célja az erdészeti szakirányítás fejődésének serkentése, a szakismeret és gazdálkodás szerveződésének megerősítése a magán szektorban, illetve az erdőgazdálkodói terhek csökkentése volt. 2004-ben még egy új rendelet szabályozta a támogatást, de 2007-ben az erdőgazdálkodási ágazat szereplőinek nagy sajnálatára eltörlése került.

A 109/2008. az egyes erdészeti közcélú feladatok csekély összegű (de minimis) támo­gatásáról szóló FVM rendelet említi meg először az erdészeti szakirányító vállalkozást, ekkor, mint megbízás alapján erőgazdálkodók részére üzemtervezési tevékenységet végző szervezetet. Az erdészeti szakszemélyzet fogalma a 2009. évi XXXVII. törvény 5.§ 7. pontja szerint: „az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti végzettséggel rendelkező, az erdészeti hatóság szakszemélyzeti névjegyzékében szereplő személy;”. A 71/2010. FVM rendelet alapján erdészeti szakszemélyzetként erdésztechnikus vagy erdőmérnök volt nyilvántartásba vehető. E rendelet megkülönböztetett kizárólag szakfeladatokat ellátó, illetve rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzetet. Míg előbbi kizárólag csak az erdészeti munkák szakmai irányítását végezheti, addig az utóbbi besorolás esetén az erdő őrzési tevékenységének különféle módjai is beletartoznak a szakszemélyzet feladatkörébe. A szabályozás létrehozta továbbá a jogosult erdészeti szakszemélyzeti besorolást, amelynek az előzőeken túl feltétele a kétéves szakmai gyakorlat, a továbbképzések és a hozzátartozó vizsgák teljesítése. Az alap besoroláson túl jogosultként a szakszemélyzet ellenjegyezheti az erdészeti hatóság felé történő bejelentéseket, adatszolgáltatásokat, a műveleti lapot, pályázati dokumentációkat. Amennyiben felsőfokú végzettséggel is bír, erdőtelepítési kivitelezési tervet, erdészeti magánút, műtárgy tervezését, illetve erdészeti térképezést végezhet.

A 2017-es és 2020-as jogszabály-módosításokat követően újra feltűnt az erdőkezelő és erdészeti szakirányító vállalkozás megnevezés, amelyet a következő fejezetekben kívánunk bemutatni részletesen.

Az erdőgazdálkodás funkcionalitása

Schiberna Endre az újjáalakuló magán-erdőgazdálkodás működőképességét vizsgáló 2006-os doktori disszertáció munkájában felvázolta már az erdészeti szektor funkcionális intézményi modelljét. „A modell az 1990-es évek közepe és az ezredforduló között kialakult helyzetből indul ki” (Schiberna, 2006). Az elmúlt években történt változások időszerűvé teszik ennek frissítését, illetve folyamatos vizsgálatát, a gyakorlatban kialakuló új gazdálkodási modellek keresését, felismerését.

Az erdőgazdálkodás tevékenység megkezdésének alapja a szándék, amely arra készteti az erdőtulajdonost, hogy döntést hozzon vagyonáról, a gazdálkodás megindításáról. Ezt a funkciót nem feltétlenül kizárólag a tulajdonos látja el, hanem segítségére lehet egyfajta tanácsadó és szolgáltató szervezőerő, amelyet szervezeti, gazdálkodási megközelítésben erdőgazdának nevezhetünk, míg jogi kifejezés szerint erdőhasználónak. A döntés minden esetben egy eredmény eléréséért történik. A várható haszon szabja meg a döntés részleteit, mivel az alapján ismeri meg a tulajdonos a vállalt kockázatot. A döntés – kockázat – eredmény vonalon tervezett folyamatok fogják meghatározni a gazdálkodás típusát, a többi funkció ehhez társul.

A döntés meghozatalát követően gondoskodni kell az erdőgazdálkodó személyéről. A 2009-es erdőtörvény rendelkezik arról, hogy az erdőgazdálkodáshoz a jogok és a kötele­zettségek csak az erdészeti hatósághoz bejelentett erdőgazdálkodót illetik meg, illetve terhelik (2009. évi XXXVII.tv.17.§). A jogszabályi előírásnak történő megfelelést jelenti ez a funkció, feltétlenül szükséges a legális működéshez.

A szakmaiság biztosítását szintén törvényi és rendeleti szinten szabályozzák. A jogsza­bályoknak megfelelő szakirányítás nélkül nem tud legálisan működni egy gazdálkodás. Az erdőtörvény az erdészeti szakszemélyzetet, illetve erdészeti szakirányító vállalkozást nevezi meg e funkció betöltésére. Külön rendeletben rendelkezik a megkülönböztetésükről, feladataikról, illetve továbbképzések keretében biztosítja naprakész tudásukat a jogszerű munkához.

A tevékenységek jogszabályok szerinti végrehajtásának felügyelete hatósági szinten történik. Az ellenőrzési funkciót a Kormányhivatalok szervezetén belül az Erdészeti Osztályok erdészeti szakügyintézői látják el, valamint egyes tevékenységeket országosan kontrollálnak. Legjelentősebb központilag működő szerv a NÉBIH keretin belül működő faanyag-terméklánc felügyeletével foglalkozó EUTR (European Unio Timber Regulation) hatóság.

A tervezési funkció szorosan kapcsolódik az előző pontban részletezett működéshez, hiszen állami szervezet, a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) végzi a magyar erdők időszakos felmérését. Ugyan gazdasági hatástanulmányt, üzleti terv alternatívákat nem készít az NFK, de ez a funkció biztosítja a faállományokról az adatokat a gazdálkodáshoz, amely alapja lehet egy költségvetésnek.

Ezek a részterületek együttesen jelentik a funkcionális erdőgazdálkodást.

Az erdőgazdálkodó

A 2009-es erdőtörvény szerint „Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdő­gazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használó” (2009. évi XXXVII.tv.17§(1)). Az erdőgazdálkodó tehát az erdőhasználathoz a jogokat megszerző és a kötelezettségeket vállaló szereplő.

Intézménye nemzetközi szinten egyedi, ahogyan Horváth 2011-es doktori disszertáció­jában fogalmaz: „a külföldi erdészeti intézményrendszerekben, ilyen elkülönült entitásként, szinte ismeretlen fogalom”. Személye a kapocs a hatóság, a szakszemélyzet, a kivitelező és a tulajdonos(ok) között, aki a jogszerű gazdálkodásért a felelős. Mivel ez a pozíció beékelődik a többi gazdálkodási szereplők közé, a felelősségi körök bonyolódtak, amelyet számos bírósági eljárás tanúsít (Horváth, 2011).

A rendszerváltást követően, főként a 2000–2010 közötti időszakban jelentős mennyiségű erdőtelepítés valósult meg, ez a magántulajdonú erdőterület nagysága tekintetében közel 13%-os növekedést jelentett (2. táblázat). Ennek köszönhetően az erdőgazdálkodók száma is nagymértékben megnövekedett, a 10 év alatt 21 000 darabról megközelítőleg elérte a 35 000-et. Megfigyelhető a 2. táblázatban, hogy 2010-től csökkenő mértékű a növekedés, majd 2015-től nem számottevően, de csökkent az erdőterület. Egyértelmű, hogy azokban az időszakokban jött meg az erdőtelepítési kedv, amikor volt motiváció a földtulajdonosokban, gazdál­kodókban, amely nagyrészt pénzügyi támogatás formájában jelent meg. 2020-ban ezt felismerve és látva az előző 5 év erdőtelepítésének szinte teljes hiányát a 2016–2020 uniós pályázati ciklus ’Erdősítés támogatása’ jogcím támogatási összegeit nagy mértékben meg­emelték. Az elmúlt és az idei évben, illetve várhatóan a következő uniós pályázati ciklusban jelentős mennyiségű telepítés valósulhat meg, így több erdőgazdálkodó megjelenését maga után vonva. A földhasználók a kedvező pályázati összegek esetén már átértékelhetik, hogy mezőgazdasági területükre járó területalapú támogatást vagy a jövedelempótló támogatást is tartalmazó erdősítést válasszák. Az erdőterület csökkenése mellett az erdőgazdálkodók száma minimálisan növekedett, ami a gazdálkodási egységek elaprózódását, az üzemméretek csökkenését jelenti.

Az Agrárminisztérium által 2019-ben kiadott erdőmérleg jelentésben közel 38 000 erdő­gazdálkodót láthatunk a magántulajdonú erdőket leíró statisztikában. Ez a szám 2014 óta szinte változatlan.

A tanulmány részletesen nem foglalkozik a rendezetlen erdőterületekkel, de fontos megjegyezni, hogy közel 200 000 hektár erdőgazdálkodó nélkül van, amelynek kb. 92%-a magántulajdon. Ezt figyelembe véve egy erdőgazdálkodóhoz átlagosan 18 hektár terület tartozik. Az erdőgazdálkodási üzemméretek vizsgálatai alapján megállapítható, hogy kevés erdőterülettel rendelkeznek a gazdálkodók ahhoz, hogy főállásban elláthassák tevékeny­ségüket (Horváth, 2011).

Az erdészeti szakszemélyzet

2020. július 1-től lépett hatályba az új kormányrendelet (244/2020. (V.28.)), illetve az erdőtörvény módosítása, amely rendelkezik az új erdészeti szakirányításról. A tanulmány készítése során is módosítások, pontosítások jellemzik az erdészeti szakirányítás jogi szabályozását, ezért legfontosabb értelmezni az egyes fogalmakat, tisztázni a szakmai tevékenység irányításának módjait.

Az erdőgazdálkodás során a szakismeretet az erdészeti szakszemélyzet biztosítja, aki az erdőtörvény „végrehajtására kiadott jogszabály szerinti végzettséggel rendelkező, az erdészeti hatóság által vezetett erdészeti szakirányítói névjegyzékben erdészeti szakszemélyzetként nyilvántartott személy”(2009. XXXVII.tv. 5§(7)).

A jogszabály-változásokkal létrehozták az erdészeti szakirányítói vállalkozás fogalmát, amely az erdészeti szakszemélyzet mellett szintén a szakirányítói névjegyzékben került, kerül nyilvántartásba vételre. Ilyen vállalkozásnak minősül, amely tevékenységi körében erdészeti, egyéb erdőgazdálkodói vagy erdészeti szolgáltatás szerepel, és legalább egy jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkezik. A rendelkezés módja alapján vagy törvényes képviselője vagy közreműködő tagja vagy munkaviszonyban álló alkalmazottja a szakirányító vállalkozásnak.

Tehát a névjegyzék tartalmaz a természetesen kívül jogi személyeket is. A rendelet tartalmazza a nyilvántartásba vétel személyi feltételeit, a felvételi eljárás során kötelezően benyújtandó adatok listáját, a nyilvántartásból való törlés módját, az adatszolgáltatás igény­lésének lehetőségét, az alap- és továbbképzések kreditrendszerű felépítését, szervezésének rendszerét, a szakszemélyzet által vétett jogszerűtlen cselekmények, hiányosságok szankcio­nálásának típusait.

Míg a 3. ábra a nyilvántartás módját kívánja bemutatni, addig a 4. modellen az erdészeti szakirányítás működését, alkalmazásának lehetőségeit kívánjuk bemutatni.

Az erdőtörvény előírja, hogy „erdőgazdálkodónak az erdőgazdálkodási tevékenység szakszerűségének biztosítása érdekében erdészeti szakirányítót kell alkalmaznia” (2009. XXXVII.tv. 97§ (1)). A 4. ábrán a 2021. június 5-től hatályos törvény szerinti 4 típust különítettem el:

• az erdőgazdálkodó (jogi személy esetén törvényes képviselője vagy közreműködő tagja) maga a jogosult erdészeti szakszemélyzet,
• az erdőgazdálkodó jogosult erdészeti szakszemélyzetet alkalmaz,
• az erdőgazdálkodó erdészeti szakirányító vállalkozást alkalmaz (jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkeznie kell),
• őstermelői családi gazdaság (ÖCSG) esetén a tag személyes közreműködése, amennyiben jogosult erdészeti szakszemélyzet.

Jól látható az ábrák és a magyarázatok alapján, hogy nagyon könnyen össze tudja keverni az olvasó az egyes fogalmak jelentését, helyes használatát, a megnevezések logikai sorrendjét. Ez jogszabályi környezetben még inkább érvényes.

Az új szabályozás létrehoz egy kiemelt besorolást az erdészeti szakirányító vállalkozások esetében, amely az erdőgazdálkodásra jogosultságot jelöli, ha a következő feltételek teljesülnek:

• jogosult szakszemélyzetként érvényes státuszban szerepel a rendszerben az egyéni vállalkozó, vagy más gazdasági társaság törvényes képviselője, közreműködő tagja;
• az egyéni vállalkozó, vagy más gazdasági társaság törvényes képviselője, közreműködő tagja munkaviszonyban álló foglalkoztatott, felsőfokú szakirányú végzettsége van, rendészeti feladatokat is ellátó erdészeti szakszemélyzet, aki legalább 5 éve jogosult szakszemélyzetként a nyilvántartásba bejegyzésre került;
• minden megkezdett 1000 hektár erdőgazdálkodásba vont terület után egy jogosult szakszemélyzet munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.

A kiemelt besorolás az erdő használatba adásának szabályainál nyeri el jelentőségét, hiszen ez alapján dől el a szervezet erdőgazdálkodói alkalmassága a kizárólag erdészeti szakirányító vállalkozással megoldható eljárásban. (Még egy fontos jellemzője e státusznak, hogy az erdőtörvény az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenységet is egyedül az erdészeti szakirányító vállalkozások megbízásához köti.) Az erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozások esetében ez csak szervezési, és nem végrehajtási képességet igényel. A nyilvántartásba vétel során, amelyik erdészeti szakirányító vállalkozás hozzájárult, adatai nyilvánosak, elérhetőek a Nemzeti Földügyi Központ honlapján.

Saját jogon történő erdőhasználat

• 1/1-es tulajdonosi használat: A földrészlet egy tulajdonos birtokában van, maga rendelkezik a gazdálkodásról, a földhasználatról, erdőgazdálkodóként nyilvántartásba történő bejelentkezéséről.
  • Használati megállapodás: „A tulajdonostársak mindegyike jogosult a közös tulajdonban álló föld területéből a saját tulajdoni hányadának megfelelő terület használatára” (2013. évi CCXII. tv. 70§ (1)). A földforgalmi törvény lehetőséget biztosít a tulajdonostársaknak használati rend kialakítására, amelyben rögzítik, hogy együtt kívánják-e a gazdálkodást folytatni, vagy részekre bomlik a föld területének használata (használati megosztás). Amennyiben sikerül megegyezniük a megosztásról, és egyes tulajdonosok saját tulajdoni hányadukon kívül más tulajdonostárs hányadát is használatba veszik majd, úgy többlethasználati megállapodást kötnek ezeket a területhasználatokat részletezve. Térképi kimutatást szükséges készíteni, ha a megállapodás alapján nem egy tulajdonos fogja használni a teljes földrészletet, illetve nem az ingatlan–nyilvántartás szerint azonosítható alrészletek határainak mentén történik a megosztás. Ezeket a dokumentumokat egységes formában kell összeállítani. Kötelező megjelölni az időtartamot, valamint a tulajdo­nostársak közül az erdőgazdálkodó személyét, aki az erdészeti hatóságnál nyilvántartásba vételi kérelmet nyújthat be e jogcím alapján. A használati rend kialakításához a tulajdonosok tulajdoni hányad szerinti többségi döntése szükséges. Ha van egy többségi tulajdonos, vagy a három legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező személy tulajdona eléri az összes tulajdoni hányad egyharmadát, akkor kétharmados beleegyezés kell. Nagyon fontos, hogy a törvényi előírásnak megfelelően, minden tulajdonostárs igazolhatóan, írásban értesítve legyen. A tájékoztatást követően nem lehet kevesebb, mint 60 nap a megállapodás elfogadására. Ha 60 nap elteltével valaki mégsem reagál a felhívásra a jogszabályban részletezett okok (megállapodás közlése nem lehetséges, tulajdonos személye bizonytalan, kézbesítés meghiúsul stb.) alapján, akkor a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni.
  • Társult gazdálkodási forma: A rendszerváltást követően a 1994. évi XLIX. törvény rendelkezett az erdőbirtokossági társulatok létesítéséről, amely szabályozás hatályba lépésétől megindulhatott hosszú idő után újra a magán-erdőgazdálkodás Magyarországon. A jogszabály lehetőséget nyújtott több erdőművelési ágban nyilvántartott helyrajzi szám tulajdonosainak, legyen az 1/1-es vagy osztatlan közös tulajdon, hogy gazdálkodó szervezetként működjenek. A jogi személyként működő társulatot minimum kettő erdőtulajdonos alapíthat. Tíz főnél kevesebb alapító tulajdonossal társulati szerződést alakítja meg a társulatot. Tíz főnél több személy esetén alapító közgyűlést kell tartani, amely megállapítja az alapszabályt. Mindkét esetben társulati névjegyzéket kell vezetni legalább évenkénti frissítéssel, amelyben a földrészletenkénti tulajdoni hányadok megoszlása van nyilvántartva. Ezen névjegyzék alapján történik társulati érdekeltség megállapítása. A társulat alapításáról szóló, közjegyzői okiratba foglalt vagy ügyvéd által ellenjegyzett alapszabályt, a hozzátartozó jegyzőkönyvet, vagy társulati szerződést meg kell küldeni a cégbíróságnak, akik felülvizsgálat után a bejegyzést végzik, majd a törvényességi felügyeletet. A tulajdonosok átadták erdőtulajdonukat a társaság használatába, amely az erdőbirtokossági társulatról, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvények és az erdőtörvény, valamint az alapszabály/társulati szerződés és a közgyűlések határozatai alapján gazdálkodik. A szervezet megfelelő működésért a megválasztott tisztségviselők felelnek.

Az Agrárminisztérium statisztája alapján 706 erdőbirtokossági társulat működött 2019-ben az országban mintegy 96 100 hektáron. A 2007-es erdőmérleg adatok szerint nem jelentősen, de folyamatosan csökken a társulatok száma. [FATÁJ kiegészítés: a FATUDAKOZÓ adatbázisában jelenleg 604 erdőbirtokosság szerepel.]

A korábban Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzem Hálózat 2005-ös jelentése szerint a vizsgált 100 Ebt. egynegyede tulajdonképpen családi gazdaságnak számít (Mészáros et al., 2005). Ezt azért is fontos kiemelni, mert az őstermelői közösségeket érintő jogszabály-módosítás kedvezőbb feltételeket nyújt a családi gazdaságba szerveződőknek. Tehát a jövőben a társult erdőgazdálkodás vizsgálata során az erdőbirtokosságok mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni az őstermelői családi gazdaságok felépítésének megisme­résére, működőképességének elemzésére. Ehhez, ahogy már korábbi fejezetben írtam, szükséges egy átlátható nyilvántartási rendszer, amelyben az egyes ágazati tevékenységek elkülöníthetőek.

Az elmúlt év szakmai tájékoztató fórumai szerint a közel jövőben várható a 1994-es Ebt. törvény módosítása is, a kor kívánalmaihoz történő frissítése.

Az erdő használatának átengedése

• Erdőgazdálkodói haszonbérlet: A haszonbérlet jogcím már korábban is működött mezőgazdasági termőföld, illetve erdő esetében is. A törvénymódosítást megelőzően nagyon nehezen alkalmazható mód volt közös erdőtulajdon harmadik, külső félnek történő használatba adása. Ekkor a tulajdonosok 100%-os beleegyezése volt szükséges, hogy elfogadják haszonbérlőnek a földművesként nyilvántartott személyt vagy mezőgazdasági termelőszervezetet. 2020 júliusától haszonbérletre már csak a 2009-es erdőtörvény végrehajtási rendelete szerinti erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakiránytó vállalkozás alkalmas. A haszonbérleti szerződés létrejöttéhez az érintett tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított kétharmados döntése szükséges. Fontos kiemelni, azért fogalmaz úgy a jogszabály, hogy „érintett tulajdonostársak”, mert a saját jogon történő gazdálkodásban részletezett használati megosztást követően a földrészlet egyik részterületén dönthetnek úgy a tulajdonosok, hogy más használatába adják az elkülönített területet.

A haszonbérleti formában nem a legközelebbi a kapcsolat az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó között, de egyértelmű a megállapodás. A tulajdonos(ok) meghatározott időtartamra, meghatározott elszámolási időszakonkénti bérleti díjért más használatba adják területüket. A szerződés tartalmazza a kötelezettségeket, illetve jogosultságokat, amiket vállal és szerez a szakirányító vállalkozás. A 2013. évi CCXII. törvény szabályozza a tartalmi elemeit, amelyeket lényeges minél részletesebben rögzíteni, mert a későbbiekben csak erre a dokumentumra tud hivatkozni a tulajdonos, ha fel akarja bontani a szerződést.

• Erdőgazdálkodási integráció: Az integráció során az ESZV vállalja az erdőgazdálkodói feladatok ellátást, a kötelezettségek teljesítését, illetve a haszonvételek elvégzését, amiért járadékot fizet a tulajdonos részére. Külön megállapodásban az erdőtulajdonost további erdőgazdálkodási tevékenységek elvégzésére alkalmazhatja. Ez esetben is a tulajdoni hányad alapján számított kétharmados többség egybehangzó döntése szükséges. A kapcsolat a tulajdonosok és integrátor között a legtávolabbi, mivel nem tiszta, hogyan működik a tulajdonos érdekének védelme, hogyan jár el más-más tulajdonosközösséggel bíró, több földrészletet kezelő integrátor különböző paraméterű (fafaj, kor, fakészlet stb.) faállományok hozamának elszámolásakor. Tulajdonképpen egy külső irányítással működő társult gazdálkodásnak is felfogható vállalkozási forma, mely sok kérdés rejt magában Még biztosan el kell telnie a gyakorlatban 1–2 évnek, hogy kiderüljön működőképessége.
  • Erdőkezelés: A 2017-es erdőtörvény módosításban jelent meg hosszú idő után újra az erdőkezelő fogalma (nem a polgári vagyonkezelő, a korábbi megbízás megszüntetésével annak lényegi utódja). Ekkor még nem volt tisztázva szerepe a gazdálkodásban. A 2020-as jogszabály-módosítás rögzítette, hogy ennek a vonatkozásában is erdőgazdálkodásra jogosult ESZV-t kell érteni. Ezen jogcím alatt áll legközelebb egymáshoz a tulajdonos és a kezelő. Az erdőgazdálkodási tevékenységet együtt határozzák meg, illetve a végrehajtás során is közreműködhet a tulajdonos. Megerősíti a kapcsolatot, hogy az erdőkezelő rendszeres beszámolási és elszámolási kötelezettséggel tartozik a tulajdonosok felé. Az erdőkezelésről szóló szerződés létrejöttéhez az érintett tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított többségének döntése kell. A 2021. június 5-ei törvényváltozással pontosításra került az elszámolás az erdőkezelő és tulajdonos között. Meghatározásra került a kezelési szolgáltatásért fizetendő erdőkezelési díj, illetve az erdőgazdálkodási költségek elszámolásban feltüntetendő helye. Kiderült, hogyan kell eljárni, ha nyereséges vagy veszteséges a gazdálkodás. Előző esetben dönthetnek úgy az elszámolásban, hogy az erdőkezelő kifizeti a tulajdonos(ok)nak a jövedelmet, vagy visszatartják a következő évek költségeinek fedezetéül. Utóbbi esetben a tulajdonos fizeti meg az erdőkezelőnek a kiadás és a bevétel különbözetét. Fontos, hogy elszámolási időszakként 1 évnél hosszabb időszakot is megjelölhetnek.

Az 5. ábrán az erdő különböző használatainak módját kívánjuk bemutatni. Látható, hogy nagyon sok variáció megvalósulhat, hiszen az egyes erdőgazdálkodói szerepkörök között lehet átfedés, egy tulajdonos lehet erdőgazdálkodó, de lehet akár erdészeti szakirányító vállalkozás is. A mostani jogszabályváltozások hatása a következő időszakban nagyban fogja befolyásolni a magán-erdőgazdálkodás működőképességét, ezért folyamatos vizsgálata lényeges az optimalizálás érdekében.

Az erdészeti szakirányító vállalkozások

ESZV típusai és jellemzői

A 2021. januári letöltésű nyilvántartási adatok alapján összesen 770 db erdészeti szakirányító vállalkozás került bejegyzésre. Ekkor ezek mindössze 1,3%-a állami tulajdonú cég. Ismerve az állami kezelésű erdők szerveződési formáit, a nagy különbség a további bejegyzések során kis mértékben fog változni. Az adatgyűjtéskor Magyarország 21 állami erdőgazdaságból 8-nak, míg a 10 magyar Nemzeti Park közül 2-nek történt meg a felvétele a nyilvántartásba. [FATÁJ kiegészítés: a 2022. áprilisi adatok szerint összesen 1046 erdészeti szakirányító vállalkozás (közülük 258 a „kiemelt” erdőgazálkodásra jogosult ESZV).]

A cégeket kategorizálva megállapítható, hogy darabszám szerint jelentős többségben van az egyéni szervezeti forma, amely egyéni vállalkozót, vagy őstermelőt takar. Ezek megkülönböztetése további kutatásokat, nyilvántartások összefűzését kívánja meg, hogy egyértelműen beazonosíthatóak legyenek a magánszemélyek. A társas vállalkozási formák közül a Kft. a legelterjedtebb, illetve a Bt. és Ebt. társulások bírnak magasabb számmal.

Kiemelt erdészeti szakiránytó vállalkozások

Az elérhető nyilvántartásban elkülöníthetően látható a vállalkozások kiemelt besorolása, amely az erdőgazdálkodásra jogosultságot jelzi. A kezdeti időszakban a társas vállalkozások voltak alkalmasak a kiemelt besorolás megszerzésére, valószínűsíthetően több szakember alkalmazása miatt. Több ember foglalkoztatása, közreműködése, tagsága esetén nagyobb az esély, hogy jogosult erdészeti szakszemélyzetként megfeleljenek a felsőfokú végzettséget és rendészeti feladatok ellátását előíró feltételeknek, valamint teljesüljön a gyakorlatban előírt minimum 5 jogosultként ledolgozott év. Megközelítőleg 66%-uk működik társas vállalkozási formák egyikében.

Az erdészeti szakirányító vállalkozások tevékenysége (erdészeti, egyéb erdőgazdálkodói tevékenység, erdészeti szolgáltatás) meghatározó a magán-erdőgazdálkodásban, hiszen szakirányítás, szakszemélyzeti feladatok ellátása mellett az erdészeti munkák végrehajtása is beletartozhat portfóliójukba. Ráadásul a kivitelezési feladatok elvégzése nem csak a magántulajdonú, hanem állami tulajdonú, kezelésű erdőkben is történik. Az elemzésük szükséges, hiszen ez alapján értékelhető helyzetük, nyereségesek vagy veszteségesek-e, mekkora állami támogatás indokolt a működésükhöz, fejlődésükhöz.

Egy lehetséges beavatkozást mindenféleképpen hatástanulmány kell, hogy megelőzzön, hiszen korábbi szakirodalmak megállapításai szerint jellemzőik alapján nehéz helyzetben vannak (Lett, 2018).

A részletesebb adatgyűjtés a magántulajdonú kiemelt erdészeti szakirányító társas vállalkozásokat érintette (78 db), amely során a szakirányítói névjegyzék nyilvántartása szerint erdőgazdálkodásra jogosultak számviteli beszámolóit kérdeztük le. A vagyoni helyzetük elemzéséhez a mérleget, míg jövedelmezőségük vizsgálatához az eredmény­kimutatás adatait néztük át a 2016–2019. közötti időszakban. A 8. ábra az adószám szerint meghatározott régiónként mutatja be ezek darabszámát adózott eredmény alapján történő kategorizálással. (Az 500 000 Ft alatti adózott eredményt mutatók a nem nyereséges csoportba kerültek.)

A 78 vizsgált cég 38%-a nem nyereséges, sőt ezek közül 17 darab mínuszos adózott eredményt ért el, tehát veszteséges. Székhely szerint a Dunántúlon található 47%-uk, amely közel 57% tudta elérni a tanulmányban nyereséges kategóriát, azon belül is kiemelkedően Zala és Somogy megyében. A legtöbb vállalkozás Zala és Bács-Kiskun megyei székhelyű, az összes kiemelt társas vállalkozásból 33%-ot képviselve. Ugyanebben a két megyében a legmagasabb a száma a nem nyereséges kategóriába tartozóknak (összes 13%-a). Az egyes arányok fő oka a régiónkénti erdősültségi jellemzőkből fakadhat.

A mérleg és eredménykimutatás 2016–2019. közötti átlagainak ismerete az egyes értékcsoportok jellemzéséhez szükséges. Az átlagértékekkel, egyes jellemzők 2019-es értékeivel lehet a gazdálkodási kapacitást és teljesítményt elemezni.

Az 4. táblázatban jól látható a mérleg Eszközök és Források oldalának növekvő tenden­ciája. A százalékos értékek a 2016-os és 2019-es lezárt üzleti év egymáshoz viszonyított arányát mutatja be, ahol szintén megállapíthatóak az emelkedések.

A 2019-es mérlegek aktívák adatfeldolgozásánál a vizsgált 78 db vállalkozása 14%-ánál a befektetett eszközök nettó értéke nulla, 15%-nál az 1 millió Ft-ot sem éri el, közel 50%-nál 10 millió Ft felett van, ezen belül 58% meghaladja a 30 millió Ft-os értéket is. A 2016-tól 2019-ig terjedő időszakban a befektetett eszközök átlagosan 97%-át a tárgyi eszközök alkotják. Ezen belül a műszaki berendezések vannak legnagyobb értékben, tehát a vizsgált számok ismeretében elmondható, hogy növekvő tendencia ellenére a kiemelt erdészeti szakirányító vállalkozások eszközellátottsága gyenge. Ezek az összegek a gyakorlatban látható többéves, használt gépek, amelyek elavultak. Megállapítható emellett az is, hogy a legtöbb vállalkozásnál nem történt jelentős beruházás.

A forgóeszköz esetében is majdnem 50%-os emelkedés figyelhető meg a 4 év során, amely átlagos értéke 30 millió Ft körül mozog. Itt a készlet lehet anyag, befejezetlen termelés, késztermék vagy áru, annak függvényében, hogy cég további felhasználás céljából vásárol anyagot, saját tevékenységből származó eszközt ad el vagy értékesítési céllal viszonteladásra vásárol eszközt. Ebben az esetben főleg fatermékekre kell gondolni, milyen konstrukcióban jelenik meg a cég működésében. Nagyobb arányt képviselnek még a forgóeszközökön belül a pénzeszközök, amelyek a vállalkozásnál lévő készpénzt, illetve az utalásokhoz, bankkártyás fizetésekhez bankban tartott pénzt jelentik. Követelés és értékpapír aránya kisebb, nem jellemzőek a kölcsön, előleg nyújtások, inkább csak a szolgáltatásból eredő követelések.

A mérlegek passzívák oldalán csaknem 40%-os emelkedés figyelhető meg. Ehhez a csoporthoz tartoznak a tulajdonosok által nyújtott értékek, illetve az őket illető nyereség. 3 db vállalkozás esetében mínuszos a saját tőke, amely intézkedési kötelezettséget jelent a megszüntetésre. A vizsgált időszak alatt az adózott eredmény ugyan megduplázódott, de értéke nem éri el a 6 millió Ft-ot 2019-ben. Átlagban 4,5 millió Ft volt ez az érték a 4 év alatt, amely az eredménytartaléknál halmozottan jelenik meg, így 13 millió Ft-ról 21 millió Ft-ot elérve. A jegyzett tőke ugyanazon a szinten maradt, értéke nagyjából a Kft-nek törvényileg kötelező 3 millió Ft alatt van kicsivel. Ennek oka, hogy a Bt. és Kkt. esetében nincs előírt minimum tőke, így az átlagot csökkentik. A tőketartalék mutat még emelkedést, amely a cég növekedését jelenti, de ez mindössze 14 db szervezet, azaz a vizsgált összes 18%-ának átlagából adódik. A céltartalék 2016-os értéknek 67%-ára esett vissza 2019-re, amely azt mutatja, hogy a cégek egyre kevesebb összeget fordítanak a következő évek várható kiadásainak fedezésére. Ez arra enged következtetni, hogy pénzügyileg nem stabilak. Jelentős, csaknem 60%-os növekedés látható a kötelezettségeknél. Ez a cégek tartozását mutatja, mennyire adósodtak el. Jelentheti az egyes fejlesztésekhez felvett, de az életben maradásért is szükséges hiteleket, valamint az állammal és munkavállalókkal szemben fennálló tartozásokat is idesoroljuk.

Az eredménykimutatás vizsgálata során az egyes ráfordítások és bevételek változását vizsgáltuk, milyen hatással van az eredményre.

Az árbevétel növekedést mutat, de mértéke 4 év alatt mindössze 30%, ez átlagosan 11 millió Ft növekedést jelent. Az egyéb bevételek több mint kétszer akkora átlagot értek el 2019-re. A ráfordítások oldalán az anyagjellegű és személyi jellegű kiadások folyamatos növekedést mutatnak, mivel szinte minden szektorban tapasztalható, illetve a jövőben várható is az anyagköltségek, az igénybe vett szolgáltatások díjainak, a bérköltségek és járulékainak emelkedése. Értékcsökkenési leírás 17%-uknál 0 Ft, amely arra utal, hogy ez a 13 db vállal­kozás nem vezeti az amortizációt vagy nincs mi elavuljon, nincs egyáltalán immateriális java vagy tárgyi eszköze. Az egyéb ráfordítások nagyságrendileg ugyanakkora értéket képviselnek mind a 4 évben.

Összegezve az eddigieket az üzemi eredmény kétszerese lett 2019-re 2016-hoz képest. Az ilyen mértékű változás pozitívnak mondható, viszont értékben jelentős változást nem jelent. A tevékenységből származó eredmény átlagosan 5 millió Ft. A pénzügyi eredmény átlagosan negatív értéket mutat és jelentős csökkenést, így az adózás előtti eredményre van negatív hatással. 2019-ben a cégek 30%-ának pozitív a pénzügyi műveletek bevételeinek és ráfordításainak különbsége, de az ez évi átlagos adat így is háromszorosa negatív irányba a 2016-osnak. Az adó mértéke nem emelkedett jelentősen, ami kedvező a cégek számára, jobban tudják pénzüket az egyes ráfordítások fedezésére fordítani szükség szerint. Érdekességképpen 6 db cégnél az adó értéke 0 Ft, amelyek közül adózott eredményt tekintve 2 veszteséges, 4 pedig nyereséges kategóriába tartozik. A társasági adó levonása után az adózott eredmény növekedik, amely reményeink szerint a jövőben még nagyobb mértékben lesz megfigyelhető.

Egy jövedelmező gazdálkodás alapja a megfelelő mértékű árbevétel, tehát elsődlegesen nem a ráfordítások csökkentésével kell az eredményt javítani, hanem a bevételek fokozásával. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a vállalkozások munkahelymegtartó és munkahelyteremtő képességének javulása csak a személyi jellegű költségek emelésével tartható fenn, ellenben a személyi jellegű ráfordítások 6,5 M Ft átlaga minimális foglal­koztatást jelent.

A 78 db kiemelt erdészeti szakirányító vállalkozás átlagosan mindössze 3 fő létszámmal rendelkezik a 2019-es évben. Ki kell emelni, hogy 30%-nál 0 fő, míg mindössze 5 db cégnél magasabb, mint 10 fő létszám.

Összegzés

A 2017-es, majd 2020-as erdőtörvény és rendeleteinek hatósági módosítása, a földforgalmi törvény változása komoly kihívás elé állították a magán-erdőgazdálkodás szereplőit, legyen szó erdőtulajdonosról vagy erdészeti szakemberről.

A jogszabály-változások időszerűvé tették az erdőgazdálkodás ismételt modellezését, hogyan épül fel az erdő tulajdonosi, illetve nem tulajdonosi használata az egyes erdőgaz­dálkodási funkciók mentén. Az áttekinthetőséget megcélzó vizsgálat eredménye jól mutatja, hogy az egyes funkciók hovatartozása bizonytalan, többirányú lehet. Sok a kérdéses rész is, ki vállalja a gazdálkodás során a kockázatot, illetve ki ’élvezi’ eredményét. Véleményünk szerint a mostani helyzetben az egyes esetekben megfelelően előkészített, a kötelezettségek vállalásáról és jogosultságok szerzéséről részletesen rendelkező szerződések/megállapodások tudják biztosítani a tiszta körülményeket az erdőgazdálkodáshoz.

Az egyes erdőgazdálkodási szereplők jellemzése során meghatároztuk az erdőtulajdonos, az erdőgazdálkodó és az erdészeti szakszemélyzet, illetve erdészeti szakirányító vállalkozások típusait.

A kapcsolódó törvények és rendeletek szerint tipizáltuk az erdőhasználatot. Megkülönböztettünk 1/1-es és társult tulajdonosi használatot (erdőbirtokossági társulat), míg az erdő használatba adása esetén haszonbérleti, integrátori és erdőkezelői formát. Megállapítottuk a jellemzés és modellezés alapján, mely esetben tudja teljes körűen irányítani egy erdőtulajdonos a gazdálkodást, illetve milyen használatba adási lehetőségei vannak, és ezek hogyan kapcsolódnak az újonnan bevezetett erdészeti szakirányító vállalkozásokhoz.

Külön fejezetben foglalkoztunk a harmadik/külső félnek történő átadás miatt kiemelten jelentős erdészeti szakirányító vállalkozásokkal. A jelenlegi helyzetüket kívántuk bemutatni a nyilvántartás alapján, illetve részletesebben vizsgáltuk meg a kiemelt besorolással bírók vagyoni helyzetét és jövedelmezőségét. A mérlegekből és eredménykimutatásokból származó adatokat felhasználva jellemeztük a vállalkozásokat. Kijelenthető az elemzés alapján, hogy 2016-tól lassú és kismértékű fejlődés jellemzi ezeket a cégeket, amelyek kiemelt erdőgazdálkodásra való jogosultsága inkább szerveződési, minthogy végrehajtási képesség. Az adatgyűjtés óta eltelt hónapokban is növekszik számuk, ami a következő időszakban folyamatos lesz.

A tanulmánnyal a magán-erdőgazdálkodás helyzetértékelését kívántunk elvégezni, milyen hatással vannak a jogszabály-módosítások az ágazatra. A következő években fontos feladat lesz a további változások követése, a gyakorlatban történő megvalósulások vizsgálata. A felhasznált irodalom, a hivatkozott jogszabályok segítenek a részletesebb tájékoztatásban.

A teljes tanulmány itt tölthető le.

forrás: Vajai Dániel