A délnyugat-svédországi Skara mezőgazdasági síksága fölé magasodik egy modern, 2 megawattos szélturbina, amely távolról úgy néz ki, mint bármely más ipari méretű megújulóenergia-termelő berendezés – fehér üvegszálas lapátjaival, amelyek 150 méter (492 láb) magasságig nyúlnak az északi égbolton. Ha azonban odasétálunk a 105 méter magas (344 láb) tartótorony tövéhez, és belépünk a karbantartóajtón, nem hideg, hegesztett hengerelt szerkezeti acéllemezeket vagy előfeszített betongyűrűket találunk. Ehelyett magasba szökő, meleg, mézszínű katedrálisban állunk, amely skandináv lucfenyőből készült, és amelyet egyetlen szerkezeti fémcsavar nélkül tartanak össze.

A „Wind of Change” néven ismert, a göteborgi székhelyű tiszta technológiai innovátor, a Modvion által a svéd Varberg Energi energiaszolgáltató számára tervezett (a globális szélenergia-óriás Vestas és az Európai Unió Horizont 2020 programjának támogatásával) 150 méteres turbinája a bolygó legmagasabb fa szélturbina-szerkezete. A Modvion moduláris, rétegelt furnérfa (LVL) tornya – amely messze nem a 19. századi fa szélmalmok nosztalgikus visszatérését jelenti – megoldja a modern szélenergia-ipar egyik legsúlyosabb logisztikai, szerkezeti és környezeti szűk keresztmetszetét.

A „hídmagassági szűk keresztmetszet”: Miért ütköznek falba a hengeres acéltornyok 100 méter felett?

A szélenergetikában a magasság a legfontosabb. Mivel a fák, dombok és épületek által okozott felületi súrlódás lelassítja a szelet a talaj közelében, a szélturbina tengelymagasságának 80 méterről 150 vagy 200 méterre emelése drámaian erősebb, kevésbé turbulens szeleket tesz elérhetővé a magasabb rétegekben – ezzel ugyanazon generátor és lapátok használatával 25–40%-kal növelhető az éves villamosenergia-termelés. Azonban egy 100 tonnás hajtóműház és egy 150 méteres rotor megtámasztása a 150 méteres magasságban fellépő, hurrikánerejű felborító nyomatékokkal szemben olyan toronyalapot igényel, amelynek széles szerkezeti átmérője van, hogy ellenálljon a héj alakváltozásának és a hajlító feszültségnek (amelyet a keresztmetszeti modulus Z = π · D² · t / 4 szabályoz).

A hagyományos szélturbina-tornyokat úgy gyártják, hogy 40–80 milliméter vastag acéllemezeket óriási hengeres gyűrűszakaszokká hengerelnek, majd gyárban összehegesztik azokat. Itt rejlik a szárazföldi szélenergia végzetes logisztikai csapdája: Európában és Észak-Amerikában az autópálya-aluljárók, hidak, alagutak és körforgalmak szigorú, körülbelül 4,3–4,5 méteres (14–14,7 láb) maximális közúti szállítási átmérő-korlátozást írnak elő. Amint egy hengeres acéltorony alapjának átmérője meghaladja a 4,5 métert, az már nem fér el sík rakfelületű teherautón az autópálya-hidak alatt.

Korábban, ha a mérnökök 6–8 méter alapátmérőjű, magas szárazföldi tornyot akartak építeni, akkor vagy a helyszínen kellett több tucat ívelt acéllemezt csavarokkal összekapcsolniuk több ezer, nagy karbantartási igényű súrlódócsavar segítségével (amelyek a ciklikus szélrezgés hatására meglazulnak, és rendszeres nyomatékellenőrzést igényelnek), vagy hatalmas előregyártott betonszegmenseket kellett önteniük, amelyek óriási szén-dioxid-lábnyomot hagynak maguk után. A Modvion mindkét kompromisszumot elkerülte azzal, hogy a természet legrégebbi szálmegerősített kompozitjához, a fához fordult.

A rétegelt furnérfa (LVL) anyagtudománya: Hogyan múlja felül a lucfenyő a szerkezeti acélt?

Hogyan képes a skandináv lucfenyő (Picea abies) megtartani a több megawattos szélturbinát, amely 105 méter magasságban forog? Mikroszkopikus szinten a fa üreges cellulóz mikroszálakból álló köteg, amelyeket a lignin-hemicellulóz mátrix köt össze, és amelyek függőlegesen vannak elrendezve, hogy a fa koronáját a heves téli szélviharok ellen megtartsák. Míg a nyers fűrészáru természetes gyengeségekkel rendelkezik – például csomók, szálirány-eltérések és nedvességtől való deformálódás –, a rétegelt furnérfa (LVL) ipari homogenizálás révén teljesen kiküszöböli ezeket a hibákat.

A finn erdőipari piacvezetővel, a Metsä Wooddal (Kerto LVL) együttműködésben gyártott toronyanyagot úgy állítják elő, hogy a fenntarthatóan kitermelt lucfenyő rönköket mindössze 3 milliméter (0,12 hüvelyk) vastagságú vékony furnérlapokra hámozzák. Optikai lézeres szkennerek észlelik és több tucat független réteg között elosztják az esetleges természetes csomókat, majd a 3 mm-es furnérlapokat testreszabott ortotróp szálirányok szerint rakják egymásra – a szálak körülbelül 80%-a tengelyirányban (függőlegesen) van elrendezve a húzó- és nyomó hajlítóterhelések felvételére, 20%-uk pedig kerületirányban keresztrétegezve, hogy ellenálljon a torziós nyírófeszültségeknek és az ovális alakú kihajlásnak –, majd erős hő és hidraulikus nyomás hatására időjárásálló fenolgyantával vastag, ívelt panelekké ragasztják össze.

Amikor a szerkezetmérnökök olyan magas, önhordó konzolos tornyokhoz értékelnek anyagokat, ahol a saját súly az alapozási terhelés jelentős részét képezi, a döntő mutató nem az abszolút szilárdság köbcentiméterenként, hanem a fajlagos szilárdság (szilárdság-tömeg arány, σ / ρ):

  55%-kal nagyobb fajlagos szilárdság, mint az acélnál: Az S355 szerkezeti acél folyáshatára körülbelül 355 MPa, de rendkívül nehéz, sűrűsége 7 850 kg/m³ (ami ~45 kN·m/kg fajlagos szilárdságot eredményez). A Modvion keresztirányban rétegezett fenyő LVL-jének szakító- és nyomószilárdsága ~35–50 MPa, sűrűsége viszont csupán 510 kg/m³ – így térfogategységre vetítve több mint 15-ször könnyebb, mint az acél! Fontonkénti összehasonlításban a rétegelt lucfenyő fajlagos szilárdsága jelentősen magasabb, mint a szerkezeti acélé, ami azt jelenti, hogy a Modvion 105 méteres fa tornya mindössze 210 metrikus tonnát nyom – körülbelül 30%-kal könnyebb, mint egy azonos teljesítményű, 300 tonnás acél torony.
 Fémfáradás elleni ellenállás és természetes rezgéscsillapítás: Egy szélturbina tornya 25–30 éves élettartama alatt több mint 100 millió alkalommal hajlik előre-hátra. A hegesztett acéltornyoknál elkerülhetetlenül mikroszkopikus fáradási repedések keletkeznek a hőhatásnak kitett hegesztési zónák és csavarlyukak mentén, ami arra kényszeríti a mérnököket, hogy az acéllemez vastagságát kizárólag a fémfáradás elleni védelem érdekében, nem pedig a csúcs szélterhelésekre tekintettel túlméretezzék. A fa rostok kivételes ciklikus fáradási ellenállással és kiváló belső anyagcsillapítással rendelkeznek, ami csillapítja a torony rezonanciáját.
  Csavarok nélkül – 100%-ban ragasztott, repülőgépipari stílusú illesztések: A Modvion 105 méteres Skara tornya 7 függőleges, kúpos hengeres szakaszból áll, amelyek 28 ívelt LVL-modulból készülnek (15 méteres gyűrűnként négy negyedkör alakú falelem). Az ívelt fa panelek úgy illeszkednek egymásra, mint a svéd laposcsomagolású bútorok, és szabványos autópálya-pótkocsikon szállíthatók anélkül, hogy útmódosításokra vagy rendőri kíséretre lenne szükség. A helyszínen a szegmenseket függőlegesen és kerületük mentén precíziósan megmunkált ujjcsatlakozásokkal, LVL-összekötő lemezekkel és szabályozott hőmérsékleten kikeményedő kétkomponensű szerkezeti epoxi/poliuretán ragasztókkal illesztik össze – így a feszültség egyenletesen oszlik el a teljes ragasztási felületen, anélkül, hogy egyetlen feszültségkoncentráló csavarlyuk is lenne. Csak a legalsó alapgyűrűnél és a legfelső, yaw-csapágyazó átmeneti karimánál vannak acél adaptergyűrűk a fába ragasztva, hogy illeszkedjenek a beton talapzathoz és a 2 megawattos Vestas V90 hajtóműházhoz.

Tűzállóság, vízállóság és a szén-negatív életciklus számításai

A faépítő mérnökök előtt mindig két kérdés merül fel: mi történik villámcsapás vagy a hajtóműházban keletkező tűz esetén, és hogyan bírja ki egy fa torony a skandináv fagyos eső, jégeső és páratartalom által jellemzett 30 évet?

Az intuícióval ellentétben a szilárd laminált fa sokkal tűzállóbb, mint a védelem nélküli szerkezeti acél. Ha 700 °C-os elektromos tűznek van kitéve, a szerkezeti acél perceken belül elveszíti folyáshatárának 50%-át, és figyelmeztetés nélkül katasztrofálisan megroppan. Ezzel szemben a vastag rétegelt LVL falak (amelyek vastagsága az alapnál 200–300 milliméter – 8–12 hüvelyk) nem gyulladnak meg könnyen, mert sűrű, ragasztott keresztmetszetük megvonja a fától az oxigént; ha erős lángnak vannak kitéve, a külső felületen előre jelezhető sebességgel – csupán 0,7 milliméter/perc – önszigetelő szénréteg képződik, miközben a hideg belső fa mag 100%-ban megőrzi szerkezeti teherbírását. Ezen felül a Modvion-torony külső felületét vastag, többrétegű ipari poliuretán elasztomer bevonattal látták el, amely teljesen kizárja a csapadékot és az ultraibolya sugárzást, ugyanakkor páraáteresztő marad, így a fa 10–12%-os egyensúlyi nedvességtartalom mellett száraz marad, és az IEC 61400 I. osztályú villámvédelmi szabványoknak megfelelő, masszív réz villámhárító levezetők védik.

A széltornyok átalakítása szén-dioxid-kibocsátókká szén-dioxid-elnyelőkké

A Modvion mérnöki megoldásainak talán legjelentősebb hatása az éghajlati számításokra gyakorolt hatás. A hagyományos, 105 méter magas acél szélturbina-torony gyártásához szükséges vasérc szénnel fűtött nagyolvasztókban történő olvasztása során körülbelül 1 200 tonna CO2 kerül kibocsátásra – ez azt jelenti, hogy a szélturbina tornya a teljes turbinaciklus szénlábnyomának körülbelül 25–30%-át teszi ki.

A Modvion fa tornya az acélhoz képest 90%-kal csökkenti a gyártás során keletkező kibocsátást. Sőt, mivel a torony rétegezéséhez felhasznált körülbelül 300–1 000 skandináv lucfenyő a fenntarthatóan kezelt skandináv erdőkben (ahol évente több fát ültetnek, mint amennyit kivágnak) növekedésük során fotoszintézis útján szívták fel a légköri szén-dioxidot, a kész torony 200 metrikus tonna légköri CO2-t zár el véglegesen fa falai között. Ha a lekötött fa szén-dioxid-mennyiségéből levonjuk a gyártás során keletkező csekély szén-dioxid-kibocsátást, a torony már az első naptól kezdve nettó szén-dioxid-negatívvá válik. Mivel a Modvion jelenleg 6–10 megawatt teljesítményű, több mint 200 méter magas kereskedelmi fa tornyokat fejleszt, a svéd faipari mérnöki munka készen áll arra, hogy a globális szélenergia-ipart olyan magasságokba emelje, amelyeket az acél soha nem tudna elérni.

Forrás: engineere.com
Írta: Alex Ramirez
Érdekesek a téma FB bejegyzésénél a hozzászólások is.

A több mint 100 millió eurós, vagyis kb. 36,3 milliárd forintos beruházás a spanyolországi Navarrában valósul meg.

A technológia alapját az északi lucfenyő adja. A tanúsított (gazdálkodással kezelt) európai erdőkből származó alapanyagot először vékony lapokra hántolják, majd ezeket a rétegeket nagy szilárdságú ragasztóval rögzítik egymáshoz. Az így létrejövő rétegelt furnér olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, amely alkalmassá teszi a szélsőséges időjárási körülmények elviselésére.

A faanyag a növekedése során megkötött biogén szenet is magába zárja, ami tovább javítja az energetikai beruházás ökológiai lábnyomát.

A gyártási folyamat során a rétegelt tömböket automatizált CNC-marók munkálják meg, így a módszer a legmodernebb gyártási technológiákkal ötvözi a hagyományos faipart, egyben lehetővé teszi a nagyüzemi skálázhatóságot. A falapátok legfőbb előnye azonban az élettartamuk végén jelentkezik. A hagyományos kompozit anyagok többsége hulladéklerakókban végzi, de a faalapú alkatrészek más szerves vagy ipari célokra is újrahasznosíthatók.

A várhatóan 2031-ben induló navarrai üzem a régió befektetői oldala szerint évi 160 darab teljes lapátkészletet állíthat elő, a beruházás pedig mintegy 450 munkahelyet teremt a régióban. A fejlesztők számításai szerint a létesítmény az üzemelésének első évtizede alatt több mint 2,4 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást előzhet meg.

A projekt sürgető környezetvédelmi igényre válaszol, mivel a globális szélenergia-szektor növekedése hatalmas hulladékproblémát szül.

A világ szélenergia-kapacitása átlépte az 1000 gigawattot, a klímavédelmi célok eléréséhez azonban 2030-ig ezt az értéket 3000 gigawatt fölé kell emelni. Minden megawattnyi szélenergia-kapacitáshoz nagyjából 10 tonna alapanyagra van szükség a lapátok gyártásakor, ami beláthatatlan mennyiségű hulladékot generál: 2050-re elérheti a 43 millió tonnát.

Jelenleg a modern lapátok többsége üvegszálas kompozitból készül, ahol az üvegszálat epoxigyantával ötvözik. Ezt a szerkezetet rendkívül nehéz alkotóelemeire bontani, így a leszerelt egységek körülbelül 78 százaléka hulladéklerakókba kerül vagy égetőkben végzi. A navarrai beruházás sikere esetén a szélenergia nemcsak az áramtermelésben, hanem a teljes életciklusát tekintve is fenntarthatóvá válhat – amennyiben a falapátok megfelelnek a modern turbinák szigorú szerkezeti követelményeinek.

forrás: Gábor János, NEW technology

A fa – például a fűrészáru, a faalapú lemezek, a papír és a karton, valamint az energia – felhasználása hozzájárulhat a körforgásos bio-gazdasághoz azáltal, hogy a fosszilis alapú anyagokat olyan megújuló alternatívákkal váltja fel, amelyek kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki.

Az átlagos faanyag-fogyasztás Európában körülbelül 1 köbméter kerekfa-egyenérték/fő/év, amely Délkelet-Európában 0,6 köbméter, Észak-Európában pedig 1,9 köbméter.

Közép- és Kelet-Európában nőtt az egy főre jutó faanyag-fogyasztás, ezzel szemben Észak-Európában és Közép-Nyugat-Európában éves csökkenés volt tapasztalható. Ezek a tendenciák tükrözik a gazdasági növekedés, az ipari szerkezetátalakítás, valamint az energia- és megújuló anyagokra vonatkozó politikák összetételében megnyilvánuló regionális különbségeket.

Ez egy kritikus egyensúlyt emel ki: a fa mint megújuló erőforrás felhasználásának növelése mellett biztosítani kell a fenntartható erdőgazdálkodást, a biológiai sokféleség védelmét és az erőforrások hosszú távú rendelkezésre állását.

A fentieken túl számos érdekes információt tartalmaz a SoEF 2025 tanulmány, a FOREST EUROPE aláíróinak, monitoring és statisztikai szakértőinek, valamint a FOREST EUROPE (FE), az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) és az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közös páneurópai adatgyűjtéseinek együttműködéseként készült, átfogó jelentése.

Ez az együttműködésen alapuló keretrendszer biztosítja az adatok megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát páneurópai szinten. A jelentést az Európai Erdészeti Intézet (EFI) készítette.

forrás: FOREST EUROPE

A hangsúly a fa tartószerkezeten van: A hatemeletes épület ultramodern fa vázszerkezeten alapul, amelyet merevítő vasbeton elemek egészítenek ki.

Mi teszi a „Trehus”-t technikailag különlegessé:

• Anyagválasztás: Az oszlopokhoz és gerendákhoz körülbelül 400 m³ rétegelt furnérfa (LVL, építőbükk) került felhasználásra.
• Mennyezeti táblák: A HESS TIMBER által szállított, összesen 5.500 m² keresztirányú rétegelt fa (lucfenyő-CLT) képezi a szintek gerincét.
• Hatékonyság: A magas fokú gyári előregyártásnak köszönhetően a logisztikailag igényes, a vasútállomás közvetlen közelében található, nagyon korlátozott építési terület ellenére is jelentősen csökkenteni tudták az építési időt.

Csapatmunka a kiemelt projekt érdekében:

Ezen az ESG-előírásoknak megfelelő mérföldkő mögött a HUB fejlesztő és a norvég Smedvig Capital befektetési társaság áll. A terveket a Waugh Thistleton Architects (WTA) készítette, a kivitelezést a fővállalkozó Glencar végzi. A fenntartható homlokzat kialakítását az Albion Stone portlandi mészköve és a skandináv fa-alumínium ablakok teszik teljessé, amelyek fényárban úszó munkakörnyezetet biztosítanak.

A „Trehus” sokkal több, mint egyszerű irodaház – ez a városi főterv központi eleme, amelynek célja egy élhetőbb Maidenhead megteremtése. Izgatottan várjuk a 2027 elején esedékes befejezést!

Forrás: Forum-Holzbau FB oldala

A faanyagok – például a fűrészáru, a faalapú lemezek, a papír és a karton, valamint az energia – felhasználása hozzájárulhat a körforgásos bio-gazdaság kialakításához azáltal, hogy a fosszilis alapú anyagokat olyan megújuló alternatívákkal váltja fel, amelyek kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki.

Az átlagos faanyag-fogyasztás Európában körülbelül 1 köbméter kerekfa-egyenérték/fő/év, amely Délkelet-Európában 0,6 köbméter, Észak-Európában pedig 1,9 köbméter.

Közép- és Kelet-Európában nőtt az egy főre jutó faanyag-fogyasztás, ezzel szemben Észak-Európában és Közép-Nyugat-Európában éves csökkenés volt tapasztalható. Ezek a tendenciák tükrözik a gazdasági növekedés, az ipari szerkezetátalakítás, valamint az energia- és megújuló anyagokra vonatkozó politikák összetételének regionális különbségeit.

Ez egy kritikus egyensúlyt emel ki: a fa mint megújuló erőforrás felhasználásának növelése mellett biztosítani kell a fenntartható erdőgazdálkodást, a biológiai sokféleség védelmét és az erőforrások hosszú távú rendelkezésre állását.

A fentieken túl számos érdekes információt tartalmaz a SoEF 2025 tanulmány, a FOREST EUROPE aláíróinak, monitoring és statisztikai szakértőinek, valamint a FOREST EUROPE (FE), az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) és az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közös páneurópai adatgyűjtéseinek együttműködéseként készült, átfogó jelentése.

Ez az együttműködésen alapuló keretrendszer biztosítja az adatok megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát páneurópai szinten. A jelentést az Európai Erdészeti Intézet (EFI) készítette.

forrás: FOREST EUROPE

A konferencia programjának középpontjában a Soproni Egyetem összes Karának és Erdészeti Tudományos Intézetének együttműködésében megvalósuló ErdőLab projekt eredményeinek bemutatása és közös értékelése állt. A részprojektvezetők előadásaikban átfogó képet adtak a kutatások eddigi eredményeiről. Több előadó is kiemelte, hogy az erdők nemcsak a légkör szén-dioxid-tartalmának megkötésében játszanak fontos szerepet, hanem a tárolt szén révén is jelentős „raktárként” működnek. Szó esett arról is, hogyan befolyásolják az erdők a víz körforgását, illetve milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára, például a rekreáció vagy a természetes élőhelyek fenntartása révén. A faiparhoz kapcsolódó előadások bemutatták, hogy a fa, mint megújuló alapanyag hogyan járulhat hozzá a környezetbarát építőiparhoz, különösen az innovatív anyagok és technológiák fejlesztésén keresztül.

A faanyag hasznosításának elmaradása csak rövidtávon eredményezhet többlet szénmegkötést, hosszabb távon korlátozza a klímaváltozás mérséklését, valamint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodást. A legtöbb új megkötést éppen az innovatív fatermékek és a faalapú termékhelyettesítések révén érhetjük el, mobilizálva az erdőkben eddig nem hasznosított favagyont. Ez az erdőgazdálkodás intenzifikációjával egybekötött faipari innováció, mint erdőipari fejlesztés az, amely a legtöbb szénmegkötést képes 2050-re eredményezni. Ennek elérését ösztönző zöld beruházási gazdasági eszközök fejlesztése és a teljes folyamat jobb bemutatását és kommunikációját lehetővé tevő képzési tartalmak fejlesztése zajlik az ökológiai, biológiai és műszaki területekkel együttműködve a projekt megvalósítása keretében.  – magyarázta el Dr. Borovics Attila. Az ErdőLAB projekt szakmai vezetője az eredmények gyakorlati hasznára is rámutatott:

„Alulhasznosított fafajok magas hozzáadott értékű feldolgozásával mind az erdőtulajdonosok, mind a faipari vállalkozások és egyúttal klímavédelmi eredmények miatt a társadalom is részesül a projekt hasznaiból. Ezt segíti egy új módszertan fejlesztése amely alapján az erdészeti és faipari ágazat együttes hatását tudjuk több forgatókönyv szerint elemezni. Létrehoztunk egy új szénforgalmi modellt, a Forest Industry Carbon Modellt (FICM), amely az erdei biomassza, az elhalt szerves anyagok, a talaj és a fatermékek szénegyenlegét, valamint a termék- és energiahelyettesítések útján elkerült kibocsátásokat számszerűsíti.”

Az ErdőLab projekt megoldásait a döntéshozók már ma közvetlenül hasznosítják mind a dekarbonizációs törekvések nemzetközi kötelezettségeinek teljesülése, mind az önkéntes karbonpiaci lehetőségek kiaknázása érdekében.

A következő hónapokban az ErdőLab projekt zárása következik, és az eddigi eredményekre alapozott új program elindítását készítik elő a Soproni Egyetem munkatársai.  A jövőben egy kampányt is elindítanak, amivel az erdészet és faipar össztársadalmi hasznosságára kívánják felhívni a figyelmet.

A program a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának Erdészeti Tudományos Bizottsága szervezésében; a TKP2021-NKTA-43 projekt keretében valósult meg.

forrás: Soproni Egyetem

A kihívás: szén-dioxid-semlegesség 2030-ig

A Meta ambiciózus célt tűzött ki maga elé: 2030-ra szén-dioxid-semlegességet kíván elérni az egész értékláncban. Egy olyan vállalat számára, amely világszerte több száz adatközpontot üzemeltet, ez a kötelezettségvállalás az építőanyagok teljes átgondolását jelenti.

A „beágyazott szén” – az építőanyagok gyártásával, szállításával és telepítésével kapcsolatos kibocsátás – minden adatközpont szén-dioxid-lábnyomának jelentős részét képezi. Itt jön képbe az ipari faanyag, mint meglepő, de logikus megoldás.

Az ismeretlen olvasók számára a beágyazott szén-dioxid-kibocsátás az anyag életciklusa során keletkező összes CO2-kibocsátást jelenti – a nyersanyag kitermelésétől a végső telepítésig. Az üzemeltetés során keletkező szén-dioxid-kibocsátással (a használat során felhasznált energia) ellentétben a beágyazott szén-dioxid-kibocsátás az anyag gyártásának pillanatától

Mit jelent a szilárd ipari faanyag a gyakorlatban?

Az ipari faanyag egy olyan faipari termékkategória, amelyet kifejezetten az ipari építkezésekhez terveztek, hogy erős és tartós legyen. Semmi közük a hagyományos házak fa vázszerkezetéhez.

A Meta építményekben használt ipari faanyagok fő típusai:

Ragasztott fa – több réteg faanyagot ragasztva készített gerendák és oszlopok, amelyek súlyukhoz képest az acélnál is nagyobb szilárdságú szerkezeti elemeket alkotnak.

Keresztszerkezetű rétegragasztott fa (CLT) – vastag panelek, amelyeket több, egymásra merőlegesen ragasztott faanyagrétegből állítanak elő, és amelyek ideális kétirányú merevséget biztosítanak a falak és a padlók számára.

Tömör rétegelt lemez – a hagyományos betonlapok alternatívája speciális alkalmazásokhoz. Ha jobban meg szeretné érteni ezt az anyagot, az LVL – furnérgerendák és panelek faépületek és szerkezetek építéséhez részletes leírást ad a gyártási folyamatról.

Ezek a technológiák az elmúlt években jelentősen fejlődtek, és az iparosított faipar számára kifejlesztett speciális CAD/CAM rendszerek ma már lehetővé teszik az acélhoz és betonhoz hasonló komplex szerkezetek tervezését és gyártását. A CADWORK szoftver, amelyet kifejezetten faépítészethez fejlesztettek ki, például megkönnyíti a fa szerkezetek teljes 3D-tervezését a tervezéstől a gyártásig.

Első projekt: Dél-Karolina az élen

Az első tömör ipari faépületet a Meta adatközpontjának campusán építették Aikenben, Dél-Karolinában, a DPR építővállalat és a SmartLam anyagszállító együttműködésével. A projekt a megoldás műszaki és gazdasági életképességének tesztelésére szolgált.

Az eredmények elég biztatóak voltak a gyors terjeszkedéshez: az év végéig a Meta hasonló létesítmények építését kezdi meg Cheyenne-ben, Wyomingban (a Fortis Construction és a Mercer Mass Timber közreműködésével) és Montgomeryben, Alabamában (a Hensel Phelps és a Binderholz közreműködésével).

Számok, amelyek beszélnek: 41% kibocsátáscsökkentés

A Meta által bemutatott adatok lenyűgözőek: a hagyományos anyagok ipari fával való felváltása az adminisztratív épületekben körülbelül 41%-kal csökkenti a beépített szén-dioxid-kibocsátást. Ez a szám nem tartalmazza a következő tényezőkből származó további előnyöket:

• Előgyártás – a helyszíni hegesztés kiküszöbölése csökkenti az időt és a kibocsátást
• Könnyű súly – az alapok akár 50%-kal csökkenthetők, ami csökkenti a beton mennyiségét
• Szén-dioxid-tárolás – a fa „tárolja” a növekedés során felvett szén-dioxidot

Az ipari faanyag kiváló szilárdság-súly aránya és természetes tűzállósága alkalmassá teszi kritikus szerkezeti alkalmazásokra. Az ipari faanyag tűzzel szembeni viselkedése azt mutatja, hogy a karbonizációs réteg kialakulásával kiváló szilárdságot biztosít a magas hőmérsékleten gyorsan deformálódó fém szerkezetekhez képest.

Fenntarthatóság minden részletben

A Meta a fenntarthatóság terén sem hagy semmit a véletlenre. A vállalat független auditokat végez a következőket ellenőrzendő:

• Teljes nyomon-követhetőség – minden fadarab visszavezethető az eredeti erdőbe
• Felelősségteljes erdőgazdálkodás – az erdőket hosszú távú ökológiai egészségük érdekében kell kezelni
• Társadalmi hatások – biztonságos munkakörülmények és méltányos bérek a helyi közösségek számára

A fa építkezéseken általánosan használt fafajokból származik: lucfenyő, erdei fenyő, douglász-fenyő és cédrus. Ahol lehetséges, bontásokból származó újrahasznosított fa is felhasználásra kerül.

forrás: RevistaDimLemn

Helsinki kikötője, a Katajanokka viszonylag zárt ipari-kikötői terület volt. Most a város megnyitotta ezt a tengerparti területet, és az első új épület a Katajanokan Laituri (Katajanokka mólója) a 2024 nyarán elkészült irodaház lett. Ebben kapott helyet a Solo Sokos Pier 4 Hotel is.

A Katajanokan Laituri tervezése és építése során a cél az volt, hogy irányt mutasson a faépítészet jövője felé a fenntartható városépítés részeként. A fejlesztőt és a tervezőket kezdettől fogva az a cél vezérelte, hogy az épület életciklusa során minimalizálják az éghajlati hatásokat. A cél a lehető leghosszabb élettartam, a rugalmas átalakíthatóság, a sokoldalú felhasználás, az alacsony szén-dioxid-kibocsátás és az energiahatékonyság volt. A szerkezet és a térméretezés lehetővé teszi a belső tereknek a jövőbeli igényekhez való igazítását.

A föld feletti részek faszerkezeteiben a Stora Enso ipari tömörfa szerkezeteit alkalmazták. A pillér-gerendás keret és a homlokzat teherhordó szerkezete laminált furnérozott fából, azaz LVL-ből készült, amelyet Finnországban, a varkaus-i üzemben gyártanak. Az épület teherhordó belső falai, a lift- és lépcsőaknák, a lépcsők, valamint a közbenső födémek és a legfelső emelet teherhordó szerkezete a svédországi gruvöni gyárból származó rétegelt ragasztott fapanel, azaz CLT. A vázszerkezetekhez mintegy 7 600 köbméter lucfenyőt használtak fel, amelyből összesen 2500 faelem készült. A belső térben lehető a legtöbb faszerkezet látható.

Az épület homlokzata illeszkedik az Esplanadi parktól induló épületsor egyenletes ritmusú homlokzatainak sorába. A homlokzat megoldása kettős homlokzati szerkezetre épül. A legkülső homlokzat a kőépülethez kapcsolódóan üvegből, természetes kőből és alumíniumból áll. Az épület megjelenése a különböző napszakokban és fényviszonyok között változik.

A homlokzat mögött a fa sokféle formában van jelen. A földszint tömör LVL-pillérei és a központi előcsarnok szoborszerű CLT-borítású tetőablaka a belső közösségi terek meghatározói. A lucfenyő mellett itt kőrist is használtak. A fafelületek és burkolatok árnyalatait a lehető legtermészetesebben megőrizték. Ugyanakkor a fa változatos szépségét, tónusát és használhatóságát is kiemelték. Az alacsony károsanyag-kibocsátású, természetes, szépen öregedő és patinás anyagok általában népszerűek a felületi burkolatokban és anyagokban. Viitasaari világos gránit borítja az előcsarnok padlóját, amely a külső terekig folytatódik. Az aula bútorzata finn dizájnt dicséri. Az irodákban sok újrahasznosított és felújított bútor kapott helyet.

Az épület külső tereit, az udvart és a tetőteraszt az északi természet ihlette. A különböző égtájakra nyíló teraszok és az udvar a megfelelő élőhelyeket testesítenek meg. A szűk udvarban nyírfás nő, amelynek lombkoronája védi a sokféle fajú aljnövényzetet. A második szinti teraszokon sziklakertek és természetes kövek képviselik a szigetvilágot. Az épület tetején hullámzó rét terül el. A növényzetből színes témákat alakítottak ki, amelyek az évszakok szerint változnak. A tetőteraszon pihenő park, fitnesz rész, valamint napelemek találhatók. Az épület változatos külső terei a természet kis szigeteit alkotják a város közepén.

A tengerparti fekvés miatt az építkezéshez kapcsolódóan árvízvédelmi beruházások is megvalósultak. Ezzel párhuzamosan készülnek a déli kikötő teljes területén a későbbi vízszintemelkedésre is. Az épület környékén Helsinki városa strandot is kialakít Kauppatoritól a Katajanoka csúcsáig.

Az épület P2 tűzvédelmi osztályú, tűzérzékelőket és automata oltóberendezéseket is beépítettek. Az épületet méretéből adódóan fából készült tűzfal tagolja két részre.

Az épület akusztikáját a megszokottnál magasabb minőségi színvonalon alakították ki, hogy megfeleljenek a LEED Platinum szintű környezetvédelmi minősítés követelményeinek. Így a felhasználók akusztikailag jó minőségű munkakörnyezetet, kellemes közösségi tereket és kényelmes szállásokat kaptak. A térelrendezés és az akusztikai megoldások segítségével sikerült például egy épületben elhelyezni a tornaterem felett hotelszobákat, a konferencia- és éttermi helyiségek felett pedig irodahelyiségeket.

A kikötők közelsége miatt fontos a homlokzat hangszigetelése, ezt kettős homlokzati szerkezettel oldották meg. A külső üveg, a légtér és a belső homlokzat kombinációja úgy lett optimalizálva, hogy szűrje a hajókra jellemző alacsony frekvenciájú zajt.

Az épületet 2024 júniusától szakaszosan adták át, a szálloda 2024 augusztusának végén nyitotta meg kapuit. Az irodákban a Stora Enso központja található. 

• Fejlesztő: Varma nyugdíjbiztosító
• Építészeti tervezés: Anttinen Oiva Arkkitehdit Oy
• Belsőépítészet: Anttinen Oiva Arkkitehdit Oy (főcsarnok, kávézó, iroda- és közösségi terek), Franz Design Oy (szálloda, étterem)
• Szerkezeti tervezés: Sweco Finland Oy
• Fővállalkozó: Haahtela-rakennuttaning Oy
• Faalkatrészek szállítója: Stora Enso (CLT, LVL) & Punkaharjun Puutaito Oy (LVL oszlopok és gerendák, további feldolgozás)
• Tűzvédelmi tervezés: KK-Palokonsultti Oy
• Akusztikus tervezés: Akukon Oy
• Tájtervezés: Nomaji maisema-arkkitehdit Oy
• Életciklus tervezés: Granlund Oy
• Az aula speciális szerkezetei: Raision Puusepät Oy

Képek: Kalle Kouhia

forrás: TervLap

A kutatási beszámoló az Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Napján (2024. november 4.) került bemutatásra, az eseményre készült kiadványban (is) elérhető.

Szerzők: Bejó László és Ahmed Altaher Omer Ahmed – Soproni Egyetem, Alkalmazott Tudományi Intézet

BEVEZETÉS

A nemesnyárakat különböző fajok keresztezésével hozták létre. Ezek közül Magyarországon legjellemzőbb az ún. Euramerikai nyárak (Populus´ euramericana) csoportja, amelyeket Populus nigra és a Populus deltoides fajok keresztezésével hoztak létre, és amelyeknek számos fajtája létezik, melyek különböző jellemzőket mutatnak. Ezeknek a fajtáknak a nagy része jellemzően világosabb színű és homogénebb szerkezetű, mint a hazai nyárak; inkább a fenyő faanyagokra emlékeztetnek. Mivel a XX. sz. második felében kizárólag ezeket használták gyors növekedésű ültetvények telepítésére, jelenleg nagy mennyiségű nemes nyár alapanyag áll az ipar rendelkezésére.

Hazánk klímájának felmelegedése és aridifikációja miatt a faipar hagyományos alapanyagai (nemes tölgy, bükk, nemes nyár) egyre kevésbé képesek megélni; helyüket más, jelenleg kevéssé hasznosított fafajok (pl. cser, nyár, gyertyán) veszik át (Borovics és tsai. 2024). Magas vízigényük, valamint az őshonos fajokat preferáló szakpolitikai döntések folytán erdeinkben a nemes nyárak visszaszorulása várható. A hazai faipar számára jelentős kihívást fog jelenteni a jelenleg alul használt, gyengébbnek tartott alapanyagok hasznosítása.

A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának egyik fontos kutatási célkitűzése, hogy segítse a hazai ipar alkalmazkodását, felkészülését a változó alapanyagbázis hasznosítására. Vizsgáljuk az új alapanyagok műszaki paramétereit, tartósságát, és olyan innovatív anyagok és termékek fejlesztésén dolgozunk, amelyek a jövőben várható alapanyagok hasznosítását lehetővé teszik. Ennek része olyan teherviselő faalapú építőelemek fejlesztése, amelyek alul-hasznosított hazai alapanyagokból gyárthatók, jelentős hozzáadott értékkel.

CLT (kereszt-laminált építőlemez) hazai fafajokból

A közelmúltban fejeződött be egy jelentős kísérletsorozat, amely a hazai fafajok alkalmasságát vizsgálta CLT (Cross Laminated Timber) gyártására (Altaher és tsai. 2023).

Ez a termék, mely 3-17, keresztirányban elhelyezett tömör fa lamellából készül, jelenleg az egyik legnépszerűbb építőanyag Európa- és világszerte; éves értékesítési volumene 2023-ban 2,8 millió m3 volt (Liu és tsai. 2023). Népszerűségét nem kis mértékben a jelentős mennyiségű beépülő faanyagnak, és az abban tárolt, a légköri CO2-ból származó szénnek köszönheti.

A Németországban és Ausztriában kifejlesztett építőanyag jellemzően fenyő alapanyagból készül. A világszerte felhasznált mennyiség legnagyobb része egészen a közelmúltig ebből a régióból származott (Brandner és tsai 2016), azonban az alapanyagkészletek ma már nem tudják kielégíteni a jelentős igényt. Emiatt ma már egyre gyakoribb mindenhol a helyi alapanyagok használata, és egyre nagyobb az érdeklődés a lombos alapanyagok iránt is. Hazánkban korábban már történt próbálkozás CLT fejlesztésére nyár alapanyagból (Marko és tsai. 2014), de a kutatás eredményei csak részben voltak
biztatóak.

A kutatás során 3 féle alapanyagból (műszárított és szilárdságilag osztályozott C24-es lucfenyő, műszárított bükk és nemes nyár pallók) készültek 3 rétegű CLT panelek, többféle kombinációban (1. táblázat). A panelek vastagsága 45 mm, táblaméretük 1000×600 mm volt. A panelek hideg-ragasztással készültek, szerkezeti poliuretán ragasztó alkalmazásával. Az elkészült lemezekből 10-10 db, 45x45x1000 mm méretű hajlító próbatest készült, amelyeket a MSZ EN 408:2010+A1:2012 szabvány előírásainak megfelelően hajlító vizsgálatnak vetettünk alá. Ennek során a próbatestek tönkremenetelének módját
is feljegyeztük. A hajlító próbatestek végéből kisebb próbatestek kerültek kialakításra, a sűrűség valamint a nedvességtartalom meghatározására (kiszárításos módszer.) A panelek és próbatestek kialakítását, valamint a hajlító vizsgálatot az 1. ábra szemlélteti.

A 2. ábra mutatja a különböző paneleken mért hajlítószilárdság értékeket. A rugalmassági modulusz (MOE) értékei hasonló tendenciákat mutattak, bár a különbségek kevésbé voltak kiugróak. Mint az eredményekből jól látható, a nyár CLT eredményei lényegesen meghaladták a hagyományos fenyő CLT szilárdságát és rugalmassági moduluszát.

A bükk panelek eredményei a vártnak megfelelően jóval meghaladták a fenyő és a nyár lemezek szilárdságát, és az eredmények nem voltak szignifikánsan gyengébbek, ha a középső lamellát nyár anyaggal helyettesítettük.

Érdekes módon a nyár középréteg alkalmazása valamelyest javította a fenyő panelek teherbírását. Ugyanakkor a fenyő középréteg alkalmazása jelentős szilárdságcsökkenést okozott a bükk lemezek esetében. Ennek az oka az, hogy ezeknek a próbatesteknek a nagy része ragasztóréteg-elválással ment tönkre, míg a többi kombináció esetében ez nem volt jellemző. Ennek a pontos oka ismeretlen, azonban vélhetőleg a két fafaj közötti nagyon jelentős sűrűségeltérésre vezethető vissza. A további elemzés azt is kimutatta, hogy erős pozitív korreláció van a lemezek átlagos sűrűsége, valamint azok hajlítószilárdsága között. Ez alól kivételt képeznek a BNB lemezek, aminek az oka egyértelműen a fent említett rétegelválás.

A kísérleti lemezeket összehasonlítva a piacon kapható különböző LSL anyagokkal megállapítottuk, hogy az összes kísérleti lemez megfelel egy alacsonyabb kategóriájú CLT lemez értékeinek, vagy meghaladja azokat. Különösen biztató a nyár alapanyag kiemelkedő teljesítménye.

Sajnos az eredmények nemes nyár alapanyagra vonatkoznak, így nem tudni, hogy a hazai nyár mennyire felelne meg a CLT gyártás céljaira. Szakmai körökben többen rámutatnak, hogy a hazai nyár műszaki és alaki tulajdonságai többnyire nem felelnek meg az ilyen jó minőségű alapanyag kritériumainak, míg mások látnak fantáziát benne. Ennek eldöntésére elsősorban a hazai nyár fűrészipari kihozatali vizsgálatára lenne szükség.

A kísérletek tovább folynak, de valószínű, hogy magasabb hozzáadott értékű építőanyagok gyártásával jobb eredmények érhetők el a hazai nyár hasznosítása tekintetében.

LVL (rétegelt furnér tartó) alul-hasznosított fafajokból

Az LVL (Laminated Veneer Lumber) egy másik nagyon sikeres fejlesztés, amely a 80-as években Észak-Amerikában indult útjára. A műszaki furnérokból készülő LVL tartó a rétegelt lemezre emlékeztet, azonban attól eltérően a furnér rétegek száliránya párhuzamos.

Az LVL vastagabb, mint a rétegelt lemez (jellemzően 40-50 mm), és a hosszmérete is jóval nagyobb (általában 5-6 m, de akár a 13 métert is elérheti vagy meghaladhatja.) Európában először Finnországban kezdték gyártani, de ma már több gyártó is kínál LVL tartókat, melyek többnyire lucfenyőből készülnek, de nemrégiben a német Pollmeier cég nagy sikerrel vezette be a bükk LVL tartókat az európai piacon (Hakkarainen 2020)

Hazai kutatók több ízben is foglalkoztak LVL fejlesztéssel (Németh és tsai. 2004, Vilpponen és tsai. 2014), azonban a kísérletek biztató eredményei ellenére a hazai ipar egyelőre nem kezdett el érdeklődni a termék iránt. Nemrégiben újra elkezdődtek az LVL kutatások a Soproni Egyetemen, ezúttal kimondottan az alul-hasznosított fafajokra koncentrálva.

A kísérletek során I-214 olasznyár és csertölgy kombinációjával hoztunk létre különböző LVL lemezeket, és vizsgáltuk azok tulajdonságait. A lemezek gyártása során többféle rétegelrendezés készült 2,8 mm vastag nyár és 1,4 mm vastag cserfurnér, és kétféle szerkezeti ragasztóanyag (melamin-karbamid-formaldehid MUF, valamint metilén-difenil-diizocianát PMDI) felhasználásával, valamint lépcsőzetes présdiagrammal.

A lemezek lapmérete 40×40 cm, vastagsága 14 mm volt. A 3. ábra szemlélteti az elkészült kombinációkat. A tiszta nyár (N) és tiszta cser (Cs) lemezek MUF ragasztóval készültek; a kombinált lemezek (K1 és K2) MUF és PMDI ragasztós változatban is elkészültek. Az N jelű lemezből két példány is készült. Az alkalmazott préselési hőmérséklet 140 °C, a teljes présidő padig 13 perc volt mindkét ragasztó esetében.

A mechanikai tulajdonságok vizsgálatához a 400×400 mm lapméretű lemezekből 19 mm széles próbatesteket alakítottunk ki, így a próbatestek mérete 14x19x400 mm volt.
A próbatesteket univerzális anyagvizsgáló gépen, 3 pontos hajlítással vizsgáltuk, az MSZ EN 310:1999 szabvány szerint. 360 mm-es támaszközzel. A vizsgálat előtt a próbatestek tömegét is megmértük, így a sűrűségük is kiszámítható volt.

A 2. táblázat foglalja össze a legfontosabb mérési eredményeket. A várakozásnak megfelelően a legjobb eredményeket a cser LVL hozta, igen kis szórás mellett, ami a sok vékony réteg miatt nem meglepő. A nyár lemezek szilárdsága jócskán elmarad a csertől.

Nagyon jó volt a kombinált lemezek teljesítménye is, különösen a K2-es lemez, ahol a csertölgy a külső rétegekben található. A PMDI ragasztóval készült K1-es lemez szilárdsága a vártnál magasabb – ez vélhetően nem elsősorban a ragasztóanyagnak köszönhető, hanem a lemez magasabb sűrűségének (ami a véletlenszerűen kiválogatott, jobb minőségű furnéroktól ered. Ha a sűrűség hatását figyelmen kívül hagyjuk, akkor mindkét alkalmazott ragasztóanyag hasonlóan jó eredményeket hozott.

Fontos eredmény, hogy az összes lemez átlagos szilárdsági értéke jóval meghaladja az alapanyag szilárdságát. Ennek oka a jó minőségű alapanyag mellett a gyártási folyamat során létrejövő tömörödés és a ragasztóanyag szilárdító hatása. Ennél is fontosabb, hogy a szórásértékek konzisztensen alacsonyak, 10% alattiak. Ez szintén a faalapú anyagokra jellemző, mivel az alapanyagban található fahibák és gyengébb minőségű részek a szerkezetben szétoszlanak, és így konzisztensebb, megbízhatóbb tulajdonságok jönnek létre, ezért az LVL gerendák karakterisztikus szilárdsági értéke jellemzően az alapanyag 2-szerese, vagy annál is magasabb értéket vehet fel.

Az LVL kísérletek folytatódnak; jelenleg folyamatban van a hazai nyár furnérok beszerzése kimondottan ebből az alapanyagból készülő LVL tartókkal való kísérletezés céljából. Az alkalmazott ragasztóanyagok körét is kiszélesítjük, illetve előkészületben van egy együttműködés az LVL ipari gyártásával kapcsolatban.

LSL (rétegelt szálforgács tartó) hazai alapanyagból

A fejlesztések harmadik fontos iránya az ún. LSL (Laminated Strand Lumber) tartók fejlesztése. Ezek a tartók az OSB-hez használt hosszú-forgácsokhoz (ún. strandekhez) hasonló alapanyagokból épülnek fel, azonban az OSB-vel ellentétben a strandek orientációja mindenhol hosszirányú, így itt is egy fűrészáru helyettesítésére alkalmas terméket kapunk. Európában ez a termék kevésbé ismert, de Észak-Amerikában több, mint 300.000 m3, elsősorban fenyő és lágylombos anyagból készülő LSL-t állítanak elő és használnak fel évente (Hasan és tsai 2023.)

A Soproni Egyetemen 2023-ban kezdődtek el az LSL kifejlesztésével kapcsolatos kutatások. Ennek során először vegyes OSB strandekkel kezdtünk el kísérletezni, az optimális préselési paraméterek kiválasztása céljából. Ennek során kikísérleteztük az optimális ragasztóanyag-mennyiséget, célsűrűség értéket és présidőt egy 30 mm vastag, 400×400 mm lapméretű LSL számára.

A 2024-es évben elkezdődött a hazai- és nemes nyár strandek, valamint az abból készíthető építőipari anyagok vizsgálata és összehasonlítása. A kísérletekben használt strandeket a Swiss Krono Kft. vásárosnaményi üzeme gyártották le, amihez több, mint 1000 m3 (kb. 30 szállítmány) rönköt különítettek el mind hazai, mind nemes nyár anyagból. A cég által biztosított, szárított strandek nedvességtartalma kb. 4%. A DNS vizsgálatok eredményei alapján a nemesnyár strandek Populus nigra és Populus deltoides mintázatot mutatnak (tehát valamilyen Populus´ euramericana hibridnek felelnek meg), míg a hazai nyár strandek nemesítetlen Populus nigra alapanyagból készültek.

A projekt keretében a hazai és nemes strandek és strandalapú anyagok többféle tulajdonságát vizsgáljuk, beleértve:
− A strandek színjellemzőit;
− A strandek morfológiai tulajdonságait;
− A strandek nedvesíthetőségét és ragaszthatóságát;
− A nyár OSB fizikai és mechanikai jellemzőit;
− A nyár LSL fizikai és mechanikai jellemzőit

A kísérletek nagy része már lezajlott, jelenleg a strandalapú anyagok tulajdonságainak a vizsgálata, illetve az eredmények értékelése zajlik. Ebben a cikkben a strandek színinger jellemzőinek összehasonlítását tudjuk bemutatni.

Több, mint 300 véletlenszerűen kiválasztott strand vizsgálata történt meg mindkét alapanyagból, melyeken strandenként 5-5 színmérést végeztünk a korai és a késői pásztán. A CIELAB színkoordináták mérése minden megjelölt mérési helyen, mindegyik stranden, egy SPECTROPHOTOMETER d-2600CM műszer segítségével történt.

A 4. ábra mutatja a világosságmérés eredményeit, az 5. ábra pedig a piros színezetet.
A sárga színezet ehhez nagyon hasonló tendenciát mutat. Az eredményekből látható, hogy a hazai nyár korai pásztája világosabb, míg a kései pászta sötétebb, mint a nemes nyár esetében. A színtelítettségnél is hasonló tendenciát lehet megfigyelni. A teljes színinger-különbség (∆E*) értéke a korai pásztánál 2,675, ami észrevehető, de kis mértékű különbség, a kései pásztánál pedig 9,946, azaz nagy különbségnek számít.

Az eredményekből az látható, hogy a hazai nyár nem feltétlenül sötétebb (mivel a világosabb korai pászta aránya jóval magasabb strandeken belül), azonban a nagyobb színeltérések, nagyobb kontraszt miatt a hazai nyárból gyártott OSB és LSL várhatóan tarkább lesz, mint a nemes nyár esetében.

Az eredményeket árnyalja, hogy a hazai nyár strandekből előállított LSL lemezek a hőpréselés hatására erőteljesen megbarnultak, így, bár a hazai nyár strandek nem sötétebbek, a belőlük készülő termék színére ez nem feltétlenül igaz (6. ábra)

ÖSSZEFOGLALÁS

A bemutatott példák illusztrálják, hogy a magas hozzáadott értékű szerkezeti alapanyagok gyártása lehetőséget kínál a jelenleg alul-hasznosított hazai faanyagok hasznosítására. További kísérletekre és kutatásokra van szükség az optimális tulajdonságú, hazai nyárból, csertölgyből és egyéb, a jövőben meghatározóvá váló alapanyagokból készült, piacképes építőanyagok kifejlesztésére, és piaci bevezetésének előkészítésére. E kutatások jelenleg is folyamatban vannak a Soproni Egyetemen.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ez a kutatás a „TKP2021-NKTA-43” számú projekt keretében, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg. Az alapanyagokat a BEK-Holz Kft., a JAF Holz Ungarn Kft. és a Swiss-Krono Kft. bocsátotta rendelkezésre. A kísérletekben közreműködtek, és a kutatás sikeréhez hozzájárultak: Dr. Alpár Tibor, Kozelka János, Mohammad Fakhori, Kun Gábor, Báder Mátyás és Takáts Dávid. A szerzők hálásan köszönik Dr. Benke Attila és Dr. Cseke Klára segítségét az alapanyag-fajták DNS-alapú azonosításában.

FELHASZNÁLT IRODALOM

• Borovics A., E. Kiraly and P. Kottek. 2024. Projection of the Carbon Balance of the Hungarian Forestry and Wood Industry Sector Using the Forest Industry Carbon Model. Forests 2024, 15, 600. doi: 10.3390/f15040600
• Brandner, R., G. Flatscher, A. Ringhofer, G. Schickhofer, and A. Thiel, 2016. Cross laminated timber (CLT): overview and development. Eur. J. Wood Wood Prod. 74(3):331–351, doi: 10.1007/s00107-015-0999-5.
• Hakkarainen, J. 2020. LVL Handbook Europe. 2nd ed. Federation of the Finnish Woodworking Industries. 226 pp. ISBN 978-952-94-2347-7
• Hasan, K.M.F., M. Bak, A.A. Altaher, J. Garab, P.G. Horváth, L. Bejó, T. Alpár 2022. Laminated strand lumber (LSL) potential of Hungarian and Central European hardwoods: a review. Eur. J. Wood Wood Prod. 82(2):245-264
• Liu, M. T. Huzita, A. Murano, C. S. Goh, and C. Kayo, 2023. Economic Ripple Effects Analysis of Cross-Laminated Timber Manufacturing in Japan. Forests 14(3):492, doi: 10.3390/f14030492.
• Marko, G., L. Bejo, and P. Takats. 2016. Cross-laminated timber made of Hungarian raw materials. IOP Conf. Ser. Mater. Sci. Eng., vol. 123, p. 012059, doi: 10.1088/1757899X/123/1/012059.
• MSZ EN 310:1999; Fa alapanyagú lemezek. A hajlítószilárdság és a hajlítási rugalmassági tényező meghatározása. Magyar Szabványügyi Testület, Bp. 8 old.
• MSZ EN 408:2010+A1:2012. Faszerkezetek. Szerkezeti fa és rétegelt-ragasztott fa. Egyes fizikai és mechanikai tulajdonságok meghatározása. Magyar Szabványügyi Testület, Bp. 39 old.
• Németh J., Szabadhegyi, Gy., Kovácsvölgyi G. 2004. LVL (Laminated Veneer Lumber) típusú, furnér alapú, szerkezeti célú anyagok előállítása hazai kitermelésből származó nyár klónok alapanyagbázisán. Faipar 52(3):6-9
• Vilpponen, E., Komán Sz., Bejó L. 2014. Nemesnyárból készült LVL mechanikai tulajdonságainak javítása lombos fafajokból készült furnérrétegekkel, I. rész: Roncsolásmentes vizsgálat és a tulajdonságok modellezése. Faipar 62(1):24-30.

forrás: Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Nap kiadvány, 2024

A helyi jogszabályokkal összhangban lévő helyi változtatási tárgyalások megkezdődnek, amint az országspecifikus tervek részletesebbé válnak. A nyereségjavító program végrehajtása új termelési helyszínek bezárása nélkül valósulna meg.

A megtakarítások többsége 2025 folyamán valósulna meg, a létszámcsökkentések nagyobb részét pedig a tervek szerint 2024 első felében hajtanák végre. A létszámcsökkentések, hatékonyságjavítások és szinergiamegoldási lehetőségek valamennyi üzletágat és csoportfunkciót érintenék, és az adott szervezetek méretét tükröznék.

„Bár nehéz, de ez a terv szükséges a hosszú távú sikerünk és versenyképességünk biztosításához. Tavaly befejeztünk egy szerkezetátalakítási programot, amelynek eredményeképpen szinergiamegoldási lehetőségeket azonosítottunk, amelyeket az új nyereségjavítási kezdeményezésünkkel tervezünk kezelni. A makrogazdasági és geopolitikai környezet tartós gyengeségével kell szembenéznünk, és a stratégiánkkal összhangban lévő alapvető üzleti tevékenységekre kell összpontosítanunk. Ezzel a programmal megerősítenénk a nyereségességre való összpontosítást, így versenyképesebbé és ellenállóbbá válnánk a piaci bizonytalanságokkal szemben” – mondta Hans Sohlström, a Stora Enso elnök-vezérigazgatója.

A tervezett létszámleépítésről addig nem születnek döntések, amíg a helyi szabályozásoknak megfelelően le nem zárulnak a változási tárgyalások.

A Stora Enso tavaly év végén zárta le a 2023 júniusában indított szerkezetátalakítási programját. A program eredményeképpen az éves működési EBIT 110 millió euróval javult, és 1150 munkavállaló leépítése valósult meg.

STORA ENSO

Teljes év 2023 (előző év adataihoz viszonyítva)

• Az árbevétel 9.396 (11.680) millió euró volt.
• A működési EBIT 342 (1.891) millió euró volt.
• A működési eredmény (IFRS) -322 (2 009) millió euró volt.
• Az egy részvényre jutó eredmény (EPS) -0,45 (1,97) euró volt, a valós értékelések nélküli EPS pedig -0,73 (1,55) euró.
• A nettó adósságállomány 1,314 millió euróval 3,167 (1,853) millió euróra nőtt a De Jong Packaging Group felvásárlása, az oului telephelyen végrehajtott igazgatósági beruházás és a 2023-as osztalékfizetés miatt.

A globális biogazdaság részeként a Stora Enso a megújuló termékek vezető szállítója a csomagolás, a bioanyagok és a faépítés területén, és a világ egyik legnagyobb magánerdő-tulajdonosa. Hisszük, hogy minden, ami ma fosszilis alapú anyagokból készül, holnap fából készülhet. A Stora Enso mintegy 21 000 alkalmazottat foglalkoztat.

szerk/ford: Tóth János, forrás: Stora Enso 2024-02-01