A Tisza-kormány és az Akadémia új vezetése együtt történelmi lehetőséget kap arra, hogy jó irányba fordítsa a hazai tudományos életet, hogy egy olyan pályára állítsa a magyar tudományt, amely Magyarországot a sereghajtók közül ismét az éllovasok közé sorolhatja – jelentette ki.

Magyar Péter hozzátette, új fejezetet kell nyitni a kormány és a tudomány kapcsolatában, amelynek legfontosabb fejezetei a hazai kutatási ökoszisztéma megerősítése, a stabil finanszírozás biztosítása, az intézetek autonómiájának erősítése és a kutatási szabadság védelme.

Magyar Péter kiemelte: a fontos döntéseket a tudományos közösséggel érdemben megvitatva kell meghozni. Jelezte: hallják az MTA jelzését, hogy nyitott a korábbi években elcsatolt kutatóhálózat visszafogadására.

Az új kormány minden támogatást meg fog adni ahhoz, hogy ez a kérdés megnyugtatóan rendeződjön – fogalmazott Magyar Péter.

A leendő miniszterelnök hangsúlyozta: a közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszerével a távozó kormányzat magánál akarta tartani a terület irányítását és a pénzek feletti kontrollt, félve attól, hogy a polgárok megvonják tőlük a bizalmat.

Megemlítette, a tudomány az igazságon, a szabad kritikán és a kiszámítható háttéren alapszik, és ha ezek nem adottak, az a területen dolgozókat bizonytalanságba taszítja, aláásva a morált és a produktivitást. Hozzátette: az Európai Unió komolyan veszi az akadémiai szabadság sérelmét, aminek helyreállítását a befagyasztott fejlesztési források lehívásának egyik kritériumává tették. Nekünk első kormányzati teendőink egyike lesz ennek a kérdésnek a rendezése – fogalmazott Magyar Péter.

A leendő miniszterelnök arról is szólt: a Magyarországon GDP-arányosan kutatás-fejlesztésre fordított összeg 1,3 százalék, ami messze elmarad a 2 százalékos uniós átlagtól vagy az élmezőnybe tartozó államok 3 százalékos költésétől.

Magyarországon évente hozzávetőlegesen ezermilliárd forintot költünk kutatásra és fejlesztésre, de ennek a háromnegyedét nem az állam, hanem cégek fizetik. A magyar állam minden évben kétszer-háromszor annyi pénzt költött el az utóbbi években propagandára, mint tudományra – emelte ki Magyar Péter.

Eközben, jegyezte meg, aggasztóan magas a pályaelhagyáson gondolkozó fiatal kutatók aránya, főként azért, mert fizetésük elmarad a diplomás átlagbértől, hiányoznak a kutatási források és karrierjük kiszámíthatósága, míg a HUN-REN kutatási hálózat vezetői az ő fizetésük tíz-húszszorosát keresik.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítása körüli éveket sokan a reformkor kezdeteként tartják nyilván, kétszáz évvel később pedig egy újabb korszakhatárhoz értünk. Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy végrehajtson egy valódi rendszerváltást, és ebben a tudománynak és a tudósok közösségének fontos szerepe lesz – mondta Magyar Péter.

A leendő miniszterelnök kiemelte, hogy a 21. és a 20. század egyetemes történetét, társadalmát, gazdaságát és tudományos életét magyar tudósok sora formálta olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Az elmúlt két évszázad bebizonyította, hogy a tudományos közösség Magyarország egyik legfontosabb tartóoszlopa és egyben a magyar jövő záloga – jelentette ki.

A nemzetet a legnehezebb helyzetekből is a kiművelt emberfők vezetik ki, és akik ezt lehetővé teszik, azok minden tiszteletünket megérdemlik – szögezte le. Az elmúlt két évszázad bebizonyította, hogy a tudományos közösség Magyarország egyik legfontosabb tartóoszlopa és egyben a magyar jövő záloga – mondta.

Közösen kell dolgozni azért, hogy egy szabad, megfelelően megbecsült tudományos szférában megérje „legkiválóbb intellektuális utánpótlásunknak” itthon kamatoztatnia a tehetségét – jelentette ki Magyar Péter.

Emlékeztetett, hogy 1990. májusában Antall József a rendszerváltás utáni első miniszterelnökként szólt a Magyar Tudományos Akadémia 150. közgyűléséhez és azt kérte, hogy az MTA mindent kövessen el azért, hogy a tudomány, a tudományos élet és a kutató között az igazságot szolgálja. Antall József akkor az akadémia szellemisége előtt tisztelegve megígérte, hogy kormánya nem irányítói, hanem koordinálói szerepet vállal az együttműködésben – tette hozzá.

Szembe kell nézni azonban azzal a ténnyel, hogy a tudományos kutatói szféra az elmúlt évek és évtizedek politikai kurzusainak a kárvallottjává vált – fogalmazott Magyar Péter.

Az antalli hozzáállás az utóbbi 16 évben szinte nyomtalanul eltűnt a magyar kormányzat filozófiájából, a kabinet sokszor inkább ellenségként, sem mint partnerként kezelte a tudományos közösséget, hasonlóan más társadalmi alrendszerekhez „az akadémiai szférában is irritálta a hatalmat az autonómia” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kritikai gondolkodás, a valóság tényszerű feltárása, az adatvezérelt érvelés nem volt kívánatos a kormányzati döntéshozatal számára. Az akadémiai szféra „maga alá gyűrésétől remélték”, hogy eltéríthetik, engedelmességre kényszeríthetik, vagy akár el is lehetetleníthetik a nekik nem tetsző kutatókat és szakterületeket, a számukra kedveseket pedig felemelhetik – mondta a politikus.

Az akadémiai képviselőkkel folytatott egyeztetések sokszor álságosak voltak és nem is törekedtek egy mindenki számára kedvező kompromisszumos megoldás elfogadására, „erőből lenyomták akaratukat az akadémiai világ torkán”, melynek fontos bizonyítéka volt az akadémiai kutatóhálózat 2019-es „erőszakos átszervezése” – emelte ki Magyar Péter, hozzátéve, hogy a társadalomtudósokat, a bölcsészeket a kormányzat különösen fenyegetőnek érezte, tavaly leválasztották őket a kutatóhálózat többi részéről és az ELTE irányítása alá helyezték a négy társadalomtudományi és bölcsészettudományi intézetet.

A politikai nyomás időközben elérte a felsőoktatást is, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba történő kiszervezés miatt magyar tanulók, hallgatók és kutatók tízezreit fosztották meg az Erasmus vagy éppen a Horizont programokban való részvétel lehetőségétől – mondta Magyar Péter.

Kijelentette: az új kormány az MTA és a kutatóintézetek vezetésének bevonásával kialakítja azt a kutatóhálózati működési és irányítási modellt, amely hosszú távon tartósan biztosítja a kutatók számára az autonómiát és egyben a leghatékonyabb működést. A modell kialakításában a társadalomtudományos intézeteket a gondolkodás szerves részeként és aktív közreműködőként kezelik majd, és megszüntetik azokat az igazságtalanságokat, amelyek „jelenleg joggal felháborítják a tudósok jelentős részét” – tette hozzá.

Közölte: biztosítják az Akadémia függetlenségét, az átláthatóságot, a közpénzek hatékony felhasználását és a politikai befolyásolástól való mentességet. Növelik majd az alapkutatásra szánt forrásokat, és biztosítják, hogy a tudományos szakma saját maga dönthessen a források legcélszerűbb felhasználásáról, politikai beavatkozásoktól mentesen.

Azt mondta, hogy a tudományos eredményeket beépítik majd a kormányzat működésébe, a fontos szakpolitikai döntések – legyen szó egészségügyről, oktatásról, energiáról, közlekedésről vagy éppen éghajlatvédelemről – tudományos megalapozottságon fognak nyugodni.

Az új kormány folyamatos párbeszédre törekszik majd a tudóstársadalommal, „intézményesített formában a Magyar Tudományos Akadémia új vezetésével szoros együttműködésben” – jelentette ki.

Magyar Péter hangsúlyozta: az új kormány megteremti az intézetek stabil finanszírozási feltételeit, amire egyszerűbb, gyorsabb pályázati rendszert állítanak fel. Az államháztartás „rendbetételét” követően többéves viszonylatban kiszámítható pályára állítják a közkiadásokat, és a teljes kutatás-fejlesztési ráfordítást a bruttó hazai össztermék két százaléka fölé emelik középtávon, a hosszú távú cél pedig a csaknem három százalékos uniós átlag elérése – fogalmazott a leendő kormányfő.

Szólt arról is, hogy a fiatal kutatók megtartását, az elvándorlás megállítását, valamint a külföldön élő, dolgozó kiválóságaink hazatérését ösztönzőleg kezdő kutatói ösztöndíjakat, mobilitási és visszatérési programokat indítanak. Arról is beszélt, hogy a fiataloknak kiszámítható bérpálya és lakhatási támogatás jár majd.

Magyar Péter leszögezte: a szükséges törvényi változtatások meghozatalával lehetővé teszik, hogy a magyar egyetemek, kutatóintézetek és kutatók előtt újra megnyíljon a lehetőség az Erasmus és a Horizon programokban való részvételre.

A következő 10-15 évben nem arról leszünk ismertek Európában, hogy itt vannak a legnagyobb összeszerelő üzemek. Arról akarunk ismertté válni, hogy itt vannak a legkiválóbb kutatók és a leginnovatívabb vállalatok, hogy Magyarországon születnek a tudományos áttörések, hogy innen indulnak el azok a startupok, amelyek egy évtized múlva a kontinens élvonalában lesznek, hogy a magyar egyetemekről kerülnek ki azok a mérnökök, biológusok, közgazdászok és bölcsészek, akik nem csak elvégzik a feladatukat, hanem meghatározzák a jövő fejlődési irányait – fogalmazott a leendő miniszterelnök.

Magyar Péter beszéde végén garantálta, hogy a kormányzat visszatér a tudományos világot tisztelő és partnerként kezelő attitűdhöz, amelyet Antall József az MTA 1990-es májusi közgyűlésén megígért.

Délután zárt munkaközgyűléssel, elnöki és főtitkári beszámolókkal és további napirendi pontokkal folytatja munkáját az MTA legfőbb döntéshozó testülete.

Május 5-én, kedden zárt ülésen választja meg a Közgyűlés az Akadémia új vezetőit. A Magyar Tudományos Akadémián azért van szükség tisztújításra, mert az MTA Alapszabályának 27. § (2) bekezdése alapján az MTA tisztségviselőinek – vagyis elnökének, főtitkárának, főtitkárhelyettesének és három alelnökének, továbbá az Elnökség három akadémikus tagjának – hároméves megbízatása 2026 májusában lejár. Az akadémiai szabályozás szerint a Közgyűlés a tisztségviselőket három évre választja, akik legfeljebb egy alkalommal választhatók újra.

Az MTA elnökét idén négy jelölt – Borhy László régész, Miklósi Ádám biológus, Perczel András kémikus és Pósfai Mihály geológus – közül választja meg a Közgyűlés.

A főtitkári posztra Gelencsér András levegőkémikus, Kecskeméti Gábor irodalomtörténész és Kovács Ilona pszichológus, a főtitkárhelyettesi pozícióra pedig Demény Attila geológus és Kovács Ilona pszichológus a jelöltek.

A tisztújítás folyamatáról ide, a vezetőjelöltek koncepcióiról pedig ide kattintva olvashat.

forrás: MTI

Az előadások a biodiverzitás, a klímaváltozás, a vadászat és a felelős erdőjárás kérdéseit járják körül, emellett arra keresik a választ, hogyan lehet a gyerekeket és fiatalokat közelebb vinni az erdő világához. A konferencia így egyszerre kínál tudományos, szakmai és nevelési szempontokat.

0:00 | Faragó Sándor köszöntője
08:20 | Bartha Dénes: Erdők a természet védelmében – történeti áttekintés
28:12 | Tímár Gábor: Védett erdők Magyarországon – mit mutat a statisztika?
48:12 | Ódor Péter: Az erdei biodiverzitás megőrzése – kételyek és lehetőségek
01:07:46 | Csóka György: Az erdő egészsége – mennyire egészségesek erdeink?
01:28:41| Szmorad Ferenc: Vágásos erdők és örökerdők – a tarvágástól a folyamatos erdőborításig 01:49:16 | Horváth Ferenc: Rezervátumba zárt erdők – mit tanulhatunk tőlük?

00:00 | Mátyás Csaba köszöntője
01:27 | Dr. Kovács Mátyás köszöntője
12:19 | Bartha Dénes előadása
30:57 | Mátyás Csaba előadása
50:54 | Csóka György előadása
1:05:45 | Faragó Sándor előadása
1:26:58 | Hartl Éva előadása
1:45:21 | Takács Viktor előadása

forrás: MTA 1825

Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága által szervezett egész napos rendezvényen neves kutatók, akadémikusok, erdőmérnökök és természetvédelmi szakemberek tartottak előadásokat, az erdők szerepéről és megóvásának fontosságáról.

A program során szó esett a természetvédelem történetéről, az ökológiailag fenntartható erdőgazdálkodás alapelveiről, folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő üzemmódról, erdőrezervátumokról, multifunkcionális erdőkről, valamint az erdők egészségi állapotát befolyásoló tényezőkről.

Az előadók hangsúlyozták a rovarvilág jelentőségét is, kiemelve, hogy a biodiverzitás megőrzése nélkülözhetetlen az erdei ökoszisztémák fennmaradásához.

A diákok számára a rendezvény nemcsak szakmai, hanem szemléletformáló élményt is jelentett: betekintést nyerhettek abba, miként kapcsolódik össze az ember tevékenysége és a természet jövője, valamint milyen felelősséggel tartozunk a Föld erdei iránt.

Megtapasztalhatták, hogy a szakemberek véleménye a jövőt illetően nem mindenben egyezik, abban azonban egyetértés mutatkozott, hogy az emberiségnek nagy szüksége van egészséges, szerkezetileg és fajösszetételükben is változatos erdőkre.

Ezúton is szeretnénk kifejezni hálánkat a Déli Agrárszakképzési Centrumnak, amiért anyagilag támogatták részvételünket a rendezvényen.

forrás: MarcaliPortál

A nagycenki megemlékezésen Freund Tamás, az MTA elnöke hangsúlyozta, hogy Széchenyi célja nem pusztán egy tudós társaság létrehozása volt, hanem „a nemzet szellemi és erkölcsi irányának kijelölése”. Mint mondta, „az Akadémia valóban előmeneteli eszköz, a nemzet tanácsadója volt, és ma is az”. Hozzátette: „Széchenyi felismerte, hogy egy nemzet ereje nemcsak gazdasági kérdés, hanem szellemi fejlettségének tükre is. Azért alapította meg az Akadémiát, hogy a tudás a közjó szolgálatába álljon.”

A Nemzeti Örökség Intézetét képviselve Móczár Gábor főigazgató emlékeztetett: Az önismeret a legnagyobb bölcsesség, Széchenyi üzenete ma is irányt mutat. Szerinte „aki ismeri múltját, az érti jelenét, és magabiztosan építi jövőjét.” Hangsúlyozta, hogy a tudomány és az emlékezet egymást erősítve formálják a jövő Magyarországát, s hogy „kétszáz éve egy ember tett egy nemzetért, ma pedig a nemzet hajt fejet egy ember előtt.”

A nap második részében Sopronpusztán, az Akadémiai Emlékerdőben folytatódott az ünnepség. A vadászkürt hangja hívta össze az ünneplőket az emlékerdőbe, ahol 25 éve minden évben új hársfát ültetnek az Akadémia születésnapján. Az idei, 200. fa különleges szimbólumot hordozott. A tudomány folytonosságát és a nemzeti szellem élő erejét.

A rendezvényen prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora mondott köszöntőt, amelyben a tudomány és a szabadság összetartozását emelte ki:
„Itt, az Akadémiai Emlékerdőben, a Páneurópai Piknik emlékhelyével szemben, ahol egykor emberek százai lépték át a szabadság határát, ma a tudomány szabadságát ünnepeljük.”

A rektor szerint a határok átlépése mindig a lélek bátorsága. „A tudomány szabadsága is ilyen határátlépés: hit abban, hogy mindig van tovább, hogy a megismerés, a kísérletezés és a gondolat ereje képes új világokat megnyitni.”

Prof. Dr. Fábián Attila hangsúlyozta, hogy Széchenyi felajánlása nemcsak anyagi tett volt, hanem szellemi fordulópont: „Széchenyi tette lelki határátlépés is volt. Felismerte, hogy a nemzet megújulása a szellem erejében rejlik. A tudomány az emberi lélek legnemesebb megnyilvánulása, amely nem öncél, hanem felelősség.”

A rektor beszédében a selmecbányai akadémia örökségét is felidézte, amelynek eszméit a Soproni Egyetem ma is őrzi: „Selmecbánya tudósai nemcsak a természet törvényeit kutatták, hanem a nemzet szellemét is formálták. Ez az örökség ma is kötelez bennünket: a tudomány nemcsak tudást ad, hanem tartást is.”

Kiemelte: hogy a tudomány, akárcsak a szabadság, mindig a határok átlépéséről szól: „Ahogy Széchenyi átlépte a maga korlátait, úgy tették ezt Selmec tudósai, és úgy tették meg 1989-ben azok is, akik a Páneurópai Pikniken új fejezetet nyitottak Európa történetében. A tudomány mindig határátlépés. Kísérlet, felismerés és bátorság egy ismeretlen világ felé.”

Kollár László, az MTA főtitkára beszédét Széchenyi szavaival kezdte: „Ki fákat ültet, előre tudhatja hihetőleg, mily növések lehet s lenni fog, ha azon helyet, hova ülteti, előbb gondosan megvizsgálja.”

Kollár László szerint az Akadémiai Emlékerdő az Akadémia szellemiségének élő jelképe, ahol a fák az egyéni tudományos teljesítményekhez hasonlóan együtt alkotnak nagyobb egészet. „Az erdő mindig több, mint a fák együttese. Lehet ez a tudomány szimbóluma is, ahol az egyéni munkából közös tudás, közös jövő születik.”

A beszédeket követően az ünnepségsorozat zárásaként a Soproni Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői közösen ültették el az Akadémiai Emlékerdő 200. hársfáját. 

forrás: Soproni Egyetem

Időpont: 2025. november 12. (szerda)
Helyszín: MTA Székház Nagyterem (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.)

Az első blokk előadásai a szakemberek, civil szervezetek és érdeklődők számára nyújtanak átfogó képet az erdők természetvédelmi múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Szó lesz az erdők egészségi állapotáról, biodiverzitásáról, a gazdálkodási módszerek változásáról, valamint arról is, milyen tanulságokat rejtenek az erdőrezervátumok.

A második blokk a pedagógusokat, erdei iskolák munkatársait és környezeti nevelőket szólítja meg. Az előadások az erdő sokszínűségének bemutatása mellett arra keresik a választ, hogyan lehet a gyerekeket és fiatalokat közelebb vinni az erdő világához. A résztvevők olyan témákkal találkozhatnak, mint az erdei rovarok szerepe, a vadászat mai dilemmái, a felelős erdőjárás szabályai és a soproni Erdő Háza példája.

A konferencia így egyszerre kínál tudományos, szakmai és nevelési szempontokat, hogy közösen gondolkodhassunk arról, hogyan őrizhetjük meg és hogyan adhatjuk tovább az erdők értékeit a jövő generációinak.

Részletes program:

A természetben nincsenek problémák, csak megoldások

10:00   Faragó Sándor – Megnyitó

10:10   Bartha Dénes: Erdők a természet védelmében – történeti áttekintés

10:30   Tímár Gábor: Védett erdők Magyarországon – mit mutat a statisztika?

10:50   Ódor Péter: Az erdei biodiverzitás megőrzése – kételyek és lehetőségek

11:10   Kávészünet

11:25   Csóka György (társszerző: Lakatos Ferenc): Az erdő egészsége – mennyire egészségesek erdeink?

11:45   Szmorad Ferenc: Vágásos erdők és örökerdők – a tarvágástól a folyamatos erdőborításig

12:05   Horváth Ferenc: Rezervátumba zárt erdők – mit tanulhatunk tőlük?

12:30   Ebédszünet

Erdőben sétálni királyi mulatság

14:00   Tardy János – Köszöntő

14:10   Bartha Dénes: A természet erdeje – az erdő természete

14:30   Mátyás Csaba (társszerző: Borovics Attila): Erdőkkel kapcsolatos tények és tévhitek

14:50   Csóka György: Miért kellenek rovarok az erdőben?

15:10   Kávészünet

15:25   Faragó Sándor: Lehet-e vagy kell-e vadászni? – Vadászat a XXI. században

15:45   Hartl Éva: Mi tegyünk, és mit ne tegyünk az erdőben

16:05   Takács Viktor: Az Erdő Háza – nem csak egy ház az erdőben

16:25   Zárszó

Az előadásokon való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Regisztrációs link: https://forms.office.com/e/wHTZ9c9MEF

forrás: MTA Veszprémi Területi Bizottsága

A téma: az ÉLŐ TERMÉSZET, annak minden formája, a vírusoktól az emberig és természeti környezetig.

Shakespeare szavaival biztatjuk a pályázókat:

„Ó, mennyi áldott és ható varázs van A fűben, a kövekben, a virágban.

Mert nincs a Földnek oly silány szülöttje, Amely ne hozna áldást is a Földre.

(Kosztolányi Dezső ford.)

A pályázat nyilvános, arra hivatásos és amatőr fotósok egyénileg nevezhetnek az http://mta200.naturart.hu/  honlapon.

I.Kategóriák

1          Csodálatos Földünk (olyan képeket várunk, amelyek megmutatják a   bennünket körülvevő világ csodáit, az ember és a Természet kapcsolatát. Lehet ez akció-fotó, vagy „csak” egy szép kompozíció, fényhatás. De ide várjuk azokat a képeket is, amelyek bemutatják azt hogyan hat az emberi tevékenység a természetre.)

2       Növények, állatok és környezetük (Itt olyan képek nevezhetők, amelyek tájkép-szerűen mutatják be a növényeket és az állatokat élőhelyükön, és tükrözik a növény- és állatvilág, valamint környezetük szétválaszthatatlan kapcsolatát. Fontos, hogy a növények és az állatok a képen felismerhetőek legyenek. Az értékelésben elsősorban a bemutatott szituáció egyedülállósága és a téma esztétikus ábrázolása kap hangsúlyt.)

3          Mikrovilág (Ebbe a kategóriába az élő és élettelen természet mikro- és makró fotóit várjuk. Sokunk számára ez egy teljesen ismeretlen világ. A pályázat egyik célja, hogy ezeket is bemutassuk a nagyközönségnek művészi igényű természetfotókon.)

II. Etikai elvárások

Minden kategóriában követelmény, hogy az egyes élőlényekről készült felvételek vadon élő példányokat ábrázoljanak természetes környezetükben, azaz a beküldött felvételek természetes körülmények között készüljenek, hiteles mondanivalót tükrözzenek, természetvédelmi és etikai szempontból ne legyenek kifogásolhatóak!

A „vadon élő állat” fogalom azokra az állatokra is vonatkozik, amelyek olyan bekerített területen élnek, ahol jelen van az adott állatfaj természetes ragadozója, vagy az adott területen a vadállomány természetes szaporulatot produkál, és rendszeres vadászattal végzik az állományszabályozást. Nem számítanak „vadon élő állatoknak” a vadaskertekbe és vadasparkokba telepített állatok, mert ott természetesnek látszó élőhelyeken nem állományszabályozás, hanem kifejezetten az üzleti célú vadásztatás és/vagy bemutatás folyik.

A mikroszkopikus felvételeknél megengedett a preparátumok használata.

A fenti elvárásoknak való megfelelőség igazolására a nevezés, mint nyilatkozat szolgál. Amennyiben a zsűrizés során aggály merül fel a pályázatra küldött képekkel kapcsolatban, a kiíró felhívja a szerző figyelmét a felmerült bizonytalanságokra okot adó kérdések megadott határidőre írásban történő tisztázására, és ennek ismeretében a zsűri javaslata alapján dönt az aggályos képek és a pályázat további sorsáról.

Ha a megszabott határidőig nem érkezik válasz a pályázótól a feltett kérdésekre, illetve a pályázó nem biztosítja a zsűri számára a felmerült kérdések megnyugtató tisztázását szolgáló felvételi anyagokat, akkor a kiíró kizárja az aggályos képeket a versenyből.

III. Díjazás

A pályázat kiírója és támogatói a felsorolt 1.-3. kategóriákban az első három helyezett fotót díjazzák. A kategóriák díjazottjai az alábbi díjakban részesülnek:

1. helyezettek: 300 000 Ft értékű vásárlási utalvány

2. helyezettek: 200 000 Ft értékű vásárlási utalvány

3. helyezettek: 100 000 Ft értékű vásárlási utalvány

A kiíró kategóriánként a legjobb ifjúsági (20 év alatti) pályázó képét különdíjban részesíti. A díjazott 250 000 Ft értékű vásárlási utalványt vehet át.

Fődíj:

 A pályázat fődíját, a Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban MTA) által adományozott Natura Mirabilis díjat az a felvétel kapja, amelyet a Zsűri a pályázat legkiemelkedőbb képének választ. A díjazott részére az MTA emlékérmet adományoz.

IV. Elbírálás

A pályamunkákat az MTA által felkért, a tudomány és a természetfotózás gyakorlatában jártas neves szakemberek bírálják el.

 A zsűrizés négyfordulós. A Zsűri csak a pályázók által beküldött képeket bírálja anonim módon, a képek egyéb adatait nem vizsgálja. A beküldött RAW file-ok a pályázati feltételeknek való megfelelőség ellenőrzésére szolgálnak. A Zsűri számára a pályázók kiléte nem ismert. A feltöltő rendszer automatikusan egy új azonosítóval látja el a file-okat, így az eredeti file név a Zsűri számára nem ismert. A Zsűri az összes képet értékeli, és az első fordulóban mintegy kb. 800-1000 képet választ ki további mérlegelés céljára. A második fordulóban a kiválasztásra esélyes pályaművek száma mintegy kb. 400-ra szűkül, míg a harmadikban a zsűri a kiállításra kerülő kb. 100 képet választja ki. A kategóriák helyezési sorrendjét és a díjakat a Zsűri a negyedik fordulóban, zárt ülésen dönti el.

A zsűrizés második és harmadik fordulója nyilvános.

A nyilvános zsűrizés on-line követhető, a zárt ülés a díjátadó után tekinthető meg az interneten, a https://mta200.naturart.hu/ címen.

A Zsűri tagjai:

 Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke – természetfotós, Az Év Természetfotósa

Cserép Csaba, kutatóorvos

Falus András, biológus

Gilicze Bálint, kommunikációs szakember

Szigeti Tamás, fotóriporter

További információk itt érhetők el.

forrás: MTA200

A nagy érdeklődés övezte tudományos eseményen akadémikus Úr korábbi munkatársai, tanítványai mellett barátok, tisztelők az erdész, vadász és természetvédelmi szakma képviselői és vezetőinek jelenlétében „Szövetséget kötök veletek, …, és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal.” címmel hallgathatták meg érdekfeszítő értekezését. Ennek szöveges kivonata az alábbiakban olvasható: 

„Szövetséget kötök veletek, …, és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal.”

Faragó Sándor

Az ember és a környezetében élő állatvilág kapcsolata az evolúció során kulcskérdéssé vált a húsevés szerepének növekedésével. Ennek a kapcsolatnak az állatvilágra gyakorolt hatása korlátos volt még akkor is, amikor bizonyos specialista jegyek megfigyelhetők voltak. A zsákmányolás értelemszerűen a nagytestű emlősökre fokuszált, a madarak és a mezei vadnak nevezett csoport alárendelt szerepet játszott.

A zsidó-keresztény kultúrkörben sok ezer évvel ezelőtt megjelent e kapcsolat fontosságának a felismerése, s a felelős-szerető uralkodásnak az ideája. A Teremtés könyvében a többoldalú szövetség – amely az egymásrautaltságot és kötelezettségvállalást üzente – évezredekre befolyásolta az e hit szerint élő társadalmak környezethez való viszonyát. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy hosszú időszakon keresztül nem is volt az ember azon képességek és készségek (pl. fegyverek) birtokában, amellyel megváltoztathatta volna e szövetséggel meghatározott korlátos pozícióját. A változást elsősorban a harci és vadászati célokra egyaránt használható fegyverek és a lovasság megjelenése jelenthette. Az apróvadat/ vízivadat kis hatékonyságú vadászati módokkal (csapda, íj) ejtették el, tehát érdemben nem veszélyeztették. Nem véletlen, hogy a nagyvad állomány került először veszélyben főként Nyugat-Európában, amire a keresztény vallás a mértékletességre (=fenntarthatóságra) felszólító szentek – Szent Euszták, Szent Hubertusz és Szent Egyed – követendő életpéldáival reagált. Ez jó időre korlátozta a vadfajok kipusztításának esélyét.

A drámai változást a madár és általában a mezei és vízivad vonatkozásában a sörétes puskák,vagy „Haile Shotte peics”, – ahogy nevezték őket, a 16. századi Angliában –, kialakítása és használatba vétele okozta. Az arisztokrácia, köztük az uralkodó VIII. Henrik elsősorban madarak vadászatára használta őket. Ettől kezdve az emberi telhetetlenség és rekordhajhászás teret nyerhetett, ami a 19 századra érte el tetőfokát és olyan fajok kipusztulásához vezetett, mint pl. az amerikai vándorgalamb (Ectopistes migratorius). A természeti erőforrások túlhasználatának jelenséget és azok addig kimeríthetetlennek tekintett végességét érzékelve fogalmazódtak meg a fenntarthatóság kívánalmának elvei (először az erdőgazdálkodásban), alakultak ki a vadvédelmi törvényi szabályozás csírái és a természetvédelem gyökerei is. A fenntartható, bölcs hasznosításnak (wise use) világhírű iránymutatója gróf Károlyi Lajos volt, aki tótmegyeri vadászterületein – korát messze megelőzve – elsőként valósította meg a fenntartható apróvadgazdálkodást.

Az ember sokszor vitatható tájátalakító tevékenységével együtthatóan, akaratlanul segítette a mezei vadállomány térfoglalását szerte a világon és Magyarország mindenkori területén. A Honfoglalás idején az erdők60-70%-osterületfoglalása – a termőföld nyerési célú erdőirtások következtében – a 19. század végére 12,9%-ra csökkent. A 19. század utolsó harmadában elkezdődött lecsapolások és folyószabályozások hatására a vizes élőhelyek nagy hányada eltűnt, azok mezei (rét-legelő és szántó) élőhelyekké alakultak át, utóbbiak terület aránya a 19. század végén 77,8% (55,4% szántó és 22,4% rét-legelő) volt. Ez a több millió hektáros mezei élőhelynövekedés a mezei apróvad állomány elterjedésének és állományainak jelentős növekedését vonta maga után, s ez az ideális helyzet az ún. „Aranykor” – amely a mezőgazdasági technológiák extenzív jellegével társult – az 1950-es évekig tartott.

A Trianonban megcsonkított országterületen fellépő új szükségletek erős nyomást gyakoroltak a művelési ágak arányainak átrendezésére. A szántók területaránya 100 év alatt 55,4%-ról 50,7%-ra csökkent. A gyepek (rét + legelő) egykori 22,4%-os részaránya 12,7%-ra, azaz csaknem felére esett vissza. Növekedett az erdősültség, elsősorban az Alföldfásítási Programnak köszönhetően. A 19. század végén 12,9%-os volt, jelenleg 22,2%-os. Nőtt a kert, a gyümölcsös (1895: 1,0%; 1990: 4,7%) és a művelés alól kivett területek (1895: 5,7%; 1990: 11,5%) aránya is. A mezei élőhelyek, illetve az itt élő vadállomány veszteségei csaknem 1,5 millió hektárt tettek ki! A mezei élettér területarány-romlása mellett a táblaméretek növekedésével és a termesztéstechnológia intenzívvé válásával (kemikália használat, gépesítés), a termesztett növényválaszték, azaz az élőhelydiverzitás csökkenésével a környezeti viszonyok gyökeresen megváltoztak, kedvezőtlenné váltak. E bemutatott változások az apróvad és vízivad fajaink erőteljes, olykor drámai állománycsökkenéséhez vezettek.

Ebben a helyzetben már nem elégséges a passzív vad- és természetvédelem, hanem aktív beavatkozásra van szükség, A beavatkozás nem lehet hatékony intenzív kutatások, monitoring alapú környezet-változás elemzés nélkül. Jobban kell ismernünk mezei és vízivadfajainkat, állománydinamikájukat, szaporodásbiológiájukat, élőhelyhasználatukat és választásukat, táplálkozásukat, predátoraiknak helyzetét. Kutatásainkban a mezei területek egyik ernyőfajával a túzokkal (Otis tarda) és indikátorfajával a fogollyal (Perdix perdix) végzett több mint 3 évtizedes vizsgálatainkkal megalapozhattuk az említett két kulcsfaj és koegzisztens fajaik védelmét, illetve fenntartható hasznosítását (fogoly, fácán, mezei nyúl stb.).

Több évtizedes ökológiai kutatásaink igazolják a mezőgazdasági élőhely-típusok előnyeit, amelyek az élőhely-szerkezetben, a mikroklíma viszonyokban, a növényi és állati táplálékforrás kínálatban mutatkoznak meg. Mindez a növénytermesztés kezdete óta előidézte az élőhelyváltás jelenségét, amit a faj nagyfokú alkalmazkodó-képességének tekintünk. Az intenzív mezőgazdasági technológiák negatív hatásai – amelyeket a fajok nem feltétlenül érzékelnek – „ökológiai csapdába” ejthetik a fajokat. Így a mezei élőhelyek ellentmondásos környezetnek minősülnek – igaz, termesztett növényfajtáktól függően eltérő mértékben. A mezei fajok önmaguk nem tudják feloldani ezt az ellentmondást. Ha meg akarjuk menteni a túzok, fogoly stb. populációinkat, akkor aktív, a konfliktusokat feloldó beavatkozásokra van szükség.

Mindezt megalapozandó, kidolgoztuk a növénytermesztési technológiák apróvadra gyakorolt hatásának bonitálási rendszerét, valamint a mezei életterek apróvad központú fejlesztésének – hazai viszonyokra adaptált – ökológiai alapjait. 1992-ben létrehoztuk a Magyar Fogolykutató Csoportot és tevékenységének kulcsterületét a LAJTA Projectet. Ez a terület lett az 1993-2002 között sikeresen megvalósított a Magyar Fogolyvédelmi Program pilot project-je. Ezzel egyidőben alapítottuk a MOSON Projectet, a Mosoni-sík túzokállományának védelmére, ami pedig a 2005-2008 között a Kiskunsági NP gesztorsága mellett megvalósult EU LIFE – Túzokvédelmi Program referenciaterülete lett, s amely program Monitoring Központját volt szerencsénk vezetni. Mindkét project – amelyek napjainkban is működnek – eredményei széles tudományos és szakmai körben ismertséget és elismertséget vívtak ki veszélyeztetett kulcsfajainak állománynövekedésével.

A lecsapolások és folyamszabályozások következtében óriási veszteségeket elszenvedett vizes élőhelyeinken fészkelő és átvonuló, alkalmasint áttelelő vízivad fajaink állományainak dinamikái többnyire hasonlóan kedvezőtlen tendenciákat mutattak, mint azt a szárazföldi/mezei fajoknál bemutattuk. Ezen kedvezőtlen helyzet megváltoztatását megalapozó kutatások megvalósítása érdekében 1984-ben kiépítettük előbb a Magyar Vadlúd Monitoring megfigyelő-hálózatát, majd 1996-ban a kibővített Magyar Vízivad Monitoringot: 23 megfigyelési körzet, 48 standardizált megfigyelési egységében végzett, 78 vízimadár fajra kiterjedő vizsgálatával, továbbá mindezek megvalósítását szolgáló Magyar Vízivad Kutató Csoportot.

Kutatásaink eredményeként folyamatosan megállapítjuk és közzé tesszük a vizsgált vízivad fajok legfontosabb populáció-jellemzőit és a vizsgált 48 területegység vízivad közösségek paramétereit. Meghatároztuk a Ramsari 6. kritériumszint alapján a hazai nemzetközi jelentőségű vizes területeket. Közép-európai viszonylatban először adtuk meg 42 vízivad faj élőhely-preferenciáit és az egyes élőhelytípusok fajpreferenciáit. Megállapíthattuk a halastavak kiemelkedő jelentőségét a vonuló vízivad fajok és közösségeik fenntartásában. Vizsgálatainkra alapozva történik meg a vízivadat érintő vadászati és természetvédelmi jogszabályok felülvizsgálata. Javaslatunkra – Európában elsőként – Nemzeti Vízivadgazdálkodási Terv került elfogadásra és vadászati jogszabályban került rögzítésre a vízivad kíméleti területek rendszere (1993). Elkészítettük a tőkés réce, nyári lúd, vetési lúd, nagy lilik és a szárcsa magyarországi fajkezelési tervét.

Több évtizedes vizsgálataink alapján kijelenthetjük, hogy van lehetőség a nem feltétlenül kedvező mezei és erősen visszaszorult vízi környezetben élő fajok, illetve közösségeik megmentésére, állományainak növelésére. Minden beavatkozás, minden program azonban csak addig lehet sikeres, amíg azt folyamatosan, teljes spektrumában megvalósítják. Ha abbamarad a segítő élőhelygazdálkodás és a hatékony dúvadszabályozás, akkor a környezetben változatlanul munkálkodó intenzív (pl. mezőgazdálkodási) hatások válnak újfent uralkodóvá, s elveszik minden addigi eredmény.

Az eseményen készült képgaléria az alábbi linken látható:

forrás: SOE

Az államtitkár kiemelte, a maihoz hasonló rendezvények létfontosságúak a jövő erdőgazdálkodása szempontjából. A tartamosság erdészeti fogalma az elmúlt évtizedekben folyamatosan „fenntarthatósággá” bővült, ezzel együtt egyre inkább szükség van a különböző szakterületek közötti tudásátadásra, eszmecserére és közös megoldáskeresésre.
Zambó Péter beszélt arról is, hogy az erdészeti szakma komoly, nemzetközi szintű tudományos háttérrel rendelkezik, és az erdők jövőjének formálásakor széles együttműködési rendszerre, a szűkebb erdészeti szakmán túli tudományterületekre kell támaszkodni. A megoldáskeresés folyamatába aktívan be kell vonni az ökológia, a meteorológia, az informatika, a távérzékelés, a társadalom- és gazdaságtudományok szakembereit.

Kiemelte, ennek az együttműködésnek az irányába indult el a Soproni Egyetem, amely az Erdészeti Tudományos Intézettel és a Tanulmányi Erdőgazdasággal megerősödve a fenntarthatóság környezeti, gazdasági és társadalmi szegmenseit egyaránt lefedi kutatási és oktatási kapacitásaiban. Támogatjuk az intézményt abban, hogy a fenntarthatósági kérdések hazai kutatásának és oktatásának a motorja legyen.
Az államtitkár megemlékezett azok nevéről, akik munkásságukkal hozzájárultak az ország erdősültségének növeléséhez. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen kivételesen jó alapra építhetünk – mondta. Ez az alap pedig elődeink magas színvonalú munkája, amely hagyománytisztelő ágazatunkban biztos kiindulási pontot jelent.

Az Agrárminisztérium támogatja az erdőgazdaságok és a kutatóműhelyek közös kezdeményezéseit, az erdőgazdaságok oktatási és kutatási ráfordításait.
Záróbeszédében Zambó Péter államtitkár rámutatott, hogy a maihoz hasonló rendezvények, a más szakterületekkel közösen kidolgozott, és a gyakorlatba átültetett új gazdálkodási megoldások továbbra is lehetővé teszik számunkra, hogy az erdőket, mint gazdag életközösséget megőrizzük, és szolgáltatásait hosszú évszázadokon át élvezhessük.

forrás: AM Sajtóiroda

FATÁJ kiegészítés:
Az MTA ETB szervezésében zajlott konferenciát az online térben élőben lehetett követni, majd az eseményt követően azonnal visszanézni a szervezet Youtube csatornáján.
A magam részéről szeretném felhívni a figyelmet Borovics Attila – Az erdészeti és faipari ágazat szerepének növelése az éghajlatváltozás mérséklésében címmel tartott előadására! (Tóth János)

PROGRAM
Köszöntő – Bartha Dénes, az MTA doktora, az MTA Erdészeti Tudományos Bizottság elnöke

100 éve született Járó Zoltán, az erdészeti termőhelyismerettan kiemelkedő
tudósa
Führer Ernő, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (SOE)

Tudomány, az igazságon túli világban
Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja (SOE)

Változó környezet, változatlan erdők?
Bidló András, PhD, Gálos Borbála, PhD, Horváth Adrienn, PhD és Mátyás Csaba, az
MTA rendes tagja (SOE)

Az erdők vízforgalma és vízigénye a vízpótlás szemszögéből
Gribovszki Zoltán, PhD, Kalicz Péter, PhD és Führer Ernő, mezőgazdasági tudomány
kandidátusa (SOE)

Egyes állományjellemzők és abiotikus kalamitások közötti összefüggések
Standovár Tibor, PhD (ELTE)

Erdeink egészsége a változó környezetben
Csóka György, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (SOE) és Lakatos Ferenc,
mezőgazdasági tudomány kandidátusa (SOE)

Az erdészeti és faipari ágazat szerepének növelése az éghajlatváltozás mérséklésében
Borovics Attila, PhD, (SOE ERTI)

Zárszó – Zambó Péter államtitkár (AM)

A Magyar Tudományos Akadémia Nagycenken, a Széchényi-mauzóleumban emlékezett meg az alapító gróf Széchenyi Istvánról. Az ünnepségen Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kiemelte, hogy a mai világban még fontosabb, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kiálljon a kutatások hitelessége miatt.
– A Magyar Tudományos Akadémia egyik fő feladata, hogy a nemzet tanácsadójaként, a tudomány minden eszközével segítse a kormány munkáját az optimális döntések meghozatalában, valamint a társadalom megfelelő színvonalú tájékoztatása. Ennek különleges jelentőséget ad manapság a Covid járvány. Most mindenki a saját bőrén tapasztalhatja meg azt, hogy milyen óriási jelentősége van a kutatásoknak, és azok támogatásának – emelte ki a Freund Tamás.

Gróf Széchenyi István annak idején vagyonát és szellemi tőkéjét nem sajnálva építette a magyar nemzetet. Ennek is tisztelegve a nagycenki mauzóleumban koszorút helyezett el az Magyar Tudományos Akadémia vezetése, a tanulmányi erdőgazdaság képviselői, a Soproni Egyetem rektora, az Eszterháza Kultúrközpont vezetősége, valamint egyéb intézmények képviselői is lerótták  kegyeletüket.

A megemlékezés az Akadémiai emlékerdőben folytatódott. Kollár László, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy aki fát ültet, az bízik a jövőben és Széchenyi örökségéből a magyar nemzet mai napig töltekezik. – Azt gondolom, hogy Széchenyi életpályája annyiban is megdöbbentő, mert olyan háttérből indult, ami nem predesztinálta arra, hogy megtegye, amit megtett. Nem csak adott, hanem elképesztően okosan adott. A vagyonát arra szánta, hogy a nemzetét felemelje. Azt gondolom, ennek az öröksége az, amivel jól kell tovább haladnunk, közös felelősségünk, hogy a nemzet javára fordítsuk – hangsúlyozta Kollár László. 

Prof. Dr. Fábián Attila a soproni Egyetem rektora megemlékezésében hangsúlyozta, hogy gróf Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásával megalapozta a magyar tudományos életet. – A Soproni Egyetem számára is nagyon fontos, hogy ne csak az oktatásban, hanem a tudomány művelésében élen járjunk. Ehhez a kezdeményezéshez nagy örömmel csatlakozott az egyetem, amikor a kezdeményezők 2000-ben az első hársfát elültették. Solymos Rezső, akadémikus, erdészprofesszor volt volt az, aki kezdeményezte az Akadémiai Emlékerdő létrehozását. Azóta minden évben elültetünk egy fát, tisztelegve a magyar tudománynak, Széchenyi István emlékének, valamint egy kicsit a magyar erdésztársadalomnak is.

A hagyományoknak megfelelően a sopronpusztai Akadémai Emlékerdőben ültették el az Emlékerdő megalapítását jelképező 196. hársfát.

forrás: SopronMédia

Kapcsolódó:
Széchenyi-emléknap az Akadémiai Emlékerdőben (2020-11-04)