A helyzetelemzés hivatkozott része arra hívja fel a figyelmet, hogy a magánerdők közel felében (egyes elemzések szerint még ennél is nagyobb hányadában) rendezetlenek a földhasználati, illetve erdőgazdálkodási viszonyok. Ez annak köszönhető, hogy a magánerdők közel három évtizeddel ezelőtti privatizációját követő – a termőföldek közül az erdők használati viszonyait illetően mindig egy kicsit szabályozatlan – időszakban a magukra hagyott tulajdonosok által az erdőgazdálkodás szervezeti kereteire kimódolt megoldások egy jelentős részéről kiderült, hogy meghaladta az idő, vagy már nem felel meg az érintettek érdekeinek. Mivel pedig a szabályozás még ma is bizonytalan – sőt, talán bizonytalanabb, mint valaha – a rendezetlenné vált magánerdők tulajdonosai nem képesek gondoskodni az erdővagyonuk hasznosításáról.

A helyzetelemzésnek a fakitermelések mennyiségi alakulását bemutató 2021. évi adatsora csak a magánerdőkre vonatkozóan a következőket mutatja. Az erdők éves folyónövedéke: 6,0 millió m³/év, az erdőtervi fakitermelései lehetőségek: 3,8 millió m³/év, a végrehajtott fakitermelések pedig: 2,3 millió m³/év. A magánerdők esetében tehát az átlagnál is jelentősebb különbség van a fakitermelési lehetőségek és a tényleges teljesítmények között. Az utóbbi, 2021. évre vonatkozó mennyiség egy részét ráadásul feltételezhetően azok a fakitermelések eredményezték, amelyeket az év végén kivezetett erdőgazdálkodási megbízási szerződések jogosultjai a működésük utolsó hónapjaiban még gyorsan beütemeztek. Feltételezhető továbbá, hogy a magán-erdőgazdálkodás fakitermelési teljesítményei 2022-ben érzékelhetően még alacsonyabbak, hiszen az említett erdőgazdálkodási megbízási szerződések kivezetésével a rendezetlen magánerdők aránya hozzávetőlegesen 20 %-al még tovább nőtt.

Az előbbiekkel arra szeretnénk rámutatni, hogy a fapiaci, többek között a tűzifa piacon megmutatkozó ellátási zavarok jelentős részben a magánerdők rendezetlenségére is visszavezethetőek. Ha pedig ez igaz, akkor a probléma megoldására ezen a területen is keresni kell a megoldásokat. Egyrészt azért, mert kézenfekvőbb, mint a hiányt tartósan csak az állami erdőkből kielégíteni, másrészt azért, mert az egyes faválasztékok megnövekedett keresletéből keletkező árbevételek nyilvánvalóan a magánszférában is hiányoznak majd (ne feledjük, az erdőfenntartás költségeire elsősorban a fakitermelések árbevételei biztosítják a fedezetet), harmadrészt pedig azért, mert ha az ellátási zavarok megszüntetésére irányuló állami beavatkozások legalább részben a magánerdők rendezetlenségének a felszámolására irányulnak, akkor annak egyben jelentős hosszú távú, strukturális fejlődést eredményező hatásai is lehetnek.

A magánerdők strukturális rendezetlenségéről, a szabályozási hiányosságokról és az állami intézkedési szükségességéről az elmúlt időszakban az alábbi helyen számos írást megjelentettünk. Az intézkedéseknek elsősorban két célt kellene szolgálniuk. Egyrészt a magánerdőknek a kétharmadán még mindig fennálló osztatlan közös tulajdon széles körben történő, bölcs, az erdőingatlanok számottevő elaprózódását nem eredményező megszüntetését, másrészt az erdőingatlanok hasznosítására, használatára vonatkozó, a magánerdők, az ágazat és az érintettek érdekeivel összhangban álló, illetve gördülékeny jogalkalmazást biztosító szabályozásnak a megteremtését. Egyik sem lehetetlen, talán nem is vagyunk olyan messze a megvalósításuktól, így az intézkedések eredményei akár már a 2023. évi tűzifa igény kielégítése során megmutatkozhatnak.

forrás: NAK / Szalai Károly

Míg önálló földtulajdon esetében a tulajdonosnak csak arról kell döntenie, hogy a földet maga használja vagy a használat jogát számára kedvező feltételekkel átadja más részére, addig osztatlan közös tulajdon esetében ehhez még kapcsolódik a használat megosztásáról, vagy a közös használatról, hasznosításról szóló tulajdonosi megállapodás is. A variációk száma így jelentősen megnő, miközben a tulajdonosi kör növekedésével a közös döntésképesség jelentősen csökken.

A mezőgazdasági területek esetében az ingatlan tulajdoni- vagy használati megosztásával a földhasználat a legtöbb esetben vállalható feltételekkel rendezhető. Erdők esetében azonban a megosztások általában fizikailag körülményesek és költségesek, szakmai- és vagyonhasznosítási szempontból pedig hátrányosak lehetnek. Emellett erdők esetében a használati megosztásra csak 2017. szeptember 1. óta, az osztatlan közös földtulajdon egyszerűsített felszámolására pedig mindössze 2021. január 1. óta van lehetőség, így azok alkalmazásának a gyakorlata sok bizonytalanság mellett még csak most alakul ki. A közös tulajdonú erdő használatba vételét emellett továbbra is túlnyomó többségében a leendő földhasználók – erdőgazdálkodók – kezdeményezik, akik pedig általában a teljes ingatlan használatának a megszerzésére törekednek.

A kedélyeket legutóbb egy karácsonyi ajándékként érkezett bírósági ítélet szította fel, amely helybenhagyott egy erdőkezelési szerződést elutasító földhivatali határozatot. A szerződés az elvárt egyszerű többségi helyett minősített többségi tulajdonosi döntéssel jött létre, viszont az erdőkezelési ajánlatra néhány kistulajdonos olyan elutasító nyilatkozatot tett, amely egyben azt is tartalmazta, hogy a földhasználat átruházása helyett a tulajdoni hányadukra eső területen inkább maguk szeretnének gazdálkodni. Használati rend még nem készült az ingatlanra, ezért a földhivatal úgy tartotta helyesnek, ha a tulajdonosok először erről egyeznek meg, a használat átadásáról csak egy következő lépésben, illetve a használati megosztással összhangban már nem is feltétlenül együtt, hanem akár külön-külön rendelkeznek.

Sajátos helyzet. A földforgalmi szabályozás (a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény, a továbbiakban: Fétv) tartalmaz egy általános szabályozást a közös tulajdonban álló föld használatára (Fétv. 69-76. §), valamint egy speciális szabályozást ezeken belül az erdőnek minősülő földek (a továbbiakban: erdők) használatára (Fétv. 68/A-68/E. §) vonatkozóan. A bírósági ítélet alapján úgy tűnik, hogy az említett két szabályozás néhány kérdésben vagy ellentmondásban áll egymással, vagy még nem alakult ki azok együttes alkalmazásának a helyes gyakorlata.

Az erdő használatba adása/vétele céljából a gyakorlatban – ahogy azt már jeleztük – jellemzően az ingatlan, illetve az ingatlanon található erdő teljes területére kiterjedő ajánlatok, illetve szerződések készülnek. A szerződés összeállítása során pedig elsősorban az adott erdőhasználati jogcím speciális szabályozását veszik alapul. Érvényes használati megosztásról szóló megállapodás hiányában pedig az erdőhasználati szerződést a Fétv. 71. § (1a) bekezdésében foglalt rendelkezésre alapozzák, miszerint a használati megosztásról szóló megállapodás mellőzhető, ha a tulajdonostársak az ingatlan teljes területét egy személy használatába adják. Emiatt a szerződések készítőinek a figyelme a Fétv. közös tulajdonban álló föld használatára vonatkozó általános szabályozásának a további rendelkezéseire eddig nem igazán terjedt ki.

Elsősorban az előbb hivatkozott földhivatali értelmezéshez és bírósági ítélethez kapcsolódóan az alábbiakban górcső alá vesszük ezt az általános szabályozást.

A szabályozás azzal az alapvetésekkel kezdődik, hogy minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdonban álló föld területéből a saját tulajdoni hányadának megfelelő terület használatára, vagy használatba adására, és ezen jogosultság gyakorlása érdekében a tulajdonostársak kötelesek a közös tulajdonban álló földön belül az egyes tulajdonostársak részére a tulajdoni hányaduknak megfelelő területek elhelyezkedését – használati megosztásról szóló megállapodásban foglalt használati rendben – kijelölni.

Ahogy arról később még lesz szó, a szabályozás alapján a használati megosztásról szóló megállapodás, a használati rend, vagy azok révén adott tulajdonos tulajdoni hányadára eső terület tényleges kijelölése egyes, közös tulajdonosi döntésekhez kapcsolódó esetekben elhagyható. Viszont a fenti rendelkezés alapján, ha egy tulajdonostárs élni kíván, és a jogszabályi feltételek alapján élhet is a fent említett jogával (erdő esetében például a tulajdonos vagy több tulajdonostárs együttes tulajdoni hányadára eső terület meghaladja az erdőtörvényben előírt területi határt), azt a tulajdonosi közösség kollektív döntéssel nem korlátozhatja.

Arra nem tér ki a rendelkezés, hogy a tulajdonostárs ezzel a jogával csak akkor élhet, ha a tulajdonosok a használati megosztásról vagy annak elhagyásáról, esetleg egy korábbi használati megosztás módosításáról döntenek, vagy ezektől függetlenül, önállóan is, amikor az érdeke éppen azt kívánja. Elképzelhető például, hogy egy erdőtulajdonos az erdőbirtokossági társulat keretében történő közös gazdálkodást – azaz a használati megosztás mellőzését – korábban támogatta, de később ő vagy az örököse meggondolja magát, vagy az erdőbirtokossági társulat megszűnését követően egy új használatba vételi ajánlat kapcsán már inkább kikérné a tulajdoni hányadára eső területet a saját használatára. Ha ezt a kezdeményezést a használati megosztásról szóló megállapodás módosításaként kell értelmezni, akkor ahhoz a továbbiakban ismertetett tulajdonosközösségi egyetértés – erdő esetében a tulajdonosok teljes egyetértése! – szükséges. Ha viszont a fenti rendelkezésben rögzített tulajdonosi joggal való élés kezdeményezéseként, akkor a tulajdonostársak ezt közös döntéssel nem feltétlenül akadályozhatják meg.

A használati megosztásról szóló megállapodás létrehozása a tulajdonosközösség belső ügye, az a Fétv. 71. § (3) bekezdésében foglalt „vélelmi szabályok” mellett, a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított egyszerű többségi döntésével jön létre. Azzal, hogy ha a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított legalább egytizede a használati megosztásról szóló ajánlatban foglaltakkal nem ért egyet, akkor a használati rend kialakításához a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított kétharmados döntése szükséges. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes figyelemmel lenni az alábbi rendelkezésekre is:

• A szabályozás alapján a használati megosztásról szóló megállapodásban a használati rend meghatározása során több tulajdonostárs tulajdoni hányadának megfelelő mértékű terület egyben is kijelölhető, ha annak használatát egységesen egy személy részére kívánják átengedni. Ennek a rendelkezésnek eddig valójában csak az első részére figyeltünk oda, és nem voltunk tekintettel arra, hogy a rendelkezés második felében foglaltak alapján ilyen használati rend valójában csak az érintett tulajdonostársak kezdeményezésére, illetve nyilatkozata alapján alakítható ki.
• Egy további rendelkezés pedig arról szól, hogy a használati megosztásról szóló megállapodáshoz nem kell a használati rendet ábrázoló térképi kimutatást készíteni, ha a használati megosztásról szóló megállapodás alapján egy tulajdonostárs használja a föld teljes területét. Ez a rendelkezés pedig azért érdekes, mert arra utal, hogy a használati megosztásról szóló megállapodásban a tulajdonostársak a használat egymás javára történő átruházásáról is rendelkezhetnek. Az ilyen tartalmú megállapodást azonban a szabályozás egy korábbi rendelkezése „többlethasználati megállapodás” néven önálló megállapodásként említi, amely az érintett tulajdonostársak kölcsönös és kifejezett hozzájárulásával jön létre. Azzal, hogy a szabályozás 2022. január 1-től hatályos módosítása értelmében a teljes földrészletre, vagy annak a használati rendben több tulajdonostárs közös használatára, hasznosítására kijelölt részterületére (erdő esetében: önálló erdőgazdálkodási egység) vonatkozó többlethasználati megállapodás esetében a Fétv. 72. § (5) bekezdésében foglalt „vélelmi szabályokat” is figyelembe lehet venni (a többlethasználati megállapodásra vonatkozóan tett ajánlathoz a nem elérhető, vagy határidőben nem válaszoló tulajdonostárs hozzájárulását vélelmezni lehet).

Az említett rendelkezések a tényleges tartalmuk mellett arra a konkrétan le nem írt, de fennálló fontos szabályra is utalnak, hogy bár a használati megosztásról szóló megállapodás az előbbiek alapján a tulajdonosok tulajdoni hányad alapján számított egyszerű, vagy minősített többségi hozzájárulásával jön létre, a megállapodásban foglalt vagy az ahhoz kapcsolódó egyes rendelkezések érvényességéhez az érintett tulajdonostársak kifejezett vagy vélelmezett hozzájárulása is szükséges lehet. Ez a sajátosság nagyon hasonlít az osztatlan közös tulajdon megosztás útján történő egyszerűsített felszámolásáról szóló tulajdonosi megállapodás kapcsán fennálló helyzetre, amelyre egy korábbi írásunkban már felhívtuk a figyelmet.

A közös tulajdonban álló föld használatára vonatkozó általános szabályozás második része (Fétv. 72-76. §) a használati jogosultság átengedéséről szól. A szabályozásból a most tárgyalt téma kapcsán az alábbi rendelkezéseket érdemes kiemelni:

• A használat átengedése a földrészlet területének az egészére vagy egy részére is vonatkozhat. Az utóbbi esetben a használatba vételi folyamat egyszerűbb, ha az ajánlattevő igazodik az érvényes használati rendben meghatározott határokhoz, illetve területekhez, mert így csak az érintett tulajdonosokkal kell egyezségre jutnia. Egyebekben viszont az ajánlattevő a használatba venni kívánt terület kapcsán nincs kötve az éppen érvényes használati rendben meghatározott határokhoz, illetve az ajánlat érvényes használati rend hiányában is vonatkozhat az ingatlannak csak egy részére. Azzal viszont számolnia kell, hogy ha a földhasználati ajánlat a terület vonatkozásában nincs összhangban az érvényes használati renddel, akkor a tulajdonosok kötelesek a használati rendet a földhasználati szerződéssel párhuzamosan, illetve azzal összhangban módosítani vagy létrehozni, amelynek a kimenetele és az átfutási ideje – a módosításhoz szükséges teljes tulajdonosi egyetértés miatt erdő esetében különösen – jelentős bizonytalanságokat hordozhat magában.
• A használatba vételi ajánlattal megkeresett tulajdonos az ajánlatra nem csak egy általános elutasító nyilatkozatot, vagy a használat feltételeire vonatkozóan eltérő tartalmú nyilatkozatot tehet, hanem arról is nyilatkozhat, hogy a tulajdoni hányadára eső területet maga kívánja használni, vagy azt más részére kívánja használatba adni.

A szabályozásból az sajnos nem derül ki egyértelműen, hogy

• a tulajdonos akkor is nyilatkozhat az utóbbiak szerint, ha a tulajdoni hányadára eső terület érvényes használati rendben még nincs kijelölve,
• ha az említett használati rend hiányában ilyen nyilatkozatot tesz, akkor köteles-e a nyilatkozattal párhuzamosan a tulajdonostársai felé használati megosztásra vonatkozó ajánlatot is tenni, valamint
• az a tulajdonostárs, akinek a tulajdoni hányada önállóan nem teszi lehetővé önálló terület kialakítását a használati rendben (erdő esetében pl. egy hektárnál kisebb a tulajdoni hányadára eső terület), az nyilatkozhat-e az említettek szerint?
• Az ajánlattevő az ajánlat tartalmától eltérő tartalmú elfogadó nyilatkozatokat, valamint az előző bekezdésben említett elutasító nyilatkozatokat megvizsgálja, és ha a használatba vételi szándéka továbbra is fennáll, akkor a nyilatkozatok tartalmától függően módosított ajánlatot köteles tenni, és közölni.

A szabályozásból nem derül ki egyértelműen, hogy az ajánlattevő akkor is köteles-e az ajánlat tartalmától eltérő tartalmú elfogadó nyilatkozatokra tekintettel módosított ajánlatot tenni, ha az ajánlatot egyébként a tulajdonosok a létrejöttéhez szükséges arányban elfogadták.

Sok tehát a bizonytalanság a közös tulajdonban álló föld, és különösen a közös tulajdonban álló erdők használata, használatba adása tekintetében. Hiába tartalmaznak az erdő használatára, használatba adására vonatkozó szabályozások (erdőbirtokossági társulatokról szóló törvény, valamint az erdők használatának sajátos szabályozása a Fétv-ben) indokoltnak tartott egyszerűsítéseket, például a használati szerződések vagy az alapító okirat érvényességéhez szükséges tulajdonosi hozzájárulás arányaira vonatkozóan, ha azok mellett a közös tulajdonban álló föld használatára vonatkozó általános szabályozást is be kell tartani.

Ennek tudatában nagy kérdés, hogy 2017-ben erdők esetében érdemes volt-e egyáltalán a használati megosztást szinte korlátozások nélkül lehetővé tenni, ha ez ilyen módon megnehezíti az erdők használatát, és használatba adását. Úgy tűnik, a legtöbb esetben ezzel inkább bonyolódott a magán erdőgazdálkodás egyébként sem egyszerű feladványa.

A magánerdők nagy hányada azonban huzamosabb ideig addig sem maradhat „gazdátlanul”, amíg az állam, illetve az ágazat szándékai, valamint a vonatkozó szabályozás az osztatlan közös tulajdonú erdőkkel kapcsolatban letisztulnak. Ennek érdekében az alábbi javaslatot tesszük azok számára, akik a hatályos szabályozás mellett is szeretnének érvényes, és időtálló erdőhasználati szerződést kötni:

1. Az erdőgazdálkodás megszervezése a tulajdonosi közösség számára kötelezettség, a lehetséges erdőgazdálkodó számára viszont csak akkor válik kötelezettséggé, ha az adott erdőre földhasználati szerződést köt. A legelső és legfontosabb javaslat ezért az, hogy bizonytalan körülmények között senki ne vállaljon erdőgazdálkodói szerepkört! Ha az erdőgazdálkodó és a tulajdonosok meghatározó része között nem élő a kapcsolat és a bizalom, akkor a legszabályosabban megkötött földhasználati szerződés is bármikor konfliktusok forrásává válhat. Emellett a szakmai etikai szempontok is azt diktálják, hogy a szakmai vállalkozások hosszú távú erdőgazdálkodási szerepkörre törekedjenek egy-egy ingatlan vonatkozásában is. Az a vád semmiképpen ne érje őket, hogy csak egy-egy fakitermeléshez kapcsolódó rövid távú haszonszerzés reményében élnek az erőgazdálkodási jog megszerzéséhez biztosított egyszerűsített lehetőségekkel, akár a tulajdonosok egy kisebb vagy nagyobb hányadának az érdekei ellenében is.
2. A használatba vételi ajánlatot tevő személy – fő szabály szerint egy erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás – az ajánlata megtétele előtt feltétlenül egyeztessen az ajánlat tartalmáról az ingatlan tulajdonosaival, vagy azok egy részével. A nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosokkal mindenképpen, hiszen az ő egyetértésük nélkül az ajánlatból nem válhat érvényes használati szerződés.
3. Az ajánlattevő és a használatba vételi ajánlattal egyetértő tulajdonosok közösen keressék meg a tulajdonostársakat, és a földhasználati ajánlattal együtt – különösen, ha nincs érvényes használati megosztásról szóló megállapodás az ingatlanra – küldjenek ki egy, a földhasználati ajánlattal összhangban álló ajánlatot, illetve javaslatot a használati megosztásra, az érvényes használati megosztás fenntartására, vagy a használati megosztás mellőzésére vonatkozóan is. Továbbá az előbbiekhez kapcsolódóan adjanak a tulajdonostársak részére minél részletesebb, korrekt tájékoztatást a lehetőségeikről. Az alapos és érthető tájékoztatással elkerülhetők a tájékozatlanságból fakadó elutasító nyilatkozatok, például az önálló használatra alkalmatlan tulajdoni hányadokkal rendelkező tulajdonostársak részéről.
4. A földhasználati ajánlatot az ajánlattevő tulajdonostársanként, illetve a rájuk eső tulajdoni hányadokra vonatkozóan tegye meg, jelezve annak a lehetőségét, hogy a visszaérkező tulajdonosi nyilatkozatok alapján akár a teljes ingatlant használatba venné. Ezzel a megoldással a Fétv. 74. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a tulajdonosi nyilatkozatok visszaérkezése után – adott esetben újabb ajánlattétel nélkül – azonnal elkészíthető a nyilatkozatokkal összhangban álló, a földrészlet egészére vagy annak csak egy részére vonatkozó, egységes szerkezetbe foglalt, érvényes és jóváhagyásra benyújtható földhasználati szerződés.
5. A használati megosztással kapcsolatos ajánlat, illetve javaslat és az arra vonatkozó tulajdonosi nyilatkozatok alapján – szükség esetén – a használati szerződéssel összhangban a használati megosztásról szóló megállapodás, vagy a meglévő módosításáról szóló megállapodás is egyszerűen összeállítható.
6. A javasolt eljárás mellett is van jelentősége annak, hogy a használatátadás különböző módjaira vonatkozó külön szabályozás szerint erdő harmadik személy részére történő használatba adása esetén nem szükséges a tulajdonostársak teljes egyetértése. Ha ugyanis egy tulajdonostárs úgy utasítja el a földhasználati ajánlatot, hogy közben nem tart, vagy a területi korlátok miatt nem tarthat igényt a tulajdoni hányadára eső területrész önálló hasznosítására, akkor az erdőre vonatkozó speciális szabályozás értelmében a használati szerződés az adott tulajdonosra, tulajdoni hányadra, illetve az annak megfelelő területre is kiterjedhet.

A cikkben jelzett jogértelmezési bizonytalanságok tisztázása céljából megkerestük a jogalkotó és a jogalkalmazó hatóságok képviselőit is. Ha megkapjuk a válaszaikat, akkor az ismertetést később szükség szerint még kiegészítjük, illetve módosítjuk.

forrás: NAK/Szalai Károly