Az akció időszakában az alábbi egységárak érvényesek a fenyő rönkök esetében:

Egyéb előírások a fenyő rönkre:

– Eladó a vörösfenyő egységárat az azonos méretű friss lucfenyő rönk árából 10% hozzáadásával képezi.

– Eladó a feketefenyő és simafenyő egységárat az azonos méretű erdeifenyő rönk árából 5% levonásával képezi.

– Amennyiben a vevő igénye alapján nem egész méterre történik a hossztolás, úgy Eladó 500,- Ft/m³ + ÁFA felárat számol fel.

– Amennyiben a Vevő méretcsoporton belül minőségi válogatást vagy adott méretcsoportra válogatást végez úgy Eladó 5.000,- Ft/m³ + ÁFA felárat számol fel.

A megvásárolt fenyő fűrészrönk tehergépjárműre való felterhelése, valamint elszállítása a Vevő kötelessége.

A kedvezmény a megadott időszakban elszállított fenyő rönk mennyiségre vonatkozik. Az adott időszakban a számlázás a kedvezményes egységárakon történik. Érvényes adásvételi szerződéssel nem rendelkező Vevőink kizárólag előre fizetés (Szombathelyi Erdészeti Igazgatóságunk pénztárában készpénzzel vagy bankkártyával, vagy banki átutalással, amennyiben a Társaság bankszámláján jóváírásra került a vételár) után szállíthatják el a megvásárolt faanyagot.

Szombathelyi Erdészeti Igazgatóság (9700 Szombathely, Saághy I. u. 15.) pénztárának ügyfélfogadási rendje:

• Hétfő-csütörtök: 8⁰⁰-12⁰⁰
• Péntek: 8⁰⁰-11⁰⁰

Az aktuális elérhető készletekről Horváth Ákos (tel.: +36302260243) fahasználati műszaki vezető tud tájékoztatást adni. 

Felhívjuk figyelmét, hogy 2026. augusztus 8-tól a hatályos vállalati árjegyzékben meghatározott eredeti árak lesznek érvényben.

forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Arany János félrevezette a magyarokat

„…szú perceg a szemöldökfában” – írta Arany János a Toldiban, helytelenül de hát nyilván nem jött volna ki a szótagszám a kopogóbogárra. A szú ugyanis az élő fát kedveli, a kiszáradt, feldolgozott, bútorrá vagy építőanyaggá vált fában nincs mit ennie. Az öreg asztallap apró lyukacskáit is a szú mohóságára fogjuk, pedig semmi köze hozzá. Bár tényleg falánk állat, képes akár egész erdőket elpusztítani.

„Egy köbcentiméteren átlag negyven bogár él a kéreg alatt. A nőstény itt rakja le a petéit, a lárvák járatokat rágva itt táplálkoznak, majd bábozódnak. A kifejlett bogarak nyáron repülnek ki – képes kilométereket is megtenni –, párosodnak, és a ciklus kezdődik elölről. Gyakran évi két-három nemzedékkel is szaporodnak. Nekik sajnos kedvez a szárazság” – mondta kérdésünkre dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetének vezetője.

Irodáját több kilónyi szú tetemével osztja meg, de jut a bogarakból még más helyiségekbe is. A professzor és csapata hosszú ideje együttműködik az állami erdőket a soproni térségben kezelő Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt-vel, a tudományos munka része, hogy folyamatosan monitorozzák a területet. A kilencvenes évek óta tizenkét csapda van a Soproni-hegység erdeiben, amik feronommal csalogatják magukhoz a kártevőket. A csapdába fogott egyedek – szúk és más repülő kártevők – számából következtetni tudnak a fertőzés nagyságára és kidolgozhatják az intézkedési tervet. Tényleg megszámolják a csapdákba esett apró bogarakat, a szúszámlálónak speciális szita segít ebben, ami elválasztja a különböző méretű fajokat.

A fa bizonyos szempontból olyan, mint egy ember: nagy melegben, ha nem kap vizet, egészen legyengül. A luc, és általában a fenyők, gyantát termelnek – és amikor a szú megtámadja, a fa belefojtja támadóját a gyantába. De ha nincs víz, kevesebb a gyanta is, így a fenyő nem tud védekezni a bogársereg ellen. A kártevő elkvártélyozza magát a kéreg alatt, szaporodik, és a kolónia szétrágja a fa „érhálózatát”, a kéreg alatti szállítószöveteket, megakadályozva ezzel a víz, a cukor és az ásványi anyagok hasznosulását. Többfrontos támadás ez a fa ellen: egyrészt a tápanyagokban gazdag háncsot rágják, másrészt gombaspórákat hordanak a kéreg alá, a gombák lebontják a fát, a szú lárvái pedig ezekkel a tápanyagban gazdag gombatenyészettel táplálkoznak.

A kenyeret adó fa

Magyarországon a lucfenyvesek az erdőterületnek csak 0,5 százalékát teszik ki, a Soproni- és a Kőszegi-hegységben, az Őrségben azonban ikonikus fafaj volt. „A soproni fenyves erdők aljában” – szól a híres nóta, amit néhány évtized múlva már nem is fog érteni senki. Pedig az Alpok osztrák lejtőin ma is brotbaumnak, azaz kenyérfának hívják a lucfenyőt, utalva arra, hogy a faipar és erdőgazdálkodás legfontosabb, „kenyeret adó” fája. Gyorsan nő és kiváló faanyagot ad.

„Nyugat-Magyarországon a legveszélyeztetettebb fafaj lett a klímaváltozás miatt a luc” – mondta Köveskuti Zoltán, a TAEG Zrt. soproni erdészetének vezetője. Mint minden erdész, ő is a jó gazda szemével nézi az erdőt; nem csak gyönyörködik benne, hanem a gazdálkodói racionalitással operál. A kitermelés innen nézve értékmentést is jelent: ki kell vágni a fertőzött fát, mielőtt a szú teljesen tönkre nem teszi.

Amikor az egyetem vagy az erdészet szakemberei szúfertőzött fát, vagy jellemzőbben facsoportot találnak, fakitermelési bejelentőt nyújtanak be az erdészeti és természetvédelmi hatóságnak. A háborús vészhelyzetnek még erre is hatása volt: a különleges jogrend bevezetése előtt 21 nap alatt vált jogerőssé a bejelentő, ha a hatóságok nem emeltek kifogást. A háborús vészhelyzetben ez időszak lecsökkent, először hét napra, aztán 14-re, ma is ennyi idő kell a jogerőssé váláshoz. Mint a sebészek, úgy vágják ki az erdő szövetéből a fertőzött részt: a beteg törzstől egy fahossznyi gyűrűben termelik ki a fákat, mivel a kirajzó újabb szúnemzedék javarészt ide fúrja be magát.

A veszélyek ellenére az erdészet most is nevel luccsemetéket, ezeket eladásra és pótlásra szánják az úgynevezett elegyes erdőkbe, amelyet többféle fafaj alkot. Harminc éve tudják, hogy tisztán lucerdőt már nem érdemes ültetni, de karácsonyfára azért továbbra is szükség lesz.

A klímaszkeptikusok talán legyintenek, és azt mondják, a természet majd ezt is megoldja, hiszen a szúnak is biztosan vannak természetes ellenségei. Tényleg vannak, de nem győzik a szú szaporodásával felvenni a versenyt. A harkályok és fürkészdarazsak mellett a szúfarkas például kifejezetten szereti a szút, de ez az egy centis bogár sem győzi felzabálni a nála sokkal gyorsabban szaporodó kártevőt. Ezért is fontos, hogy a fertőzött fákat minél előbb eltávolítsák.

Soproni luctörténelem

Száz éve a soproni erdők fele volt fenyves (annak több mint fele luc); negyven éve a 7500 hektáros erdőterület állt negyede lucból, ma az ötöde. Valószínűleg mindig is éltek az Alpokalján fenyők, elszórva, vegyes erdőkben, de nagyobb mennyiségben azóta vannak itt, hogy 1874-ben a német Szudéta-vidékről Sopronba került egy ifjú erdész, Muck Endre, aki átalakította a város erdejét. Jót akart és jót is tett – de klímaváltozással nem számolt.

A Soproni-hegység erdeit a 19. század végére a szakszerűtlen rablógazdálkodás teljesen lerontotta. Sopron erdőbirtokán sarjaztatással szaporították a fákat, elsősorban gyertyánokat és tölgyeket, amiket már 15–20 éves korukban kivágtak, mert kellett a városlakóknak a tűzifa. Különösen Trianon után vált tragikussá a helyzet, amikor megszűnt a Kárpátokból a fautánpótlás.

Muck Endre már az 1880-as évek végén elkezdte a soproni erdők fenyvesítését. Átmeneti megoldásnak gondolta a lucfenyőt, ami gyorsabban ad értékes faanyagot mint az őshonos tölgy és bükk. Elképesztő mennyiségben telepített: a fennmaradt adatok szerint csak 1910-ben 229 ezer luc-, 94 ezer erdei- és feketefenyő-csemetét, és 6 ezer jegenyefenyőt ültettek ki a 165 ezer lombcsemete mellé. A soproni erdő teljesen átalakult a 35 évnyi munkássága alatt: az értéktelenebb sarjerdőket szálerdők váltották fel, a fenyvesek aránya elérte az ötven százalékot. Az első problémák a második világháború után jelentek meg: mindennél fontosabb volt az újjáépítés, az ország talpra-állítása. Mivel nem volt megfelelő az erdőhasználat, elszaporodott a szú. Gyorsan észbe kapott az erdészszakma, az ötvenes évekre ebből a szempontból aranykorként emlékezhetnek vissza. De az erdő és az ökoszisztéma rendkívül érzékeny, már a kilencvenes években jelezte, hogy itt a klímaváltozás: egyre nagyobb területen okozott visszavonhatatlan károkat a szú, tönkretéve az akkor már 80-90-100 éves ültetvényeket.

Török makkból magyar erdő

A fenyveserdők mindenhol veszélyben vannak – mondják a szakemberek, akik szerint a problémát csak közösen lehet megoldani. Minden magyarországi fafajt szorongat a klímaváltozás, de igaz ez gyakorlatilag a mérsékelt égöv alatt élő minden fára. Úgy tűnik, csak lassítani lehet a folyamatot, a feladat pedig az alkalmazkodás. A lucfenyvesek el fognak tűnni egy-két évtizeden belül a soproni hegyvidékről is, a helyükre őshonos fákat ültetnek, a luc helyén tölgy vagy erdei fenyő nő majd. De minden más is elcsúszik: a mai bükkösök helyére gyertyános tölgyesek, azok helyére tölgyesek, a tölgyesek helyére cser kerül. A megoldás a vegyes erdő, ahol többféle fafaj él és erősíti egymást. De már ez sem elég a hosszú távú egyensúlyhoz: ibériai tölgy, szürke tölgy, molyhos tölgy is lesz a magyar erdőkben. A klímavédelmi cselekvési program részeként Törökországból, Bulgáriából, Grúziából hozzák a makkot, de más fajok magjait is délről szerzik be. A Magyarországon is őshonos fajok déli testvérei már hozzászoktak a melegebb és szárazabb éghajlathoz, génjeikben ott van az alkalmazkodáshoz szükséges tudás.

forrás: telex

A szakmában „standard 2×4”-ként ismert faanyagot általában Európából, Ausztriából szerezték be, majd a dubai Jebel Ali kikötőbe szállították, onnan egy kisebb hajóra rakodták át, és körülbelül 45 nap alatt eljuttatták Katar Hamad kikötőjébe.

Most azonban le kell rakodni, szárazföldön teherautóval szállítani, majd új hajókra rakodni, ami több ezer dollárral növeli a költségeket és hónapokkal meghosszabbítja a szállítási időt, mivel a Hormuzi-szoros tényleges lezárása példátlan zavarokat okozott az olaj- és egyéb kereskedelemben.

A „FEHÉR FA” PALLÓK HELYZETE A SZÉLESKÖRŰ KÁOSZRA UTAL

Az orvosi ellátástól az alapvető élelmiszerekig minden, sőt a „fehér fa” néven ismert 2×4-es lucfenyő pallók is a felfordulás sodrásába kerültek.

A különböző hosszúságú, 2 hüvelyk (5 cm) vastag és 4 hüvelyk széles „fehér fa” pallók ugyan nem minősülnek stratégiai erőforrásnak, de bármilyen hiányuk lelassítaná az építőipari tevékenységet és megdrágítaná a költségeket.

Egy katari építőanyag-beszállító, aki névtelenséget kérve osztotta meg a részleteket a Reuters hírügynökséggel, elmondta, hogy amikor február 28-án az Egyesült Államok és Izrael légitámadást indított Irán ellen, ezzel új szakaszba lépve a közel-keleti konfliktusban, 17 konténernyi fehér fa volt úton.

Minden konténer körülbelül 2850 darab osztrák lucfenyő pallót tartalmaz, amelyek értéke körülbelül 15.000 euró (17.702 dollár).

A rakomány a tervek szerint elindult a horvátországi Rijeka kikötőjéből, de ahelyett, hogy Jebel Ali felé vette volna az irányt, átirányították az Egyesült Arab Emírségek keleti partján fekvő Khor Fakkanba, elkerülve ezzel a Hormuzi-szoroson áthaladást, amely Jebel Ali eléréséhez szükséges lett volna.

Ezt követően a fát teherautóval Abu Dhabiba szállították, majd átrakodták a Dohába tartó összekötő hajókra. A kitérő út miatt konténerenként körülbelül 3.600 dolláros pótdíj merült fel – egyes szállítmányozók a beszállító szerint akár 5.000 dolláros pótdíjat is felszámítottak konténerenként –, ami több mint háromszorosa annak a költségnek, amennyibe egy 40 lábas konténernyi fa szállítása Európából Katarba általában kerül – közölte a beszállító.

Az átirányítás után sem érkezett még meg a rakomány Katarba, és a szállítás várhatóan további egy-két hónapot vesz igénybe.

Ugyanakkor a beszállító által megrendelt több konténernyi rétegelt lemez Jebel Aliban került fel a szállítóhajókra, és hetekig a tengeren volt, mielőtt visszakerült a kikötőbe, ami jól mutatja, hogy az importőrök elveszítik az irányítást a szállítmányok felett, miután azok a vízre kerülnek.

AZ ALAPVETŐ ÁRUK ÁRÁNAK EMELKEDÉSE

A konfliktus előtt a beszállító azt mondta, hogy egy szabványos 2×4-es pallót darabonként körülbelül 23–25 katari riyalért (6,30–6,90 dollárért) adna el. Az útvonalváltoztatás és a hosszabb szállítási idő miatt felmerült többletköltségek miatt az ára darabonként 35–37 katari riyalra (9,60–10,20 dollárra) emelkedett.

A jövőbeli szállítmányok még drágábbak lehetnek. A faanyag Szaúd-Arábia Vörös-tengeri kikötőjén, Dzsiddán keresztül szállítása – ami jelenleg fontolóra vett lehetőség – magasabb szállítási költségekkel járna, és 1500 kilométeres teherautós szállítást igényelne az Arab-félszigeten át Katarig, ami tovább emelné a darabonkénti költségeket.

Más ellátási láncok is hasonlóan megszakadtak.

Az iráni háború kitörése előtt a Geodis logisztikai cég azt tervezte, hogy körülbelül négy nap alatt szállítja légi úton a gyógyszereket az Egyesült Királyságból Dubajba. Most a szárazföldi és tengeri út várhatóan körülbelül 40 napig tart.

Egy konténernyi hagyma esetében, amely India nyugati partjairól egy dubai raktárba utazik, az egyhetes út most háromhetes megpróbáltatás lett, kétszeres költséggel – állítja Ravi Punjabi, az Egyesült Arab Emírségekben székhellyel rendelkező Avalon General Land Transport logisztikai cég ügyvezető igazgatója.

EGYES ORSZÁGOKAT ERŐSEBBEN ÉRINT A PROBLÉMA, MINT MÁSOKAT

Dubaj és az Egyesült Arab Emírségek, amelyek gazdaságukat a turizmus és a kereskedelem regionális központjaként építették fel, azzal a előnnyel rendelkeznek, hogy kikötőik – Fudzsejra és Khor Fakkan – az Arab-tengeren, az Öbölön kívül helyezkednek el.

A régió többi országának, különösen Katarnak, Bahreinnek és Kuvaitnak, amelyek az Öbölre és a Hormuzi-szorosra támaszkodnak, a helyzet sokkal rosszabb. Az Öböl-menti kormányok igyekeztek összehangolni erőfeszítéseiket a szűk keresztmetszetek enyhítése érdekében.

A múlt hónapban tartott találkozón Szaúd-Arábia közlekedési minisztere, Saleh bin Nasser Al-Jasser bejelentette az intézkedéseket, amelyek között szerepel az is, hogy engedélyezik más öböl-menti országokból érkező üres hűtőkamionok bejutását a királyságba, valamint közös raktározási és újraelosztási zónák létrehozását a dammami Abdulaziz király kikötőben.

Dubaj is aktiválta az Ománnal közös, úgynevezett „zöld folyosót”, amely lehetővé teszi, hogy az ománi kikötőkbe átirányított árukat gyorsított vámkezelés mellett közvetlenül az Egyesült Arab Emírségekbe szállítsák, és megkönnyíti az áruk exportját az Egyesült Arab Emírségekből a globális piacokra az ománi kikötőkön keresztül.

A megoldások azonban nem tökéletesek, és a közlekedési szakemberek szerint a Dubajba, majd onnan tovább az Öböl-menti fővárosokba irányuló áruforgalom valószínűleg továbbra is lassúbb és drágább marad.

A régió egyes részein az élelmiszerek, a testápolási termékek és az ipari kellékek ára február vége óta már 5–10%-kal emelkedett, és ha a szállítási zavarok továbbra is fennállnak, további áremelkedés is lehetséges.

Eric Martin-Neuville, a Geodis vezetője szerint a hűtést igénylő áruk, köztük egyes gyógyszerek és élelmiszerek, különösen veszélyeztetettek. „Csak korlátozott számú áramcsatlakozó áll rendelkezésre, így a kikötőben csak korlátozott számú konténernek tudunk helyet biztosítani” – mondta.

A bizonytalanság tovább nehezíti a helyzetet azoknak a vállalkozásoknak, amelyek már korábban is tartós zavarokkal küzdöttek.

Míg február előtt 45 nap volt a szokásos szállítási idő a fehér fa Európából szállítására, 2023-ban, a Vörös-tengeri houthi támadások megkezdése előtt volt olyan időszak, amikor a szállítás mindössze körülbelül egy hónapig tartott. Annak ellenére, hogy a támadások enyhültek, a legtöbb szállító a Jóreménység-fok körül kerüli a területet.

Katarban az építőanyag-beszállító elmondta, hogy több hónapra elegendő fehér fa készlete van, de hamarosan új megrendeléseket kell leadnia anélkül, hogy tudná, mely útvonalak lesznek elérhetők és milyen költségekkel járnak. — Reuters

(1 dollár = 0,8474 euró)

Forrás: globalwood.org,
melynek forrása: al-monitor.com

BALTIC OPENING: Kihívás az iparág számára

Ami régóta tervben volt, és sok munkával, kreativitással és csapatszellemmel épült fel, most valósággá vált: új fűrészüzemünk elkészült – és igazán büszkék lehetünk rá! Szeptemberi közös avatásunk a PREMIUM OF WOOD új fejezetének hivatalos kezdetét jelenti.

Északi minőség – faipari szakértelem új szinten

Inčukalns-i telephelyünket az elmúlt években jelentősen bővítettük és modernizáltuk. Az eredmény:

• egy teljesen új fűrészüzem, amelynek tervezett feldolgozási kapacitása meghaladja az 1,0 millió köbmétert (SCM) évente
• egy hatékony nagy teljesítményű válogató rendszer
• egy új gyaluüzem a továbbfeldolgozott termékekhez
• egy pelletgyár, amely erőforrás-kímélő módon újrahasznosítja a maradék anyagokat

Ezek a beruházások nemcsak termelési kapacitásunkat biztosítják, hanem európai szinten is kiemelkedő energiahatékonyságot és fenntarthatóságot is garantálnak.

Kifinomult faszárító rendszereink precíz és állandóan magas termékminőséget garantálnak. Emellett integrált energia koncepcióra is támaszkodunk: egy biomassza-kogenerációs üzem a szárítási folyamat során keletkező hulladékhőt használja fel új épületeink fűtésére – egy alacsony hőmérsékletű padlófűtési rendszer segítségével.

Lettország területének körülbelül 40%-át borítja erdő, és ez az egyik legerdősültebb ország Európában. Üzemünk előnyös helyzetben van, mivel közvetlen közelében hatalmas lucfenyő- és erdei fenyő-készletek találhatók, amelyek kiváló minőségű fát adnak:

• nagy térfogatsűrűség
• finom évgyűrűk
• kis ághányad

Ezek a tulajdonságok tökéletes előfeltételeket biztosítanak szerkezeti és felületkezelési alkalmazásokhoz – olyan minőségben, amelyet láthat és érezhet.

„Ez a beruházás egyértelmű elkötelezettséget jelent Inčukalns telephelyünk és a balti régió szívében rendelkezésünkre álló egyedülálló nyersanyagok iránt. A legmodernebb technológiát ötvözzük a regionális erősségekkel, megteremtve ezzel a fenntartható növekedés és a kiváló faipari termékek alapját” – nyilatkozta Rolands Rimicāns, a Baltic Timber ügyvezető igazgatója.

forrás: Rettenmeier

Helsinki kikötője, a Katajanokka viszonylag zárt ipari-kikötői terület volt. Most a város megnyitotta ezt a tengerparti területet, és az első új épület a Katajanokan Laituri (Katajanokka mólója) a 2024 nyarán elkészült irodaház lett. Ebben kapott helyet a Solo Sokos Pier 4 Hotel is.

A Katajanokan Laituri tervezése és építése során a cél az volt, hogy irányt mutasson a faépítészet jövője felé a fenntartható városépítés részeként. A fejlesztőt és a tervezőket kezdettől fogva az a cél vezérelte, hogy az épület életciklusa során minimalizálják az éghajlati hatásokat. A cél a lehető leghosszabb élettartam, a rugalmas átalakíthatóság, a sokoldalú felhasználás, az alacsony szén-dioxid-kibocsátás és az energiahatékonyság volt. A szerkezet és a térméretezés lehetővé teszi a belső tereknek a jövőbeli igényekhez való igazítását.

A föld feletti részek faszerkezeteiben a Stora Enso ipari tömörfa szerkezeteit alkalmazták. A pillér-gerendás keret és a homlokzat teherhordó szerkezete laminált furnérozott fából, azaz LVL-ből készült, amelyet Finnországban, a varkaus-i üzemben gyártanak. Az épület teherhordó belső falai, a lift- és lépcsőaknák, a lépcsők, valamint a közbenső födémek és a legfelső emelet teherhordó szerkezete a svédországi gruvöni gyárból származó rétegelt ragasztott fapanel, azaz CLT. A vázszerkezetekhez mintegy 7 600 köbméter lucfenyőt használtak fel, amelyből összesen 2500 faelem készült. A belső térben lehető a legtöbb faszerkezet látható.

Az épület homlokzata illeszkedik az Esplanadi parktól induló épületsor egyenletes ritmusú homlokzatainak sorába. A homlokzat megoldása kettős homlokzati szerkezetre épül. A legkülső homlokzat a kőépülethez kapcsolódóan üvegből, természetes kőből és alumíniumból áll. Az épület megjelenése a különböző napszakokban és fényviszonyok között változik.

A homlokzat mögött a fa sokféle formában van jelen. A földszint tömör LVL-pillérei és a központi előcsarnok szoborszerű CLT-borítású tetőablaka a belső közösségi terek meghatározói. A lucfenyő mellett itt kőrist is használtak. A fafelületek és burkolatok árnyalatait a lehető legtermészetesebben megőrizték. Ugyanakkor a fa változatos szépségét, tónusát és használhatóságát is kiemelték. Az alacsony károsanyag-kibocsátású, természetes, szépen öregedő és patinás anyagok általában népszerűek a felületi burkolatokban és anyagokban. Viitasaari világos gránit borítja az előcsarnok padlóját, amely a külső terekig folytatódik. Az aula bútorzata finn dizájnt dicséri. Az irodákban sok újrahasznosított és felújított bútor kapott helyet.

Az épület külső tereit, az udvart és a tetőteraszt az északi természet ihlette. A különböző égtájakra nyíló teraszok és az udvar a megfelelő élőhelyeket testesítenek meg. A szűk udvarban nyírfás nő, amelynek lombkoronája védi a sokféle fajú aljnövényzetet. A második szinti teraszokon sziklakertek és természetes kövek képviselik a szigetvilágot. Az épület tetején hullámzó rét terül el. A növényzetből színes témákat alakítottak ki, amelyek az évszakok szerint változnak. A tetőteraszon pihenő park, fitnesz rész, valamint napelemek találhatók. Az épület változatos külső terei a természet kis szigeteit alkotják a város közepén.

A tengerparti fekvés miatt az építkezéshez kapcsolódóan árvízvédelmi beruházások is megvalósultak. Ezzel párhuzamosan készülnek a déli kikötő teljes területén a későbbi vízszintemelkedésre is. Az épület környékén Helsinki városa strandot is kialakít Kauppatoritól a Katajanoka csúcsáig.

Az épület P2 tűzvédelmi osztályú, tűzérzékelőket és automata oltóberendezéseket is beépítettek. Az épületet méretéből adódóan fából készült tűzfal tagolja két részre.

Az épület akusztikáját a megszokottnál magasabb minőségi színvonalon alakították ki, hogy megfeleljenek a LEED Platinum szintű környezetvédelmi minősítés követelményeinek. Így a felhasználók akusztikailag jó minőségű munkakörnyezetet, kellemes közösségi tereket és kényelmes szállásokat kaptak. A térelrendezés és az akusztikai megoldások segítségével sikerült például egy épületben elhelyezni a tornaterem felett hotelszobákat, a konferencia- és éttermi helyiségek felett pedig irodahelyiségeket.

A kikötők közelsége miatt fontos a homlokzat hangszigetelése, ezt kettős homlokzati szerkezettel oldották meg. A külső üveg, a légtér és a belső homlokzat kombinációja úgy lett optimalizálva, hogy szűrje a hajókra jellemző alacsony frekvenciájú zajt.

Az épületet 2024 júniusától szakaszosan adták át, a szálloda 2024 augusztusának végén nyitotta meg kapuit. Az irodákban a Stora Enso központja található. 

• Fejlesztő: Varma nyugdíjbiztosító
• Építészeti tervezés: Anttinen Oiva Arkkitehdit Oy
• Belsőépítészet: Anttinen Oiva Arkkitehdit Oy (főcsarnok, kávézó, iroda- és közösségi terek), Franz Design Oy (szálloda, étterem)
• Szerkezeti tervezés: Sweco Finland Oy
• Fővállalkozó: Haahtela-rakennuttaning Oy
• Faalkatrészek szállítója: Stora Enso (CLT, LVL) & Punkaharjun Puutaito Oy (LVL oszlopok és gerendák, további feldolgozás)
• Tűzvédelmi tervezés: KK-Palokonsultti Oy
• Akusztikus tervezés: Akukon Oy
• Tájtervezés: Nomaji maisema-arkkitehdit Oy
• Életciklus tervezés: Granlund Oy
• Az aula speciális szerkezetei: Raision Puusepät Oy

Képek: Kalle Kouhia

forrás: TervLap

A szurdokvölggyel és erdei tisztásokkal tarkított füvészkert látogatói sétájuk során már korábban is tapasztalhatták, hogy helyenként lucfenyők kerültek kivágásra. A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő kert szakemberei mindig nagy figyelmet fordítottak az egyes fák, különösen a fenyőfélék egészségi állapotának nyomon követésére, és a betegség jeleit mutató egyedeket a szomszédos fák védelme érdekében rövid időn belül eltávolították.  Sajnos az utóbbi időben a lucfenyők pusztulása jelentősen felgyorsult. A lucfenyők sekély, szétterülő gyökérzetük miatt nehezen viselik az utóbbi években tapasztalható forró, aszályos nyarakat, és a tartós hőhatás következtében természetes ellenálló képességük lecsökken. Ez a legyengült állapot utat nyit a károsítóknak, és a különféle rovarok és gombák hatására bekövetkezik a fa részleges vagy teljes pusztulása. Mára egyértelművé vált, hogy a klímaváltozás miatt a Bertényi Miklós Füvészkert lucfenyő-állománya nem megmenthető.

„Olyan örökzöld fafajokat igyekeztünk választani a kieső lucfenyők helyére, amelyek ezen a termőhelyen már bizonyították, hogy bírják ezt a változó klímát. Ilyen faj a libanoni cédrus, a szerb lucfenyő, az atlaszcédrus, duglászfenyő, vagy a tiszafa. Mellettük több olyan dekoratív, a füvészkertbe illő lombos fajt is választottunk, amelyek szintén biztosan alkalmasak az egyre melegebb és szárazabb klimatikus viszonyok közötti fennmaradásra. Ilyen lombos faj például a japán diszcseresznye vagy a japán juhar.” – foglalta össze a pusztuló fenyvesek helyén a megújítási koncepciót Csontos Dömötör, a Pilisi Parkerdő Visegrádi Erdészetének vezetője.

A lucfenyő sajnos nem csak a visegrádi füvészkertben pusztul, a klímaváltozás országosan érinti ezeket az állományokat. Az erdészek a hegyvidékeken fafajcserés erdőátalakítások keretében hegyvidéki őshonos fajokkal pótolják a pusztuló lucfenyőket. Csontos Dömötör kiemelte, hogy a Pilisi Parkerdő számára a Bertényi Miklós Füvészkertben szerzett tapasztalatok rendkívül hasznosak például a Budapest erdőinek megóvására és fejlesztésére irányuló Városierdő-fejlesztési Program szempontjából, ugyanis a klímaváltozás negatív hatásai által szintén jócskán érintett fővárosi erdőkben is számos helyen szükséges pusztuló fenyőállományt más, az új környezeti viszonyokat jól bíró fajokkal pótolni.

A Csontos Dömötörrel a Bertényi Miklós Füvészkertben készített videóinterjú az alábbiakban tekinthető meg.

Forrás: Parkerdő Zrt.

Miért van szükség a beavatkozásra?

Az utóbbi években a Somoskőújfalu 104 G és 105 B lucfenyves erdőrészletek súlyos károkat szenvedtek el a klímaváltozás következtében. Az enyhe telek és az aszályos nyarak lehetőséget teremtettek a szúbogár (Ips typographus) elszaporodására, amely a legyengült fenyőfákban jelentős pusztítást végzett. A terület fáinak nagy része mára elszáradt, ami nemcsak a környezetre, hanem a kirándulók biztonságára is veszélyt jelent, hiszen az erdőrészleteket sűrűn látogatott turistaútvonalak veszik körül.

A helyzet sürgős beavatkozást igényel, hogy megelőzzük a további károsodást, és biztosítsuk a látogatók biztonságát. Az elhalt és beteg fák mielőbbi eltávolítása, valamint az újraerdősítés hozzájárul a terület természetes egyensúlyának helyreállításához és hosszú távú megőrzéséhez.

A természetvédelmi szempontok és a közösség érdekei

A természetvédelmi szempontok maximális figyelembevételével, szoros együttműködésben a Bükki Nemzeti Park szakembereivel, az Ipoly Erdő Zrt. gondosan megtervezte a munkálatokat. A területbejárás során hozott döntések alapján minden erdészeti beavatkozás a természetvédelmi előírások betartásával történik. Fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó terület kívül esik a madárfészkelési védelmi zónákon, így a munkálatok nem veszélyeztetik a helyi madárpopulációt.

A látogatók tájékoztatása érdekében már kihelyeztünk információs táblákat a területre, amelyeken részletesen bemutatjuk a lucfenyők pusztulásának okait, valamint a tervezett beavatkozás lényegét. Célunk, hogy a lakosság és a turisták is pontosan értsék, miért van szükség ezekre a lépésekre, és hogyan járulnak hozzá ezek a természet és a közösség hosszú távú védelméhez.

Az új erdő – A jövő nemzedékeinek öröksége

A terület újraerdősítése során külön figyelmet fordítunk arra, hogy az őshonos lombos fafajok – mint a bükk, tölgy, kőris és juhar – erdősítésével egy ellenállóbb és biodiverzitásban gazdagabb erdőt hozzunk létre. Ezek a fajok jobban alkalmazkodnak a változó klimatikus viszonyokhoz, és hosszú távon biztosítják a terület erdővegetációjának stabilitását.

A munkálatok ideje alatt elkerülhetetlen, hogy ideiglenesen lezárjuk néhány turistaútvonalat a balesetek megelőzése érdekében. Kérjük a lakosság türelmét és megértését, hiszen mindez a közös érdekünket szolgálja. A korlátozásokat a munkálatok befejeztével azonnal feloldjuk, és az újonnan létrehozott erdő hamarosan új élményeket nyújt majd a kirándulók számára.

Bízunk benne, hogy az Önök együttműködésével sikerül megvalósítanunk ezt a természetvédelmi célú projektet, amely nemcsak a jelen, hanem a jövő generációinak is örömet okoz majd. Ha bármilyen kérdésük van a munkálatokkal kapcsolatban, kérjük, keressék fel erdészetünket, vagy látogassák meg honlapunkat, ahol folyamatosan tájékoztatjuk a lakosságot a fejleményekről.

forrás: Ipoly Erdő Zrt.

A lucfenyő és az azt korábban művelő erdőtulajdonosok néhány éve erős támadások kereszttüzében állnak. A lucfenyőállományok helyenként kipusztulóban vannak. Túlságosan nyilvánvaló, hogy ez a fafaj nem alkalmas nagyüzemi termesztésre. Hogyan sikerült mégis a legnagyobb területen termesztett fafajjá válnia Németországban? Áttekintés.

Németország a bükkösök országa – honnan származik a sok lucfenyő?

Valójában emberi befolyás nélkül Németország szinte teljesen erdős lenne, és ezeket az erdőket a bükk uralná. Ma Németország egyharmada még mindig erdős, de a bükk, a leggyakoribb lombhullató fafaj, ennek csak 16%-át teszi ki. A lucfenyő 25 %-kal az első helyen áll, míg a második leggyakoribb fafaj, az erdeifenyő 23 %-kal. Ez a két tűlevelű fafaj önmagában a németországi erdőterület 48 %-át teszi ki, ugyanannyit, mint az összes lombhullató fafaj együttvéve.

Biztosan van valami oka ennek? Van! Mielőtt Hans Carl von Carlowitz 1713-ban „Silvicultura Oeconomica” című könyvében először megfogalmazta a fenntartható erdőgazdálkodás fogalmát, a németországi erdőket nagyrészt szabályozatlanul használták. Mindenki azt vette ki az erdőből, amire szüksége volt, legyen az faanyag, tűzifa vagy istálló alom. Ez itt-ott jól működött, de nagyon gyakran nem. Az eredmény Németország és Európa nagy részén teljesen elpusztult erdők voltak, ami széleskörű fahiányhoz vezetett.

A lucfenyő volt a megmentő a fahiányban.

Carlowitznak, mint szászországi főbányamérnöknek kellett ellátnia fával munkaadója, a szászországi választófejedelem Érchegységben található bányáit és vasműveit. Ennek a feladatnak a teljesítése érdekében fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy az erdőből nem szabad több fát kivenni, mint amennyi ott visszanő, és az erdővel és a természettel szembeni tiszteletteljes bánásmódra szólított fel. Ez a fenntarthatósági elképzelés azonban kezdetben tisztán gazdasági jellegű volt. A cél a túlhasznált erdők újraerdősítése és a folyamatos faellátás biztosítása volt.

Itt jött a képbe a lucfenyő: hatalmas erdőterületeket kellett felújítani, gyakran üres vágásterületeket. A lucfenyő, amelyet a Fekete-erdőből, az Alpokból és a Harz-hegységből ismertek, olyan fafajnak bizonyult, amely képes volt erre. Szemben a bükkössel, amely egyáltalán nem szereti a kopár területeket, mert nagyon érzékeny a fagyra. Akárcsak a jegenyefenyő, amely egyébként sok hasonlóságot mutat a lucfenyővel.

Nem lehetett volna több tölgyet használni? Valószínűleg igen. De már akkoriban is biztosan felismerték, hogy a tölgy sokkal lassabban nő, mint a lucfenyő, és sokkal kevesebb fát is termel hektáronként az erdőben, mint a lucfenyő. Ráadásul az akkoriban elterjedt erdei legeltetés miatt alig volt tölgymakk, ami néha több pénzt hozott az erdőtulajdonosoknak, mint a fa.

Erdészeti mindenes – a lucfenyő mindent tud

Ahhoz, hogy a 18. században minden területen a lehető leggyorsabban helyre lehessen állítani a fakészletet, olyan viszonylag gyorsan növő fafajra volt szükség, amely sokféleképpen felhasználható. Ez vezetett a lucfenyőhöz. Magja bőségesen rendelkezésre állt, jól növekedett, és a fa későbbi életében is könnyen kezelhető volt. Fáját pedig gyakorlatilag minden elképzelhető célra felhasználták és használják ma is.

Legalább két további erdőfelújítási hullám következett, nevezetesen az első és különösen a második világháborút követően, amikor a jóvátételi vágások miatt egész területeket kopasztottak le, és a szükséges újjáépítés miatt óriási volt a fakereslet. Bár a régi, darabját 50 pfennigért ültető térdelve művelő asszony tölgyfát ültet, a háborúk után is a legtöbb erdőtelepítés lucfenyővel, vagy ahol ez nem volt lehetséges, ott erdeifenyővel végezték.

A lucfenyő a legjobb építési faanyag – és tűzifa.

A lucfenyő egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy elágazási formájának köszönhetően mindig csak egyenes vonalban tud nőni (a szakemberek monopodiálisnak nevezik). Ez egyenes törzsformát és magas arányban kiváló minőségű faanyagot eredményez. A hosszú, egyenes törzsek elérése a lombos fáknál, például a bükknél sokkal több erdőművelési szakértelmet igényel. A bükk és a tölgy ugyanis hajlamos oldalirányban elágazni, és ha hagyjuk, akkor el is fog.

A lucfenyő ugyanolyan jól használható építési faanyagként, mint tűzifaként. Erre még sokáig szükség volt, mivel az iparosodás és így a szén ipari méretű bányászata csak a 19. században kezdődött meg Németországban. A kőolaj mint energiaforrás csaknem 100 évvel később jelent meg. A lucfenyő tehát sokáig az erdei fák „mindenese” volt. És még ma is az.

Lucfenyő vagy bükkfa

Ez főként a faanyag tulajdonságainak köszönhető: A lucfenyő viszonylag könnyű, átlagos sűrűsége 0,46 g/cm3 , és alacsony keménységének köszönhetően könnyen megmunkálható. Kis súlyához képest a lucfenyő viszonylag nagy szilárdsággal rendelkezik. Ez teszi különösen népszerűvé az ácsok körében, akiknek naponta kell gerendákat, léceket és deszkákat kezelniük. Ennek eredményeképpen Németországban gyakorlatilag minden tetőgerenda lucfenyőből készül.

Hasonlítsuk össze a bükkfával: Fájának átlagos térfogatsűrűsége 0,72 g/cm3 . Egy 5 méter hosszú, 10 x 20 cm keresztmetszetű, lucfenyőből készült gerenda súlya 46 kg, míg ugyanez a bükkből készült gerenda 72 kg. Nagyobb keménysége miatt a bükkfát lényegesen nehezebb megmunkálni. A bükkfa emellett erősen hajlamos „dolgozni”, azaz a páratartalom változásakor erősen duzzad vagy zsugorodik. Ezért a bükkfát elsősorban bútorok, padlóburkolatok vagy háztartási eszközök készítésére használják, és – legalábbis a közelmúltig – nem építési faanyagként.

A fák fenntartható hasznosítása

A lucfenyő már nagyon fiatal korában is használható faanyagot biztosít, kezdetben babkarónak vagy kerítésfának, később pedig papír- és rostfának. A második világháború utánig a bányafa is gyakori választék volt. Ezeket a faanyagokat a bányajáratok alátámasztására használták. Amikor a lucfenyő eléri az vágáskort, a termőhelytől függően 80-120 éves korban, a fa 80 %-a rönkként hasznosítható.

Ez az arány a bükk esetében, mint minden lombhullató fa esetében, jóval alacsonyabb, kevesebb mint 30 %. Valószínűleg ez is magyarázza a lucfenyő népszerűségét az erdőtulajdonosok körében. Olyan fafajjal rendelkeztek, amellyel a kivágásig válságállóan dolgozhattak, és megbízhatóan termelhettek piacképes faanyagot. A siker abszolút modellje.

A bükk is lehet építőfa

Az idők azonban változnak. Bár a szú azóta visszatérő probléma, amióta a lucfenyőt először termesztették a sík vidéken, még soha nem voltak olyan katasztrofálisak, mint a 2018 óta eltelt aszályos években. A viharok, amelyekre a sekély gyökérzetű lucfenyő különösen érzékeny, szintén mindig is problémát jelentettek. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre gyakoribbá váltak. A döntő tényező azonban az, hogy egyszerűen túl meleg és túl száraz a klíma lucfenyő számára. Ezért Németországban az erdőket már több mint 30 éve vegyes erdőkké alakítják át. A bükk sok fiatal erdőnek szerves részét képezi.

Így ma már legalább egy szabványosított építőipari termék létezik bükkből, nevezetesen a Pollmeier cégé, a BauBuche. A nagy teljesítményű gerendák furnér rétegekből, azaz ragasztott furnérból állnak, és jelentősen nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, mint a hasonló lucfenyőgerendák. Ugyanakkor lényegesen drágábbak is, mint a lucfenyő. A bükkfa további felhasználási és feldolgozási lehetőségeinek kutatása folyamatban van.

A lucfenyő és a bükk jövőjével kapcsolatos aggodalmak

A lucfenyő faanyaga jelenleg többnyire bőségesen rendelkezésre áll, mivel a szú folyamatosan új faanyagmennyiséget biztosít, amelyet ki kell termelni. Előbb-utóbb azonban a túlkínálatnak vége szakad, mivel várhatóan újabb aszályos évek következnek, és a lucfenyőállomány tovább csökken. A drámai az, hogy a bükk is szenved a hőségtől és a szárazságtól, és a jövője korántsem biztos. Az erdő- és faipar ezért továbbra is keresi a siker új modelljeit. Az egyetlen mindenes azonban valószínűleg már nem fog létezni.

Készült az LWF Bayern, Wald.de, LfL Bayern, Baunetzwissen anyagával.

Forrás: forstpraxis.de
Írta: Marc Kubatta-Große
Fatájolta: MM

A fenyő fajtájától és méretétől függően idén is 15 és 35 lej között változnak az árak. Egy legfeljebb 1,3 méter magas lucfenyő darabjáért 15 lejt kérnek, a 2 és 3 méter közötti jegenyefenyőért 35 lejt kell majd fizetni.

A három méternél magasabb fenyőkre vonatkozó igénylések különleges rendelésnek minősülnek – jegyzi meg a Romsilva. A karácsonyfának való fenyők az erdészeti hivataloknál vásárolhatók meg, és a magánszemélyek előnyt élveznek a vásárláskor.

A Romsilva mintegy 3,13 millió hektár erdőterületen gazdálkodik, ez az ország erdős felületeinek 48 százalékát teszi ki.

forrás: AGERPRES/(RO – szerző: Nicoleta GHERASI)

A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének elnöke szerint újdonság idén, hogy bár korábban a méterár volt etalon a fenyőknél, mostanra egyre gyakrabban darabárat határoznak meg – írta meg az Infostart. Orlóci László úgy vélte, ezt még nem szokták meg a magyar vásárlók, ezért figyelni kell és számolni egy kicsit, a tavalyi árakra rátéve az emelkedést: és ebből lehet következtetni arra, hogy az adott darabár reális-e, vagy sem. A szakember kitért arra is, hogy több ok is meghúzódik az áremelkedés mögött, az egyik a szállítási költségek emelkedése, a másik az euróárfolyam, de drágább lett magának a növénynek az előállítása is.

Magyarországon közel 2 millió fenyőfát termelnek és szállítanak piacra. Az import aránya jelentős, 400-500 ezer fenyő is a forgalomba kerülhet külföldről. Általában a nordmann jegenyefenyőket hozzák be – és szinte csak ezt –, ugyanis ilyet nem lehet Magyarországon kellő minőségben megtermelni. A korábbi kedvenc lucfenyőből viszont van hazai termés, de a divat változik, ezért most a legnagyobb kereslet az import nordmann fenyőre van. A korábban népszerű ezüstfenyő mára szinte eltűnt a kínálatból – mutatott rá a szakember.

Azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet kiválasztani a jó fenyőfát, Orlóci László elmondta, hogy ha megtetszett valamelyik növény, meg kell vizsgálni azt a részét, ahol a tövet levágták. „Ha a kérget kicsit megvágjuk, megkaparjuk, és zöld részt, esetleg még gyantakiválást is tapasztalunk, akkor megfelelően friss még a növény. Ha a vágási, karcolási felület világos vagy sötétedő barna, élettelennek tűnik vagy már ráncos is egy kicsit, akkor nagy valószínűséggel régóta száraz helyen lehet a fa és már elvesztette azt a víztartalmát, amely biztosítaná, hogy hosszabb távon friss maradhasson a lakásban. Ezeken a fenyőkön a vízbe állítás sem segít, mert a vágási felületen már vajmi kevés vizet tud a gyakorlatilag halott fenyő felvenni” – magyarázta a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének elnöke.

Megváltozott a kereslet is

„…
A legtöbben a sztenderd, 1,5 méteres fákat keresik, amit ha feltesznek egy asztalra, felér a plafonig. Népszerűek még a 2,5 méter magasak is, 3-4 métereseket viszont csak kevesen visznek, ahhoz ugyanis nagy belmagasság és hatalmas nappali kell – tette hozzá Gyökös Szabolcs, józsai fenyőfa-termesztő.

Egy időben például a lucfenyő alig kellett valakinek. Sokáig semmibe sem nézték, hiába sokkal drágább, mindenki Nordmannt akart venni, aminek viszont nincs illata. Pár éve megint nagyon népszerű a luc, mert a gyerekkori fenyőillatot mégiscsak érezni akarják az emberek a lakásban. Most az a legújabb trend, hogy a vásárlók kijönnek hozzám a józsai kertbe, kiválasztják a nekik tetsző fát, egy szalagra ráírjuk a nevüket, és december 23-án érte jönnek, addig ki se vágjuk. Az biztos, hogy ezek a lucok jó darabig nem fogják hullajtani a levelüket. Ez viszont nem biztos, hogy elmondható a külföldről, nagy mennyiségben érkező fákról. Gyökös Szabolcstól megtudtuk, a Dániából szállított Nordmann fenyőket már szeptemberben kivágják, hűtőházakban tárolják, mielőtt kamionokkal Magyarországra szállítják – emelte ki a termelő.”

forrás: AgrárSzektor, HellóVidék